KezdőlapRegisztrációBelépés

 

 Találkozás: Doktor Jópofa - A trió újra egyesül

Go down 
SzerzőÜzenet
Reigen Hawkins
Elemi mágus
Elemi mágus
Reigen Hawkins


Hozzászólások száma : 4479
Aye! Pont : 517
Join date : 2009. Oct. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 17
Jellem: Semleges Jó

Találkozás: Doktor Jópofa - A trió újra egyesül Empty
TémanyitásTárgy: Találkozás: Doktor Jópofa - A trió újra egyesül   Találkozás: Doktor Jópofa - A trió újra egyesül Icon_minitimeCsüt. Nov. 15, 2018 8:54 pm

x787. július. 16.

Doktor Jópofa
(A trió újra egyesül)

Történetünk hat évvel az x793. év előtt kezdődik, mely hatalmas bélyeget nyomott a Lángtrió életére és elmeséli, miért hiányzik a Hakobe-hegy csúcsa. De ne szaladjunk annyira előre. Mindez egy meleg júliusi napon kezdődött.
– Biztos, visszajött? Már másfél hete jöttem vissza, de még egyszer sem láttam! - méltatlankodott Reigen a Quatro Cerberus ebédlőjében a pultnál könyökölve. Vele szemben Richard állt és éppen a sörös korsókat rendezgette és tisztogatta.
– Egészen biztos - pillantott az ebédlő közepén lévő alakra, aztán halvány mosolyra húzódott a szája. Reigen persze mindebből semmit nem vett észre. Továbbra is a pultot nézte és a lehetőségeit latolgatta.
– Másfél hete vagyok itt - ismételte önmagát – Jó a rendezvény elvett két napot ebből… - kezdet el számolni az ujjain – amikor pedig Hyoujinéknak segítettem az még kettőt. A többi nap viszont mind itt voltam és vagy a többiekkel beszéltem vagy őt kerestem. Pedig még Alice szerint is itt van! - folytatta tovább.
– Amúgy Nokinerk merre van? Elég ritkásan látom - próbálta a férfi kizökkenteni Reigent az aggodalmaskodásból. Látszólag sikerrel.
– Mert állandóan a Nagy Mágikus Könyvtárba járkál. Szerinte habár az én mágiám nem feltétlenül igényli a folyamatos gyakorlást, addig az övé igen. De biztos így van, nekem azok a rúnák és különféle jelek túl bonyolultak. Megértem a vadon hangját, a természet működését, a bestiák viselkedését, de azok a rúnák nekem desiertoiak. Múltkor belenéztem az egyik könyvébe csak úgy kíváncsiságból, de már a címét se tudtam elolvasni. Teljesen más nyelven van. Félelmetes.
– A rúnák világa már csak ilyen - mosolyodott el Richard, aztán helyére illesztette az utolsó üveget is – Gondolom, amikor visszajöttél, ő akkor is oda ment
– Igen, miután legyőztem az alakváltót szétváltunk, én haza jöttem ő pedig… - hirtelen megakadt a szavával és visszagondolt az eseményekre. Amikor az alakváltót megakarta találni akkor a mágikus denevérét használta, hogy üzenhessen neki. Belegondolt, hogyha ír egy üzenetet Maxnek és követi a kis hírvivőt biztosan a nyomára bukkanhat.
– Mi a baj? - kérdezte csodálkozva Richard és érdeklődve fürkészte Reigen arcát, akinek messze jártak a gondolatai. Szemei jobbra-balra pattogtak és látszott, ahogy pörögtek a fejében a gondoltok.
– Meg van hogy találom meg Maxet! - kiáltott fel vidáman.
– És hogyan? - kíváncsiskodott a csapos, ám Reigen meg se hallotta a kérdést.
– Tudnál adni egy darab papírt meg egy tollat?
– Természetesen - mondta kissé megszeppenve és a köténye zsebébe nyúlt ahonnan előhúzott egy tollat, valamint egy darab jegyzetpapírt. Átnyújtotta őket Reigennek és érdeklődve szemlélte az eseményeket.
– Köszi - vigyorodott el, mikor átvette a kért eszközöket. A papírt a pultra helyezte, majd a tollal kanyargós betűkkel felírta a „Max DeLuisnak Reigen Hawkinstól” szöveget. Ahogy végzett vele, széles vigyorral tette le a tollat a pultra és felemelve a darab fecnit megcsodálta a munkáját. Mintha csak most alkotta volna meg az évszázad műalkotását. Richard nem szólt semmit csak a fejét vakarta. Nem értette, hogyan megoldás ez a problémájára egészen addig, míg a fiú ki nem tartotta a jobb kezét és meg nem jelent benne egy aranyló papírba csomagolt denevér. Reigen a másik kezével gyorsan, de óvatosan lefejtette róla a selyempapírt, mire a látszólag csokoládészobor megelevenedett és izgő-mozgó démoni futárrá vált.
Richard felhúzott szemöldökkel bámulta az életre kelt csoki szobrot. Ezt észrevette Reigen és gyors magyarázatba kezdett.
– Ő egy Mágikus Kézbesítő Denevér. Képes bárkit megtalálni a világon. Nincs más dolgom, mint feladni a levelet, aztán követni - magyarázta büszkén Reigen. A csapos azonban továbbra is teljes elképedéssel nézegette a kis bársonydenevért. Kinyitotta a száját, de először nem jött ki hang a torkán, másodszorra pedig nem is tudta hirtelenjében mit mondjon. Harmadszorra viszont már sikerült kiböknie valamit.
– Ez… Az ilyen mágikus tárgyak nagyon ritkák. Még életemben nem láttam ilyet, csak hallottam róluk szóbeszédeket. Mégis honnan szereztél te ilyet?
– Még három éve Halloweenkor szereztem - vonta meg egyszerűen a vállát. Számára annyira megszokottá vált a kis jószág – noha elég ritkán használta -, hogy bele se gondolt mennyire ritkaság lehet egy ilyen.
– Már három éve van egy ilyened?! – akadt ki végül, de aztán gyorsan lenyugodott, aztán intett Reigennek, hogy hajoljon közelebb. A fiú kérdően nézett rá, aztán lopva körbe pillantott, az okát keresve Richard viselkedésének. Nem látott senki gyanúsat, csak a céhtagok voltak jelen, de ők sem ültek a közvetlen közelükben. Jelenleg csak az ebédlő asztalainál ültek, vagy épp a felkérések fala előtt álldogált egy-két ember, a pult azonban éppenséggel magányosan tengődött. Végül csak közelebb hajolt kíváncsian, hogy mit akarhat Richard.
– Ez egy nagyon ritka és értékes dolog. Vigyázz rá! Sokan még ölni is tudnának egy ilyen hatalomért. Rossz kezekben ki tudja mit művelhetnének vele. Talán a sors bízta rád, de tudom, hogy nálad biztos kezekben lesz és te sosem élnél vissza egy ilyen erővel. Mindenesetre vigyázz rá és jól tetted, hogy eddig nem verted nagydobra - suttogta neki, mikor már elég közel hajolt hozzá. Reigen némán bólintott jelezvén, hogy megértette a helyzet komolyságát, közben a kis denevér a vállára reppent és a címzettet várva. A csapos szavai egy pillanatra elbizonytalanították a kis hírvivő használatában, de aztán magában gyorsan megrázta a fejét. Más lenne a helyzet, ha például odakint lenne, de most itthon van. A céhben barátok között. Ugyan ki bántaná, vagy árulná el itt, gondolta naivan.
Fölemelte a papírt és a denevér felé nyújtotta.
– Max Deluisenak - nevezte meg a címzettet, mire a bársonydenevér elrugaszkodott a válláról és felkapta a papírdarabot, majd cikázva elindult az ebédlőbe. Reigen lefordult a székről és egyből követni kezdte a megelevenedett szobrot, ami nagy meglepetésére nem is repült messze, csupán néhány asztallal távolabb. Az ebédlő közepén röppent le egy alakhoz, aki éppen egy Heti Mágus magazint bújt. Pont azt, amiben megjelent a Reigenről szóló cikk is. Az ifjú elementalista először megörült, hogy végre oly sok év után újra láthatja barátját, ám lelohadt az arcáról a mosoly, amikor megpillantotta a fekete hajat a szőkés-barna helyett. Az alak fel se emelte rá sötét szemeit, úgy tűnt nem sok figyelmet fordított a felbukkant jövevényre. A szeme sem aranybarna volt, mint Maxnek és az arcszerkezete és kinézete is teljesen másnak hatott, mégis valahogy furcsán ismerősnek tűnt számára. A sötét barna póló, a hajával megegyező színű kabát kombinációt is, mintha látta volna valahol és biztos volt benne, hogy nem a város valamelyik ruha üzletének a kirakatában.  
– Bocsi úgy tűnik elromlott - lépett az asztalhoz Reigen, közvetlenül a srác elé a fejét vakarva, hisz csalódás érte. Meg kell vallani nem használta valami sokszor a kis kézbesítőjét, de eddig még sosem tévedett. Letette az aranyozott selyempapírt az asztalra, mire a bársony denevér elengedte a levelet a karmos lábával és ráreppent a papírra. Megmerevedett, majd a papír, mintha önálló életre kelt volna visszacsomagolta a csokoládé szobrot, aztán pedig Reigen eltüntette a zsebdimenziójában.
Ahogy eltűnt figyelme ismételten a céhtagra terelődött, aki már szokatlanul ismerősnek tűnt neki második nekifutásra.
- Hmm, olyan ismerős vagy... - gondolkodott hangosan, fejében pedig a múlt eseményeit pörgette vissza. Sorban vándoroltak el a lelki szemei előtt az arcok, akikkel mágus pályafutása alatt találkozhatott, aztán végül beugrott neki.
- Tudom már! Te vagy az a tűz mágus, aki segített nekünk a Háló Völgynél megfékezni azokat a lényeket! Te is beléptél a céhbe? Nahát! Üdvözöllek nálunk! Nem baj, ha leülök? - kérdezte, de a választ meg sem várva egy szomszédos üres asztaltól elhúzott egy széket és leült a sötéthajú „újdonsült” céhtársával szemben.
Vissza az elejére Go down
 
Találkozás: Doktor Jópofa - A trió újra egyesül
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Doktor Jópofa hagyatéka
» Újra egy csodás nap
» Találkozás jelentő
» A második találkozás...
» Találkozás: Gonkuro és Arashi

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Hakobe hegy :: Hakobe - Játéktér-
Ugrás: