HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share
 

 A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0

Go down 
SzerzőÜzenet
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Dec. 19, 2018 9:24 pm

- Aria, nekem ez nagyon nem tetszik… - jegyezte meg Lucina, ahogy szorosan mellettem ballagott a kirepedezett, növénytelen talajon.
Háló Völgy amúgy sem épp a zöld látképéről volt híres, de el kellett ismernem, kopárabb volt még a vártnál is. Igaz, azért az életnek feltűnt egy-egy kisebb nyoma, de összességében elkeserítő és valahogy furcsán nyomasztó érzést keltett a látvány. Ugyanakkor jól tudtam, Lucina nem a táj kinézete miatt érezte magát kellemetlenül, ahogy én se amiatt éreztem egyfajta furcsa bizonytalanságot.
Lenéztem a lassan térdemig érő farkaskölyökre, és egy pillanatig elgondolkodtam rajta, milyen sokat is nőtt, mióta kikelt a tojásból. Már nem fért volna el csak úgy a táskámban, mint hónapokkal korábban, ez pedig egyszerre töltött el büszkeséggel és egyfajta bizonytalansággal is.
Minél idősebb lesz, annál több lesz a bajom vele, arról nem is beszélve, hogy ritka fajából adódóan állandóan észben kellett tartanom az orvvadászokat is. Lucina bundája elég sokat ért volna a fekete piacon, ezért nem is hagytam, hogy különösebben elcsavarogjon mellőlem.
Kicsit megcsóváltam a fejem, hogy arra koncentráljak, ami éppen fontos lett volna.
- Nekem sem, de épp azért vagyunk itt, hogy kiderítsük, mi is történik pontosan – feleltem nyugodtan, ahogy a távolban végre feltűntek az általunk keresett falu körvonalai. – Csak vetünk rá egy pillantást, aztán ha nincs semmi érdekes, tovább állunk.
Én szívesebben repültem volna gyaloglás helyett, Lucina viszont továbbra is hisztis volt bármilyen nem talajon történő közlekedést illetően. Igazából nem csak a repüléssel, a hajóutakkal is baja volt, csak a kettő közül az előbbi akasztotta ki jobban. Néha azon gondolkodtam magamban, vajon azért lehetett-e, mert volt vele pár csúnya és felettébb akrobatikus repülésem, amikor még tojásként cipeltem mindenhová…
Nem mellesleg kis társamnak volt már ugyan egy repüléshez is használható mágiája, de nem láttam még, hogy a föld felett tíz centinél magasabban használta volna. Csak remélni mertem, hogy idővel elhagyja majd ezt a gyerekes viselkedést.
- Szerinted mennyi esély van rá, hogy egy démon legyen? – érdeklődött, ahogy átugrott egy nagyobb repedést.
- Nos, a faluban mindenki egymás után halt meg, mintha legalábbis megmérgezték volna őket… Persze ez nem feltétlen jelent démont, de azért megér egy kivizsgálást. Hallottam már róla hogy vannak olyanok, amelyek vírusokat, fertőzéseket vagy mérgeket használnak. Ugyanakkor arra is van esély, hogy csak méreg mágiával foglalkozó, sötét mágusok keze van a dologban. Ki kell derítenünk.
- A méreg mágusok Nickhez hasonlóak?
A névre megrándult az arcom, és egy pillanatra lehunytam a szemem, nehogy valami olyat mondjak, amit később megbánok.
- Lucina – pillantottam le rá, mikor már biztos voltam benne, hogy tudok kimérten válaszolni. – Nem mondod ki ezt a nevet a jelenlétemben. Nem használjuk Nicket hasonlatként semmiben, említés szinten se, világos?
- Igen…. Sajnálom… - fordította el a tekintetét, mire én csak ismét előre pillantottam.
Utáltam, amikor néha sikerült felhoznia a méreg sárkányölő nevét. Mondhattam volna, hogy nem értettem, miért maradt meg ennyire az emlékezetében, de sajnos hazugság lett volna. Pontosan jól tudtam. Természetesen azért, mert rajta kívül Lucina nem sok emberrel látott még engem együtt dolgozni, és pláne nem hallott engem még bárki más után kiáltani. Nála tapasztalta tőlem a legtöbb és legkülönfélébb reakciókat – még ha kis táskalakó is volt csak hónapokkal ezelőtt, hallani akkor is hallott már, elég jól. Ilyen szempontból nem volt meglepő, hogy érdekelte a férfi, és más híján őt hozta fel bizonyos helyzetekben. Mivel távol tartottam az emberektől, nem is nagyon volt neki más, akiket hasonlatként hozhatott volna fel, névlegesen legalábbis biztosan nem. Én viszont ezt egyáltalán nem kedveltem. Magamtól is eszembe jutott néha, amivel csak saját magamat sikerült felmérgesítenem, arról nem is beszélve, hogy ha egyszer is említésre került a férfi neve, gyakorlatilag megzáporozták az agyam a kínosabbnál kínosabb emlékek arról, amikre gondoltam a Munkos küldetésem során. Az a féreg meg mindet hallotta. Az összeset, és nem szólt róla semmit, csak jót röhögött magában rajtuk. Mert biztos, hogy jót szórakozott rajta, látszott abból az önelégül vigyorából, amikor lelépett. Csak még egyszer találkozzak vele, és helyből fogom kibelezni azt a rohadékot… és még ez is, jobban fel tudott bosszantani, mint bárki az elmúlt évek alatt. A fenébe, nem vall rám, hogy ennyire könnyen felhúzzam magam. Azt hiszem, akármennyire is utálatos elismernem, jobban kiborít, ha szokatlan helyzetekkel találkozom, mint szeretném. Túl kell lépnem rajta, nem vagyok már gyerek…
- Egyébként meg – vettem erőt magamon, hogy azért egy normális választ is kipréseljek magamból, és kiűzzem a fejemből Nicket, már csak a büszkeségem miatt is. – Valamilyen szinten lehetne őket hasonlítani egymáshoz, de… Nick egy sárkányölő. – A kelleténél nehezebben sikerült kimondanom a nevét, és ezt én is éreztem. – A sárkányölők és a sima méreg mágusok között komoly különbségek vannak a mágiájuk használatát illetően. Sokat nem tudok ugyan róluk, de ezt biztosra mondhatom.
- Ó, utána olvastál a sárkányölőnek?
- Lucina.
- Bocsánat…
- Nem tudnál valaki mást hasonlatként használni? Mondjuk Zack-et? Őt még kedvelem is, ha eltekintek attól, hogy majdnem fűbe haraptam miatta. Neki legalább a személyisége normális volt – jegyeztem meg amolyan mellékesen.
Zack-kel még Negurában találkoztam, és ő egy volt azok közül, akikre képes voltam tisztelettel és kellemes érzésekkel emlékezni. Ez pedig nálam igencsak ritkának volt mondható. A tőle kapott térképet azóta is a táskámban hordtam, készen arra, hátha egyszer még hasznát veszem. Többször is gondoltam rá, hogy esetleg elugrok a Quatro Cerberusba megkérdezni tőle, mit is takar az a térkép pontosan, de aztán úgy voltam vele, úgyis megtudom majd idővel. Na meg őt ismerve, esélyesen lejártam volna a lábam azért, hogy annyit mondjon: „spoiler”.
- Nekem róla nincsenek emlékeim… sajnálom - felelte, hangjában pedig mintha némi szomorúság csengett volna.
- Nem, az én hibám – feleltem egy kissé lemondó sóhajjal. – Ne vedd magadra. Hirtelen lendületből mondtam... nem szokásom ilyen gyerekes lenni. Felejtsd el. Akkor még a tojásban lapultál, bár tény, hogy a mai napig csodálom, hogy nem lett belőled rántotta. De majd ha egyszer újra találkozunk Zack-kel, tudni fogod, mire gondolok.
- Nagyszerű ember lehet, ha te pozitívan beszélsz róla. Remélem, találkozhatok majd vele – pillantott fel rám, és láttam rajta, hogy örül, hogy hajlandó vagyok egy másik emberről beszélni.
Egy kicsit még a farkát is megcsóválta és megmozgatta a füleit, ami tiszta jele volt a fokozott érdeklődésének.
- Azzal nincs bajom, ha Zack-ről kérdezel. Róla mesélhetek… Egy igazán erős Isteni Lélek mágus, olyasvalaki, akire még én is elismeréssel tudok tekinteni. Elég titokzatos, és a módszereit azért megkérdőjelezném, de hatalmas tapasztalattal és erővel rendelkezik, ezt biztosra mondhatom. Mondjuk neki is van egyfajta fárasztó személyisége… de van benne valami, ami miatt nem tudok rá haragudni akkor se, ha megérdemelné. … Meg ne szólalj – vetettem rá egy pillantást azonnal, mire csak elfordította a tekintetét. haragszom.
- Nem is terveztem… - füllentette, én viszont inkább annyiban hagytam a dolgot.
- Mindegy is… van ennél fontosabb dolgunk – fékeztem le a falu bejáratánál. – Itt az ideje körülnézni egy kicsit. Ne feledd: nem érünk hozzá semmihez, amihez nem muszáj, és pláne nem eszünk semmiből. Meg nem is iszunk. Nem tudhatjuk, mivel van dolgunk. Nálam van minden, ami kellhet.
- Rendben.
A falu éppen annyira volt kihalt, mint számítottam rá. Teljes csend volt, olyannyira, hogy már szinte egy szellemfalura emlékeztetett. Már csak az hiányzott volna, hogy a széltől nyikorgó ajtók lengedezzenek, de ahhoz nem haltak meg elég régóta az emberek. Az épületek még újak és sértetlenek voltak, ami mérgezés lévén nem is volt meglepő. Volt ugyanakkor valami, ami nem hagyott nyugodni. Már induláskor is, most viszont hogy már megérkeztünk, még inkább. Csak nem tudtam volna megfogalmazni, mi is pontosan.
Ahogy haladtunk befelé a szűk utcákon, az egyik kereszteződésnél Lucina hirtelen lefékezett és hegyezte a füleit, kíváncsian jobb oldalra pillantva.
- Valaki jön.
- Talán egy túlélő… azzal járnánk a legjob-… Áh.
Az alak, aki az utca sarkán felbukkant, mindenki volt, csak az nem, akire számítottam volna.
Egy zöld hajú és szemű férfi volt az, aki bizony szintén beleégett az emlékezetembe. Az arénában futottam össze vele nem is olyan régen, ahol gyakorlatilag a padlót is felmosta velem, a végén meg ráadásul még olyan tanácsot is adott, ami szépen beletaposott a büszkeségembe; Rane Iceclaw.
Nem arról volt szó, hogy haragudtam volna a vereségért, elvégre a saját rossz döntéseim eredménye volt, ő pedig jól harcolt. Egyszerűen csak… talán gyerekes rosszallást éreztem. Egyelőre viszont mindezt mellőzve azt szerettem volna megtudnom, ő vajon mi járatban van erre. Nem, mintha nem lett volna ötletem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzomb. Dec. 22, 2018 7:08 pm

A Háló völgy. Nem volt épp megszokott látvány számomra - jobban hozzá voltam szokva a hegyekhez, a hóhoz és az erdőkhöz, mint a kietlen, sziklába vágott völgyekhez. De úton voltam Macha legújabb tornyához, és a Háló fölött vezetett utam.
Arisa hátán ültem, talán ötven méterrel a föld felett repültünk Fiore déli részébe. Alattunk kopár síkság váltotta mély szakadékokkal egymást. Növényeknek szinte nyomát sem láttuk, egyedül néhány szikla alatt tudott megélni néhány kisebb fűcsomó.
Arisa hirtelen kizökkent ritmusából, és beletelt egy szárnycsapásba, amíg egyenesbe hozta magát. A hirtelen rándulásra összerezzentem, és csodálkozva néztem a Severusra.
- Mi a gond, Arisa? - kérdeztem tőle.
~ Dögszagot érzek. - mondta izgatottan.
- Ez nem olyan meglepő egy sivatagban. - kissé össze voltam zavarodva. Familiárisomat nem szokták érdekelni a dögök, inkább magának szerette levadászni a zsákmányt.
~ Emberét. És valami fura szag van még a levegőben... De nem tudom, micsoda. Nem találkoztam még ilyennel.
Elgondolkozva hümmögtem egyet.
- A Háló völgy lakott terület, ha jól emlékszem. A szakadékokban egy-egy forrás mellé falvak épültek fel, növényeket termesztenek, és persze a bányászat is virágzik itt. Elképzelhető, hogy valamelyikkel történt valami. Tudod valamihez hasonlítani a szagot?
~ Csak annyit érzek, hogy sok ember halt meg, és hozzájuk sem mernék érni.
- Ha nem akarnál... ételhez érni, annak valami komoly oka lehet. - megborzongtam. Ahhoz nem tudtam hozzászokni, hogy a Severus az embereket is ugyanolyan ételnek tekintette, mit egy őzet, amit csak az irántam érzett tiszteletből nem evett. - Talán méreg... Meg kéne néznünk, mi történt ott lent. Elkanyarodnál feléjük? - Ha valami történt a faluval, segítségre lehet szükségük. Habár nem tudtam, miben lehetnék hasznukra, nem került semmibe egy látogatás.
Arisa lefelé vette az irányt, a szag forrása felé. Néhány perc és egy kanyar múlva már láttam a falu épületeit. Talán száz-százötven főt számlálhatott a település, de mozgolódásnak nyoma sem volt, mintha teljesen kihalt volna a falu. Talán szó szerint.
- Remek orrod van.
~ Nyelvem.
- Nyelved. - nevettem el magam. - Lemegyek ellenőrizni, hogy tiszta-e a terep. Ha minden oké, jelzek, hogy jöhetsz.
~ Nem vagyok már gyerek. - szisszent fel dühösen Arisa. ~ Tudok vigyázni magamra.
- Ez igaz, de...
~ ... elég egy embert veszélybe sodorni. Tudom, százszor hallottam már. És mindig te vagy az, sosem én.
- A következőt megkapod te. Itt valószínűleg úgysem lesz senki. Nincs értelme egy kihalt faluban maradni.
Érdekes érzés volt. Néhány éve még dühöt éreztem volna a halálesetek miatt, de most mintha meg sem érintett volna a gondolat. Nem tudtam segíteni rajtuk, de nem is vártam már el magamtól. Érkezhettem volna korábban, de hát ilyen a sors. Csak egyvalamit tehettem: segíteni az életben maradtaknak, és ha lehet, megszüntetni a mérgezés okát, hogy más ne járjon így.
- Ice Make: Wings. - a menetszél belekapott szárnyaimba, és lehúzott Arisa hátáról. Ereszkedni kezdtem a falu felé.
Simán landoltam egy szélesebb utcán. Köszöntésemre nem érkezett ki senki: éppen úgy, ahogy számítottam rá. Tényleg történt itt valami. Néhány résnyire nyitva hagyott ajtót lágyan nyikorgatott a szél, de minden tökéletes állapotban volt. Kíváncsiságból beléptem az egyik házba. Egy lelket sem láttam, de a zöldségek a pulton még frissek voltak - maximum két, három naposak.
~ Senkit nem látsz föntről, igaz? - kérdeztem Arisát.
~ De igen. Nem helybéli, de van itt egy élő ember.
~ Nocsak, kicsoda? - lepődtem meg. Talán megtudunk valamit.
~ Anita, ha jól emlékszem a nevére. Az arénában találkoztunk vele.
~ Hmm.. mit kereshet itt? - tűnődtem, miközben kiléptem az ajtón, vissza a kihalt utcára.
~ Talán ugyanazt, amit mi. A tettest.
~ Vagy épp ő az. Nem törvényes céh mágusa. Merre van?
~ Fordulj jobbra, és szembetalálod magad vele.
Követtem az utasítást. Valóban, Anita állt előttem úgy, ahogy csak néhány hónappal előbbről emlékeztem rá: magas, rózsaszín hajjal és nyugodt arckifejezéssel, mint akit semmi sem tud meglepni.
Lába mellett egy kisebb farkas sétált. A rajta levő minták és a szemében csillogó értelem azonnal tudatta velem: egy Sulekkel van dolgom.
- Anita. - köszöntöttem őt felemelt kézzel. Egyelőre nem tudtam, mi járatban van itt, így próbáltam semlegesen viszonyulni hozzá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeCsüt. Feb. 07, 2019 2:00 pm

- Anita – köszöntött engem a keze felemelésével.
Mindebben nem volt se túlzott barátság se ellenségesség, leginkább egy teljesen semleges, esélyesen udvariasságból adódó reakció volt. Furcsamód örültem neki, hogy ő se repes az örömtől, hogy ismét látjuk egymást.
- Rane Iceclaw... - biccentettem felé némileg vonakodva.
Nem igazán ellenségességből, csupán elővigyázatosságról volt szó. Először az arénában találkoztam vele, ahol majdhogynem felmosta velem a padlót, emiatt pedig nem igazán tudtam, hogyan kéne most reagálnom az ittlétére. Természetesen nem állt szándékomban bármilyen gyerekes rosszallással állni hozzá a történtek után, de automatikusan jelen volt bennem az átlagosnál is nagyobb gyanakvás.
Bár először is, a szándékait kellett tisztáznom.
- Micsoda váratlan találkozás. Nem számítottam rá, hogy itt fogunk újra összefutni. Mi járatban vagy errefelé? - érdeklődtem nyugodtan.
- Anita, ő kicsoda? - érdeklődött Lucina, ahogy félig a lábam mögött bujkált, félig viszont ellenségesen méregette az előttem álló férfit.
Legalább annak örültem, hogy kapott a helyzeten és nem kotyogta ki az igazi nevem.
- Az előbb mondtam a nevét... - jegyeztem meg, de azért méltattam rendes válaszra is. - Az arénában találkoztam vele egy küzdelem során, és vesztettem. Onnan ismerjük egymást.
Nem feltétlen állt szándékomban az orra alá dörgölni a vereségem részleteit. Egyébként is anélkül lógtam el arra az arénára, hogy ő tudott volna róla.
- Megvert téged?! - képedt el majd a szőr is felállt a hátán, olyan ellenségesen vicsorgott a férfi felé. - Akkor ellenség! Aki Anitát bántja, az ellenség! [/color]
El kellett ismernem, valahol kifejezetten szórakoztatónak találtam, hogy ennyire bemérgedt ezen. Na meg, hogy jobban lekötötte az, hogy engem megvertek, mint, hogy a tudta nélkül lógtam el. Annak ellenére, mennyire kicsi volt még, minden áron engem akart volna védelmezni. Amire persze még messze nem lett volna elég ereje.
- Úton voltam valahová, és a falu fölött vezetett az utam. A társam dögszagot érzett, és leszálltunk megnézni, mi történt itt. Pár perce érkeztem. – Mélyen felsóhajtott. [color=seagreen]– Egyelőre senkit sem találtam. Mintha kihalt volna az egész falu.
- Társ? - kérdezte Lucina, ahogy ismét a levegőbe szimatolt, majd felnézett, és azzal a lendülettel hátracsapva a füleit lelapult a földre. – Mi a-…!
- Még csak most vetted észre? - kérdeztem a csöppséget, ahogy én is felnéztem a magasban tekergő, hatalmas fekete kígyóra.
Korábban nekem már szemet szúrt, amikor Rane észrevétele után minden irányból óvatosan feltérképeztem a környezetet is.
- Nem néztem felfelé - nyafogott kissé sértetten.
- Öreg hiba. Tanulj belőle - feleltem könnyedén, majd ismét Rane felé fordultam. - Egyébként igen, mondhatni, kihalt. Szó szerint.
Válaszom meglehetősen érzelemmentes és egy szinten rideg volt, mint ilyenkor általában. Inkább a démonra koncentráltam, mintsem a tényre, hogy hányan haltak meg itt. Továbbá nem állt szándékomban részletesebben kifejteni a helyzetet addig, amíg ő maga rá nem kérdez. Hátha amúgy csak fogta volna magát, és továbbállt volna.
- Te miért vagy itt? - kérdezte végül, bizalmatlansága pedig kihallható volt a hangjából. - Nem akarlak megsérteni, de gyanús, hogy egy nem törvényes céhből való mágust találok itt. Feltételezem, neked sem tetszik, hogy pont most vagyok itt.
- Gyanús vagy, hogy egy nekromanta mágiával rendelkező egyénként egy hullákkal tarkított faluban látlak - vágtam vissza összefont karokkal, ugyanakkor hangom nyugodt és kimért volt. - Egyébként pedig, személyes ügy. Senki nem küldött, egyszerűen hallottam pár pletykát. Úgy hullottak el az emberek errefelé, mintha egy mérgezés ment volna végig rajtuk. Mindössze tudni akarom, hogy démonról, vagy csak valami méreg mágiáról hasonlóról van-e szó.
- Ez megmagyarázza, hogy Arisa miért undorodott a dögszagtól – morogta az orra alá, nekem pedig igazán kellett figyelnem, hogy pontosan halljam. – Egyébként pedig… - emelkedett ki egy csontváz a semmiből, majd hasonló lendülettel újra el is tűnt. – … nincs szükségem arra, hogy gyilkoljak a nekromanciáért. Félretéve ezt, ha nem természetes módon haltak meg itt, akkor tudni akarom, miért történt mindez, és tenni róla, hogy más ne járhasson így. És ketten lehet, hogy gyorsabban végzünk, mint egyedül.
- Anitának nem kell segítség! Ő egyedül is boldogul - mordult fel Lucina ellenségesen, de óvatosan oldalba böktem a lábammal, hogy jelezzem, nem kell ilyen agresszívnek lennie.
Értékeltem a lendületét, de nem az ő véleménye alapján terveztem dönteni a helyzetről. Volt itt valami, ami engem sokkal jobban érdekelt annál. Hajlamos voltam kategorizálni az embereket, nála azonban még nem tudtam eldönteni, hová is kéne sorolnom pontosan. Attól függően, milyen magyarázatot adna egy bizonyos kérdésre, el tudtam volna dönteni, hogy megtűröm-e magam mellett, lenne-e hasznom belőle, vagy jobb lenne nekünk, ha külön utakon járnánk. Ezt pedig csak kérdezéssel lehetett kideríteni.
- Mit nyernél azzal, ha tennél érte, hogy másokkal ne történjen meg ugyanez? Miért lenne ez olyan fontos?
Számomra csupán ez volt a fontos – a tetteinek a miértje. Ha arra választ kaptam, onnan már el tudtam volna dönteni, hová is kéne őt sorolnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimePént. Feb. 08, 2019 11:31 pm

- Rane Iceclaw... – hasonlóan első találkozásunkhoz, Anita egy bólintással köszöntött, habár a mostani még kevésbé volt őszinte, mint az első. - Micsoda váratlan találkozás. Nem számítottam rá, hogy itt fogunk újra összefutni. Mi járatban vagy errefelé? – pókerarca érintetlen volt.
- Anita, ő kicsoda? – tette fel a kérdést a lába mögött bujkáló Sulekk. Elgondolkodva néztem rá. Fiatal Sulekkel még nem hozott össze a sors, és kíváncsian figyeltem a fiatalságát hangsúlyozó jeleket: a kelleténél nagyobb szemek, még nem teljesen kifejlett állkapocs.
- Az előbb mondtam a nevét... – egy név nem jelentett sokat, de mielőtt beleszólhattam volna, Anita folytatta. - Az arénában találkoztam vele egy küzdelem során, és vesztettem. Onnan ismerjük egymást.
Elhúztam a számat. Engem bosszantott a válasza. Komolyan csak ennyit jegyzett meg belőle, vagy nem volt olyan kapcsolatban a Sulekkel, hogy elmesélje a részleteket?
- Megvert téged?! – a Sulekk felborzolta a szőrét, és dühödten rám vicsorgott. - Akkor ellenség! Aki Anitát bántja, az ellenség!
Elfojtottam a feltörni készülő nevetést. Habár Anitából nem lehetett kiolvasni semmit, a Sulekk testbeszéde teljesen elárulta mindkettejüket. Feszült volt a kis farkas, mintha csak arra várt volna, hogy minden sarokban veszély leselkedik rájuk. Hacsak nem volt színész, az esélye annak, hogy Anita volt a méregkeverő, jócskán lecsökkent.
- Úton voltam valahová, és a falu fölött vezetett az utam. – fordultam inkább Anitához. - A társam dögszagot érzett, és leszálltunk megnézni, mi történt itt. Pár perce érkeztem. – mélyet sóhajtva folytattam. – Egyelőre senkit sem találtam. Mintha kihalt volna az egész falu.
- Társ? – a Sulekk beleszimatolt a levegőbe. Ahogy végre felnézett, hirtelen a földre kuporodott, és füleit is hátrasunyta ijedtében.
~ Bár a többi préda is így viselkedne. – szólt szárazon Arisa. ~ Egyszerűbb lenne az életem.
- Még csak most vetted észre? – kérdezte Anita.
~ Ezért járnak falkában.
- Nem néztem felfelé! – mondta önérzetesen a kis Sulekk.
- Öreg hiba. Tanulj belőle. – válaszolt neki Anita, majd visszafordult felém.  - Egyébként igen, mondhatni, kihalt. Szó szerint.
A hangsúlyra ökölbe zártam a kezem, de amint észrevettem a gesztust, kényszerítettem magam, hogy ellazuljak. Anita mintha csak elveszett cipőkről beszélt volna, nem pedig emberekről, akiknek soha többé nem lehet esélye arra, hogy boldogok legyenek.
- Te miért vagy itt? – kérdeztem végül tőle. Jobb a végére járni az ügynek. - Nem akarlak megsérteni, de gyanús, hogy egy nem törvényes céhből való mágust találok itt. Feltételezem, neked sem tetszik, hogy pont most vagyok itt.
- Gyanús vagy, hogy egy nekromanta mágiával rendelkező egyénként egy hullákkal tarkított városban látlak. – Anita összefonta a karját. Nem csodáltam, belegondolva a helyzetébe. A belőle áradó mágikus erő most már közel ugyanakkorának érződött, mint az enyém. Egy ismeretlennel állt szemben, ahogy én is, akiben nem bízhat. - Egyébként pedig, személyes ügy. Senki nem küldött, egyszerűen hallottam pár pletykát. Úgy hullottak el az emberek errefelé, mintha egy mérgezés ment volna végig rajtuk. Mindössze tudni akarom, hogy démonról, vagy csak valami méreg mágiáról hasonlóról van-e szó.
Még mindig gyűlöltem azt a gondolatot, hogy mások a mágiám miatt bélyegeznek meg. Nem tehettem róla, hogy a nekromanciához volt affinitásom, és arról végképp nem, hogy a holttesteket temetők kifosztásából lehetett csak megszerezni... vagy gyilkolni. De én ezt sosem tettem.
~ Rane, nyugi. Nem megtámadni akart téged. – hűtött le Arisa, mielőtt kifakadtam volna. - Jogos a kérdés, hogy milyen módon gyűjtöd be őket.
- Ez megmagyarázza, hogy Arisa miért undorodott a dögszagtól. – morogtam az orra alá. – Egyébként pedig… - megnyitottam egy térkaput, és az egyik halott, akit egy temetőből húztam elő, kidugta a fejét, majd visszahúzódott a zsebdimenzióba. – … nincs szükségem arra, hogy gyilkoljak a nekromanciáért.
- Félretéve ezt, ha nem természetes módon haltak meg itt, akkor tudni akarom, miért történt mindez, és tenni róla, hogy más ne járhasson így. És ketten lehet, hogy gyorsabban végzünk, mint egyedül.
- Anitának nem kell segítség! Ő egyedül is boldogul. – Lucina dühösen rám morgott, immár másodszor. Anita próbálta észrevétlenül megbökni a sarkával, de a Sulekk most már kezdett bosszantani.
- Azt mondtam, hogy gyorsabban végzünk, nem azt, hogy nem tudnánk egyedül a végére járni. – reméltem, hogy a fagyos hangnemből érteni fog.
- Mit nyernél azzal, ha tennél érte, hogy másokkal ne történjen meg ugyanez? Miért lenne ez olyan fontos? – kérdezte végül Anita, amikor véget ért a kis közjáték.
- Személy szerint semmit nem nyerek vele. Nem adnak érte jutalmat, és nem leszek attól boldogabb, hogy még néhány ember meghal esetleg. – vontam meg a vállam. Anita nem jelentett nekem semmit, így nem is akartam színészkedni előtte. - De ugyanazért vagyok itt, mint te. – Anita szeme összeszűkült. – A saját szájízem szerint alakítani a világot. Csak nekem nem a démonok fontosak, hanem a gyilkolás ténye. Ha olyan indokkal történt, ami érthető, itt hagyom ezt a helyet, és megyek a dolgomra. Ha pedig nem, teszek róla, hogy a gyilkosok is meghaljanak.


A hozzászólást Rane Iceclaw összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 21, 2019 12:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeCsüt. Feb. 21, 2019 9:42 am

- Személy szerint semmit nem nyerek vele. Nem adnak érte jutalmat, és nem leszek attól boldogabb, hogy még néhány ember meghal esetleg – vonta meg a vállát. - De ugyanazért vagyok itt, mint te.
Erre szinte automatikusan összeszűkült a tekintetem, és még gyanakvóbbá váltam.
A saját szájízem szerint alakítani a világot. Csak nekem nem a démonok fontosak, hanem a gyilkolás ténye. Ha olyan indokkal történt, ami érthető, itt hagyom ezt a helyet, és megyek a dolgomra. Ha pedig nem, teszek róla, hogy a gyilkosok is meghaljanak.
Egy pár pillanatra csak hallgattam, és fürkésző tekintettel vizslattam az arcát a hazugság vagy a bizonytalanság jelei után kutatva. Azonban egyiket se véltem felfedezni, s nem tudtam biztosan eldönteni, ennek örülnöm kéne-e vagy sem.
Igazából Rane nem tűnt rossz embernek már az Aréna idején sem, nem is igazán erről volt szó - egyszerűen egyedül akartam volna elvégezni ezt a feladatot, ha már amúgy se voltam nagy csapatmunkás. Ugyan láttam valamennyit az erejéből a harcunk idején, de az nem jelentette azt, hogy szükség esetén össze tudtunk volna dolgozni. Lucina éppen elég társ volt nekem. Sőt...
Én magam is érzékeltem, mennyire hosszú másodpercek teltek el a hallgatásommal. Végül mégis, egy megadó sóhajjal hirtelen részletesebb magyarázatba bocsátkoztam.
- ... Bármennyire is szeretném, hogy egy démon legyen mindennek a hátterében, én inkább egy méreg mágusra gyanakszom... vagy valami méreggel kapcsolatosra. Így esélyesebb, hogy egy emberi gyilkos keze van a dologban. Tudomásom szerint ebben a faluban nem volt semmi rejtett ereklye, régi bűnök a démonok ellen, sötét mágusok vagy bármi, ami okként szolgálhatott volna erre a pusztításra. Persze nincs kizárva egy véletlenszerű randarílozást látunk - jelentettem ki végül, ahogy kimért léptekkel megindultam felé. - Először is, körül kellene néznünk, hátha találunk túlélőket, vagy valami konkrétabb nyomot. Mennyire vagy jó az ilyesmiben? - érdeklődtem, miközben elhaladtam mellette, majd visszapillantottam rá.
Részemről ez volt a jele annak, hogy hajlandó vagyok elviselni magam mellett és vele együtt felderíteni, mi is folyik itt pontosan. Azt hiszem, ha pontosan meg kellett volna fogalmaznom, miért is engedtem neki, a kíváncsiságot neveztem volna meg indoknak. Volt benne valami furcsa, valami szokatlan, amitől nem tűnt egy hétköznapi, idióta mágusnak, aki csak fejetlenül rohan bele a csatákba annyi életet menteni, amennyit lehet. Ő gondolkodott.  
- Anita, miért-... - kezdte volna Lucina, de a kezemet felemelve nyugalomra intettem.
- Rendben van - pillantottam rá. - Tudom, mit csinálok. Ketten hamarabb le fogjuk tudni ezt az egészet.
- Ha méreg, akkor nem kéne inkább Nick segítségét ké-... - kezdte, de olyan rideg és komoly pillantást vetettem rá, hogy azonnal lelapította a fülét és farkát behúzva fordította el a fejét. - Sajnálom...
Vettem egy mély levegőt majd hosszan kifújtam, hogy kontrolláljam magamban a férfi neve hallatára feltört kellemetlen és zavarba ejtő emlékeket.
- Tehát - pillantottam Rane-re ismét pókerarccal. - Várom a válaszod a kérdésemre, és az ötleteid a további teendőket illetően. Hadd lássam, mit is akarsz pontosan.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimePént. Feb. 22, 2019 11:24 am

Hosszú másodpercekké nyúltak a pillanatok, miután befejeztem mondandómat. Anita átható tekintettel vizsgált engem, mintha csak a lelkembe próbált volna látni.
Nem aggódtam. Igaz volt minden szó, amit mondtam, így nyugodtan álltam az egyre kínosabbá váló, szúrós pillantást.
Úgy tűnt, Anita végül is megbízik bennem. Egy hangos sóhajtás kíséretében végül bólintott egyet.
- ... Bármennyire is szeretném, hogy egy démon legyen mindennek a hátterében, én inkább egy méreg mágusra gyanakszom... vagy valami méreggel kapcsolatosra. Így esélyesebb, hogy egy emberi gyilkos keze van a dologban. Tudomásom szerint ebben a faluban nem volt semmi rejtett ereklye, régi bűnök a démonok ellen, sötét mágusok vagy bármi, ami okként szolgálhatott volna erre a pusztításra. Persze nincs kizárva egy véletlenszerű randalírozást látunk. – lassú léptekkel elsétált mellettem. - Először is, körül kellene néznünk, hátha találunk túlélőket, vagy valami konkrétabb nyomot. Mennyire vagy jó az ilyesmiben? – pillantott rám vissza.
Haboztam, és nem tudtam teljesen pontosan, hogyan válaszoljak a kérdésre. Anita előtt nem akartam még felfedni az összes képességemet – ahogy más előtt sem, de sokkal gyorsabbá tehette volna az egész kutatást, ha megtudja, Arisa is tud segíteni a levegőből.
~ Arisa, te mit gondolsz? – kérdeztem a Severustól, aki időközben magasabbra emelkedett, és körözni kezdett a város körül.
~ Én nem bánom. Nem hiszem, hogy Anita bármikor az utadba állna.
~ Igazad van. Ha démonokat akar kergetni, akkor sosem lesz gondunk egymással. – nem érdekelt túlságosan a téma. Csak olyan, homályos elképzelésem volt a témáról, mint a sárkányokról. Tudtam, hogy léteznek, de nem találkoztam még eggyel sem. Ha az alakváltó célja a démonok kiirtása volt, utunk csak akkor keresztezné egymást, ha véletlenül találkozunk, mint most. És bármit csinálok, valószínűleg üres tekintettel nézte volna végig.
~ Mindenkit mozgat valami.
Fanyar mosollyal fogadtam az emlékeztetőt Macha egyik leckéjére. Senki sem volt érzéketlen. Nem volt megmagyarázhatatlan tett, csak a motiváció nem volt világos.
Egy másodpercre a levegőből láttam a falut és a körülötte elterülő tájat. Leküzdöttem a rám törő rosszullétet, és Arisa szemén keresztül kezdtem nézni a földet. Az egyik út mellett vakítóan csillogott valami. A fényességéből ítélve fém vagy üveg lehetett – mindenképpen valami ember alkotta tárgy.
- Tehát – zavart fel Anita a gondolataimból. - Várom a válaszod a kérdésemre, és az ötleteid a további teendőket illetően. Hadd lássam, mit is akarsz pontosan.
~ Sokat nem érek vele, ha nekem kell mindent intéznem. – csóváltam meg a fejem.
- Gyere utánam. – kiterjesztettem érzékeimet. A nekromanta mágia zöldes színű pókhálóként repült a szélrózsa minden irányába. Nem akartam a holttesteket felkelteni nyugalmukból, elég volt annyi, hogy megérinti a mágiám a maradványokat. Pillanatokon belül tudtam, merre vannak holttestek a faluban, és habozás nélkül a főtérre indultam, Anitával a nyomomban. – Talán ötven, hatvan holttest van arra. – mutattam neki az irányt. – Ha túlélők vannak, a nyomaikat arra kell keresnünk. Arisa közben talált valamit itt. – megtorpantam, és az egyik falra tettem a kezem. Ujjaim körül dér borította be az épület falát vékony rétegben, és hamarosan egy térkép bontakozott ki a faluról. Vastagabb jég jelezte az épületeket, vékonyabb az utakat. Egy vékony rúddal jeleztem, hogy mi hol állunk, és hogy hova kell mennünk. – Lucina, megkérhetlek, hogy hozd el azt, ami ott van? Arisa túl nagy hozzá. Te viszont be tudnád lökdösni ebbe. – kérdésemet mindkettőjükhöz intéztem. Az oldalamon függő feneketlen zsákhoz nyúltam. – Ha köze van a mérgezéshez, nem szabad hozzáérned.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeKedd Feb. 26, 2019 1:09 pm

Olyan volt, mintha úgy ráztam volna vissza a gondolataiból a második megszólítással.
- Gyere utánam. – felelte egyszerűen, s pár másodpercig csak egyhelyben állt.
Próbáltam kitalálni, mit csinálhat, de nem igazán tudtam belőni a mágiái rendes ismerete nélkül. Mindenesetre gyanítottam, hogy ha már egyszer nekromanta mágia használatára is képes, talán egy bizonyos távolságon belül meg tudja mondani, vannak-e még itt túlélők. Határozottan könnyebb lett volna, mint megpróbálni végigjárni az egészet.
Lucina orrára se nagyon tudtam volna hagyatkozni lévén, hogy kicsi is volt még, és mindent beborított egyfajta kezdetleges, de kifejezetten kellemetlen dögszaggal. Nem volt elég képzett még ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni ezek között a szagok között és kövesse őket, én pedig nem szerettem volna az összes épületet egyesével végigjárni, ha már volt választási lehetőségem.
Mire mindezt végigpörgettem az agyamban, Rane már pár határozott lépéssel meg is indult előre.  Nagyjából két lépés távolságból követtem a kis Sulekkel az oldalalom, aki továbbra is félig lelapított fülekkel, gyanakvóan méregette a fiatal férfit.
- Talán ötven, hatvan holttest van arra – mutatta az irányt. – Ha túlélők vannak, a nyomaikat arra kell keresnünk. Arisa közben talált valamit itt.
Azzal lefékezett, és az egyik falra tette a kezét.  Lucina lelapított fülei a magasba meredtek érdeklődésében, ahogy figyelte, amint Rane keze körül dér borította be a falat, és gyakorlatilag egy térkép bontakozott ki a falutól. Nem kellett különösebb zseninek lennem ahhoz, hogy elemezni tudjam a térképt, bár biztos voltam benne, hogy kis társamnak ez még nem ment volna. Logikusan gondolkodva, a vastagabb jégréteg jelentette az épületeket, a vékonyabb pedig az utakat. A kis vékony rúd pedig vélhetően azt jelezte, mi hol vagyunk éppen és hová kell mennünk. El kellet ismernem, egész pofás kis térképet hozott össze.
Ugyanakkor elég sok kérdést vetettek fel bennem a látottak, főleg azzal kapcsolatban, hogy volt képes ilyen komplett térképet összehozni anélkül, hogy fent lett volna a magasban. Mintha fentről látott volna mindent. Aztán egyszer csak beugrott egy lehetséges magyarázat…
Lucina, megkérhetlek, hogy hozd el azt, ami ott van? Arisa túl nagy hozzá. Te viszont be tudnád lökdösni ebbe – kérdezte, ahogy az oldalán függő zsákhoz nyújt. – Ha köze van a mérgezéshez, nem szabad hozzáérned.
- Miért éppen én…? – kérdezte gyanakodva, ahogy továbbra is a lábaim mögül szuggerálta a férfit.
- Az előbb magyarázta el, miért te kellenél hozzá – feleltem, majd leguggoltam mellé, hogy méretben közelebb legyünk egymáshoz. – Ne legyél ilyen hisztis.
- De-…
- Lucina – szakítottam félbe azzal, hogy két oldalról elkaptam puha kis pofiját, és elkezdtem dögönyözni a fejét. – Mindig azt hangoztatod, hogy erős és önálló vagy már, akkor ne pont most bújj a szoknyám mögé. Csak annyit kell tenned, hogy elhozod, amit Rane kért. Ez nem egy nagy dolog. Vagy talán mégsem vagy olyan nagy kislány, mint azt állítod?
Erre morcos tekintettel kihúzta a fejét a kezeim körül és megrázta magát, még inkább egy bolyhos szőrgombócra emlékeztetve, mint korábban.
- Igenis az vagyok! Meg tudom csinálni! – jelentette ki határozottan.
- Helyes. Akkor csak ügyesen – mosolyodtam el egy pillanatra, amit látva szinte felcsillant a szeme örömében.
Ritka volt, amikor mosolyogni látott engem, és ez általában boldoggá tette. Nem sok emberről volt elmondható, hogy intéztem volna feléjük bármilyen őszintébb boldogságról árulkodó arckifejezést. Még a farkát is elkezdte csóválni pár másodperc erejéig örömében, majd gyorsan megkomolyodva Rane felé fordult, és határozottan, de felettébb óvatosan hozzá lépkedett.
- Mit kéne pontosan elhoznom? Mit keressek? – érdeklődött.
Egyelőre hagytam, hogy érvényesüljön, és később terveztem konfrontálódni a mágussal a korábban felmerült kérdéseimmel kapcsolatban. Lett volna mit kérdeznem tőle, az biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeKedd Feb. 26, 2019 4:51 pm

- Miért éppen én…? – Lucina láthatóan nem lelkesedett az ötletért. Még mindig Anita lába mögül, felborzolt szőrrel méregetett engem.
- Az előbb magyarázta el, miért te kellenél hozzá. – Anita könnyedén megfordult, és leguggolt hozzá. – Ne legyél ilyen hisztis.
- De-… - próbált közbeszólni a Sulekk.
- Lucina. – a kísérlet sikertelen volt. Anita Lucina pofájához nyúlt, és két kézzel dögönyözni kezdte, belé fojtva a szót. – Mindig azt hangoztatod, hogy erős és önálló vagy már, akkor ne pont most bújj a szoknyám mögé. Csak annyit kell tenned, hogy elhozod, amit Rane kért. Ez nem egy nagy dolog. Vagy talán mégsem vagy olyan nagy kislány, mint azt állítod?
A Sulekk egy morcos pillantással kihúzta magát az alakváltó kezei között, és olyan mozdulattal rázta meg magát, mintha csurom vizes lenne. Ezzel pusztán annyit ért el, hogy szőre még jobban felborzolódott, és megszólalásig hasonlított egy szőrös labdára.
- Igenis az vagyok! Meg tudom csinálni! – jelentette ki határozottan.
- Helyes. Akkor csak ügyesen. – Anita hangja meglepően boldognak hangzott, de ahogy felém fordult, újfent tökéletesen semleges arckifejezéssel nézett rám.
Lehet, hogy csak rosszul láttam a helyzetet, de Anita mintha egyre gyanakvóbban és zárkózottabban tekintett volna rám. Nem mintha nem értettem volna meg. Ha emlékezett az arénára, könnyedén eszébe juthatott az a pillanat, amikor a mágikus sötétségben is tisztán láttam őt - és most is madártávlatból rajzoltam le a falu térképét.
~ Arisa, te miért nem maradtál ilyen cuki? Emlékszem, még régebben állandóan a nyakamban lógtál, és…
~ Megütlek. – jelentette ki Arisa. Ha itt lett volna, sértetten felhúzta volna az orrát.
~ Nincs kezed. – mutattam rá a fontos tényre.
~ Szerzek valahogy.
Gyorsan letöröltem a vigyort az arcomról, és a felém sétáló Lucinára néztem. Azokra a tacskókra emlékeztetett, ami megpróbálja elüldözni a nála tízszer nagyobb betörőt, és ezzel a ténnyel tisztában is van.
- Mit kéne pontosan elhoznom? Mit keressek? – érdeklődött.
- Le tudod olvasni a térképet? – ültem le elé törökülésben.
- Nem. – morogta, és tüzetesen vizsgálni kezdte a falat.
- Ahol vastagabb a jég, az jelzi az épületeket. – kezdtem neki a magyarázatnak. – A vékonyabb az utak, utcák. Látod? Ki is vezetnek a faluból. Mi ennél a pálcánál állunk, és neked ide kell menned. – mutattam rá arra a pontra, ahol Arisa megtalálta a csillogó valamit. –  Mire visszaérsz, mi a főtéren leszünk. – egy újabb pálca emelkedett ki. - Nem tudom pontosan, hogy mi van ott. Csillog, tehát egy üveg- vagy fémtárgy, ami elég kicsi ahhoz, hogy elférjen ebben. – lassan felé nyúltam, és az oldalára kötöttem a zsákot. Egy pillanatra megálltam, és jégből egy lapáthoz hasonló tárgyat idéztem, és a zsák mellé tűztem. – Ne nyúlj hozzá. Ezzel kotord be a zsákba. Ha nem bírod el, vagy nem fér bele a zsákba, gyere vissza nélküle. Arisa felettünk fog keringeni, ha esetleg eltévednél.
- Nem kell segítség. – mordult fel határozottan Lucina, és még egy pillantást vetve a térképre szaladni kezdett a jó irányba. Láthatóan égett a vágytól, hogy bizonyítson.
- Mi pedig menjünk tovább. – fordultam az alakváltó felé. – Most van először távol tőled? Várj… - jutott eszembe valami fontosabb, mielőtt válaszolhatott volna. - Értesz a gyógyászathoz? Vagy a mérgekhez? Nekem egyikben sincs gyakorlatom. Ha vannak túlélők, segíteni akarok nekik valahogy, de anélkül nehéz lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Feb. 27, 2019 9:17 am

- Le tudod olvasni a térképet? – ült le Rane a kisfarkas elé törökülésbe.
- Nem – ismerte el kelletlenül, ahogy tekintete össze-vissza járt a falon.
- Ahol vastagabb a jég, az jelzi az épületeket – fogott bele a magyarázatba. – A vékonyabb az utak, utcák. Látod? Ki is vezetnek a faluból. Mi ennél a pálcánál állunk, és neked ide kell menned. – mutatott rá a célpontra. –  Mire visszaérsz, mi a főtéren leszünk – fűzte hozzá, miközben egy újabb pálca emelkedett ki a térképen a megadott helyen. - Nem tudom pontosan, hogy mi van ott. Csillog, tehát egy üveg- vagy fémtárgy, ami elég kicsi ahhoz, hogy elférjen ebben.
Lassan felé nyúlt, Lucina pedig füleit kissé lelapítva várta, mire készül. Láthatóan nem bízott benne, de bizonyítani akart nekem. Rane egy pillanatra megállt, majd jégmágia használatával egy kis lapátra emlékeztető tárgyat formázott és a zsák mellé tűzte.
- Ne nyúlj hozzá. Ezzel kotord be a zsákba. Ha nem bírod el, vagy nem fér bele a zsákba, gyere vissza nélküle. Arisa felettünk fog keringeni, ha esetleg eltévednél.
- Nem kell segítség – mordult fel határozottan,nekem pedig sikerült megállnom, hogy ne mosolyodjak el.
Még vetett egy pillantást a térképre, aztán szaladni kezdett a jó irányba. Igazán viccesen és aranyosan nézett ki azzal a batyuval a hátán.
Nem éreztem különösebb kétségeket az iránt, hogy boldogulni fog-e. Lucina okos volt, egyszerűen csak még fiatal és sok mindenre nem jött rá magától. Ha viszont valaki rendesen elmagyarázta neki a tényeket vagy azt, hogy mit is kellett csinálnia, igazán talpraesett tudott lenni.
- Mi pedig menjünk tovább. – fordult felém. – Most van először távol tőled? Várj… – váltott hirtelen témát, mielőtt egyáltalán esélyem lett volna válaszolni. - Értesz a gyógyászathoz? Vagy a mérgekhez? Nekem egyikben sincs gyakorlatom. Ha vannak túlélők, segíteni akarok nekik valahogy, de anélkül nehéz lesz.
- Először is, igen, ez az első alkalom. Ha bármi baja esik, Orifiel kardjával fogom felmetszeni a gyomrodat és kitépni a beleidet – jelentettem ki a lehető legnagyobb természetességgel és nyugalommal, majd egyik kezem a csípőmre téve folytattam. – A második kérdésre válaszolva szintén igen, mindegyikhez értek egy bizonyos szinten. Az emberi test anatómiáját tökéletesen ismerem és profinak ugyan nem nevezném magam, de egy erős középszintű orvos szintjén állok a sebek ellátását tekintve.  Emellett a táskámban minden eszközt magamnál hordok, ami a szakszerű ellátásokhoz szükséges lehet. Amiatt nem kell aggódnod. A mérgekkel kapcsolatban ugyanakkor kevesebb tapasztalattal rendelkezem, csak a közelmúltban kezdtem átfogóbban tanulmányozni őket, így ott nem fogok szakmai jártasságot ígérni.
Őszinte lazasággal ismertem el a hiányosságaimat, elvégre nem volt mit szégyellnem rajta. Elmondása szerint ő még annyit se konyított hozzá, mint én, egyébként meg mindenkinek el kellett kezdenie valahol.  Ha másra nem is, arra jónak ígérkezett ez a helyzet, hogy a tanulmányaimon csiszoljak egy kicsit.
Válaszát meg sem várva előre lendültem, és a korábban bejelölt pont felé indultam.
- Most pedig én kérdezek. Amikor az arénában megmérkőztünk, gyanúsan jól tudtad betájolni a körülmények ellenére, hogy merre vagyok. Osztott látást tudsz létrehozni a társaddal és ezt használtad ott is, igazam van? – kérdeztem rá szúrós és valahol kifejezetten sértett tekintettel.
Az én hibám volt, hogy nem néztem fel. Ezzel tisztában voltam és el is ismertem, de ettől még igenis bosszantott hogy úgy éreztem, át lettem verve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Feb. 27, 2019 11:15 am

- Először is, igen, ez az első alkalom. Ha bármi baja esik, Orifiel kardjával fogom felmetszeni a gyomrodat és kitépni a beleidet – mondta teljes nyugalommal, mintha csak azt jegyezte volna meg, hogy a dísztökök drágábbak lettek a piacon.
~ Ha látod rajta, hogy rád akar támadni, ne felejts el egy helyben állni, amíg éhen halsz. - hangzott fel Arisa segítőkész tanácsa, miközben Anita csípőre tette a kezét.
- A második kérdésre válaszolva szintén igen, mindegyikhez értek egy bizonyos szinten. Az emberi test anatómiáját tökéletesen ismerem és profinak ugyan nem nevezném magam, de egy erős középszintű orvos szintjén állok a sebek ellátását tekintve.  Emellett a táskámban minden eszközt magamnál hordok, ami a szakszerű ellátásokhoz szükséges lehet. Amiatt nem kell aggódnod. A mérgekkel kapcsolatban ugyanakkor kevesebb tapasztalattal rendelkezem, csak a közelmúltban kezdtem átfogóbban tanulmányozni őket, így ott nem fogok szakmai jártasságot ígérni.
Nem tűnt kétségbeejtőnek a helyzet. A gyógynövényekkel csak felületesen ismerkedtem meg Macha útmutatása alatt. Lényegében annyit tudtam róluk, hogy léteznek, és mérgeket, bájitalokat lehet belőlük készíteni. Most már bántam, hogy az ott töltött idő alatt nem próbáltam elmélyedni a témában. Talán ez egy jó alkalom lehet rá, hogy elkezdődjön valami új.
Egy pillanatra megborzongtam. A régi Rane semmi örömöt nem lelt volna a helyzetben. Emberek haltak meg, és csak saját magamra gondoltam. Reflexesen indultam meg a hirtelen mozgásba lendülő Anita után.
- Most pedig én kérdezek. Amikor az arénában megmérkőztünk, gyanúsan jól tudtad betájolni a körülmények ellenére, hogy merre vagyok. Osztott látást tudsz létrehozni a társaddal és ezt használtad ott is, igazam van? – nézett rám dühösen, mintha átvertem volna az arénában. Pedig tényleg. Ha szigorúan vettük a helyzetet, csaltam a harcunk során. Ettől eltekintve elismerően néztem rá. Nem sokan jöttek rá maguktól a trükkre.
~ Ha már kitudódott, nincs mit tenni, igaz? - sóhajtott fel Arisa, és kissé magasabbra emelkedett, hogy szemmel tudja tartani a Sulekket.
- A Severusok telepatikus kapcsolatot hoznak létre azzal, akit először meglátnak, amikor kikelnek a tojásból. Ezt néhány év alatt továbbfejlesztettük odáig, hogy egymás testét is tudjuk irányítani, amibe beletartoznak az érzékszervek is. Egyszerre látlak téged is, és azt is, ahogy Lucina az előbb rossz irányba fordult, majd korrigált. - számoltam be neki a fejleményekről.
- És igen, az arénában is pontosan ezt használtam. Arisa látótávolságban körözött, és a füstfelhőben az ő szemén keresztül céloztam rád. Nem számítottál rá sem te, sem az aréna szervezői, hogy bárki segíteni tud, aki kívül van az arénát védő burkon, ezért nem is nézett fel senki. - próbáltam minél finomabban emlékeztetni őt arra a tényre, hogy még ő sem tartotta be saját tanácsait.
~ Pedig utólag belegondolva, nem lett volna szükséged rá. - mordult fel familiárisom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Feb. 27, 2019 1:18 pm

Rane elismerő tekintete már önmagában felért egy válasszal a kérdésemre. Ami egyébként egyáltalán nem tett engem boldoggá.
- A Severusok telepatikus kapcsolatot hoznak létre azzal, akit először meglátnak, amikor kikelnek a tojásból. Ezt néhány év alatt továbbfejlesztettük odáig, hogy egymás testét is tudjuk irányítani, amibe beletartoznak az érzékszervek is. Egyszerre látlak téged is, és azt is, ahogy Lucina az előbb rossz irányba fordult, majd korrigált – adott egy gyors helyzetjelentést, s  bár egy szinten örültem neki, inkább voltam irritált. - És igen, az arénában is pontosan ezt használtam. Arisa látótávolságban körözött, és a füstfelhőben az ő szemén keresztül céloztam rád. Nem számítottál rá sem te, sem az aréna szervezői, hogy bárki segíteni tud, aki kívül van az arénát védő burkon, ezért nem is nézett fel senki.
- Egyszóval, a szabályok szerint csaltál – jelentettem ki tömören.
Ennek hallatára elvigyorodott, ami valamiért még jobban felidegesített.
- "Ha csaláson kapják az egyik küzdő felet, kizárásra kerül a küzdelemből, és ellenfele a nyertes" – idézte az aréna szabályait. - Csak akkor számít csalásnak, ha elkapnak. De az eredmény engem igazolt.
- Inkompetens marhák gyülekezete – sóhajtottam fel cseppet sem elismerően, ahogy arra gondoltam, hogy valóban senkinek nem tűnt fel ez az egész a bírák és a nézők közül. – Egyébként meg ne értsd félre. Nem a vereségemet akarom kimagyarázni ezzel. Ha felnéztem volna, nem lett volna ez a probléma. Te pedig kihasználtad a helyzet adta előnyöket. Az aréna edzésre való, és a valódi ellenfelek se mindig fair módon harcolnak. Így jártam, ebből is csak tanulni lehet.
Igazából bár szavakban el nem ismertem volna, kivívott magának egyfajta elismerést a részemről. Bosszantott a vereségem, de életszerűen játszotta ki a szituációt, ez pedig olyasmi volt, amivel ha találkoztam, tiszteletre sarkallt. Arról nem is beszélve, hogy mindez még furcsábbá és szokatlanabbá tette a személyiségét az átlagostól.
Aztán hirtelen eszembe jutott valami, és sikerült az előtt megszólalnom, hogy jobban végiggondoltam volna.
- Egyébként az arénában azt mondták, a Quatro Cerberus tagja vagy, igaz? – pillantottam rá ismét. – Hogy van Zack? Ismered őt egyáltalán? Bár belőle kiindulva, úgysincs semmi baja. Valamint… - egy pillanatig elgondolkodtam és kissé bosszúsan az ajkamba haraptam egy pillanatra. – Hagyjuk. Nem érdekes.  
Igazából több dolgot is kérdezni szerettem volna. Például, hogy mit tud Nick-ről, de egyrészt a büszkeségem is az útjában állt, másrészt feleslegesnek gondoltam. Az a rohadék hazudott nekem a nevéről, akkor pedig egészen biztos, hogy a céhéről is. Úgyse tudta volna Rane, kiről van szó, én pedig nem akartam beégetni magam.
Továbbá érdekelt volna, hogy lehet törvényes céh mágusa sötét mágia birtokában, de az egy elég személyes kérdés lett volna. Nem voltunk olyan jóban.
- Felejtsd el, inkább koncentráljunk az esetleges túlélőkre – zártam a témát, amit egyébként én magam hoztam fel teljesen véletlenül.
Rájöttem, hogy kezdett az egész csevegésbe átmenni, aminek nem örültem. Ha én kérdezek róla, ő is fog rólam, amire ugyan hazudhattam volna akármit, de egyszerűen nem volt kedvem ezzel kapcsolatban eszmecserét folytatni. Még akkor sem, ha a szemmel láthatólag hasonló világnézetünk felkeltette az érdeklődésemet.


A hozzászólást Aria Hillen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 04, 2019 8:33 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Feb. 27, 2019 9:00 pm

- Egyszóval, a szabályok szerint csaltál. – vonta le a lényeget.
Elvigyorodtam, és Anita irányába néztem.
- "Ha csaláson kapják az egyik küzdő felet, kizárásra kerül a küzdelemből, és ellenfele a nyertes". – idéztem. Ahogy ő is, én is tisztában voltam az aréna szabályaival, csak én egy kicsit kreatívabban értelmeztem őket. - Csak akkor számít csalásnak, ha elkapnak. De az eredmény engem igazolt.
Nem tartottam csalásnak semmit. Vagy győzött az ember, és nem volt mit bizonyítania, vagy veszített, és akkor úgyis minden mindegy.
- Inkompetens marhák gyülekezete. – sóhajtott fel. Na igen, de nem igazán lehetett megoldani, hogy bizonyos mágiaágakat lekorlátoznak, így például a telepátiát harc közben. – Egyébként meg ne értsd félre. Nem a vereségemet akarom kimagyarázni ezzel. Ha felnéztem volna, nem lett volna ez a probléma. Te pedig kihasználtad a helyzet adta előnyöket. Az aréna edzésre való, és a valódi ellenfelek se mindig fair módon harcolnak. Így jártam, ebből is csak tanulni lehet.
Oda sem kellett néznem, lelki szemeim előtt láttam, ahogy megvonja a vállát.
~ Mintha túlságosan is pragmatikus lenne. - szólt Arisa elgondolkodva.
~ Pragmatikus? Hol tanulsz te ilyen szavakat?
~ Ha vadászom, nem figyelek az érzelmeimre. – folytatta Arisa, figyelembe se véve a közbeszólásomat. ~ Legfőképp a prédának nincs köze hozzájuk, és nem szabad, hogy látszódjanak. Csak egyvalamire kell figyelnem. Anita olyan, mintha folyamatosan vadászna.
- Egyébként az arénában azt mondták, a Quatro Cerberus tagja vagy, igaz? – jutott eszébe még egy részlet a küzdelmünkből. – Hogy van Zack? Ismered őt egyáltalán? Bár belőle kiindulva, úgysincs semmi baja. Valamint… - Anita az ajkába harapott, majd gyorsan abba is hagyta a gesztust, amikor ráébredt, mit is csinál. – Hagyjuk. Nem érdekes.
Nem emlékeztem ilyen nevű emberre a céhből. Ez nem jelentett tulajdonképpen semmit: lehet, hogy Macha annyira fölöslegesnek ítélte az emléket, hogy Zacket egyszerűen kitörölte. A fejem még mindig felkavarodott néha egy-egy rég nem hallott név említésére, még olyanra is, akinek csak véletlenül volt ugyanaz, mint egy volt ismerősömé. De ez a név nem mozgatott meg bennem semmit, hiába kutattam céhes emlékeim között.
- Felejtsd el, inkább koncentráljunk az esetleges túlélőkre. – ismételte újra egy fejrázás keretében.
- Évek óta nem jártam a céhházban, és akkor sem tudtam túl sok emberrel összebarátkozni. Zacket egyáltalán nem ismerem. - ettől függetlenül azért válaszoltam neki, hiszen úgysem tudott meg belőle semmit. - A következő sarkon jobbra, és ott vagyunk a főtéren. - a szag is útba igazíthatott volna minket. Mélyet lélegeztem az egyre erősebb, édeskés szagból, ami a holttesteket kísérte, és fintorogva próbáltam minél gyorsabban megszokni.
A látvány, ami a szemünk elé tárult, horrorba illő volt.
A falu főterén egy kikövezett kút foglalt helyet, közvetlenül a fogadó előtt. A forrás körül zöldellő kert terült el, de az idilli látképet megzavarták a falu volt lakói. Tucatjával feküdtek a földön a görcsbe rándult holttestek. Arcukra egy végső, görcsös vicsor fagyott – utolsó pillanataikban szenvedtek valami miatt az emberek.
Az eredetileg a kúthoz tartozó vödör törötten, méterekre a kávától hevert a földön, a kötelet pedig elvágta valaki. Így, ha akartunk volna, sem tudott volna senki vízhez jutni.
- Van nálad kulacs? És víz? – néztem rá dühösen. Természetesen nem ellene irányult az érzelem, de nem bírtam visszafogni. Ez undorító volt. Nem vetettem meg az egyszerűbb megoldásokat, de ennek nem volt semmi oka. Valaki halálra ítélt itt mindenkit, és annyi gerinc sem volt benne, hogy maga hajtsa végre az ítéletet. Ez nem könnyebb út volt, hanem válogatás nélküli népirtás.
- Egy kulacsom van vízzel. – válaszolt, és leakasztotta oldaláról a mágikus kulacsát. - Meg egy üres fiola, amit még korábban kukáztam valahol. Melyik kell?
- A fiola. Nem véletlenül törték össze a vödröt: valószínű a kutat mérgezték meg. Az egyetlen vízforrást a faluban. Ha kifogsz a vízből, szólj. Idézek jeget, csak fel várni kell, míg felolvad. – Dühödten a kőre csaptam, miután elkaptam a felém dobott fiolát. Jégkristályok repültek fel a kezem alól, és a kutat dér borította be. Még a levegőben található nedvesség is kristályok formájában csobbant a vízben. Másodpercekkel később minden víz befagyott. – Hozok mintát belőle. – mordultam fel, és megfeszítettem a kezemet. Egy lépéssel a kútba ugrottam, és a mászókarmaimat a kőbe vájtam. Szikraeső kíséretében értem le a befagyott vízhez. Csak bele kellet karcolnom a jég felületébe, és a felpattanó szilánkokat elkapni a fiolával. A biztonság kedvéért lefagyasztottam a mintát is, majd a zsebembe csúsztatva indultam fel.


A hozzászólást Rane Iceclaw összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 04, 2019 11:15 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeHétf. Márc. 04, 2019 10:29 am

- Évek óta nem jártam a céhházban, és akkor sem tudtam túl sok emberrel összebarátkozni. Zacket egyáltalán nem ismerem.
Felelete kicsit meglepett ugyan, de nem úgy tűnt, mint aki hazudik, ezért inkább nem is próbáltam firtatni a dolgot. Mindenesetre érdekesnek találtam, hogy vannak olyanok, akik évek óta nem jártak a céhükben. Arra tippeltem, vagy valami zűrös ügybe keveredett, vagy egy nagyon hosszú küldetésen köthetett ki. Ki tudja, de nem is volt közöm hozzá.
- A következő sarkon jobbra, és ott vagyunk a főtéren.
Erre akkor is rájöttem volna, ha nem mondja. Elég lett volna csak ezt a gyomorforgató, undorító dögszagot követni, és boldogultam volna.
Igazából sok mindenre fel voltam készülve, mert láttam már horrorisztikus harcok után hátramaradt tájképeket, de el kellett ismernem ; ami a főtéren elénk tárult, az elég durva volt. Meg tudtam állni, hogy bármifajta érzelem kiüljön az arcomra a látottakkal kapcsolatban, de belül azért engem is rendesen felkavart.
A főtéren egy kikövezett kút állt, közvetlenül a fogadó előtt. Még egy kis kert is pompázott a forrás körül, de ezen kívül semmilyen pozitívumot nem tudtam volna felsorolni. Tucatjával feküdtek az emberek a földön, mindegyikük görcsbe rándulva lelték halálukat. A kúthoz tartozó vödör eltört, s méterekkel odébb hevert a földön. Akárki is tette ezt, biztosra ment, mert még a kötelet is elvágta.
Nem kellett nagy zseninek lennem, hogy csupán ebből a látványból kikövetkeztessem: ez nagy valószínűséggel ivóvízmérgezés lehetett, és az általam keresett démonokhoz semmi köze.
- Van nálad kulacs? És víz? – fordult felém Rane, szemeiből pedig szinte sugárzott a mérhetetlen düh.
Jól tudtam, hogy ezeket az érzelmeket nem nekem szánta, így nem is zavartattam magam. Ez a látvány bárkit felhergelt volna, akiben egy kis jóindulat vagy igazságérzet van – meg aki nem tudta olyan jól kontrollálni az érzelmeit, mint én. Nem ismertem még Rane-ét, az érzelmek ilyen szintű kimutatását pedig mindig is gyengeségnek gondoltam. Ha megmutattad másoknak, mivel lehet téged felzaklatni, azt csakhamar használni fogják ellened.
- Egy kulacsom van vízzel. – feleltem türelmesen, ahogy leakasztottam a mágikus kulacsot. - Meg egy üres fiola, amit még korábban kukáztam valahol. Melyik kell?
- A fiola. Nem véletlenül törték össze a vödröt: valószínű a kutat mérgezték meg. Az egyetlen vízforrást a faluban. Ha kifogsz a vízből, szólj. Idézek jeget, csak várni kell, míg felolvad.
Felé hajítottam a fiolát, miután pedig egy ügyes mozdulattal elkapta, dühödten a kőre csapott. A mozdulatot követően dér borította be az egész kutat. Olyan szintű hideget hozott létre, hogy még a levegőben található nedvesség is kristályok formájában csobbant a vízben. Nem telt többe pár másodpercnél, hogy végül minden víz kőkeményre fagyjon.
Vetettem rá egy elismerő pillantást, noha háttal volt nekem, így nem láthatta.
Hozok mintát belőle – mordult fel, majd egy lépéssel a kútba ugrott.
Talán nem is töltött lent több időt egy percnél, s már mászott is kifelé. Gyors és precíz volt, ez pedig egyre szimpatikusabbá tette. Na persze, nem túlságosan, mert az nem vallott volna rám. Mindenesetre jóval megbízhatóbbnak tűnt, mint egy bizonyos valaki pár hónappal ez előttről.
- Ez egy válogatás nélküli mészárlás volt… – jegyeztem meg, ahogy kicsit közelebb sétáltam az egyik holttesthez. – Ráadásul nem csak pár órás holttestek, már rothadásnak indultak.
Elgondolkodva emeltem a mutatóujjam az államhoz, és egy pillanatra a gondolataimba mélyedtem, mit sem törődve Rane földet érésével. Végül egy pillanatra kikerekedtek a szemeim, majd egy pillanatnyi dühnek teret engedve összeszűkült a tekintetem. Hát ez történhetett… ez tűnt legalábbis a legvalószínűbb lehetőségnek. Elvégre az emberek gyakran tudtak annyira kegyetlenek lenni, mint maguk a démonok.
Nem voltam benne biztos, hogy a férfi vajon látta-e, de felé már ismét kimért, érzelemmentes arccal fordultam.
- Azt hiszem, van egy sejtésem, mi történhetett…– jelentettem ki a korábbiaknál is ridegebb hanghordozással.
- Anita! – Lucina hangja félbeszakította a gondolatmenetem, és érdeklődve fordultam felé.
Rohanó léptekkel közeledett a főtér felé, hátán a kis zsákkal. Még aranyosnak is találtam volna, ha nem lett volna olyan morbid a helyzet, amilyen.
- Sikerült? – kérdeztem, ahogy közelebb sétáltam hozzá.
- Igen! – felelte lelkesen, farkát csóválva. – Ügyes voltam, gond nélkül bele tudtam tenni azt az üveget a tásk-… Anita, mi történt itt?!
Lucina arcára az enyémmel ellentétben kiült a döbbenet, félelem és hitetlenség egyvelege. Elborzadva nézett végig a holttesteken, nekem pedig eszembe jutott, hogy igazából ez volt az első alkalom, hogy ennyi halottat látott. Sőt, igazából hogy egyáltalán emberi holttestekkel kellett szembenéznie. Egy pillanat erejéig elszégyelltem magam, hogy ennyire fiatalon belerángattam mindebbe, de hamar elüldöztem ezt az ostoba érzést. Bele kellett nevelnem az életbe, ami nem volt annyira szép, mint hinni szerette volna.
- Tömegmészárlás – feleltem könnyed, színtelen hangon, jól titkolva egyébkénti érzéseimet a helyzettel kapcsolatban. -  Mindenesetre Rane most hozott fel mintát a vízből – fordultam az említett felé. – Visszaolvasztom, és meglátjuk, mire megyünk vele, meg az üveggel, amit összeszedtél. Aztán-…
Hamar észrevettem azonban, hogy Lucina nem reagál, és csak lefagyva mered a holttestekre, mintha Rane jégmágiája őt is elérte volna. Sóhajtottam egy kisebbet, majd hozzá sétáltam, és egy lendületes mozdulattal két kezem közé vettem a pofáját.
- Nézz rám, Lucina – szólítottam fel, mire vonakodva a szemembe nézett. –  Tudom, hogy ez szörnyű, de ez nem az utolsó alkalom, hogy ilyet fogsz látni, ha mellettem maradsz. El kell viselned. A démonok nem az egyetlen lényeg, akik gonoszak. Az emberek ugyanolyanok tudnak lenni… sőt, vannak olyanok, akik kegyetlenségét egy démon is megirigyelhetné. Ha rossz érzéssel tölt el téged ez a látvány, akkor az csak azt jelenti, hogy megvan benned, ami az ilyen esetek megállításához és megtorlásához szükséges, erre pedig büszkének kell lenned. Egyelőre viszont csak vésd jól az eszedbe, emlékezz rá és hajtson előre a fejlődés útján mindaddig, amíg nem tudsz megállni a saját lábadon, és azután is. Messze van még, amíg elég erős leszel ahhoz, hogy helyettem az ilyesmiket te torold meg, de attól még célodnak kitűzheted. Érted, mire gondolok?
- Értem… - bólintotta, ahogy vett egy nagy levegőt, majd megrázta a fejét, mintha csak ezzel akarta volna visszarázni magát a valóságba. – Menni fog. Kibírom.
- Ügyes – mosolyodtam el, majd újra pókerarccal Rane-hez fordultam. – Bocs az időhúzásért, de Lucina nevelését fontosnak tartom. Most viszont vissza az eredeti ügyre – nyújtottam felé a kezem a mintáért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeCsüt. Márc. 07, 2019 9:31 am


Néhány mozdulattal később már a kút mellett álltam. Az egyenetlenül egymásra dobált köveken úgy éreztem, mintha csak egy létrán kéne felfelé másznom.
- Ez egy válogatás nélküli mészárlás volt… – jegyezte meg Anita. Lassan közelebb sétált az egyik hullához, és szemügyre vette. – Ráadásul nem csak pár órás holttestek, már rothadásnak indultak.
Nyitott kapukat döngetett. Egy nekromantának magyarázta, hogy a holttestek milyen régiek. Ennyi erővel én is beavathattam volna az átváltozás alapjaiba. Megráztam a fejem. Tudtam, hogy nem ellene szólnak a dühös gondolatok, de nem tudtam megállni. Megint ott állt, azzal a dühítően nyugodt arckifejezéssel…
De mintha leolvadt volna egy töredék másodpercre, majd újra visszatért az álarc. Nem voltam biztos magamban – vajon csak én képzeltem oda a dühöt, vagy tényleg érzelem látszott az arcán?
- Azt hiszem, van egy sejtésem, mi történhetett… – hidegült el még jobban a hangja, ha az még lehetséges volt.
- Anita! – hangzott fel a sulekk hangja mögöttünk, mielőtt Anita folytathatta volna a mondatát. A lány oldalra döntött fejjel fordult felé, velem együtt. Lucina a fel-alá ugráló zsákkal a hátán ügetett felénk, láthatóan lelkesen.
~ Neki hogy nem tűnik fel ez a bűz? – kérdezett hitetlenkedve Arisa.
~ Bár tudnám, de én is kérek belőle.
- Sikerült? – kérdezte közelebb sétálva hozzá Anita.
- Igen! – felelte farokcsóválva Lucina. – Ügyes voltam, gond nélkül bele tudtam tenni azt az üveget a tásk-… Anita, mi történt itt?!
A Sulekk egy kicsit lassú volt, de végül felfogta, mit is lát, és ezzel együtt a szag is elérte orrát végül. Döbbenet ült ki az arcára, és az az arckifejezés, amit azokon láttam, akik legszívesebben becsuknák a szemüket a valóság elől. Nem hibáztattam érte. Legszívesebben én is ezt tettem volna – de attól még a valóság ugyanaz maradt. Egyedül annyit tudtunk tenni, hogy megvédünk másokat attól, hogy ez történjen velük.
- Tömegmészárlás – felelte Anita megszokott modorában. Halk morgás tört fel a torkomból. - Mindenesetre Rane most hozott fel mintát a vízből. – fordult felém az alakváltó, de valahogy nem vette észre a fortyogó dühöt. – Visszaolvasztom, és meglátjuk, mire megyünk vele, meg az üveggel, amit összeszedtél. Aztán-
~ Nem a te dolgod, Rane… – szólt Arisa aggódva.
Elnézett oldalra, és hirtelen észrevette, hogy Lucina nem is figyel. Lefagyott, és egyre csak a holttesteket bámulta. Újdonsült társam felsóhajtott, és végül odasétált hozzá. Egy erőteljes kézmozdulattal két oldalról megfogta Lucina pofáját, és maga felé fordította a Sulekket.
- Nézz rám, Lucina – szólt neki szigorúan. – Tudom, hogy ez szörnyű, de ez nem az utolsó alkalom, hogy ilyet fogsz látni, ha mellettem maradsz. El kell viselned. A démonok nem az egyetlen lényeg, akik gonoszak. Az emberek ugyanolyanok tudnak lenni… sőt, vannak olyanok, akik kegyetlenségét egy démon is megirigyelhetné. Ha rossz érzéssel tölt el téged ez a látvány, akkor az csak azt jelenti, hogy megvan benned, ami az ilyen esetek megállításához és megtorlásához szükséges, erre pedig büszkének kell lenned. Egyelőre viszont csak vésd jól az eszedbe, emlékezz rá és hajtson előre a fejlődés útján mindaddig, amíg nem tudsz megállni a saját lábadon, és azután is. Messze van még, amíg elég erős leszel ahhoz, hogy helyettem az ilyesmiket te torold meg, de attól még célodnak kitűzheted. Érted, mire gondolok?
- Értem… - bólintotta, ahogy vett egy nagy levegőt, majd megrázta a fejét, mintha csak ezzel akarta volna visszarázni magát a valóságba. – Menni fog. Kibírom.
~ …De én beszélhetnék vele néhány szót?
~ Bármikor.
- Ügyes. – mosolyodott el eközben Anita, majd felém fordult. – Bocs az időhúzásért, de Lucina nevelését fontosnak tartom. Most viszont vissza az eredeti ügyre. – ujjai a fiola aljára kulcsolódtak, de én nem engedtem el az üvegcsét. Bőrömön nagyon halvány, nagyon hideg szálakban kezdett el szállingózni a fagyos aura, egyértelmű jeleként annak, hogy türelmem már a végén jár. Arisa felől megnyugtató gondolatok suhantak felém, és visszafogtam a mágiát.
- Beszélhetnék veled? Négyszemközt? – pillantottam jelentőségteljesen Lucinára. Anita követte a pillantásomat, és lassan bólintott. Néhány lépéssel távolabb mentünk, míg Anita meg nem állt – ő jobban tudta, hogy mennyire jó familiárisa hallása, mint én.
- Igen... de mennyire lesz az négyszemközt? – kérdezte kétkedően. Nem rosszindulat volt a hangjában, pusztán értetlenség és némi szarkazmus.
- Igazad van, rosszul fogalmaztam. – bólintottam. - Nem én fogok beszélni, hanem Arisa, csak az én testemet használja. Én még csak azt sem hallom, hogy mit mond.
Becsuktam a szemem, és halkan nyögéssel fogadta testem, ahogy Arisa lénye belém áradt. Hátrébb szorultam saját testemben, és a Severus kezdett irányítani. Éreztem, ahogy az arckifejezésem teljesen szokatlan, érzelemmentes lesz – de nem álarcként simult rám ez, hanem Arisa nem volt képes az arcmimikára figyelni. A hallásommal is elvesztettem a kapcsolatot. Csak néztem a szememen keresztül, mintha egy némafilm előtt ülnék.
A torkomból egy másik hang tört fel – amit Arisa választott magának, még régen. Női hang volt, kemény és dallamos.
- Rajtad áll, hogy megfogadod-e azt, amit mondok. – kezdte szárazon. – Nem tudom, miért feszülsz meg minden pillanatban, mintha csak a démonok a te sarkadban lennének, és nem te vadásznál rájuk. Ha az igazat megvalljuk, nem is érdekel. A te életedbe nem szólok bele. De Lucina nem ezt érdemli. Nem csak a tanára vagy, hanem a szülője is, akitől megtanulja, hogy hogyan éljen az emberek között. Később emberi formát tud majd felölteni. Ki fog bízni benne, ha csak rejtőzködni látják? Te? És ha veled történik valami? – Arisa végül elengedte a jeges fiolát, ami Anita kezébe csúszott. – Hadd áruljak el rólunk valamit. Kettőnk közül én bízom kevésbé az emberekben, Rane naiv és hajlandó egy esélyt adni a legtöbb embernek. De rég éreztem ilyen dühösnek és bizalmatlannak bárkivel szemben. Így nem tudsz társakat szerezni hosszú távra. És Lucina sem lesz rá képes.
Arisa megrázta a fejem.
- Szüksége van arra, hogy lássa, te is ember vagy, mint a többiek.
~ Kész vagyok. – hallottam meg az első hangot pár perc óta, és megpördült a világ. Arisa visszalépett saját testébe, én pedig próbáltam újra egyensúlyba hozni magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeCsüt. Márc. 07, 2019 11:15 am

Rane felé fordulva nem kerülte el a figyelmem, hogy mennyire idegesnek tűnt. Szemmel láthatóan nem csak a mészárlás zaklatta fel, de valószínűleg az is, amit Lucinának mondtam. Nem hibáztattam érte, ugyanakkor nem is érdekelt különösebben. Az é n ügyem volt, és nem tartozott senki másra.
- Beszélhetnék veled? Négyszemközt? – tekintett jelentőségteljesen Lucinára.
Követtem a tekintetét, és egy pár másodpercre csendben voltam. Nem voltam benne biztos, mire készült, és nem szívesen hagytam volna magára kis társam. Lucina kérdőn tekintett vissza rám, de végül bólintottam Rane irányába, és pár lépéssel távolabb mentünk. Láttam, hogy a kis farkas odébb ment pár lépést az ellenkező irányba és lefeküdt a földre, mintha csak távolabb akart volna lenni a hulláktól, és a mi utunkba se akart volna állni.
Végül én fékeztem le előbb, mikor biztos távolságba értünk, a mágus pedig szintén megtorpant.
- Igen... de mennyire lesz az négyszemközt? – tettem fel kissé szarkasztikusan a kérdést.
Az előbb mondta, hogy a familiárisával ők ketten telepatikus kapcsolatban vannak, így az, hogy négyszemközt, nem tűnt épp meggyőzőnek.
- Igazad van, rosszul fogalmaztam. – bólintott. - Nem én fogok beszélni, hanem Arisa, csak az én testemet használja. Én még csak azt sem hallom, hogy mit mond.
Becsukta a szemeit, majd egy halk nyögés jelezte, ahogy a Serverus átvette felette az irányítást. Egyszerre tartottam furcsának, valahol mégis kifejezetten érdekesnek, ahogy arca érzelemmentessé vált, majd kemény mégis dallamos, női hangon szólalt meg. Különös összképet nyújtott ez az egész.
- Rajtad áll, hogy megfogadod-e azt, amit mondok. – kezdte, hangja pedig kifejezetten száraz volt, nem leplezve, mennyire nem szimpatizál velem. – Nem tudom, miért feszülsz meg minden pillanatban, mintha csak a démonok a te sarkadban lennének, és nem te vadásznál rájuk. Ha az igazat megvalljuk, nem is érdekel. A te életedbe nem szólok bele. De Lucina nem ezt érdemli. Nem csak a tanára vagy, hanem a szülője is, akitől megtanulja, hogy hogyan éljen az emberek között. Később emberi formát tud majd felölteni. Ki fog bízni benne, ha csak rejtőzködni látják? Te? És ha veled történik valami? – végül elengedte a fiolát és a kezembe csúsztatta. – Hadd áruljak el rólunk valamit. Kettőnk közül én bízom kevésbé az emberekben, Rane naiv és hajlandó egy esélyt adni a legtöbb embernek. De rég éreztem ilyen dühösnek és bizalmatlannak bárkivel szemben. Így nem tudsz társakat szerezni hosszú távra. És Lucina sem lesz rá képes – megrázta a fejét, pontosabban Rane fejét. - Szüksége van arra, hogy lássa, te is ember vagy, mint a többiek.
Azzal még mielőtt neki válaszolhattam volna, visszaadta Rane-nek a teste feletti irányítást.
Nem jelentett volna problémát, hogy tartsam a fapofám, de szánt szándékkal engedtem megmutatkozni a dühöt az arcomon. Leplezetlen haraggal néztem Rane-re annak ellenére, hogy nem vele beszéltem. Valamiért biztos voltam benne, hogy a hallottak egy része az ő ki nem mondott véleményét is tükrözhette.
- Okos társad van neked – jegyeztem meg a szarkazmus és az őszinteség egyfajta furcsa egyvelegével a hangomban. – Csak épp eléggé félreért pár dolgot. Ezt pedig egyszerre mondom mindkettőtöknek, mert tudom, hogy nem csak Arisának, de neked is bajod van velem.
Nem a sértődöttség, hanem a magabiztosság és az igazam melletti kiállás szólt belőlem. Elfogadtam Arisa véleményét, és jól tudtam, mit értett alatta, de nem értettem egyet vele.
- Attól még, hogy ti nem látjátok, és nem is fogjátok látni az igazi arcom, nem jelenti azt, hogy ez Lucinával is így lenne. Én az életre nevelem és arra, hogy megtanulja megvédeni magát. A Sulekk-ek bundája egy vagyont ér a feketepiacon, ha a rossz emberekben bízik meg, az az életébe fog kerülni. Nem fogok tudni mindig vele lenni, bármikor meghalhatok. Nem érzelemmentességre, hanem az érzelmei feletti uralomra, és nem az abszolút bizalmatlanságra, hanem a kapcsolatai megválogatására tanítom. Ha meg akar védeni valakit, előbb saját magát kell megvédenie. Nem érdekel, hogy egyet értetek-e a módszereimmel, vagy sem. Mindenkinek megvan a saját véleménye és morálja. De nem fogom hagyni, hogy a naivsága és bizalmassága miatt ugyanazon a poklon vonuljon végig, amin nekem kellett. Jobb jövőt érdemel, mint amilyen múlt nekem adatott – azzal visszaváltva pókerarcomba hátat fordítottam nekik, és elindultam vissza Lucinához. – Az, aki nyíltan megmutatja másoknak az érzelmeit, védtelenné válik. Akik értenek hozzá, fogást fognak találni rajtad, és ellened használják fel. Gondoljanak engem az emberek egy érzelemmentes ribancnak, akit semmi nem hat meg, ha nekik úgy esik jól, nem érdekel. Ha ez kell ahhoz, hogy megvédjem, amit fontosnak tartok, akkor állok elébe. Én és akik ismernek, tudják mit érzek az álarcom mögött, nekem pedig csak ez számít.
Ezzel pedig részemről lezártnak is tekintettem ezt az időpazarló témát. Lucinára pillantottam, aki visszatértünket érzékelve csak a fülét hegyezte, majd figyelmesen felült.
- Most pedig tényleg ideje lenne már a méreggel foglalkoznunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzomb. Márc. 09, 2019 8:01 pm

Fura érzés, ha az ember hirtelen visszakapja a hallását és a testét. Az ember gyorsan elfelejti tartani magát, és újra szinkronba kell kerülnie saját érzékeivel. Az egyensúlyom nem létező volt, ahogy újra a testembe kerültem, és megütöttek az apró hangok, amikre idáig nem is figyeltem: a sulekk szuszogása ugyanolyan hangos volt, mint a szél, ami végigfújt a téren. Halk ajtónyikorgást hozott magával a szél.
De látásomat egyvalaki töltötte be: Anita. Leplezetlen düh ült az arcán. Önkéntelenül megfeszültem, készen rá, hogy megüssön engem.
- Okos társad van neked. – szólt. Hangja még mindig nem tükrözte az érzelmeket az arcán. – Csak épp eléggé félreért pár dolgot. Ezt pedig egyszerre mondom mindkettőtöknek, mert tudom, hogy nem csak Arisának, de neked is bajod van velem.
~ Hmph. – fújt egyet Arisa a fejemben. Zavartalanul körözött fölöttünk – még mindig nem volt hajlandó közelebb jönni a hullaszaghoz.
- Attól még, hogy ti nem látjátok, és nem is fogjátok látni az igazi arcom, nem jelenti azt, hogy ez Lucinával is így lenne. Én az életre nevelem és arra, hogy megtanulja megvédeni magát. A Sulekk-ek bundája egy vagyont ér a feketepiacon, ha a rossz emberekben bízik meg, az az életébe fog kerülni. Nem fogok tudni mindig vele lenni, bármikor meghalhatok. Nem érzelemmentességre, hanem az érzelmei feletti uralomra, és nem az abszolút bizalmatlanságra, hanem a kapcsolatai megválogatására tanítom. Ha meg akar védeni valakit, előbb saját magát kell megvédenie. Nem érdekel, hogy egyet értetek-e a módszereimmel, vagy sem. Mindenkinek megvan a saját véleménye és morálja. De nem fogom hagyni, hogy a naivsága és bizalmassága miatt ugyanazon a poklon vonuljon végig, amin nekem kellett. Jobb jövőt érdemel, mint amilyen múlt nekem adatott. – a düh, ahogy jött, úgy olvadt le az arcáról. – Az, aki nyíltan megmutatja másoknak az érzelmeit, védtelenné válik. Akik értenek hozzá, fogást fognak találni rajtad, és ellened használják fel. Gondoljanak engem az emberek egy érzelemmentes ribancnak, akit semmi nem hat meg, ha nekik úgy esik jól, nem érdekel. Ha ez kell ahhoz, hogy megvédjem, amit fontosnak tartok, akkor állok elébe. Én és akik ismernek, tudják, mit érzek az álarcom mögött, nekem pedig csak ez számít.
~ Mi a fenét mondtál neki? – kérdeztem Arisát értetlenül. Anita hosszabban beszélt most, mint idáig összesen. És habár általánosságban beszélt, legalább néhány gondolatot megtudtam róla.
~ Az rám tartozik, de mindegy is. Egy szót sem fogott fel belőle. Ennyi erővel neked is mondhattam volna mindent.
Lucina felé sétálva a Sulekk érdeklődve felült, de nem kérdezett semmit a beszélgetésünkről. Még.
- Most pedig tényleg ideje lenne már a méreggel foglalkoznunk.
- Ahogy érzed. – Arisa megmondta a véleményét; vélhetően az enyémet is. Innentől kezdve nem akartam többet én sem Lucinával foglalkozni. Azon kívül, hogy talán „kimenthettem” volna a keze alól, nem tehettem többet. Annyit pedig nem ért az egész, és tudtam, Lucina sem örült volna neki. Ő Anitát szokta meg, és ő volt a társa. Bármit rontanak el vagy tesznek jól, az ő döntésük lesz. Nekem is megvannak a saját gondjaim, és nem akartam másét a nyakamba venni.
Anita táskájából egy rakás kelléket vett elő. Az elsősegélyhez kapcsolódó eszközöket felismertem, de a feltételezhetően méreg elemzéséhez használatos műszereket csak csendben nézegettem. Anita tüzet rakott, és a fiola a tűz fölé került, az olvadást gyorsítandó. Eközben a lány néhány másik fiolából különböző anyagokat öntött össze, és oldalra rakta őket. Talán reagensek a méreg fajtájának megállapításához.
- Szükséged lesz a holttestekre?
- Nem. – vetette oda. Túlságosan belemerült az előkészületekbe, hogy figyeljen rám.
- Rendben. – kitártam a kezeimet, és ujjaimból zöld szálakban áradt ki a nekromancia. Először csak egy test ujjai kezdtek újra mozogni, majd a karjára támaszkodva tolta fel magát a földről, letörve magáról az azonnal rákerülő jégréteget. Példáját követte a többi is. – Akkor eltemetem őket. – A kezüket újra fagy lepte be, és mindegyikük markába ásó került. A csoport némán kezdett sétálni a falu határa felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeKedd Márc. 19, 2019 11:28 am

- Ahogy érzed – hagyta végül rám az egész helyzetet.
Igazából ez így is volt rendjén, és egyáltalán nem zavart engem. Nem jutottunk közös álláspontra, de nem is állt szándékomban a fejébe verni, hogy nekem van igazam. Én csak elmondtam a saját véleményem és világnézetem, az pedig, hogy nekik erről mi volt a véleményük, már teljesen hidegen hagyott.
Miután ezt a beszélgetést letudtuk, leemeltem a hátizsákom és kipakoltam a méreg azonosításához szükséges kellékeimet. Egy pár darab fát Nathaniel lángjaival meggyújtottam, s azok fölött felmelegítve a jeget újra folyékony állapotot nyert a minta, közben pedig pár fiolával bűvészkedtem, hogy a reagenseket előkészítsem.
- Szükséged lesz a holttestekre?
- Nem  - feleltem könnyedén.
Túlságosan bele voltam merülve a méreg azonosításába ahhoz, hogy rendesen rá figyeljek. Meghallottam a kérdését és megválaszoltam, de ennél többet nem remélhetett volna tőlem.
- Rendben.
Nem fordultam oda, így nem láttam, hogy mit csinált, de az már nekem se kerülte el a figyelmem, amikor a holttestek feltápászkodtak a földről. Csak egy gyors pillantást vetettem rájuk, de amúgy se engedtettem meg magamnak, hogy másra koncentráljak.  Sejtettem, hogy mire készülhet.
Akkor eltemetem őket – fűzte még hozzá pontosan azt, amit amúgy is feltételeztem volna.
A csoport némán kezdett menetelni a határ felé, én pedig mindössze egy oldalpillantással nyugtáztam a helyzetet.
- Tedd azt. – bólintottam.
Csupán ennyit mondtam rá, bár hangom nem volt se hűvös, se közömbös. Amolyan furcsán tömörre fogott egyetértés volt a részemről, hogy nekik is ez lesz a legjobb.
Apró cseppeket engedtem a méregből a kikészített gyógynövények kivonatába, s vártam, hogy reakcióba lépjenek egymással. Csak ekkor tűnt fel, hogy Lucina füleit hátracsapva, kikerekedett szemekkel bámulta az elvonuló holtak seregét; egyértelmű volt, mennyire megrémisztette. Igazából nem is csodáltam, elvileg ez volt az első alkalom, hogy nekromanta mágiát látott. Korábban még csak meséltem neki róla.
- Ne ijedj meg ettől – jegyeztem meg csendes, nyugodt hangon.
- D-de… a holtak… a holtakat mozgatja-… - kezdte volna elcsukló hangon, de határozott, türelmes hangon félbeszakítottam.
- Amivel jelenleg a legkönnyebb nekik megadni azt a végtisztességet, amit élőlényként megérdemelnek. A sírjukba kíséri őket, nem harcolni, Lucina. Ennyi embert hosszú órákba telne egyesével eltemetni, a végtisztesség viszont mindenkinek kijár – magyaráztam, miközben nyugtatóan megvakartam a füle tövét. – Természetesen arra is sor került volna, ha nincs más lehetőség… nekem se állt volna szándékomban itt hagyni őket tovább rohadni. Ezek az ártatlanok nem érdemelték volna meg – jegyeztem meg egy pillanatnyi éles komolysággal a hangomban, mielőtt újra a nyugodt hangszínre váltottam vissza. - Így viszont időt nyerünk a méreg és az elkövető azonosítására, miközben a holtak is megkapják a végső nyugalmat, amit megérdemelnek.
- De… a nekromanta mágia egy sötét mágia… az azt jelenti, hogy rossz, nem? – kérdezte, noha látszott rajta, hogy érvelésem egyébként célba talált.
- A jó és a rossz relatív – engedtem el a fejét, miközben visszafordultam a szerekhez. - Jelentése attól függ, hogy amit teszel, azt miért teszed, és később milyen következményeket hoz magával. Sokszor mondtam már ezt neked, igaz?
- Igen…
- Akkor elemezzük a helyzetet. Rane tette az, hogy a nekromanta mágiájával halottakat mozgat. De mi a célja vele jelenleg?
- Az, hogy eltemesse őket.
- Igen. Az rossz dolog lenne?
- Nem… nem az.
- Milyen következménye lesz?
- A halottak végre a föld alatt lesznek, ahová a holtak valók… békére lelnek. Ez a bűz is megszűnik majd…
- Pontosan. Tehát összességében?
- … Jót tesz. Jóra használja a tudását. Itt és most, egy jó ember – érkezett a konklúzióhoz, amit egy kissé bizonytalan farkcsóválás is követett.
Válaszul csak megpaskoltam a fejét, majd ezt a nevelési leckét letudva teljesen a reagensekre koncentráltam. Két csésze feltűnően elszíneződött, egy harmadikban pedig apró, lilás cseppek jelentek meg. Annak ellenére is, hogy észben tartottam, ne mutassak túl sok érzelmet, némi haragról árulkodva összehúztam a szemöldököm. Pontosan olyan eredménye lett, mint amire számítottam - sőt. Ezek a szerencsétlen emberek még annál is többet szenvedtek, mint amire számítottam volna.
- Rane – fordultam hozzá, majd egy intéssel jeleztem, hogy jöjjön közelebb. – Ezt nézd meg.
Magam se voltam benne biztos, miért akartam neki elmagyarázni a látottakat… valamiért még is úgy éreztem, megérné, és a későbbiekben még mindkettőnk hasznára válhatna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Márc. 20, 2019 8:26 am

-Tedd azt. – Anita csak bólintott, továbbra is a kis laboratóriumnak szentelve minden figyelmét. Csak egy rövid oldalra pillantással vette tudomásul, hogy mire is készülök. A holtak tovább csoszogtak a falu széle felé. Nem kellettem hozzá, hogy felügyeljem őket. Mintha csak doboltam volna egy ujjammal, úgy volt agyam egyik szeglete tisztában azzal, hogy mivel is foglalkoznak a testek, így tovább figyeltem ténykedését.
Az alakváltó eközben a kiolvadt méregből csepegtetett a kihelyezett folyadékokba, majd ránézett a sulekkre. Lucina hátracsapott fülekkel, majdnem reszketve nézte a sétáló halottakat, amelyek nyughelyük felé igyekeztek, amennyire tőlük telt. Keserűen mosolyodtam el. Bármi gondolat nélkül úgy reagált rájuk, ahogy megszoktam: félelemmel, ami hamarosan dühhé fog átcsapni.
- Ne ijedj meg ettől. – szólalt meg Anita, és egy pillanatra megfagytam a döbbenettől.
- D-de… a holtak… a holtakat mozgatja-… – Lucina hangja elcsuklott, de a mágus közbevágott, mielőtt folytatni tudta volna. Nem tűnt dühösnek, sem felzaklatottnak.
- Amivel jelenleg a legkönnyebb nekik megadni azt a végtisztességet, amit élőlényként megérdemelnek. A sírjukba kíséri őket, nem harcolni, Lucina. Ennyi embert hosszú órákba telne egyesével eltemetni, a végtisztesség viszont mindenkinek kijár. – Anita Lucina füléhez nyúlt, és dögönyözni kezdte. A kis farkas megnyugodni látszott a mozdulattól. – Természetesen arra is sor került volna, ha nincs más lehetőség… nekem se állt volna szándékomban itt hagyni őket tovább rohadni. Ezek az ártatlanok nem érdemelték volna meg. – Anita hangja keménnyé vált az utolsó szavakra, de hamar visszaváltott a megszokott, semleges hangnemre. - Így viszont időt nyerünk a méreg és az elkövető azonosítására, miközben a holtak is megkapják a végső nyugalmat, amit megérdemelnek.
- De… a nekromanta mágia egy sötét mágia… az azt jelenti, hogy rossz, nem? – Lucina értetlenül meredt maga elé az érvelésre.
- A jó és a rossz relatív. – Anita visszafordult a kis labor felé. - Jelentése attól függ, hogy amit teszel, azt miért teszed, és később milyen következményeket hoz magával. Sokszor mondtam már ezt neked, igaz?
- Igen…
- Akkor elemezzük a helyzetet. Rane tette az, hogy a nekromanta mágiájával halottakat mozgat. De mi a célja vele jelenleg?
- Az, hogy eltemesse őket.
- Igen. Az rossz dolog lenne?
- Nem… nem az.
- Milyen következménye lesz?
- A halottak végre a föld alatt lesznek, ahová a holtak valók… békére lelnek. Ez a bűz is megszűnik majd…
- Pontosan. Tehát összességében?
- … Jót tesz. Jóra használja a tudását. Itt és most, egy jó ember. – a következtetést egy bizonytalan farokcsóválás követte. Anita az újabb beszélgetést egy fejpaskolással zárta le, és újra az üvegcsék felé fordult. A csészék közül kettő elszíneződött, a harmadikban pedig lila cseppek jelentek meg. A leghalványabb ötletem sem volt, hogy mit jelenthettek.
~ A végén még barátokat találsz. – szólalt meg félig viccelve Arisa a fejemben. Minden akaraterőmre szükség volt, hogy ne horkanjak fel. Na persze.
~ Nem hiszem, hogy olyan sokszor találkoznánk vele később, hogy számítson, mit gondol. Machával van dolgunk, és a Quatro Cerberusba is vissza kell mennünk egyszer.
- Rane. – fordult felém. – Ezt nézd meg.
~ De egyvalamit megtehetek.
- A jégmágiától miért nem félsz? Sokkal nagyobb kárt tudok vele okozni, mint a nekromanciával. – fordultam a farkas felé először. Anita felé felemeltem a kezem, jelezve, hogy kérek egy percet, mielőtt folytatnánk a méreggel való foglalkozást.
- Nagyobb kárt? Hogyan? - billentette félre a fejét kíváncsian Lucina.
- Nem mágikus eredetű a mérgezés? – néztem Anitára.
- Nem. – rázta meg a fejét. Akkor hát itt az ideje egy kis demonstrációnak. Mély levegőt vettem, és elfordultam a párostól. Hideg levegő kezdett körülöttem kavarogni, és a levegőben függőlegesen öt méter magas mágikus pecsét jelent meg. Hangos üvöltés hallatszott, és egy jégből és hóból összetapasztott sárkány feje jelent meg a pecsétben, amit teste is követett. A tíz méter hosszú sárkány egy szárnycsapással a házak fölé emelkedett, és zuhanórepülésbe kezdett. Csak akkor tűnt el, amikor fogai már súrolták az egyik piros cseréptetőt.
- Ha ez a házakon keresztül repül, kő kövön nem maradt volna. Egyszerű jég, törvényes és elfogadott mágia. Mégis pusztítóbb, mint néhány holttest. – fordultam vissza a sulekk felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeSzer. Márc. 20, 2019 1:58 pm

- A jégmágiától miért nem félsz? Sokkal nagyobb kárt tudok vele okozni, mint a nekromanciával – fordult Rane Lucina felé.
Egy szinten meglepett, hogy rátért erre a témára, másrészt viszont kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle. Kezét felemelve jelezte, hogy kér egy percet, mielőtt visszatérnénk a mérgekre, nekem pedig nem volt ellenvetésem. Ugyan Lucinát szerettem magam tanítani, de azt még én is elismertem, hogy jót tett volna neki, ha több ember többféle nézetét hallja, és nem csak az enyémet. Egyébként meg, végső soron úgy is mindig nekem hitt volna.
- Nagyobb kárt? Hogyan? – értetlenkedett, ahogy oldalra billentette a fejét.
Én jól tudtam, Rane mire gondol, de ezt a beszélgetést rájuk szándékoztam hagyni.
- Nem mágikus eredetű a mérgezés? –  fordult felém a férfi.
- Nem – ráztam meg a fejem, és volt egy halvány sejtésem, mire készülhet.
Legalábbis technikai részleteket tekintve, amit igazolt is, mikor egy mély levegőt véve hátat fordított nekünk. A hideg levegő kavarogni kezdett körülötte, majd a levegőbe egy hatalmas mágikus pecsét jelent meg. Még én is meglepetten néztem, ahogy egy mély üvöltést követően egy óriási jégsárkány tört elő a pecsétből, melynek testhossza volt legalább tíz méter. Tudtam, hogy az alkotó mágia képes elég hajmeresztő dolgokra, de nem találkoztam még vele ilyen közelről.
A sárkány egy szárnycsapással az épületek fölé emelkedett, majd zuhanórepüléssel folytatta az útját. Szinte már vártam a becsapódást, Rane viszont eltüntette, mikor a fogai már szinte súrolták az egyik piros cseréptetőt. El kellett ismernem, hatásos demonstráció volt.
- Ha ez a házakon keresztül repül, kő kövön nem maradt volna. Egyszerű jég, törvényes és elfogadott mágia. Mégis pusztítóbb, mint néhány holttest – fordult vissza felénk, pontosabban Lucina felé.
A kis kölyök teljesen döbbenten és összezavarodva meredt rá, fülét-farkát behúzva. Hol rám, hol rá pillantott, és láthatóan fogalma sem volt, mit mondhatna.
- Hát... az... – hebegte.
- Ez is egy azok közül, amit az alatt értek, hogy a jó és a rossz relatív. Rane jól prezentálta –jegyeztem meg látva, hogy abszolút tehetetlenné vált a helyzetben és azt se tudja, mit reagáljon.  - A nekromanta mágiával a holtakat mozgatod és használod, de aki már meghalt, az nem érez semmit.
- A jégsárkány viszont rengeteg embernek tudott volna fájdalmat okozni, vagy épp megölni őket... – sikerült levonnia végül a helytálló, bár jelentősen leegyszerűsített következtetést.
- Valahogy úgy – bólintotta a jégmágus.
- De akkor nem értem… miért van betiltva?
El kellett ismernem, meglepett, hogy Lucina ezt nem tőlem, hanem Rane-től kérdezte. Rendesen felé fordult, testtartása pedig arról árulkodott, hogy ha nem is teljesen, de egy kicsit kezdett felengedni. Ez volt talán az első alkalom, hogy nem hozzám fordult valamivel, amire kíváncsi volt. Úgy tűnt, az érdeklődése túlnőtt a bizalmatlanságán; én pedig nem voltam benne biztos, hogy ezt vajon egy pozitív vagy épp negatív dolognak kellett-e volna elkönyvelnem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeHétf. Márc. 25, 2019 3:36 pm

Látszott a sulekken, hogy teljes zárlatot kapott.
- Hát... az... – hebegte kétségbeesetten, ahogy próbálta megérteni a példát.
- Ez is egy azok közül, amit az alatt értek, hogy a jó és a rossz relatív. Rane jól prezentálta. –szólt közbe Anita, egy pillanatra abbahagyva a főzetekkel való bíbelődést.  - A nekromanta mágiával a holtakat mozgatod és használod, de aki már meghalt, az nem érez semmit.
- A jégsárkány viszont rengeteg embernek tudott volna fájdalmat okozni, vagy épp megölni őket... – jutott el végül a gondolatmenet végére Lucina.
- Valahogy úgy. – bólintottam egyetértően. Anita magyarázata közel állt az én felfogásomhoz. Nem hittem abban, hogy van ’jó’ vagy ’rossz’ mágia: ahogy a nekromanták által megtanult anatómiát is lehet gyógyításra fordítani, úgy a fénymágiával is meg lehetett vakítani valakit.
- De akkor nem értem… miért van betiltva? – nézett rám értetlenkedve. De még ennél is érdekesebb volt Anita reakciója, aki egy pillanatra összevonta a szemöldökét Lucina reakcióján.
- Nincs betiltva, csak néhány varázslat, amiket a Tanács veszélyesnek tart. Mint a holttestek démoni erővel vagy értelemmel ellátása, vagy a húsgólem idézése. Minél irányíthatatlanabb a varázslat, annál veszélyesebb. A jégmágiában nem lehet tudatot adni a lényeknek, csak fel lehet húzni őket, mint egy rugót. Ha vége a mozdulatnak, összeesnek. – egyszerűsítettem le a helyzetet. - Nem jó ötlet értelemmel ellátni bármit, mert öntudatra ébredhet, és függetlenítheti magát az alkotótól. – Sóhajtottam fel. Saját tapasztalatból beszéltem. Macha alatt a tiltott mágiákba is belekóstoltam, nem csak az elfogadottakba. Nem tudtam, milyen hosszú beszélgetésnek nézünk elébe, ezért leültem a földre. - A fontosabb kérdés, hogy miért félnek a nekromanciától. Az embereket a nekromancia a saját halandóságukra emlékezteti. A szemed előtt látsz egy oszló koponyát vigyorogni, és azonnal a tudatában vagy, hogy csak egy lépés választ el, és te is átveheted a helyét. Ez undort és félelmet vált ki mindenkiből. Épp a terror miatt sok fekete mágus fegyvere lett, és sokkal komolyabban szabályozzák, mint más mágiaágakat.
- Értem... – nézett maga elé egy rövid ideig Lucina. Csendben próbálta megemészteni a gondolatmenetet. - De akkor miért nem gondolnak bele ebbe az emberek? Miért ilyenek?
- Mert kényelmesebb úgy élni, ha nem próbálsz meg megérteni dolgokat. - felelte Aria, próbálva rövidre zárni az elég komplikált témát. - Talán azért. Csak a kényelem nem megoldás. Később majd még kérdezhetsz Rane-től, ha akarsz és hajlandó válaszolni, de haladnunk kéne a mérgekkel. – nézett rám várakozóan, én pedig felkeltem a földről.
- Csupa fül vagyok. – bólintottam egyetértően. Habár órákat lehetett volna beszélni az etikáról, sajnos nem vezetett volna eredményre a mérgekkel kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeKedd Ápr. 02, 2019 9:21 am

- Nincs betiltva, csak néhány varázslat, amiket a Tanács veszélyesnek tart. Mint a holttestek démoni erővel vagy értelemmel ellátása, vagy a húsgólem idézése. Minél irányíthatatlanabb a varázslat, annál veszélyesebb. A jégmágiában nem lehet tudatot adni a lényeknek, csak fel lehet húzni őket, mint egy rugót. Ha vége a mozdulatnak, összeesnek. – felelte Rane annyira leegyszerűsítve a helyzetet, hogy a kis kölyök is fel tudja fogni. - Nem jó ötlet értelemmel ellátni bármit, mert öntudatra ébredhet, és függetlenítheti magát az alkotótól. – Itt felsóhajtott, ami azt az érzést keltette bennem, hogy ezzel kapcsolatban bizony tapasztalattal rendelkezik. - A fontosabb kérdés, hogy miért félnek a nekromanciától. Az embereket a nekromancia a saját halandóságukra emlékezteti. A szemed előtt látsz egy oszló koponyát vigyorogni, és azonnal a tudatában vagy, hogy csak egy lépés választ el, és te is átveheted a helyét. Ez undort és félelmet vált ki mindenkiből. Épp a terror miatt sok fekete mágus fegyvere lett, és sokkal komolyabban szabályozzák, mint más mágiaágakat.
Nem mondtam ugyan semmit, de el kellett ismernem, hogy nagyon is hasonlóan gondolkodtunk. Ahogy mondta; az embereket mindig is megrémítette minden, ami a saját haladóságukra emlékeztette őket. Ez alól nem hinném, hogy bárki is különösebben kivételt képzett volna, még jómagam se – bár azért egy kalap alá se vettem volna magam mindenki mással.
- Értem... – nézett maga elé Lucina, pontosan azzal az arckifejezéssel, ami akkor jelent meg, mikor nagyon elgondolkodott valamin. - De akkor miért nem gondolnak bele ebbe az emberek? Miért ilyenek?
- Mert kényelmesebb úgy élni, ha nem próbálsz meg megérteni dolgokat – szóltam közbe, igyekezve rövidre zárni a témát.
Elég sok idő eltöltöttünk már ezzel a témával, és nem olyan volt, aminek csakhamar vége szakadthatott volna. Kis társamnak sikerült az egyik legkomplexebb témába belekérdeznie, aminek ráadásul a teljes körű megértéséhez úgy éreztem, túl fiatal volt még.  
- Talán azért. Csak a kényelem nem megoldás. Később majd még kérdezhetsz Rane-től, ha akarsz és hajlandó válaszolni, de haladnunk kéne a mérgekkel. – pillantottam a férfi felé, mire felkelt a földről.
- Csupa fül vagyok – bólintotta egyetértően.
Visszafordultam a kikészített kis mintákhoz, s miközben Lucina is az oldalamhoz ballagott, belefogtam a magyarázatba.
- Három méreganyag van ebben a méregben... egyik sem mágikus eredetű. Egyszerűen beszerezhetőek, ha egy kicsit is ért hozzá az ember, bár ez elég erős dózis kellett hogy legyen ahhoz, hogy ennyi embert megöljön. – Azzal felemeltem azt a mintát, teljesen el volt színeződve, és felé nyújtottam. - Ezt szagold meg... jobban jársz ha emlékezni fogsz rá. Szárítva és porrá őrülve ételbe is beletehetik.  Ne aggódj, csak lenyelve és a szervezetben felszívódva veszélyes.
A temetőmohát mutattam meg neki, aminek jellegzetes, kissé csípős szaga volt. Közben Arisa is leereszkedett a magasból, Rane pedig vele is megosztotta a méregmintákat, amiket sorba adogattam neki. A Temetőmohát követte a Sorbus, végül pedig a legerőteljesebb a mérgek közül, a Fekete tömjén gomba mintája. Ennél összehúzta a szemét, majd a kezeivel pár laza mozdulatot tett, amit a tenyere felfelé fordításával zárt. Mondhatnám, hogy nem lepődtem meg azon, hogy az adott gomba elkezdett nőni a tenyerén, de hazudnék. Meglepett, akkor is, ha arcom ennek a legkisebb jeléről sem árulkodott.
- Ezt ismerem, néhány éve találkoztam vele. Fekete gomba, és ragacsos váladékot választ ki.
- Igen- bólintottam. - A Fekete tömjén gomba egy elég veszélyes fajta. Amit először mutattam, az volt a Temetőmoha, azt bárhol össze lehet szedni, ahol van temető… igazából a Sorbus-t is könnyű beszerezni. A Fekete tömjén már ritkább, de pont emiatt erősebb is. A három együtt pedig...
Egy pillanatra elhallgattam, mintha csak azt próbáltam volna eldönteni, hogyan lehetne ezt a legszebben megfogalmazni. Aztán rájöttem, hogy a végeredményen úgyse változtat, ahogy a helyzetet leírom, így csak mentem azzal, ami eszembe jutott.
- Nos, ezek mindegyikéből mérget lehet készíteni. A temetőmoha érzékennyé teszi a szervezetet, a Sorbus megrontja az érzékszerveket és a tudatot, a Fekete tömjén pedig... mennyiségétől függően elképesztően erős fájdalmat tud kiváltani. Ezek az emberek mind gyakorlatilag magába a fájdalomba haltak bele.
Könnyedén és kiváló pókerarccal mondtam mindezt, ugyanakkor hangom hidegen és komolyan csengett, olyannyira, hogy még Lucina is a fülét mozdítva pillantott fel rám. Ő jól tudta, mi járt éppen a fejembe. Akkor is, ha mindenkit meg akartak volna ölni, kereshettek volna valami emberségesebb megoldást. Vannak olyan mérgek, amiknek a túladagolása például azzal jár, hogy az illető elálmosodik, s mikor elalszik, soha többé nem kel fel, mert álmában a szervei felmondják a szolgálatot. Ha már mindenhogy meg akarták ölni őket, jobb lett volna, mint görcsölő fájdalmak között elhalálozni. Az emberségnek egy csepp jele sem volt ebben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeCsüt. Ápr. 04, 2019 5:04 pm

