Kate Soren vs. Kozmosz Kapitány

Az öltözőből elindultam az aréna bejárata felé miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudott Night rávenni arra, hogy megküzdjek itt, ráadásul valami Kozmosz Kapitány ellen, életemben nem hallottam ezt a nevet. Abban mondjuk legalább igaza volt, hogy egy erőpróbának jó lesz, végül is legalább megtudhatom, hogy mennyit is ért az a több év tanulás.
Még volt jó pár méter az ajtóig mégis már akkora hangzavar volt, hogy a saját gondolataimat sem hallottam, a közönség tombolt két szót ismételgettek folyamatosan.
- Kozmosz Kapitány! Kozmosz Kapitány! – Kissé elhúztam a számat, ezekből a megszállott kiáltásokból arra következtettem, hogy az ellenfelem valószínűleg nagyon erős, különben miért is imádnák ennyire?
- Essünk túl rajta – mondtam egy sóhajtás kíséretében, ahogy megálltam az ajtó előtt az szép lassan kinyílt és felfedte előttem a küzdőteret, ez volt az a pillanat, amikor még a lélegzetem is elállt, tükrük voltak mindenhol. Ugyan minimális hely volt a tükrök között, de ez mit sem számított, ha azt nézzük, hogy mind a levegőben, a talajon és még a földből is darabok álltak ki, azonban azokból nem a saját tükörképen nézett vissza rám, hanem egy fura szemüveges, köpenyes férfi.
- Ifjú mágus, te is a gaztevők üldözésére szenteled életed és tanulni kívánsz tőlem, kitől minden sötét varázsló retteg? – Szegezte nekem a kérdést nem sokkal az után, hogy beléptem az arénába ezzel kizökkentve a csodálkozásból.
- Eszemben sincs egyébként, meg vagyok elégedve a Mesteremmel, de kösz – válaszoltam, mire a köpenyes csak felhördült a közönség, pedig méltatlankodva felkiáltott. Ezt látva elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg rosszul válaszoltam a kérdésre, de több gondolatot erre már nem pazarolhattam, mert felhangzott a küzdelem kezdetét jelző gongszó.
- Nos akkor nem fogom vissza magam megmutatom milyen erővel is rendelkezik Kozmosz Kapitány, ki visszatartja a gonosz szolgáit – ismét zavarba ejtően hangos kiáltások hangzottak fel a nézőktől - Cosmos Punch – kiáltotta majd előre ütött. Azonban kellően elvétette a célt, mert helyettem az egyik tükröt ütötte meg, erre egy rendkívül férfiatlan kiáltás hangzott fel tőle, és a kezét kezdte el rázni minden bizonnyal a fájdalom miatt, de ez a mozdulatsor nem sokkal ez után hirtelen megszakadt úgy hiszem észbe kapott, hogy ez nem illik hozzá.
- Hah cseles vagy, de többször nem dőlök be a gonosz trükkjeidnek – mondta én viszont ezt csak egy kissé oldalra billentett fejjel és rendkívül értetlenkedő arccal díjaztam. Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy tulajdonképpen én valami komédiába csöppentem és mindjárt jön a műsorvezető, hogy szóljon, hogy hát ez csak átverés volt. Ez azonban nem történt meg helyette ellenfelem, különféle idiótábbnál idiótább pózokba vágta magát, némelyiknél határozottan az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen ő nem is ember, mert lehetetlen így megállni anélkül, hogy az illető ne esne pofára közben. A legrosszabb az egészben, hogy ezt olyan hihetetlen fényképezési roham követte a nézők részéről, ami majdnem kiégette a szemem, főleg, hogy a tükrök remekül felerősítették a vakuk fényét. Így szinte vakon kezdtem el ellenfelem vélt irányába haladni, egyre inkább elhatalmasodott rajtam az az érzés, hogy ideje lenne a lehető leggyorsabban lezárni ezt a küzdelmet, de mielőtt még igazán végig gondolhattam volna, hogy hogyan is kellene ezt megtenni a hátamban egy lábat éreztem. Kissé megtántorodtam a rúgástól, na, nem az ereje miatt, sokkal inkább a meglepettség volt az oka. A támadóm felé fordultam és egy Wind Blastot indítottam útjára, de mivel színes foltok cikáztak még a szemem előtt így eltévesztettem és a széllöket a tükrökön cikázott még egy pár méterig.
- Sajnálom, de fiatal vagy még, hogy felvehesd a versenyt egy magamfajta bűnüldöző erejével – kezdett bele a szónoklatába ismét a Kapitány, de nem hagytam, hogy folytassa a mondandóját, hanem már újra a látásom birtokában egy átlós mozdulatot írtam le a kezemmel, ezzel egy méteres szél pengét lőttem felé. A férfi nem tudott ellépni előle túl közel volt ahhoz, de az utolsó pillanatban maga elé emelte kezét ezzel védve felsőtestét, így nem volt olyan hatásos a támadásom, de az alkarján keletkezett egy seb, ami vérezni kezdett.
- Vér, az én vérem – nézett le a karjaira miközben egyre sápadtabbá vált és hirtelen összeesett, elájult. A nézősereg mintha csak erre a végszóra várt volna kezdett mindenféle dolgot felém dobálni a rohadt paradicsomtól kezdve a tojáson át és mellettem még egy fél tégla darab is a földre esett.
- Csaló! Fekete mágiát használt! – Ordibálták, számomra viszont ez jelentette a végét a küzdelemnek a lehető leggyorsabban siettem ki a küzdőtérről és meg sem álltam az öltözőkig ahol lerogytam a padra. Épp hogy csak ezt megtettem az ajtó nyikorogva ismét kinyílt már épp támadásra emeltem a kezem mikor felismertem a belépőt, aki amint meglátott kétrét görnyedt a nevetéstől, valószínűleg remekekül festhettem így étel darabokkal a hajamban.
- Ezt nem hiszem el, hugi ezt meg kell ismételni valamikor – nyögte ki két nevetési roham között Night, a válaszom csak egy széllökés volt, ami kirepítette a fiút az öltözőből.
- Soha az életben nem megyek bele többet semmi olyanba, amit ez az idióta javasol!