HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A lenyugvó Napnak is van ereje...

Go down 
SzerzőÜzenet
Gérard Fernandez
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 182
Aye! Pont : 4
Join date : 2013. Feb. 08.

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Szer. Okt. 17, 2018 9:09 pm

Magánküldetés Kes Kontráz és Nick Crown számára.

Küldetés rangja: Ismeretlen

Nick:

Utad egy nevenincs faluba sodor, ahol pihenés mellett rálesel a helyi, mágusoknak szánt felhívásokra.... elvégre, valamiből enni is kell néha, nemde?
Mint az várni lehet, nem sok komoly falattal szolgál a helyi kínálat:
- A falusi füvesasszony kísérőt keres mágikus virágok begyűjtésére, és a lehetséges veszélyek elhárítására. A leírás szerint egy-két fajta igencsak nehezen megközelíthető. ( A küldetés C rangúnak van feltüntetve).
- Épp átvonul a környéken egy vándorcirkusz, az igazgató pedig mágus-kisegítőt keres pár varázserővel bíró vadállat mellé, de csak a következő fellépésig. ( Besorolása C rangú).
- Valami álnéven feladott hirdetésre is rálelsz, amiben takarítómunkára keresnek önkénteseket. Ez azért tűnhet ki a többi cetli közül, mert röhejesen nagy jutalmat ígér holmi takarításért. A feladó, "X-lair" nagyon kétségbeesettnek tűnik. (Besorolása : D -)

Nos igen, nem a világ megmentését várják el az emberektől errefelé.
Talán érdekel valamelyik, talán egy sem, de ha döntésre is jutnál, valaki hátulról megpaskolja a vállad.
Ahogy megfordulsz, egy tagbaszakadt, lábszártól nyakig páncélos fickót pillanthatsz meg, akinek kócos fején magabiztos vigyor ül.
- Hagyd ezt a sok szemetet. Ha igazi melót akarsz, társulj mellém, van egy kihagyhatatlan ajánlatom a számodra. - veti fel.
Ha tovább érdeklődsz, a férfi Jack néven bemutatkozik neked, majd kifeji, hogy van a környéken egy régi, mára elhagyatott barlang, amit szerinte rablók használtak rejtekhelyként. Ki lehetne pucolni, csak egy másik mágusra várt, mielőtt megkezdené a felderítést.
Nos, mi legyen? Betársulsz mellé?
Vagy inkább az egyik falra kirakott hirdetéssel próbálkozol be?
Esetleg mindent otthagysz, és valami személyes céltól motiválva továbbindulsz utadra?

A döntést rád bízom, csak annyit kérek, hogy a köröd végére az váljon világossá.

Kes:

Mivel  teljesen semleges szabadúszó vagy, a felvezetést rád bízom.
Meséld el, hogy épp merre jár a karaktered, mit csinál, van-e valami aktuális célja, utazik-e valakivel...
A részletességet és hosszt is rád bízom, de persze a végén az értékelésnél beszámítananak majd mindezek, szóval ügyesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2589
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 26

Karakter információ
Céh: -
Szint: 10
Jellem: semlege

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Pént. Okt. 19, 2018 7:08 pm

A nap magasan járt az égen aznap. Raven a magasban repült és az alatta elterülő tájat nézte. Az emberek nem figyeltek rá mivel csak egy átlagos kis holló volt. Amiből rengeteg járt arrafelé. Azonban ő nem volt átlagos. Mivel képes volt mágiát használni. Amivel az egész területet felderítette. Meghatározva mindenki helyét és mozgását. Ahogy végezte a dolgát egy apró mágikus panelt hozott létre majd elindított egy küldést. Amivel minden általa gyűjtött információt átküldött a társának, aki csak az alkalomra várt.
~ Kes! Késen vagyok. ~ Mondta a kismadár telepatikusan.
Ahogy megkaptam az adatokat máris teljes egészében láttam az egész területet. Azonnal mozgásba lendültem. Becéloztam legközelebb lévő, ellenséget. Majd egy fejlövéssel végeztem vele. Mint egy zsák krumpli dőlt el. Aztán jött a következő, aki éppen csak meg látta mi is történik a társával. És már ő is kapta a vasgolyót a fejébe. ezzel elhallgattatva mind kettőt. Aztán meg indultam és betörtem a táborba. Ahol hatalmas meglepetést okoztam az emberek között. De nekem pont ez kellet. Újra előre tartottam a kezemet és elkezdtem lőni őket. A rövid célzott sorozatok tették a magukét. A felém rohanó három fegyveres támadó. Egymás után haltak meg. Hiába minden próbálkozásuk csak átlagemberek voltak. Ahogy haladtam tudtam már csak a vezető maradt hátra. Aki egy nagydarab férfi volt. Kezében egy kétkezes karddal. Felém rohant és meglendíttette a fegyverét.  Mire én egy sorozat vasgolyót eresztettem belé. Ezzel kivégezve őt. A tábor meg lett tisztítva az ellenségtől.
~ Kes megtaláltam! ~ Jött az üzenet Raven-től. Megindultam a tábor közepén álló sátor felé. Belépve megláttam egy földön fekvő megkötözött lányt. Ő volt az, akit a banditák elfogtak és készültek eladni. Elővettem a késem és levágtam róla a köteleket. Majd levettem a zsákot a fejéről. Rémülten könnyektől ázott szemekkel nézett rám.
- Nem kell félned szabad vagy. – Mondtam neki tárgyilagosan. A lány elkezdett sírni.
Szerencséjére időben jöttem. Még mielőtt a banditák kipróbálták volna milyen szerencsétlent. Így meg úszta néhány sérüléssel. Kimentem a sátorbál és a lány követ. Raven kint volt ész a főnök tetemén állt.
- Nézd! – Szólt majd a két lábával elvette a férfi kardját és a szárnyaival csapkodni kezdett. Lassan a levegőbe emelkedett ám a fegyver súlya túl nagy volt.
- Nehéz. – Mondta küszködve. Erre odaléptem. Elvettem a kardot és meg néztem. Semmi különös csak egy egyserű kard. Nem sokat ért. Így a földre dobtam.
- Menjünk, vigyük vissza a lányt a faluba. – Erre a lány nagyon boldog mosolyt vágott.
- Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm, hogy megmentet. – Próbálta megköszönni ám a nevemet nem tudta.
- Kes. – Mondtam meg a nevem.
- Köszönöm Kes. – Mondta mosolyogva.
Én azonban nem nagyon törődtem vele. Nyugodtan oda sétáltam a közelben parkoló motoromhoz és felültem rá. A lány mögém ült. Így gyorsan visszavittem a faluba ahonnan elrabolták. Ezzel letudtam a felkérést, amit hirtelen kaptam. Nem volt nagydolog nekem. De a családnak, akiken segítettem igen is az volt. Ám nem szívjóságból csináltam. Keveset hozott a konyhára. De nem is volt túl nagy feladat. És pár óráért nem is rossz. Elköszöntem és azzal távoztam is. Azonban Raven valamiért nem volt olyan, mint szokott. Szokatlanul csendes volt.
- Mi a baj Raven? - Kérdeztem.
- Semmi. Csak gondolkodom. -  Válaszolta leverten.
- Min? – Kérdeztem meg tőle.
- Kes én kicsi vagyok? – Kérdést tette fel, ami egy kicsit meg lepett.
- Nem. Átlagos vagy, ha egy hollót nézünk. – Válaszoltam neki hogy megnyugodjon.
- De még azt a kardot sem bírtam fel emelni. Nehéz volt. – Nyafogta.
- Akkor mi van? Ha emberrév változol, akkor elbírod. – Nyugtattam meg a kis méregzsákot.
- Akkor is nehéz. Nem bírom el. És nem csak ez a gond. – Fakadt ki. – Minden macska prédának néz, mert kisseb vagyok nála. Nagy akarok lenni nagyon nagy óriási! – Kiabálta mérgesen.
- Értem. De minek akarsz nagy lenni. Egy sima macskát bármikor legyőzöl. A hoz, nem kell nagynak lenned. – Magyaráztam meg neki a dolgot.
- De igen. -  Válaszolta. Majd egy képet küldött át a fejembe. – Nézd! Ő nagy. – A képen egy hatalmas sas hátán ült egy szürke köpenyes ember hegyes kalapban.
- Az csak egy kép. – Jegyeztem meg. – De mégis honnan van neked meg? – Érdeklődtem.
- Egy könyvből, amit nem rég vettem. De nem ez a lényeg és is nagy akarok lenni. –Nyafogott a kis tollas.
- Van olyan mágia, amivel meg oldható. Ha jól fizet a következő munka, akkor visszatérünk rá. –
- Tényleg? – Kérdezte vidáman.
- Igen. – Válaszoltam. Ezzel sikerült megnyugtatnom őt. Ám még egy üzenet érkezett a következő város helyzete volt az és az oda vezető útvonal. Ezzel el is dőlt, hogy hova megyek. Bár számomra tényleg mindegy volt. Ám bármi megtörténhet ezen a világon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nick Crown
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 45
Aye! Pont : 0
Join date : 2016. Nov. 20.
Age : 18

Karakter információ
Céh:
Szint: 5
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Kedd Okt. 23, 2018 9:45 pm

A szigeten történtek egy dolgot világossá tettek Nick számára: sokkal erősebbé kell válnia. Újra útra kelt, ezúttal viszont cél is lebegett a szeme elött. Új mágiákat tanulni, és tapasztalatot szerezni, majd bosszút álni elrablóin. Útközben sikerült vennie egy könyvet, ami alakváltó mágiáról szólt, így útközben sikerült szinesítenie "fegyvertárát". Végül egy eldugott kis faluban ált meg egy hosszabb pihenőre. A falu kis méretét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tíz percbe sem tellett mire Nick talált egy fogadót. A fogadó nem volt túl nagy, és kicsit lerobbant is volt. Az ajtó félig ki volt szakadva, az egyik ablak meg volt repedve. Belülről sem volt sokkal bíztatóbb a látvány. Alig pár asztal volt ott, azok is akkorák voltak, hogy négyembernél több nem fért volna el ott. Vendég is csak egy ember aki tetőtöl talpig páncélt viselt. Nick leült az egyik üres asztalhoz mejd rendelt magának egy korsó sört, meg valami ennivalót.
-Francba, ha így folytatom egy héten belül kifogyok a pénzből. -motyogta maga elé, miközben a bőrszütyőjét, illetve annak fájdalmasan hiányos tartalmát leste.
-Az ételre még egy kicsit várnia kell. -zökkentette ki a fiút a fiatal pincérlány hangja, miközben letette a teli korsót az asztalra.
-Értem. -bólintott Nick. -Mondcsak nincs a faluban valakinek szüksége egy mágusra? -szegezte a lánynak a kérdést. A lány a Nickkel szemben lévő falra mutatott. A fiatal mágus csak ekkor vette észre hogy a falon egy nagy tábla van, aminek a tetején a következő felirat díszelgett: Megbízások mágusoknak.
-Köszönöm. -mondtam piros fejjel Nick. Látta hogy a lány nagyon erölködik hogy ne nevesse ki, amit Nick meg is értett. Felállt, magához vette italát, és közelebb lépett a táblához, hogy szemügyre vehesse a megbízásokat. A választék nem volt valami nagy. Szám szerint csak három megbízás volt. Az egyikben valami füvészasszonynak kellett segítség az alapanyagok beszerzéséhez, néhány elég nehezen elérhető. A másodikban egy cirkuszba kerestek kisegítőt pár mágikus-vadállat mellé. Ez egyből ki is lett lőve mivel Nick utáltaha túl sok szempár szegeződik rá. A harmadik megbízás viszont elég gyanús volt. Röhejesen sokat fizettek volna, egyszerű takarításért, ráadásul a megbízó X-lairnek nevezte magát, ami vagy álnév volt, vagy szerencsétlennel jól kitoltak a szülei.
~Ez aztán a dilemma. A józan ész azt diktálja hogy az elsőt fogadjam el, mivel a harmadik túl gyanús, viszont az utóbbi kiváncsivá tett. -örlődött Nick, mígnem valaki megpaskolta a vállát. A mágus azt hitte a kajája készült el, ám amikor megfordult csalódnia kellett. Az a páncélos alak volt az, aki a sarokban ült, amikor a fiú megérkezett.
- Hagyd ezt a sok szemetet. Ha igazi melót akarsz, társulj mellém, van egy kihagyhatatlan ajánlatom a számodra. -mondta magabiztos mosollyal az arcán. Nick, mivel veszítenivalója nem volt, úgy döntött végig hallgatja a férfit.
-Hallgatlak. -felelte monoton hangon Nick.
-Elöbb üljünk le. Gondolom nem szeretnél állva tárgyalni. -javasolta a páncélos, Nick pedig egyetértően bólintott, majd megindultak a sarok felé, ahol korábba ült a férfi.
-Először is a nevem Jack. -mutatkozott be.
-Én Nick vagyok. -viszonozta a gesztust. -Szóval mi lenne a munka?
-Egyből a lényegre, mi? Nem vagy valami barátságos. Van a közelben egy barlang, ami az emberek többsége szerint elhagyatott, szerintem viszont van ott egy csapat bandita. Csak egy másik mágus érkezésére vártam, mivel egyedül kicsit bajos lenne. A zsákmányon természetesen fele-fele arányban osztoznánk. Na, mit szólsz? -nézett rám reménykedve.
Őszintén szólva ez messze érdekesebbnek tűnt, mit virágot szedni valami öregasszonnyal, valamint így legalább pár új mágiámat is letesztelhetem.
-Benne vagyok. -nyújtottam felé a kezemet, amit Jack el is fogadott. Végszóra pedig a kajám is megérkezett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gérard Fernandez
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 182
Aye! Pont : 4
Join date : 2013. Feb. 08.

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Pént. Okt. 26, 2018 8:49 pm

Nick:

Elfogadod hát Jack ajánlatát.
A páncélos férfi közli veled, hogy másnap kora reggel indultok, addig pedig szeretné, ha felkészülnél.
Pihenj, vedd latba a mágiáidat, vegyél pár hasznosabb italt a helyi füvesasszonytól, ha kell...

Ahogy eljön a korai találkozás ideje, Jack a a közeli hegyekbe vezet téged, ahol hamarosan rá is leltek az elhagyatottnak vélt barlang bejáratára.
Ugyanakkor, a pletykáknak tényleg nem lehet sok alapot adni, hisz a járat előtt két bőrpáncélos, lándzsás férfi strázsál.
Új társad szerint hamar ki kellene iktatni őket, oly módon, hogy ne figyelmeztethessék a többieket.

Spoiler:
 

Kes:

Utad továbbvisz hát a következő városok felé.
Az elkövetkezendő órák viszonylag unalmasan telnek, nem találkozol sok utazóval sem.
Mindennek ugyanakkor vége szakad, amikor Raven hirtelen jelentést tesz neked.
Folytonos felderítése alatt kiszúrja, hogy a falut, amelyet magatok mögött hagytatok, támadás érte, mégpedig abból az irányból, ahol korábban kiirtottad a banditákat! Ez persze lehetetlennek hangzik, de a holló bizton állítja, hogy igaz.
Mit teszel? Visszavezet kíváncsiságod, esetleg segítőszándékod? Vagy pedig nemtörődóm módon folytatod utad?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2589
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 26

Karakter információ
Céh: -
Szint: 10
Jellem: semlege

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Kedd Okt. 30, 2018 10:32 am

Beérkeztünk a városban. Ahol senki sem vett tudomást az érkezésünkről. Igaz egy motoros meg érkezése nem nagydolog Raven mag amúgy is csak egy átlagos madár az emberek számára. Így nyugodtan viselkedtek. Ami nem zavart. Éppen ezért úgy döntöttem feltöltöm a készleteim. Ha már némi pénzt tudtam szerezni. Amúgy is kezdtem kifogyni. Éppen ezért leparkoltam az első bolt közelében. Majd leszálltam a vasparipámról.
~ Kes! Most mit fogsz csinálni? ~ Kérdezte a társam.
~ Raven megyek vásárolni. Te kérsz valami? ~ Kérdést tettem fel telepatikusan.
~ Egy zacskó müzlit kérek. ~ Válaszolt a kismadár magasan a levegőből.
~ Értem. ~ Jegyeztem meg. ~ Amúgy mégis mikor vetted azt a könyvet? És miből? ~ Faggattam a társam.
~ Nem rég. Az egyik városban, amikor pihentünk egy munka után. Ne tud, meg mennyi pénzt elhagynak az emberek. Csak összekellet, szednem és máris volt mindenre. ~ Magyarázta boldogan.
~ Redben. De legközelebb szólj. ~
~ Oki doki. De amíg te vásárolsz, én körbenézek most nagyon jó a széljárás. ~
~ Tedd azt. Ha bármi baj van, szólj. ~
~ Oki doki. ~ Azzal meg is szakadt a kapcsolat és én tovább indultam. A külvilágnak csak annyi volt az egész hogy nézelődtem csendben. Nem is tudták mi történik. Éppen ezért én meg indultam vásárolni, amíg a társam csavargott.
- Jó napot. – Köszöntem, ahogy beléptem a boltba.
- Üdvözlöm. – Válaszolt az eladó nő.
Én vettem megy kosarat és bevásároltam rendesen. Tudtam jól, hogy mi kell. Éppen ezért gyorsan végeztem is. Odasétáltam a pulthoz és letettem a kosarat. A nő átszámolta az értéküket, amit aztán ki fizettem nem volt túl nagy összeg. Azonban élelemre szükség volt. Ahogy összerakta a nő az árut én elővettem a merengőt és használtam azt, hogy a mini világba zárjak mindent kivéve egy üveg kólát. Ezzel meg könnyítve a pakolást. A nő ugyan meg lepődött az egész láttán, de betudta mágiának. Én nyugodtan távoztam. A kólámat kibontottam és útközben meg ittam. Mivel Raven még nem ért vissza. Azt gondoltam benézek a helyi munka állomásba. Talán akad valami jó munka vagy valami. Beléptem és láttam, hogy teljes a pangás. Mintha nem is akartak volna dolgozni az emberek. A mit meg is értettem. Mivel a felkérések fala alig mutatott valamit. És amik voltak azok is átlagembereknek valók voltak nem mágusoknak. Így inkább hagytam az egészet és inkább tovább álltam. Nem akartam időt vesztegetni az egészre. Így inkább körbenéztem mi van a városban. Azonban nem sok minden volt. Szinte semmi. Éppen ezért visszamentem a motoromhoz és ott vártam, hogy a társam visszatérjen. Ami meg is történt nem sokkal az után, hogy a motoromhoz érte.
~ Kes baj van!~ Hallatszott telepatikusan a kis hollótól.
~ Mi az? ~ Kérdeztem meg.
~ A falu ahova a lányt visszavitted most támadás alatt áll. ~ Magyarázta.
~ Lehetetlen. Hogyan? ~ Kérdeztem vissza meglepetten mivel nem gondoltam, hogy még maradtak banditák.
~ Nézd!~ Mondta és máris küldte át az adatokat. Egy térkép volt és rajta néhány pötty, amik tényleg a falu felé közeledtek.
~ Értem. Szóval mégsem csak annyian voltak. ~ Jegyeztem meg. Az hogy feltűntek nem sokat számított. Azonban ott volt a lehetőség, hogy tényleg többen voltak és most bosszút akarnak állni. Ami csak azért lehetett zavaró, mert én voltam az, aki végzett velük. Ráadásul úgy mondtam, hogy nem lesz gond a banditákkal. És még egy nap sem telt el. Ami miatt a szavahihetőségem csökkent volna. Azt meg nem akartam.
~ Raven! Készülj, visszamegyünk! ~ Adtam ki a parancsot.
~ Oki doki. ~ válaszolt és máris csapott a levegőben egy nagy kört. Visszafordult és meg indult előre felé. Én pedig felültem a motoromra és meg indultam utána. Ami másnak csak annyi volt hogy hírtelen elhúztam a francba.
~ Raven derítsd, ki hányan vannak és van-e köztük mágus! ~ Adtam ki az utasítást a kismadárnak.
~ Oki doki. ~ Válaszolta és azzal még gyorsabban kezdett el repülni, hogy minél hamarabb oda érjen. Ezzel a légi fölénnyel hatalmas előnyre tudok szert tenni a csatákban. És ez mind Raven érdeme. Nélküle nem lenne olyan könnyű a dolgom. Ami jobb mintha csak úgy magamnak kellene minden re figyelnem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nick Crown
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 45
Aye! Pont : 0
Join date : 2016. Nov. 20.
Age : 18

Karakter információ
Céh:
Szint: 5
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Vas. Nov. 04, 2018 9:26 pm

-És miből gondolod, hogy abban a barlangban banditák vannak? -kérdezte Nick két falat közt.
-Én egy utazó zsoldos vagyok, emiatt járom az országot. A legutóbbi megbízásom végeztével, erre vettem az utat. Útközben lettem figyelmes a banditák nyomaira. Nyílvesszők a fákban, az erdő felé tartó láb- és patanyomok meg egyebek. Követtem a nyomaikat, míg végül elértem a búvóhelyükhöz. -mesélte Jack.
-Értem. Sikerült megtudnod valamit róluk? Hanyan vannak? Milyen képzetek? -faggatta az alakváltó.
-Többször is elmentem a rejtekhelyükre, hogy információt gyűjtsek, így sikerült megtudnom, hogy három tucat fegyveressel van dolgunk, meg a vezetőjükkel. Szerencsére csak a vezetőjük tud mágiát használni, viszont nem tudom milyet, ahogy azt sem, hogy a többi, az mennyire képzett fegyverforgató.
-Elég népes társasággal nézünk szembe. Mindegy is, nem hiszem hogy gondot okozna a "gyalogok" eltakarítása, viszont a mágus próblémás lehet. -osztotta meg vele az aggodalmát Nick.
- Ne aggodj. Ketten biztos hogy letudjuk győzni. -győzködött.
~Milyen optimista. -gondolta Nick. ~Mivel kell a pénz, így jobb ha nem akadékoskodom.
-Nos,ha úgy gondolod nyerhetünk, akkor hiszek neked. -értett egyet vele Nick.
-Holnap korán indulunk, szóval jobb ha pihensz elötte. -tanácsolta. Mivel elég fáradtnak érezte magát, ezért elbúcsúzott Jacktől és kivett egy szobát, ahol pihenhet. A szoba nem volt sem nagy, sem jól felszerelt, de tekintve hogy elég olcsó volt, nem panaszkodott. Őszintén szólva már annak is örült, hogy ágyban alhat. Az ágy mellett lévő székre rakta zakóját és kalapját, majd az ágy szélére ült, és gondolkodni kezdett a holnapi munkán. Jacknek ugyan mást mondott, de eléggé aggódott a harc miatt. Mivel Nick képes volt acéllá változtatni a bőrét, nem érdekelték a fegyveresek. Őket könnyedén legyőzte volna, ám a vezetője már más. Nem tudta milyen mágiát használ, vagy hogy mekkora a mágikus ereje. Ha például egy illúzió mágussal állnak szemben, akkor Nick mágiái semmit nem érnek. Vagy ha rúna mágiát használ a vezetőjük, akkor szinte biztos hogy a hely tele lesz csapdákkal. Sokáig gondolkodott Nick hogy mivel védekezhetne ezek ellen, de mivel semmi nem jutott eszébe, ezért inkább álomra hajtott a fejét.
Másnap reggel elég korán kipattant Nick szeme, így remélve hogy sikerült újdonsült társa elött kellnie, felkapta zakóját és kalapjátt, majd kicsit lomhán lement a földszintre, hogy ott várakozzon. Meglepetésére Jack már menetkészen várta.
-Jó reggelt, társam! -köszönt rá, még talán a tegnapinál is nagyobb mosollyal az arcán.
-´reggelt! -köszönt az alakváltó is egy ásítás után. -Mivel te már jártál arra, így rádbízom a vezetést. -jelentette ki Nick. Jacknek nem kellett kétszer mondani, azonnal el is indult, Nick pedig követte. Nem sokkal az indulás után elérték az erdő szélét.
-Innentől jobb ha óvatosak leszünk. -figyelmeztette Jack, mire Nick némán bólintott. Egy ideig egy kitaposott ösvényen haladtak. A táj elég szép volt, mindent fák öveztek, madarik csiripelését lehetett hallani. Nicknek kedve támadt volna leheveredni az egyik fa tövében, és a nap hátralevő részében csak pihenni. Ezt azonban sajnos nem tehette meg. Gondolatai közül Jack ránotta ki, aki tájékoztatta, hogy már közel vannak, szóval jobb lenne, ha letérnének az útról. Kicsivel később, már pár fa mögül figyelték a barlang bejáratát. Mint kiderült, Jacknek tényleg igaza volt, ugyanis két fegyveres is őrködött a barlang bejárata elött.
-Mihamarabb ki kell iktatni őket, lehetőleg anélkül, hogy jelezni tudnának a többinek. -mondta Jack.
-Bízd csak rám! Van egy tervem. -vállalta magára Nick a feladatot, miközben arcára már-már gonosz mosolyült ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gérard Fernandez
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 182
Aye! Pont : 4
Join date : 2013. Feb. 08.

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Hétf. Nov. 05, 2018 10:03 pm

Nick:

A terved beválik, az őröket gond nélkül elaltatod, akik így képtelenek figyelmeztetni társaikat.
Ami kissé különös, hogy Jack nem hagyja annyiban a dolgot, egy apró tőrrel átdöfi az elaltatott banditák torkát, így kioltva az életüket.
Ha megkérdezed miért, csak tömören elmondja, miszerint ez így biztonságosabb.
Ezt követően egy fáklyát vesz elő egyik dimenziós hasadékából, majd elindulhattok felfedezni a barlangot.
A banditákat szinte minden nagyobb ponton meglepetésként éri a támadásotok, így viszonylag könnyen haladhattok.
Ebben a körben annyit kérek tőled, hogy fejtsd ki, miképp verekeditek át magatokat a rejtekhelyen, mígnem az utolsó kanyarhoz el nem értek.
Ami kissé különös, hogy Jack minden banditával végez, akit esetleg te életben hagynál....

Bármi kérdés van, írj nyugodtan.

Kes:

Visszatérsz hát a faluba, ahol teljes káosz fogad.  
A banditák, akiket korábban megöltél, újra élnek, bár már nem tűnnek annyira emberinek... Különös, kékes, kristály-szerű anyag szilárdult meg ott, ahol korábban halálos sebeket kaptak tőled.
Gépiesen, összhangban mozognak, és kegyetlen precizitással mészárolják a helyieket.
Ha harcba szállsz velük, amit könnyen érzékelsz, hogy ezúttal sokkal nehezebb megölni őket, hisz egyikkel sem végez már pusztán egy-egy pontos támadás a létfontosságú szervekre... Szabályosan el kell pusztítanod a szörnyeket, hogy leálljanak.
Ezen felül három korábbi bandita már mágiákat is képes használni valamiért, mind a víz, jég, és hó elemeket keverve.
Úgy kezeld őket, mintha fejenként 15.000 VE erejük lenne.
Egyet elpusztíthatsz közülük ugyan, és a feléledt banditák többségét is ártalmatlaníthatod, de közben te sem úszod meg sérülések nélkül, na meg egyre kimerültebbé is válsz.
Idáig írd a köröd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2589
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 26

Karakter információ
Céh: -
Szint: 10
Jellem: semlege

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Pént. Nov. 23, 2018 3:11 pm

zene


Haladtam visszafelé a faluba hogy megnézzem mi a probléma. Raven biztos nem hazudik, de a hullák nem kelnek fel csak úgy. Ahhoz kell egy nekromanta. Máskülönben nem tudnának életre kelni. Ezen gondolkodtam miközben közeledtem a motoromon.
~ Kes! Baj van. Ezekkel történt valami. Háromnak nagyon magas a mágikus ereje. Az adataik megváltoztak. ~ Magyarázta Raven telepatikusan. Ami nem volt éppen jó. Ha csak egy nekromantra lett volna az nem tudta volna mágiával felruházni őket. Vagyis másról van szó.
~ Mindjárt ott vagyok, ne csinálj semmit! ~ Adtam ki az utasítást a társamnak.
~ Oki doki. ~ Azzal meg is szakadt a kapcsolat és én még több gázt adtam a paripának. Ezzel nagyobb sebességet nyerve. A faluba érkezve azonnal egy hatalmas káosz fogadott engem. A banditák vadul tomboltak. Nem lassítottam teljes gázzal hajtottam az ellenség felé. Nagylendülettel gázoltam el a legközelebbi férfit. Aki a földre került tőle. Én meg álltam a motorommal és leszálltam róla. Ezzel a belépővel minden figyelmet magamra vontam. A férfiak testén furcsa kékes kristály volt ahol korábban eltaláltam őket. A férfi, akit elgázoltam könnyedén tápászkodott fel. Nem is vette fel a halálos gázolást. De ez nem lepett meg. A nekromanták szolgái amúgy sem halnak meg újra olyan könnyen. Azonban a java még csak most következik.
Raven jelentést. –
~ Három férfi előtted mágikus erővel bír. A te erőd majd felével fejenként. A másik kettő nem változott. Életjeleket nem fogok. Biztos halottak. ~ Közölte velem a kismadár, aki a fejem felett a levegőben keringett. Ezzel folyamatosan szemmel tartva környezetet. Én összecsaptam a két tenyerem. Aztán előre tartottam és elkezdtem tüzelni az előttem lévőkre. Minden lövedékem talált ám fel sem vették, hogy eltaláltam őket. Az egyik teste furcsa mód reagált mintha víz lett volna. Hullámzott, amikor a lövedékeim áthatolták rajta. A másik kettő csak pár lyukkal lett gazdagabb. Majd meg indultak felém rohanni ék alakban. Erre én a testemet átváltoztattam acéllá. majd a kezem köré gyűjtöttem némi levegőt és egy legyintéssel szabadjára engedtem a szélpengéket. amik csak úgy törtek előre. Míg nem az egyik férfi suhintott a kezével és víz pengékkel hárította az én csapásomat. Amik összeütközve kioltották ágymást. Ezt követően a másik fickó jégpáncélt alkotott magára, amit követően egy jég kardot hozott létre. A harmadik fickó fehér hógolyókat idézett maga elé, amiket aztán rám lőtt. A mozgásuk nagyon jól összehangolt volt. Mintha csak valaki a távolból irányította volna. Ami még jobban meg nehezítette a dolgomat. Éppen ezért összecsaptam a tenyerem és két kardot alkottam a kezembe. Azokkal hárítottam a hógolyókat. Amik nem voltak valami erősek. Ám az őket követő jégmágus kardcsapása már igen.  A jég kardjai olyan erősek voltak, mint az én acél kádjaim. Hátralöktem ugyan. De akkor jött két vízpenge, amik kettészelték a kardjaimat. A harmadik fél is beszállt. A törött pengéket nekidobtam az ellen feleimnek aztán újakat alkottam. Amikkel azonnal neki álltam vagdosni. A jég mágus újra támadt a pengéivel. Amiket ismét blokkoltam. Ám ahogy ellöktem magamtól a magasból elkezdtek záporozni rám a hatalmas hógolyók. Az acél testemnek hála meg sem kottyantak. Kardjaimat fordított fogásra váltottam aztán a mutató és középső újamat előre nyújtottam és elkezdtem záporoztatni rájuk az acél lövedékeket. Ezzel megint nem értem el semmit azon kívül, hogy egy kis távolsághoz jutottam. Mivel mind a három megtorpant egy pillanatra. Ezt követően felemeltem mind a két kelezem és egy láncvillámot hoztam létre. Végig cikázott mind a három fickón.  Ezzel fájdalmat nem okoztam ám paralizáltam őket. Amit azonnal ki is használtam. És a hó mágusnak rontottam. Min d a két pengémet belé szúrtam. Majd elkezdtem tolni magam előtt, ahogy csak bírtam. Ezzel elválasztottam a többitől. Majd ellöktem magamtól. Amit követően máris jött a hátam mögül egy vízkorbács. ami elkapta a bal kezemet. Míg a jég mágus egy hatalmas pörölyt alkotott a fejem felé. Nem volt más választásom a víz mágus irányába ugrottam. Azért hogy elkerüljem a támadást, aminek a lökése még így is elkapott. Nem engedtem nekik. A karjaimon megjelentek a pengék, amik aztán nagyon gyorsan kezdtek el forogni. Ezzel széttépve a víz korbácsot.  Ezzel megszabadulva attól. Amit követően a bal lábammal előre lépve a földből előtört egy mágnes oszlop, ami áthaladt a férfi víz testén. Ezzel nem okoztam túl nagy kárt azonban a célt elértem. A teste amorffá vált. Ezt kihasználva azonnal egy mágnes sugarat lőttem rá. Ezzel a testét bemágnesezve, amivel az oszlophoz tapasztottam. Ám ekkor a karomra ráfogott a jég mágus és elkezdte azt lefagyasztani. Éreztem, ahogy egyre hidegebb és hidegebb lesz a karom. A jég egyre feljebb és feljebb kúszott rajta. Éppen ezért a jobb karomon is pengéket hoztam létre és elkezdtem azokat mozgatni. Hangos kattanásokkal indultak meg forogni a pengék. Amik lassan és nehézkesen törték meg a jeget és távolították el rólam az ellen felem kezét. Ahogy megszabadultam tőle azonnal elkaptam a kezemet. De a harmadik hó mágus nem hagyott nekem békét és hó nyulakkal támadt rám, amik nekem vágódtak. Amitől hátra tántorodtam. Abban a pillanatban, ahogy visszanyertem az egyensúlyomat. Máris előre tartottam a kezemet és ontani kezdtem a lángokat. Ezzel felégetve azt, ami előttem van. Ahogy befejeztem azonnal egy hatalmas vízhullám talált el. Ezzel megzavarva engem. Amit követően egy nagy fehérség tűnt fel a látó teremben, amit már nem tudtam kikerülni. A támadás hátra lökött. A földre kerültem. Ahogy felnéztem azonnal megláttam, hogy felém tartanak nem haboztam a földre csaptam. És mágnes oszlopokat hoztam létre a földből. Ezzel meg hátrálásra késztettem őket. Amit követően a testemet magnetiddé változtattam és a saját mágneses teremet ki használva. Nagy sebességgel meg indultam haladni az eltoltan létrehozott oszlopok között. Vonzás, míg közel nem érek hozzá aztán taszítás. Ezzel mágnesesen felgyorsítottam magamat. Az ellen feleim nem is tudták felfogni mi van mikor oda értem hozzájuk. Én viszont az öklömbe gyűjtöttem rengeteg vasat és annak erejével, vasököllel csaptam le rájuk. Ezzel mind a hármat hátra lökve. Földet érve azonnal visszaváltoztattam a testemet acéllá és a két karomon megjelenő pengéket nagy sebességgel kezdtem el forgatni. Amik köré annyi szelet gyűjtöttem amennyit csak bírtam. Aztán páros ököllel előre ütötten és elkezdtem szórni a szélpengéket. Ezzel a hullákat pengék viharába zártam. Aminek köszönhetően a testük jelentősen megrongálódott. És egy-két végtagot elvesztettek. Így már nehezebben keltek fel a fődről. Ám nem hagytam őket pihenni. Meg indultam feléjük rohanni és a földből meg alkottam egy hatalmas mágnes tömböt, ami a hó mágust felemelte a földről. Én a levegőbe ugrottam és egy újabb vasököllel támadtam rá. A mágneses vonzás miatt, amit a tömb fejtett ki hatalmas erővel csapót be az ütésem. Amivel a férfi testén egy hatalmas lyukat hoztam létre. Nem álltam meg és a karomon lévő pengéket újra gyorsan kezdtem el pörgetni. Ezzel darált húst csinálva a tetemből. Amivel azt teljesen megsemmisítettem.
~ Kes vigyáz!~ Hallatszott Raven-től telepatikusan.
Ekkor körülöttem megjelent egy rúnákkal körbe írt terület. Amiben minden mágia meg szűnt. A két mágus hulla azonnal összeesett és nem mozdult. Raven kihasználta az időt, amíg én harcoltam és csapdát állított. Bár én erről nem tudtam, csak amikor meg láttam. Én és a darált hús kin maradtunk. Így rám nem hatott. De azért meglepett, hogy Raven milyen ügyes és ravasz is. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen lehet. Felnéztem az égre és akkor láttam meg a levegőben az ezüstszínű betűket. Azt tudtam, hogy nekem van olyan színű fénytollam, de hogy e-féleképpen lehessen használni azt nem gondoltam. Azt meg nem is tudtam, hogy nála van az a toll. Ám örültem annak, hogy mégis így esett. Az a három nem épp piskóta volt. Túl jól mozogtak együtt. Azzal fújtam egy nagyot és megnéztem mi van. Ez a sok mágia meg harc kezdett engem is kimeríteni. Túl sok energiát pazaroltam el hirtelen.
 
Raven:
Az égen repültem és felderítettem a területet. Jóval gyorsabban tudtam haladni, mint Kes. Hisz a levegőben nem volt, ami akadályozzon. A Rendellenesség, amit észleltem és a támadók már feltűntek az interfészemen. Elkezdtem felmérni a helyzetet. Az eredmény teljesen meglepett. Nem tudtam mi van. Nekromanta mágiával már találkoztam. De ez most más volt. A halottaknak nagyon megnőtt a mágikus erejük. Ráadásul a testük is meg változott. Egy furcsa kékes kristály volt ott ahol Kes meg lőtte őket. Azonban az még nem magyarázta volna meg hogy háromnak mért lett akkora a mágikus ereje. Erről tájékoztatni kellet Kes-t.
Kes! Baj van. Ezekkel történt valami. Háromnak nagyon magas a mágikus ereje. Az adataik megváltoztak.
~ Mindjárt ott vagyok, ne csinálj semmit! ~ Adta ki az utasítást. Aminek én jó kislányként engedelmeskedtem is.
Oki doki. – Mondtam és aztán elkezdtem még tovább elemezni a helyzetet. Hogy minél többet tudjak meg. Minden egyes bandita pontos értékét megmértem. Miközben közel repültem hozzájuk. Még szerencsém hogy nem néztek fel. Így nem vettek észre.
- Raven jelentést! - Kérte Kes amint meg érkezett a közelbe. Én azonnal közöltem vele az adatokat.
- Három férfi előtted mágikus erővel bír. A te erőd majd felével fejenként. A másik kettő nem változott. Életjeleket nem fogok. Biztos halottak. –
Ezt követően Kes berongyolt a motorján és harcba kezdett a három mágikus erővel bíróval. Ezzel lefoglalva őket. Én sem maradtam rest. És célba vettem a maradék két férfit. Akiket zuhanó repüléssel közelítettem meg és rájuk dobtam egy-egy mágikus ablakot. Amik a földre döntötték őket. Aztán újra a magasba emelkedtem. Nem volt nagydolog, de nagyon boldog voltam, hogy a bombázás sikerült. A hullák ugyan a földre kerültek, de nem lett végük csak meg zavarodtak. Ezt követően elővettem a fénytollat, amit Kes-től nyúltam le. Mivel neki nem kell. Én meg így tudok a levegőbe rajzolni. Még jó hogy eltudtam, rejteni a tollaim közé. Bár már ideje lenne szereznem valami kis táskát.  Legközelebb biztos kérek egyet, ha olyan helyen járunk. Ám most a lábaim között volt az, ami mindent eldönthetett. Aktiváltam egy mágikus panelt és megdupláztam a sebességem, hogy gyorsabban tudjak mozogni. A két letaglózott férfi felé repültem és pillanatok alatt felírtam egy négyzetméteres területet. Amin belül megszűnt a mágia így a hulla elernyedt. Ezt követően a másikat férfire lőttem pár panel ablakot. Amik a földre lökték. És újra jöhetett a ketrec felírása. Ezzel mind a kettőt elintéztem. Olyan boldog voltam a teljesítményemtől, hogy a levegőben csináltam két bukfencet is. Ezt követően oda repültem Kes és a három férfi felé. Majd elkezdtem körbe írni őket. Szerencsére nem mozogtak nagyon csak egy kis területen belül vívtak közelharcot. Így gyorsan elkezdtem felírni egy nagyobb öt szőr ötös területet. Amibe mind belefértek. Ám ahogy haladtam a felírással Kes volt olyan szemét és kilökte az egyik férfit a területről. Pedig olyan keményen dolgoztam, hogy mindet elkapjam. De mégy így is sikerült a két férfit elkapnom. Abban a pillanatban, ahogy végeztem Küldtem Kes-nek egy mágikus üzenet.
-  Kes vigyáz! - De erre nem volt sok szükség mivel ő kívül eset a csapdán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gérard Fernandez
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 182
Aye! Pont : 4
Join date : 2013. Feb. 08.

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Vas. Dec. 02, 2018 11:22 pm

Nick pajti, mi történt erre?

Lassan egy hónapja van bent a köröm... Én pedig tudok várni, de a helyzet az, hogy ketten vagytok a küldetésen, társad pedig már letudta egy ideje a körét.
Ha bármi közbejött, ami miatt nem tudsz írni, nyugodtan jelezz nekem PÜ-ben, de ha nem adsz életjelet, és a következő egy hét folyamán sem kapok postot, úgy Kes egyedül fogja továbbvinni a küldetést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nick Crown
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 45
Aye! Pont : 0
Join date : 2016. Nov. 20.
Age : 18

Karakter információ
Céh:
Szint: 5
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Vas. Dec. 09, 2018 12:06 am

A tervem egyszerű volt. Moly démonként, az altató szellőt használva elaltatom az őröket. Jack eléggé meglepett arcot vágott amikor démonként jelentem meg mellette, ez viszont most hidegen hagyott. Felrepültem az égbe, majd az őrök felé repültem, miközben szabadjára engedtem álomporomat. A tervem bevált, az őrök eszméletüket vesztve zuhantak a földre. Jack kilépett a fák közül, és egyenesen a banditák felé indult, ahol én is megkezdtem a landolást. Mikor Jack odaért a földön fekvőkhöz, nemvárt dolgot tett. Egy apró tőrrel átszúrta az egyiknek a torkát, majd a másikat is megpróbálta, ám sikerült időben elkapnom a karját.
-Mit művelsz? -vontam kérdőre.
-Így biztonságosabb. -felelte ridegen, majd kirántotta karját az újjaim közül és megölte a másik őrt, majd felállt és egy fákyát vett elő az egyik dimenziós hasadékából és megindult a barlang belseje felé, én pedig követtem. Nem arra vállalkoztam ugyan, hogy vérfürdőt csináljak, de már elvállaltam a munkát, szóval nincs mit tenni. Nem kellett sokat mennünk, mire rábukkantunk az első csapatra, akik egy nagyobb üregben vertek tanyát. Mi a barlang falához simultunk és onnan pillantottunk ki, hogy megtudjuk mennyien és hol vannak. Kb. tizen lehettek, többnyire elszórtan, ám ketten őrt álltak az alagút folytatásánál. Ez némiképp problémát jelentett, mivel ha nem az őröket intézzük el először, akkor jelezhetnek társaiknak hogy itt vagyunk. Szerencsére a take overnek köszönhetően volt pár trükk a tarsolyomban. Az egyik démoni formámban képes voltam a teleportálásra, bár nem szívesen használtam azt az alakomat, mivel elég sok mágikus erőmet elszívta, de nemigen volt választásom. Felvettem hát a lángkúszóformámat. Bőröm vörös lett, halántékomból kissé előrehajló szarvak nőttek ki, farokcsontom pedig megnyúlt, majd egy vékony, vörös farokká alakult át. Jack ezúttal nem lepődött meg annyira megjelenésemen. Szóltam neki hogy támadjon, én intézem az őröket, majd egy apró lángróbbanás kíséretében eltűntem és egy másik robbanás kíséretében bukkantam fel a két őr között. Mielőtt még reagálhattak volna kirántottam a baloldali őr tokjából a kardját, majd megvégtam a térdhajlatát, mire ő térdre rogyott, én pedig arcon rúgtam. Közben Jack is támadásba lendült egy hatalmas pallossal. A másik őr felocsudott rámtámadt, én viszont frissen lopott fegyveremmel megvágtam a fegyvert tartó kezét, mire elejtette fegyverét, én pedig a kard markolatával orbavágtam. Újjabb két bandita tartott felém, én pedig levetettem démoni alakomat, helyette viszont acéllá változtattam bőrömet, majd karomat alakítottam pengévé, így folytatva a harcot. Elkerültem az egyik támadóm szúrását, majd pengémmel átdöftem a vállát. A másiknak kiütöttem a kezébő a fegyvert? majd gyomron rúgtam. Jack felé pillantottam, hogy ő hogy áll, ám ő már végzett a harccal. És sajnos a banditákkal is.
-Erre tényleg szükség volt? -kérdeztem, miközben a holttestekre mutattam.
-Mint már mondtam, így biztonságosabb. -válaszolta ridegen, miközben az én ellenfeleim felé igyekezett, hogy megölje őket. Ezúttal viszont nem állítottam meg. Na persze nem azért mert egyetértettem volna vele, egyszerűen cak semmi kedvem nem volt úgy összekaoi a társammal, hogy fogalmam sincs milyen erős az ellenfél vezére. Ugyanakkor Jack egyre jobban kezdett aggasztani, Ha a vérdíjra hajt, akkor logikusabb lenne életben hagyni a banditákat, mivel úgy egyszerűbb leadni őket a legközelebbi rúnalovag helyörségen.
Na várjunk egy percet, ha jól emlékszem, egyszer sem mondta hogy a vérdíjjat akarná, csupán annyit mondott, hogy nekem ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Basszus, remélem nem lettem belerángatva valami bosszúhadjárat félébe. Miközben ezeken gondolkodtam belefutottunk ugyan pár banditába, ám Jack elintézte őket mielött bármit is tehettek volna. Végül egy újjabb üregre bukkantunk, ami tömve voltkatonákkal. Innen viszont már három alagút vitt tovább. Ezúttal viszont azt javasoltam hogy támadjunk egyből, nem baj ha lesz aki elmenekül, sőt ez lenne a legkedvezőbb, mivel jó eséllyel a főnökéhez menekülne, így pedig látni fogyjuk, hogy melyik járat a helyes. Ezúttal csontá változtattam a bőrömet, majd újjperceimmel kezdetm lövöldözni az ellefeleinket, a közelharcot pedig Jackre hagytam. Egész hamar lett is egy menekülő, aki a baloldali fólyosóban lépett le a harcból. Viszonylag hamar lerendeztük a többit, így elindúltunk a helyesnek vélt irányba. Ezúttal azonban nem jött velünk szembe senki ami kicsit aggasztott, mivel valószínüleg azt jelentette, hogy a főnöküknél várnak ránk. Hosszas gyaloglás után, végül elértünk egy kanyarhoz, ami remélhetőleg az utolsó, mivel már kezdtem unni a folytongos bolyongást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gérard Fernandez
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 182
Aye! Pont : 4
Join date : 2013. Feb. 08.

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   Kedd Dec. 11, 2018 11:28 am

Nick:

Elérkeztek hát a barlangjárat végső csarnokához.
Reményeid beteljesülnek, hisz a kanyargás ezzel véget ér, ugyanakkor a kihívásoknak ezzel még közel sincs vége.
Az utolsó kamrában nem csak a banditák megtermett vezére, de legalább még tucatnyi gaztevő vár rátok, mind készen a harcra. Bár közülük csak a vezető bír mágiával, az közel sem javít a helyzeten, hogy ő egymagában olyan erős, mint ti ketten, és emellé ugye még élvezi embereinek támogatását is.
A fickó egyébként a tűz és jég elemi párosát használja, a 6. szintig minden varázslatot ismer a két iskolából.
A csata közel sem halad hát könnyen, ahogy telik az idő, úgy nehezedik a helyzetetek... Majd annak hevében, társad sisakos fejét eltalálja egy hatalmas tűzgolyó.
A páncéldarab a földre is hull, majd mint kiderül.... Nincs alatta semmi. Úgy tűnik, hogy Jack egész vértezetét pusztán csak baljós, kékes energiák tartják egyben, amelyek a sisakrész nélkül szivárogni kezdenek belőle.
- Francba... - sziszegi a test nélküli páncél. - Ez így kicsit korai volt.
Ezt követően a banditák, akiket "társad" korábban megölt, mind berontanak a terembe, de már különös, kékes energiáktól izzó hullákként.
A káosz pedig akkor teljesedik ki igazán, amikor a két csoport újult erővel egymásnak ugrik.
Nos, te mit teszel ebben a zűrzavarban?

Kes:

A csata folytatódik hát.
Csapatmunkátoknak hála jól álltok Raven-nel, és egyre csak fogynak az ellenségeitek.
A maradék két mágust is legyőzheted, bár ez időbe, és további energiatartalékokba fog kerülni részetekről.
Ám ugyanakkor, amint ők is elbuknak, a falu elcsendesül... Úgy tűnik, hogy a győzelem a tiétek.
Vagy talán mégsem...?
Ahogy az utolsó ellenfeletek is elbukik, egy baljós alak tűnik fel a közeli hegyekből, akinek jelenléte még az eget is sötét fellegekbe borítja.
Spoiler:
 
Az idegen mágikus kisugárzása hatalmas, legalább a tiédnek kétszerese, és amint azt szabadjára ereszti, Raven eszméletlenül hullik a földre.
Szinte biztos, hogy köze van a történtekhez, és a különös hullákhoz, de mit tehetnél...? Alapvetően is erősebb nálad, te pedig már kimerült vagy, míg ő friss, és készen áll a harcra.
Megpróbálsz beszélni vele? Esetleg megtámadod, vagy futásnak eredsz?
Hozd meg döntésed, majd azzal zárd a köröd.

_________________
┏(-_-)┓┏(-_-)┛┗(-_- )┓┗(-_-)┛┏(-_-) ┏(-_-)┓┏(-_-)┛┗(-_- )┓┗(-_-)┛ Drop it!┏(-_-)┓┏(-_-)┛┗(-_- )┓┗(-_-)┛┏(-_-) ┏(-_-)┓┏(-_-)┛┗(-_- )┓┗(-_-)┛
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A lenyugvó Napnak is van ereje...   

Vissza az elejére Go down
 
A lenyugvó Napnak is van ereje...
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Davina Claire - készül

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: