Arthe Pyrko

Név: Arthe Pyrko
Nem: Férfi
Kor: 22

Mágia: Elemi mágia - Növény mágia

Klán: Quatro Cerberus

Kinézet: Egy fiatalos, 185 cm magas és 71 Kg-os férfi. Hosszú zöld haja a derekáig ér. Arcán egy x alakú heg terpeszkedik.

Jellem: Alapvetően egy csöndes alak, és csak akkor szólal meg ha feltétlen muszáj. Megfontolt, és csak akkor harcol, ha feltétlenül szükséges. Ez általában akkor következik be, ha a társait veszély fenyegeti, vagy ha a küldetés elvégzését más módon nem tudja véghez vinni. Első benyomás alapján általában az arcán levő heg miatt a legtöbben riasztónak tartják. Nem szereti a bezártságot, ezért is ritkán lakik házakban, inkább priorizálja a természetet. Unalmában gyakran készítget fajátékokat a gyerekeknek.

Felszerelés: Szereti a könnyed ruhákat. Legtöbbször köpenyekben lehet látni, melyek itt-ott szakadtak szoktak lenni az alkalmazott növény mágiája miatt. Gyakran indákból varázsol ruhát magának, mert az "természetesebb" számára. Van még nála egy megviselt kard is, melyet közelharchoz szokott használni.

Előtörténet: 22 évvel ezelőtt egy kis faluban születtem, nem messze a Fairy Tail klántól. Szüleim 6 éves koromban egy halálos betegségben meghaltak, így nagyapámhoz költöztem, aki remeteként élt egy kis erdőben. Ő egy növény mágus volt, de egészen 9 éves koromig titkolta. Vén fejjel eltervezte, hogy ha már fiára nem hagyhatta tudományát, kihagyva egy generációt, engem vett célba.
- Mondd csak Arthe… - szólalt meg miután betöltöttem a 9. életévemet. -… mit tudsz te a mágiáról?
- Olvastam róla egy könyvben, de nem igazán… - ekkor kezéből indák nőttek ki és lassan egy kis tányért formázott belőlük.
Némán ültem a kis fa viskónkban. Ekkor döbbentem rá, hogy miért volt annyi minden fából körülöttünk.
- Ezek… ezeket mind te készítetted? - mutattam az evőeszközökre, a székekre, és a szekrényekre.
- Minden, amit itt látsz, szinte mindet én készítettem. De a legnehezebbnek talán a kunyhó elkészítése bizonyult - teljesen meglepődtem azon, hogy az a vén, 78 éves öreg Trilos papám erre képes volt.
- 9 éven át, hogy sikerült eltitkolnod a képességedet?
- Szüleid - Isten nyugosztalja őket - sem tudtak róla. Édesapád születése után nem sokkal megfogadtam, hogy abbahagyom a mágia gyakorlását, miután egy balul elsült varázslat majdnem megfojtotta… - ezen nagyon meglepődtem, de mégis vonzott a veszély.
- Ennyire veszélyes a mágia?
- Nagyon veszélyes! - mordult rám, s próbált megijeszteni. - Ha valamit elrontasz, akár a társaidat is megölheted vele!
- Miféle társak?
- Ha egy klánhoz tartozol, akarva-akaratlanul is társakkal járhatsz küldetéseket teljesíteni…
- Ez jól hangzik! Kalandok! Ez kell nekem! Kérlek Trilos, taníts meg engem a mágiára!
- AKÁR MEG IS HALHATSZ A TANÍTÁS ALATT! Biztos, hogy ezt akarod? A mágusok rögös útját járni?
- Eldöntöttem! Nem változtatok a döntésemen!
- Hát rendben… előre szólok, hogy kemény edzés vár rád holnaptól… Most pedig sipirc aludni!
Másnap reggel 5 órakkor ébresztett az a vén kujon… Kemény edzésnek vetett alá, de mindig hajtott a vágy, hogy egy klánhoz tartozhassam, és barátaim legyenek…
Bő 5 év tanítás után végre késznek éreztem magam, hogy útnak induljak felkeresni egy klánt. Megígértem Trilosnak, hogy nagy hírnevet szerzek magamnak, és azzal büszke lehet rám, mint unokájára, és mint tanítványára egyaránt.

Végigjártam az országot, és a legtöbb klánról információkat gyűjtöttem, s közben a városkákban kis fatárgyakat árultam, némi gyémántért cserébe, ami épphogy elég volt az élelmiszerem pótlására. Hosszú utamon, végül a sors egy nagyobb városkába terelt, ahol éppen valamiféle karnevált tartottak. Alighogy odaértem, már egy fiatal srácot üldözött egy fekete copfos fiú.
- Lighting, Reverse Tower, Lovers! Jolt of Fate! - eztán eldobott néhány kártyát, s villámok csapkodtak szerteszét, próbálták eltalálni az ellenfelét.
- Ice Make! Floor! - ezzel az üldöző előtt a föld megfagyott, s elcsúszott rajta.
- Kapják el, tolvaj! - kiáltotta a copfos mögött egy fiatal nő.
Azonnal reagáltam, s a menekülő után siettem.
- Grappling Vines! - kiáltottam, s magok jelentek meg a kezemben, melyeket a tolvaj felé hajítottam, melyekből vastag liánok nőttek ki és sikeresen lefogták a tolvajt.
Végül a nő visszavette a tőle ellopott 100.000 gyémántot, majd megláttam a copfos srác jobb csuklóján egy tetoválást…
- Te a Quatro Cerberus klán tagja vagy? - kérdeztem tőle, s közben a karját nézegettem.
- Igen, miért?
- Úgy döntöttem, csatlakozni szeretnék a klánhoz.
- Az nem ilyen egyszerű… de mivel láttam, hogy nem vagy kezdő, beajánlhatlak… a nevem Shouki Sheiji.
- Az enyém Arthe Pyrko - feleltem miközben elindultunk pár utcán keresztül, s végül elértek egy hatalmas kétszintes kastélyhoz, ami két blokkból állt.
Mindketten bementünk és éreztem, ahogy hirtelen 20-25 ember szeme szegeződött rám.
- Üdv Sheiji! Kit hoztál magaddal? - kérdezte egy párducember.
- Be akar lépni... - vetette oda, majd leült és lábát az asztalra téve terpeszkedett.
Megjelent egy középkorúnak tűnő férfi is, és lassan hozzám lépdelt. Hosszú vállig érő szőkés-barna haja volt és napszemüveget hordott. Egy testhez simuló sötétkék pólót viselt, ami kiemelte jó kondiját, ezen kívül még egy fekete hosszú nadrág volt rajta, amiben ott pihentette a kezét. Nyakán egy tüskés nyakörv volt, ami eléggé vad külsőt kölcsönzött neki. A fején még található volt egy fekete süveg, amin úgyszintén egy tüskés öv szaladt végig vízszintesen.
- Szóval be szeretnél lépni a Quatro Cerberusba? - kérdezte érdeklődve Goldmine, a klánmester. - Mutasd hát, hogy készen állsz, hogy hozzánk tartozz!
- Majd én letesztelem... - szólalt meg a párducember, és felállt a fa székéről. - Mutasd mit tudsz! - ezzel nekem rontott. Futás közben előrántott egy kardot, eztán én is előhúztam azt az öreg kardot, amit még Trilos mesterem adott át nekem.
- Adj neki Probulus! - kiáltották a többiek.
A párducember nagyon mozgékony volt, de a technikája nem volt túl kiforrott, így igen hasznosnak éreztem, hogy megtanultam a kardforgatás minden csínyját is nemrégiben. Az összecsapás nem tartott sokáig, hamar lefegyvereztem úgy, hogy még a mágiámat sem kellett használnom. Probulus azóta is pikkel rám, mert szerinte "túl komolyan vettem a harcot", és állítása szerint könnyedén legyőzött volna, ha éles harc lett volna. Elsőként maga Goldmine köszöntött, aztán odajött Sheiji is, és végül a klán nagy része elismert klántársának.
20 évesen így lettem hivatalosan is a klán tagja, mikor megkaptam jobb alkaromra a klán tetoválását. Az ezt követő éjszaka barátkozással, és töménytelen alkohol fogyasztásával telt…