HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Vas. Dec. 19, 2010 2:49 pm

Az események hirtelen felgyorsultak, én pedig teljesen összezavarodtam. Jobbra fordítottam fejem, és megláttam, hogy három férfi közeledik felénk néhány katona társaságában. Az elől lépdelők vezetőknek tűntek. Középen egy középkorú, bőrpáncélos, valószínűleg helyi származású, igen morcos ábrázatú férfi lépdelt, de nem tűnt túl veszélyesnek. Mellette két oldalt két fiatalabb katona, hagyományos bandari katonai öltözetben. Az egyik arca napbarnított volt, ahogy a többi helyi lakosnak is, a másik viszont feltűnően fehérbőrű volt, szinte holtsápadt. ~ Furcsa alakok. Ha ők a mágusok, akiket az őr említett, akkor bajban leszünk. ~ gondoltam, aztán tekintetemmel társaimat kerestem, tudni akartam ők hogyan reagálnak. Ovan mellettem állt kezében a virágot védelmező kapszulával, és úgy tűnt egyáltalán nem törődött a katonákkal, akik időközben észrevették a kiütött őröket, és futásra váltottak.
- Figyelj csak, nem hallottad, hogy varázslók jönnek ellenünk?!? Plusz egy egész város! Neked is jobb lenne, ha először rajtuk jutnánk keresztül, nem? Beiktathatsz egy kis vérontást is, ha van kedved. – kiabálta Ovan az egyik sikátor felé fordulva. ~ Kihez beszél? ~ Fejemet abba az irányba fordítottam, amerre beszélt, és megláttam egy magas, hosszú, vörös hajú férfit. Mélyen szemembe nézett, majd kidugta hosszú nyelvét, s lassan megnyalta szája szélét. Kirázott tőle a hideg, egészen démoni volt a tekintete.
- A virág meg felőlem a tiéd lehet, ha meghagyod egyben.
- Mi? – fordultam Ovan-hoz ledöbbenve. – Ezt nem mondhatod komolyan! Különben is ki a fene ez? És hol van Taro? – kérdeztem, miután gyors fejrángatás után észrevettem, hogy fehér hajú társam felszívódott.
- Ott áll. – mondta a helyzethez képest meglepő nyugalommal, és rábökött a vörös hajúra. ~ Semmit nem értek. ~ - Csak kissé ki van fordítva. Tudod, mint egy nadrág..most éppen ő a belseje.
- De…de ki ez? – kérdeztem még mindig értetlenül.
- Ő a nadrág belső fele. – vigyorgott, de szemeit nem vette le a sötét alakról. – A neve Oni. ~ Oni? Még sosem hallottam ezt a nevet. Nem értem mi folyik itt. ~

Fejem cikázott a felénk rohanó katonák, és a vörös hajú démon között. Úgy tűnt mindenki a virágot akarja, tehát két tűz közé kerültünk. Továbbra sem értettem mi történt Taroval, de abban biztos voltam, hogy Ovan-nal ketten maradtunk.
- Ovan! Van esélyünk Oni ellen? – kérdeztem komolyan.
- Nincs.
- A virágot akarja?
- Úgy tűnik. Talán jobb lenne, ha nem nálunk lenne, ami kell neki…hátha tesz nekünk egy szívességet. – mondta cinkos mosollyal, majd mágiája segítségével a kapszulát egyenesen az idősebb katona kezébe repítette…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Kedd Dec. 21, 2010 7:13 pm

~ Oni most nagyon elszánt. Ez nagyon nem tetszik nekem. Hiába próbálok agyalni, ezúttal nem jön össze. Nagy pácban vagyunk. Amikor már azt hiszem, hogy már nem lehet rosszabb, akkor 3 jól felfegyverzett katona érkezeik a kapun át. A páncélból ítélve magas posztokat tölthetnek be. Őket követi jónéhány katona, bizonyára az osztaguk.
- Mi? – szól rám sokkolva Atsui – Ezt nem mondhatod komolyan! Különben is ki a fene ez? És hol van Taro?
~ Még az alkumra gondolna? Nem vette észre az átalakulást? Asszem maradok az egyszerű magyarázatnál.
- Ott áll.
– bökök rá Onira.
- Csak kissé ki van fordítva. Tudod, mint egy nadrág..most éppen ő a belseje. - ha ezt nem érti meg, akkor semmit.
- De…de ki ez? – tényleg nem érti? Pedig igyekeztem.
- Ő a nadrág belső fele. – mondom egy vigyor közben, valahogy tetszik az értetlensége.
– A neve Oni.
Ideje gyorsan megszemlélni az újonnan érkezőket. Nem tűnnek különösebben erősnek, de a számbeli fölényük komoly fenyegetést jelenthet. Ami Onit illeti, nagyon is bajban vagyunk. ~ A vörös sivatag fáraója, annyira ismerős vagy te nekem.... ki vagy?.... ki a jó fene vagy te?!?
Hirtelen Atsu fordul felém. - Ovan! Van esélyünk Oni ellen?
- Nincs.
- A virágot akarja?
- Úgy tűnik.
~ Támadt egy ötletem.
- Talán jobb lenne, ha nem nálunk lenne, ami kell neki…hátha tesz nekünk egy szívességet.

A mágiámmla gyorsan átpasszolom a katonák vezetőjének látszó embernek a kapszulát, de aztán beugrik valami.
~ A Vörös Sivatag Fáraója! Basszus, tudom ki vagy! A felismeréstől megáll bennem az ütő. ~ Semmiképp nem engedhetjük, hogy hozzájusson a virághoz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Csüt. Jan. 06, 2011 5:26 pm

/Tarot kizárom a küldetésből/

Oni egyből harcolni kezd a katonákkal, és egy elég masszív mágikus párbaj kezd kibontakozni; a páncélos alak, mint kiderül, szintén mágus, és két szablyát varázsol elő a semmiből, miközben társai tűz- és jégmágiával támogatják. A helyzet a heves harc ellenére furcsamód inkább patthelyzetnek tűnik.
A szablyás fickó még Oni támadásakor félrehajította a liliomot, ami mellől a harcolók lassacskán arrébb sodródtak. Ezért jöttetek ugyebár, kár lenne ott hagyni... Amint felveszitek a kapszulát pár katona észrevesz titeket, de némi mágikus támogatással könnyen el tudtok iszkolni.

Ismét újabb problémátok akadt: nem tudtok bejutni a városba, tehát bajos lesz elhagyni a szigetet... és ha egy helyben maradtok, akkor könnyen megtalálnak titeket, ezért valamerre el kell indulnotok.

Térkép

Postotok azzal záruljon, hogy odaértek a választott helyre!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Szomb. Jan. 08, 2011 12:17 pm

A főnök meglepve méregette a virágot rejtő kapszulát, úgy tűnt nem érti hogyan került a kezébe. Gondolkodni azonban nem volt ideje, ugyanis Oni a virágot követve felé fordult, és rögtön támadásba lendült. Fekete homok jelent meg teste körül, és már lecsapni készült vele, mikor a férfi eldobta a kapszulát, s a semmiből két szablyát idézett meg. Heves harc alakult ki egy pillanat alatt. A két másik páncélos katona is előlépett, és csatlakoztak az Oni ellen küzdő társukhoz. A napbarnított helyi katona, perzselő mágikus tűzzel harcolt, a sápadt arcú idegen pedig jégmágiáját használta. Megdermedve néztem a kialakult kétoldalú harcot, amiben egyik fél sem tudott előnyhöz jutni. A fegyvermágus igyekezett Oni közelébe férkőzni, és két társa kiváló összhangban segített neki ebben, Oni pedig hátrálni kényszerült. Ennek hála már igencsak eltávolodtak a homokban heverő virágtól. Gondoltam egyet, és futásnak eredtem a kapszula irányába. Láttam, hogy pár katona észrevett, és kardjaikat előrántva felém vették az irányt. Gyors fejszámolást követően megállapítottam magamban, hogy nagyjából egyszerre fogunk a virághoz érni, ezért még jobban megszaporáztam. Előnyre azonban nem sikerült szert tennem. Utolsó lépésemnél elrugaszkodtam a földtől, s mikor ismét talajt értem, jobb kezemmel elkaptam a kapszulát, pont mielőtt egy katona hozzáért volna. Bal lábamat kinyújtva csúszni kezdtem a homokban, majd bal kezemet is letettem a földre.
- Quick Sand! – parancsomra a fickó azonnal süllyedni kezdett mágikus futóhomokomban, amire egy elégedett mosollyal reagáltam. Megfordultam, hogy felkeljek, és meglepetésemre egy másik katona állt velem szemben. Kardját a feje fölé tartva csapásra készült, mikor egy homokcsáp lágyan belesimult a gyomrába, és egyben hátra is repítette valamelyest. Fújtam egyet, és vetettem egy hálás pillantást társam felé, aki már szintén felém tartott, és a gondjaiba vett három bőrpáncélost. Felpattantam, és az újabb érkező katonák felé fordultam. A virágot átvettem bal kezembe, a jobb karomat pedig felemeltem, és a katonák felé tartottam. Testem előtt több tucatnyi apró homokgolyó tűnt elő.
- Sand Bullet! – kiáltottam, s a golyók azonnal, hangos süvítéssel fúrták át magukat a köztem és ellenfeleim között lévő éteren. Tompa puffanásokkal csapódtak be testükön, csúnya zúzódásokat hagyva emlékül, amitől rögtön padlót fogtak. Ismét megfordultam, s úgy láttam Ovan is felülkerekedett. Odaszaladtam hozzá, összeszedtük a korábban földre hajigált cuccainkat, a virágot pedig ismét elrejtettem a hátizsákomban.

- Ki kell jutnunk a kikötőbe, de a városfalat biztosan nem tudjuk megkerülni. – közöltem magabiztosan, Ovan pedig bólogatva előkapta a térképet.
- Daskara. – rábökött a városhoz legközelebbi településre. – Kis halászfalu. Ott biztosan találunk valami ladikot, amivel a tenger felől, észrevétlenül megközelíthetjük a kikötőt. Felosonunk az óceánjáróra, és kész. – vázolta a tervet, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, én pedig bólogattam, még egyszer körbenéztünk, de rajtunk kívül már senki nem volt a közelben, kivéve Félixet. Odaléptem a szamárhoz, és gyorsan a szájába tömtem pár gyümölcsöt, majd megpaskoltam az oldalát.
- Ne félj kisöreg, nem hagyunk itt. –mosolyogtam, majd elkaptam a nyakáról lógó kötelet, finoman meghúztam, ő pedig lelkesen megindult utánam. Elindultunk tehát Daskara-ba.

Erőltetett menetben, igen jó tempóban haladtunk. A sivatag most nem volt olyan elviselhetetlen, mert szándékosan a part mentén haladtunk, nehogy eltévedjünk. A hűsítő tengeri levegő, és az adrenalin feltöltött némi plusz energiával, így elég jól bírtam a gyaloglást, Félix is belehúzott, úgy tűnt neki is jobban tetszik a hűvösebb klíma. Sajnos azonban a falu nem volt épp a közelben, csak késő éjszaka értük el az első kis tengerparti, rozoga, mólós házakat..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Kedd Jan. 11, 2011 12:06 pm

~ Én hülye, vissza kell szereznem a virágot! ~ Rögvest ezután rájövök hogy én már nem fogok elsőnek odaérni. Oni már abban a pillanatban elindult hogy meglátta a virágot. Amilyen a jelenlegi sebessége, és amekkora dühvel le fog csapni arra a szerencsétlenre, inkább jobb lenne biztos távolságban maradnom. Csak félig-meddig sikerül felmérnem a helyzetet, mikor Oni lecsap a vezérre. Szegény látszólag még a kapszula kezébe kerülését se igazán fogta fel, egy rajtaütés pedig már sok volt. Gyorsan elhajítja a kapszulát és két szablyát idéz meg még éppen azelőtt hogy elérni a fekete örvénylő homokrengeteg. Elég jó karforgatónak tűnik, de Onival szemben hátrányban van. A távolság egyértelműen nem neki kedvez. Ezt észreveszi a két fiatal egyén is, és odasietnek támogatást nyújtani. Valószínű hogy nem csak most kerültek össze, ugyanis kiváló összhangban működnek. A napbarnított tűzmágiával próbálja terelni Onit, míg a sápadt ugyanezt igyekszik elérni jégmágiával. Ennek eredményeképp Oni mozgása egy egyenesre korlátozódik, de remekül tartja magát. A homok spirálos alakzatban tekereg a teste körül, ezért mindig máshol lesz a sérült réteg, és ha fölér a tetejére akkor cserélődik. A védelme remek, de ennek ellenére hátrálni kényszerül, ugyanis az öreg egyre közelebb ér hozzá a szablyáival. Viszont annyira belefeledkeznek a harcba, hogy a kapszulát ott felejtik a földön. Erre a lehetőségre többen is felfigyelnek, Atsui és egy csapat katona egyszerre indul a virágért, két fő pedig inkább Atsut veszi célba. Előkapom a gömbömet és ugrás közben járművé alakítom, célom pedig az a bizonyos két fő, akik pár pillanat múlva már a homokba lapultan fekszenek. Biztonság kedvéért húzok rájuk még néhány réteget, aztán én is megindulok a virág felé. Menet közben sikerül egy homokcsáppal hosszú röppályára küldenem egy Atsuira alattomból támadó katonát és egy pillantást váltani vele, de aztán kénytelen vagyok megfordulni, ugyanis hárman várnak rám.
- Ejj de türelmetlenek vagytok. - dörmögöm feléjük.
Lehet, hogy nem vették jó néven mert az egyik máris felém rohan dárdáját lóbálva. Valami lelkes újonc lehet, csodálkozom hogy nem ejti el azt a vackot. Elég egy kicsit megemelnem előtte a homokot, és máris máris 10 pontos hason csúszást csinál. Elveszem tőle a dárdát nehogy még valami bajt csináljon és kezelésbe veszem a másik kettőt. Két kezemmel ugyanott fogom meg a fegyvert és végrehajtok egy kristály teremtést. Az első velem szembe kerülő katonának odaadom a kezébe a dárdát, amit a értetlenül néz, miközben én beleszúrom a talpába az előbb kreált kristályomat. Fájdalmasat ordít és dühödten felém csap a dárdával, de mivel közel vagyok hozzá csak jól megcsapnia sikerül, sérülést nem okoz. Gyorsan kimászom előle, és míg a szilánk kihúzásával bajlódik addig megsózom a harmadikat egy sand bullettel, és miután az kidőlt ugyanezt teszem az előbbivel is.
Atsui odajön hozzám, és a mögötte fekvő három katona jelzi hogy ő is kitett magáért. Miközben Oni játszadozik összeszedjük a cuccainkat és elrejtjük a virágot is.
- Ki kell jutnunk a kikötőbe, de a városfalat biztosan nem tudjuk megkerülni. – közli Atsui, mire én előkapom a térképet, és kis böngészés után kiválasztom a legjobbnak tűnő lehetőséget.
- Daskara. – bökök rá a térképre. – Kis halászfalu. Ott biztosan találunk valami ladikot, amivel a tenger felől, észrevétlenül megközelíthetjük a kikötőt. Felosonunk az óceánjáróra, és kész.
Megnézem, hogy nem figyel a minket valaki, de az őrök kiütve fekszenek itt-ott, Oniék pedig túl jól szórakoznak. Atsui még megeteti Félixet, és ezzel elindulunk Daskara felé.
Először a fal nyomában haladunk a tengerig, aztán már csak a partot követjük. A víznek és a hűvösebb klímának köszönhetően egész jól bírtuk az utat, a tempónk is gyorsnak volt mondható. Ennek ellenére csak késő éjszaka sikerült elérnünk a falu határát, és csak remélhettem hogy akad valaki aki ilyenkor képes szállást, vagy legalább egy pokrócot adni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Vas. Jan. 16, 2011 8:13 pm

Hamar rájöttök, hogy a helyi népek nagylelkűek és szívesen segítenek, még így, az éjszaka közepén is. Egy csónak kell? Persze, a főnök fia, Hashim szívesen elvisz titeket hajnalban, még némi szárított halat és datolyát is adnak az útra (más nincs nekik). A csacsitól itt sajnos meg kell válnotok, de a falusiak megígérik, hogy jó gondját viselik neki. Ha szeretnétek, innen még egy galambot is küldhettek a megbízónak címezve, Hargeonig van beidomítva (bár kissé furcsa, hogy ilyen kis és szegény falu létére ilyen értékes állatot tartanak itt).
Hashimnak egyből megtetszik az ötlet, hogy titokban felcsempész titeket a hajóra, és egy kisebb vitorlás csónakkal útnak is indultok. Fiatal, viszonylag izmos fickó, és ha szükség van rá, fáradhatatlanul húzza az evezőlapátot. Pont beesteledik, mire Bandar közelébe értek, Hashim pedig nem is húzza az időt: a sötétben odalopja a csónakot egy turistahajó oldalához, majd segít nektek feljutni a hajóra.
- Sok sikert - suttogja, és már indulna vissza a saját hajójára, amikor hirtelen kiáltás csattan alig pár méterre tőletek, és néhány lámpás imbolyogva fénye villan a szemetekbe.
- Uram, itt vannak!
- Nagyszerű. Fogjátok el őket - mondja egy furcsán ismerős hang.

Innen már nem tudtok hova menekülni, muszáj harcolnotok... ha őket legyőzitek talán valahogy sikerül holnapig elbújni a hajón. Ellenfeletek néhány (öt) egyszerű városőr, semmi mágikus tehetségük nincs, ráadásul nem is számítanak arra, hogy ellenálltok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Kedd Jan. 18, 2011 9:46 pm

A falu kis földes főutcáján sétálgatva úgy tűnt, már mindenki nyugovóra tért, ami a kései időpontot figyelembe véve nem is volt meglepő. A levegő egyre hűvösebb volt, és csak a tenger zúgását lehetett hallani.
- Jó estét! Eltévedtek talán? – a kedves férfihang irányába fordultunk, és az éppen magunk mögött hagyott ház verandáján egy egyszerű öltözetű helyi ember állt, és kérdőn nézett ránk.
- Jó estét! Tudja átutazóban vagyunk, és szállásra lenne szükségünk ma éjszakára. – feleltem nyugodt hangon, ő pedig rögtön elmosolyodott, és intett nekünk.
- Akkor jöjjenek csak. Elég nagy a házunk, itt elférnek.
- Nem akarunk zavarni.
- Ugyan…nem zavarnak. Mindig örömmel látjuk a messziről érkezett utazókat. Ritkán járnak erre nem idevalósiak. Jöjjenek csak. Na..ne kéressék magukat. – mosolyogva integetett nekünk, mi pedig megköszöntük, és elfogadtuk az invitálást. Bemutatkoztunk, majd levettük a csomagjainkat Félixről, a férfi pedig elvezette a szamarat egy rozoga pajtába, ahol minden volt mi szem-szájnak ingere..legalábbis egy patás állat számára. Ovan bement az időközben megjelent asszony hívó szavára, én pedig elkísértem a pajtába a férfit.. vagyis inkább Félixet kísértem.
- Tudja nagyon a szívemhez nőtt ez az állat. – mondtam neki, miközben friss vizet öntött az egyik dézsába, és Félix elé tolta. – Sajnos azonban nem tudjuk magunkkal továbbvinni.
- Ó.. Nos én szívesen befogadom, ha Önök már nem tudják gondját viselni.
- Megtenné? – megkönnyebbülten sóhajtottam, de azért kissé elszontyolodtam. – Félix a neve, és nagyon hálás jószág. Csakúgy, mint én. Köszönöm. – finoman lehajtottam fejem.
- Ugyan nem tesz semmit. Gondolom éhesek. Maradt még a vacsorából.
- Örömmel elfogadjuk. - mosolyogtam, és bevezetett a házba.

A viskóba beérve láttam, hogy Ovan már neki is esett az íncsiklandó ételeknek, én is csatlakoztam hát hozzá, az asztalt pedig körülülték vendéglátóink, és mint kiderült a szomszédok is. A vacsorát rövid úton eltávolítottuk, közben pedig elmeséltük a kedves kisegítőinknek, hogyan és miért kerültünk a faluba, amire ők azonnal újabb mentőöveket dobáltak felénk, szinte éreztem, ahogy az egyik csattant a homlokomon.
- Van egy postagalamb a faluban. Esetleg azzal üzenhetnének annak a megbízónak, hogy minden rendben van. – vetette fel lelkesen az egyik asszony.
- Ez jó ötlet. Nem? – fordultam társamhoz, aki egyetértett, az egyik férfi pedig máris kiszaladt a házból. ~ Nem kellett volna most azonnal. ~ gondoltam, mikor egy jól megtermett fiatalember lépett az asztalhoz, és leült velünk szembe.
- A nevem Hashim. A falu polgármesterének fia vagyok. Van egy kis vitorlás csónakunk, itt áll a mólónál. Szívesen elviszlek vele titeket a bandari kikötőbe. Hajnalban indulhatunk is. – furcsa lelkesedést véltem felfedezni a szemeiben. Errefelé nyilván ritkán kerülnek ilyen helyzetbe. Összenéztünk Ovan-nal és egy bólintással egyeztettünk, majd visszafordultunk a fiúhoz, és társam közölte, hogy elfogadjuk az ajánlatot. Ismét nyikorogva nyílt az ajtó, és az imént elszelelt férfi lépett be rajta, egy kalitkába zárt fehér galambbal a kezében.
- Itt is van a mi hűséges kis postásunk. – a kalitkát elhelyezte az asztalon, majd papírt és tollat nyomtak elénk. Gyorsan lefirkantottam pár szóban, hogy a virágot megszereztük, és útban vagyunk visszafelé, aztán a hozzáértő fickó ügyesen összecsavarta a lapot, és letette a kalitka mellé. – Így ni. Holnap hajnalban el is indulhat az első napsugarakkal. Tudtátok, hogy a postagalambok nem repülnek éjszaka?
- Minden nap tanul valami újat az ember. – mosolyogtam, majd kicsit később oszolni kezdett a társaság. Mindenki hazament, mi pedig lefürödtünk, ami hozzáteszem már igencsak szükségszerű volt, aztán lefeküdtünk aludni a kijelölt kanapékra.

Másnap hajnalban mi is az első napsugarakkal ébredtünk. A galambot azonnal útjára engedték, mi pedig egy gyors összekészülődés után, máris a kis vitorlásnál találtuk magunkat. A ház úrnőjétől kaptunk némi szárított halat és datolyát útravaló gyanánt.
- Hálásan köszönünk mindent. – hajoltam meg vendéglátóink előtt, aztán átléptem az ingatag csónakba, és elfoglaltam az egyik ülődeszkát. Ovan is beült, Hashim pedig lelkes evezésbe kezdett. Miután kiértünk a nyílt tengerre, a szél belekapott a vitorlába, így az evezőkre már nem volt szükség. Elég jó tempóban haladtunk, de Bandar nem volt a közelben, Hashim is szólt, hogy valószínűleg csak sötétedés után fogjuk elérni a kikötőt. Ez nekünk pont kapóra is jött, hiszen láthatatlannak kellett lennünk, hogy felosonjunk a hajóra. Mikor csendesedett a szél, Hashim gondolkodás nélkül belecsapott a lapátokkal a vízbe. Izmos karjai úgy tűnt fáradhatatlanok, egész nap dolgozott, hiába ajánlottuk fel a segítségünket, nem fogadta el.

A Nap éppen csak lebukott a nyugati horizonton, mikor beértünk a kikötőbe. Az egyre mélyebb sötétség jótékony leplet borított ránk, így észrevétlenül oda tudtunk evickélni a stégnél ringatózó óriási turistahajóhoz. Az oldalán lógó kötélen felkapaszkodott a fedélzetre, majd nekünk is segített felmászni. Akira szokott nekem mesélni régen ninja történeteket, most úgy éreztem, pont egy ilyen történet főszereplője vagyok.
- Köszönünk mindent Hashim. - fordultam a fiúhoz, miután mindannyian a fedélzeten voltunk.
- Ugyan. Sok sikert! – mondta és elindult vissza a korláthoz, mikor hangos kiabálásra figyeltünk fel. Odakaptam fejem, de egy himbálódzó lámpás fénye elvakított.
- Uram, itt vannak! – szemem megszokta a fényt, és azonnal ki is rajzolódott előttem egy bőrpáncélos katona alakja, aki a fényforrást szorongatva felénk tartott.
- Nagyszerű. Fogjátok el őket! – ismerős hang adta ki a számunkra kedvezőtlen parancsot, majd lábdobogás hallatszott a mólón, és szempillantás alatt előttünk termett öt nagydarab katona. Eldobtuk csomagjainkat, és azonnal cselekedtünk.
- Sand Magic! – jobb kezemből villámgyorsan startolt egy jól megtermett homokdarab, és le is fektette az egyiket, de közben egy másik már karddal csapott felém. Két kézzel elkaptam a kardot szorongató karját, kitámasztottam, majd egy jól irányzott rúgással hatástalanítottam. Térdre rogyott, és úgy tűnt nem is nagyon fog felállni. Felkaptam a földről a kardját, és egy laza mozdulattal behajítottam a tengerbe. Mire visszafordultam Ovan a tenyereit porolgatta, és elégedetten nézett végig a földön fekvő katonákon. Biccentettem neki, aztán visszanéztem Hashim-ra, aki már mászott le a kötélen a csónakjába. Intettem neki egy utolsót, aztán odasiettem Ovan-hoz.
- Azt hiszem jobb lenne, ha felszívódnánk. - Egyetértett, és máris elindult, én pedig engedelmesen követtem. Meg sem álltunk a hajó legfelső emeletének tetején, hatalmas szemként figyelő, széles szellőző csőig. Ovan mászott be elsőként, aztán felsegített engem is, és kényelembe helyeztük magunkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Szer. Jan. 26, 2011 10:43 pm

Kissé fáradtan és talán reményvesztetten ballagtunk a kicsin faluban. Békés helynek látszott, úgy éreztem magam mintha otthon lennék. Semmi zavaró, csak kis házikók, talaj, tiszta levegő. Annyira jól esett, hogy magamban úgy döntöttem nem kell nekem szállás, elleszek én itt a homokos talajon.
- Jó estét! Eltévedtek talán? - szólal meg egy kedves férfihang a hátunk mögül.
A tulajdonosa egy egyszerű falusi ember, aki csak kérdőn néz ránk.
- Jó estét! Tudja átutazóban vagyunk, és szállásra lenne szükségünk ma éjszakára. - közli vele Atsui, mire az embernek megjön a kedve, és egy intéssel a házába invitál minket.
- Akkor jöjjenek csak. Elég nagy a házunk, itt elférnek.
- Nem akarunk zavarni. - mondja illedelmesen Atsu, én meg csak mosolygok.
~ Unalmas lehet itt az élet. Úgy látszik már mi is nagy izgalomnak számítunk.
- Ugyan…nem zavarnak. Mindig örömmel látjuk a messziről érkezett utazókat. Ritkán járnak erre nem idevalósiak. Jöjjenek csak. Na..ne kéressék magukat. - invitált minket, és nem tehettünk mást minthogy elfogadjuk a meghívást.
Atsui bevitte Félixet a pajtába a falusival, én pedig a ház belsejét szemléltem meg jobban, mivel a ház asszonya beljebb tessékelt. Eddig még nem szólítottak uramnak, így ez egy kicsit meglepett, de meg tudtam érteni miért hív így. Az öltözékem egyáltalán nem illik a falusi környezethez. Míg szemlélem az egyszerű díszítéseket a kis házikóban, az asszony még egy uramozás kíséretében megkínál a vacsora maradékával. Tisztában voltam vele, hogy a falusiak jól tudnak főzni, ezért nem vacakoltam sokat, leültem az asztalhoz és enni kezdtem.
~ Hihetetlen hogy lehet ennyire jó egy egyszerű halászlé! ~ gondoltam magamban, mikor észrevettem, hogy nézőket szereztem, és a nemrég visszaért Atsui is. gyorsan befejeztük az étkezést, hogy lehetőleg minél többet elmeséljünk a kalandjainkból, amire már mindenki vált. Feszülten figyelték mondanivalónkat, majd mikor befejeztük felajánlották a segítségüket. Útravaló ételt, meg mindent ami csak eszükbe jut. Az egyik asszony felveti, hogy használjuk a falu egyetlen postagalambját, és egy másik fickó azonnal elrohan érte, amit észreveszi hogy tetszik nekünk az ötlet. ~ Ritkaságszámba mehet errefelé az ilyen nagy esemény. ~ gondoltam, mikor egy megtermett ebben ül le hozzánk az asztalhoz.
- A nevem Hashim. A falu polgármesterének fia vagyok. Van egy kis vitorlás csónakunk, itt áll a mólónál. Szívesen elviszlek vele titeket a bandari kikötőbe. Hajnalban indulhatunk is. Ő még a többieknél is izgatottabbnak tűnik. Összenézek Atsuival, aztán rábólintunk az ötletre. Ekkor az előbb elrohant férfi tér vissza, kezében a galamb lakhelyéül szolgáló kalitkával.
- Itt is van a mi hűséges kis postásunk. – a kalitkát lerakja az asztalra, aztán tollat és papírt ad Atsu kezébe, amire ő lefirkant pár sort és visszaadja a fickónak, aki összecsavarta a lapot, és leteszi a kalitka mellé.
– Így ni. Holnap hajnalban el is indulhat az első napsugarakkal. Tudtátok, hogy a postagalambok nem repülnek éjszaka?
- Minden nap tanul valami újat az ember.
Ezután szerencsére kezdett szétoszlani a társaság, bár meg voltam róla győződve, hogy holnap egytől-egyig ott lesznek a vitorlás körül. Mikor már egy falubeli se maradt ott, elmentünk lefürödni, aztán ledőltünk a kanapékra és álomba merültünk.
Napkeltekor ébredtünk fel, és gyorsan rendbe szedtük magunkat az indulás előtt. A madarász az égbe eresztette a galambot, és büszkén nézett utána.
~ Lehet, hogy eddig még nem is nagyon használták a madarat? Akkor minek tartják?
A nézelődők gyűrűjében szállunk be a vitorlásba, és köszönetek meg búcsúzkodások után útnak indulunk. Amint kiérünk a falu szélárnyékából Hashim kifeszíti a vitorlát és így folytattuk utunkat. Egész gyorsan haladtunk, de így is csak napnyugtakor sikerült elérni a kikötőt. A sötétség leplét használva odalebegtünk a turistahajó oldalához, Hashim felmászott az oldalán lógó kötélen, aztán minket is felhozott valahogy. Nem tudom engem hogy sikerült neki, de mivel kissé zavart a hajóval együtt himbálózó kötél, nem volt könnyű dolga.
- Köszönünk mindent Hashim. - fordult hozzá Atsui, miután én is feljutottam.
- Ugyan. Sok sikert! – mondta és visszafordult, hogy lemásszon a csónakhoz. Hirtelen valami elvakította a szemem. Egy halvány alakot veszek észre lámpással a kezében.
- Uram, itt vannak! – kiált fel az árny, akiről pár pillanattal később kiderül, hogy őrjáratozó katona.
- Nagyszerű. Fogjátok el őket! - kiáltja egy kissé ismerős hang. Nincs időm töprengi kihez tartozhat, mert rögtön egy kisebb csapat katona rohamoz meg minket. Az elsőt egy sand bullett-tel hatástalanítom, mire a második bedühödik és kardját lóbálva felém roham. Egy gyors mozdulattal a háta mögé kerülök és megzáporozom a társát, őt magát pedig előrerántom és a hátára fektetem. Egy kis homokkal addig fogom be a száját míg elájul, aztán visszanézek Atsui-ra, aki szintén végzett a saját felével. Elégedetten nyugtázom, hogy esélyük se volt.
Hashim lemászott a csónakba, bennünk pedig felmerült az ötlet, hogy ideje búvóhely után nézni. Van valami, amit mindig is ki akartam próbálni, ezért rögötn annak keresésére indulok. Célom a szellőzőcső, a nagy, kényelmes, és rendkívül stílusos szellőzőcső. Meg sem állunk a hajó tetejéig. Itt kicsitt eláll a szavam az látványtól, de az izgalom hamar felülkerekedik rajta, és pár pillant múlva már benn ülünk az egyik ilyen csőben.
~ Könyörgök istenem, add hogy ez ne a mellékhelységek szellőzője legyen. Kérlek add, hogy a zöldségraktáré legyen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Csüt. Jan. 27, 2011 10:16 am

Végül senki nem talál rátok, bár néha hallotok lábdobogást, de szerencsére nem jut eszébe senkinek sem, hogy a szellőzőben keressen titeket. Elég mozgalmas nap van mögöttetek, így gyorsan elnyom az álom.
Másnap reggel a tenger harsogása és a szellőzőn felszűrődő beszélgetésfoszlányok keltenek titeket. Kinézve láthatjátok, hogy már a nyílt tengeren vagytok. Sajnos a sarkon beforduló egyenruhás alak azt mutatja, hogy nem adták fel a katonák sem a dolgot. Elég nehéz dolog így nyíltan kilépni a fedélzetre, viszont ételt kéne szereznetek valahogy (hacsak nem tervezitek, hogy egész Hargeonig éheztek). Írjatok le egy sikeres ételszerzési akciót, majd térjetek vissza a rejtekhelyetekre (vagy keressetek másikat).
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Szomb. Jan. 29, 2011 1:50 pm

Némi mocorgás, és ideges kileskelődés után úgy aludtam el, mint akit fejbe vertek. Nyilván a fáradtság és a stressz hozott ilyen gyorsan álmot a szememre. Legédesebb álmomból halk, fémes kopogás ébresztett. Szemhéjamat mintha tonnás súly nehezítette volna, alig-alig tudtam kinyitni. Mikor félig sikerült megemelnem a súlyokat, homályos látóterembe egy bőrpáncélos katona elégedett mosollyal teli arca bukkant fel, majd benyúlt a szellőzőbe, két kézzel megragadott, és egy mozdulattal kirántott búvóhelyünkről. Alig álltam a lábamon, nem tudtam védekezni. ~ Ennyi? Ez a vég? ~ gondoltam lemondóan, majd a szemem sarkából megláttam Ovan-t is, aki szintén elég kábán ácsorgott, és egyértelműen megadta magát.
- Vége az utazásnak. Készüljetek fel, mert a bandari törvények durván lesújtanak az ilyen piti kis tolvajokra.. hahaha.. – közölte a „jó” hírt nagyképűen, és társaival együtt jót nevettek, majd megfogtak mindkettőnket, és leráncigáltak a hajóról. Ugyanazon az úton hurcoltak minket a palota felé, amin érkezésünkkor még önszántunkból mentünk végig. Az árusok ezúttal nem kiabáltak, hanem félrehúzódtak a házak falaihoz, hogy utat engedjenek nekünk, és csendben figyelték, ahogy a katonák büszkén lépdelnek az értékes fogással. A díszes kapu már tárva nyitva fogadott minket, meg sem álltunk a kalifa lakosztályáig. Nyílt a hatalmas ajtó, és a ronda, barna bőrű, titokzatos főnök ugyanolyan pózban üldögélt a színes párnatengerben, mint első nap, csak a lenge öltözetű hölgykoszorú hiányzott a helyiségből. A katonák elengedtek minket, majd gyorsan elhagyták a szobát; az ajtó hangos kattanással jelezte, hogy be vagyunk zárva. Csendben ácsorogtunk, fogalmam sem volt mi fog történni, és mit kéne csinálnom. A kalifára fordítottam tekintetem, aki lassan felállt a kényelmes párnák közt, és gyanús mászkálásba kezdett a teremben, miközben fenyegető szemeit ránk tapasztotta.
- Mégis mit gondoltatok? Azt hittétek hagylak titeket meglógni egy ilyen értékes zsákmánnyal? – síri csend, szinte csengett tőle a fülem. – Ez a virág.. – kezébe vette a korábban elkobzott növényt. - .. többet ér, mint a ti kis vacak életetek. Ez a növény.. – áhítattal teli tekintettel fürkészte a liliomot. - … ez fog engem mindenhatóvá tenni. És aki az utamba áll azt elsöpröm..hahaha. Rátok is ez a sors vár. – hirtelen felénk fordult, és eltorzult arcán démoni mosoly jelent meg. Ovan-nal egyszerre támadtunk, de mágikus homokunkat egy szempillantás alatt elsöpörte. Szinte éreztem a zsigereimben a kalifából áradó, átható mágikus energiákat. Testét lángnyelvek borították be, két kezébe szintén lángoló, hosszú, láncokból kirakott ostor tűnt elő. A döbbenettől megfagytam.
- Készüljetek a halálraaaa!!! – harsogta, mi pedig megfordultunk és megpróbáltuk kinyitni az ajtót, de az nem nyílt. A perzselő ostor már csak centikre volt tőlünk, behunytam hát szemem, és engedelmeskedtem a kalifa utolsó mondatának. Sűrű, tiszta fehérség fogadott. ~ Ez lenne a mennyország? ~ kérdeztem magamtól, néhány bátortalan lépés közben, amikor…

Szemeim kipattantak, és sűrű lihegés közepette felültem a csőben, persze rögtön le is fejeltem az oldalát. Odakaptam sajgó homlokomhoz, és egy mély, megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam, hogy csak álmodtam. Ovan már ébren volt, és éppen kisandított a cső rejtekéből.
- Mi a helyzet? – érdeklődtem, ő pedig felvilágosított, hogy már a nyílt tengeren vagyunk, de katonák őrjáratoznak a fedélzeten.
- Ajjhh.. Éhes vagyok. – tudtam, hogy nem a legjobb alkalom a sopánkodásra, de társam gyomra is jelezte, hogy itt bizony gondok lesznek, ha Hargeonig nem szerzünk valami ehetőt. Abban egyetértettünk, hogy a fedélzetre nem léphetünk ki, hiszen ott azonnal lebuknánk. ~ Nem szeretném, ha az az álom valóra válna.. ~
- Másszunk le ezen a szellőzőn, aztán majd meglátjuk. – vetettem fel az ötletet, Ovan egyetértett, így hát leereszkedtünk, és elkezdtünk kúszni az egyébként igencsak tágas járaton. Ovan vezetett, mert már korábban bizonyította, hogy igen jól tájékozódik. Kisvártatva – az illatokat követve – meg is találtuk az éttermet. Ismét úgy éreztem magam, mint egy ninja történet főszereplője. Láttam magamat szalaggal a fejemen, amint mindenféle idióta pózokban osonok, és ellopok egy fürt répát. A gondolattól kis híján hangos nevetésben törtem ki, de még idejében sikerült elfojtanom a kitörő jókedvet.
- Mi az? – kérdezte Ovan az arcomon elterült vigyor hatására.
- Semmi. – feleltem, majd mindketten elkezdtük az alattunk elterülő éttermet pásztázni az egyik szellőzőn elhelyezett rácson keresztül.
- Itt nincs esélyünk. – suttogtam, miközben a jóízű zabálással elfoglalt őröket kémleltem. Ovan pedig intett, hogy kövessem, és újra kúszni kezdtünk, ezúttal a konyha irányába. A következő rácsnál már eszméletlen zsibaj szűrődött fel, hangos kiabálás, tányér és edénycsörömpölés, orrfacsaró illat kavalkád. Továbbmásztunk a következő rácsig, ami egy zárt ételraktárba nyílt.
- Ez jó lesz. – suttogtam, Ovan pedig már ki is pattintotta a rácsot a helyéből, elkezdte leengedni, amikor nyílt az ajtó, és két kuktasapkás fiatal fiú lépett be beszélgetve. Társam azonnal visszarántotta a rácsot, de ujjai kilógtak, ahogy odazárta. A két fiú szerencsére nem vette észre a bakit, felkaptak egy-egy ládát, és már ki is mentek. Ovan leeresztette a rácsot, leugrott, én pedig fentről megtámogattam az ajtót némi homokkal, nehogy meglepetés érjen minket. Ovan kapkodva feldobált némi gyümölcsöt, zöldséget, pár veknit, és némi sajtot. Én magam mellé gyűjtöttem, és intettem, hogy másszon vissza, mikor közeledő léptek zaja szűrődött be az ajtón. Ovan felugrott, és elkapta a szellőző szélét. Az ajtó nyílt volna, de a homok nem engedte, amire rásegítettem némi varázslattal. Egyre erősebben ráncigálták, és a hangzavar is fokozódott. Ovan felhúzta magát, visszazárta a rácsot, majd a szerzett ételekkel arrébb húzódott a járatban. Én is beljebb masíroztam, majd megszüntettem a varázslatot, a homok pedig köddé vált. A konyhások még tanakodtak egy kicsit a feltehetően rossz ajtóról, aztán kimentek, mi pedig visszakúsztunk a cső nyújtotta fedezékbe a hajó tetején, és nekiláttunk a jól megérdemelt reggelinek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Kedd Feb. 01, 2011 2:15 pm

Korán keltem, mienk oka az volt, hogy a fejem találkozott egy nálánál keményebb tárggyal, a cső aljával. Úgy történt, hogy sikerült elég gyorsan megcsúsznom ahhoz, hogy a fejem felemelkedjen és ugyanezzel a lendülettel, de nagyobb sebességgel a csőhöz csapódjon. Ezután már hiába próbáltam visszaaludni, sehogy se sikerült. Unalmamban úgy döntöttem, hogy felfedezem a hajót a sötétben, de nem jött össze. A kikötőt biztosan elhagytuk, erről legfőképpen a kéményből felszálló füst győzött meg, de a katonáktól nem sikerült megszabadulnunk. Minden bizonnyal észrevehették, hogy tegnap kiütötték pár emberüket, és most megszállták a hajót. Szerencsére nincsenek sokan, és csak egyesével járőröznek, de nem akarok kockáztatni. Félek, hogy esetleg megfordulna a hajó, ha észrevennék, hogy itt vagyunk. Akárhogy is nézem, nem találok biztonságos kiutat a szellőzőből. Inkább megvárom Atsuit.
Megint a kintieket figyeltem, mikor Atsu felébredt.
- Mi a helyzet? – kérdezte hirtelen.
- Már a tengeren vagyunk, de a katonáktól nem mondtunk búcsút. Az egész hajó tele van velük. Egyesével őrjáratoznak, előttünk körülbelül 30 percenként halad el egy. Nem fogunk innen kimászni. - világosítottam fel.
- Ajjhh.. Éhes vagyok. - jelentette ki.
Én is éhes voltam, és hiába próbáltam nem figyelni rá, egyre erősebben tört fel belőlem. Váratlanul a hasam hatalmasat kordult, ez megadta a végszót. Kaját kell szereznünk!
- Másszunk le ezen a szellőzőn, aztán majd meglátjuk. - vetette fel a zseniális ötletet, amivel azonnal egyetértettem, és megindultam lefelé a csőben. Izgalmas érzés volt, eddig is sokat voltam föld alatt, sötét helyeken, de ez más volt. Volt valami érdekesség abban hogy nem tudtad hová mész. Olyan mint amikor a kisgyerek cukrot csór és a ház mögött fogyasztja el széles vigyorral. Felemelő volt! Nem sokkal Atsui arcán széles vigyor jelenik meg, és bár hiába mondja hogy nem volt semmi, én tudom hogy ő is ugyanarra gondolt mint én.
Először az ebédlőt pillantjuk meg, de az őrök miatt lemondunk az oda való betörésről. A konyhát is gyorsan letudtok, egyszerűen túl sok volt ahhoz az ember, hogy észrevétlenül kajához jussunk. Végül az élelmiszerraktárnál állapodunk meg, dugig van tömve kajával, és nincs ott senki. Megállapodunk benne, hogy ez lesz az ideális hely, eztán rögtön a rácshoz nyúlok, kisebb megerőltetéssel kiszedem a helyéről, és még pont időben húzom vissza, mivel ketten bejönnek a raktárba. A kezemmel fogom a rácsot, le ne essen, és azok ketten szerencsére semmit se vesznek észre az egészből. Megfognak két láda valamit és azzal távoznak a helységből. Igyekszem a lehető legcsendesebben leengedni a rácsot, majd mikor ez megvan én is utána ugrok. Látom, hogy az ajtó környékén homok képződik, ez minden bizonnyal Atsui műve. Megnövekedett biztonságérzettel nekilátok kiválogatni a szállíthatóbb ételeket. Feldobálok egy adag zöldséget, köztük uborkát is, gyümölcsöt, néhány veknit és egy kevés sajtot is. Lépteket hallottam, és Atsui intett, hogy másszak fel. Épp a szellőző peremén lógtam, mikor megpróbálták kinyitni az ajtót. Szerencsémre a homok erősen tartotta, így már biztonságos helyen voltam, mire sikerült bejönniük. Atsui gyorsan eltüntette a homokot, így a konyhások az egész ügyet a rossz ajtóra fogták. A reggelit már a csőben fogyasztottuk el, amit egy méretes kígyóuborkával koronáztam meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Szer. Feb. 02, 2011 10:04 am

Hála az ételnek a maradék időt már kényelmetlenül ugyan, de átvészelitek.
Másnap reggelre érkeztek meg a Hargeonba, ahol egy kis manőverezés és lopakodás után partra tudtok szállni. A megbízó már a kikötőben vár titeket, hiszen a postagalambbal üzentetek Hargeonba, így egyszerűen csak át kell adni a virágot.
- Szóval tényleg a hajón bújkáltatok - mondta a hang, amelyik elől sikerült elmenekülnötök a hajóra lopakodás éjszakáján. Így, napfénynél már látjátok, hogy az idős katona az, aki Tarot feltartóztatta Bandarban, fején hatalmas kötés díszeleg.
- Khm... bevertem a fejem az éjszaka - húzza ki magát nyilvánvaló erőfeszítésében, hogy megőrizze méltóságát. Alighanem a sötétben nem vettétek észre, de kiütöttétek őt is... A katona letépi mellkasáról a tiszti jelvényt, és a földre hajítja.
- Most már nem vagyok Bandar katonája... - mondja, miközben két szablyát idéz meg - Nem kell tartanom attól, hogy az uramat idő előtt háborúba rántom. A virágot! - szegezi felétek az egyik kardot.

Itt az idő, hogy befejezzétek munkátokat! Közös erőfeszítéssel le tudjátok győzni a kardforgatót, mert bár ügyes és erős, mágikus ereje csak a fegyverek megidézéséig terjed. Postotok egy győzelemmel záruljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Csüt. Feb. 03, 2011 1:36 pm

Miután befaltuk az összes ételt, elégedetten hátradőltünk, és élveztük az utazást…nagyjából fél óráig, onnantól ugyanis sűrű mozgolódásba kezdtünk. Az eleinte tágasnak tűnő cső egyre szűkebb lett; fogalmam sem volt hogyan helyezkedjek, mert sehogy sem volt kényelmes. Ovan hasonló problémákkal küzdött, ezért úgy döntöttünk, hogy az út hátralévő részében felfedezzük a szellőző hálózatot. Nyilvánvalóan nem lesz sétagalopp elhagyni a hajót, ezért jobbnak láttuk keresni egy alternatív kijáratot. Pár óra ninjakúszás után találtunk is egy lyukat, ami a legénység külön bejáratának folyosójára vezetett. Elégedetten visszamásztunk rejtekhelyünkre, és vártunk. Nem kellett sokáig malmoznunk, a hajó lassítani kezdett, ami azt jelentette, hogy beértünk a kikötőt ölelő öbölbe. A fedélzeten elképesztő nyüzsgés kerekedett, mi pedig cuccainkat magunkra aggatva, megkezdtük utolsó kúszásunkat. Ovan szakértelmének köszönhetően hamar végig is értünk a járatokon. Az ajtót már kinyitották, de a legénység még az utasok leszállításával volt elfoglalva, így könnyedén kisurranhattunk, és máris a szárazföldön találtuk magunkat.

Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor ráléptem a kikötő betonjára; mintha óriási kősziklát vettek volna le mellkasomról. Most éreztem csak a nyomást, ami végigkísért a szigeten. Ovan is mellém toppant, majd elégedetten hívta fel figyelmem a tömegben ácsorgó megbízóra. Bementünk az emberlevesbe, és szelíden kirángattuk a kövérkés urat.
- Nos ő lenne az. – óvatosan kiemeltem táskámból a virágot rejtő kapszulát, és odaadtam a férfinak, aki megbabonázva bámulta gyűjteménye legújabb darabját.
- Nahát ez hihetetlen. Nagyon hálás vagyok maguknak. Máris megkapják a jól megérdemelt jutalmat. – mondta lelkesen, s kotorászni kezdett zsebeiben, amikor ismerős hang csapta meg fülünket.
- Szóval tényleg a hajón bujkáltatok. – lassan megfordultunk, és meglepetésünkre az idős fegyver mágus katona állt előttünk teljes harci díszben, arcán önelégült fintorral. Fején kötés jelezte, hogy előző éjszaka is hozzá lehetett szerencsénk. Cinikus mosollyal megdörgöltem a homlokom, mire rögtön zavarba jött.
- Khm… bevertem a fejem az éjszaka. – kihúzta magát, és próbálta fenntartani a méltóságteljes katona látszatát, aztán nem erőlködött tovább. Rangját jelző jelvényét letépte ruhájáról, és a földre hajította.
- Most már nem vagyok Bandar katonája. – a korábban is látott két szablya simult kezeibe. - Nem kell tartanom attól, hogy az uramat idő előtt háborúba rántom. A virágot! – szegezte ránk fegyvereit, én pedig intettem a megbízónak, hogy álljon hátrébb. Engedelmesen, bár kissé remegő lábakkal hátrébb húzódott, mi pedig Ovannal összenéztünk, és támadtunk.

- Sand Magic! – már indult is néhány dinnye méretű homokgömb, amiket a fickó rendre hárított szablyáival. Azt azonban nem vette észre, hogy társam közben megkerülte, és máris hátába csapódott egy homokcsáp. Egyensúlyát vesztve előreesett, de még idejében letámasztotta két kezét, így végül nem hasalt el. A pillanatnyi védtelenséget kihasználva odarohantam, és sikerült bevinnem egy jól irányzott gyomron rúgást. Kapkodva próbált levegőt venni, kevés sikerrel persze, Ovan pedig végleg padlóra küldte két homokcsáppal, miknek hatására jó két métert repült előre a fickó, hogy aztán egy bokorban landoljon. Szablyái eltűntek, arcára pedig furcsa grimasz fagyott, de úgy tűnt elájult. Ovannal elégedett pacsit váltottunk, aztán visszamentünk a látszólag már nyugodtabb állapotban lévő megbízóhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ovan Sandinger
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 196
Aye! Pont : 32
Join date : 2010. Oct. 02.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Szomb. Feb. 12, 2011 9:56 pm

Elégedetten, de azért nem túl feltűnően vakargattam a hasamat a bőséges és kalcium dús reggeli után. Persze ez azzal is járt, hogy megpróbáltam kényelemesen elhelyezkedni, de ebben a cső megakadályozott. Hiába próbáltam össze-vissza hajlítgatni magam, valami nem stimmelt. Vagy a sok kaja, vagy a mozgáshiány miatt, de sehogy se éreztem jól magam. Mivel Atsui is így volt ezzel, ezért közösen úgy határoztunk, hogy inkább feltérképezzük a szellőzőjáratot, lehetséges kiutat keresve. Én személy szerint kiugrottam volna a hajóból, már csak a stílus kedvéért is. Oda jutunk, hogy órákig bolyongunk a rendszerben, és hiába jártuk be minden zegét-zugát, nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok megjegyezni. Egyetlen helyet jegyzek meg, ami legény külön bejáratának a közelében lévő nyílást, mivel ebben állapodunk meg kiszállási pontként. Ezután visszamászunk a helyünkre, és rövides várakozás után már a hajón lassulását, illetve percek múlva az utasok nyüzsgését. Nekünk se kellett több, megragadtuk a felszerelésünket, és elmásztunk az előzőleg talált lyukon, most már jóval rövidebb idő alatt. Mázlink volt, ugyanis a teljes legénységet lekötötték az utasok, így mi a legkisebb feltűnés nélkül szállhattunk le a hajóról.

Kicsit aggódtam, hogy néhány utasnak feltűnhet, hogy idegenek vagyunk, de szerencsére ez nem következett be. Átverekedtük magunkat az utasok tömkelegén, hogy eljussunk a megbízóhoz, akit nagy nehezen sikerült kirángatni a tömegből.
- Nos ő lenne az. – adja át nagyon óvatosan a kapszulát Atsu az elkerekedett képű megbízónak. Tartok tőle, hogy esetleg nyáladzani kezd a virágot bámulva, ezért teszek hátra egy lépést.
- Nahát ez hihetetlen. Nagyon hálás vagyok maguknak. Máris megkapják a jól megérdemelt jutalmat. - mondja örvendezve, és kutatni kezd a zsebeiben, mikoris hátulról ismerős hang érkezik.
- Szóval tényleg a hajón bujkáltatok. - lassan megfordulunk ennek hallatára, és nagy döbbenetemre a bandari tiszt áll előttünk.
~ Abban reménykedtem , hogy Taro kinyírt téged, vagy legalább megnyúzott. Erre te csak egy púpot szereztél?
- Khm… bevertem a fejem az éjszaka. ~ Taro, csalódtam benned!
A tiszt letépi magáról a bandari jelvényt, és így kiált:
- Most már nem vagyok Bandar katonája. – erre a mondatra két kardot idéz meg. - Nem kell tartanom attól, hogy az uramat idő előtt háborúba rántom. A virágot! - követeli, de nem áll szándékunkban hagyni neki. A megbízónk kissé hátrébb húzódik, és remegve várja a végeredményt.

- Sand Magic! - kiáltja Atsui, mire hatalmas homokgömbök kezdik el bombázni a szerencsétlent, aki kapkadva vagdalja őket, szép kis homokfelhőt csinálva ezzel maga köré. talán ennek köszönhetem, hogy olyan könnyen a háta mögé bírtam kerülni, és egy nagy csapást mérve rá a homokcsápommal földre küldeni. ~ Ezt a csapát tovább kell fejlesztenem ha hazaértem. Még jól jöhet!
A katona sajnos nem fekszik ki, mint számítottam, a két kezét a földre téve megállítja az esés, de már nincs ideje kivédni Atsui rúgását, ami gyomorszájon találja. Elég pocsék állapotban van, ezért a két homokcsápom úgy tűnik végleg ki is fekteti. Biztonság kedvéért jó nagyot taszítok rajta, minek hatására 2 méter repülés után egy bokorban hajt végre kényszerleszállást. Túlélők nincsenek. Na jó, a fickó még él, csak elájult. De távolról elmenne hullának. Erre elégedett pacsit adok Atsuinak, és visszamegyünk a már nyugodtabbnak tűnő megbízóhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurik%C3%A1ta
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   Kedd Feb. 15, 2011 8:16 am

A megbízó könnyekig meg van hatódva, alig győzi kifejezni háláját, bár tekintete gyakran odatéved a kardos fickóra. Fél kézzel folyamatosan a kapszulát szorongatja, miközben átadja a jutalmatokat, majd pár búcsúszó után hintóra ül, és eltűnik az utca forgatagában.


Ezzel a végére is értünk, örülök, hogy végig kitartottatok. Az utolsó postra igazából hosszabbat vártam, de végül is én sem írtam, hogy mit szeretnék, tehát én vagyok a hibás Smile Örülök, hogy ilyen jól összebeszéltetek, jó volt látni, hogy odafigyeltek a másikra, ez is szerepet játszott az értékelésemben.
Akkor jöjjön az, amire mindketten kíváncsiak vagytok, a jutalmatok fejenként:

290 VE
50.000 gyémánt

Köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)   

Vissza az elejére Go down
 
Százéves liliom (Atsui Orestes, Taro Zoom, Ovan Sanddigger)
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: