Sárkánylakrima - 3. Generáció PogChamp

Ez volt az első és utolsó szövetségük.
Lovagok, közrendűek, királyok, korábbi ellenségek, áruló császárok... Mind közös zászlók alatt meneteltek.
Ez volt a világuk nagy próbája, valamennyi nemzet túlélésének záloga.
Harcosok milliói fedték be a látóhatárt, kevert címereiket tovább tarkíttatva varázslókkal, s a háború bestiáival.
Egy céljuk volt, egy érdek fűzte össze múlandó szövetségük.
A sosem látott anyagokból formált erőd, amely még a nappali fényben is csillagként ragyogott, egyfajta "idegen" hatásként a valóság tükrén.
A próféták jövendölései összefűzték a királyok érdekeit, s ők megérkeztek, hogy megvívják koruk, s egész történelmük legnagyobb ostromát.
Ám nem szörnyek légiói, vagy másvilági védelmezők ezrei álltak őrt a különös falakon.
Mindössze egy férfi nézett farkasszemet a létezés utolsó ellentámadásával.
A páncélos, aranyhajú ismeretlen kilépett a falakról, majd ugyanolyan könnyedséggel sétált tovább az égbolton, mintha az anyaföld adna támaszt talpainak.
A férfi lenézett ítéletet hordozó szemeivel, s a világ vérezni kezdett a háta mögött.  
A valóság szövete megadta magát erejének, s az egész horizonton aláfutó vörösségen fegyverek ezrei öltöttek anyagi formát.
Ám nem átlagos fegyverek voltak ezek, hanem rég elbukott istenek eszközei.
Lándzsák, melyekkel démonokat öltek; kardok, amelyeket csillagokban kovácsoltak; világok születésének hevében alkotott fejszék... A mennyei arzenál valamennyi darabjának volt egy hozzá fűzhető legendája.
Kisvártatva a felszakadt valóságon átözönlő halál a vele dacoló ostromlókra zúdította haragját...


Ceur különös érzésekkel ébredt álmából, amely inkább illet be látomásnak.
Nem értette, miért kísértik mostanában az efféle víziók, ám abban biztos volt, hogy amiket látott, valahol, valamikor mind megtörténtek.
Nyugtalanította, hogy a sárkánynak, amely egykor mágiára tanította őt, még a társai is ekkora hatalommal bírtak.
Kordában kellett tartania magát, a herceg országából érkező sárkányszolgák pedig igen rövid ideig tartó kihívásnak bizonyultak.
Ám szerencsére tett pár lépést annak érdekében, hogy ne lankadjon felkészültsége...

A sárkányölő nemsoká felült, tett pár vállkörzést, majd körbenézett a szobában.
Eltört vázadarabkák, bár apró mind. A törmelék nagyja nem volt sehol.
Valószínűleg Jeanne verte le őket takarítás közben, majd hanyag söprésében eltévesztett pár darabot. A lány sosem engedte be a cselédeket, mondván, majd ő takarít itt... Persze a saját szobáját szívesen meghagyta másnak.
Bárhogy is, más rendellenességet nem szúrt ki a férfi. Jeanne parfümének az illata már a sárkányölő számra is nehezen volt kivehető a helyiségben, ami azt jelentette, hogy egy hete történhetett a baleset.
Ceur furcsának találta, hogy csak ekkor szúrta ki a szilánkokat, de a viszonylagosan mély alvása előtt valószínűleg nem vizsgálta meg ilyen tüzetesen a szobát, ezért elkerülte a figyelmét.
Igaz is, a lány beszélt neki valamiféle küldetésről, amelyre beválogatták, merthogy az "Akadémia legjobbjait" küldik rá pár tanár felügyeletével. A férfi ezt persze úgy értelmezte, hogy Jeanne befért a csapatba a ritka, és igencsak hasznos kisegítő-mágiai miatt.
Valamilyen szinten remélte, hogy rendben lesz, hisz remek információforrásnak bizonyult. Ugyanakkor, megvoltak a fenntartásai... Próbálta rendszeresen kardforgatásra tanítani az önvédelem miatt, és valamennyi edzés emlékezetesnek bizonyult.
Ceur elég sok szerzettel találkozott régen, amikor Skye Árnyszigetét őrizte. Emberek, szörnyek, különböző intelligens fajok... Akiket méltónak talált rá, kitanított a fegyverforgatásra, hogy ezzel a saját dolgát is könnyítse.
Jeanne mégis különleges, mindenki mástól elkülöníthető esetnek bizonyult, amely még a férfi sokat látott múltját is felülírta. A lány ugyanis kivételesen tehetségtelen volt.
Ezen felül hihetetlenül gyorsan feladta, majd órákkal később könnyes szemekkel könyörgött a folytatásért.
De legalább ténylegesen jó informátor volt... Ceur rajta keresztül tudta meg egy alvilági fejvadász-céh létezését, amely feltehetőleg a legtöbb körözött orvgyilkossal bírt az országban.
A sárkányölő végül rátalált a rejtekhelyükre, majd a meglepett tagoknak egy megbízást ajánlott.
Ceur a saját fejére tett fel vérdíjat.
Az ott lévők természetesen azonnal neki is akartak esni, - már csak amiatt is, hogy titkosnak vélt búvóhelyükre rálelt - ám a férfi tett pár kitételt, amelyeknek teljesülnie kellett a jutalom elnyerése érdekében.
A megbízás a feladást követően 48 órával később tekinthető csak aktívnak, valamint a sárkányölőn kívül senki más nem hallhat meg, vagy szenvedhet maradandó sérülést a vadászat folyamán.
Az első pontra azért volt szükség, mert a férfi nem egy tömeges harcra vágyott ott helyben, hanem egy helyzetre, amelyben neki folyamatosan ébernek kell lennie a sosem múló fenyegetés árnyékában.
Végtére is, a vész bármikor elérhette, bármely sarok mögött ellenséget sejthetett, ez pedig nem hagyta eltunyulni, és élesen tartatta érzékeit, amíg nem talál jobb elfoglaltságot magának. Elvégre, nem engedhette meg, hogy valaha is elgyengüljön, ha Nashan megölését tekintette céljának.
A második kitételre a kastélyban élők miatt volt szükség. Bár akadtak köztük jó páran, akik távol állak a védtelenség fogalmától, Ceur tudta jól, hogy egy S osztályúnak besorolt orvgyilkos-céh túl sok áldozatot szedne a kevésbé rátermettek közt.
A férfi ide sorolta Karnát is, aki, ha nem épp Erában járt Jeanne miatt, kötelességének tekintette, hogy járőrözzön a kastély körül. Ez persze több okból is teljesen felesleges időpazarlás volt, a sulekk-et sajnos sokszor érintetlenül hagyta a logika. Körútjai rendre teljesen eseménytelenül teltek, csak nagy néha átköltöztetett pár mókust, akik túl közel fészkeltek be a céhházat őrző wyvern-hez.
Ugyanakkor, egy iylen járőrözés többek közt neki is gyors véget jelenete, ha a vadászok a kastélyban támadnának Ceur-ra.
Összességében, ha mindkét kitétel teljesülésével képesek lesznek megölni a sárkányölőt, úgy a gyilkosok egy Erában lekötött számla tulajdonosaivá válhatnak a jövőben - márpedig az azt felügyelő bankár átlát mindenféle szerződésszegésen, erről a férfi nyomatékosan tájékoztatta az alvilági céhmestert.
Mindazonáltal, a vérdíjat Ceur körülbelül két hónapja tűzte ki saját fejére, ám még egy próbálkozással sem kellett szembenéznie. A rejtekhely elhagyása után biztos volt benne, hogy követni fogják páran, épp ezért árnyékká változott, majd hamis nyomokkal teleszórt kitérő útvonalon tért haza a griffek kastélyába.
Olybá tűnt, hogy az egyébként is nehezen fellelhető épület így biztonságban maradt.
Persze, a sárkányölő szerencséjére mindig ott volt a lehetőség, hogy a következő sarokban egy gyilkos veti rá magát.
Imádta ezt az érzést, élőnek és rátermettnek érezte magát, egy jól karban tartott fegyvernek.
Mindazonáltal, pont a lehetséges veszélyt figyelembe véve is úgy döntött, hogy az árnyékevés gyógyító hatásait nem elpazarolva, inkább hagyományos étellel küzdi le természetes éhségét.
Felvett egy pulóvert azok közül, amelyeket Jeanne vásárolt neki Erában, majd elindult az étkező felé.

[Mindez sok hónappal a nemrég beadott pályázatnál előbb történt.]

A Soaring Gryphon épülete csendes magányba burkolózott. A hatalmas kastélyt nem arra a körülbelül 10 főre tervezték, akik általában ott töltötték idejüket, s a termek kihasználatlanságtól kongtak. Nightyngale magához hívta lánykáit, akik eddig a házat takarították. Csak négyen voltak a tágas szalonban, és érezni lehetett az atmoszférában a komoly feszültséget. Úgy tűnt, Nightyngale fontos bejelentésre hívta össze a csapatot.
- Eljött az idő, hogy kisegítsük Nightglade lakóit... Nem akarok senkit sem kényszeríteni semmire, de talán én vagyok a egyetlen, aki segíteni tud Kass’gahr áldozatainak. A technológia amivel beültette a lakrimákat a testükbe, hasonlít arra, ahogy a modern sárkányölőket gyártják...
- Hogy miket? - kérdezett vissza meglepetten Eclaire.
- Sárkányölőket. Nem tudom, honnan szereznek ilyen erős mágiával átitatott lakrimákat, de van egy technika, amivel beültetik ezeket emberek testébe, felruházva őket a sárkányok erejével. Kass’gahr egészen hasonló technológiát használt, csak különböző démoni lakrimákat ültetett a testekbe. Úgy láttam, Kass’gahr technikája kifinomultabb, mint az embereké, és már nagyon közel jár ahhoz, hogy a saját lelkét is egy emberbe ültesse, ezzel átvéve felette az irányítást.
- És mi mégis mit tehetnénk? - kérdezte Kurousagi őszinte aggodalommal a hangjában.
- Helia nemrég jelezte, hogy megtalálták Najra nyomait Magnoliától nem messze. Ő pedig elvezethet minket a drága főnökéhez. - magyarázta a nő.
- Najra... biztos vagy benne, hogy készen állsz megmérkőzni vele? - kérdezte Eclaire, immár ő is mély aggodalommal.
- Tény, hogy egyszer már majdnem végzett velem... de erősebb lettem... és ti is. Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk vele küzdeni. Kass’gahr azonban már más kérdés. Naito elmondása szerint nagyon erős démonról van szó... és a mérge halálos lehet. Félek, szükségünk lesz segítségre. Ava-t nem akarom bevonni, nem bízok a rúnalovagokban, főleg nem a lakrima kutatóikban. Hogy egy démonnak eszébe jut emberekbe lakrimát ültetni, hát legyen. Hogy egy szociopata boszorkány gyerekekbe ültet lakrimát, megmutatja, hogy az emberek is ugyanolyan kegyetlenségre képesek. Ha a Tanács kezébe kerül Kass’gahr kutatása, ki tudja mire lennének képesek... Legjobb, ha keresünk egy szövetségest, aki elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon a kígyódémonnal, és persze van, ami motiválja is őt.
- Hát nem tudom, talán Bellamy segíthetne... - említette meg Eclair fogadott bátyját.
- Ő is a Mágus Tanács embere, bármennyire is közel áll hozzánk... Nem tudhatjuk, őt magát kik figyelik meg. Nem akarok kockáztatni. A legjobb lenne, ha Griffek közül találnánk valakit. Aki elég erős, és talán nyerhet is ebből a társulásból... Valaki, akivel már korábban is üzleteltünk.
- Ki...? - kezdte Eclaire, majd egy sejtés betolakodott a tudatába, és kényelmes foteléből felpattanva heves tiltakozásba kezdett. - Nem! Azt biztos, hogy nem... Vele együtt jár az a bosszantó rémes nőszemély is... Soha... Amúgy sem motiválja őt semmi! Az kizárt! Nightyngale, kérlek ne!
- Attól tartok, nincs más választásunk... - vonta meg a vállát a nő, és érezte, hogy már nem kell sokáig várnia a segítségre.

Az étkező üres volt, s Ceur csendes étkezése nemigen zavarta fel a helyiség nyugalmát.
Nem meglepő hát, hogy a sárkányölő éles hallása hamar kiszűrte a szomszédos teremből beáramló beszélgetés hullámait.
Nem szeretett hallgatózni, hisz gyakorta olyan részleteket hallott ki az emberi beszélgetésekből, amelyekre egy cseppet sem volt kíváncsi, ám akkor még számára is érdekes mondatok jutottak el hozzá ily módon.
Céhtársa, a Nightyngale nevű nő sárkány-lakrimáról beszélt hallgatóságának. Ceur már ismerte ezt a kifejezést, Jeanne egyik jelentéséből - A lány rengeteg, a rúnalovagoktól szerzett iratot juttatott el a férfihoz, amelyek hasznos információkat rejtettek soraik közt.
A sárkányölő kisvártatva felállt asztalától, majd átsétálva a szomszédos terembe, végignézett céhtársain.
Nightyngale, akár egy jól öltözött színművész ült közönsége előtt, amelyet két cselédruhás követője alkotott. A rézhajú, rókafarkú lány és az alacsony, éjszakai kék színeiben nevetgélő társa próbálták kerülni a férfi tekintetét, mégha vezetőjük vissza is pillantott rá.
A sárkányölő ugyanakkor nem indult el határozottan köreikbe, hanem inkább a felfelé vezető lépcsőhöz kezdett sétálni, de oly módon, hogy még bármikor kényelmesen lefordulhasson a lakkozott bőrkanapékhoz... Kissé zavartan érezte magát, hisz nem volt szokása mások társaságát keresni, és nem tudta, miképp tegye meg ő az első lépést ilyen irányba.
Persze, Jeanne jelenlétével minden egyszerűbb lett volna... A szőke lány egyszerűen csak a trió közé sétálva bejelentené, hogy Ceur-sama beszélni kíván velük, érezzék magukat megtisztelve, és figyeljenek. Ám az akadémista ekkor távol volt a kastélytól, a férfi pedig csak saját, igencsak hiányos szociális képességeire számíthatott.
- Óh, hello Ceur... Épp rólad beszéltünk... - fordult a férfi felé Nightyngale maga is bizonytalanul.
A vörös-hajú nő megszólítása igencsak megkönnyítette a sárkányölő helyzetét.
- Óh... - váltott hát irányt a kanapék felé. - Mondhatni hallottam pár részletet a szomszédos teremből... - Ceur nem kívánta elrejteni ezt a részletet, és így egyszerűbb is volt a beszélgetésbe belevágni. - Próbáltam nem hallgatózni, de a sárkánylakrima rész elég érdekes volt.
- Óh, ez megkönnyíti a dolgokat. Azt hiszem mindkettőnk számára nyereséges lenne ez az együttműködés. Pontosan miért is érdekel a lakrima? - ahogy Nightyngale beszélni kezdett, a két cselédlány teljes csendbe burkolózott, egyfajta teret nyitva a kibontakozó társalgásnak.
- Hallottam ezt-azt a sárkánylakrimák hatásait illetően. - Ceur immáron a fotel-együttes közepére állt, ahogy nyugodt, kimért hangon megosztotta saját információit. - Sárkányölőket csinálnak az átlagemberekből, de ha valakit egy sárkány már kitanított, úgy számára újabb elemet biztosítanak ezek a kristályok. Próbáltam már felkutatni hasonlót, de viszonylag ritkának számítanak.
- És baromi drága hozzájutni az alapanyagokhoz, és a szükséges formulákhoz... - Nightyngale, aki egyfajta szakértő volt ezen a területen, egyre magabiztosabbá vált szóhordozásában. - De ha bejutok Kasshgar laborjába... Ott minden adott egy jó kis sárkány lakrimához, ebben biztos vagyok... Az a tudás, aminek birtokában van, igen csábító... Persze ő rosszul használja. A sárkány lakrima beültetése bonyolult feladat. Erában már volt lehetőségem tanulmányozni, de nagyon kevesen vállalkoznak ilyen műtétre...
- Be kell valljam, csábító a gondolat, hogy a meglévő elemem mellé egy másikat szerezzek... - Ceur számára egyre jobban körvonalazódtak az esetleges szövetség feltételei. - A korábban hallottak alapján az alku rám eső fele annyi volna, hogy megöljem ezt a Kasshgar nevű démont.
- Lényegében... Igen. Te pedig egy sárkány lakrimát szeretnél magadnak, ugye?
- Igen. - biccentett Ceur,végig csak a vörös-hajú nőre nézve. Úgy érezte, a két fiatalabb lány nem különösebben kedveli őt, talán amiatt sem, mert folytonos összetűzésekbe keverednek Jeanne-al. - Ha a beültetést is vállalod, mégjobb.
- Pontosan milyen elemre gondoltál?
- Hm.... Őszintén szólva úgy voltam vele, hogyha egyszer találok egy ilyen lakrimát, kihozom belőle a legtöbbet elemtől függetlenül. - a sárkányölő kissé a gondolataiba meredt, hisz sose hitte volna, hogy valaha válogathat is majd ilyen téren. - De ha már fennáll a választás luxusa, hozzá kell tennem, hogy a legtöbb elem elég nehezen lenne kombinálható az árnyékkal, vagy egyenesen gyengítené azt. Ugyanakkor pár rúnalovag aktában utánaolvastam, hogy a korábbi Oracion Seis nevű céh egyik tagja lakrimával kreált méreg-sárkányölő volt. Az az elem tökéletes volna. - igen, Jeanne aktái... A lány nehézkes személyisége ellenére újra és újra hasznosnak bizonyult Ceur oldalán.
- Méreg? Tökéletes! - jelentette ki örömmel Nightyngale. - Kasshgar egy kígyódémon, tudniillik. Kétlem hogy bármilyen más elem érdekelné...
- Ez igencsak leegyszerűsíti a dolgokat... Mikor kezdjük a vadászatot?
- Hamarosan. A legjobb lenne, ha még ma el tudnánk indulni. - ez a hozzáállás megnyerte a sárkányölőt. - Jeanne és karna is velünk tart?
- Nem. Jeanne hamarosan küldetésre indul az Akadémián keresztül, Karna pedig valószínűleg azért nincs a közelben, mert biztos távból el akarja kísérni. - fejtette ki a sárkányölő. - Ha nincs más, akkor felkészülök az útra. Pár óra múlva a kastély előtt leszek.
- Lényegre törő, ezt szeretem. Ott találkozunk.
A nő rákacsintott Ceur-ra, majd foteljából felpattanva a felfelé vezető lépcsők felé vette az irányt. A két cselédruhás lány, mintha csak teljesen átélnék az öltözékükkel hordozott szerepet, hűségesen követték őt.
A férfi sem várt soká, saját szobájába érve levetette felsőtestéről mintás pulóverét, majd egy ujjatlan fekete ing felé elkezdte felkapcsolni páncéljának darabjait. A különböző részek fémes csattanásokkal egymásra illeszkedtek, a szíjakat meghúzta, s körülbelül tíz percnyi igazítgatás után teljes kényelemben magán érezhette a vöröses-fekete Purgatórium páncélzatot.
A maszkot, valamint a csuklóira illeszthető fémkarmokat ezúttal szekrényének rejtekében hagyta,
Mivel egy démon vált a célpontjává, a hagyományos fegyvereknek nem lenne sok haszna. Persze, az orvgyilkos-céh esetleges rajtaütése során talán segítenének, ám csak ennyiért nem vitte őket magával.
Ami pedig a maszkot illeti, ez nem egy hivatalos vadászat volt; pusztán egyetlen áldozatot kellett kiiktatnia, és amúgy sem tervezett túl sok emberrel találkozni, akik emlékeznének rá. Ilyen esetekben arcának elfedésével csak nagyobb feltűnést keltene, mint anélkül.
A férfi ezt követően pihent egy kicsit, összeszedett pár holmit, majd elindult a kastély bejáratához.
Odalent a vakítóan fehér hótakaró hátán különös látvány fogadta a férfit.
Nightyngale, korábbi emberi alakja helyett immáron egy kékbőrű női teremtmény formájában koncentrált csukott szemekkel.
Két követője nem sokkal Ceur előtt rohant le a lépcsőn, majd megragadták egyik, három hosszú ujjban végződő kezét. Az aranypáncélos lény a sárkányölő felé nyújtotta másik karját, aki csak egy pillanatig habozott, mielőtt megfogta volna azt.
- Az első mindig kellemetlen. - vigyorgott a nő, mire Ceur füleit egy éles puffanás vágta el a külvilág érzékelésétől.
A következő pillanatban a kis létszámú csapat már egy erdőségben találta magát.
A sárkányölő körülnézett, majd beleszagolt az enyhe, délutáni levegőbe.
Az orrát a természet jellegzetes keverékein kívül az emberi bűz szaga is elérte, amelyből feltételezte, hogy valamiféle város közelébe kerülhettek.
- Még sosem teleportáltam nálam ennyi erősebb mágust... - motyogta Nightyngale, mielőtt térdre rogyott volna, immáron emberi formában.
A nő két kísérője is összeesett, de Ceur nem érezte különösebb szükségét, hogy felsegítse őket. Valószínűleg csak kimerültek, bár ő nem érzett hasonlót.
- Nos, a vonatozásnál jóval kellemesebb volt... - jegyezte meg, miközben nekidőlt egy fának, hogy ne a térdelő lányok előtt álldogáljon. - Hmmm.... Keressünk egy fogadót az éjszakára? - kérdezte meg pár perc elteltével, ahogy társai még mindig erőtartalékaikat gyűjtögették. - A teleportálás miatt amúgy is spóroltunk minimum egy fél napot.
A férfi egyébként sem sietett különösebben, hisz Kasshgar már abban a pillanatban meghalt, hogy ő alkut kötött az életéért cserébe.
- Nem nem... Csak egy órát kell pihennem, és enni valamit... Ma éjjel telihold lesz, ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk...
- A telihold jó nekünk? - érdeklődött Ceur. - És mi az első lépésünk?
- Mint már mondtam: Kaja. Tudok egy jó helyet... - vigyorotga Nightyngale, miközben lényegében kitért a válasz elől.
A sárkányölőt ugyanakkor ez se zavarta különösebben, hisz mint az korábban leszögezte magában, Kasshgar már halott volt. Nem számított, hogy aznap este, egy héttel később, hol, és milyen módon... Az Árnyéknak eladták az életét, és ő meg fog halni.
- Nincs ellenemre.... Tudtok járni? - kérdezett rá a férfi, végignézve újfent a lányokon.
- Óh, hát nem lenne ellenemre, ha a karodban cipelnél, mint egy hercegnőt... - vetette fel Nightyngale vigyorogva, mire két kísérője elpirulva összenézett.
Ceur-nak Jeanne is tett minduntalan hasonló megjegyzéseket, ám sose tudta különösebben ezeknek a gyakorlati hasznát megfejteni. A hátán sokkal egyszerűbben el tudott volna vinni bárkit, vagy épp rohanni vele.
Az emberek különös lények voltak, főleg a nőnemű egyedeik.
- Ha szükséges, cipelhetlek titeket. - ajánlotta fel végül.
- Te egyáltalán nem vagy szórakoztató... - morogta a vörös-hajú nő, mosolyától megfosztva.
Ceur nem igazán értette a reakciót, de inkább annyiban hagyta.
- Ti is tudtok járni? - kérdezte meg külön a két fiatalabb lányt is.
- Persze. - vágta rá már-már sértetten Eclaire, mire nyúlfülű társa csak hevesen bólogatott.
Végül a kis csapat a közeli város külső részén talált egy igencsak előkelő, és drága helyet, ahol Nightyngale-t már ismert vendégként fogadták a pincérek.
A nő egy pizzát rendelt magának, miközben Ceur kibékült egy erősen csokoládés palacsintatortával. Ez volt az első étel, amelyet emberként evett még Hargeon-ban, és azóta is időről-időre kívánni kezdte az édes tészta és krém ízkeverékét.
Nightyngale megpróbált kérdezősködni Ceur-ról, ám a férfi leginkább csak tőválaszokban felelt. Nem akart hazudni, ám ha kifejtette volna még a legalapvetőbb kérdésekre is a teljes igazságot, az hihetetlenként hatott volna. Épp ezért megállapodott a "keletről", "nem mondhatnám", "húsz körül" és hasonló válaszokkal, miközben tekintete elkalandozott a nevetgélő Kurosagi és Eclaire párosára.
A két lány egy-egy tortát evett, miközben önfeledten beszélgettek egymással, és nevetgéltek. Ez a jelenet egy különös, mindaddig ismeretlen érzést ébresztett Ceur-ban... Belegondolt, hogy kellemes volna, ha Jeanne és Karna is ott lennének, mesélnének neki jelentéktelen napjaikról, kacagnának közben, és mosolyognának... Milyen furcsa... Talán az emberi test volt az oka, hogy efféle érzések kezdték magával ragadni őt.
Hiányoztak neki mások.
A sárkányölő kissé magába révülten elmosolyodott. Nem szabad engednie az efféle gyengeségeknek.
Elvégre, ha egyszer beteljesül a küldetése, vissza kell majd adnia ezt a testet annak, akitől elvette...

Nightyngale érezte Ceur jelenlétét, és tudta, hogy a sárkányölő minden elhangzott mondatát meghallhatja, ha ő úgy akarja. A férfi kisvártatva meg is érkezett a szomszédos szobából, s bár nem egyenesen feléjük tartott, a nő tudta, hogy a maga furcsa módján mintha felkeltette volna az érdeklődését a korábbi beszélgetés.
- Óh, hello Ceur... Épp rólad beszéltünk... - szólította meg Nightyngale kissé zavartan.
- Óh... - fordult feléjük a férfi. - Mondhatni hallottam pár részletet a szomszédos teremből... Próbáltam nem hallgatózni, de a sárkánylakrima rész elég érdekes volt.
- Óh, ez megkönnyíti a dolgokat. Azt hiszem mindkettőnk számára nyereséges lenne ez az együttműködés. Pontosan miért is érdekel a lakrima? - kérdezte Nightyngale. Kifejezetten örült a lehetőségnek, hogy nem kell mindent újra elmondania, és talán Ceur is hasznot húzhat a közös kalandból. Az pedig, hogy Jeanne nem volt itt, megkönnyebbülést jelentett neki és Eclairenek is.
- Hallottam ezt-azt a sárkánylakrimák hatásait illetően. - magyarázott a sárkányölő, miközben elfoglalta helyét a fotelegyüttes közepén, és beszélő szobor módjára folytatta - Sárkányölőket csinálnak az átlagemberekből, de ha valakit egy sárkány már kitanított, úgy számára újabb elemet biztosítanak ezek a kristályok. Próbáltam már felkutatni hasonlót, de viszonylag ritkának számítanak.
- És baromi drága hozzájutni az alapanyagokhoz, és a szükséges formulákhoz... - panaszkodott Nightyngale, miközben igen lelkesen gesztikulált. - De ha bejutok Kasshgar laborjába... Ott minden adott egy jó kis sárkány lakrimához, ebben biztos vagyok... Az a tudás, aminek birtokában van, igen csábító... Persze ő rosszul használja. A sárkány lakrima beültetése bonyolult feladat. Erában már volt lehetőségem tanulmányozni, de nagyon kevesen vállalkoznak ilyen műtétre...
- Be kell valljam, csábító a gondolat, hogy a meglévő elemem mellé egy másikat szerezzek... A korábban hallottak alapján az alku rám eső fele annyi volna, hogy megöljem ezt a Kasshgar nevű démont.
- Lényegében... - Nightyngale elgondolkodott egy pillanatra. Nem volt biztos benne, hogy démon barátai kihallgatás nélkül Kassh'gar halálát kívánná, de most nem volt idő elmélkedésre. - Igen. Te pedig egy sárkány lakrimát szeretnél magadnak, ugye?
- Igen. - bólintott Ceur. Tárgyilagos hangneme nem változott, és csakis Nightyngalehez intézte szavait. - Ha a beültetést is vállalod, még jobb.
- Pontosan milyen elemre gondoltál?
- Hm.... Őszintén szólva úgy voltam vele, hogyha egyszer találok egy ilyen lakrimát, kihozom belőle a legtöbbet elemtől függetlenül. - elmélkedett Ceur. - De ha már fennáll a választás luxusa, hozzá kell tennem, hogy a legtöbb elem elég nehezen lenne kombinálható az árnyékkal, vagy egyenesen gyengítené azt. Ugyanakkor pár rúnalovag aktában utánaolvastam, hogy a korábbi Oracion Seis nevű céh egyik tagja lakrimával kreált méreg-sárkányölő volt. Az az elem tökéletes volna. - válaszolt. Nightyngale meglepetten hallgatta a férfit, aki várakozásai ellenére igen sokat tudott beszélni.
- Méreg? Tökéletes! - csillant fel Nighty tekintete - Kasshgar egy kígyódémon, tudniillik. Kétlem hogy bármilyen más elem érdekelné...
- Ez igencsak leegyszerűsíti a dolgokat... Mikor kezdjük a vadászatot?
- Hamarosan. A legjobb lenne, ha még ma el tudnánk indulni. - majd egy pillanatra elbizonytalanodott - Jeanne és Karna is velünk tart?
- Nem. Jeanne hamarosan küldetésre indul az Akadémián keresztül, Karna pedig valószínűleg azért nincs a közelben, mert biztos távból el akarja kísérni. - válaszolt Ceur Nighty, de különösebben Eclaire nagy megkönnyebbülésére - Ha nincs más, akkor felkészülök az útra. Pár óra múlva a kastély előtt leszek.
- Lényegre törő, ezt szeretem. Ott találkozunk. - kacsintott Nighty a férfira, majd felpattant, és megindult szobájába felkészülni. Eclaire és Kurousagi hűségesen követték őt, miközben magukban örvendeztek, hogy nem kell a rémes nőszeméllyel együtt utazgatniuk.
A lányok hamar összepakoltak, Nighty pedig megtervezte útjukat. Naito korábban megajándékozta őt egy transzporter lakrimával, mely abban segítette, hogy teleportálása során további utasokat vigyen magával. A férfi figyelmeztette, hogy csak egyszer használható az eszköz, és csak végső esetben használja, de a nő tudta, hogy most nem késlekedhet. Még ma éjjel le kellett csapniuk Kassh'garr-ra.
- Nightyngale... -szólította meg Kurosagi a gondolataiba mélyedő nőt. - Ma éjjel...
- Ma éjjel telihold lesz. - bólintott a nő komolyan. - Számítok rád, Kurousagi.
Nemsokára mindenki befejezte a pakolást. Nightyngale a kastély előtt, a Hakobe-hegy örök hótakaróján meditálva koncentrált célpontjára. Az éjféreg alakját viselte, mely egyik legerősebb démoni formája, és teleportálásra is képes. Arany páncélján megcsillantak a délután szikrázó napsugarai. Két leánykája rohant le a lépcsőn a felszereléseikkel, és céltudatosan megragadták egyik háromujjú mancsát. Ceur is megjelent végül, és Nightyngale vigyorogva nyújtotta ki felé másik kezét. A férfi egy pillanatig habozott, majd ő is bekapcsolódott a körbe.
- Az első mindig kellemetlen. - vigyorgott a nő, majd a következő pillanatban már ott sem voltak. Célpontjuktól nem messze, egy sűrű erdőbe érkeztek. Nightyngale érezte, hogy a lakrima, melyet zsebébe helyezett, elveszti mágikus töltését, és ő maga is nehezen szedte a levegőt.
- Még sosem teleportáltam nálam ennyi erősebb mágust... - motyogta Nightyngale, ahogy éjféreg alakját levetve térdre rogyott. Eclaire és Kurousagi nem kifejezetten élvezték első útjukat a sötét dimenzión keresztül, és ők maguk is összeestek.
- Nos, a vonatozásnál jóval kellemesebb volt... - mondta a férfi egy közeli fának dőlve. - Hmmm.... Keressünk egy fogadót az éjszakára? - kérdezte meglepő előzékenységgel. - A teleportálás miatt amúgy is spóroltunk minimum egy fél napot.
- Nem nem... Csak egy órát kell pihennem, és enni valamit... Ma éjjel telihold lesz, ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk... - magyarázta Nightyngale, miközben összeszedte magát a földről.
- A telihold jó nekünk? - érdeklődött Ceur. - És mi az első lépésünk?
- Mint már mondtam: Kaja. Tudok egy jó helyet... - vigyorogta Nightyngale, a férfi korábbi kérdését figyelmen kívül hagyva.
- Nincs ellenemre.... Tudtok járni? - kérdezte a férfi, megint csak meglepve a jelenlévőket.
- Óh, hát nem lenne ellenemre, ha a karodban cipelnél, mint egy hercegnőt... - vigyorgott Nightyngale újra, reménykedve, hogy zavarba hozhatja a sárkányölőt. Eclaire és Kurousagi pironkodva pislogtak, leginkább egymás tekintetében keresve a magyarázatot a nő viselkedésére.
- Ha szükséges, cipelhetlek titeket. - ajánlotta fel végül a férfi.
- Te egyáltalán nem vagy szórakoztató... - morgott Nighty, elhessegetve az ajánlatot. Gonosz terve most kudarcot vallott, de még nem adta fel örökre.
- Ti is tudtok járni? - fordult Ceur a két fiatalabb lányhoz.
- Persze. - duzzogott Eclaire, miközben Kurousagi hevesen bólogatott, nyúlfülei pedig vadul lengedeztek ennek hatására.
Nemsokára beértek a városba, ahol egy előkelő étteremben már törzsvendégként fogadták Nightyngalet és társait. A nő pizzát, lánykái tortát, a férfi pedig - újabb meglepetést okozva - csokis palacsintatortát rendelt. A lányok magukban csacsogtak, és A démoni alakváltó egy darabig mosolyogva figyelte őket. Emlékezett még, mikor nem is olyan régen köztük sem volt ilyen nagy a béke. Most azonban legjobb barátnőkként csevegtek a legtriviálisabb dolgokról is. Nightyngale közben próbált Ceurral társalogni, ám nem sok információt sikerült belőle kihúznia. A délután lassan estébe fordult, és a csapat útnak indult a szörnyűségek felé.

Ahogy végeztek saját fogásaikkal, a társaság készülődni kezdett, majd tartozásaikat letudva útnak is indultak.
- Najra nyomaira nem messze innen találtak rá, egy tó mellett. Ideje indulnunk... - jelentette ki Nightyngale, miközben egyre sebesebben kezdte róni az utcákat.  - A nyomolvasáshoz nem igazán értek, de úgy rémlik, te kifejezetten jó vagy benne.
A sárkányölőnek fel kellett idéznie emlékei közt, hogy kiről is esett szó.
Najra volt a démon, aki ismerte Ceur célpontjának tartózkodási helyét, így az ő kikérdezése vált az elsődleges feladatukká.
- Egy démon elég sok természetellenes nyomot hagyhat maga után a tó környékén... - jegyezte meg a férfi, ahogy egyre csak kijjebb haladtak a településről.
- Talán mágikus lenyomatokat... de hónapok óta keressük őket, és ez az első biztos nyom... értenek a nyomaik eltüntetéséhez. És Najra, ha akarja, kinézetre nem különbözik egy egyszerű embertől. - szólt közbe Eclaire a rókalány, viszonylag feszült hangszínen.
Ceur nem értette a lány idegességének okát, ám abban elég magabiztos volt, hogy Najrát mindaddig még sose kereste senki, aki az ő érzékeivel, vagy nyomolvasó tapasztalataival bírt volna.
- Meglátjuk, mennyire értenek hozzá, ha a tóhoz értünk. - felelte egykedvűen a sárkányölő.
Nightyngale csak kacagott, a nyúlfülű lányka pedig arcát a tenyerébe temette, bár a férfi egyik reakciónak sem értette igazán az okát.
Ugyanakkor Ceur-t sose fűtötte túl a kíváncsiság különösképp semminek az irányába sem, így könnyedén annyiban hagyta az esetet.
Ezt követően a kereső-alakulat már viszonylagos csendben haladt tovább, majd ahogy az égboltot egyre feketébbé festette az éjszaka, úgy megérkeztek egy közeli tóhoz, amely a város határain túl terült el.
A vízfelszín őszinte képpel tükrözte az egyre növekvő, ezüstös teliholdat, mintha csak ezzel akarta volna bizonyítani, hogy nincs rejtegetnivalója a társaság elől.
A környezet ténylegesen semmitmondónak tetszett a sárkányölő szemében, ahogy az egyhangú dombok védelmezően körbeölelték a viszonylag apró tavacskát, amely megannyi életet rejtett nyugodt víztakarója alatt.
Persze, az első pillantások sose jelentettek többet a keresés pontos menetének meghatározásánál, amelynek kezdőhelyére ezúttal maga a tó került.
- Lássuk akkor... - jelentette ki halkan Ceur, ahogy az egyre sötétedő víztükörhöz sétált, s leguggolt előtte.
Kesztyűs ujjait a folyadékba mártotta, majd nyelvével végignyalta a lenyomatot.
Az édeskés víz ízén kívül hamar megérezte azt az energiát is, amely az ismerős hatás egy jóval gyengébb lenyomatával ugyan, de megérintette testét... Mágikus energiát ivott, amely táplálta sárkányölő énjét, bár annak semleges eredete, és csekélysége miatt maradandó eredménye aligha lehetett volna.
Ám az legalább valószínűvé vált, hogy Najra rejtekhelye a víztükör alatt volt, és még ha csak kis mértékben is, de a természetellenes behatásai átszivárogtak a tó víztartályába. Persze, fennállt még a lehetősége, hogy az állóvizet a közeli földterület alól szennyezte valamiféle tevékenység, amely ezáltal a dombok, vagy elfeledett romok mélyén ment végbe, ám Ceur úgy vélte, hogy a tavacska lesz a legjobb fogadásuk a keresés megkezdésére.
- Ew? - szólalt fel undorodott grimasszal az alakváltó nő. - Ebbe halak pisilnek és kakilnak, ugye vágod?
- Igen. De most már azt is vágom, hogyha bármi mágikus eredetű van a környéken, az a vízfelszín alatt lesz, nem pedig akörül. - felelte Ceur higgadtan, majd újfent kiegyenesedve elkezdte lecsatolni nehéz páncéljának darabjait felsőtestéről.
Bár elég magabiztos volt abban, hogy képes lenne gyorsan úszni a teljes felszerelésében is, nem akarta feleslegesen roncsolni azt. Elvégre, a fekete és vörös színekben fénylő vértezet fontos volt annak, akitől a testet kölcsönvette, így hát megpróbált vigyázni rá.
Amint az utolsó darab is földet ért tompa puffanásával, a férfi már csak csizmáiban, egy vékony nadrágban, s trikójában ugrott bele a vízbe, így folytatva keresését.
Az életadó anyag rideg érintéssel üdvözölte őt, majd ölelte körbe egész lényét, ahogy a sárkányölő egyre mélyebbre úszott.
Végül, amikor elérte a tó alján a képlékeny, latyakos talajt, lehunyta szemeit, majd fél percig egy helyben lebegve hallgatózni kezdett.
Amint meglelte válaszát, gyorsan a felszínre úszott, majd mély levegőt véve beszélni kezdett.
- Van egy rész, ahol az oxigén sokkal szabadabban jár, mint  a víztömeg más területein. Szerintem van ott egy mesterséges járat, vagy valami barlangrendszer. - adta társainak tudtára.
- Várjatok itt. - reagált szinte azonnal Nightyngale, ahogy felvette egy újabb démon alakját.
A két lány bólintott, s a nő immáron egy kékes bőrű, lilás-hajú humanoid lény képében vetette magát a vízbe egy sellő kecsességével.
- Najra valahogy így fog kinézni, mint most én. - úszott Ceur-hoz. - Odavezetsz?
A férfi bólintott, majd nagy levegőt véve újfent alámerült a sötét vízfelszínnek.
Korábbi felfedezésének irányát követve kisvártatva egy víz-alatti járathoz vezette társát, amely csalogatóan nyúlt tovább az ismeretlenbe.
~ Tovább megyünk? - érkezett a telepatikus behatolás, amelyet a sárkányölő már jól ismert Jeanne módszerei miatt.
~ Menjünk. - felelte Ceur gondolati síkon, majd tovább úszott.
A növényekkel benőtt járat végén egy viszonylag tágas föld-alatti kamrába ért a páros, ahol a férfi végre ismét levegőhöz juthatott.
A sziklás, homályos helyiségnek különös, több színben játszó rúnaírások szolgáltatták természetellenes megvilágítását, s egyúttal védelmi rendszerét is.
Bármi is volt a páros előtt, azt a megannyi szinten felrajzolt mágia-kompozíció teljesen elfedte előlük.
A sárkányölő örömmel vette tudomásul, hogy Nightyngale nem esik kétségbe az akadály láttán, hanem magabiztosan elkezdett dolgozni annak leküzdése érdekében - ujjai közt egy mágikus tollal, amely újabb és újabb rétegeket rajzolt a sziklákba vésett jelekre.
A percek csak teltek, ám Ceur pusztán a falnak dőlve figyelte, ahogy az alakváltó dolgozik, majd közben követői is megérkeznek, akik valószínűleg telepatikus úton kapták meg a helyes irányvonalat.
- Oké, most már be tudunk menni anélkül, hogy észrevennének. - sóhajtotta el magát a nő, miközben a korábbi homály helyén egy barlangbejárat vonalai kezdtek kirajzolódni. - Lányok, ti maradjatok le egy kicsit, oké?
- De Nightyngale! - szólt vissza rögvest a rókalány, ám panaszkodása válasz nélkül maradt.
Az alakváltó még egy sort írt a sziklás falra, Ceur pedig nem érezte úgy, hogy bármit is mondania kellene adott helyzetben.
Inkább csak a felfedett útvonaluk elé sétált, majd beleszagolt az onnan kiáramló levegőbe.
- Ez a hely mágikus sebektől bűzlik... - jelentette ki halkan. - Felvágott és összevarrt hús, amit varázslatok égettek át...
A kis róka is érezhette a szagokat, hisz bólintott, miközben közelebb húzódott barátjához.
A sárkányölő ugyanakkor nem várt senkire, néma léptekkel megindult a járat egyetlen ösvényén, maga is beleveszve a félhomályba.
- Najra és... az áldozatai... nagyon közel vannak. - suttogta a háta mögül Nightyngale.
Ceur is érezte őket, az összes áldozat szagát, a néma szenvedés hangját, és a démoni lény létezését, aki kisvártatva ki is rajzolódott előttük...
A Najra nevezetű teremtményre egy tágas barlang-kamrában találtak rá, megannyi eszméletlenül fekvő ember gyűrűjében, ahogy a csapatnak hátat fordítva beszélgetett valakivel.
Teljesen védtelen volt, olybá tűnt, hogy a démoni-alakváltó tökéletesen felülírta védelmi rendszerét, amelynek már nem létező biztonsága hamis illúzióival ölelte körül a lényt.
A sárkányölő úgy vélte, hogy körülbelül fél másodperc alatt ártalmatlaníthatná a célpontot, mielőtt az egyáltalán felfogná, mi is történik körülötte... Ám nem akart elhamarkodottan lépni, hisz ő végső soron Nightyngale ellensége volt.
Ceur-nál jobban pedig kevesebben ismerhették jobban a bosszú fontosságát...
A nő nem is váratott soká magára, elteleportálva a démon előtt termet, majd nyakára rászorítva a magasba emelte őt.
Najra ugyanakkor még nem fogyott ki a meglepetésekből, hisz egy lakrimát összetörve aktiválta utolsó védvonalát - a mindeddig eszméletlenül fekvő, megannyi sebtől eltorzult emberek felkeltek asztalaikról, s szinte rögvest támadása is lendültek.  
- Bazdmeg, te gyáva féreg! - ordította el magát a vörös nő.  
- Ne játszd az ártatlant, ahogy látom, te is hoztál némi segítséget. - jött a válasz a démon részéről, ám Ceur-nak már nem akadt több ideje velük foglalkozni.
Valamiért a kísérleti alanyok szinte mindegyike őt vette célba, így kisvártatva tucatnyi, mágikus úton módosított emberrel találta szemben magát.
A leggyorsabb támadója egy kardot idézve ugrott neki, ám ugyanannak a pillanatnak a második töredékében már kitört térdcsonttal guggolt a sárkányölő előtt, aki saját fegyverével átdöfte a férfi torkát.
Az Árnyék könyörtelen, és precíz volt, mozdulatait puszta szemmel lehetetlen lett volna követni... Mégis, a mágus, akiből patakként folyt alá a vér, még élénken mozgott Ceur szorításában.
A fekete-hajú férfi kisvártatva ráérzett, hogy miért... Támadójának mellkasában hatalmas hő- és energiatömeg összpontosult, amely valószínűleg a rajta végzett kísérletek gyümölcse lehetett, egy lakrima-kristály formájában.
A sárkányölő maga elé emelte a rángatózó bábot, majd egy határozott mozdulattal kitépte felsőtestéből a szóban forgó tárgyat. A vibráló kristályt megtörte, majd mielőtt felrobbant volna, további támadóinak sorai közé hajította azt.
A mágikus robbanás kisebb napként ragyogott fel a homályban, széttépve koponyákat, karokat, s törzseket, nem hagyva mást pusztításának nyomában puszta megtorzított hulláknál.
Ceur kihasználta a hirtelen fénykitöréssel járó zavarkeltést, s megtestesült halálként ugrott a mesterségesen kreált mágusok gyűrűjébe.
Bár mind nagy potenciállal bírhattak volna más körülmények közt, az árnyék-sárkány túl gyors volt számukra, és túl közel került hozzájuk.
Mire egyikük védekezően megemelte kezét, mellkasa helyén már csak egy szétroncsolódott húscafat tartotta őt össze, amely aztán véres sikollyal levált róla.
Hiába próbálták aktiválni varázslataikat az emberi bábok, mozdulataik elnagyoltak és kiszámíthatóak voltak... Ceur pedig immáron a lakrimákat célozta meg, amely életben tartotta őket.
Újabb mellkast roncsolt szét, ahogy szinte ugyanabban a pillanatban belerúgott a hullába, amely robbanásszerű csattanással csapódott a közeli falnak.
Mivel a sziklás képződmény megrepedt, a férfinak emlékeztetnie kellett magát, hogy inkább a precizitására kell hagyatkoznia, nem pedig nyers erőre, hacsak nem akarta mindnyájukat víz alá temetni...
Így hát újra irányt váltott, vörös szemeivel éles csíkot húzva sebességének nyomában, ahogy könnyűszerrel átütött egy jégfalat, majd a lyukon keresztül átrántotta célpontjának leszakadt felsőtestét, amelyet a többiek közé vetett.
Mivel az acélkarmai nem voltak nála, puszta kézzel mészárolt, követhetetlen mozdulatváltásaival tépve a húst, lakrimát, és életet... Mészárlásának hamar vége-szakadt, ahogy a helyiség robbanások, hullák, és vér borította temetővé süllyedt.
A férfi önmaga is úszott a vörös folyadékban, amely nehéz, ragadós köpenyként nehezedett vállaira, mellkasára, s kúszott fel egészen az arcáig.
Mindeközben társai is sikerrel jártak, és Najra immáron legyőzötten hevert Nightyngale előtt.
Ez kissé meglepte a sárkányölőt, aki szinte biztos volt benne, hogy a démon elleni harcot is be tudja majd fejezni, miután végez a bábjaival..
Ugyanakkor, a legyőzött fél ezúttal igencsak segítőkésznek bizonyult, és elárulta, hogy Kass’gahr a város alatti csatornarendszerben rejtőzik, de már számít a csapatra, amely a nyomában jár.
- Mit akarsz vele tenni? - kérdezett rá rideg hangon Ceur, ahogy lenézett a megszégyenült démonra.
- Én... - nézett körbe a démoni-alakváltó a pusztítás nyomain. - Van túlélő?
A férfit valamelyest meglepetésként érte a kérdés, aki inkább arra lett volna kíváncsi, hogy mihez kezdjenek az immáron teljesen hasztalan Najrával.
- Nem hinném... - felelte végül, ahogy a két fiatal lányra nézett.
Mészárlása közben rájuk is figyelt, de úgy látta, elbírnak azzal a két bábbal, akikkel harcba keveredtek.
- Mi nem végeztünk velük, csak kiütöttük őket. - jelentette ki a nyúlfüles lányka.
- Akkor kettő... és Najra. - bólogatott elrévedten a démoni-alakváltó, majd megkereste a túlélőket. -  Átadhatjuk őket a nővéremnek. Talán ők tudnak rajtuk segíteni, Najra pedig... A démonok dolga.
Ceur mindennél egyszerűbb, és gyorsabb módszereket is tudott volna javasolni, ám újfent emlékeztette magát, hogy mindez végső soron Nightyngale ügye.
Ő az alku miatt volt jelen, így hát elfogadta a csendes bevégző szerepét, és rábólintott a döntésre.

A nagy lakoma után a hölgyek és a sárkányölő némi kajakómával, de harcra készen indultak a vízdémon után.
- Najra nyomaira nem messze innen találtak rá, egy tó mellett. Ideje indulnunk... - magyarázta Nightyngale, miközben gyorsabb ütemre ösztönözte társait, majd Ceurhoz fordult. - A nyomolvasáshoz nem igazán értek, de úgy rémlik, te kifejezetten jó vagy benne.
- Egy démon elég sok természetellenes nyomot hagyhat maga után a tó környékén... - vetette oda egyértelmű megfigyelését a férfi.
- Talán mágikus lenyomatokat... de hónapok óta keressük őket, és ez az első biztos nyom... értenek a nyomaik eltüntetéséhez. És Najra, ha akarja, kinézetre nem különbözik egy egyszerű embertől. - magyarázta Eclaire némi izgatott feszültséggel hangjában.
- Meglátjuk, mennyire értenek hozzá, ha a tóhoz értünk. - válaszolt érdektelenül a férfi.
Nightyngale csak nevetett a szóváltáson, Kurousagi pedig fejét fogta. Nem igazán értették, hogy miért kekeckedik a rókalány a sárkányölővel, de csak szimplán elkönyvelték őt kattantnak. Az út hátralevő részében már nem igazán csevegtek, a lányok egyébként is sülve főve együtt voltak, Ceur pedig nem volt túlságosan kommunikatív. Így hát, miközben lebukott a hold, a csendes csipet csapat elérkezett a viszonylag kis méretű, de annál tisztább vizű tóhoz. A gonosz jelenlétének nem sok nyoma volt, egyszerű horgásztőnek tűnt csupán a hely, melyet egy teljesen átlagos tisztás és erdő vett körbe. Ha Nightyngale nem tudta volna, hogy mire számíthatnak, meg se fordult volna a fejében, hogy itt démonok munkálkodnak. A velük tartó férfi azonban nem tétovázott, egyenest a vízhez sétált, és ujját belemártva, mintát vett a folyadékból. A két tinilány egymással összenézve kifejezte meglepetését, de Nightyngale úgy tűnt, teljes mértékben megbízott a férfi képességeiben, annak ellenére, hogy nem találta túlságosan kívánatosnak a tó vizének elfogyasztását.
- Ew? - szólalt meg undorodva a nő. - Ebbe halak pisilnek és kakilnak, ugye vágod?
- Igen. De most már azt is vágom, hogyha bármi mágikus eredetű van a környéken, az a vízfelszín alatt lesz, nem pedig akörül. - válaszolt a férfi teljes nyugalommal. Nightyngale elégedetlenül húzta el a száját. Kezdte idegesíteni, hogy semmivel sem lehet érzelmi reakciót kiváltani a férfiból, aki azonban mindenféle megjegyzés nélkül ledobta magáról súlyos páncélját. A csajbanda várta, hogy tovább vetkőzzön, de végül trikója és nadrágja rajta maradt, ezzel némileg eloszlatva reményeiket a várva várt vetkőzőshowra. A férfi pillanatok alatt eltűnt víztükör alatt.
- Oooké? - pislogott Eclair meglepetten. - Eddig minden szuper, de mi lesz most?
- Keres nekünk egy utat... valamerre. Úgy tűnik Najra valamilyen föld alatti barlangban húzta meg magát, ami rossz esetben teljesen a víz alatt van. Jó esetben talán kapunk levegőt.
- Nem szeretek vizes lenni. - hisztizett a rókalány, miközben farkát simogatta. - Nehezen szárad meg a farkam.
- Ugyan már, majd rásegítesz egy kis szélmágiával. - vigasztalta őt Kurousagi, megsimogatva a lány rókafüleinek tövét. Nightyngale elgondolkodva meredt a nyugodtnak tűnő tófelszínre, ahonnan nemsokára előbukkant a sárkányölő.
- Van egy rész, ahol az oxigén sokkal szabadabban jár, mint a víztömeg más területein. Szerintem van ott egy mesterséges járat, vagy valami barlangrendszer. - magyarázta a férfi nagy levegőt véve.
- Várjatok itt. - szólt a nő lányainak, miközben felvetette magára a vízdémon formáját, majd egy fejessel beugrott ő is a tóba.
- Najra valahogy így fog kinézni, mint most én. - magyarázta kinézetét Ceurnak, miközben közelebb úszott hozzá. - Odavezetsz?
A férfi mindössze bólintott, majd újra elmerült a víz alatt. Viszonylag gyorsan haladt az ellenálló közegben is, ám Nightyngale démoni alakjának ez cseppet sem jelentett kihívást. A korlátozott levegő miatt sem aggódott, mert kopoltyúi segítették az oxigén bejutását szervezetébe. Szinte pillanatok alatt eljutottak egy víz alatti járathoz, mely az ismeretlen be vezetett tovább.
~ Tovább megyünk? - szólította meg a férfit telepatikusan a nő.
~ Menjünk. - felelte a sárkányölő, gondolataiban is oly egyhangúan, mint párbeszédeik során.
A járatot különböző hínárok és növények lepték el, és természetellenes fény áramlott be a járaton keresztül. Nemsokára egy tágas barlangban bukkantak ki, ahol Ceur ismét levegőhöz juthatott. A falakat hosszú sorokban felrajzolt rúnák lepték el, és a furcsa fényforrást is ezek szolgáltatták. Nightyngale, immáron emberi alakban, telepatikus úton jelzett a lányoknak, hogy milyen irányba tudnak maguk is eljutni a barlanghoz, és még a várható úszási időtartamról is tájékoztatta őket.

***

- Valami nem stimmel. - jegyezte meg Eclair a levegőbe szimatolva. - Mintha figyelnének.
- Én nem érzek semmit. - szimatolt Kurousagi, majd fülét hegyezte. - Nem, nincs itt senki.
- Meg mertem volna esküdni rá... - válaszolt a rókalány, miközben a környező erdőséget fürkészte. A szeme sarkából, mintha valami apró, kékes fénnyel ragyogó kísértetet pillantott volna meg, de az egész oly hirtelen történt, hogy nem is igazából tudatosult benne mindez.
~ Hello, csajok! Találtunk egy nyílást, ami egy barlangba vezet. Az útvonalat feltöltöttem a tudatotokba, körülbelül két perc alatt ideértek... ~ hallották a lányok Nightyngale telepatikus üzenetét.
~ Ugh, tudtam hogy vizes leszek. ~ válaszolt nyűgösen Eclair, miközben ledobta felsőruházatát. Kurousagi bundás alakot öltött magára, nyúlként egyébként is gyorsabban mozgott.
- Gyerünk, Eclair, tudom, hogy nem szereted, de most már ha itt vagyunk, ne futamodj meg... - noszogatta társának nyűglődését látva Kurousagi.
~ Indulunk, Nightynale. ~ jelentette a holdnyúl, majd beugrott a vízbe. Persze a rókalány sem akart lemaradni, és bár vacogva, de bevetette magát egy egészségesen csattanós hassassal a tóba...

***

Miután tájékoztatta lánykáit a rájuk váró pancsiról, Nightyngale nekilátott, hogy tanulmányozza a védelmi rúnákat, melyek körbefonták a démon barlangját. Najra kifinomult tudománya azonban nem okozott különösebb gondot a nőnek, mindössze időbe telt neki, hogy feltűnés nélkül átírja azt. Fénytollát előkapva oldaltáskájából már neki is állt a kódtörésnek, figyelmen kívül hagyva Eclair nyűglődését. Miközben a nő elmerült a rúnamágiában, a kis hölgyek is megérkeztek, megrázva magukat, hogy lehető legtöbb víztől szabaduljanak meg. Eclair kisebb szélrohammal sújtotta magát, hogy legalább ne ázott kutya módra kelljen a nyirkos barlangban várakoznia, és még Kurousaginak is nyújtott némi szárítkozási lehetőséget, bár a holdnyúl bundája úgy tűnt, hatékony vízlepergető volt, így nem igényelt hosszadalmas odafigyelést.
- Oké, most már be tudunk menni anélkül, hogy észrevennének. - sóhajtotta Nightyngale megkönnyebülve, hogy az első akadályon túljutottak. - Lányok, ti maradjatok le egy kicsit, oké?
- De Nightyngale! - próbált ellenkezni Eclair, ám most nem volt helye a hisztinek, és Nightyngale mindössze egy szúrós tekintettel elhallgattatta őt. Egy utolsó sort írt fel a rúnák közé, mely biztosította, hogy engedélye nélkül más ne hagyhassa el a barlangot, majd az általa feltárt bejárat irányába vetette magát, ahol Ceur átment szimatoló detektívbe.
- Ez a hely mágikus sebektől bűzlik... - jegyezte meg. - Felvágott és összevarrt hús, amit varázslatok égettek át...
Eclaire, kinek szimata ugyancsak kifejezetten érzékeny volt, idegesen bólintott. Nem tetszett neki túlzottan a hely, de már kezdte megszokni, hogy őt sosem kérdezi senki a véleményéről. A férfi azonban nem várt, elindult a kivilágítatlan járatban. A csapatból különösebben senkit sem zavart a sötétség, mindenkinek megvolt a saját módszere arra, hogy fényforrás nélkül is biztonsággal mozogjanak bármilyen terepen. Nightyngale éjszakai látását ötvözte a varázslátással, mely most kifejezetten hatékonynak bizonyult. Érezte, hogy Najra nincs egyedül, de áldozatai - bár nagyon hasonlítottak arra, kit Erában vizsgált - valahogy mágikusan életben tartott emberek voltak csupán.
- Najra és... az áldozatai... nagyon közel vannak. - suttogta a nő az előtte haladó férfi irányába. Nem is kellett soká várni, mire feltűnt előttük a kiszélesedő barlangban a vízdémon. Körülötte egy tucat ágyon emberi testek feküdtek, melyeknek irányából halvány életerő szivárgott. Najra, mit sem tudva arról, hogy Nightyngale feltörte védelmi rendszerét, éppen egy lakrimán keresztül társalgott valakivel. A vörös hajú ember helyén immáron egy kék bőrű démon állt - Nighty egy percet sem habozott, hogy megtámadja ellenségét. A következő pillanatban már a démon előtt termet, kit nyakánál megragadva emelt a magasba. Najra azonban látszólag nem esett kétségbe, és még utolsó pillanatban felkapott egy lakrimát asztaláról. Pikkelyes kezei rászorítottak az apró kristályra, mely kisebb robbanással semmisült meg markában. Nightyngale, kit eddig a korábbi megaláztatásának sérelme vezetett, feleszmélt a mágikus kisülés hatására, és visszahőkölt, ezzel egy lélegzetvételnyi időt adva a démonnak. Háromszázhatvan fokos látásának köszönhetően észlelte, hogy mögötte kisebb harc veszi kezdetét az eddig eszméletlen emberek, és Ceur, valamint a bestiális lányainak részvételével.
- Bazdmeg, te gyáva féreg! - ordított Nightyngale dühösen a démonra.
- Ne játszd az ártatlant, ahogy látom, te is hoztál némi segítséget. - válaszolt Najra. Nightyngale inkább nem állt le most vele vitatkozni, hisz egyénként sem ez volt a célja. Nem akarta azt sem, hogy a nő eltérítse őt céljától, és egyébként sem akarta túlságosan elhúzni a harcot. A vízdémon azonban előnyben volt, a barlanon keresztül egy apró patak csörgedezett, mely valószínűleg a tóba torkollott valahol. A kifogyhatatlan forrásból táplálkozott a szörnyeteg mágiája, és vadul irányította ellenfele irányába a vízcsóvát. Először ostorként próbálta megbéklyózni Nightyngalet, ám amikor az ördögi fürgeséggel tért ki előle, taktikát váltott. Hegyes lövedékekként záporoztak az alakváltóra a támadások, néha egy egy apró lakrima kristályt rejtve, mely a nő mellé érve kisebb lökéshullámot gerjesztve robbant fel. Nightyngale az első néhányat még kikerülte, azonban ellenfele hamar kiszámította mozgását, és az az egyik robbanás egyenest nekihajította a sziklafalnak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a majomdémon alakját öltötte magára.
- Naito, és Xing? Itt nem tudnak megvédeni! Ez az én birodalmam! - kacagott fel a vízdémon, és egy kisebb szökőárat idézett meg, mellyel a falhoz szögezte Nightyngalet.
- Óh hát pedig úgy néz ki, mégis csak vigyáznak rám. - válaszolt a nő, egyenesen a démon fülébe ordítva. Kezében egy mágikus botot megpörgetve csapott le ellenfelére, aki meglepetten esett össze a nehéz fémmel bevont fegyver ütése alatt. A tsunami, amilyen gyorsan jött, oly hamar foszlott szét, hatalmas pocsolyát hagyva maga után. Nightyngale, aki a falnak szegeződött eddig, végre levegőhöz jutott. Klónja, aki leütötte a vízdémont, most vad harcba gabalyodott vele, mert bár a meglepetés ereje hatásosnak bizonyult, mégsem volt elég. Másik hasonmása felsegítette őt, majd belevetette magát a harcba, és végül az eredeti Nightyngale is csatlakozott hozzájuk. Najra már majdnem felnyársalta egyik másolatát, mikor az alakváltó megszüntette varázslatát. A lendülettől a vízdémon előrebukott, és ezt a lehetőséget Nighty sem hagyhatta ki.
- Amaterasu! - kiáltotta el magát a nő, és egy fejnagyságú mágikus gömböt indított ellenfele irányába. Najra későn reagált, és már nem tudott kitérni a varázslat elől. A becsapódástól eszméletét vesztette, de Nightyngale hamar felpofozta őt kábulatából. Szemei az igazságot követelték, és Najra nem tudott neki ellenállni...

***

- Zombiiiik! - sikított fel Eclair, meglátva a furcsán feléjük közelítő embereket.
- Dehogy, csak irányítják őket. - szólt rá Kurousagi. Úgy tűnt, mindössze ketten támadtak rájuk, a többsége az alanyoknak Ceur körül tobzódott, aki már bele is kezdett aprításukba.
A holdnyúl érezte a telihold erejét magában, talán volt valahol egy rész, mely az égboltra tekintett, és így eljuthatott hozzá a holdistennő simogatása. Fénylő pajzsát és fegyverét megidézve vetette rá magát az első harcosra, ki feléjük közelített. Tudta, hogy nincs bennük jószándék, de leginkább semmilyen gondolat. Nem fogta magát vissza, de nem is akart végzetes sebet ejteni ellenfelén. Gyorsaságát és erejét vette igénybe. Pajzsával a férfi tűzgolyóit hárította, lándzsájával pedig inkább lecsapott ellenfelére, minthogy szúrásra használta volna.
Küzdelme azonban elhúzódott, mert fél szemmel Eclair mozdulatait követte. A lány egy pecsétmágussal harcolt, aki folyamatosan tiszta mágiából felépített gömbökkel záporozta őt. A róka szélpengéi és villámai fennakadtak a lilás színben ragyogó pajzson. Kusrousagi egy nagy ugrással társa mellett termett. Mágikus erejét összegyűjtve, és lándzsájába fókuszálva elhajította azt egyenest a védelmi mágia irányába. A fegyver belefúródott a mágikus akadályba, melyen először repedések jelentek meg, majd a semmibe foszlott.
- Most bénítsd meg! - kiáltotta a rókalánynak, aki nem habozott. Villámait egy bénító csapásba sűrítette, és letaglózta az immár védelem nélkül maradt ellenfelét. A holdnyúl közben a tűzmágushoz fordult, aki közben elegendő időt kapott arra, hogy egy nagyobb erejű tűzvihart idézzen meg maga elé.
- Úh-oooh! - döbbent le Kurousagi. Eszébe sem jutott, hogy ellenfele ilyen szintű mágia birtokában volt. Sebtében idézett maga elé egy újabb pajzsot, és ahogy megindult felé a támadás, a földbe vágta azt, és mögé kuporodott. Az első pajzs fény-részecskékre hullva semmisült meg, a második viszont felfogta a varázslatot. Ekkor Eclair lépett a tűzmágus mellé, és előző bénító varázslatával őt is semlegesítette.
- A Letaglózó Eclair ím megmenti a fűben kuporgó nyuszit! - kiáltott fel diadalittasan a rókalány. Kurousagi megkönnyebbülve sóhajtott, elengedve maga mellett a másik lány megjegyzéseit. Felpattant helyéről és döbbenten tekintett végig a csatatéren. Pusztítás, és vér mindenütt. Ceur nem kímélte áldozatait...

***

- Hol van Kass'gahr? - követelte a választ Nightyngale. Szeme mágikus színekben szikrázott, megbabonázva a démont. Senki sem tudott hazudni neki.
- Magnoliában, a város alatti csatornarendszerben építette ki a főhadiszállását. - válaszolt Najra gúnyosan, tudatában annak, hogy milyen módszerrel vallatja őt Nightyngale. - Azon belül... nem tudom, de már biztos tárt karokkal vár titeket, hiszen az előbb éppen vele csevegtem. Remélem jót úszkáltok majd az emberi fekáliában!
- Én is. - válaszolt Nighty érdektelenséget tettetve.
- Mit akarsz vele tenni? - kapcsolódott be a kellemes csevejbe Ceur.
- Én... - Nightyngale egy pillanatra ledermedt. Erre nem gondolt korábban, minden olyan gyorsan történt. A csatatéren végignézve magában elszörnyedt. Nem irtózott a halál gondolatától, de Ceur pusztítása kegyetlen és kíméletlen volt. - Van túlélő?
A remény utolsó szikráit kereste. Ártatlan embereket tett bábjaivá a démon, akit anno hagyott elmenekülni. Úgy érezte, mindaz, mi velük történt az ő inkompetenciájának és gyengeségének szövődménye.
- Nem hinném... - felelte Ceur, miközben a bestia brigádot szemlélte.
- Mi nem végeztünk velük, csak kiütöttük őket. - magyarázta Kurousagi, Nightyngale megkönnyebbülésére.
- Akkor kettő... és Najra. - gondolkodott el a nő. - Átadhatjuk őket a nővéremnek. Talán ők tudnak rajtuk segíteni, Najra pedig... A démonok dolga.
Ceur csak bólintott, bár látszott rajta, hogy nem ezt tartotta a legcélravezetőbb megoldásnak. Nightyngale egyik karperecéből egy lakrima-tábla pattant ki, melyen keresztül értesítette testvérét, és démon társait az eseményekről. Mire azonban az érintettek a tóhoz értek, a Soaring Gryphon démonvadász különítménye már Magnolia csatornáit járta...