Don Howard

Név: Don Howard
Nem: Férfi
Kor: 32
Klán: Dragon Fang
Szint: 10. (A)

Kinézet: 185 cm magas, 80 kg. Félrövid sötétbarna haj, teljes szakáll, barna szem. Mérsékelten kigyúrt testalkat, hogy a mozgásban ne akadályozza. Felső ruházatként rendszerint inget hord, amit a könnyebb mozgás érdekében megfoszt az ujjaitól, alsó ruházata egy egyszerű fekete nadrág.

Jellem: Alapvetően céltudatos, kötelességtudó, megbízható ember. Egy csipetnyi vezetői készség is szorult belé, és ezzel igyekszik nem visszaélni, beosztottjainak maximális szabadságot biztosítani, ami még nem gátolja a küldetések sikeres kimenetelét. Egyetlen embert fogad el vezetőjének, mégpedig azt, aki képest őt legyőzni, mások javaslatait meghallgatja, de kis esély van rá, hogy hallgat is rájuk.

Egyéb felszerelés: Egy vadásztőr a bal lábára erősítve.

Mágia:
Lőfegyver
Ex-Quip: Magic Gun
-Guns Magic: Spark Shot, Mad Shot, Tornado Shot
Ex-Quip: Magic Revolver
Ex-Quip: Magic Sniper Rifle
- Target Lock On: Homing Shot
Ex-Quip: Magic Shotgun
- Wide Shot
Ex-Quip Magic Granade Launcher
- Freeze Lacrima Charge

Tűz:
Fire Magic
Fire Ball
Flame Boots

Az előzmény:

Fiore királyságának déli területén született, gyerekkorától kezdve bérgyilkosnak nevelték, hiszen édesapja és édesanyja is az volt. Édesanyjától örökölte a lőfegyvermágiára való hajlamot, édesapja tűzmágus volt. Az anyja már korán elkezdte a testi kiképzést, amit egy fegyvermágusnak kötelessége elsajátítani, majd hat éves korától már mágiát is tanult a fizikai képzés mellett. Az apja tudásából nem sok, csak az alapok ragadt meg rajta, viszont a lőfegyvermágiáját majdhogynem tökéletesre fejlesztette, ezért már tizenkét évesen bérgyilkosi munkákat kapott, közben folyamatosan fejlesztve a mágiáját.
Húsz évesen elkezdte a komolyabb varázserővel rendelkező emberek eltávolítására szóló küldetéseket, így került célkeresztjébe a Dragon Fang egyik vezetője, Xaundaras. A királység fővárosában, Erában kellett teljesítenie a küldetését.

A kudarc:

Az akkor 64 éves öregember számottevően erős volt még korához képest is, de nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen mágiákat alkalmaz. Egyetlen biztos pont volt ebben a témában: A földet mesterien tudja idomítani. Don már régóta követte, figyelte az öreget, hátha több mindent ki tud deríteni róla, mint amit a küldetésében írtak, de mindhiába. Mindazonáltal eljött a küldetés teljesítésének határideje, így nem várhatott tovább. Az öreg szokásos hazafelé vezető útján lepte meg. A külvárosban, már majdnem a háza előtt lapult meg egy ház tetején, és mesterlövész puskájának célkeresztjében pásztázta végig a célpont útját.
- Target Lock On – szólt csendesen. – Homing Shot!
A lövedék egyenesen a célpont felé száguldott, nem volt kétség: Betalál, s ezt Don egy markáns mosollyal nyugtázta is az arcán, a távcső másik végén. Az utolsó pillanatban viszont:
- Iron Rock Wall! – kiáltott az öreg, és a golyót egy nagyjából ember méretű fallal állította meg. – Stone Spike! – kiáltott, majd a falból kiszakított szikladarabot a lövés irányába lőtte.
Don az utolsó pillanatban tudott csak elugrani, és szerencsétlenségére legurult a ház tetejéről, de mielőtt a földre esett volna, egy kiemelkedő földtömegre hasalt, majd, mintha csak a tenger hullámain feküdne, megindult vele a városon kívülre, mögötte pedig egy ugyanilyen hullámon az öreg követte. ~Hm, látom nem véletlen S szintű az öreg.~ Feltérdelt a hullámon.
- Guns Magic – Target Lock on: Homing Shot! Homing Shot! – két lövedéket lőtt ki egymás után a célpontjára, aki a földtengert hajtotta alattuk. Az öreg időben reagált, egy-egy földdarabot lendített maga és a golyók közé, így azok darabokra lőtték az akadályokat, a porban pedig volt ideje egy újabb kőtüskét a bérgyilkos felé dobni. – Homing Shot! – ezúttal a tüske volt a célpont, tökéletesen eltalálta azt, és újra porrá változtatta.
Közben kiértek a városból, és az öreg abbahagyta a földtömeg mozgatását.
- Ki vagy, miért akarsz megölni? – kiáltotta oda rekedtes hangon.
- Don Howard. Semmi személyes, csupán a munkám miatt. Engedelmeddel abba is hagynám a beszédet. – Ex-Quip! Magic Pistols. Spark Shot!
A mágia meglepetésként érte az öreget, így nem tudott teljesen elhúzódni, így a jobb karját eltalálta az elektromos lövedék, de hála a földdel való szoros kötelékének csupán elzsibbadt a végtagja, nem esett össze. Újabb lövéssorozat érkezett, így földfalat kellett maga elé emelnie, majd amikor leengedte látta, hogy Don éppen térden állva gond nélkül bemérte.
Az öreg a másodperc törtrésze alatt megindította a férfi alatt a földet hátrafelé, így az hasra esett, mielőtt elsüthette volna a fegyverét. Majd újra és újra megpróbált talpra állni, de hála a folyamatosan mozgó földnek mindig elesett. Olyan volt, mintha futópadon próbálna felállni. Az öreg kihasználta a növekvő távolságot.
- Mud shot! – kiáltott, majd egy sárgolyót köpött ellenfele lábára, így az megállt. – Supreme King Rock Crush! – egy hatalmas kőtömböt lendített Don felé.
- Flame Boots. – szólt az, majd lángnyelvek ölelték körül a lábait, megnövelve a sebességét, így elég lendületet szerzett ahhoz, hogy kikerüljön a sárból, mielőtt a kőtömb szétlapította volna. – Magic Shotgun! – kiáltotta, miközben olyan gyorsan futott Xaundaras felé, ahogy csak bírt. Ellenfele védekezésként újabb és újabb kisebb kődarabokat dobott az irányába, amiket a puskájával sorra darabokra lőtt. Amikor két méteres közelségbe ért elillant a lábáról a lángnyelv, de még utolsó lendületével a célpontja felé rúgta magát. – Wide Shot! – kiáltott, de az öreg egy félkörívet húzott maga köré, ami kiindulásakor oldalra csapta a levegőben lévő orvgyilkost.
- Magic Granade Launcher!
- Rock Mail!
A következő pillanatban a mestert egy földburok vette körül, ami azonnal páncéllá formálódott, még mielőtt a gránát becsapódott volna. Így egyetlen karcolás sem esett rajta. Lassú léptekkel közeledni kezdett a lőfegyvermágushoz, aki könnyű szerrel eltáncolt, és folyamatosan lőtte a gránátvetővel.
~Fenébe, látom, nem lehet megsebezni ezzel. ~
Az öreg megállt, és a páncélból mély öblös hang szűrődött ki: - Stone Spike Storm! – Mindenfelől kődarabok emelkedtek ki, majd egyszerre zúdította rá Donra, aki a tömeg közepébe lőtt egyet a gránátvetőjével, kellő rést csinálva köztük ahhoz, hogy ne találják el.
- Freeze Lacrima Charge – üvöltötte, és a következő gránát telibe találta a mestert, a páncél közepén csonttá fagyasztva azt.
Don a combjára erősített tőrhöz nyúlt, a mester mellkasa felé dobta, majd egy tűzlabdával támogatta azt.
A kés célt ért, szétrepedt a páncél, a tűzlabda pedig cafatokra robbantotta azt, de a bérgyilkos többet várt. Azt, hogy befejezte a küldetését, így le is engedte a fegyverét.
A következő pillanatban mindkét oldalról egy-egy hatalmas tenyér alakú szikladarab csapódott a bokájára, bilincsként összezárva azt. Kétségbeesetten célzásra emelte a fegyverét, de ekkor szemből érkezett egy ököl alakú tömb, kiütve a kezéből a fegyvert. A levegőből újabb bilincsek érkeztek a kezére, hanyatt vágták Dont, majd a csuklókat átfogva a földbe markoltak az ujjak. Hiába vonaglott, a bilincsek nem eresztették, a mester pedig közelebb sétált, megállt mellette:
- Supreme King Rock Crush! – kiáltott, majd maga felé emelte a sziklát. – Mit tudsz felhozni mentségedre?
- Ölj meg! Ha nem teszed, és visszatérek, a rendemhez ők teszik meg. Ha nem megyek vissza, kitagadnak, és gazdátlanul bóklászhatok. Kudarcot vallottam.
- Hova tartozol?
- Az üvöltő oroszlán bérgyilkoscéhbe. Mindent tudsz rólam, amit kell ahhoz, hogy megadd a kegyelemdöfést. Hajrá!
- Nem félsz egy kicsit sem?
- Életem a halál. Tizenkét éves korom óta gyilkolok, hozzászoktam.
- Mostantól nem fogsz! – megfeszítette az izmait, és messze eldobta a kőtömböt, Don szemei elkerekedtek. – Az élet a legnagyobb adomány, amit kaptunk. Téged rosszul neveltek, hogy ezt nem fogadod el. Csak akkor olthatsz ki életet, ha nincs más választásod. Íme, amit ajánlok: Meghagyom az életed, cserébe csatlakozol a Dragon Fang klánhoz. Nem tudja meg senki, hogy kiféle miféle vagy. Segítesz nekem tanítani az újoncokat, látom tapasztalt fegyvermágus vagy.
- Nem hangzik rosszul. Miután kudarcot vallottam úgyis kitagadnak hazulról. Lenne még más dolgom?
- Küldetésekre mehetsz, ha akarsz, újoncokat toborozhatsz, de ez csak akkor, ha akarod.
- Benne vagyok. De engedj el ebből a bilincsből!
Xaundaras feloldotta a mágiát a sziklákban, így azok porrá váltak, Don pedig fél térdre ereszkedett.
- Elfogadlak mesteremnek, vezéremnek, míg meg nem halsz, vagy jobbat nem találok.
- Megint kezded a hülyeséged. – mordult egyet az öreg, majd elfordult, és visszasindult Era-ba. – Majd kinevelem belőled. A Dragon Fang klánházban találkozunk.

Azóta:

Don Xaundaras mester jobb keze, a klánon belül tekintélyt vívott ki magának megbízhatóságával, és megtanulta értékelni az életet, Xaundaras mester tanítása alatt. Időközben egy kisebb fegyvermágus csapat vezére lett, akikkel banditabandák eltörlésére szakosodtak. Nem kevés újoncot hoztak már a klánba, többek között Gabriel van Chantai-t, amikor egy hegyi kisvárosba vezetett a küldetésük, és ő Don kezére vezette a banditákat tudta nélkül.

Játááááá!