Leena vs. Mei(Lisa)

- Háháhá! - hatalmas kacajom megzengeti a klánház ablakait, amint végre a felszínre török és a királylányt leküldöm a mélybe. Hagy legyen most ő a sötétségben, egyedül és bezárva.
Áhh, szinte lángol a vérem, tombol bennem a harci láz!
~ A kis fruska hogy bírja visszafogni magát, nem is értem... Ó, vagy még is, hisz' ő nem bír varázsolni! ~ Ezen a gondolaton kacagok még egyet, majd körbetekintek, hogy hol is vagyok. A Dragon Fang főtermének közepén állok. Milyen édesek, azt sem tudják, hogy én a világon vagyok, a szőke sárkánycsaj meg kardos faszi kivételével (Gab). Hmm, szinte hallom a királylány hangját, ahogy az elménk mélyéről kiáltozik: "Te démon!" Hallatja ezeket a két szavakat és lehet, hogy igaza is van. Azért mégis gonoszság tőle, hogy csak néhanapján enged szabadon, de hogy lássa, nekem is van szívem, ezért most fejleszteni fogom a testünket egy kis gyakorlással, nem akarom, hogy elkopjanak a csontjaim, az izmaim pedig elgyengüljenek.
Rajtam kívül senki sincs most itt, üres a terem. A küldetéstáblán sincs most felhívás, a kis butusok mind "dolgoznak" a betevő falatért.
~ Királylány te miért nem mész olyan sűrűn, mint a többiek? Félsz, hogy nem segítek? Ejnye drágám, hát te is tudhatnád, hogy egy testben vagyunk, nem hagyhatom, hogy meghalj. ~ gondolom.
~ Nem engedtem meg, hogy átvedd a helyemet! ~ hallom a szőkeség hangját.
~Nem figyelsz butus, most enyém a terep. ~ válaszolok a királylánynak, majd nagy vigyorgás közepette elindulok az ajtó felé. A fény erősen süt kintről befelé, alig látom, hogy mi van az ajtó túloldalán, mert elvakítja a szép szemeimet.
Ahogy kilépek az ajtón, egy férfi ütközik nekem. Teljes sebességgel jött az állatja, vajon hova siethet?
- Hé, nézz az orrod elé! - morog a szemtelen, de már menni is akarna tovább. Ezt én nem hagyom szó nélkül, utána kiáltok:
- Mégis ki a francnak képzeled magad? - erre a férfi megáll, majd hátrafordul, az arca komolyabb ábrázatot vesz fel. Nem meglepődöttet, hanem inkább mérgeset.
- Baal mester vagyok, szóval tegyél lakatot a szádra. - nahát, egy mester személyesen, kedves tőle, hogy így bemutatkozik.
- Baal mester... Kihívlak! - mondom, miközben a szemébe nézek. Baal elröhögi magát, majd így szól:
- Fél óra múlva legyél a klánház melletti téren, küldök valakit, aki majd befogja a szádat! - mondja, s elszelel. Hah, még csak nem is maga jön el, bár, valami azt súgja, hogy így még mindig jobban jártam, mint ha őellene kéne kiállnom. Baal mester... Sosem láttam még és a királylány emlékei között sincs jelen. Biztos egy másik részleg vezetője.

A fél óra elteltével kigyalogoltam a nyílt terepre, várva az ellenséget, aki le kell gyalulnom. Ó, igen! Még mindig érzem, hogy lángolok és a fegyverem már alig várja, hogy előtörhessen és lepuffanthasson bárkit. Nem is kell sokat várni, ahogy Baal mondta, az ellenfél rendre meg is érkezik egy kiscsaj személyében, aki nekem gyanús. Ha egy mester azt mondja, hogy ő majd befogja a számat, akkor nem lehet gyenge...