Téli Fesztivál - Hoshitsuki Mei & Kate Soren ismerkedés

Miután sikerült megszabadulnunk a megbízónk kérésére a hópárducoktól a környékben lévő Hoarfrost falu felé vettük az irányt. Night állandóan rabszolgahajcsár mentalitásomra panaszkodott így úgy döntöttem a következő küldetés előtt hagyom pihenni, hátha most nem újabb harc lesz a vége mint a fürdőzős ötletnél, bár mentségemre mondva, fene se gondolta, hogy lávaúszók lesznek a forrásban.
- A faluban megszállunk pár napra, mit szólsz hozzá? - Érdeklődtem meg azért bátyámtól a dolgot, így kevesebb esély volt arra, hogy ha bármi történik ismét én leszek a hibás.
- Azt, hogy itt hideg van - húzta össze jobban magán a fekete kabátját.
- Tél van - világosítottam fel olyan hangon mintha csak egy kétéveshez beszélnék.  
- Nem mindenkinek van Air Skin mágiája - morgott ismét, miközben tekintete vékony pulcsimon állapodott meg egy fintor idejére.
- Amint odaértünk kapsz forrócsokit - ajánlottam fel feleannyira sem lelkesen mint ahogy ezután Night nézett rám. Egyik pillanatról a másikra húzta ki magát, léptei ruganyosabbak lettek és végre már nem úgy nézett ki mint a szerencsétlenség mintaszobra.
- Tudod te, hogy kell motiválni. Sűrűbben is kipróbálhatnád - vigyorgott rám és közben a falu határára meg is érkeztünk.
- Általában nem nyafogsz ennyit - mosolyogtam rá, erre ő ismét mogorván nézett rám. Ahhoz képest, hogy milyen kicsinek tűnt messziről a hely tele volt most emberekkel, mindenki valami fesztivált emlegetett, de egyelőre nem különösebben figyeltem erre. Tekintettemmel a bódékat vizsgálgattam amit most a főutcán felállítottak és végül meg is találtam amit kerestem a fórró italokat árusítót.  
- Jó napot, két forró csokit kérnék - léptem is rögtön az árushoz, aki mosolyogva tett eleget a kérésemnek. Míg ő az italainkat készítette addig mi a kisebb tömeget vizsgáltuk, láthatólag ma mindenféle népség megfordult itt, bár jórészt gyerekek szaladgáltak az utcán, hógolyót dobálva mindenkire, akit csak el tudtak találni.
- Ti is a fesztiválra érkeztetek? - Meglepődve pillantottam az árusra, miközben átvettük a poharainkat én, pedig fizettem.
- Nem, mi csak pihenni jöttünk - válaszolt Night megelőzve engem.
- Igaz, ti egyébként is csak ketten vagytok - jelentette ki sajnálkozva majd értetlenkedő arcunkat látva folytatta - három fős csapatok versenyeznek különféle feladatokban.
- Jutalom is van?
- Persze, általában 500 gyémánt és valamifajta tárgy ajándék, az minden évben változik - válaszolt segítőkészen az árus. Majd egy szórólapot nyújtott át nekünk, amin nagy betűkkel a Téli fesztivál felirat állt és a program leírás köztük a versenyé is, ezt megköszönve kezdtem el sétálni végig a főutcán nézelődve Nighttal a nyomomban.
- Pihenni jöttünk - jelentette ki ismét.
- Tudom, de nézd ez pihenés ez csak hószobor építés, hógolyó csata meg ilyenek. Egyszerűen csak találnunk kéne még egy embert - vigyorogtam rá a poharam felett. Pár másodperc után megadta magát és egy sóhaj kíséretében rábólintott az ötletemre, mint ahogy tette azt szinte mindig.

Lassan iszogattuk séta közben forró csokinkat, de legnagyobb bánatomra az elég gyorsan elfogyott és hiába értünk szinte már a főtérig mégsem láttam olyan társaságot, akik még csapattársat kerestek volna.
- Ezt a versenyt lehet még a kezdés előtt fel kell adnod - vészmadárkodott Night én, pedig csak fújtam egyet és újult erővel kezdtem el az embereket figyelni. Mivel az égiek engem eléggé kedvelnek avagy bátyámat utálják így mögöttünk megszólalt megmentőnk, egy látszólag velünk egyidős lány személyében.
- Szia! Igen, mindenképp mi is társat keresünk - ugrottam rögtön a lehetőségre mosolyogva. - Ő itt a bátyám Night Seraph én, pedig Kate Soren vagyok, mindketten Quatro Cerberus cég tagja.
- Üdv! - Köszönt a srác is, bár arcán közel sem az öröm látszott hanem a teljes belenyugvás, hogy most már tényleg nem tudja kihúzni magát az egész fesztiváli bohóckodás alól. Pedig annyival jobban hangzott egy forró fürdő, némi ennivaló és a jól megérdemelt alvás még akkor is ha még csak háromnegyed egy van.
- Akkor mehetünk jelentkezni is, ugye? - Kérdeztem csapattársaimat miközben a főtér főutca felőli részén lévő kis bódé felé intettem aminek tetején hatalmas betűkkel a jelentkezés felirat állt. Night mellettem úgy nézett rám mint aki azon gondolkodik, hogy ha ez még kérdés akkor nemet mond, de természetesen neki ebben már nem volt szava, ezért is néztem Meire a választ várva. Amennyiben igent mond úgy már indultunk is a bódé felé, ahol a neveink megadás után közlik, hogy mi leszünk a tizenhatos csapat és a kezünkbe nyomnak egy lapot. Azon a verseny feladatok szabályai szerepelnek többet közt az is, hogy mely számokban használható mágia, valamint annak tanúsága szerint negyedóra múlva kezdődik az első versenyszám a tér túloldalán. Arra nézve egyelőre csak egy felállított pódium valamint majd három méter magas falakkal elkerített rész látható, de, hogy a falak mögött mi van azt egyelőre nem lehet tudni.

Ahogy sétáltunk a pódium felé úgy egyre inkább izgatottság lett úrrá rajtam és úgy kellett visszafogni magam, hogy kezeimmel ne kezdjek dobolni a lábamon vagy kezdjek bele valami teljesen felesleges régi történet mesélésbe csak, hogy eltereljem a figyelmem kicsit a közeledő kezdésről. Még soha nem vettünk részt ilyen versenyen és kicsit úgy éreztem magam mint mikor először léptem be a párbaj arénába. Night, pedig azon küzdött, hogy ne ásítozzon fél percenként miközben a többi csapat tagjait figyelte unottan. Még mindig meglepett, hogy amíg nem az életére törnek, addig eléggé hidegen hagyják az események. Persze ez most csak addig volt igaz amíg Mei fel nem tette a kérdését mert akkor egy kissé megfagyott a levegő körülöttünk, nem arról volt szó, hogy titkoltunk volna a történteket, de ettől függetlenül azért igyekeztünk ezt a témát általában kerülni.
- Nem vagyunk vér szerinti testvérek - válaszolt Night megrántva a vállát. Látva, hogy a válasza nem igazán elégítette ki Mei kíváncsiságát valamint mert úgy éreztem, hogy a csapattársaknak kedvező ha kicsit ismerik egymást így folytattam bátyám megkezdett magyarázatát.
- Hétéves korom óta az apja nevelt meg hát végül is előtte is állandóan egymással lógtunk és azóta sem tudom levakarni magamról így az a legegyszerűbb ha azt mondom, hogy a bátyám - kezdtem bele először komolyan majd nem bírtam tovább és szokásomhoz híven elkezdtem Nightot piszkálni mosolyogva.
- Ha nem lennék már rég éhen haltál volna a könyveidet bújva - válaszolt vissza reflexszerűen.
- Te egyedül jöttél a fesztiválra vagy csak a többiek nem akart részt venni a versenyben? - Érdeklődtem miután az agyamban megfelelő témák után kutattam. A rengeteg edzés és szüleim utáni keresés miatt nem igazán töltöttem időt a korombeliekkel Nighton kívül, így kicsit nehezemre esett olyan témát találni, ami előre vihetné a beszélgetésünket.
- Nem akarom megzavarni a beszélgetést, de a kiírás szerint az első versenyszám az valamifajta evőverseny lesz, csapatonként csak egy embert választhatunk erre a feladatra, viszont ő bármilyen mágiát használhat. A többiek állítólag segíthetek, de hogy hogyan azt nem írja. - Mondta Night miután hagyott minket pár percig még beszélgetni. Én közben, pedig reménykedtem, hogy Mei feneketlen bendővel rendelkezik mert ha rajtunk múlik ez a versenyszám, akkor túl sok pontot nem szerzünk hiszen egyikünk sem túl nagy étkű.

Mei válaszát hallva még inkább mosolyogtam, úgy tűnt nem mi voltunk az egyetlenek akik puszta véletlenből keveredtek a fesztiválra.
- Mi sem így terveztük, de ha már így alakult legalább kipróbáljuk milyen is egy ilyen fesztivál - válaszoltam azt az aprócska tényt kihagyva, hogy kettőnk közül kizárólag én vágyom ilyenekre. A szüleim utáni keresés mellett szerettem volna néha normális fiatalnak is érezni magam. Az a megjegyzés, hogy van egy társa, aki nem elég erős a hosszú utakhoz felkeltette az érdeklődésemet, de mielőtt még ezután kérdezhettem volna Night kezdte el a szabályokat mondani.
- Csillaglélek mágus? Akár még működhet is, a szabályok szerint bármilyen mágia megengedett és a te mágiádnak köszönhetően idéződnek meg a csillagszellemek- mosolyodott el most már Night is.
- Akkor ez a feladat ha nem gond lehetne a tiéd - néztem Meire reménykedve, hiszen csillagszellemeivel közösen csak többet tud enni mint a többiek, már persze ha nekik nincs ilyen ütőkártyájuk. Ezt követően nem sokkal mozgolódás támadt a pódiumnál majd egy a negyvenes éveiben járó férfi sétált fel rá mikrofonnal a kezében.
- Hölgyeim és Uraim, üdvözlöm önöket az idei Téli Fesztiválon. Ebben az évben a huszonegy induló csapat négy versenyszámban mérettetheti meg magát. Az első versenyszám nem más mint egy evő verseny. - Ahogy a konferálásba belekezdett úgy csendesett el a tér is és a versenyzők és nézők egyaránt csak rá figyeltek. - Kedves versenyzőink mivel hideg van így nem kérhetünk titeket arra, hogy egy helyben ülve falatozzatok, ezért is izgalmasabbá tesszük kissé a feladatot nem csupán megenni kell az itt található ételeket hanem levadászni is. Melgren Cukrászdájának jóvoltából az idei Fesztivál ételei között szerepelnek a már jól ismert pattogó csokoládé és marcipán gombák, szaladgáló cukorka figurák valamint az árnyék gombócok. Igen, igen jól hallották idén ezt a különlegességet is sikerült beszereznünk a messzi kontinensről, ennek az egzotikus gyümölcsnek viszont van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy mindig a sötét felé igyekszik és igen jól sejtik, elegendő ilyen helyet biztosítottunk neki. A nehézségre való tekintettel ennek megevése fogja a legtöbb pontot érni. Nem is húznám tovább a szót kezdődjék hát a lakoma.
Intésére az eddig látott paraván félre húzódik és láthatóvá válik, hogy a tér másik fele teljesen átalakításra került, mintha egy kisebb havas erdőt telepítettek volna a falu közepére, mely továbbra is körbe volt kerítve, de már csak körülbelül derékig érő falakkal nagyjából középtájra, pedig egy nagyobb kaput helyeztek el. Ámulva figyeltem az új terepet, ujjaim egyre izgatottabban doboltak a lábamon. Night közben kíváncsian tanulmányozta az erdőt, igyekezett már előre felmérni a terepet, kitalálni vajon milyen nehézségű feladattal állnak valójában szemben.
- Hát akkor sok sikert nekünk - vigyorogtam a társaimra miközben megindultunk a többi csapat után a kapu felé.