HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Rém

Go down 
SzerzőÜzenet
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 633
Aye! Pont : 23
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: A Rém   Hétf. Szept. 17, 2018 5:20 pm

A Rém
(Magánküldetés Firmus Kakte részére)


Egy napon különös felhívással találod szembe magad, ami talán valamiért fel is kelti a figyelmedet. El is időzöl felette mígnem...

A felhívásban az alábbi szöveg áll:



"Fiore Királyságát egy rejtélyes idegen járja! Haja fehér, akár a hó. Arcát sebhelyek borítják. Sárgán világító szemei akár a ragadozóké. Magányosan, lóháton kóborol a vidéken, s a népet rettegésben tartó bestiákra vadászik. Két kardot visel, de csupán egyet használ a harcokban a szemtanuk elmondása alapján. A fiatal nők bomlanak utána akármerre is jár. Valószínűleg ez a csúf torszülött valami búbájt használhat rajtuk, akárcsak amikor az én gyönyörű, Syanna leányomat megrontotta néhány nappal a menyegzője előtt! Busásan megfizetem azt, aki elhozza nekem a vándorló szörnyölőt, akár élve akár holtan!"


Meséld hát el nekem, hogy mit kezdel a felhívással és mik a további terveid! Közben nyugodtan szituállhatod a karakteredet, hogy tudjam mi is a helyzet vele pontosan!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Firmus Kakte
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 249
Aye! Pont : 31
Join date : 2010. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Mindig két lépéssel Bob Mester előtt

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A Rém   Hétf. Szept. 17, 2018 9:20 pm

- Pirospozsgás az én babám arcabőre…..
- Máshol énekelj, te rímek réme! – ordítottam ki az ágyból a csipáimat törölgetve azon hiú ábrándba ringatva magam, hogy dalnokunk meghallja kritikámat.
- ... meg is nyalom az ajkát délidőre.
Az éjjeliszekrényemnek támasztott botot felkapva az ágyból belöktem a tárva nyitva hagyott ablakot, így máris tompult a reggeli költészet álomromboló ereje. Jobban mondva hangereje. Szépen lassan feltápászkodtam a lepedőkből és szekrényemhez lépve felöltöztem. A céh központi helyiségébe lebicegve a megszokott ricsaj és parfümszag fogadott, meg pár méregető pillantás. Ezeket az ingereket már lassan, de biztosan megszoktam, bár a „balesetem” óta mintha több nem kívánt figyelmet kapnék. Mondjuk az is lehet, hogy kezdek paranoiás lenni.
- Drága Liz, kérlek lepj meg egy gyors vörössel! – huppantam le a bárpultnál az egyik üres székre.
- Nocsak, nocsak, álomszuszék!- fordult hozzám mosolyogva a lány. – Már csak a vörösek jók neked? – kacsintott rám sejtelmesen, mire a mellettem ülő fickó féltékenyen feldarabolt a szemével.
- Ugyan, nekem már mindegy. A virgonckodások idejének egy darabig leáldozott. – kopogtattam meg a pultot botommal lassú fejrázás közepedte.
- Ennyire súlyos a helyzet?
Tekintete őszinte aggodalmat tükrözött, ezért inkább megfontoltam a választ. A bal lábam az tropa, efelől semmi kétség. A többszörös törés nagy része már összeforrt,de a Rega által szabotált kezelés hatására a sípcsont rosszul forrt össze, illetve a combomban is volt valami fájdalomgóc, amivel már nem is terheltem az orvosokat. Ráállni rá tudok, de csak rövid időre bír el, utána már dőlök is, mint a zsák. A bot létszükséglet a mindennapi járásban, úgyhogy a a fürgeségemnek lőttek egy időre. Viszont maga a bot egész pofás kis darab. Vas a magja, bronz a bevonata és valami mágikus  beütése lehet, mert a súlya egy egyszerű fa bot súlyával vetekszik. Bizonyára Rega egyik furfangos poénjának lesz része a jövőben.  Ezt leszámítva testileg rendben vagyok.
Lelkileg? Hát az önbizalmam nagy része elpárolgott. Egykedvű melankóliával szemlélem a világot és várok valami változásra. Valamire, ami engem is megváltoztat. Jobban mondva visszaváltoztat.
- Melyik kandúr nem bírt magával már megint, ti huncut kis galambocskák?! – libbent be Bob mester a terem közepére egy papír lobogtatva, mikor már válaszra nyitottam a számat.
A halotti csend megdöbbentő gyorsasággal szállt a teremre. Tágra nyílt szemekkel nézegették egymást a „kandúrok”. A Mester szépen lassan felolvasta a felhívást, de vizslató tekintete ellenére jelentkező nem akadt. Mondjuk nem mintha tobzódnánk a duplakardos orvvadászokban, de persze lehet, hogy valaki így akarta felkelteni a hölgyek figyelmét.
- Szóval senki? – mért végig minket Bob szépen lassan. – Ha így van, akkor viszont nem ártana bezsebelnünk a jutalmat, nemde cukikáim? – lelkendezett, miközben tapsikolt párat a levegőbe. – Firmecske! Úgy érzem megnyerted a hálás feladatot. Robogj és nyomozd ki, hogy ki rontotta meg azt a tündibündi leányzót! – bökött végül rám és már libbent is az irodája felé, miközben a papírt hozzám lökte.
A döbbenettől tátott szájjal ültem, a többiek pedig megkönnyebbülve sóhajtottak fel. Nem nekik kell vásárra vinniük a bőrüket a céh hírnevéért. És csak egyetlen ember vigyorgott. Az egyik sötét sarokban meghúzódva gúnyosan vigyorgott Rega, nekem pedig égnek állt az összes hajszálam miközben a papírosból megpróbáltam rájönni, hogy merre kéne menni és csak ennyit tudtam kinyögni:
Heeeeeee?!!!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 633
Aye! Pont : 23
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: A Rém   Szer. Szept. 19, 2018 5:55 pm

A szavad nem hiába akadt el, amikor elolvastad, hogy ki is a megbízás feladója. Az illető nem más, mint a vizimai Phillip Strenger kereskedő báró, akit a köznyelv Véreskezű Kalmárként is emleget a háta mögött. Hogy a férfi hírét honnan ismered, vagy éppen ki meséli el neked azt, rád bízom. Annyival viszont tisztában leszel, hogy zsoldosként kezdte a fiatal éveit. Azok között is a legelszántabbak közé tartozott. A megfelelő fizetségért bárkinek bárki vérét kiontotta.  Aztán beleszeretett egy kora béli lányba. Akinek kegyei elnyeréséért felhagyott a vérontással, és felhalmozott vagyonából kereskedelmi hálózatott kezdett kiépíteni. A szerencse mellé pártolt és az üzlete felvirágzott, megházasodott és lánya születése előtt bárói rangot vásárolt magának. Néhány éve pedig kereskedelmi birodalmát átköltöztette az egykoron szellem járta városba Vizimába. Sokan azt pletykálják, hogy a báró komoly alkohol problémákkal küzd.
Vizimára talán még te is emlékszel. Néhány évvel ezelőtt még a Heti Mágusban is megjelent egy interjú a város akkori vezetőjével, aki nem győzött hálálkodni városuk két nagy hősének, akik elűzték a szörnyeket, felszabadítva ezzel a várost. A város főterén azóta is ott áll a kecses Noah Varens és a bögyös Sophy Walter szobra, hirdetve a két nő hősies cselekedeteit.
A város az eltelt évek alatt felvirágzott, és többek között a Véreskezű kalmárnak is köszönhetően egy kereskedelmi csomóponttá nőtte ki magát. Mára már nyoma sincs a korábbi fertelmes borzalmaknak. Igaz az utcákat felügyelők járják, akik árgus szemmel figyelnek mindenre, ami kicsit is rendellenes. A piacokon viszont alig lehet szabadulni a portékájukat rád sózni akaró árusoktól. Már majdnem akkora kihívás lerázni őket, mint azokat a feslett nőket, akik a kegyeidért és pénzedért versengenek/kínáljak magukat.  
Már éppen a megbízó címére tartasz, amikor is elhaladsz a “tábortűz” nevű ivó mellett, aminek egy parázsló tábortűzbe szúrt kard a cégérje. A kocsmából éppen a szemed láttára hajítanak ki egy mélynövésű, köpcös alakot. A pasas elég részegnek tűnik, hiszen jót dagonyázik a kocsma előtti tócsában. Kisvártatva vagy féltucatnyi fiatal suhanc viharzik utána, akik nem hagynak nyugvást a részegnek, s éppen arra készülnek, hogy egyikük bicskájával leborotválják a férfi szakállát és haját.  
Persze ez téged nem is érdekel... Elvégre mi közöd van hozzá?  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Firmus Kakte
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 249
Aye! Pont : 31
Join date : 2010. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Mindig két lépéssel Bob Mester előtt

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A Rém   Kedd Okt. 09, 2018 9:09 pm

- Ki a fene az a Phillip Strenger? - húztam fel szemöldökömet a megbízást olvasgatva.
Az egyik szabad karosszékbe telepedve próbáltam megfejteni, hogy mi is a teendőm, ha már a Mester így belém helyezte a bizalmát. A helyszín rémlett, mintha már jártam volna arrafelé régebben. A leánymegrontásban is volt már tapasztalatom, így mondhatjuk úgy, hogy máris együttéreztem a megbízóval. Ezeknek a fránya megrontóknak a száma egyenes arányban nő a mai lányok kacérságával. És persze a Blue Pegasus hall-ján végignézve fél Fiore megrontó állománya itt tobzódik. Nők és férfiak vegyesen.
- Phillip Strenger, avagy a Véreskezű Kalmár. Nem mondom, jó emberrel kerültél össze, kedves Kakte! – dörmögte Rega hátulról a fejem felett átnézve.
- Ismered ezt a fickót? – kérdeztem hátrafordulva.
- Én? Sosem hallottam róla!
Ezzel fogta magát és elsétált. Na szép, ennyit a tájékozottság megosztásáról a műveletlenebb korosztálynak, úgy látszik nyomozhatok én magam. Felbaktattam a szobámban, a lehetőségeimhez mérten gyorsan átöltöztem. Becsomagoltam egy nagyobb adag útravalót és pár búcsúintést szétszórva kiálltam az út szélére.
- Rég találkoztunk, öreg társam! – forgattam meg ujjaim között a kicsi lakrimát.
Nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba, rég elfeledett utakról. Egy adag mágikus energiát juttattam a lakrimába, majd ahogy megremegett eldobtam magamtól, hogy egy villanás után immár a jó öreg motoromban gyönyörködhessek. Hozzálépve megsimogattam a pormentes bőrfelületeket és a szikrázó acélburkolatot, majd elégedetten elmosolyodva az oldalkocsiba dobtam hátizsákom. Lassan ráültem az áramvonalas testre és az elszívót magamra csatolva kilőttem a sugárzó napsütésbe.

A Vizimába vezető utam eseménytelenül telt, leszámítva egy-két méretesebb dugig rakott szekeret, melyek a fél utat eltorlaszolták. A helyzet a város felé közeledve kezdett egyre rosszabb lenni, már az egész utat elfoglalták a tolongó tömegek és járművek, így végül már én is poroszkáló tempóra kényszerültem. Az egyik mellettem baktató zsákos nénitől meg is kaptam a választ a kimondatlan kérdésemre, miközben az előtte sétáló fiatalokat szidta, mondván, hogy pont piacnapon mászkálnak errefelé, holott neki fontos dolga van. Aham, szóval piac van. Ez kicsit megnehezíti a városba való bejutásomat, de talán nem is olyan nagy baj, mert így szabadon gyönyörködhetek a városban, mely igencsak megszépült legutóbbi látogatásom óta. És az élővilág is megszaporodott, ha a tolakodó kereskedőket ide szabad sorolnom. Az egyik egy kecskeszőr keménykalapot, a másik meg egy fókabőr kardhüvelyt próbált meg rámsózni.
- Naaa, hát engedek belőle tíz százalékot, próbálja csak fel!
- Eredeti Reigen Hawkins vágott lábköröm. Dugja a nyelve alá és máris érezni fogja az elementális erőt!
- Ennél jobb üzemanyagot nem talál a motorjához, jóuram! Teljesen környezetbarát szénből készült!
- Fogd csak meg a mellem, cicafiú, ez igazi hús! Bár ezért előleget kéne kérnem, de nálad eltekintek tőle.
- Eredeti Palpatine márkájú villámpálcák! Ez földre viszi a rosszakaróját! Próbálja ki, fiatalember!
- Ezt kóstolja meg, frissen sült és csak tíz gyémánt egy menü! A befosásos pletykának meg ne üljön fel! Héé, várjon!
- Ez a szőnyeg garantáltan portaszító, csak itt a pulton nem kapcsoltam be, ezért poros még!
- Én és a barátnőm Max DeLuise-nak tartogatjuk magunkat, de veled elmennénk egy bemelegítő körre. Hogy mennyi? Csak 10 gyémánt fejenként. Najó, legyen 5!
- Csodabogár légifelvételek! Csodálja meg ön is a házát a levegőből!
- Nightyngale Abyss vagyok! Valaki vegyen már tőlem valamit, az isten szerelmére!!!!!!

Hehe, van itt pár vicces portéka, az már biztos. Kár, hogy az erszényem nem túl vaskos, pedig bizisten költenék. Főleg annál a módfelett szimpatikus, ámbár erősen kétségbeesett nőnél. Végülis elég bögyös…..

Itt tartottam gondolataimba révedve, mikor az egyik általam gondosan elkerült pocsolyában landolt egy zsák krumpli és nyakig beterített sárral engem és szeretett motoromat. Felhúzott szemöldököm még egy centit felugrott, mikor a krumpli szitkozódva megpróbált feltápászkodott. A közeli kocsmaajtón kiviharzó kölykök összetörték a természet eme csodájának szemlélésének meghitt pillanatát.
- Srácok! Kössünk sapkát a kis köpcös szakállából! – kapta elő vigyorogva az egyik a bicskáját.
Heh, már megint a helyi nehézfiúk fitogtatják az erejüket. Bár jobban megnézve őket inkább a „nehézkölykök” a helyes kifejezés. Mindenesetre a helyzet eléggé hasonlított a pár hónapja átélt sárbanverős kalandomra és bevallom őszintén azt nem kívánom senkinek sem. Még ennek az alacsony növésű szárkupacnak sem.
- Jól van srácok, hagyjátok szegény krumplit! – ezzel beléptem a borotváló brigád elé…..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 633
Aye! Pont : 23
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: A Rém   Hétf. Okt. 15, 2018 4:45 pm

Védenced a sárban részegen dagonyázva kikéri magának, hogy krumplinak nevezd! Hiszen ő Alexander Chivay!  
A suhancok jól kinevetnek, majd felszólítanak rá, hogy takarodj az útjukból, vagy téged is megborotválnak... MINDENHOL!
Szó szót követ, majd kitör a bunyó a sárdagonya közepén. Már csak két suhanc van a talpon, amikor a dulakodás hangjára a Tábortűz fogadó ajtaján, szinte szó szerint kipréseli magát egy hatalmas melák. Előbb a baj vállát dugja ki az ajtón majd a jobbat, másképpen ki se fért volna. Legnagyobb sajnálatodra a melák éppen az egyik megagyalt suhanc bratyója, szóval esélyed sincs elkerülni vele a konfrontációt. Méretének köszönhetően nem túl fürge, viszont cserébe akkorát üt, mint egy tehermozdony.  
Miután mindenkit belepasszíroztál a sárba Alexander is jobb bőrben lesz. Részeg hálájában ragaszkodik hozzá, hogy meghívhasson egy kupa sörre vagy bármire a fogadóban. Részeg ember háláját pedig hiba lenne elutasítani, nem? A férfi részegen elkortyintja, hogy ő a tulajdonosa a neves Chivay kovácsműhelynek, ami a környék legkiválóbb fejszéit készíti. Persze ez nem a lényeg, a férfi állandóan kártyázni akar veled, valami gwement nevű játékot emleget, már ha részegségében jól ejti ki a szavakat...
Na? Mi lesz most
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Firmus Kakte
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 249
Aye! Pont : 31
Join date : 2010. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Mindig két lépéssel Bob Mester előtt

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A Rém   Csüt. Nov. 15, 2018 1:44 pm

- Én nem vagyok krumpli, a durva anyád! – köpte a szavakat a krumpli. –Alexander Chivay vagyok!

- Kuss, mostantól Krumpli a neved! – mordult rá a „bandavezér”. – Te pedig, Ficsúr, jobb ha kimaradsz ebből, mert könnyen pórul járhatsz!

Ficsúr? Lassú mosoly húzódott az ajkamra, mert hát mostanában nem szólítottak így, jól is esett a dicsérő jelző. Ettől függetlenül a hosszú út után jól esett volna egy kis testmozgás, ehhez pedig a helyi „nehézfiúk” pont kellemes társaságnak bizonyultak. Sérült lábamat kímélve nyújtóztam egy nagyot és éreztem, ahogy a vérkeringés beindulásával új élet költözik elgémberedett tagjaimba. Bár mi tagadás, elég furcsán nézhettem ki ezen mutatvány közben, ahogy a botomra támaszkodva mosolyogva nyújtogatom a tagjaimat. És ha már úgyis a kezem ügyében volt a bot, akkor jókorát húztam vele a legközelebbi suhanc feje búbjára.
- Ficsúrkám, ez nem volt túl bölcs…..
A vicsorgó bandatagok nem sok jót ígérő pillantásokkal felém fordultak és elkezdtem körülvenni. Úgy látszik teljesen sikerült elterelnem a figyelmüket Alexander Krumpliról, bár ennek a szesztől bűzlő alacsonynövésű bizonyára nem sok figyelmet szentelt két öklendező böfögés között. Egy gondolattal később már lendült is felém az első ököl, amit egy gyors elhajolással könnyedén hárítottam, innentől kezdve pedig elindult a tánc. A tipikus utcai bunyósok teljes „harci” repertoárát volt szerencsém megismerni, ahogy teljes dühükkel nekem estek a srácok, én pedig botomra és szélmágiámra támaszkodva viszonylag kézben tudtam tartani a perpatvar kimenetelét. Itt-ott egy precíz ütés, vagy szúrás a bot kényelmetlenebbik végével, pár apró széllökés, hogy kibillentsem őket az egyensúlyukból, vagy akár csak a ritmusukból máris egyszerűbbé tette a korlátozott mozgásomból fakadó hátrányok leküzdését. Persze azért pár rúgás és ütés betalált, de ezek csak növelték felszabadultságomat és vigyorom terjedelmét. Pár perc múlva csak két srác maradt talpon és hitetlenkedve nézték társaik nyüszítve fetrengő testét. Főleg azt a két szerencsétlent, akkor Alexander hányásába estek. Lassan hátrálni kezdtem én pedig nem éreztem szükségét, hogy utánuk vessem magam. A tekintetükből pontosan láttam, hogy megértették a leckét. Még ha kicsit nehezen is.
- Hééé, Geoffrey! Elfogyott a söröm! – hallatszott ki egy orkán és egy cölöbdöngölő szerelemgyermekének hangja a kocsmából, azt ajtó pedig fájdalmasan megnyikordult, ahogy egy két lábon járó hegy éppen kicsomagolta magát a rászoruló vendéglátóipari egységből.
– Geoffrey, hozz sört! Geoffrey?!
Az óriás, akit én is csak tátott szájjal bámultam megállt a megkönnyebbült épület előtt és tekintetét végigjáratta az előtte elterülő látványon. Egy részegen pislogó törpe, pár porban/sárban fetrengő hülyegyerek, egy adag kíváncsi népesség és egy botra támaszkodó jóképű srác, aki az óriás tekintetét követve rájön, hogy a Geoffrey nevű keresett illető épp ott dagonyázik a bal lábától három lépésre és több mint elég ráutaló jel van, hogy ő juttatta oda a szerencsétlent.
- Öcsi? Há mi a frász van velőd? Eztet te műveted e, ficsúr? Há neked áme véged!
Szóval beszélni és sajnálatos módon helyes következtetéseket levonni képes hegyomlással van dolgom, ezt pedig már nem mosolyogva konstatáltam. Főleg, miután cammogva elindult felém és az egyik pöröly méretű kezét már lendítette is. Az ámulattól mozdulni már nem maradt időm, csak egy sietősen elővarázsolt szélpajzsot sikerült közém és a lendülő mozdony közé idéznem, ami nem ilyen sokkhatások kivédésére találtak ki. Az óriás ökle könnyedén keresztülhatolt erőtlen védelmemen, engem pedig az ütés ereje Alexander nyakába röpített.
- Gondjai vannak az úrral? – kérdezte, miközben próbáltam kikászálódni az alkoholszagból.
- Semmi pánik, nem ma kezdtem! – hagytam rá krákogva
Ez persze igaz volt, de a testemből kiszoruló levegő még nem lelt utánpótlásra, én pedig csak kábán próbáltam feltápászkodni, amikor az óriás árnyéka már rám vetült.
- Sietsz valahová, ficsúr?
A pöröly már lendült is, én pedig nem akartam újra repülni, ezért gyorsan összesűrítettem egy nagyobb adagot mágikus erőmből, hogy fény formájában az óriás arcába tolhassam. Az eredmény pedig módfelett hatásosnak bizonyult, mert ellenfelem ordítva kapirgálta az arcát, miközben térdre esett. A közönség pislogva húúúúhááázta felvillanó tehetségem ékes bizonyítékát, én pedig úgy gondoltam, hogy nem adok több esélyt a meláknak, hogy újra felálljon. Botomat kéz kézre markolva gondosan pozícióba álltam és megcéloztam a könnyező fickó halántékát, majd egy akkorát húztam rá, hogy rögtön orra bukott a dagonyában. Ironikus módon pont a testvérére.
- Hát ez aztán nem volt semmi, fiatalember! – tápászkodott fel a törpe és miközben én a homlokomat törölgettem ő máris a kezemet próbálta megrázni. – Jöjjön, meghívom egy sörre, az én megmentőmet! Na, ne kéresse magát, ha nem kell sör, akkor van más is, csak jöjjön!
Azzal már húzott is maga után a kocsmában, én pedig csak tessék-lássék tiltakoztam, mert azért tényleg jól esett volna egy jó korsó gyöngyöző söröcske. Az ivó küszöbén átlépve a már jól ismert szagok és légkör fogadott. Mintha minden kocsma egy kaptafára készült volna. Persze ez nem gond, legalábbis számomra nem. Újdonsült barátom pedig máris az egyik asztalkához húzott, amin két kiborult korsó, illetve egy asztallapba vágott balta díszített.
- Rosetta! Két habosat nekem, meg az úrnak! – kiáltott rá a rohangáló kocsmáros lányra. – Természetesen fejenként!
Rosetta pedig már nyugtázta is a rendelést és fordult a pulthoz. Amúgy egész szemrevaló kis menyecske volt. Telt mellek, melyek a hivatásának megfelelően kellően közszemlére vannak téve, karcsú test és a libbenő szoknya alól kivillanó formás combok. Akaratlanul is megnyaltam a szám szélét, ami nem kerülhette el Alexander figyelmét.
- Jó kis bőr, mi? – kacsintott rám. – De nekem sajnos nem az esetem. De erre mindjárt rájössz te is.
A lány már libbent is az asztalunkhoz kezében a kért korsókkal. Fejcsóválva nézte a baltát, amit a törp egy gyors rántással kikapott az asztalból, majd ráfektette, illetve ha már volt szabad keze, akkor gyorsan megpaskolta Rosetta fenekét. Ő pedig csak rosszallóan megrázta a fejét, nekem pedig küldött egy mosolyt. Node milyen mosoly volt az! Rögtön megértettem, hogy asztaltársam mire is gondolt! A gyönyörű leányzónak pont kettővel kevesebb foga volt, mint az elvárható minimum. Egy feszengős vigyorral bocsájtottam útjára a lányt, akinek kétség kívül felkeltettem az érdeklődését.
- Nos, láthattad te is. Túl magas és karcsú hozzám! – bólogatott szomorkás arckifejezéssel Alexander.
A negyedik korsó után már elkezdte felvázolni, hogy ő a híres Chivay kovácsműhely tulajdonosa, illetve főművésze. Balták, fejszék, hébe-hóba kardok, de a minőségük önmagáért beszél. Ezt gyorsan prezentálta is a korábban látott balta újbóli asztalba állításával, amit Rosetta egy tarkón vágással honorált, miközben végig rám mosolygott.
A hetedik kör után már valami kimondhatatlan nevű kártyajátékról beszélt, amiről még az életben nem hallottam, pedig megfordultam már pár szerencsejáték barlangban. De csak erősködött, hogy ez a legjobb dolog a világon a szőrös nők után, és hogy ő aztán sosem csal, meg nem is olyan nagy játékos.
- Rendben, akkor osszál és mutasd mi ez a cucc! – törődtem bele a dologba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 633
Aye! Pont : 23
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: A Rém   Hétf. Nov. 19, 2018 3:29 pm

A kártyajáték pofon egyszerű. A paklikat egy adott elem köré csoportosulnak. Ivócimborádnak történetesen két paklija van. Az egyik a tűz elem köré épül, míg a másik a sötét mágiára épít. A paklit 22 lap alkotja. Köztük sima egységekkel, amik lehetnek rövid és hosszú hatótávolságúak. Minden ilyen lapnak meg van a maga támadó ereje és élet pontja. Amint az egyik egység megtámadja az ellenség egyik lapját........ nem vagy te ehhez kicsit túl részeg már hét korsó sört követően?
Vannak még varázs lapok, amik a mágikus harcteret vagy éppen az egységeid tulajdonságát tudják befolyásolni, sőt van ami az ellenfél egységeinek árt. Továbbá midnen pakliban van 2 darab hős kártya. A tűz pakliban Max DeLuise és Reigen Hawkins, míg a sötét mágiára épülő pakliban Rohandar Blacksteel és Ceur'caelestos szerepelnek. Ezek a hős lapok sokkal erősebbek, mint a sima "parasztok". A lényeg a lényeg, hogy az veszít akinek előbb elfogy a paklija.
Ám! Mivel totál piás vagy és szépen beleéled magada játékba, ezért konkrétan ott vagy a csatatéren, s mint valami idéző hívod le a lapjaidat és idézed meg a lapjaid varázslatait a gonosz törpével szemben!
Rajtad ál hogy totál piásan és a szabályok hiányos ismeretében le tudod-e győzni a szintén csúnyán részeg ellenfeledet! A döntés a te kezedben van, de következménye lesz... talán... esetleg...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Rém   

Vissza az elejére Go down
 
A Rém
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: