Ki ér oda előbb? (Kao vs Ax)

Éppen a klánház ebédlojében ultem és jóízuen fogyasztottam az ebédemet, de sajnos egyedul. Gabriel és Noah kuldetésen voltak, Tamuchi és Mei pedig vásárolni mentekés a jó ég tudja csak, hogy miért, de valamien oknál fogva, ragaszkodtak ahhoz, hogy magukkal vigyék Froxot, így még a kis róka batátom társaságától is meg voltam fosztva. Rajyam kívul nem túl sokan voltak az ebédloben... valószínuleg mindenki vagy kuldetésen van, vagy éppen a délutani pihenésén fáradozik. Mivel aznapra semmi lényeges dolgot nem terveztem be, úgy gondoltam, hogy a kaja után én is inkább hazamegyek és beiktatok egy néhány órás szépíto alvást. Ezzel az elhatározásommal kezdtem el gyorsabban lapátolni az elottem lévo ételeket és már majdnem a végére értem, mikor az étkezo ajtaja, robbanás szeruen kinyílt és Baal mester lépett be rajta, akit én személy szerint nem igazán csíptem. Mikor belépett, kíváncsi szemekkel nézett korbe az ebédloben és mikor kiszúrt engem egy eléggé érdekes mosoly ult az arcára, ami nekem cseppet sem tettszett. Széles, tenyérbemászó mosollyal jott oda hozzám és lehuppant a velem szemben lévo székre.
- Helló fagyos kis barátom... lenne számodra egy feladatom. - Vágott bele azonnal mondanivalójába.
- Bocsi mester, de nem terveztem, hogy mostanság kuldetést vállalnék. - Feleltem hidegen és kozben lassan tovább ettem.
- Ki mondta, hogy van választási lehetoséged?... - Kérdezte licsit lenézoen, majd még mielott reagálhattam volna, folytatta.
- Ezt a megbízást nem ekárki adta és kulon téged és a kis barátnodet szeretne.
Ezen kicsit el gondolkodtam. ~ Vajon ki lehet az...?~ Akár hogyan is gondolkodtam, otletm sem volt, de végul is csak vállat rántottam.
- Mennyi lenne a jutalom? - Kérdeztem, mire kicsit elnevette magát..
- Bocsi kolyok... de fizetség az nincs a melóért.
- Akkor bocsi mester, de nem igazán izgat a dolog... Tabuchinak, most kulomben is dolga van.
Nem tudom, hogy az mondatom melyik része bosszanthatta fel, de kicsit mérgesebb hangnemben folytatta.
- Ide figyelj kolyok... mint mondtam, nincs választásod és ha a kis barátnod nincs itt, akkor egyedul mész. - Adta ki a parancsot, ami nekem még mindig nem volt ínyemre és ráadásul a hangneme is elég lekezelo volt.
- A válaszom még mindig nem... sem a megbízóról, sem a kuldetésrol nem tudok semmit és ráadásul még jutalom sem jár érte... mi okom lenne arra, hogy elvalaljam? - Kérdeztem, mire meglepo módon nem lett duhosebb, sot, furcsa mód egy halvany mosoly jelent meg az arcán.
- Amint tudod, el tudom intézni, hogy ha ezt akuldetést nem vállalod el, akkor tobbé ebben a klánban ne is válalhasd semmilyen más megbízást sem.. és ha ez téged nem is zavarna a fémbigének biztos nem tetszene, ha miattad dobnak ki a klanból. ~ Szemétláda...~ Nem konnyu engem felduhíteni, de a mesternek mindig sikerult valahogy kihoznia a sodromból. Korulottem lassan egyre jobban kezdett lehulni a levego, amit a mester is észre vett.
- Nem lenne valami bolcs dontes... - Mondta vigyorogva, mivel o is tudta, hogy esélyem sem lenne ellene.
- Inkább nézd meg, mi van ebben és szerintem aztán magadtól is menni fogsz..
Mondta, mikozben ruhájából elohúzott egy nagyobb sárga borítékot és elem dobta, az az asztalra.
- Jó utat Hideges kis barátom. - Mondta, de a hangjában némi gúnyt lehetett érezni és a név sem nagyon tetszett, amit kitalált nekem. Egy rovid ideig csak némán néztem a borítékot, majd erte nyúltam és kibontottam. A borítékban egy levél és két vonat jegy volt, mejeket zsebembe csúsztattam, majd a levelet kezdtem olvasni. A levélben a kuldetés volt a legapróbb részletekig leírva. Lényegeben annyi volt a feladatom, hogy menjek el, egy az északi hegyek kozt lévo kisebb városba, ahol egy már rég visszavonult mágust kellett felkutatnom, akirol pontos személyleíras is volt a levelben. A levelben az állt, hogy a mágus a megbízó egy régi barátja, akit valószínuleg meg akarnak olni, ezért el kellett vinnem a klanba és ott Baal mesternek kellett átadnom. Továbbá az is le volt írva a levélben, hogy ezáltal a megbízó próbára is akar tenni minket... bár mivel most Tabu nem volt itt, csak engem, hogy felmérje, mire vagyunk képesek. A level vége felé kozeledve, már nagyon kíváncsi voltam, hogy ki is lehet az a titokzatos megbízó, amit hamar meg is tdtam az aláírasból, amin megdobbentem, ugyanis nem más írta a levelet és adta nekunk a megbízást, mint Kain Mester. Egy ideig elkerekedett szemekkel néztem a papírra. ~ A klán legfobb mestere, akit még senki nem is igazán latott, a klán alapítója minket bízott meg egy kuldetéssel..?~ Nem ment egy konnyen az informació feldolgozása, de végul mégis osszeszedtem magam és útnak indultam. Utam egybol a vasútállomásra vezetett, ahol a mestertol kaoptt jegyet használva felszálltam a vonatra, ami uticélom felé tartott. A vonaton, tobbszor is átfutottam a levelet és elhatároztam, hogy mindenképpen teljesítem ezt a megbízást. Gondolataimba merulve ultem a vonaton és csondesen bámultam hol magam elé, hol pedig ki az ablakon. Mikor megérkeztem a városkába, kicsit megdobbento látvány fogadott. Sehol egy teremtett lelket nem láttam, de tobb dolog is azt mutatta, hogy nemrég még voltak ott emberek. Szívesen utana jártam volna, mi torténhetett ott, de nem az volt a feladatom. Lassan elkezdtem átkutatni az ures házakat, de még csak jelét sem találtam annak, hogy mágia használó élt volna akármelyikben is. Ahogy a város utcáin haladtam, az egyik házból apróbb zajok szurodtek ki én pedig kíváncsian megálltam és a házat méregettem, majd pár pillanattal késobb lépéseket hallottam, a házból pedig hamarosan egy barna hajú srác lepett ki és ahogy meglátott, rogton megtorpant. Hosszú idon át farkasszemet nézve álltunk egymással szemben. ~ Vajon mit kereshet ez itt?... lehet hogy o csinált valamit a város lakóival? ~