- Három méreganyag van ebben a méregben... – kezdett bele a magyarázatba. - Egyik sem mágikus eredetű. Egyszerűen beszerezhetőek, ha egy kicsit is ért hozzá az ember, bár ez elég erős dózis kellett, hogy legyen ahhoz, hogy ennyi embert megöljön. – Anita felemelte az egyik üvegcsét a földről, és felém nyújtotta. - Ezt szagold meg... jobban jársz, ha emlékezni fogsz rá. Szárítva és porrá őrölve ételbe is beletehetik. Ne aggódj, csak lenyelve és a szervezetben felszívódva veszélyes.
~ Várj meg. Én is tudni akarom, milyen a szaga.
~ Nem maradsz fent?
~ Nem. Kezd oszlani a dögszag. És jobb, ha felismerem a növényeket én is, hátha később szükség lesz rá.
Így Arisával együtt kezdtük el szagolgatni az Anita által adott növényeket.
Az elsőnek csípős, átható szaga volt, de nem hasonlított semmilyen fűszerre, amit ismertem. Abszolút el tudtam képzelni, hogy elvegyülhet ételben, ahogy az alakváltó mondta. És még csak fel sem tűnt volna.
A második minta kesernyésebb szagú volt, és ettől nekem is az az érzésem támadt, hogy minél távolabb akarok kerülni tőle. A kettő közül ez volt az erősebb méreg Anita állítása szerint.
A harmadik azonban… Összeráncoltam a homlokom. Erre emlékeztem, még a nappalimból. Több tucat gombafaj támadta meg az otthonomat valami miatt, és nekem kellett eltüntetni őket. Közöttük volt ez is. Megtornáztattam ujjaimat, és néhány mozdulatot tettem velük. Varázserőm táptalajul szolgáltak a gombáknak, amik a kezemből nőttek ki. Felmutattam a lánynak.
- Ezt ismerem, néhány éve találkoztam vele. Fekete gomba, és ragacsos váladékot választ ki.
- Igen. - bólintott. - A Fekete tömjén gomba egy elég veszélyes fajta. Amit először mutattam, az volt a Temetőmoha, azt bárhol össze lehet szedni, ahol van temető… igazából a Sorbus-t is könnyű beszerezni. A Fekete tömjén már ritkább, de pont emiatt erősebb is. A három együtt pedig... – halt el a hangja, ahogy a következő mondaton gondolkozott.
- Nos, ezek mindegyikéből mérget lehet készíteni. A temetőmoha érzékennyé teszi a szervezetet, a Sorbus megrontja az érzékszerveket és a tudatot, a Fekete tömjén pedig... mennyiségétől függően elképesztően erős fájdalmat tud kiváltani. Ezek az emberek mind gyakorlatilag magába a fájdalomba haltak bele.
Becsuktam a szemem, és kényszerítettem magam, hogy ne engedjem ki a belsőmben gyűlő varázserőt egy dühös üvöltéssel és ne fagyasszam le a környéket. Lehettek még túlélők a közelben, ha nem ittak a vízből.
Kivételesen Anita hangja is tükrözte az érzéseimet. Nem tudtam elképzelni, mit élhettek át a szerencsétlenek – és főleg azt nem, hogy mi miatt mérgezte meg őket valaki. Ennél az is emberségesebb lett volna, ha valaki idejön és kivégzi őket.
Hirtelen bevillant valami. Próbaképp az egyik holttest felé koncentráltam, és megmozdítottam a karját. Ez nem stimmelt idáig.
- Ez megmagyarázza a mozgást… - mormoltam magam elé, majd felnéztem Anitára. – A csontvázakat mágia mozgatja, a zombikat, amiknél megvannak az izmok, egyszerűbb. Náluk elpattantak az izmok. – tettem hozzá magyarázatképpen.
- Van itt még valami... – fonta össze a karjait ismét maga előtt. - Ti út közben figyeltetek fel a dögszagra, igaz?
- Igen. – vette át a szót Arisa, így újra az általa használt női hangon szólaltam meg. -Kilométerekre érződik mindenhol a méreg és a holttestek szaga. Miért?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimePént. Ápr. 05, 2019 1:17 pm

- Igen. – érkezett a felelet egy korábban ismert hangról.
Nem Rane hangja volt, így rögtön tudtam, hogy Aria átvette a terepet.
-Kilométerekre érződik mindenhol a méreg és a holttestek szaga. Miért?
Egy pillanatig nem mondtam semmit, csak mereven, kifürkészhetetlen tekintettel bámultam magam elé. Egyre inkább úgy tűnt, hogy a kezetektől fogva fennálló sejtésem beigazolódik. Ennek pedig cseppet sem örültem, sőt...
- Mi a szomszéd városból jöttünk - szólalt meg hirtelen Lucina, és úgy tűnt, mintha ő is kezdett volna furcsállni és érzékelni valamit; ami el kellett ismernem, fiatal kora miatt meglepett. - Ott mondták, hogy katasztrófa sújtotta ezt a területet... hogy ennyien meghaltak. Ezért is akarta Ar-... Anita kivizsgálni.
Olyan gyorsan javította ki a nevemet, hogy mindössze egy elcsuklásnak hangzott. Azt tekintve, mennyire zavarodott és pánik állapotban volt nem is olyan rég, reméltem, hogy ezt be fogják tudni ennyinek. Az én arcomon nyomát se mutattam annak, hogy valami kellemetlent hallottam.
- Pontosan. Éppen itt van a gond - feleltem, ahogy ismét Rane-re és társára néztem. - Mit gondoltok, mi az, ami nem stimmel?
A férfi elgondolkodott, majd néhány másodperc múlva megszólalt.
- Szerintem két dolog. Hogy őket miért kerülte el, és hogy miért nem próbáltak segíteni itt.
Csupán egy bólintással jeleztem, hogy így van, magamban pedig el kellett ismernem; örültem neki, hogy úgy tűnt, vág az esze. Egyre kevésebb kétséget vagy negativitást éreztem iránta, bár attól még messze járt, hogy a bizalmam kivívja. A tisztelet viszont már jelen volt.
- Ha tudják, hogy ez történt, a minimum, hogy be kellett volna jelenteniük. Ezek a halottak nem egy pár órásak voltak, hanem több naposak, ezt már csak a szagukból meg lehetett állapítani. Ha szóltak volna, valakik már rég feltakarították volna ezt a falut és eltemették volna a megmérgezett embereket, na meg kivizsgálták volna ezt az egészet - magyaráztam gondolataimba mélyedve. - Ez egy elég kis falu a semmi közepén, így nem meglepő, ha napokig nem tűnik fel, hogy nem adnak magukról életjelet. A szomszédoknak, akikkel kereskednek, azonban tudniuk kellett róla... mint ahogy nekünk is mondta az az iszákos fajankó.
- Ez akkor azt jelenti, hogy az ő hibájuk? - nézett fel rám Lucina döbbenettel és dühvel vegyes tekintettel. - Ők mérgezték meg szegényeket?
Elég gyorsan összetette a helyzetet, én pedig valahol büszkeséget éreztem miatta.
- Ez csak az én hipotézisem, de nagy a valószínűsége. Tekintve, hogy nekik semmi bajuk nem volt és a holtakról nem szóltak senkinek, ez a legkézenfekvőbb válasz - biccentettem, ahogy kicsit erőteljesebben ráfogtam a felkarjaimra.
Ideges voltam, még ha az arcom nem is mutatta. Egyáltalán nem tetszett a helyzet.
- Hipo-... micsoda?
- Hipotézis. Szinonima a feltételezés, felvetés szóra - fordítottam gyorsan, majd vissza is ugrottam az eredeti témára. - Akitől hallottam, az egyébként részeg is volt, mielőtt pedig többet kezdett volna beszélni, rémülten rángatták el a körülötte lévők, hogy csak az alkohol beszél belőle, és ne vegyem komolyan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
Rane Iceclaw

Hozzászólások száma : 793
Aye! Pont : 38
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 14
Jellem: Kaotikus semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeVas. Május 12, 2019 2:00 pm

Anita nem válaszolt azonnal. Elgondolkozott valamin – csak annyi látszott rajta, hogy nem örül valaminek.
- Mi a szomszéd városból jöttünk. - szólalt meg hirtelen Lucina, és úgy tűnt, mintha ő is kezdett volna furcsállni és érzékelni valamit; ami el kellett ismernem, fiatal kora miatt meglepett. - Ott mondták, hogy katasztrófa sújtotta ezt a területet... hogy ennyien meghaltak. Ezért is akarta Ar-... Anita kivizsgálni.
Hümmögve gondolkoztam el a hallottakon. A szomszéd város nem lehetett messze – az ilyen kis falvak csak úgy tudtak fennmaradni, ha kereskedtek egy nagyobb várossal, ahonnan beszerezhették a szükséges szerszámokat. De ha folyamatos kapcsolat van fent a két település között, akkor…
- Pontosan. Éppen itt van a gond. - szakította félbe a gondolataimat Anita, és újra ránk nézett. - Mit gondoltok, mi az, ami nem stimmel?
Nem volt nehéz kitalálni.
- Szerintem két dolog. Hogy őket miért kerülte el, és hogy miért nem próbáltak segíteni itt.
~ Ezt honnan tudtad?
~ Egy faluban nőttem fel, hasonlóban, mint amilyen ez volt. Évente egyszer eladtak szinte minden élelmiszert a városnak, amit megtermeltek, és cserébe pénzt, szerszámokat, és minden mást kaptak a falusiak, aminek az előállításához nem értettek. És legfeljebb hetente kisebb vásárokat tartottak. Ha ez egy járvány lenne, átterjedt volna a városra is.
~Áh. Mint amikor két csorda találkozik.
~ Nagyjából.
- Ha tudják, hogy ez történt, a minimum, hogy be kellett volna jelenteniük. Ezek a halottak nem egy pár órásak voltak, hanem több naposak, ezt már csak a szagukból meg lehetett állapítani. Ha szóltak volna, valakik már rég feltakarították volna ezt a falut és eltemették volna a megmérgezett embereket, na meg kivizsgálták volna ezt az egészet. - erősített meg a gondolataimban Anita. - Ez egy elég kis falu a semmi közepén, így nem meglepő, ha napokig nem tűnik fel, hogy nem adnak magukról életjelet. A szomszédoknak, akikkel kereskednek, azonban tudniuk kellett róla... mint ahogy nekünk is mondta az az iszákos fajankó.
- Ez akkor azt jelenti, hogy az ő hibájuk? - Lucinán egyszerre látszott düh és hitetlenség. Megértettem a kis Sulekket… Egyelőre én sem akartam elhinni, hogy bármi okuk lett volna ezt tenni. - Ők mérgezték meg szegényeket?
- Ez csak az én hipotézisem, de nagy a valószínűsége. Tekintve, hogy nekik semmi bajuk nem volt és a holtakról nem szóltak senkinek, ez a legkézenfekvőbb válasz. - bólintott egyet Anita, és egyik kezével ráfogott a felkarjára. Nem kerülte el a figyelmem az ideges gesztus; valahol örültem neki, hogy újdonsült társamat is legalább valamennyire felzaklatja a helyzet.
- Hipo-... micsoda? - értetlenkedett Lucina. Furcsa volt a szavak tanítása… Ha Arisának kellett valami, csak kikereste a fejemből a megfelelő kifejezést.
- Hipotézis. Szinonima a feltételezés, felvetés szóra  Akitől hallottam, az egyébként részeg is volt, mielőtt pedig többet kezdett volna beszélni, rémülten rángatták el a körülötte lévők, hogy csak az alkohol beszél belőle, és ne vegyem komolyan.
- De... Miért tettek volna ilyet? - fontam össze a karomat magam előtt.
- Ez egy jó kérdés... - Eszerint Anita sem tudta a választ. Akkor még volt remény arra, hogy nem igaz a sejtése. - Valamivel biztos rendelkeztek, amivel ők nem, vagy más okokból az útjukba kerültek. Amíg nem derítjük ki, nem tudunk biztosat.
- Vagy ki kell hallgatni valakit... Vagy túlélőket kell keresnünk itt. Ismersz valami keresővarázslatot? - A nekromancia egyik hátránya: a halottak nem beszélnek, és az élők felderítésére egyáltalán nem alkalmas, ha nem akarjuk őket halálra ijeszteni.
- Nem. - rázza meg a fejét. - Csak támadó és gyógyító mágiákban vagyok jártas, a keresés alapúak nem az erősségeim. Kihallgatásban viszont jó vagyok. - Egy emlék tolult fel, amikor valakit én ’hallgattam’ ki… Kirázott a hideg. Nem volt szép dolog, amit ott és akkor tettem.
- Arisa pedig nem érez semmit a szag miatt. Marad a régi megoldás, a séta. - csóváltam meg a fejem végül.


A hozzászólást Rane Iceclaw összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2019 4:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aria Hillen
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Aria Hillen

Hozzászólások száma : 438
Aye! Pont : 0
Join date : 2015. Nov. 25.
Age : 24
Tartózkodási hely : Jobbára a konyhában vagy akörül

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Kaotikus Semleges

A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitimeHétf. Jún. 24, 2019 3:10 pm

- De... Miért tettek volna ilyet? – tette fel a jogos kérdést Rane, karjait összefonva maga előtt.
- Ez egy jó kérdés... – ismertem el. - Valamivel biztos rendelkeztek, amivel ők nem, vagy más okokból az útjukba kerültek. Amíg nem derítjük ki, nem tudunk biztosat.
- Vagy ki kell hallgatni valakit... Vagy túlélőket kell keresnünk itt. Ismersz valami keresővarázslatot?
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Csak támadó és gyógyító mágiákban vagyok jártas, a keresés alapúak nem az erősségeim. Kihallgatásban viszont jó vagyok.
Legalábbis általában ki tudtam szedni az emberekből azokat az információkat, amikre nekem szükségem volt.
- Arisa pedig nem érez semmit a szag miatt. Marad a régi megoldás, a séta. – csóválta meg a fejét lemondóan.
Sajnos egyet kellett értenem vele. Ha túlélőket akartunk találni, ez maradt az egyetlen megoldás. A rothadó hús szaga még most is olyan erős volt, hogy szinte facsarta az orromat, szegény Lucináéról nem is beszélve. Láttam rajta, hogy próbált olyan kicsi levegőket venni, amekkorákat csak tudott.
- Váljunk szét, úgy gyorsabban haladunk. Lucinával mi erre megyünk – böktem jobb oldalra. - Mikor és hol találkozzunk megint?
- Rendben. Egy fél óra múlva ugyanitt. Nincs olyan sok ház. Hogy állsz a telepátiával?
- Tudok normális és harci telepátiát használni. Miért? – érdeklődtem, bár mire végigmondtam a kérdést, már eszembe is jutott rá a válasz.
Itt voltunk a semmi közepén, és bár mindenki halottnak tűnt az még nem jelentette azt, hogy semmi veszély nem leselkedett ránk. Amennyiben ezeket az embereket tényleg lemészárolták, lehet, hogy valaki még valahol lesben áll, nehogy kitudódjon.
- Nem hiszem, hogy fenyegetne minket bármi veszély, de kapcsolatban kéne maradnunk valahogyan. Be tudsz venni a kapcsolatba?
Lehunytam a szemem, majd egy kis koncentrálás után rákapcsolódtam. Egy pillanatra teljes káoszt hallottam az elméjéből: valami furcsa zajt, ami mintha nem is emberi nyelv lett volna, pár olyan gyorsan végigpörgő képet, hogy semmit nem tudtam kivenni belőlük. Mintha az pillanatnyi érzéseinek egy morzsája is átjött volna, de mindez túl hamar ment végbe ahhoz, hogy biztos legyek benne. Azt biszont tudtam, hogy sose volt még ilyen furcsa telepátia kezd
~ …Igen. Nagy a hatósugara, ez a kis város semmiség lesz neki.
Végül úgy döntöttem, nincs semmi közöm ahhoz, mi játszódik a fejében, így nem kérdeztem rá. na meg annyira nem is érdekelt.
- Köszönöm. Akkor induljunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0   A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A bájitaltan alapjai - Aria Hillen és Rane Iceclaw találkozása 2.0
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Háló Völgy-
Ugrás: