Találkozás: Serami és Reigen - A nudista haspókok

Kellemes tavasz végi este köszöntött be Scar Townban. Reigen és Nokinerk aznap tértek vissza egy két hetes megbízásból. Ez idő alatt Nokinerk folyamatosan ügyelt a saját tisztaságára, Reigen már kevésbé. Ha a sarkányölő barátja és céhtársa is az épületben lakott volna, biztos a saját szobájából is érezhette volna Reigen szagát. Igazából még az sem volt kizárva, hogy a város melletti villájából nem érezte azt az orrfacsaró szagot.
A problémát Reigen is érzékelte, pedig köztudott tény, hogy az ember a saját szagát nem érzi. Legalábbis egy bizonyos szintig. A Quatro Cerberus céhben Reigenről nevezték el az evési sebesség mértékegységét, ami kifejezetten hízelgő volt számára és mindig megnevetette, ha eszébe jutott. De egy szag mértékegység elnevezést már nem akart magának.
A szobájukban állt egy fa, amit még Omeron növesztett oda. Nokinerk annak a tövében olvasott egy könyvet. Reigen pedig nekiállt a ruháit ledobálni a fa egyik ágára.
- Én a helyedben inkább ruhástól mennék fürdeni. Azokra is ráférne némi mosás, nerk.
- Hmm… Igazad lehet – gondolkodott el az ötleten Reigen. Levette a maradék textildarabot is magáról, majd egy kupacba rendezve felvette a kezébe.
- Akkor előtte berakom őket a mosodába. Mire végzek készen is lesznek.
- Így mész a mosodába, nerk? – kérdezte Nokinerk fel se pillantva a könyvéből. Nem volt rá szüksége, pontosan tudta, hogy Reigen egy szál himbálózó kolbászban áll a szoba közepén.
- Igen. Miért?
- Ó, semmi. Menj csak, nerk.
Reigen még egy pár pillanatig állt ott értetlenül, hogy vajon mire akart célozni szőrös kis barátja, aztán végül megvonta a vállát és kilépett az ajtón.

Még alig volt több mint egy hete, hogy csatlakoztam a Quatro Cerberushoz, és rá kellett jönnöm, ez a céh annál is nagyobb kihívás lesz, mint amire számítottam.
Ez a hely maga volt a labirintus, erre már az első nap rájöttem, azóta pedig úgy éreztem, mindez csak rosszabbodott. Egyébként se a tájékozódási képességeimről voltam híres, és Axton sokszor piszkált is miatta korábban, állítva, hogy szerinte egy egyenes úton sétálva is képes lennék eltévedni. Ezt azért túlzásnak véltem, és inkább tartottam valószínűnek, hogy a céh épületének tervezője részeg volt, amikor a különböző szobák és termek elhelyezését kitalálta. Örültem neki, hogy egyáltalán a szobámat meg tudtam jegyezni, merre volt. Az is öt napba telt és mire sikerült, jó pár emberhez berontottam hívatlanul - mi több, egyszer még másnál is aludtam. Nem tudtam már, ki volt az, de arra emlékeztem, hogy reggel majdnem szívrohamot kapott, mikor hazaért.
Ezúttal mindössze egy fürdőt akartam volna venni, de már percek óta keringtem az épületben és lassan kezdtem úgy érezni, lehetetlenre vállalkoztam. Ráadásul mivel meztelenül, törölközővel a nyakamban tettem mindezt, lassan fázni is kezdtem. Akartam volna útbaigazítást kérni, de az a két fiú, aki szembejött velem, bárgyú vigyorral elájult, amikor feléjük indultam volna. Miután kiröhögtem őket, otthagytam a srácokat a földön és vállat vonva, dudorászva tovább indultam. Tudtam jól, hogy valószínűleg a megjelenésemen akadtak ki, csak éppen nem érdekelt. Axton azt mondta, minden férfi látott már meztelen nőt, szebbet is mint én, így nem kell emiatt aggódnom. Én pedig, mint minden másban is, ebben is szentül hittem neki. Különben is, a fürödni mentem.
Végre egy olyan folyosóra sikerült tévednem, ami még ismerősnek is hatott. Megörülve magamnak odaléptem az első útba eső ajtóhoz, és mosolyogva benyitottam, jóval nagyobb lendülettel, mint kellett volna. Sajnos belépve azonnal rá kellett jönnöm, hogy ismét ajtót tévesztetem, ugyanis nem a fürdőben, hanem a mosodában kötöttem ki.
Egy szemmel láthatóan férfi céhtársammal találtam szembe magam, akivel korábban még nem találkoztam. Hozzám hasonlóan ruhátlan volt, valamint éppen az alsójáért hajolt le, amit valószínűleg leejthetett a pakolás közben.
- Szép látvány – jeleztem meg a legkisebb zavar nélkül, teljes természetességgel, ahogy megálltam az ajtóban. – Amúgy bocsi, úgy látom, benéztem az ajtót. Épp a fürdőt keresem, tudnál segíteni? Új vagyok még, ez a hely pedig egy labirintus.

Kiérve az ajtón balra fordulva egyből a mosoda felé vette az irányt. Ehhez azonban a háló körleten végig kellett haladnia. Bár nem sokan szoktak ilyenkor a folyosón lenni, de ezesetben pont ott volt az a nem sok.
- Ember vegyél már fel valamit! Ez nagyon nem metál! – szólt rá Gene Simmons, a Heavy Metal csapat egyik tagja, ahogy meglátta.
– De nem tudok, nincs tiszta ruhám - mutatta fel a kezében lévő szennyesét.
- Ez nagyon nem metál… - dünnyögte szemforgatva, majd visszavonult a szobájába és hangosan be is csapta maga mögött az ajtót.
Reigen továbbra is értetlenül állt a dolog előtt. Bár nem egyszer fordult már elő, hogy hasonló reakciókat kapott, mikor fürdeni ment, de sose értette igazából, hogy miért. A kevés női céh tag még le is szokott keverni neki olyankor perverznek titulálva őt. Nokinerk az elején még próbálkozott magyarázattal, de hamar feladta. Reigen éveken át élt az erdőben egyedül társával és teljesen hozzászokott ehhez. Ott nem zavarta senkit sem ez a naturalista tulajdonság, ami teljesen rá ragadt. Hiába volt már itthon lassan egy éve, még mindig meg volt neki és valószínűleg nem is fog elmúlni.
Tovább ment a folyosón, majd le a lépcsőn elhagyva harmadik, a másodikés az első emelti háló körletet is. A lépcsőről leérve, ha jobbra fordulva volt a fürdő, de először balra fordulva a mosoda felé indult.
Elérve oda kinyitotta az ajtót, de nem volt bent senki. A fénylakrimák égtek csak, a szoba végén pedig a mosólakrimák álltak némán. Úgy tűnt senki nem használja őket, szabad volt mind. Reigen így megállt az ajtóval szemben lévő előtt a terem végében és elkezdte bepakolgatni a ruhadarabokat egyesével. Sajnos az egyik mozdulatnál az alsó a földön landolt. Nem csinált belőle problémát, hisz úgy is már koszos volt. Egyszerűen lehajolt érte, úgy ahogy volt, laza terpeszben, nyújtva maradt lábakkal.
Aztán hirtelen egy nő rontott be. Reigen még nem találkozott vele, bár nem mert volna ebben fogadni, ugyanis fejjel lefelé még az ismerősök is ismeretlennek hathatnak.
- Szép látvány - szólalt meg nyugodt hangsúllyal. Ezt kicsit Reigent meglepte, nem ezt a reakciót szokta meg. Főleg nem nőktől. Most már egyre biztosabb volt benne, hogy ismeretlennel áll szembe, illetve inkább hajol háttal.
– Amúgy bocsi, úgy látom, benéztem az ajtót. Épp a fürdőt keresem, tudnál segíteni? Új vagyok még, ez a hely pedig egy labirintus.
– Persze. Nagyon szívesen – válaszolta Reigen továbbra is lehajolva, a lábai között szólva. Megfogta az alsóját és felegyenesedett.
– Úgy is oda tartok én is, csak még elindítok egy mosást – mondta, miközben lecsukta a mosólakrima fedelét, majd elindította a mágikus szerkezetet. Ahogy végzett az újdonsült tag elé lépett és kinyújtotta üdvözlésként a kezét.
– Reigen Hawkins vagyok. Üdvözöllek akkor nálunk – mosolyodott el a legnagyobb természeteséggel, miközben mindketten meztelenek voltak. Kívülről nézve a jelenet még egy ZS kategóriás pornó első három percének is béna és kínos lett volna, de erre mindketten fittyet hánytak.

– Persze. Nagyon szívesen – válaszolta a férfi továbbra is gyakorlatilag a lábai között szólva hozzám miközben felvette az alsóját, aztán szembefordult velem. – Úgy is oda tartok én is, csak még elindítok egy mosást.
Azzal lecsukta a mosólakrkrima fedelét, én pedig kíváncsian figyeltem, ahogy elindította. Sok ruhám volt, így eddig én nekem csak egyszer használtam, akkor is épp volt bent valaki, akitől segítséget kérhettem.
Meglehetősen nyugodtnak tűnt, én pedig megörültem neki, hogy úgy néz ki, végre van valaki, aki Axtonhoz hasonló lazasággal kezeli az ilyen helyzeteket. Nem úgy tűnt, mint akit a legkisebb mértékben is zavart volna a kialakult szituáció. Mikor végzett, elém lépett és kinyújtotta a kezét, hogy üdvözöljön.
– Reigen Hawkins vagyok. Üdvözöllek akkor nálunk – mosolyodott el, amit a kézfogással együtt én is viszonoztam.
- Serami Raynott. Köszönöm – biccentettem felettébb jókedvűen. – Végre valaki, akivel tudok érdemben beszélgetni… már kezdtem azt hinni, hogy a fürdőbe menet fogok megfázni. Az előbb is útbaigazítást akartam kérni, de azok ketten elájultak. Nem igazán értem, mi bajuk van. Most értél vissza valami küldetésről?
Nem úgy érződött, mint aki a napokban fürdött, viszont korábbi vándor életmódomból adódóan ez se érdekelt. Éreztem már rosszabbat.

- Serami Raynott. Köszönöm – bólintott Serami jókedvűen - Végre valaki, akivel tudok érdemben beszélgetni… már kezdtem azt hinni, hogy a fürdőbe menet fogok megfázni. Az előbb is útbaigazítást akartam kérni, de azok ketten elájultak. Nem igazán értem, mi bajuk van. Most értél vissza valami küldetésről?
- Igen, de honnan… - kérdezte volna meg Seramitól, hogy mégis honnan tudja, aztán eszébe jutott, hogy miért is indult el fürdeni és bizony még mindig erősen szaglik.
- Hát persze. – jött a felismerés, aztán végre válaszolt is rendesen a kérdésre - Igen, ma értünk vissza. Két hete indultunk útnak a megbízásra. Fiore Királyságától délre egy kis sziget lakóit kellett kitelepítenünk és megfékezni a vulkánkitörést. Izgalmas volt. Közbe gyere induljunk, látom kezdesz fázni. – bökött az ajtó felé.
És valóban Serami libabőrös teste és ágaskodó mellbimbói kétséget kizárólag a fázásról árulkodtak, hacsak nem Reigen velős összefoglalójától rázta ki a hideg, bár ez a lehetőség az ifjú mágus fejében meg se fordult.

- Igen, de honnan… Hát persze - kezdte volna, de szemmel láthatóan eljutott a tudatáig, hogy valószínűleg azért, mert elég erőteljes szaga van. - Igen, ma értünk vissza. Két hete indultunk útnak a megbízásra. Fiore Királyságától délre egy kis sziget lakóit kellett kitelepítenünk és megfékezni a vulkánkitörést. Izgalmas volt. Közbe gyere induljunk, látom kezdesz fázni. – bökött az ajtó felé, majd vele együtt elindultam kifelé.
- Eléggé - bólintottam, és meg se fordult a fejemben, hogy elgondolkodjak rajta, miből jutott erre a következtetésre. - Séta közben kimozgatom magam a fürdőig, akkor kibírom - fűztem hozzá vigyorogva, és máris lendületesen elkezdtem lóbálni a kezemben tartott törölközőt.
Valószínűleg logikusabb lett volna, ha inkább magamra terítem, de az nem jutott eszembe. Sokkal jobban érdekelt, amit a küldetésével kapcsolatban kezdett el mondani.
- Megfékezni egy vulkánkitörést? Az aztán nem semmi! - lelkesedtem fel, és biztos voltam benne, hogy a szemeim gyakorlatilag felcsillantak ennek hallatára. - Mi történt? Mindenki túlélte? Hogy csináltad? Felrobbant bármi is? Akkor te valami nagyon erős mágus vagy, ha ilyen küldetésre mentél, igaz? Milyen mágiákat használsz? Többes szémban beszéltél, akkor vannak társaid is?
Gyakorlatilag záporoztak belőlem a kérdések, ahogy egy kicsit megelőztem és félig útiránynak háttal folytattam a beszélgetést, hogy nagyjából szembenézhessek vele. Mindeközben persze a törölköző lóbálását se hagytam abba, aminek hála hajszál híján arcon is csaptam Reigen-t.

- Eléggé - bólintott és Reigen után ment a folyosóra - - Séta közben kimozgatom magam a fürdőig, akkor kibírom – tette hozzá széles vigyorral az arcán és azonnal lendületesen lóbálni kezdte a kezében szorongatott törölközőt.
- Megfékezni egy vulkánkitörést? Az aztán nem semmi! Mi történt? Mindenki túlélte? Hogy csináltad? Felrobbant bármi is? Akkor te valami nagyon erős mágus vagy, ha ilyen küldetésre mentél, igaz? Milyen mágiákat használsz? Többes számban beszéltél, akkor vannak társaid is?
A kérdések akár a varázslövedékek egy mágikus gépfegyverből úgy törtek elő belőle sorban. Közben Reigent kicsit megelőzve Serami szembefordult vele és úgy sétáltak tovább és folytatták a csevejt. Persze Serami továbbra is kalimpált a kezeivel és a törölközőjével, amit olyan vadul tett, hogy olykor Reigen nem győzte elrántani a fejét az útjából.
Serami lelkesedését megmosolyogta az ifjú mágus, aztán véletlenszerű sorban el is kezdett rájuk válaszolni:
- Egy állandó társam van Nokinerk, már évek óta. Minden megbízást közösen szoktunk elvállani. Hátulról szokott irányítani és minden szükséges információval ellát. Mondhatni ő az ész a csapatban. Meg talán az egész céhben – tette hozzá zavart nevetéssel. Való igaz, a Quatro Cerberus varázsló messze földön nem az eszükről voltak híresek.
- Amikor odaértünk a szigetre már elég vastag sötét füst takarta el az eget. Nokinerk az archívum mágiájával felmérte a vulkán állapotát, szerencsére volt időnk a kitörésig. Így lekezdtem kimenekíteni a lakosokat, addig ő további méréseket végzett. Két napig tartott, míg mindenkit áthordtam a szomszédos szigetre az értékeikkel együtt. Hiába mondtuk nekik, hogy ez csak óvintézkedés, mert megállítjuk a kitörést, de csak nem akarták elhinne. Muszáj volt rájuk hagyni és vinni mindent. A kitelepítés után foglalkozhattunk a vulkánnal. Kiderült, hogy elhelyeztek benne egy lakrimát, ami beindította a tektonikus folyamatokat, ami miatt kiakart törni. Legalábbis Nokinerk valami ilyesmit magyarázott. A felét nem értettem. De végül be úsztam a vulkánba és megsemmisítettem a lakrimát. Szóval nem tört ki. Mindenki sértetlenül megúszta. És újabb két napba telt visszavinnem mindenkit.
Közben megérkeztek a fürdőhöz, de Serami még mindig szembe fordulva haladt Reigennel és nem látta a csökkenő távolságot közte és a csukott ajtó között. Reigen előre pöckölt és apró léglöketet indított, ami kitárta az ajtót és Serami gond nélkül haladt át rajta.
- Egyébként pedig elementalista vagyok. Főleg a négy őselemet használom, meg azokat kombinálva.

- Egy állandó társam van Nokinerk, már évek óta - kezdett bele mosolyogva a válaszadásba. - Minden megbízást közösen szoktunk elvállani. Hátulról szokott irányítani és minden szükséges információval ellát. Mondhatni ő az ész a csapatban. Meg talán az egész céhben.
A végén zavartan felnevetett, nekem pedig el kellett gondolkodnom rajta, hogy tény, a legtöbb céhtársam eddig hasonlóan hülyének tánt, mint én. Azért teljesen nem tartottam hülyének se magam, de tény, hogy tisztában voltam vele, a gondolkodás általában nem az erősségem.
- Amikor odaértünk a szigetre már elég vastag sötét füst takarta el az eget. Nokinerk az archívum mágiájával felmérte a vulkán állapotát, szerencsére volt időnk a kitörésig. Így lekezdtem kimenekíteni a lakosokat, addig ő további méréseket végzett. Két napig tartott, míg mindenkit áthordtam a szomszédos szigetre az értékeikkel együtt. Hiába mondtuk nekik, hogy ez csak óvintézkedés, mert megállítjuk a kitörést, de csak nem akarták elhinne. Muszáj volt rájuk hagyni és vinni mindent. A kitelepítés után foglalkozhattunk a vulkánnal. Kiderült, hogy elhelyeztek benne egy lakrimát, ami beindította a tektonikus folyamatokat, ami miatt kiakart törni. Legalábbis Nokinerk valami ilyesmit magyarázott. A felét nem értettem. De végül be úsztam a vulkánba és megsemmisítettem a lakrimát. Szóval nem tört ki. Mindenki sértetlenül megúszta. És újabb két napba telt visszavinnem mindenkit.
Gyakorlatilag magával ragadott a története, és le se vettem róla a szemem, miközben mesélt. Imádtam az ehhez hasonló sztorikat, bár én magam még bőven nem voltam elég gyakorlott ahhoz, hogy effajta küldetésekre jelentkezhessek. Olyannyira csak erre figyeltem, hogy fel se tűnt az ajtó mögöttem egészen addig, amíg nem hallottam, hogy kinyílik.
- Egyébként pedig elementalista vagyok. Főleg a négy őselemet használom, meg azokat kombinálva.
Ezt hallva nem is bajlódtam azzal, hogy hátraforduljak megnézni mi történt; biztos voltam benne, hogy szimplán szélmágiát használt.
- Beúsztál a vulkánba? - kérdeztem vissza döbbenten, hangomban pedig a kétely legkisebb jele sem volt megfigyelhető. - Tényleg elképesztő vagy! Bárcsak láthattam volna. Semmit nem értettem abból a vulkános magyarázatból, de a társad menőnek hangzik! - vigyorogtam lankadatlan lelkesedéssel, ahogy gyakorlatilag táncoltam hátrafelé előtte haladva, törölközőmet továbbra is vadul lengetve. - Én kristálymágiát használok, nemrég pedig belefogtam a szélmágiába is. Bár messze van még mit tanulnom róla… A Mesterem mesélt nekem utoljára ilyen kalandokat. Ő aztán igazán nagy mágus! - Ezzel pedig máris megadtam magamnak a löketet ahhoz, hogy egy időre biztosan ne fogjam be a szám.
Ha Axtonról kezdtem el beszélni, nem volt olyan, hogy idő levegővételre vagy szünetre. A legnagyszerűbb ember volt, akivel valaha találkoztam, és erről mindenkinek tudnia kellett.
- Például egyszer felrobbantott egy egész épületet, amikor elvállalt egy nyomozásos feladatot. Valamiért berágtak rá érte, pedig ezzel tényleg minden lehetséges bizonyítékot megsemmisített... szerinte hálátlanok voltak. Na meg, soha nem láttam még senkit, akinek akkora tehetsége lett volna a teleportálásban, mint neki! Amikor a pultos lányokkal beszélgetett a bárokban, az egyik pillanatban még mellettem ült, mire egyet pislogtam, már a földön hevert. Még az arca színét is meg tudta változtatni! Ráadásul azt mondta, a Holdon két kráter is az ő mágiája miatt keletkezett! Meg is tudom mutatni, melyikek, ha nem felhős az ég. Na meg-...
A szavam elakadt, ugyanis úgy belelendültem a beszédbe, hogy még annyira se figyeltem a környezetemre, mint korábban. Kisebbeket ugráló mozdulataimnak hála a víz közelében az egyik lépésnél megcsúsztam a talajon, a következő pillanatban pedig lábam gyönyörű ívben lendült felfelé, Reigen pedig egyre magasabbnak tűnt. Pontosabban nem is ő tűnt magasabbnak, csak én indultam meg a föld felé.

- Beúsztál a vulkánba? - kérdezett vissza döbbenten Serami. Itt Reigen azért helyesbíteni akart, hogy nem teljesen pontos a kifejezés, mivel egy vízbuborék mágiát alkalmazott a teste körül, amit folyamatosan újra kellett alkotnia minden másodpercben, mert a magma hője hatására egyből elpárolgott. Negyed órát töltött a vukán belsejében, de szinte az összes mágikus erejét felhasználta arra, hogy egyáltalán életben tudjon maradni. Ezt azonban már nem tudta kifejteni, ugyanis Serami már folytatta tovább a szövegét:
- Tényleg elképesztő vagy! Bárcsak láthattam volna. Semmit nem értettem abból a vulkános magyarázatból, de a társad menőnek hangzik! - mondta vigyorogva. Az izgalomtól egyre nagyobb hévvel lépdelt hátra, szinte már szökdécselt, vagy mintha táncolt volna, csak hátrafelé. Pattogó mellekkel és lengedező törölközővel.
- Én kristálymágiát használok, nemrég pedig belefogtam a szélmágiába is. Bár messze van még mit tanulnom róla… A Mesterem mesélt nekem utoljára ilyen kalandokat. Ő aztán igazán nagy mágus! Például egyszer felrobbantott egy egész épületet, amikor elvállalt egy nyomozásos feladatot. Valamiért berágtak rá érte, pedig ezzel tényleg minden lehetséges bizonyítékot megsemmisített... szerinte hálátlanok voltak. Na meg, soha nem láttam még senkit, akinek akkora tehetsége lett volna a teleportálásban, mint neki! Amikor a pultos lányokkal beszélgetett a bárokban, az egyik pillanatban még mellettem ült, mire egyet pislogtam, már a földön hevert. Még az arca színét is meg tudta változtatni! Ráadásul azt mondta, a Holdon két kráter is az ő mágiája miatt keletkezett! Meg is tudom mutatni, melyikek, ha nem felhős az ég. Na meg-...
A mondatot nem tudta befejezni, mivel a szökdécselésének hála vészesen közel került a medencéhez és a szélén kifolyt víztócsán megcsúszott. A lendülettől felkapta az egyik lábát és úgy borult hátra premierben mutatva vénuszbarlangját, amit Reigen új szögből tudott megcsodálni.  
Az ifjú elementalista egy gyors kézmozdulattal utána nyúlt és finoman, de határozottan megragadta a kezét és visszarántotta. Ennél azonban a kelleténél nagyobb lendületet vitt bele így lényegében magára rántotta Seramit. Reigen vágódott hanyatt és esett rá a leányzó.
Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta egy csapat céhtag fürdőköntösben. Amit láttak maguk előtt attól ledermedtek. Reigen a földön feküdt, rajta pedig a céh újdonsült tagja ült fel éppen lovagló ülésben.
- Bo-bo-bocsánat… - hebegte el az egyikük, majd kihátráltak és becsukták maguk mögött az ajtót.

Reigen remek reflexekről tanúskodva nyúlt utánam és egy határozott, de óvatos mozdulattal megragadta a kezem és maga felé húzott, hogy visszasegítsen álló helyzetbe. Ugyanakkor úgy tűnt, az ebbe fektetett lenddület a kelleténél jóval nagyobbra sikeredett, és mellkasának csapódva letaszítottam a földre. Egy kisebb koppanással landoltunk, bár nekem nem fájt, elvégre puhára estem.
Alig, hogy fel akaertam volna tápászkodnó róla, az ajtó kinyílt és egy csapat céhtag vonult be rajta fürdőköntösbe burkolózva. Elgondolkodtam rajta, arra meg vajon mi szükség, de reakciójuk hamar másfelé terelte a figyelmem. Egy másodpercig csak síri csend volt, amíg én rájuk bámultam ők pedig ránk.
- Bo-bo-bocsánat… - jegyezte meg az egyikük gyakorlatilag remegő hangon, és villámgyorsan kihátrálva becsukták az ajtót.
Én még pár pillanatig csak ültem Reigen-en és pislogtam utánuk, aztán egy tüsszentésre emlékezető kezdéssel elnevettem magam.
- Mégis mi volt ez a fej, amit vágtak? Ez aztán aranyat ért! - vigyorodtam el kissé galád módon, ugyanis az egész helyzetet felettébb szórakoztatónak találtam.
Pontosan tudtam, mi volt az, ami kiakasztotta őket, csak szokás szerint engem nem érdekel és nem láttam fontosságát. Tudtam, hogy van elég sok olyan fura ember, aki nem tudja az ilyen helyzeteket természetesen kezelni. Szerencsére én olyan nevelésben részesültem, ami abszolút immunitással látott el az ilyesmi iránt, erre pedig büszke voltam - amire mondjuk a legtöbb ember elég furcsán szokott reagálni, és sose értettem, miért.
- Egy pillanatra olyan volt, mintha levegőt is elfelejtettek volna venni. Azért remélem, a szívük még rendben van. Mindenesetre, több hely lesz a fürdőben. - Lenéztem Reigen-re, majd észbe kapva, hogy ideje lenne lemásznom róla, felkeltem és odébb léptem. - Köszi az előbbit, és bocsi, hogy eltaroltalak. Remélem, nem nyomtalak agyon sehol vagy lapítottam ki a családi ereklyéd, a Mesterem mindig megesküdött rá, hogy egy közepes viziszörny súlyával rendelkezem és ha valakire ráesek, az halott lesz. Jól vagy?

Ahogy becsapódott az ajtó Reigen visszanézett Seramira, aki csak ült rajta és pislogott, majd hirtelen elnevette magát egy tüsszentésre emlékeztető hanggal.  
- Mégis mi volt ez a fej, amit vágtak? Ez aztán aranyat ért! Egy pillanatra olyan volt, mintha levegőt is elfelejtettek volna venni. Azért remélem, a szívük még rendben van. Mindenesetre, több hely lesz a fürdőben.
Ekkor nézett re Reigenre, majd észbe kapva leszállt róla és arrébb lépett.
- Köszi az előbbit, és bocsi, hogy eltaroltalak. Remélem, nem nyomtalak agyon sehol vagy lapítottam ki a családi ereklyéd, a Mesterem mindig megesküdött rá, hogy egy közepes víziszörny súlyával rendelkezem, és ha valakire ráesek, az halott lesz. Jól vagy?
- Persze. De nem értem miért mondta, igazából pihekönnyű vagy – mondta Reigen felülve, aztán lenézett az ölére és rámarkolt a cuccosára.
- Ami meg a családi ereklyémet illeti, úgy látom nincs baja. Mintha nagyobb lenne, mint szokott, de sérülés vagy lapulást nem látok rajta – mondta forgatgatás közben. Aztán abbahagyta önmaga taperolását és felállt. Közben meg a földről fölvette Serami esés közben elejtett törölközőjét és átnyújtotta neki.
- Parancsolj. Közben elkezdhetjük, amiért jöttünk – bökött oldalra a zuhanyzókhoz. Ott zuhanyzó állt egymás mellett, közöttük pedig kis, derékig érő csempével borított falak voltak. Régen a Quatro Cerberus teljes egészében férfi céh volt, így az egész céhépület és a lakószárnya is ilyen kialakításban épült meg. Azóta persze csatlakozott pár női tag is. Többségük épp ezért nem is lakik a céhben, hanem saját lakásban él, vagy bérel egyet. Azon a kevesek, akik a céhben élnek pedig különböző praktikákkal vészelik át az ilyen eseteket. Van aki kifigyelte ki mikor szokott lejárni és a legkisebb forgalomnál lopva gyorsan letusul. Más meg fittyet hány az egészre és amikor lejön kizavar mindenki más. Amikor meg használja a fürdőt ez az igazán vad nőszemély nincs ember fia, aki rá mer rontani.

- Persze. De nem értem miért mondta, igazából pihekönnyű vagy – felelte miközben felült, majd rámarkolt férfiasságára, hogy megbizonyosodjon, minden rendben van-e.
- Ami meg a családi ereklyémet illeti, úgy látom nincs baja. Mintha nagyobb lenne, mint szokott, de sérülés vagy lapulást nem látok rajta – jegyezte meg miközben meg is mozgatta az említett testrészt, én pedig zavartalanul figyelve a helyzetet csak egy biccentéssel konstatálam a megállapítását.
Örültem neki, hogy nem lapítottam ki, bár biztos voltam benne, hogy csak a jóindulat beszélt belőle, amikor azt mondta, nem vagyok nehéz. Axton azt mondta, az vagyok, ő pedig soha nem tévedett és soha nem hazudott. Én legalábbis szentül hittem benne.
Ezt követően Reigen felfelt a földről, miközben az esés lendületében elejtett törölközőm felvette és felém nyújtotta.
- Parancsolj. Közben elkezdhetjük, amiért jöttünk – mutatott oldalra a zuhanyzókhoz.
- Köszi - vettem vissza a törölközőt vigyorogva, mit sem törődve azzal mi is történt pontosan és milyen kézzel is fogta meg, s csak lazán átvetettem a vállamon. - Örülök, hogy rendben vagy. De nem kell jóindulatúnak lenned, tudom, hogy nehéz vagyok. Axton mondta, ő sose téved. Ha neked könnyű voltam, az csak azért lehet, mert erős vagy! Ő is mindig fél kézzel fel tudott kapni engem, nagyon menő volt! - Ha egyszer elkezdtem beszélni a Mesteremről, alig tudtam befogni, és ez is egy olyan helyzet volt. - Sőt, ha szerinted nagyobb mint lenni szokott, akkor kifejezetten jó hatással vagyok rád, ennek örülök! - húztam ki magam egy pillanatig teljes büszkeséggel. - A Mesterem azt mondta, a férfiak családi ereklyéje megnő, ha látnak egy szép nőt, és érezzem magam megtisztelve, ha ez körülöttem is megtörténik - magyaráztam lelkesen, ahogy végignéztem a samponok és tusfürdők felettébb szűkös választékán és kezembe vettem az egyiket.
Korábban mondták a női céhtársaim, hogy a fürdőt csak óvatosan használjam, és jobb, ha viszek magammal sampont és tusfürdőt. Az egyikük fel is ajánlotta, hogy inkább nála tusoljak a lakásában, de túlságosan macerásnak tartottam. Minek, ha itt is van fürdő? Az óvatosság része hidegen hagyott, a másik felét meg nem igazán értettem, miért volt annyira problémás, elvégre úgy tűnt, ezekben még volt. Aztán ahogy levettem az egyik kupakját és beleszagoltam, ismét eszembe jutott, miért is mondhatták.
- Ó, ez megint férfi tusfürdő. Na, mindegy, tetszik az illata, jó lesz ez is – rántottam meg a vállam, majd visszafordultam Reigenhez. – Szólj, ha kell segítség, szívesen megmosom a hátad – ajánlottam teljes lazasággal, ahogy megnyitottam a csapot és megpróbáltam belőni a zuhany nekem kedvező hőmérsékletét - Egyébként eddig csak egyszer láttam női tagokat idebent, te tudod, miért kerülik ennyire?

- Köszi – vette el a törölközőt és egyszerűen átvetette a vállán - - Örülök, hogy rendben vagy. De nem kell jóindulatúnak lenned, tudom, hogy nehéz vagyok. Axton mondta, ő sose téved. Ha neked könnyű voltam, az csak azért lehet, mert erős vagy! Ő is mindig fél kézzel fel tudott kapni engem, nagyon menő volt! Sőt, ha szerinted nagyobb mint lenni szokott, akkor kifejezetten jó hatással vagyok rád, ennek örülök! - húzta ki magát egy pillanatig teljes büszkeséggel. - A Mesterem azt mondta, a férfiak családi ereklyéje megnő, ha látnak egy szép nőt, és érezzem magam megtisztelve, ha ez körülöttem is megtörténik – magyarázta lelkesen és elkezdte válogatni a samponokat, majd a kezébe vett egyet. Lecsavarta a kupakját és beleszippantott.
- Ó, ez megint férfi tusfürdő. Na, mindegy, tetszik az illata, jó lesz ez is – vonta meg a vállát. Közben Reigen is levett egy tubussal meg se nézve melyiket.
– Szólj, ha kell segítség, szívesen megmosom a hátad – ajánlotta fel, amit Reigen nagyra értékelt. Bár víz mágiával elérte a hátát, de sose tudta, hogy jól csinálja, mivel nem látott rá.
Mindketten beálltak a zuhany alá és megindult a játék a hőszabályzóval.
- Egyébként eddig csak egyszer láttam női tagokat idebent, te tudod, miért kerülik ennyire?
- Hmm - gondolkodott el a víz csobogása közben - Igazából nem tudom én se. Nokinerk egyszer, mintha ezt is magyarázta volna pedig. Lehet többet kéne figyelnem rá. Azt tudom biztosan, hogyha Pink fürdik jobban teszed, ha nem jössz be. Én egyszer véletlenül benyitottam… – itt egy pillanatra megállt és felidézte magában azt az iszonyatos verést, amit kapott a nőtől.
- Szóval kerüld el, ha itt van.
Reigen újra megmozdult és elkezdte beszappanozni magát.

- Hmm - gondolkodott el pár pillanatig kérdésemre Reigen. - Igazából nem tudom én se. Nokinerk egyszer, mintha ezt is magyarázta volna pedig. Lehet többet kéne figyelnem rá. Azt tudom biztosan, hogyha Pink fürdik jobban teszed, ha nem jössz be. Én egyszer véletlenül benyitottam…
A hirtelen szünetre felkaptam a fejem és visszafordultam hozzá, mialatt megtaláltam a nekem megfelelő, gyakorlatilag tűzforró vízhőmérsékletet. Olyan volt, mintha valamire visszaemlékezett volna, valami egyáltalán nem kellemesre.
- Szóval kerüld el, ha itt van - zárta végül a korábban félbehagyott mondatot, mialatt elkezdte beszappanozni magát.
Követtem a példáját miközben próbáltam kutatni az emlékeimben, ismerem-e ezt a Pink nevű nőt. Biztos voltam benne, hogy hallani hallottam már róla másoktól, de nem rémlett, hogy személyesen is találkoztunk volna. Mindenesetre már csak ennyiből is felettébb érdekesnek tűnt, és megfogadtam, hogy később utánanézek, ki is ez a félelmetes mágus.
- Veszélyesnek hangzik - jegyeztem meg, vigyorom azonban épp inkább arról árulkodott, hogy mindez engem csak kíváncsivá tett. - Később megkeresem majd, ki is ő. Még alig ismerek valakit a céhben... olyan sokan vannak, hogy nehéz megtanulnom, ki kicsoda. A névmemóriám egyébként is pocsék - magyaráztam, miközben én is nekiálltam a tisztálkodásna, és próbáltam valahogy elkotorni az útból a hajam.
Derékig érő hosszú hajam kifejezetten útban tudott lenni, amikor nem fogtam össze, márpedig hajat mosni is szándékoztam. Csak azért nem vágtam még le, mert Axton mindig azt mondta, jól áll nekem. Nem terveztem addig vágni belőle, amíg újra elő nem kerül a Mesterem, de néha az volt az érzésem, előbb fogja a földet elérni a hajam, mint, hogy megint találkozzak vele.
- Esetleg van valaki, akit szerinted megérne megjegyeznem? Nem garantálom, hogy megtörénik, de egy próbát megér - érdeklődtem, miközben ráérősen elkedztem szórakozni az eggyel odébb talált szappandarabbal.
Beszéd közben folyamatosan azzal játszottam, hogy tenyereimet összenyomva fellőttem, majd újra elkaptam, egészen addig, amíg végül orrba nem találtam vele. Azután csak megdörzsöltem a sérült testrészt és biztonságos távolságba helyeztem a tisztálkodószert, mintha semmi nem történt volna.

- Veszélyesnek hangzik. Később megkeresem majd, ki is ő. Még alig ismerek valakit a céhben... olyan sokan vannak, hogy nehéz megtanulnom, ki kicsoda. A névmemóriám egyébként is pocsék - magyarázta. Közben nekiállt az útban lévő hajával szórakozni, ami miatt nem tudott rendesen mosdani mindenhol.
- Esetleg van valaki, akit szerinted megérne megjegyeznem? Nem garantálom, hogy megtörénik, de egy próbát megér - érdeklődött, majd egy szappan darabbal kezdett játékba. A tenyereit összepréselve kilőtte a csúszós tisztálkodási eszközt, majd elkapta. Újra kilőtte és megint elkapta. Egészen addig ismételgette a folyamatot, míg az elkapás az orrával nem sikerült. Gyorsan le is rakta a szappant, mintha mi sem történt volna. Szerencséjére Reigen ebből semmit nem látott, mert csukott szemmel épp a haját mosta.
- Az ebédlőben a pultossal biztos találkoztál már, ő Richard. Bármi problémád van, ő biztos segíteni fog, nagyon kedves. És finom kajákat főz. Vagy legalábbis finomakat szerez. Igazából sose láttam még főzni. Jó pár évvel ezelőtt megpróbáltam betörni a konyhába, de elkaptak, mielőtt még megtudtam volna az igazságot. – mondta és csukott szemmel tapogatni kezdett maga körül, végül rámarkolt az elválasztó falon hagyott szappanra, amit még Serami hagyott ott. Végig dörzsölte vele alaposan a testét, különös fontosággal a kényes testrészekkel, ahogy azt tanították kiskorában.  
– Ott van még Max DeLuise, a legerősebb sárkányölő, akit valaha ismertem. Bár nem ismerek valami sokat, így lehet még se olyan nagy érdem ez neki a számból. Meg Alice. Vele is akkor ismerkedtem meg, amikor még csak nem régóta volt tag. Akkor mentünk el együtt hárman először egy megbízásra. A Lángtrió hagyatékát egy tűzlámpást kellett megmentenünk, ami a legenda szerint minden tűz mágia forrása volt, ha megsemmisült volna, minden tűz varázslat eltűnt volna a világból. Szerencsére megmentettük. Azóta valahogy ránk ragadt, hogy mi vagyunk az újdonsült Lángrtió. Bár fogalmam sincs, hogy tényleg igaz-e a legenda. De inkább nem tenném próbára. – mondta miközben végzett az egész teste beszappanozásával. Tetőtől talpig habosán állt ott, mind a haja, mind az egész teste tiszta szappanlé és hab volt. Kitapogatta a helyet ahonnan felvette a szappant és visszarakta, majd beállt újra a zuhany alá leöblíteni magáról mindent.

- Az ebédlőben a pultossal biztos találkoztál már, ő Richard. Bármi problémád van, ő biztos segíteni fog, nagyon kedves. És finom kajákat főz. Vagy legalábbis finomakat szerez. Igazából sose láttam még főzni. Jó pár évvel ezelőtt megpróbáltam betörni a konyhába, de elkaptak, mielőtt még megtudtam volna az igazságot.
Ugyan elfoglalt voltam az alapos tisztálkodással és nem fordultam felé, de figyelmesen hallgattam, mit is mond pontosan. Nem voltam a legjobb, amikor egyszerre több, mint egy dolgot kellett csinálnom, de ennyi még belefért.
Mindenestre biztosra mentem, hogy a melleimet is rendesen megmossam. Mindig erre figyeltem a legjobban, elvégre Axton szentül állította, hogy, ha elég melegvíz és hab éri, akkor nőni fog. Eddig különösebb eredményét nem láttam, de olyan nincs, hogy ő téved, így biztos voltam benne, hogy csak idő kérdése.
– Ott van még Max DeLuise, a legerősebb sárkányölő, akit valaha ismertem. Bár nem ismerek valami sokat, így lehet még se olyan nagy érdem ez neki a számból. Meg Alice. Vele is akkor ismerkedtem meg, amikor még csak nem régóta volt tag. Akkor mentünk el együtt hárman először egy megbízásra. A Lángtrió hagyatékát egy tűzlámpást kellett megmentenünk, ami a legenda szerint minden tűz mágia forrása volt, ha megsemmisült volna, minden tűz varázslat eltűnt volna a világból. Szerencsére megmentettük. Azóta valahogy ránk ragadt, hogy mi vagyunk az újdonsült Lángrtió. Bár fogalmam sincs, hogy tényleg igaz-e a legenda. De inkább nem tenném próbára.
Hallottam, ahogy a mondata végén ismét belép a zuhany. Én csak akkor kaptam észbe, hogy gyakorlatilag már egy valóságos buboréktengert varázsoltam magamra és szinte ki se látszott alóla a bőröm, a hajam pedig egy fehér toronnyá változott.
- Alice... mintha rémlene a neve, bár nem hiszem, hogy személyesen találkoztam már vele. Mondjuk nincs kizárva, könnyen lehet, hogy csak nem emlékszem. De az biztos, hogy sose találkoztam még egy Sárkányölővel se!  - feleltem teljes lelkesedéssel, ahogy visszaálltam a víz alá és egy pillanat alatt eltávoltottam magamról a habtengert. - Axton sokat mesélt róla, mennyire félelmetesek is. Azt mondta, sárkányokat esznek ebédre és képesek repülni, meg, hogy szerinte engem keresztbe lenyelnének! Alig várom már, hogy én is szemtől szembe állhassak eggyel. Ráadásul akkor ti gyakorlatilag megmentettétek a tűz mágiát, ezt nem sok mindenki mondhatja el magáról! Lángtrió... nagyon vadul hangzik! Alig várom már, hogy velük is találkozzak.
Azzal lehajolva kicsavartam a hajamból a vizet, majd miközben felemelkedtem, teljes lendületből megráztam a fejem, hogy eltávolítsam a hajamat az arcomból, ahelyett, hogy a kezemet használtam volna. Mindennek az lett a vége, hogy egy elég éles csattanást hallottam Reigen oldaláról, és rá kellett jönnöm, hogy ismét csak rosszul mértem fel mennyire hosszú is a hajam és milyen nehéz is visesen, és sikerült eltalálnom vele szerencsétlent.
- Óh, bocsi. Nem volt direkt  - jegyeztem meg könnyedén, noha őszintének szántam a bocsánatkérést.

- Alice... mintha rémlene a neve, bár nem hiszem, hogy személyesen találkoztam már vele. Mondjuk nincs kizárva, könnyen lehet, hogy csak nem emlékszem. De az biztos, hogy sose találkoztam még egy Sárkányölővel se! - felelte lelkesen, aztán beállt ő is a zuhanyalá lemosni magáról a sok habot. - Axton sokat mesélt róla, mennyire félelmetesek is. Azt mondta, sárkányokat esznek ebédre és képesek repülni, meg, hogy szerinte engem keresztbe lenyelnének! Alig várom már, hogy én is szemtől szembe állhassak eggyel. Ráadásul akkor ti gyakorlatilag megmentettétek a tűz mágiát, ezt nem sok mindenki mondhatja el magáról! Lángtrió... nagyon vadul hangzik! Alig várom már, hogy velük is találkozzak.
Serami lehajolt, hogy kifacsarja a hajából a vizet és miközben felemelte a fejét, hatalmas lendülettel rázott egyet rajta. Ostor módjára csattant Reigen mellkasán, pont ahol a sebhelye volt.
- Óh, bocsi. Nem volt direkt - jegyezte meg könnyedén.
- Előfordul – mosolyodott el Reigen, azzal meglendítve a saját csuromvizes haját visszacsapott Serami felé. Bár még mindig csukva volt a szeme a csattanó hang azt jelezte számára, hogy talált.

- Előfordul – mosolyodott el céhtársam, én pedig gyanútlanul vissza is fordultam a saját zuhanyzóm felé.
Egészen addig, amíg pillanatokkal később nem éreztem és hallottam egy elég nagy csattanást a hátamon, ami annyira meglepett, hogy előredőltem és a falnak támaszkodva nyertem vissza az egyensúlyom. Egy pillanat erejéig csak pislogtam kettőt, majd őszinte elismeréssel Reigen felé fordultam.
- Ez annyira jól sikerült, hogy van egy olyan érzésem, nem véletlen volt és megérdemeltem. Jó tudni, hogy neked még a hajad is képes egy erőteljes fegyverként funkcionálni, majdnem levettél a lábamról. Mondjuk jobban belegondolva, az már megtörtént korábban - vigyorodtam el szórakozottan, ahogy visszaemlékeztem a nem sokkal ezelőtti esésre, na meg persze a többiek aranyat érő reakciójára.
Aztán felvettem a mellettem heverő szappant, és miután megforgattam egy kicsit a kezemben összenyomtam a tenyereim között, egyenesen Reigen fejét célozva anélkül, hogy különösebben felmértem volna a távolságot közöttünk. A szappan pedig abban a pillanatban repült is, célt viszont gyenge előkészületeim miatt nem talált, csak nem sokkal mellette szállt tova.
- Ne haragudj, megcsúszott a kezem. A fejedet céloztam - jegyeztem meg egy pimasz és jókedvű vigyorral, miközben ismét visszafordultam a saját felemre.
Szimplán viccesnek találtam a helyzetet és a visszavágását, és nem hagyhattam egy újabb reakció nélkül.

A hajzuhatag Serami hátát találta el, aki ettől előre dőlt és a falnak támaszkodva sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Pár pillanatig csak pislogott a falnak a meglepetéstől, aztán elismerően fordult Reigen irányába.
- Ez annyira jól sikerült, hogy van egy olyan érzésem, nem véletlen volt és megérdemeltem. Jó tudni, hogy neked még a hajad is képes egy erőteljes fegyverként funkcionálni, majdnem levettél a lábamról. Mondjuk jobban belegondolva, az már megtörtént korábban - vigyorodott el szórakozottan Serami.
Felvette az elválasztó falon lévő szappant, ami megjárta már az ő és Reigen testét is, majd forgatni kezdte a tenyerei között. Reigen közben már végre kinyitotta a szemét, miután már nem borította több hab az arcát, csak vízcseppek.
Serami összenyomta a tenyereit és kipréselte a szappant, ami ívesen elrepült Reigen feje mellett és a szomszédos zuhanyzórészben landolt.
- Ne haragudj, megcsúszott a kezem. A fejedet céloztam - jegyezte meg egy pimasz és jókedvű mosollyal. Reigen erre úgyszintén elvigyorodott.
- Majd legközelebb sikerül. – mondta, aztán kiállt a zuhany alól és átsétálva a szomszédos zuhanyrészbe, ahova Serami lőtte a tisztálkodási eszközt. Ott pedig lehajolt a szappanért. Aztán visszasétált vele a saját részébe és a lány felé nyújtotta.
- Áll még a hátmosó ajánlatod? Sőt, ha kéred szívesen viszonzom is – mosolygott kedvesen.

- Majd legközelebb sikerül – viszonozta mosolyom Reigen, ahogy kiállt a zuhany alól, és átsétált a mellette lévőbe, ahol a rögtönzött fegyverem földet érett.
Lehajolt a szappanért, minek hála egy a korábbitól különböző szögből csodálhattam meg hátsó felét, majd visszasétált vele a saját részébe és felém nyújtotta a tisztálkodó eszközt.
- Áll még a hátmosó ajánlatod? Sőt, ha kéred szívesen viszonzom is – kérdezte kedves mosollyal, mire még jobban elvigyorodtam.
- Természetesen! - feleltem jókedvűen, ahogy elvettem tőle a már sokat látott  szappant. - Az ajánlatra pedig igényt tartanék, olyan hosszú a hajam, hogy mindig útban van. De nem vágathatom le, a Mesterem mindig azt modnta, ez áll jól nekem. Majd, ha egyszer megtanulom a víz mágiát, ezzel már nem lesz bajom... jobban belegondolva, nem is tudom, miért nem kezdtem még el - gondolkodtam el egy pillanatra, de aztán csak vállat rántottam. - Na de akkor, fordulj, fordulj - vigyorogtam, ahogy ujjammal is utánoztam a kért mozdulatot, miközben kiléptem a saját zuhanyrészemből. - Egyébként, mitől van az a sebhely a mellkasodon? Persze nem muszáj elmondanod, de kíváncsi vagyok. A sebhelyek menők, mondjuk nekem csak a tarkómon van egy.
Korábban is meg akartam már kérdezni, viszont annyi mindenről volt szó idő közben, hogy ki is ment a fejemből.

- Természetesen! - felelte jókedvűen és átvette tőle a szappant. - Az ajánlatra pedig igényt tartanék, olyan hosszú a hajam, hogy mindig útban van. De nem vágathatom le, a Mesterem mindig azt modnta, ez áll jól nekem. Majd, ha egyszer megtanulom a víz mágiát, ezzel már nem lesz bajom... jobban belegondolva, nem is tudom, miért nem kezdtem még el - gondolkodott el egy pillanatra, de aztán csak vállat vont nemes egyszerűséggel - Na de akkor, fordulj, fordulj - mondta vigyorogva és a feltartott mutatóujjával forgómozgást imitálva nyomatékosította Reigennek. Kilépett a zuhanyzórészéből és átment az ifjú hím máguséba, aki eleget téve Serami kérésének megfordult és maga elé húzta hosszú haját.  - Egyébként, mitől van az a sebhely a mellkasodon? Persze nem muszáj elmondanod, de kíváncsi vagyok. A sebhelyek menők, mondjuk nekem csak a tarkómon van egy.
- Egyáltalán nem gond. A mellkasomon lévőt tavaly nyáron szereztem Crocusban az arénában egy küzdelemben. Az ellenfelem egy kicsit komolyan vette a küzdelmet – nevette el magát. Közben a hátán érezte a csúszós szappant és Serami puha tenyerét.
- Ami pedig az arcomon van… azt még akkor szereztem, amikor külföldön éltem egy erdőben pár évig. Szinte a legelső napon. Semmit nem tudtam még akkor a bestiákról, de az egy életre elegendő leckét adott. Ott ismerkedtem meg valakivel, aki egy ideig maga mellé vett és megtanított, hogyan éljek túl a vadonban. Mit ehetek és mit nem. És mindent, amit csak a bestiákról és a nyomuk olvasásáról tudott.

- Egyáltalán nem gond - felelte könnyedén, majd bele is fogott a részletesebb mesélésbe. - A mellkasomon lévőt tavaly nyáron szereztem Crocusban az arénában egy küzdelemben. Az ellenfelem egy kicsit komolyan vette a küzdelmet – nevette el magát, miközben nekiálltam beszappanozni és átdörzsölni a hátát. - Ami pedig az arcomon van… azt még akkor szereztem, amikor külföldön éltem egy erdőben pár évig. Szinte a legelső napon. Semmit nem tudtam még akkor a bestiákról, de az egy életre elegendő leckét adott. Ott ismerkedtem meg valakivel, aki egy ideig maga mellé vett és megtanított, hogyan éljek túl a vadonban. Mit ehetek és mit nem. És mindent, amit csak a bestiákról és a nyomuk olvasásáról tudott.
- Erdőben éltél pár évig? Az már valami! - mosolyogtam elismerően, ahogy odébb mozdítottam hosszú haját az útból. - Akkor biztos a tájékozódásban és a nyomolvasásban is jó vagy. Nekem sajnos semmi ilyesmi nem megy... megkaptam már azt is, hogy még egy egyenes úton is biztos el tudnék tévedni, na meg azt, hogy képes lennék összekeverni egy bestia lábnyomát egy háziállatéval. Azért annyira nem hiszem, hogy béna lennék, az csak egyszer fordult elő, amikor majdnem megevett egy Blizzardvern az egyik havas hegységben, miután elszakadtam a Mesteremtől. Azok aztán igazán nagyok, olyanok, mint egy sárkány! Nem, mintha sárkányt láttam volna már, de ezt mondták. Olyan kicsi voltam még, hogy kisebb voltam, mint egy fél foga. Valamiért Axton nagyon felhúzta magát rajta, és utána kötelet kötött a derekamra, de négy csomóval. Amit aztán le is kellett vágni mert nem tudta eloldozni. A tarkómon lévő sebhely is hasonlóból származik - vigyorogtam a számomra felettébb szórakoztató emléket felidézve, annak ellenére, hogy akkoriban állítólag tényleg egy pillanat választott el attól, hogy egy szörnyeteg gyomrában kössek ki.
Axton szerint megevett volna, viszont később másoktól azt hallottam, nem is igaz. Én persze nem nekik hittem.
Végül sikerült olyan sokáig beszélnem a semmiről, hogy végeztem is Reigen hátának mosásával. Elégedetten húztam ki magam csípőre tett kézzel.
- Meg is vagyok! Akkor most csere.

- Erdőben éltél pár évig? Az már valami! Akkor biztos a tájékozódásban és a nyomolvasásban is jó vagy. Nekem sajnos semmi ilyesmi nem megy... megkaptam már azt is, hogy még egy egyenes úton is biztos el tudnék tévedni, na meg azt, hogy képes lennék összekeverni egy bestia lábnyomát egy háziállatéval. Azért annyira nem hiszem, hogy béna lennék, az csak egyszer fordult elő, amikor majdnem megevett egy Blizzardvern az egyik havas hegységben, miután elszakadtam a Mesteremtől. Azok aztán igazán nagyok, olyanok, mint egy sárkány! Nem, mintha sárkányt láttam volna már, de ezt mondták. Olyan kicsi voltam még, hogy kisebb voltam, mint egy fél foga. Valamiért Axton nagyon felhúzta magát rajta, és utána kötelet kötött a derekamra, de négy csomóval. Amit aztán le is kellett vágni mert nem tudta eloldozni. A tarkómon lévő sebhely is hasonlóból származik - vigyorgott Serami. Sikerült annyit beszélnie, hogy annyi idő alatt be is fejezte Reigen hátának a sikálását. Elégedetten húzta ki magát csípőre tett kézzel.
- Meg is vagyok! Akkor most csere.
Reigen megfordult és átvette Seramitól a szappant, aztán a lány is megfordult. Reigen finoman megfogta a lány haját és átpakolta a vállán, hogy ne lógjon a hátára és szabad legyen az egész felület. Majd neki kezdett a szappanozásnak és a dörzsölésnek. A szappanos felületen úgy csúszott a keze, mint olajos tepsiben a csirke.
A művelet közben Reigen meglepődött, hogy Serami bőre milyen puha. A sajátját se gondolta keménynek, vagy kérgesnek, de valahogy a céhtársnőjé fényévekkel volt az övétől. Nokinerk se volt túl jó összehasonlítási alap, hisz ő inkább meg szőrös volt.  
- Egy olyan fél évvel ezelőtt nekem is volt szerencsém összefutni egy Blizzardvernnel. Azt kell, hogy mondjam termetes darab volt. Bár Max szerint közelében sem volt egy sárkány méretének. El sem tudom képzelni mekkora lehet egy igazi, élő sárkány – mondta és továbbra is Seramit dörzsölte a szappanos kezével. Egyre lejjebb érve a kezével, már nagyjából a derekánál járhatott, mikor feltűnt neki, hogy abból a szögből milyen formás tompora van Seraminak. Aztán a dörzsöléssel újra felfelé haladt, hogy még egy kört menjen a hátán, ám ekkor hirtelen hozzáért a nő hátsójához. Reigen felvonta a szemöldökét, ugyanis nem értette a dolgot, hiszen mindkét keze Serami lapockájánál járt. Aztán lenézett.
- Ejnye – szólalt meg és egy fél tyúklépést hátralépett. Mintha mi sem történt volna tovább folytatta Serami hátának a mosását. Vízmágiával a zuhanyzó permetét összegyűjtve lemosta a nő hátáról az összes szappanhabot. Aztán megint az előbbi érintést érezte, hiába lépett hátrébb.
- Ez nagyon fura. Nem szokott ilyet csinálni. – vakarta a fejét tanácstalanul.

Céhtársam megfordult és átvette tőlem a szappant, majd én is hátat fordítottam neki. Finoman odébb pakolta a hajam a vállam felett, amiről ismét csak meg kellett állapítanom, hogy túlságos is hosszú. Elgondolkodtam rajta, hogy talán elkezdhettem volna valami más stílusban viselni. Mondjuk fürdés közben akkor is útban lett volna, tehát mindegy.
- Egy olyan fél évvel ezelőtt nekem is volt szerencsém összefutni egy Blizzardvernnel. Azt kell, hogy mondjam termetes darab volt. Bár Max szerint közelében sem volt egy sárkány méretének. El sem tudom képzelni mekkora lehet egy igazi, élő sárkány – válaszolta, miközben nekiállt a hátam szappanozásának és dörzsölésének, nekem pedig feltűnt, hogy milyen nagy keze van.
Úgy emlékeztem, Axton mondott valami összehasonlítási alapot ezzel kapcsolatban, de nem rémlett pontosan, mi volt az. Az is lehet, hogy nem is kéz volt, hanem láb. Valószínűleg nem is volt olyan fontos akkor… letudtam annyival, hogy talán később eszembe jut.
Aztán hirtelen éreztem, hogy valami hozzáér a fenekemhez, mire meglepetten és kíváncsian pislogtam egyet. Furcsállottam, mert Reigen mindkét kezét a lapockámon éreztem.
- Ejnye - jegyezte meg kisebb meglepetéssel a hangjában, mint aki nem számított rá, hogy ilyesmi fog történni.
Hallottam, ahogy egy fél lépést tett hátrafelé, aztán folytatta a hátam mosását, mintha mi sem történt volna. Egy számomra felettébb menő vízmágiával összegyűjtötte a zuhanyból érkező vizet, és azzal lemosta rólam az összes szappanhabot. Viszont megint éreztem a korábbi érintést, és érdeklődve hátranéztem Reigenre.
- Ez nagyon fura. Nem szokott ilyet csinálni – jegyeztem meg, tanácstalanságában a fejét vakarva.
Aztán nekem máris feltűnt a probléma forrása, és diadalittasan elvigyorodtam.
- Oda se neki! - legyintettem, ahogy odébb léptem hajamat visszasöpörve a helyére, majd szembefordultam vele. - A Mesterem beszélt erről, úgy néz ki, olyan jó fenekem van, hogy aktiválta a kapunyitó verziót! Azt mondta, ha ilyesmi történik, az egy igencsak méretes bók az illetőtől. A mellem ugyan nem a legnagyobbak, de ezek szerint a fenekem annál vonzóbb, ezt örömmel látom! Mondjuk, jobban belegondolva az nem rémlik, mit mondott, mit kell ilyen helyzetben csinálni. Pedig biztos, hogy mondott valamit és két lehetőséget vetett fel, ami a "rúg vagy megragad" volt az illetőtől függően. De részletesebben… nem emlékszem - szórakozottan elgondolkodtam egy pillanatra, majd csak megrántottam a vállam. - Valószínűleg mindegy is. Irány a fürdő! - mosolyogtam gondtalanul, mintha ez a helyzet a világ legtermészetesebb szituációja lett volna.

Serami hátranézett, majd követte Reigen tekintetét, aki az ágyékát bemulta és elvigyorodott.
- Oda se neki! - legyintett. Odébb lépve visszasöpörte a haját a helyére és szembefordult az elementalistával.
- A Mesterem beszélt erről, úgy néz ki, olyan jó fenekem van, hogy aktiválta a kapunyitó verziót! Azt mondta, ha ilyesmi történik, az egy igencsak méretes bók az illetőtől. A mellem ugyan nem a legnagyobbak, de ezek szerint a fenekem annál vonzóbb, ezt örömmel látom! Mondjuk, jobban belegondolva az nem rémlik, mit mondott, mit kell ilyen helyzetben csinálni. Pedig biztos, hogy mondott valamit és két lehetőséget vetett fel, ami a "rúg vagy megragad" volt az illetőtől függően. De részletesebben… nem emlékszem - szórakozottan elgondolkodott egy pillanatra, majd csak nemes egyszerűséggel megrántotta a vállát. - Valószínűleg mindegy is. Irány a fürdő! – mosolyodott el.
Reigen nem igazán tudta hova tenni továbbra sem az egészet. Valahogy csak még nagyobb katyvasz volt a fejében Serami magyarázatától. Abban biztos volt, hogy a „rúg” lehetőség nem hangzott valami jól. Vagy legalábbis nem értette, hogy segíthetne ez az ő helyzetén. A másik eshetőségen gondolkozott, hogy talán meg kéne ragadni. De mihez kezdene vele, ha elkezdené két marokra fogni? Gondolkodott el magában. Végül megvonta a vállát és csatlakozott Serami mellé a medencébe.
- Jó sok mindent mondott neked a mestered. Igazán bölcs ember lehet. – mondta és közben hanyatt dőlve a medence falának leült. A víz pont a mellkasáig ért.