Red Walter

Név: Red Walter
Nem: férfi
Kor: 14
Születési idő: október 02.
Kapcsolatok: Sophy és Ace Walter kisöccse
Mágia: Kártyamágia
Klán: Nincs, de a későbbiekben kijátszás alapon csatlakoznék a Fairy Tailhez
Kinézet: Vörös haj, zöld szem, valódi kora egyáltalán nem szembetűnő, testileg sokkal fejlettebb és így 17 évesnek is kinéz, a jobb fülében egy, míg a balban nincs fülbevaló, elég magas a korához képest, 180cm
Jelleme: a kinézetével ellentétben személyisége viszonylag gyerekes, bírj az alkoholt de, nem iszik rendszeresen, kedvenc itala mégis a forró csoki.
Felszerelés: mágikus kártya pakli, zsebóra, amit mindig magánál tart,



Előtörténet:


Fiore királyságának az egyik, bizonyos Akane Resort nevezetű városában, egy kaszinóban dolgozom épp, mint rengeteg kártya parti vezetője. Vörös falak között rengeteg emberrel körülvéve tengettem mindennapjaimat. Most is éppen az egyik kártyajátszma kellős közepén tartok, egyik játékos sem nagy szám, a legtöbb öregebb nálam és azt hiszik, hogy okosabbak a többieknél pedig ez általában nem igaz. Az egyik bőgve borul az asztalra, amikor rossz lapokat kap és elveszti a játékot. Motyog valamit magában, amit nem értettem majd feláll, és nekem támad.
-A te hibád, te hülye kölyök, miért osztottál nekem ilyen rossz lapokat??- kérdezi dühösen, erre nem szándékoztam válaszolni és csak megvontam a vállam, az öreg úgy felkapta a vizet, hogy be akart húzni egyet. Már vártam, hogy kapok egy pofon, de akkor csak egy tompa csattanást hallottam. Amikor felnéztem, láttam, hogy egy elég termetes férfi fogta meg a kezét az idősebb embernek.
- Jól vagy kölyök?- kérdezte a magasabb, ám de zömökebb férfi
- Igen… Köszönöm.
- Gyere, igyunk valamit- mutatott a pult felé, valószínűleg nem tudja, hogy még kiskorú vagyok.
- Jó napot uram!- köszöntötte a pultos lány - Á, szia Red, már megint meg akartak verni?
- Jah.
- Mit kérsz fiú???Nekem egy pohár wiskey-t.
- Egy pohár kólát.
- Rendben.
- Hé, kölyök, miért nem kérsz valami férfiasabb italt?
- Mert kiskorú vagyok.
- Tényeg??!!!- azt hiszem az öregnek felment a vérnyomása, elkezdett zihálni és elkerekedett a szeme. – Hány éves vagy?
- Tíz.
- De, akkor mit keresel itt ilyen fiatalon?
- Itt dolgozom, mint látja. Egyébként, hogy hívják??Az én nevem Red Walter.
- Jared Nico. Na, fiam, mesélj csak magadról miért is dolgozol már 10 évesen, ráadásul ebben a kaszinóban???
- Kétéves koromig egy elszegényedett családban éltem, öt testvérem van, de sajnos egyiket sem tudom, hogy most éppen hol vannak, mivel a szüleink eladtak minket. Úgy emlékszem, hogy a szüleimnek tartozása volt, amit vagy ki kellett volna fizetniük vagy ledolgozniuk. Így engem ennek a kaszinónak, a tulajdonosának adtak el annak a fejében, hogy ledolgozom a tartozásukat. Már az is kegyetlenség volt a szüleimtől, hogy elszakítottak a testvéreimtől, de ráadásul még életem végéig itt kell dolgoznom. Egyszer, ha elszabadulok, innen szeretném felkutatni a testvéreimet, már ha élnek még és egyszer valamikor egy család, leszünk. Nem mondanám, hogy itt rosszul bánnak velem, de szeretnék, világot látni.
- Értem, hát megoldható lenne, hogy kikerülj innen.
- Nem hiszem, nincs annyi pénzem, hogy a tartozást ki tudjam fizetni.
- De én kitudom, de csak annak a fejében, ha a tanítványom leszel, és azt teszed, amit én mondok. Elviszlek, innen kitanítom neked a kártyamágiát és közben világot is, látsz.
- Kártyamágia?
- Igen. Tudod én is kártyamágus, vagyok, és itt az ideje, hogy átadjam valakinek tapasztalataimat.
Kicsit elgondolkodtam, ránéztem Amy-re a pultos lányra, mert ő az, aki mindenben mellettem állt és ő lázasan bólogatott. Szétnéztem, annyira felderültem, hogy kijuthatok az adósságból, így igent mondtam.
- Nos akkor amilyen hamar csak tudunk, indulunk, az otthonomba. Most pedig megyek, beszélek a tulajjal.
- Rendben. Akkor felmegyek és összepakolok.
Éppen felfelé akartam menni a lépcsőn, amikor Amy a pultos lány elém állt majd kicsit zavartan így szólt:
- Hagyd csak, majd én elpakolok helyetted.
- Köszönöm. - majd megöleltem a lányt, mivel olyan volt nekem, mint a nővérem, mert kiskorom óta ismertem. Úgy döntöttem, hogy megnézem, sikerült-e meggyőznie Jarednek a főnököt, éppen hozzákezdett mondandójához. Természetesen én hallgatóztam az ajtónál.
- Jó napot, Redről szeretnék beszélni! – tért rögtön a lényegre, majd leült egy székre, ami pont mellette volt.
- Redről? Mit tett már megint az a mihaszna kölyök? Mindig csak rosszat tesz, meglátszik nem volt, aki megnevelje. –mondta a zsémbes vénember, majd nagyot szívott a pipájából.
Elhúztam a számat ezen mondat hallatán, mivel tényleg nem volt, aki megneveljen, de véleményem szerint lehettem volna rosszabb gyerek is.
- Szeretném magamhoz venni a fiút! Szerintem nem hasznavehetetlen, nagyon jól ért a kártyákhoz.
- Ha rám hallgat, jobban jár, ha nagy ívben elkerüli, mindig csak a bajt csinálja a kártyaosztáson máshoz nem ért!
- Természetesen kifizetném a tartozását. Ennyi elég lesz?- dobott oda egy tarisznya gyémántot az asztalra.
- Hmm…- elkezdte bontogatni a kistáskát és mikor belenézett elmosolyodott, mivelhogy a pénz korántsem volt elég. Jared éppen kifelé tartott volna, amikor utána szólt a kapzsi úr:
- Enne a kétszerese!
Repült megint egy csomag, és egy időben ezzel csapódott az ajtó is.
Az egyik falnak támaszkodva vártam a hírt, mintha nem hallottam volna semmit sem, arról a dologról, ami a szobában történt.
- Indulás!- intett a fejével a Mester, majd megdöbbenve látta, hogy még nincs nálam a táskám.

Hátrafordultam és Amy jött lefelé a lépcsőn, majd elbúcsúztunk, és még utójára végignéztem azt a helyiséget ahol felnőttem. Kilépve a kaszinó ajtaján meglepetten tapasztaltam, hogy esik az eső, de valahogy engem nem érnek el. Felnéztem és láttam, hogy a mellettem álló férfi erre is felkészült és volt esernyője. A tenger felé kezdtünk el sétálni, nem akartam kérdezősködni és így nagy volt a csend. Mire kiértünk a tengerhez az eső elcsendesedett és az ég is kezdett kitisztulni. Délután volt már és lassan itt volt az ideje, hogy besötétedjen.
- Várj itt, veszek hajójegyet!
Döbbenten néztem, nem tudtam, hogy milyen messze lehet az a hely, ahová tartunk, hogy hajóval kelljen menni. Eldöntöttem, hogy megnézek egy hajót, amikor a hozzám legközelebbi értem, valami furcsa hangot hallottam, egy ajtónyikorgást, az egyik kis kunyhó ajtaja nyílt ki, pont az, amelyikbe Jared is bement.
- Nos, mehetünk!
Felszálltunk az egyik hajóra, majd az elindult, néztem, ahogy eltávolodik a part, majd hogy eltűnik. Később, mikor meguntunk nézni a tájat bevonultunk a 18-as számú kabinunkba és pihentünk, vagyis az én esetemben olvasás volt a nyugtató időtöltés. A kedvenc és egyetlen könyvemet olvastam, amit már jó párszor kiolvastam és volt olyan sor, amit kívülről fújtam. Az út nem tartott csak egy napig, de nem volt a legszórakoztatóbb, nem volt mit tenni. Mikor a lábam végre szilárd talajt érzett maga alatt, örömmel mosolyodtam el, hogy nemsokára mágiát fogok tanulni.
- Most hogyan tovább???Merre?- kérdeztem és kíváncsian figyeltem a Mesteremre.
- Van egy kis dolgunk a könyvtárban, kiveszünk egy könyvet, természetesen neked az a dolgod lesz, hogy elolvasd. Utána meg hazamegyünk.
- Haza?
- Igen, hisz most már velem élsz.
Útközben rengeteg emberrel találkoztam, szinte mindegyik megkérdezte Jaredtől, hogy én a fia vagyok-e, és ő boldogan mondta, hogy igen nemrég fogadott örökbe. Először mikor megálltunk egy magas épület előtt, ki se néztem volna a monstrumból, hogy egy könyvtár, pedig az volt kiírva.
- Itt vagyunk, menjünk.
Úgy tűnik Jared tudja, mit szeretne és én csak halkan, követtem, míg el nem értünk egy olyan polc sorhoz, amin az a szöveg volt, hogy „Mágusok”. Bementünk és lázasan keresgetni kezdtünk, én inkább csak tanulmányoztam pár könyvet, amikor valaki megszólalt.
- Megvan.
Odasétáltam a Mesteremhez és elolvastam a címét a könyvnek: „Minden, amit a Mágiáról tudni kell.”
- „Minden, amit a Mágiáról tudni kell?
- Igen, ez kell nekünk, gyere, ezt kivesszük.
Sietve visszamentünk a bejárathoz, ahol volt egy pult mögött pedig egy alacsony és szemüveges férfi csücsült.
- Jó napot! Ezt szeretnénk kivenni!
Az idős férfi vetett egy pillantást a könyvre, majd felírta egy noteszbe majd így szólt:
- Rendben van! Viszontlátásra!
- Viszlát!
Kiléptünk az ajtón és egyből a kezembe vettem a könyvet, és lapozgatni kezdtem, rengeteg mágia van benne és annak leírása, illetve volt még benne szó a céhekről.
A könyvtártól nem volt messze Jarednek a lakása. Egy olyan helyen lakik ahol rengeteg a bolt, sokan járkálnak, és a forgalom is elég élénk. Megálltunk egy átlagos ház előtt, aminek alacsonyan fekvő kapuja volt és nem volt bezárva a kisajtó.
- Itt vagyunk, isten hozott. - majd benyitottam a kisajtót, abból pedig egy kisebb udvar nyílt. –Menjünk be.
Viszont a háznak az ajtaja gondosan be volt zárva és mikor kinyílt a zár félve belestem és meglepetésemre, amit először megláttam az a szemközti polcon lévő rengeteg könyv. Bementünk, majd leültem egy asztalhoz, és ismét fellapoztam a könyvemet.
- Nos, kártyamágiát akarok neked tanítani, de előtte el kell olvasnod ez a könyvet. Engedd meg, hogy a céhek jelentőségét had magyarázzam én el. – itt rám nézett majd én helyeslően bólintottam – a céhek olyan helyek ahol a mágusok mindennapjaikat élik, küldetésekre mennek, amiért pénzt kapnak. A céhek neveit megtalálod hátul a könyvben és azoknak a leírását. Nekem viszont el kell mennem, bármire, amire szükséged van ebben a helyiségben, megtalálod.
El is kezdtem olvasni a könyvet, mire végeztem teljesen besötétedett, így úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni.
Korán reggel, léptek zaját hallottam közeledni és erre ébredtem.
- Megjöttem! Jó reggelt Red!- köszöntött Jared – Hoztam neked reggelit és egy új pakli kártyát.
- Rendben, köszönöm!
- Remélem sikerült elolvasni a könyvet, ha igen akkor elkezdheted gyakorolni a kártyamágiát. Könnyen fog menni, mert nem a legnehezebb mágia ág, most egy kicsit ledőlök.
El sem tudtam képzelni, hogy fogjak hozzá, de azért megpróbáltam. Elég sokáig tartott mire elsajátítottam a kártyamágiát, de megérte, fél évig tartott mire sikerült teljesen kitanulnom. Ez alatt rengeteget segítettem a Mesteremnek és mindig tanultam tőle valamit. Amikor betöltöttem a 13 évet eldöntöttem, hogy csatlakozok, egy céhhez és elkezdem a magam útját járni, sokak szerint korai, de itt volt az ideje. Nem döntöttem még el hogy hova is csatlakozok, de az biztos volt, hogy Magnoliában fogok élni. Elmentem a vonat állomásra majd onnan egyenesen tovább. Az út körülbelül egy napba telt, mikor odaértem teljesen új város nyílt a szemem elé. Az első dolgom az volt, hogy keressek egy kiadó házat, volt némi félre tett pénzem amit Jared adott és reméltem, hogy addig abból kijövök, amíg nem találok egy céhet és lesznek küldetéseim. Elég sok helyet bejártam a végén találtam egy egyszobás kis lakást, amiben minden más is meg volt.