Elizabeth Colmen

Név: Elizabeth Colmen

Nem: Nő

Életkor: 18

Mágia: Fekete mágia (Nekromanta mágia)

Klán: szabadúszó vagyok egyenlőre

Kinézet:
Hosszú sötétbarna hajam hátközépig ér melyet általában copfban hordok s szemeim is barnák. Elég vékony vagyok s elég nőies alakom van, bár mivel elég egyszerű ruhákba öltözöm ez nem igazán látszik és lehetőleg fekete ruhákban járok ami nyáron igaz kissé meleg viselet na de kit érdekel? Általában kerülöm a szoknyát meg a túl rikító színű ruhákat, de mikor rám jön az öt perc reggel akkor azokat is felveszem.

Jellem:
Nagyon kedv függő ha jó kedvem van mindenkivel barátságosan viselkedek bár ez nagyon könnyen változhat is, azonban a jó kedvem elég nehéz elrontani és szerencsémre nem lehet túl könnyen felidegesíteni.

Felszerelés:
Két tőr melyet utazásom során készítettem. Mind két tőr ugyan úgy nézz ki a pengéje a tőrnek és a keresztvasa fekete míg a markolata fehér és azonban spirálban fekete csíkok vannak és édesanyám tiszteletére mind a két tőr pengéjén egy-egy C betű van. Mikor sikerül úgy öltöznöm,hogy övem is van akkor az azon lévő kis tokban vannak a tőrök, de mivel ez sűrűn nem jön össze így a táskámban vannak legtöbbször.

Előtörténet:
Egy viharos téli napon születtem, szüleim nagyon örültek nekem főleg, anya mert mindig is arról álmodott, hogy majd egyszer lánya lesz. Igaz, hogy nem volt a családom túl gazdag, de azért mindenünk meg volt ami csak kellett.

Édesapám, Nathariel nem mindennapi ember volt hanem nekromanta mágus és mindenféle elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy nem is volt ügyetlen. Épp ezért engem is már 6 éves koromban nyaggatott avval, hogy tanuljak mágiát. Azonban édesanyám, Clementina túlságosan is féltett ahhoz, hogy én fekete mágiát tanuljak főleg olyan fiatalon és igazság szerint anya egy kicsit tartott is a mágiától, de ettől apával mindig jól kijöttek.

6 és fél éves lehettem mikor beírattak a faluban lévő iskolába. Szerettem odajárni, sőt az osztálytársaimmal ellentétben tanulni is nagyon szerettem, már akkoriban is nagy volt a tudásszomjam, de barátom hát az nem volt valami sok. Eleinte nem értettem miért kerülnek az emberek és miért félnek a mágiától hisz számomra mindennapos volt az, hogy apát varázsolni látom, mivel mindig van hova fejlődni és ő gyakorolt is, hogy minél jobb fekete mágus legyen. Év vége felé meghallottam két osztálytársam beszélgetését amikor Natharielről volt szó. Mind a ketten féltek tőle és szerintem miatta nem akartak barátkozni velem, de nézzük a jó oldalát csúfolni se csúfoltak, mert tőlem is féltek bár én soha nem ártottam volna senkinek.
Vártam a napot mikor eljön újra december 12 -e , hogy végre 9 éves legyek! Minden szép is lett volna ha iskola után nem avval a hírrel fogad apa, hogy anya meghalt. Nem is akartam elhinni amit apa mondott egyszerűen lehetetlen volt számomra, pedig igaza volt. Sokat sírtam ezután, de egy hónappal anya halála után úgy döntöttem itt az ideje, hogy én is mágiát tanuljak ezért megkértem apát, hogy tanítson.
-Nem, nem és nem édesanyád nem szerette volna, hogy fekete mágiát tanulj így nem is fogom most sem megtanítani neked- mondja ellentmondást nem tűrő hangon, azonban nekem ennyi nem volt elég.
-De én szeretnék tanulni, kérlek apa- próbáltam meg sokadjára hátha végre belemegy azonban azt a szándékom, hogy evvel felakarom támasztani anyát azt nem mondtam el neki. Végül lemondóan sóhajtott és csak egy bólintással válaszolt miszerint rendben tanít.
-De túl fiatal vagy még ehhez a mágiához!
-De apa már 6 évesen akartál tanítani akkor nem voltam fiatal?- Teszem fel költői kérdésem, azt hiszem evvel most sikerül elérni a célom, azonban arra nem számítottam, hogy apa mennyire húzni akarja az időt.
-Rendben, de csak akkor kezdelek el tanítani ha már betöltötted a tízet- mondta mire én már rögtön ellenkezni szerettem volna de mielőtt bármit is mondhattam volna ismét megszólalt- ha nem tetszik akkor nem foglak tanítani- ez a mondat nekem elég is volt ahhoz, hogy ne kössek bele ismét a mondandójába így csak mosolyogva bólintottam s felmentem szobámba tanulni.
Az idő nagyon lassan telt minden nap azt várta, hogy töltsem már be a tízet hiszen akkor már végre tanulhatnám a fekete mágiát.Lassan, nagyon lassan csak eltelt azaz év és végre betöltöttem a tízet és a legjobb az egészben, hogy szombat van így rögtön reggel kezdheti az én tanításom.
-Apaaaaaaaaa- mosolyogtam rá reggel mikor lejött a konyhába.
-Még nem vagy tíz éves- mosolyodik el gonoszan. Már hogyne lennék az? Decembere 12-én van a szülinapom ma 12-e van. Akkor meg miért nem töltöttem én be a tízet?
-De hát ma van a szülinapom- mondtam már közel sem mosolyogva hisz nem is értem miért nem ért velem egyet apa.
-Még körülbelül 5 óra van addig, hogy betöltsd a tízet- mosolyog továbbra is s én hitetlenkedve néztem rá. Ilyen nincs,nem mindegy az a pár óra? S ráadásul mikor Nath meglátta arckifejezésem még jobban elmosolyodott.
-Legalább a reggelit várd meg és akkor tanítalak- mondja egy sóhaj után. Ez az! Végre! Szerintem rájött, hogy addig úgy sem hagytam volna békén amíg bele nem egyezik abba, hogy most vagy legkésőbb egy órán belül elkezd tanítani.Mivel sikerült rávenni, hogy tanítson így kissé nyugtalanul ültem le vele szembe reggelizni s ahogy ígérte reggeli után elkezdett tanítani vagyis először is elmondta a mágia alapjait s próbálkozott nekem megtanítani a Necromancer Magic-t. Ami körülbelül egy jó évbe telt mire megbírtam úgy tanulni, hogy neki megfelelt. Na jó még így sem felelt meg neki mert mindig talált valami hibát, de se baj szerintem még ő se tudja "hibátlanul" megcsinálni, de mire eltelt az egy év rájöttem nem lenne jó ötlet feltámasztani anyát mert ő már nem az lenne akit én annyira szerettem.
-Megtanítok még valamit amivel megvédheted magad- mondja nagyon is komolyan majd ismét megszólalt.- Death Spike- s ekkor a földhöz ért s egy csontdárdát húzott ki.
-És esetleg inkább kardot nem lehetne?- Nézek rá mosolyogva.
-Nem is te lennél ha ezt nem kérdezted volna meg... és a válaszom NEM- hangsúlyozza ki a nem szócskát majd én is megpróbáltam amit nem rég apa, de nekem nem sikerült s sok próbálkozással teli nap után azaz egy évvel később sikerült viszonylag rendesen elsajátítani ezt a mágiát is vagy legalábbis valamelyest tudom használni ezek után azzal a jelmondattal kezdett el nekem harcművészetet tanítani hogy a mágia sem mindig segíthet. Így azt is tanultam szorgalmasan, hogy minél jobb legyek és, hogy lenyűgözzem apát.
Ezek után az évek gyakorlással teltek s már elmúltam tizennégy is mikor apa egy számomra ismeretlen nővel jött haza akit Amanda Corza-nak hívtak nekem már elsőre nem volt szimpatikus de apa tudja én úgyse szólhattok bele abba, hogy kivel jön haza....de mikor avval jött Nath, hogy feleségül fogja venni Amandát még a lélegzetem is elállt egy pillanatara. Na ne! Mivel láttam apán, hogy komolyan amit mond így inkább felmentem a szobámba, hogy kitaláljak valamit, amivel megakadályozhatnám az esküvőt. Csak egy baj volt, hogy Amanda utánam jött sajnos.
-Mit szeretnél?- Érdeklődtem tetetett mosollyal és csakis azért tegeztem mert ő megengedte, na jó az engedélye nélkül is tegeztem volna....
-Na idefigyelj, édesapád szeret engem és elakar venni és nem fogom neked megengedni, hogy ezt a szép álmot tönkretedd nem érdekel, mennyire utálsz én akkor is itt fogok maradni.
-Szép álom! Csak kár, hogy nem fog valóra válni- mondtam kissé gúnyosan s ekkor lépett be apa is a szobámba, aki nem mellesleg kissé csalódottan nézett rám.
-Eli gyere légyszíves- mondta de már bent sem volt szinte a szobámban mivel tudni akartam mit szeretne így követem mikor utolértem halkan szólalt meg- azt szeretném kérni, hogy próbálj megbarátkozni Amandával, nagyon aranyos ha jobban megismered.
-Rendben- sóhajtok lemondóan mire ő csak elmosolyodott.
Eltelt két év és semmi sem változott vagyis mégis még jobban utálom Amandát ahol csak tudd keresztbe tesz nekem de azért én sem könnyítem meg a dolgát. De már nem bírtam tovább így 16 évesen megszöktem otthonról és egy másik városba mentem ahol már megkellet dolgozzak azért, hogy legyen mit ennem minden nap, eleinte az volt az ötletem, hogy majd mágiával szerzek pénzt,de mikor eszembe jutott, hogy otthon sem szerették apát azért mert fekete mágus volt így inkább nem mondtam senkinek és mágia nélkül éltem nap mint nap. Majd egy nap mikor sétáltam a városban találkoztam egy furcsa kinézetű lánnyal akinek egyik szeme barna másik pedig sárga színű volt, néha elég jól elbeszélgettem vele, bár mindig furcsa volt számomra a szeme, s mikor már azt hittem, hogy végre találtam egy barátot tévednem kellett felgyújtotta a falut ahol majdnem én is ott égtem, de nekem sikerült kimenekülni az égő házból. Ezután úgy döntöttem, hogy körülnézek egy kicsit a világban, de mikor halottam a Fiore Királyságról és, hogy ott sok mágus van tudtam hova kell mennem.

Köszön és igyekszem majd odafigyelni!