HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A sivatag dűnéin

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: A sivatag dűnéin   Csüt. Okt. 14, 2010 6:17 pm

Fiore királyság területén van egy ici pici folt, egy kis sivatag amelyből annak ellenére hogy igencsak pici nem igen könnyű kijutni. Veszéjeket relyt magában a forróság, és az éjszakai minuszok röpködése. Valamint nem is beszélve az ott élő garázdálkodó haramiákról és a megannyi állatról amik nem éppen háziasított kiskedvencek... Ezzel nem lenne semmi baj ilyen a természet, ám valamiért mostanában egyre több furcsa jelenség övezi ezt a térséget. Az egyik legnagyobb gond hogy nemrégiben egy hatalams oázis fakadt a sivatagban s a túl sok víz nem tud kiszáradni ezért elkeveredik a homokkal és nagyon sok iszapos, saras futóhomokot hoz látre ami életeket is vehet el. Aztán ott van a meglepő fényáradat éjszakánként amik megzavarják az élővilágot, és még sorolhatnám.. Ennek a jelenségeknek a kutatására indult egy sivatagi vándor, egy homokmágus, akit valószínűen elnyelt egy nagyobb homokdűne, vagy elmerült egy futóhomokban, nem tudni, azonban szerető családja várja haza s ebben kérik a segítségeteket.
Feladat megkeresni a mágust!
Szint D
Jutalom: a teljesítményeteknek megfelelő Varázserő, illetve fejenként 90 ezer gyémánt
Első postban kérem leírni a készülődést, indulást, majd a család birtokára való eljutást mely egy aprócska csinos házikó a sivatagtól oylan 50 km-re.
A postolási sorrendet ti szabjátok meg aki hamarabb ír az kezd!( de kezdje el valaki!) A psotolási határidő 3 nap , ha valaki nem tartja be anélkül hogy szólna azt nem kizárom hanem a küldetést zárom be ott ahol tart, szóval vagy szóltok vagy kiszúrtok a töbiekkel.
Jó munkát, sok szerencsét!
Lucy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Csüt. Okt. 14, 2010 11:07 pm

Már néhány napja megérkeztem Quatro Cerberusba, és az eltelt időt azzal töltöttem, hogy minél ritmikusabban tudjam lógázni lábaimat a kiszemelt padon, és próbáltam beszédbe elegyedni néhány társammal, ami elég nehéz volt, tekintve, hogy Richard, a csapos szerint szinte mindenki küldetésen volt.
Az ismerkedés amúgy sem az erősségem, tekintve gyerekkoromat, ahol összesen egy emberrel tartottam fent normális kapcsolatot, úgyhogy inkább csak nézelődtem, és próbáltam megjegyezni a klán tagjait. Általában, mikorra elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy megszólítsak valakit, az már épp kiment az ajtón..
A mai nap sem volt másmilyen, legalábbis ami az elejét illeti. Már az első napon béreltem egy házat a klánháztól nem messze, hogy minél kevesebbet kelljen gyalogolnom - sosem bírtam a horkolást, ezért nem akartam a klán lakóépületébe beköltözni, hisz ki tudja, ki lesz a szomszédom.
Mikor beléptem az étkezőbe, első lépéseim a küldetésfalhoz vezettek, hiszen főbérlőm nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy fizessem ki az első részletet. Egy 90.000 gyémántos küldetésen akadt meg a szemem.
- Sivatag... Oázis.. Nem háziasított állatok.. Éjszaka fények.. Egyebek.. Homokmágus megkeresése... Találkozás: a sivatagtól nem messze.. - futottam át gyorsan a legújabbnak látszó papírt.- Richard, megtaláltam a tökéletes küldetést! Egy oázisba kell mennem, ahol éjszaka tüzijátékokat rendeznek, és cirkusz is van!
- Az nem biztos, ho... - veszett bele a csapos hangja a távolba, ahogy kifutottam az ajtón, hogy elérjem a következő vonatot. Alig pár perc alatt összepakoltam mindent egy hátizsákba, majd az állomásra rohantam.
- Ide kérek egy jegyet. - mutattam a térképen az úticélt, és fél óra múlva már úton is voltam. Az idő elég gyorsan telt - kedves foglalatosságommal ütöttem el az órákat, egy kis jégdarab formáját próbáltam minél gyorsabban változtatni. Még határozottan koncentrálnom kellett minden változtatás előtt, de hát a gyakorlat teszi a mestert.
Már délutánba hajlott a nap, mikor megérkeztem a célállomásra. A megálló egy néhány utcás falu volt, ahol gyorsan be is tértem az első fogadóba, amit találtam. Farkaséhes voltam, ráadásul a jégzsonglőrködés is kimerített, de ma mindenképpen el akartam jutni abba a házba. Az étkezőben teltház volt, így minél kevésbé akartam feltartani a fogadóst.
- Ne haragudjon, nem tudja, ki adta fel ezt a küldetést? - toltam az orra alá a küldetésfalról letépett papírt. - Ööö, és egy adag rántott húst kérek - adtam le a rendelést, amikor a fickó sanda tekintettel nézett rám. Az arckifejezése széles mosolyba váltott át.
- Dehogynem! A ház innen néhány kilométerre van. Egy-két órán belül akár oda is érhet, még akkor is, ha nem sietős a dolga. Az ételt mindjárt hozom.
Fél óra múlva már javában faltam a kaja maradékát, és figyeltem a vendégeket, mikor két ember lépett be - egy szakállas-pajeszos fickó és egy ezüsthajú lány -, láthatóan szintén nem idevalósiak. Fél fülemmel hallottam, hogy a vendéglőssel beszélgettek, és egy lapot mutattak neki, majd a válasz után gyorsan távoztak.
Bízva esélyeimben, otthagytam a pénzt az asztalon, és szép lassan utánuk indultam, messze lemaradva tőlük. És igen! Ugyanoda mentek, ahova én, de vagy nem néztek hátra, vagy csak nem érdekelte őket, hogy követem őket.
Bő egy órán belül egy kisebb házat pillantottam meg. Közelebb érve úgy tűnt, kifejezetten takaros hely, szépen gondozott kerttel és fafalakkal. Megvártam, míg az általam követett emberek bekopogtak a házba, majd az ajtónyitást követően néhány perccel én is beléptem a házba.
- Üdvözlök mindenkit! - toppantam be, halálra rémítve mindenkit. - Errmm, a felhívásra jelentkeznék.. - Mutattam fel ma már harmadszorra a lapot.


A hozzászólást Rane Iceclaw összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 03, 2010 6:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Pént. Okt. 15, 2010 8:08 pm

Mostanra már sikerült rájönnöm, hogy nem érdemes csak úgy küldetést választani. Ezentúl minden alkalommal legalább kétszer fogom végignézni a táblát. Mivel nem találtam egy nyugodtnak tűnőt se, a klánházban igyekeztem megtalálni a legnyugodtabb helyet. A nyugati saroknál nincs is jobb, távol van mindentől és mindenkitől, bónuszként még kellemes sötétség is uralkodik benne.
Éppen szokásos naplopó tevékenységemet folytattam a sarokban, mikor észrevettem, hogy új küldetéseket raknak ki a táblára. Szerencsére a többi tag mással volt elfoglalva, így minden zavaró tényező nélkül válogathattam az újdonságok között.
Rengeteg a különböző védelmi és tolvajirtásos munka, de akad még cirkuszi fellépés is. Ez nem lehet igaz, mindenhol sok az ember. Előbb utóbb kénytelen leszek feladni.
De aztán megakad a szemem egy papíron. A munka egy ember megkeresése. A sivatagban. Civilizációtól távol. Éljen! Cigánykereket tudnék hányni örömömben, ha nem félnék attól, hogy beverem a fejem. Gyorsan papír le és meg is vagyunk.
-Elvittem a sivatagi máguskereséseset!
Eztán spuri ki az ajtón, megállás nélkül rohanok az állomáshoz, már fáj a lábam. Jókedvem hatalmas,l olyan nagy, hogy ha megszólítana valaki, talán még szóba is elegyednék. Erre nem történt példa, de az egész úton valami bugyuta dalt dúdolgattam, amit egy, a folyosón elsétáló kislánytól hallottam. Mi ütött belém?
Az érkezés is simán ment, addigra már sikerült abbahagynom a dúdolást. A vonatból kilépve megcsapott a nosztalgia szele. Alig 2 hónapja mentem el otthonról, de ez most mindennél jobban esett. A száraz levegő, a felhőtlen ég, és az égen röpködő ragadozómadarak.
-Ahhh.
Nagyot szippantok a levegőből és elindulok valami támpontot keresni, kezemben a küldetés papírját szorongatva. Az ilyen kis falukban mindig a fogadó az élet központja, ez tűnik most a legjobb választásnak. Hátulról valaki megfogja a vállam. Ösztönösen védekező pozícióba állok.
-Van fogalmad róla merre mész?
Ó, csak Atsui az. De jó újra látni.
-Jah. Előre. És biztos jó fele megyek.
Most már némán megyünk tovább a fogadóig. Betérve aztán irány a pult, úgy tűnik a fogadóst nem lepi meg különösebben a jelenlétünk.
- Jó napot kívánok, szeretnénk információt az alábbi küldetésről. -Atsui a tulaj orra alá nyomja a papírt. -És valami gyors szíverősítő is jöhet!
A pasas csettintett egyet és elmondta az odasiető fiúnak a rendelés, majd elmondta nekünk hol található a küldetés feladója. Ekkora már a fiú is visszaért, úgyhogy rögtön távoztunk is.
Kinn aztán ittam néhány slukkot frissen szerzett kókuszpálinkámból és megújult jókedvvel indultam a megbízóhoz. Az út során néha-néha úgy éreztem, mintha követnének, de ezt betudtam annak, hogy a pálinka jobb az átlagosnál.
Körülbelül 25 perc gyaloglás után, bár lehet hogy a pálinka megrövidíti az időt, egy egész rendes kis házhoz értünk, különlegessége, hogy az átlagosnál nagyobb kerttel büszkélkedhetett. Szépen bekopogtunk, és beléptünk a belülről még csodásabb helységbe. Látszott, hogy a tulaj bőven rendelkezik pénzzel. Falakon néhány olajfestmény, és az egész szobában különféle faragott díszek.
Míg én gyönyörködöm Atsui bemutatkozik a háziaknak, akik örömmel fogadnak minket.
- Üdvözlök mindenkit! -Rémít valaki hátulról hirtelen halálra. A betoppant fiú láthatólag nem idevalósi.
- Errmm, a felhívásra jelentkeznék..
Felmutatja a küldetéspapírt.
-Remek! Társulhatsz velünk!
Úgy tűnik ma semmi sem ronthatja el a kedvem.


A hozzászólást Ovan Sanddigger összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 23, 2010 2:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 31
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 13
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szomb. Okt. 23, 2010 1:55 pm

Fekete kis táskám az ágyamon hevert, egy-két ruha még kilógott belőle, mellette pedig egy enyhén szakadt papírfecni. Kivettem a hűtőből, ami még ehető volt benne, és elhelyeztem a táskámban, majd miután sikerült mindent beletuszkolnom, egy határozott mozdulattal behúztam rajta a cipzárt. A táskát a hátamra vettem, a cetlit pedig kezembe szorítottam és elindultam. Az ajtóból még visszanéztem takaros, bár most kicsit rumlis bérelt lakásomra, majd rohamléptekben a vonatállomás felé vettem az irányt.

Alighogy visszaértem első küldetésemről, máris találtam egy olyat, ami felett nem tudtam átsiklani. Amíg a jegypénztárnál sorba álltam újra átolvastam a küldetéstábláról letépett fecnit: „hatalmas oázis fakadt a sivatagban s a túl sok víz nem tud kiszáradni ezért elkeveredik a homokkal és nagyon sok iszapos, saras futóhomokot hoz létre, ami életeket is vehet el” ; „meglepő fényáradat éjszakánként amik megzavarják az élővilágot” ~ ezek nagyon furcsa jelenségek, még sosem láttam ilyesmit ~ gondoltam magamban. „A jelenségeknek a kutatására indult egy sivatagi vándor, egy homokmágus, akit valószínűen elnyelt egy nagyobb homokdűne, vagy elmerült egy futóhomokban” ~ mentsd meg a mágust! Motyogtam és összeszorítottam kezemben a papírt. Közben sorra kerültem, megvettem a jegyem és szerencsémre be is futott a vonat.

Felszálltam és azonnal megláttam egy ismerős arcot. Ovan volt az, ő is észrevett engem. Mosolyogva biccentett nekem, amit viszonoztam, majd leültem egy szabad helyre. Utazás közben az elveszett homokmágusra és családjára gondoltam, akik várják őt haza, s a fejemben megjelent képtől szomorúság öntött el, átéreztem a helyzetüket. Növekvő búskomorságomból Ovan furcsa dudorászása zökkentett ki, amit mosolyogva hallgattam az út további részében.

Megérkeztünk a célállomásra, de kicsit elbambultam, úgyhogy kapkodva szedtem össze holmim és őzgidákat megszégyenítő mozdulattal szökelltem le a vagonról. Tekintetemmel azonnal Ovant kutattam, éreztem, hogy azonos az úti célunk.
Épp nagyot szippantott a levegőből, amikor hátulról megfogtam a vállát. Úgy tűnt elmerült a gondolataiban, mert érintésemre azonnal védekező pozíciót vett fel.
- Van fogalmad róla merre mész? – kérdeztem mosolyogva, hátha elnézi hirtelen letámadásom, s közben ő is meglátta kezemben a papírt, és egy bólintással nyugtázta iménti megállapításomat.
- Jah. Előre. És biztos jó fele megyek. – válaszolta jókedvűen és valóban elindult előre. A fogadóig némán mentünk egymás mellett, majd odaérve rögtön a pulthoz sietett, én pedig követtem.
- Jó napot kívánok, szeretnénk információt az alábbi küldetésről. –Meglepett határozottsága, így én nem szóltam semmit, csak felmutattam a cetlit a megbízással. -És valami gyors szíverősítő is jöhet! – ez is meglepett, de csak mosolyogtam egyet, a pultos pedig csettintett az egyik segédjének a rendelés miatt. Részletes útbaigazítást adott, aminek a végére Ovan itala is megérkezett, így sietve távoztunk is a fogadóból.

Gyalogszerrel indultunk tovább, és amíg útitársam a „szíverősítőjét” kortyolgatta, amitől egyre jobb kedvre derült, én néha hátam mögé sandítottam, ugyanis egy fiú követett minket a fogadótól. Gondoltam ráérek vele akkor foglalkozni, ha valami rendkívüli történik, de nem történt semmi, így közel 30 perc menetelés után meg is érkeztünk a keresett házhoz.
Szép, takaros kertes ház volt fafalakkal. Bekopogtunk, és amíg társam a szép dekorációban gyönyörködött én bemutatkoztam.
- Jó napot asszonyom! Az én nevem Atsui Orestes, a társam pedig Ovan Sanddigger. Homokmágusok vagyunk, és a férje felkutatásában szeretnénk segíteni. – mondtam kedvesen mire az asszony is bemutatta családját.
Éppen szóba elegyedtünk volna, amikor nagy robajjal kinyílt az ajtó és a minket követő fiú toppant be, nem kis riadalmat keltve.
- Üdvözlök mindenkit! Errmm, a felhívásra jelentkeznék.. – mondta és felmutatott egy a miénkhez kísértetiesen hasonlító papirkát.
- Remek! Társulhatsz velünk! – kiáltotta Ovan jó kedélyűen, ami most már nem lepett meg, mert már a vonatozás óta elég szokatlanul viselkedett, én pedig mosolygós bólintással jeleztem a fiúnak egyetértésemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Kedd Nov. 02, 2010 9:37 pm

A ház valóban csodálatos volt. Mint egy kisebb villa a sivatag szélén.A kis ház egyik sakrában egy futyülő ember épp locoslta a pázsitot mikor meglátott titeket s érdeklődve nézett felétek. Egy 40-es éveiben járó fazon lehetett. Barnás, helyneként őszülő haja volt. Odament hozzátok:
-Elnézést , kikhez van szerencsém?-kérdezte a fazon. Miután szépen sorban bemutatkozotok és elmodnjátok miért vagytok itt, a férif megörül nektek és a házba vezet titeket. Ahogy beléptek egy kislány és egy kisfiú szalad el eőttetek. A kisfiú egy rongybabát tartott a kezében és a lány elöl futott.
-Yuki! Add vissza Janettet!.-kiáltota a kislány sértődötten.
-Lassú vagy Maka! Érj útól!-nyújtotta ki a nyelvét a fiú.
- Ennye gyerekek szabad így köszönteni a vendégeinket?-kérdezte a megjelenő nő aki nyílván az anyjuk volt a kicsiknek.-elnézésüket kérem. önök mágusok lennének?-krédezte a fiatal hölgy. Egységesen bólogattok. A fiatal hölgy elvezet titeket a szaloba ahol finom teát és süteményt szólgál föl nektek. illetve megmutogatja nektek a férje följegyzéseit.
-Ezek azok.-mutatja a már kissé megsárgult lapra írt és rajzolt térképeket, iratokat.
-Ezeket elvinnénk az útra.-mondta Ovan illemtudóan.
-Persze természetes. Csak kérem hozzák vissza épen a férjemet, és önök is vigyázzanak magukra.-mondta óvó hangon a nő. -az ég vigyzzon magukra.-kíkísért titeket. A szemetek elé egy olyan 20 percnyi séta útán hatalams dűnék és homokkupacok tárulnak. A hőmérséklet a magasba hág. Most pedig mindenki eldöntheti mivel kel útra a sivatagban. Homokmágusok előnyben!
A postotok addig tartson hogy egyszercsak beleütköztök egy árván áldogálló pálmafába ahol nagy karmolásnyomokat láttok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szer. Nov. 03, 2010 7:34 pm

A két mágus beleegyezett, hogy csatlakozzak, amit én egy gyors bemutatkozással fejeltem meg.
- Rane Iceclaw. - hajoltam meg egy kissé.
- Atsui Orestes. - mosolygott a lány.
- Ovan Sanddigger! - jelentette be egy korty kíséretében a pajeszos fickó.
~ Jól élnek falusiék.. - gondoltam magamban, ahogy körbenéztem a szobában. Olajfestmények, néhány kisebb kőfigura, fa berakások... Gondolatban vállat vontam, majd két kisgyerek vonta magára figyelmemet.
Egy kisfiú futott elöl egy rongybabával a kezében, utána egy nála alacsonyabb lány.
- Yuki! Add vissza Janettet!. - kiáltott a lány
- Lassú vagy Maka! Érj utol!-nyújtotta ki a nyelvét a fiú, mire én erős késztetést éreztem, hogy elkapjam, és megneveljem, hogy hogyan viselkedjen a lányokkal, és a saját testvérével szemben...
Gondolataim nem ültek ki az arcomra, ami nem is volt baj, hiszen utánuk belépett egy asszony, aki láthatóan az anyjuk volt.
- Ejnye gyerekek szabad így köszönteni a vendégeinket? Elnézésüket kérem. önök mágusok lennének?
Bólintásunknak követően egy szalonba vezetett minket a nő, ahol egy kis tea és süti után rátértünk a küldetésre. Megragadtam az alkalmat, hogy újraolvassam a lapomat, és rájöttem, mekkora marha voltam.
- Ezek azok. - mutatta nekünk férje régi feljegyzéseit és térképeit.
- Ezeket elvinnénk az útra. -mondta Ovan illemtudóan.
-Persze természetes. Csak kérem hozzák vissza épen a férjemet, és önök is vigyázzanak magukra. Az ég vigyázzon magukra.
~ Inkább bízom magam a társaimra, mint az égi gondviselésre.. - mosolyogtam magamban.
Nem vesztegetve az időt, elindultunk, és húsz perc múlva már az első dűnénél találtuk magunkat a sivatagban. A délutáni idő miatt természetesen dögmeleg volt, amit a gyaloglás nem tett elviselhetőbbé. Egyre inkább komor lett a hangulatom, majd kifakadtam:
- Én a hideghez vagyok szokva, és nem a forrósághoz! - majd egy apró varázslattal jeget idéztem a kulacsomba, így néhány perc múlva már jeges vízzel frissíthettem fel magam. Felajánlottam az italt társaimnak is, majd továbbmentünk.

Egy óra múlva egy pálmafát láttunk meg. Mikor odaértünk, nagyot nyeltem. A fa törzsén mintha egy óriási állat élezte volna karmait..
- Van ötletetek, hogy milyen állat csinálhatta ezt? - fordultam a két mágushoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Csüt. Nov. 04, 2010 7:08 pm

Minthogy beleegyeztünk a jövevény csatlakozásába, ő bemutatkozott és persze mi is.
-Rane Iceclaw.
-Atsui Orestes.
-Ovan Sanddigger! -te jó ég, itt valóban remek pálinkát csinálnak.
Most hogy ezzel megvolnánk, alaposabban szemügyre veszem a fickót. Átlagos magasságú, bár ültemben jóval magasabbnak hinném, pedig csak hihetetlenül vékony.
Ekkor olyan hangok ütötték meg fülemet, melyet majdhogynem soha se hallottam. Gyermeki hangok. Beszédnek nem nevezném inkább ordítozásnak, de igazából fogalmam sincs mire véljem, saját gyermekhangomon kívül mást nemigen hallottam eddig. Pár pillanat múlva a források is feltűnnek, egy kisfiú és egy kislány.
-Yuki! Add vissza Janettet!. - kiáltott a lány.
-Lassú vagy Maka! Érj utol!
Soha nem volt részem testvéri szeretetben, de gyanítom ez se az. Erre idióta vigyor ül ki az arcomra. Tényleg ennyire jó lenne ez a pálinka?
-Ejnye gyerekek szabad így köszönteni a vendégeinket? Elnézésüket kérem. önök mágusok lennének?
A belépő nő bizonyára a gyermekek anyja, a mágus kérdésre pedig szaporán bólogatunk, amire a szalonba invitál bennünket, ahol aztán tea, süti, és más egyéb baromságok. Soha nem szerettem ha valaki feleslegesen húzza az időt, ez pedig pontosan az volt. Most mit vár tőlünk, hogy segít az a nyavalyás süti?!?
Na mindegy, a bájcsevegés után rátérünk a lényegre, a nő előveszi a férje iratait.
-Ezek azok.
-Ezeket elvinnénk az útra. -most, hogy jobban megnézem kiderül, hogy nem csak feljegyzések, van néhány térkép is, ez még jól jöhet.
-Persze természetes. Csak kérem hozzák vissza épen a férjemet, és önök is vigyázzanak magukra. Az ég vigyázzon magukra.
Jól néznék ki ha csak az égre bíznám magam!
Most nem vesztegetjük az időt (hála az égnek), rögtön útra is kelünk. Nem telt bele 20 prc se, és már el is értük a sivatagot. Ahh, sivatag! Az idő kellemes száraz meleg, nem is lehetne ennél jobb! Ideális a környezet egy kis látványos bemutatóhoz, létrehozok egy príma közlekedési eszközt.
Két részből áll, az alsó a lassú gömböm homokkal bevonva és kis homokkampókkal felruházva. A gömb azért kell, mert bár mágiával hajtom, a lassan guruló gömb miatt lejtőn fölfelé is megpihenhetek ha kedvem támadna. A fölső rész az ülés, melynek egyik fele lapos, másik fele majdnem illeszkedik a gömb felületére. Azért majdnem, mert a kettő között egy puha, sikamlós homokréteg van, ami megakadályozza, hogy a gömb magával rántsa az ülést is.
Kicsit lemaradtam a készítés miatt, de mit szólnak majd ha ezzel lehagyom őket! Már előre izgulok! Az egyetlen baj, hogy képtelen vagyok megülni rajta! Normál esetben tudnom kéne egyensúlyozni, de a pálinka megtette a hatását. Szemlesütve kullogok a többiek mögött, csak jó 1 óra múlva érem be őket mikor megállnak egy magányos pálmafánál, amit hatalmas karmolásnyomok borítanak.
-Van ötletetek, hogy milyen állat csinálhatta ezt? -buggyan elő a kérdés Raneből.
Azonban teljesen jogos, nagyon ritka az ilyen hatalmas állat, pláne a sivatagban, ahol a róka a legnagyobb. Hirtelen eszembe jut, ez a prof figyelmét se kerülhette el! Nekiállok átlapozni a feljegyzéseket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 31
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 13
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Pént. Nov. 05, 2010 10:45 am

Miután útitársunknak fogadtuk az energikus fiút, mindenki elsorolta a nevét.
- Rane Iceclaw. – hajolt meg illedelmesen.
- Atsui Orestes. – mondtam mosolyogva.
- Ovan Sanddigger! – vetette oda két korty között szórakozottan.
A kötelező névsor után beljebb invitáltak minket, és kissé elállt a lélegzetem a gyönyörű házon. Belül csak úgy csillogott-villogott, mindenütt gyönyörű festmények díszítették az elegáns színű falakat, kicsit emlékeztetett a Blue Pegasus klánházára, csak ez a sok pompa ellenére is megmaradt otthonosnak. Miközben ezen merengtem hangos kiáltás zökkentett ki először álmodozásomból, majd egyensúlyomból is, amit miután sikerült visszanyernem, láttam, hogy egy gyorsvonatként rohanó kisfiú miatt vesztettem el.
- Yuki! Add vissza Janettet! - kiáltott a fiút rohamléptekben követő kislány.
- Lassú vagy Maka! Érj utol! – replikázott a kissrác, kezében egy rongybabával.
- Ennye gyerekek szabad így köszönteni a vendégeinket? Elnézésüket kérem. Önök mágusok lennének? – kérdezte a ház úrnője, mi pedig kisiskolások módjára együtt bólogattunk, majd bevezetett minket egy szalonba, ahol már elő volt készítve a tea és az elengedhetetlen teasütemény. Illemtudó kóstolgatás után, az asszony elővett egy köteg megsárgult kéziratot, ami között térképeket is láttam.
-Ezek azok. – mondta és felénk nyújtotta férje feljegyzéseit.
-Ezeket elvinnénk az útra. – mondta Ovan illedelmesen és kihúzta a hölgy kezéből a papírkupacot.
-Persze természetes. Csak kérem hozzák vissza épen a férjemet, és önök is vigyázzanak magukra. Az ég vigyázzon magukra. – láttam a fiúkon, hogy utóbbi jókívánság nem igazán hatott a lelkükre, ezért közelebb léptem a kétségbeesett nőhöz, vállára tettem kezem, szemébe néztem és megköszöntem.
- Ne aggódjon asszonyom, visszahozzuk a férjét. – ígértem meg és valamiért hittem is abban, amit mondtam.

Rögtön útnak is indultunk, és körülbelül 20 percnyi gyaloglás után máris a homokos sivatagban találtuk magunkat. A nap perzselt, szinte tűzként égette bőrömet, hűs tengerparthoz szokott testem vízre vágyott. Ezzel szemben Ovan úgy tűnt kitűnően érzi magát, meg is állt, hogy homokból kifaragjon valamit, de nem vártuk meg.
- Én a hideghez vagyok szokva, és nem a forrósághoz! – fakadt ki Rane, majd kezébe vette kulacsát és valamilyen varázslatot hajtott végre rajta. Néhány perc múlva jóízűen belekortyolt és megkínált engem is, amire persze nem mondhattam nemet. A jéghideg víz érintése szinte újraélesztett, egész testemben éreztem a felfrissülést. Megköszöntem és visszaadtam a kulacsot. ~ Tehát Rane jégmágus.. most már ezt is tudom. ~ állapítottam meg magamban, majd egy kicsit közelebb húzódtam hozzá, mert enyhe hűvösség áradt belőle.
Nagyjából egy órányi gyaloglás után, ami persze a hőségben sokkal többnek tűnt, egy magányosan álló Pálmafa előtt torpantunk meg, aminek törzsét hatalmas karmolásnyomok díszítették. Megdöbbenve néztük, miközben Ovan is beért minket.
-Van ötletetek, hogy milyen állat csinálhatta ezt? – tette fel a mindannyiunkban megfogalmazódott kérdést Rane, Ovan pedig előkapta a jegyzeteket, hátha tesz ilyesmiről említést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szer. Nov. 17, 2010 6:54 pm

A karmolás nyomokon tűnődve egyszercsak föltámad a szél. Félve fordultok meg . Jogos a félelem ugyanis a hátatok mögött iszoynatos homokvihar közeledik s egyetlen menedékül csak egy hatalmas pálma üreges tőrzse nyújthat. Kissé összezsúfolva de befértek és megpróbáltok nyugton maradni míg eláll a vihar. Addig is arra juttok hogy a karmolásnyomokat oroszlán tigris vagy valami hasonló nagy álalt okozhatta , talán harc folyamán. Ekkor kis féltés gyúl benentek a doktor iránt. A vihar lassan eláll s mikor tovább mennétek, látjhátok hogy a homokvihar egy táskát hozott magával. Rongyos kézi tásrka volt. Itt ott befoltozva. A táskában iránytűt egy zacskót amiben leletek vannak iratokat és nem utolsó sorban egy szemöveget találtok. A táska szélére pedig egy kupak van kötve. Ebből arra következtethettek hogy a kupak mellé üveg is társult ami a tulajdonosnál lehet, aki nem más mint az elveszett doki.
Eddi tartson a postotok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Pént. Nov. 19, 2010 2:11 pm

Atsuinak nem volt ötlete, Ovan pedig a jegyzeteket kezdte el olvasni kérdésemre, amit szinte kitépett a kezéből egy hirtelen fellépő szélroham. Egyszerre fordultunk hátra, megnézni a szél okát.
~ Hogy nem vettük észre, hogy kezd besötétedni? - gondolkoztam el, a néhány kilométerre tornyosuló homokvihart nézegetve, ami már a napot is kezdte eltakarni. Az első homokszemek már csípni kezdték a bőrömet, és hunyorítanom kellett a szememet ingerlő homoktól és széltől. Úgy saccoltam, hogy öt-tíz perc múlva már nem csak az előszelét fogjuk érezni..
A hirtelen teljesen józannak látszó csupahaj Ovan a pálmafába vésett üregre mutatott.
- Befelé! - pár pillanat múlva már mindhárman a hasadék előtt álltunk, majd befurakodtunk a kétes menedéket nyújtó helyre. Magam elé engedtem a két mágust, majd én is utánuk mentem. A befelé vezető hasadék nagyjából olyan magas volt, hogy görnyedve befértem.
- Pont, mint a főutca csúcsidőben. - mosolyodtam el kényszeredetten, miközben megpróbáltam a hasadék felé guggolni, és közben senkit sem leütni. Magam elé tartottam két kezem, és halk mormolás után vékony, majd egyre vastagodó jégréteg kezdte a hasadékot takarni, kinn tartandó a maró homokot, majd útitársaim felé fordultam.
- Meg tudnátok valahogy erősíteni? Nem hiszem, hogy sokáig bírná a folyamatos igénybevételt a jég... - Ovanról már láttam, hogy homokmágus, így nem okozott meglepetést, hogy néhány pillanat múlva kívülről homokréteg telepedett a jégre, megvédve azt a folyamatos karcolásoktól. Atsui ténykedését nem vettem észre, csak homok mozgott a viharral szemben. Lehet, hogy ő is homokmágus?
A biztonsági óvintézkedések után megnéztem, hogy hova is kerültünk. A hely nagyjából akkora volt, ahol ketten ülve elfértünk volna. Néhány apróbb repedés a fatörzsön bejuttatott némi fényt, így láttam is, hogy nincs helyünk.
- Valakinek van ötlete, hogy hogyan helyezkedjünk? - kérdeztem, majd javasoltam, hogy Ovan üljön le mellém, és Atsui el tud helyezkedni rajtunk, és a körülményekhez képest még ez lesz a legkényelmesebb, hiszen Atsui köztünk a legkönnyebb.. Néhány perc múlva már az általam irányzott helyzetben ültünk a vihar végéig. A legfőbb témát - azaz a karmolásnyomokat - gyorsan kimerítettük, oroszlánokat vagy hasonló nagymacskákat gondoltunk tettesnek.

A homokvihar viszonylag gyorsan elvonult, így eltüntettem a jeget a bejárat elől, és kimásztunk menedékünkből. Nagyot nyújtóztam, és körbepillantottam, a karmolásokat okozó állatot kutatva. A táj a homokvihar hatására szinte semmit sem változott... Leszámítva egy szíjánál felakadt táskát a pálmán.
Atsui már érte is nyúlt, és gyorsan elkezdte átnézni a gyűrött, rojtos táska belsejét.
- Iránytű, iratok, szemüveg, néhány lelet... - sorolta fel egyesével a táska tartalmát a lány.
- A kézírás ugyanolyan. - erősítette meg feltevésünket Ovan, aki összevetette a hölgytől kapott papírokat az itt találtakkal.
- Homokvihar és nagymacskák. Remélem, nincs baja a dokinak... - mondtam halkan, amikor Atsui az utolsó tárgyat, egy kupakot mutatott fel. Az üveg hiányzott a végéről..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Hétf. Nov. 22, 2010 9:02 pm

~Időjárási változások, hőingásbeli eltérések, meggyengült homokszerkezet, de semmi az élővilágról. Tovább kell néznem.
A papír hirtelen megindul a kezemben, alig sikerül megtartanom. A szél belekap a hajamba és a kabátomba, és a többieknek se hagy nyugtot. Szinte egyszerre fordulunk meg és képedünk el. A hátunk mögött lévő homokvihar eltakarja a napot. A szögből ítélve legfeljebb negyed óránk lehet az érkezéséig. Közel s távol az egyetlen búvóhely a pálmafa ürege.
- Befelé! -jelentem ki határozottan.
Atsuit-t engedem előre, a sort Rane zárja. Maga a hely elég kicsi, de a célnak megfelel.
- Pont, mint a főutca csúcsidőben. -jegyzi meg Rane látva a helyszűkét. Megpróbál elhelyezkedni a rés előtt, majd mikor ez félig-meddig sikerül kezét előretartja és jéggel zárja el a bejáratot.
~Nem lesz ez így jó, a homok hamar kikezdi az érdes jeget.
- Meg tudnátok valahogy erősíteni? Nem hiszem, hogy sokáig bírná a folyamatos igénybevételt a jég... - akkor ő is tisztában van vele.
Bőven elég lesz ha kívülről bevonom egy kis homokkal, ez megvédi a karcolásoktól, ráadásul a hőszigetelés miatt tovább is fog tartani. Atsui pedig szemlátomást a vihar erejét igyekszik fékezni. Még az áramvonalasságon dolgozom egy kicsit mikor Rane előáll a magától értetődő kérdéssel.
- Valakinek van ötlete, hogy hogyan helyezkedjünk?
Arcunkon látszik hogy gőzünk sincs, a hely sajnos túl kicsi 3 ember számára. Rane ötlete az hogy mi ketten ülünk, Atsui pedig fekszik rajtunk. Twisterjátékosokat megszégyenítő pózokon keresztül végül sikerül elhelyezkednünk, úgyhogy belefogunk a karmolások megvitatásába. Alak alapján nagymacskának tűnik, de jelen körülmények között semmiben se lehetünk biztosak.
A vihar elültével jóval tisztább lesz a táj, mondhatni gyanúsan tiszta, nyoma sincs a viharnak, csak úgy szertefoszlott.
A fa is jól viselte, még horgászni is sikerült, szemlátomást egy táskát. Atsui gyorsan lekapja, felsorolást tart.
- Iránytű, iratok... - ezt gyorsan kikapom a kezéből - ...szemüveg, néhány lelet...
- A kézírás ugyanolyan.
- Homokvihar és nagymacskák. Remélem, nincs baja a dokinak... -amint kimondja Atsui elővesz egy kupakot a táskából, de hiányzik végéről az üveg. A doki utolsó vízkészlete. Legfeljebb 3 napja lehet hátra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 31
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 13
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Kedd Nov. 23, 2010 12:59 pm

Közelebb léptem a pálmához, és ujjaimmal végigsimítottam a karmolás nyomok okozta gödrökön. ~ Nem ismerek olyan sivatagi állatot, ami fizikailag képes lenne ilyesmire. Errefelé nem élhetnek nagymacskák, márpedig ez csak az lehetett, vagy legalábbis valami hasonló. ~ merengésemből egy erőteljes széllökés zökkentett ki, amitől hajam arcomba csapódott, engem pedig közelebb tolt a fához, amit épp tanulmányoztam. Ahogy hátrafordultam, és kisöpörtem a szemem elé tódult hajköteget, először társaimra néztem, hogy ők is észrevették-e. Igen, észrevették, és ők is egyszerre fordultak hátra a jelenség hatására, ami egy igen gyorsan közeledő homokvihar előszele volt. A helyzet nem tűnt túl biztatónak, hiszen a semmi közepén ácsorogtunk, a vihar pedig már csak pár percre volt tőlünk.

- Befelé! – parancsolt Ovan meglepő józansággal, miközben a fa törzsén tátongó szűk repedésre mutatott. Nem gondolkoztunk, azonnal cselekedtünk. Ovan kezével jelezte, hogy menjek előre, én pedig nem haboztam, egy pillanattal később már a szűk, kis üregben toporogtam. Közben a süvítő homok el is ért minket, ezért jobb tenyeremet a nyílás felé fordítva próbáltam a szemcséket elterelni, amíg be nem zárkóztunk. Utánam homokmágus barátom jött, majd Rane zárta a sort. Görnyedve beslisszolt a résen, majd apró nehézségek árán megfordult, és halk mormolás közepette jéggel zárta le a kijáratot.
- Meg tudnátok valahogy erősíteni? Nem hiszem, hogy sokáig bírná a folyamatos igénybevételt a jég... – Ovan már intézkedett is, kívülről bevonta a jégfalat homokkal, és szerencsére hamar végzett, mert a vihar óriási erővel tombolt már, s éreztem, hogy egyre kevésbé tudom féken tartani, még ezen a kis területen is.

- Valakinek van ötlete, hogy hogyan helyezkedjünk? – mondta ki gondolataimat Rane, miközben tehetetlenül toporzékoltunk, aztán a megoldással is előállt, amit terv szerint elkezdtünk kivitelezni. Nem volt egyszerű művelet, de végül a két fiú leült egymás mellé, én pedig megpróbáltam úgy az ölükbe helyezkedni, hogy lehetőség szerint senkit ne nyomjak agyon. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy kigondoltam, megbotlottam ugyanis egy lábban, és némi zuhanást követően, lendületesen landoltam a fiúkon. Rane-t a könyökömmel találtam el, Ovant pedig kissé állba rúgtam vetődés közben.
- Hupsz…bocsánat. – pironkodva kértem elnézést, miközben társaim az eltelált területeket dörzsölgették. Miután végre kényelembe helyeztük magunkat, gyors megbeszélésbe kezdtünk a karmolás nyomokat illetően, de a rögtönzött ötletbörze hamar kudarcba fulladt, mivel még sivatagban nevelkedett Ovan barátom sem hallott még semmilyen élőlényről ezen a vidéken, ami ilyen zavarba ejtő karommérettel rendelkezne.

Szerencsére a vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, így nem kellett sokáig kuporognunk. Elsőnek másztam ki óvóhelyünkről, és nyújtózkodás közben a fejemet forgattam. A táj nem sokat változott, s visszatért a perzselő napsütés is. Miközben ezen sopánkodtam egy táskát vettem észre, ami az egyik ágon akadt fenn. Lábujjhegyre állva leakasztottam és kinyitottam, hogy megnézzem a tartalmát.
- Iránytű, iratok... - ezt Ovan kapkodva kitépte kezemből - ...szemüveg, néhány lelet... – a gyors leltárazást befejezvén bezárom a táskát, és körbeforgatom, hátha kívül még találok rajta valami nyomot.
- A kézírás ugyanolyan. – jelentette Ovan a két papírt egymás mellé tartva. Mindannyian tudtuk, hogy csak a dokié lehet, és őszinte aggodalom töltötte el szívemet, amit csak tetőzött, hogy egy kupak akadt a kezembe, ami a táska oldalára volt kötve, azonban a hozzátartozó üveg hiányzott.
- Homokvihar és nagymacskák. Remélem, nincs baja a dokinak... – ismét Rane formálta szavakká gondolataimat, én pedig közben felmutattam az imént talált kupakot, ami a fiúk arcára is aggodalmat csalt. Tudtuk, hogy már nincs sok időnk…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szomb. Dec. 04, 2010 11:46 am

közös megállapodás alapján elindultok abba az irányba ahonnan a kupak és a táksa is előkerült. Körübelül fél óra menetewlés után eléggé elfáradtok, a távolban láttok egy oázist. Ott akartok majd megpihenni. A következő lépésetekkel azonban hirtelen belehuppantok valamibe. És az nem az oázis gyöngyöző hidegvizű forrása. Egy futóhomok csapdájába keveredtek. Atsuinak sikerül még időben arrébblépni így ő nem kezd el süllyedni a sárban. Ovan és Rain azonban nagyon is elsüllyedt benne, a mellkasotokig ér már a sár s egyre jobban elmerültök. Akárrmivel próbálkoztok nem sikerül, az idő a menekülésre vészesen fogy. Életetek perceken múlik. Hirtelen Atsui vállát egy nagy meleg kéz fogja meg.
Eddig tartson a postotok
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Kedd Dec. 07, 2010 8:55 pm

- El kéne indulnunk arra, ahonnan a vihar jött, hátha arra van a doki. - mondta Atsui, és mi Ovannal rábólintottunk az ötletre. Nagyjából fél órát caplattunk a homokban, amit én újfent fájó lábakkal és magamban morgással fogadtam.
~ Kellett nekem jelentkeznem.. - gondoltam, majd a távolba nézve hunyorítani kezdtem. Egy.. oázis?
- Ti is azt látjátok, amit én? - tettem fel a költői kérdést társaimnak, majd a víz irányába vettük utunkat.
- Azt hiszem, ideje egy kis pihenőt tartani. - mondta csupaszőr arcú társunk, amibe mindketten beleegyeztünk. Ovannal egyszerre indultunk el, és egymást megelőzve próbáltunk odaérni, amihez varázserőnket is igénybe vettük. Ovan elővarázsolta homokgömbjét, én pedig talpaimra jégréteget vonva "síeltem". A mögöttünk levő Atsui egy sóhajjal tartotta velünk a lépést, egy-két méterrel lemaradva. Amikor is...
A lábam egy lépés után térdig süppedt a homokba, Ovanéval együtt. A mögöttünk haladó lány egy kisebb ugrással megúszta az elmerülést. Akárhogy próbálkoztam, lábaim egyre jobban belesüllyedtek a homokba, és láttam, Ovan is ugyanezzel a problémával küzd. Sőt, alóla még a homokgömb is eltűnt... Amikor mágiámmal próbálkoztam - megfagyasztottam magam alatt a homokot - az elsüllyedt, és ugyanott voltam, ahonnan kezdtem. Kétségbeesve néztem Atsuira, hátha eszébe jut neki valami megoldás, miközben nekem már a mellkasomig ért a homok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 31
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 13
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szomb. Dec. 11, 2010 1:22 pm

- El kéne indulnunk arra, ahonnan a vihar jött, hátha arra van a doki. – törtem meg a vihar utáni csendet. ~ A táska a viharral érkezett, tehát csak arra lehet az emberünk. ~ erősítettem meg magamban kijelentésemet, a fiúk pedig bólintottak és elindultunk arra, ahol pár perccel ezelőtt még a nap sem sütött. A forrongó napon való menetelés ismét próba elé állított, és úgy vettem észre nem csak engem. Rane hozzám hasonlóan nyűglődött, szinte vonszolta magát, s magában morgolódásából és sóhajtozásából arra következtettem, hogy már a napot is átkozza, amikor elvállalt egy sivatagi küldetést. ~ Meg tudom érteni. Még emlékszem, amikor először jártam a sivatagban azon a szigeten. Ahhoz képest egész jól bírja. ~ fejemben szinte tolongtak a gondolatok, mint a lazacok a tengerben, így sikerült is nagyjából elvonnom figyelmem a tikkasztó hőmérsékletről, és a vele járó szenvedésről.

Teljesen magamba merülve, gépiesen meneteltem, amikor Rane hirtelen megtorpant.
- Ti is azt látjátok, amit én? – kérdezte, és maga elé emelve karját a távolban feltűnő zöld, és kék színben pompázó kis foltra bökött. Erre Ovan is behúzta a kéziféket, én pedig majdnem nekimentem zombiszerű kullogásomban, de szerencsére még pont időben észbekaptam, így sikerült megállnom. Tekintetünket egyszerre emeltük a tünemény felé.
- Azt hiszem, ideje egy kis pihenőt tartani. – jelentette ki Ovan elszántan, mi pedig boldogan bólogattunk. A fiúk egyszerre iramodtak meg az áhított paradicsom felé, először futva, aztán varázserejük segítségét igénybe véve, hátha úgy gyorsabban odaérnek. Ovan valamiféle homokgömböt készített kutyafuttában, lehet korábban is ezzel próbálkozott, Rane pedig sílécként funkcionáló jéggel vonta be talpát. Időről időre egymásra kapkodták tekintetüket, mintha versenyeznének. ~ Ez most tényleg fontos? ~ értetlenkedtem magamban, majd nagyot sóhajtva kullogva indultam utánuk.

Már majdnem beértem őket, amikor egyszerre elkészültek mágikus tákolmányaikkal, és nagy lendülettel megindultak a cél felé, de egy métert sem tettek, amikor hirtelen megálltak és süllyedni kezdtek. Hitetlenkedve forgatták fejüket, én is alig hittem a szememnek. Egy pillanattal korábban még nem volt ott az a hatalmas, sárszerű futóhomok. Csak egy hajszálon múlt, hogy én nem léptem bele, ha én is futásnak eredek, ahogyan társaim tették, most mindhárman pácban lennénk. ~ Miért nem használnak mágiát? ~ kérdeztem magamban, miközben megmerevedve bámultam, ahogy lassan elnyeli őket a sár, aztán jobban megnéztem, és rögtön láttam, hogy nagyobb a baj, mint azt először gondoltam. Egy pillanatra kibukkant a felszínre Rane jégteremtménye, de ugyanazzal a lendülettel alá is bukott. Ovanra fordítottam tekintetem, aki szintén mágiával próbálkozott, de helyzete hasonlóan reménytelen volt. Kezemet kapkodva kitartottam, mágikus pecsétem azonnal kirobbant tenyeremből, de akármennyire is erőlködtem, varázslatom teljesen hatástalan volt. A föld nem mozdult parancsomra, társaim pedig már mellkastól lefelé eltűntek, és kétségbeesve néztek rám. Szívverésem ugrásszerűen megnőtt, légzésem is felgyorsult.
- Kitartás fiúk! Máris kitalálok valamit. – kiabálva próbáltam társaimat megnyugtatni, de nem lehettem túl hatásos, hiszen látszott, hogy a pánik kezd eluralkodni rajtam. ~ Valamit ki kell találnom, nem halhatnak meg a szemem láttára. De mit csináljak, hisz a semmi közepén vagyunk. ~ riadtan forgolódtam, hátha meglátok valamit, ami segíthet, de persze ez hiú ábránd volt, hiszen körülöttünk csak a végtelen homoktenger hullámzott. ~ Megvan! Az ostorom végét behajítom, megkapaszkodnak, és kihúzom őket egyenként. ~ villant fejemben a megoldás, és már nyúltam is az oldalamon lógó segítségért, amikor hirtelen egy nagy, meleg, valószínűleg férfi kéz érintését éreztem vállamon. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, megfagytam, aztán erőt vettem magamon, és lassan megfordultam…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szer. Dec. 15, 2010 10:14 pm

- El kéne indulnunk arra, ahonnan a vihar jött, hátha arra van a doki. - jelentette ki Atsui, és igazi is volt. A vihar ragadta el a táskát, és ne hiszem hogy a doki elhagyta volna csak úgy. Az irányban nem vagyunk teljesen biztosak, úgy körülbelül elindulunk valamerre és kész. Menetelés közbe elemembe vagyok, katonához méltó módon, felemelt fővel haladok előre. Szememben tükröződik a nap sugara, ami nagyszerű látványt és szép piros foltokat eredményez. Könnyező szemmel megyek tovább, mikor Rana megtorpan.
- Ti is azt látjátok, amit én? -kérdezte, és kezével egy zöld pont felé mutatott.
~ Egy oázis! Pont jókor. Nem kérdés, hogy verseny lesz-e.
-Azt hiszem, ideje egy kis pihenőt tartani. - jelentettem ki, bal lábámat kissé hátrahúztam, térdemet behajlítottam, aztán egy nagy lendülettel futásnak iramodtam. Rane a nyomomban.
~ Na azt nem hagyom, mindenképp én leszek az első! Futás közben próbálom létrehozni, de Rane se vacakol, ő is mágiához folyamodik. Végre elkészül a gömb, rápattanok, haladok vele egy métert aztán... semmi. Megállt. Csak locsogást hallok ha forgatni kezdem. Lenézek a lábamhoz, és rögtön rájövök miért.
~ Futóhomok! Kétségtelenül kínos helyzet, de valahogy meg kell halni. Megszüntetem a varázst és magamhoz veszem a gömböt, szeretném hogy nálam legyen ha rábukkan majd valaki. Eközben a homok már a medencecsontomat piszkálja.
~ Mindig azt hittem hogy folyóparton halok majd meg. A folyó és a parton lévő homok is stimmel, de azért ez nem ugyanaz.
Már mellkasom is kezd elmerülni, a végrendeletemet már meg is fogalmaztam. ~ Vajon Atsu leírná ha megkérném? Hmm.
- Kitartás fiúk! Máris kitalálok valamit.
~ Akkor mégis élni fogunk? Minek ez a sok macera?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szomb. Dec. 25, 2010 7:57 pm

Az ismeretlen, rongyos megtépdelt ruhákba állt Atsui mögött. Arcát olajzöld sál takarta. Atsui kissé megijedt de ahogy belenézett az idegen szemébe megnyugodott. Az ismeretlen szó nélkül ragadott meg egy vaskos faágat majd odanyújtotta gyorsan Ovan-nek Erősen húzni kezdte a fát majd Ovan nagynehezen kikászálódott a végzetesnek tűnő csapdából. Rane-n volt a sor, akinek már csak éphogy kilátszott a karja. Mindhárman húzni kezdték. Naagy nehezen ő is kijött. Mindketten jó alaposan sarasok voltatok.
-Gyorsan vegyétek le a ruhátokat ha nem akarjátok hogy tüskésre dörzsölje a bőrötöket.-szólt oda az idegen. Ovan fölháborodott hogy akkor pucéran mászkáljanak a tűző napon, erre az idegennek megcsillantak a szemei majd nagy batyujából új ruhákat vett elő, amik ugyan megviselt állapotba voltak, de megfeleltek a célnak.

-Amúgy megtudhatnánk kicosda maga?-kérdezte Atsui. Az idegen levette a sálját az arcáról.-hiszen ön...
-DOKI!-kiáltottatok egyszerre.
Eddig tartson a postotok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 31
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 13
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Vas. Dec. 26, 2010 3:44 pm

Ahogy hátrafordultam, egy meglehetősen lerongyolódott férfivel találtam szemben magamat. Ruhái itt-ott cafatokban lógtak róla, és kezén is látszott, hogy ráférne egy kezelés a Blue Pegasus wellness részlegén. Ijesztő látványt nyújtott, s mikor meg akartam nézni arcát, észrevettem, hogy egy zöldes sál takarja azt. Csak szemei látszottak ki, de amint belenéztem a zöldes szempárban, ismeretlen nyugalom áradt szét testemben. A bambulásból magamhoz térve, meglepve néztem, hogy az idegen egy faággal a kezében a futóhomok szélére áll, és benyújtja azt Ovannak. ~Honnan szedte? Én nem láttam semmit az előbb, pedig egy ekkora ág biztos szemet szúrt volna. ~ értetlenül pislogtam, aztán mire felocsúdtam, Ovan már a biztonságos, szilárd talajon feküdt, nyakig sárosan.
- Rane!! – kiáltottam aggodalmasan, mikor másik társam felé fordulva, megláttam, hogy épp eltűnik feje a sárfolyamban. – Ide gyorsan! – intettem a segítőkész idegennek, aki azonnal mellettem termett, és Rane kinyújtózó kezébe helyezte a fát. Egy ijesztő pillanatig semmi sem történt, még a lélegzetemet is visszatartottam, amikor hirtelen a kéz megmozdult, és határozottan megragadta az ág végét. Úgy tűnt a férfi nem boldogul egyedül, ezért Ovan-nal együtt megragadtuk a fát, és hárman kezdtük húzni. Rane teste szép lassan kiemelkedett a trutyiból, s hamarosan ő is biztonságban volt. Nagyon sóhajtottam, aztán magamat is meglepve átöleltem mind a két fiút, amitől persze rám is ragadt egy-két kisebb sárfolt, de nem áztatta át ruhámat.

- Gyorsan vegyétek le a ruhátokat ha nem akarjátok, hogy tüskésre dörzsölje a bőrötöket. – mondta az ismeretlen megmentő, mire Ovan megrökönyödve mutatott rá a kézenfekvő tényre, hogy akkor bizony meztelenek lesznek. Sikerült visszafojtanom a nevetést, a férfi pedig csillogó szemekkel húzott elő táskájából néhány kissé szakadt, de a célnak megfelelő, száraz ruhát. Elfordultam, a fiúk pedig gyorsan átöltöztek, majd mikor visszafordultam rögtön a férfira szegeztem tekintetem.

- Amúgy megtudhatnánk kicsoda maga? – érdeklődtem, mire ő levette a sálat az arcáról, én pedig megdöbbenve ismertem fel benne a mágust, kinek kutatására indultunk. – Hiszen ön… - elkerekedett szemekkel bámultuk.
- DOKI!! – kiáltottuk egyszerre megkönnyebbülten, de én nem tudtam napirendre térni a csodába illő megtaláláson. ~ De hiszen alig egy órányi sétára vagyunk az otthonától, és úgy tűnik semmi baja. Vajon hogy élhette túl a vihart? Igazából nem is mi találtuk meg őt, hanem ő talált meg minket. Ezért nem is járna jutalom. ~ cikáztak fejemben a gondolatok…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Kedd Jan. 04, 2011 9:49 pm

Mikor már a nyakamat érte a homok, egy alak bandukolt Atsuihoz. Nem értem rá azzal foglalkozni, hogy vajon honnan került ide, hiszen épp süllyedtem. Az idegen nem vesztegette az időt, és egy bottal benyúlt Ovan felé, aki megfogta a végét.
- Brruhhgy! - kommentáltam az eseményeket. Feltehetően értették sürgetésemet, de még így sem voltak elég gyorsak. Felemeltem jobb karomat, és nagy levegőt véve vártam, mikor az orromat is ellepte a homok. Néhány másodperc múlva már a szememet sem tudtam kinyitni - ekkor Ovan már derékig kint volt a csapdából.
A fulladás nem kellemes élmény. Próbáltam minél nyugodtabb maradni, de lassan egyre sötétebb lett minden. Nem voltam búvárkodni még sosem, így nem volt nagy gyakorlatom. Lassan elsötétedett minden, mikor valamilyen érintést éreztem a kezemen. Néhány másodperc kellett, mire rájöttem, hogy mi ez, de akkor gyorsan ráfogtam.
Egy rántás után nagy kortyokban nyeltem a levegőt, ahogy arcom a homok fölé ért.
- Soha többet sivatag. - köhögtem, ahogy kihúztak a szilárd talajra.
Végre szemügyre vehettem megmentőnket. Egy szakadt ruhás férfi állt körünkben. Arcát zöld sál takarta, így nem tudtuk kivenni arcát. Idáig jutottam a megfigyelésben, mikor Atsui megölelt minket. Meglepődtem, de értékeltem a gesztust. Némi sár és homok átragadt a lányra, amit az idegen is észrevett.
- Gyorsan vegyétek le a ruhátokat, ha nem akarjátok, hogy tüskésre dörzsölje a bőrötöket. - mondta a fazon. Ovan viszont rámutatott a tényre, hogy ez esetben meztelenül kellene flangálnunk, Atsui pedig alig bírta visszafojtani a nevetést. Szégyellős nem voltam, de tudtam, hogy nem tesz jót az embernek, ha nem ad neki semmi árnyékot. Ahol nem fedett ruha, már így is pirosra volt csípve a nap miatt...
A férfi batyujából elővett két adag száraz ruhát, majd odanyújtotta nekünk. Bólintással köszöntem meg a ruhákat, majd elkezdtünk átöltözni, miután a lány elfordult. Ruháimat ugyan megpróbáltam kirázni egy kicsit, de így is rengeteg homok maradt bennük. Rájuk fér majd egy mosás.
- Amúgy megtudhatnánk kicsoda maga? – kérdezte tőle Atsui. Jogos kérdés, amire a férfi elkezdte letekerni arcáról a sálat. – Hiszen ön…
- DOKI!! - kiáltottuk egyszerre az ismerős arc láttán.
~ Nagyszerű, el is tűnhetünk erről az átkozott helyről! Egy halálközeli élmény bőven elég mára.- gondoltam magamban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Pént. Jan. 07, 2011 9:31 pm

Várom hogy mi lesz. Mivel háttal vagyok Atsunak, így nem láthatom mit csinál, és kezdek kissé nyugtalan lenni. Nem mintha nem bíznék benne vagy hasonló, csak nehezemre esik elhinni hogy ilyen gyorsan meg tud menteni mindkettőnket. Nagyon rágom magam ezen a témán, és úgy döntök eldobom az életem Raneéért. Ő egy segítőkésznek tűnő, közösségi ember, hiányozna az emberiségnek. Ha én távoznék, lehet hogy sokaknak fel se tűnne. Épp kiáltanék hogy hagyjatok engem, de egy szó se jön ki a számon. Túl gyáva vagyok a hősködéshez. Haszontalannak és egyébnek titulálom magam, mikor egy faág lebegett be fölém. Tudtam hogy kénytelen vagyok ráfogni, Atsu nem hagyna itt. Görcsösen rámarkoltam és hagytam hogy húzzon. Emiatt kénytelen voltam megfordulni, és meglepetésemre nem Atsu állt a bot végénél. Egy férfi a legteljesebb mértékben bebugyolálva. Most hogy átgondolom, igazán feltűnhetett volna hogy a kötelet elég erősen húzza valaki, ezek szerint a pánik kissé lecsökkentette megfigyelőképességemet.
Nem sokkal később már kinn fekszem a földön és a sarat kotrom le magamról.
- Rane!! – kiált fel Atsu, mire elkezdem keresni a szememmel.
nem látom sehol, talán azért mert egy egész embert keresek. Aztán egy ponton mozgást látok. ~ Az a keze? Te jó ég, csak a keze látszik ki!
– Ide gyorsan! - kiált Atsui az idegenhez.
Benyújtja az ágat, amit Rane keze hála az égnek megragad, és mindhárman húzni kezdjük kifelé. Nyakig sáros, de ő is kiszabadult, és az ezzel járó örömöt Atsui egy öleléssel fejezi ki. Mármint mindkettőnket egyszerre.
- Gyorsan vegyétek le a ruhátokat ha nem akarjátok, hogy tüskésre dörzsölje a bőrötöket. - jelenti ki az idegen.
- Már elnézést kérek, de nem hiszem hogy van nálunk váltóruha, és ennek nyilvánvaló következménye lenne a meztelenkedés.
A fickónak erre megcsillan a szeme. Lehet hogy más is történt, de a szemén kívül más nem látszik belőle. Beletúr a batyujába és két adag eléggé szakadt, de legalább tiszta ruhát vett elő. Megvártuk míg Atsu elfordul, és sebtiben átöltöztünk.
- Amúgy megtudhatnánk kicsoda maga? – kérdezte tőle Atsui. Ez engem is foglalkoztat. Az idegen a sáljához nyúl, és lassan letekeri.
– Hiszen ön…
- DOKI!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szer. Jan. 26, 2011 8:45 pm

-Igen én vagyok, de ti kik vagytok és hogy kerültetek ide?-kérdezi csodálkozva a doki. Nagy termetű ember volt pár hetes borosta tátongott arcán. Rongyos ruháit lengette a szél.
Érthetően fölvázoljátok neki hogy mi is a helyzet.
-Oh mindent értek. De sajnos még nem mehetek haza, a célegyenesben vagyok a kutatásomat illetően. Érdekes nyomokra bukkantam egy barnagbnál.-ekkor kicsit megakadtok ugyanis nem tudtok elképzelni a sivatag kellős közepén egy sziklabarlangot...
-Hát igen nem is nagyon illik a képbe ahogy sok más sem mostanában. De a barlangba nem tudok bemenni ugyanis kettő érdekes alak őrzi. Tudnátok segíteni?-kérdzte. Természetesen iggennel feletek hát miért is ne ha már itt vagytok. A doktor elvezet titeket a barlanghoz. Kér férfi őzi, a furcsaság az hogy elég ocsmányul néznek ki ráadásul az egyik nagyon pici a másiknak meg le kell hajolnia hogy bemennyen a barlang nyílásán...
-Úgy sejtem ez annak a következménye ami a sivatagot is érte, kiterjedt ezekre az emberekre, ha betudnék menni...féynderülne minden mocskosságra ami ott folyik...-modnta a doktor. Kis megbeszélés után úgy döntötök ellátjátok a kétt fickó baját. Szerencse hogy pár perc alatt a furcsaságok ellenére padlóra külditek őket. Halkan besiettek a barlangba. Egyre sötétebb lett és furcsa szagok terjengtek. Belűre érve egy nagy tér fogad titeket ahol 3 ajtó nyílik. A falakon fáklyák adják a fényt.
Döntsétek el merre mentek. Egyikőtök vigye magával a dokit is!
Eddig tartson a postotok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 31
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 13
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Pént. Jan. 28, 2011 8:43 pm

- Igen én vagyok, de ti kik vagytok és hogy kerültetek ide? – kérdezte elkerekedett szemekkel a borostás, szakadt ruhás mágus. Összenéztünk a fiúkkal, és egy nagy sóhajtással konstatáltam, hogy megint nekem kell megszólalni.
- Mágusok vagyunk, és a családja bízott meg minket a keresésével. Azt hitték nyoma veszett. A feleségétől megkaptuk az Ön feljegyzéseit is. – Ovan meglobogtatta a papírkupacot. – Azért vagyunk itt, hogy hazavigyük.
- Oh mindent értek. De sajnos még nem mehetek haza, a célegyenesben vagyok a kutatásomat illetően. Érdekes nyomokra bukkantam egy barlangnál.
~ Barlang? A sivatag közepén? Ez egyre furcsább.. ~ gondolataimat Rane közvetítette a külvilág felé. Ezen az információn mindannyian megdöbbentünk.
- Hát igen nem is nagyon illik a képbe, ahogy sok más sem mostanában. De a barlangba nem tudok bemenni ugyanis kettő érdekes alak őrzi. Tudnátok segíteni? – újabb sokat mondó pillantást váltottunk társaimmal, majd egyöntetű bólogatásba kezdtünk. A férfi elégedetten nyugtázta a hirtelen jött segítséget, majd elindult a korábbi vihar irányába, s intett, hogy mi is kövessük. Nem is tettünk másképp. Közel egy órányi gyaloglás következett a forró homokbuckák között, amit Rane szenvedett meg legjobban. Kezdtem kicsit sajnálni, de gondoltam kemény fiú, nem kell félteni. Neki legalább van mivel hűtenie magát..bezzeg én..

Egy nagyobbacska domb méreteivel versengő homokbucka tetejére érve megdöbbentő látvány tárult szemünk elé. A homokvölgyben terebélyes, vörös szikla csoport ékeskedett. Skarlátszínű hegynek láttam, aminek csak a csúcsa látszik ki a mindent beborító, aranycsillogású homoktenger alól. Közelebb lopóztunk, és meg is láttuk a doki által korábban említett két őrt. Fura fazonok voltak azt meg kell hagyni. Első ránézésre is csak barokkos túlzással mertem volna kijelenteni, hogy ez a két strázsa, ember. Az egyik egy törpe méreteivel rendelkezett, arca furcsán nyomott volt, bőre pedig gyűrött posztóra emlékeztett. Nehézkesen járkált ide-oda rövid lábain, és közben morgásszerű hangot hallatott. A másik sem volt különb. Nagyjából háromszor akkorára nőtt, mint társa, a barlang kapuján is csak összegörnyedve fért be. Teste borzasztó vékony volt, úgy tűnt egy erősebb fuvallat már ledöntené a lábáról, arca pedig szintén hosszúkás, és betegesen beesett volt, itt-ott furcsa kinövések tarkították. Egyik sem nyújtott egészséges látványt. A borzalom mutatós fintor képében ült ki mindannyiunk arcára.
- Úgy sejtem ez annak a következménye, ami a sivatagot is érte, kiterjedt ezekre az emberekre, ha be tudnék menni...fény derülne minden mocskosságra, ami ott folyik... – mondta a doki.
- Akkor ne vacakoljunk. Csapjuk szét őket. – közöltem cinkos mosollyal, miközben szememet a két „fickón” járattam. A fiúk egyetértően bólintottak, majd elindultunk a dűne oldalán lefelé a bejárat irányába. Már majdnem leértünk a völgybe, amikor kiszúrtak minket. Mindketten előkaptak valami dárdára hasonlító, hosszú fegyvert. Szájukból fröcsögött a nyálka a kiabálástól, szemük pedig megtelt elszántsággal. Szinte hívogattak minket fegyvereikkel, mi pedig kényelmes léptekkel közeledtünk feléjük.
- Sand Magic! – adtam ki a parancsot két homokmágus társammal egyszerre, mire két masszív homokbomba, és Ovan homokcsápja egy szempillantás alatt kiütötték a két gnómot. Kisebb repülés után a barlang belsejében landoltak, és elterültek. Mikor beértünk, társaim odatámasztották az ájult őröket a fal tövébe, majd elindultunk a barlang gyomrába. Egy ideig keskeny alagúton haladtunk, két oldalt a falakon fáklyák pislákoló fénye verődött vissza. A levegő egyre nyirkosabb, és hűvösebb lett, ami mellesleg kifejezetten kedvemre való volt. Pár percnyi séta után a járat kiszélesedett, és egy hatalmas üres térbe vezette kis csapatunkat.
- Érzitek ezt a szagot? – kérdeztem társaim, miközben fejemet forgatva fürkésztem a természet alkotta aulát. A terem túloldalára érve három ajtót találtunk. Fából készült egyszerű tákolmányok voltak, semmi furcsát nem láttam rajtuk.
- Váljunk szét. – közölte Rane, mi pedig bólintottunk, és megcéloztunk egy-egy ajtót. Ovan a középsőbe indult el a dokival az oldalán, jégmágusunk a jobb oldalit vette be, én pedig a bal oldalit tártam fel, és elindultam befelé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Szomb. Jan. 29, 2011 9:32 pm

- Igen én vagyok, de ti kik vagytok és hogy kerültetek ide? - kérdezte meglepődve a célpontunk. Nagyon úgy nézett ki a fickó, mintha már napok óta nem jutott volna se borotvához, se zuhanyhoz. A víz gondolatára elkerekedett a szemem, és a hajamhoz kaptam. Mozdulatomra csomókban hullott ki a homok, és megrettenve állapítottam meg, hogy ismét hajat kell festenem. A többiekre néztem, és sírógörcsöm miatt rájuk bíztam a válaszadást.
- Mágusok vagyunk, és a családja bízott meg minket a keresésével. Azt hitték nyoma veszett. A feleségétől megkaptuk az Ön feljegyzéseit is. – szólt Atsui, és Ovan meglobogtatta a papírkupacot. – Azért vagyunk itt, hogy hazavigyük.
- Oh mindent értek. De sajnos még nem mehetek haza, a célegyenesben vagyok a kutatásomat illetően. Érdekes nyomokra bukkantam egy barlangnál.
- Barlang? A sivatagban? - lepődtem meg, kizökkenve mély világfájdalmamból. ~ Ott biztos van valami forrás, ahol kiszedhetem a homokot!
- Hát igen nem is nagyon illik a képbe, ahogy sok más sem mostanában. De a barlangba nem tudok bemenni ugyanis kettő érdekes alak őrzi. Tudnátok segíteni?
Ránéztem a többiekre, és én is bólogatni kezdtem, pár pillanatnyi késéssel. A férfi boldogan vette tudomásul beleegyezésünket, és elindult a vihar kiinduló irányába. Megvakartam a fejemet, és sóhajtva elindultam a többiek nyomába. Szerencsére a doki ment elöl, így nem kellett félnünk a futóhomok miatt. Járásából ítélve a doktor tapasztalt sivatagjáró lehetett, így pár perc múlva már minden idegszálammal a tűző napra és a melegre koncentrálhattam. A furcsa ruhák ugyan melegebbek voltak, de árnyékot is adtak, ami meglepően sokat segített a meleg elviselésében. Főleg azután, hogy némi gondolkozás után kulacsomba újra jeget idéztem, amit aztán szorgosan locsoltam magamra.
Egy óra múlva, mikor már úgy éreztem, sose lesz vége a mászkálásnak, egy emelkedő tetejéről végre megpillantottuk úti célunkat. A vörös sziklák a homoktengerből csak a csúcsa látszott ki, és más körülmények között még kedvem is lett volna felmászni a tetejére.
A táj szépsége után más vonta magára figyelmemet. Két... embert vettem észre a szikla tövénél, a doktor által említett bejáratnál. Az egyikük messziről is magasnak tűnt, míg a másik legfeljebb a térdéig ért. A doki kézjelére összegörnyedve, és a kevés fedezéket kihasználva közelebb lopóztunk, így alkalmam volt közelebbről megszemlélni a két őrt. A magasabbról messziről lehetett látni, hogy nincs rendben vele valami. Arcán oda nem illő testrészek voltak, és elképesztően vékony volt, talán vékonyabb, mint én, miközben testmagassága legalább az enyém duplája volt. A törpe bőrét mintha kicserezték volna, és arca sem nyújtott szebb látványt.
- Úgy sejtem ez annak a következménye, ami a sivatagot is érte, kiterjedt ezekre az emberekre, ha be tudnék menni...fény derülne minden mocskosságra, ami ott folyik... – mondta a doki.
- Akkor ne vacakoljunk. Csapjuk szét őket. - indultunk előre a homokmágus hölgy szavaira.
~ Nem fog két ilyen ocsmányság eltántorítani az árnyéktól! - dühödtem fel. Hangos morgással jelezték mindketten azt, hogy észrevettek minket. Mindketten egy-egy hosszabb dárdát húztak elő, és meglepően gyorsan elindultak felénk. Mielőtt bármit tehettem volna, három társam egyszerre emelte fel kezét, és kiáltották el magukat:
Sand Magic! - A homok életre kelt az őrök alatt, méterekre repítve őket.
- Tanács magamnak: ne sivatagban húzzak fel homokmágusokat. - morogtam magamnak, majd kényelmes tempóban folytattuk utunkat a bejárat felé. A két lényt a sziklafalhoz húztuk, hogy minél kevésbé legyenek szem előtt. Ennek szellemében én némi homokot is rugdaltam a törpére, majd a többiek után eredtem. A barlang belsejében szerencsére már sziklák helyettesítették a homokot, mint talajt, így csizmám már nyomokat is hagyott maga után, a belevert szögeknek köszönhetően.
A barlangban befelé egyre hűvösebb és nyirkosabb lett a levegő, amit én egy boldog sóhajjal vettem tudomásul. Fényről szerencsére gondoskodtak a fáklyák, amelyeken látszott, hogy nemrég gyújtották őket. A barlang folyosója nemsokára egy nagyobb teremmé szélesedett ki, amely a fáklyák ellenére is félhomályba burkolózott. Csak most kezdtem rájönni, mi volt olyan furcsa belépéskor is a barlangban. A teremben valami furcsa szag terjengett, de nem tudtam meghatározni, mi lehet az.
- Érzitek ezt a szagot? - kérdezte a csapat lánytagja, amit én egy bólintással reagáltam le. Figyelmemet három ajtó kötötte le - három egyszerű faajtó, amelyeknek semmi keresnivalója egy átlagos barlangban.
- Váljunk szét. - vetettem fel a javaslatot. Nem akartam, hogy a többiek nagyon ledöbbenjenek a hajamon. Én a jobb oldali ajtót választottam, de még mielőtt bementem volna, a kezembe vettem egy fáklyát a falról.
~ Biztos, ami biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Pént. Feb. 11, 2011 10:50 pm

- Igen én vagyok, de ti kik vagytok és hogy kerültetek ide? - kérdezte a rongyos ember, akiről az imént derült ki, hogy az elveszett doktor.
- Mágusok vagyunk, és a családja bízott meg minket a keresésével. Azt hitték nyoma veszett. A feleségétől megkaptuk az Ön feljegyzéseit is. - mondja neki Atsui, én pedig megmutatom neki a jegyzeteket. Arckifejezése elárulja, hogy felismeri őket.
– Azért vagyunk itt, hogy hazavigyük.
- Oh mindent értek. De sajnos még nem mehetek haza, a célegyenesben vagyok a kutatásomat illetően. Érdekes nyomokra bukkantam egy barlangnál.
~ Itt? Mindenhol csak homok és legfeljebb néhány kisebb kavics! Hol talált ez barlangot? ~ Rane-nek is ugyanez jutott eszébe, igaz, ő hangosan ki is mondta.
- Hát igen nem is nagyon illik a képbe, ahogy sok más sem mostanában. De a barlangba nem tudok bemenni ugyanis kettő érdekes alak őrzi. Tudnátok segíteni?
Szaporán bólogattunk, aztán a doki vezetésen elindultunk abba az irányba, ahonnan a vihar jött. Valami folyamatos felszíni változásra számítottam, de a sivatag maradt amilyen volt, homokos és meleg. Még egy újabb futóhomokba, oázisba, vagy esetleg magányosan álló fába se sikerült belefutnunk. Gyaloglás közben már az eget kezdtem kémlelni, hátha ott látok valami gyanús felhőt vagy elszíneződést, de semmi nyoma ilyesminek. ~ Vajon tényleg a doki dilizett volna be? Nem, ez nem lehet, túl ésszerűen viselkedik ahhoz. Na de egy barlang a sivatag közepén?
Bő egy óra gyaloglás és egy pár homokkal teli csizma után felérünk egy nagyobb dűne tetejére, és onnan, nagy csodálkozásomra, valóban egy barlangot pillantunk meg. Látok két alakot a bejáratánál, de mielőtt jobban megnézhetném őket a doki a földre parancsol minket, ahonnan kúszva folytatjuk tovább utunkat. Eközben már nyugodtan tudok szemlélődni, de hamar elmegy tőle a kedvem. A két strázsa minden volt, de nem emberszerű. A kisebbiket mint összenyomták volna, méretileg akkor volt, hogy még guggolva se lettel volna egymagas vele, bőrén pedig még a ráncok is ráncosak voltak. A másik fickó ezzel ellentétben hihetetlen magas, amihez ugyanennyire hihetetlen vékonyság párosult, az ő arcát pedig.... hát nem is tudom mik díszítik, valami kinövésnek látszik. A doki erre is tud választ.
- Úgy sejtem ez annak a következménye, ami a sivatagot is érte, kiterjedt ezekre az emberekre, ha be tudnék menni...fény derülne minden mocskosságra, ami ott folyik...
- Akkor ne vacakoljunk. Csapjuk szét őket. - jelenti ki Atsui, és tökéletesen egyetértek. Banzai!
Rögvest megindultunk feléjük, és nem kellett sok idő, mire ők is megindultak felénk. Egy-egy dárdát szegeznek felénk, de nem érnek sokat vele. Mire feleszmélnének három szájból egyszerre hangzik fel a kiáltás.
- Sand Magic!
Az összesített erő akkora, hogy méterekkel dobja hátrébb a szerencsétleneket, akik ájultan terülnek el a barlang aljában. Amint mi is beérünk odaállítjuk őket a barlang tövébe, nehogy valakinek feltűnjenek, aztán megindulok egyre beljebb és beljebb. A barlang elég szűk, de szerencsére ki van rakva fáklyákkal, legalább ezzel nincs gondunk. Valami furcsa nekem ezzel a hellyel kapcsolatban, és egy kisebb idő után rájövök mi az. Furcsa szag van. Igaz, hogy nyirkos a levegő, de ennek még nem kéne elég oknak lennie.
Végül egy jól bevilágított terembe érkezünk meg.
- Érzitek ezt a szagot? - most, hogy mondja, itt még erősebben lehet érezni.
A terem másik végébe érve látjuk, hogy 3 felé ágazik, érdekes módon 3 faajtóval. Kicsit furcsállom az egészet, de ez legalább az őröket megmagyarázza.
- Váljunk szét. - veti fel Rane az ötletet, mire én be is célzom a középső ajtót, azt, amelyikből a legerősebben érzem a szagot. Úgy látszik a doki is csatlakozik hozzám, örömmel fogadom ezt a társaságot, elvégre az információi segíthetnek is.
- Akkor sok sikert mindenki...... - megáll a kezem a levegőben.
~ Már el is mentek? És nekem ki kíván szerencsét?!?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Lucy Heartphilia

avatar

Hozzászólások száma : 212
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Fairy Tail/ otthon ^^( Hungary kecskemét)

TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   Vas. Feb. 13, 2011 4:09 pm

-Erre nem számítottam-valotta be doki.-de remélem gyorsan kilyukadunk valahol.
A doki szinte előrejelzés szerűen jövendölte meg a végpontot. Pár perc futás után ugyanis egy másik terembe jutottatok mind a négyen.

-Felesleges volt az egész szétválás.-mondta Atsui. A termen már jobban látszódott hogy emberi kéz alkotta.
-Micsoda remek fogadtatás.-szólalt meg egy ismeretlen hang. Egy köpenyes férfi áltt az egyik földbuckán a terem egyik végében. Harci pózba vágtátok egyből magatokat, a dokit magatok mögé utasítottátok.
-Nem kell megijedni. Ha nem akartok meghallni anynit kell tegyetek hogy fogjátok magatokat kimentek innét és elhagyjátok szépen a sivatagot, és mindent rám hagytok.
-Tehát te vagy a felelős midnen furcsaságért.-szólt a doki.
-Jól látja professzor. Én voltam az aki miatt a sivatag a feje tetejére állt igen, és nem ajánlom hogy belerondítsanak a művembe.
-Pedig az lesz!-kiáltott Ovan, s egy homoktámadást indított a férfi ellen,aki könnyűszerrel kikerülte azt.
-Harcolni akartok taknyosok? Legyen!-kiáltotta.A pasas földmágiával az egész terem talapzatát kiemelte a felszínre.
-Az égető Ré(= Nap) színpadán fog sorkerülni a halálotokra.-modnta elvetemülten.
Harc következik! Legangyobb kreavititásotokra bízom a harcot. A kimenetele természetesen egyértelmű. Arra viszont fölhívnám a figyelmeteket hogy hárman is nehezen tudjátok majd egyőzni., mert szél, tűz víz föld és homok mágiát is használ viszont csak egyes szinten, viszon tudja kombinálni.
Sok szerencsét!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://nana.forumotion.com/
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A sivatag dűnéin   

Vissza az elejére Go down
 
A sivatag dűnéin
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» A Végtelen sivatag
» Lány + Fiú + Sivatag = ???

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: