HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Az utolsó Olafson!

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Shouki Sheiji
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 188
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 10.
Age : 27
Tartózkodási hely : többnyire valamerre punnyadtan fekszem >.>

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Csüt. Márc. 24, 2011 8:57 am

- Ez a beszéd! Örülök, hogy a fiore-i népek nem olyan töketlenek, mint amilyennek mindig is hallottam őket! Gyertek barátaim, készüljünk fel a nagy vadászatra egy kis mulatozással! - ezzel elvittek minket egy kerek asztalhoz, amit pillanatokon belül roskadásig tettek mindenféle étkekkel.
Én már úgy teleettem magam, hogy már attól szabályosan rosszul voltam, hogy ránéztem erre a kajamennyiségre, hát még attól milyen szinten émelyegni kezdett a gyomrom, hogy ránéztem arra, ahogy újdonsült Ogre barátunk pusztította őket! Mit ne mondjak, nem sokon múlt egy-két ponton, hogy visszaadjak egy keveset nekik a hazai ízekből, majd amikor az asztal harmadát betermelte durván egymaga, akkor csinált egy nagyobb öblítést, majd ismét kinyitotta száját, ám most beszédre:
- No, én már bemutatkoztam és szeretem ismerni a vadásztársaimat! Mondjátok neveitek és kik vagytok pontosan!
Mindenki szépen kultúráltan bemutatkozott előttem, én meg csak figyeltem, hogy ki mit tud. "Szép kis csapatunk van mit ne mondjak! Elég változatos a felhozatalunk." - gondoltam ezt, amikor az egyik mellettemülő lány oldababökött, amit egy pillanatig nem tudtam hova tenni, majd feleszméltem.
-Jaaa, hogy most rajtam a sor, oké. Akkor én Sheiji Shouki vagyok a Quatro Cerberusból, különlegességek tekintetében pedig tudok pár kártyatrükköt. - mondtam, ám láthatóan nem tetszett ez a megfogalmazás a megbízónknak, valószínűleg nem tudta hova tenni ezt a dolgot, így folytattam mondanóm. -Azaz kártyamágus vagyok, szolgálatotokra. - majd ezt befejezvén inkábbfél fejjel néztem a tömeget, akik leginkább minket figyeltek, bár páran már ismét táncolásba kezdtek.
Miután mindenki befejezte a bemutatkozást a Pegasusos lányka feltett egy érdekes kérdést,
-Olaf! Szólíthatom Olafnak? - kezdte a lány, amire az Ogre csak bólintott. - Mesélne nekünk valamit ezekről a szörnyekről? Ha nulla információval indulunk neki, az olyan mintha fegyvertelenek lennénk. - tette fel a lány az egyik kérdést, ami megfordult nekem is a fejemben. A másik az a fizettség lett volna, de valószínűleg kinézett volna mindenki, vitázni meg nem volt hangulatom, így úgy voltam vele, hogy inkább egyenlőre csendben maradok és megvárom a fejleményeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 24
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Csüt. Márc. 24, 2011 12:33 pm

Ahogy elnéztem, senki sem riadt vissza a felkérés hallatán, sőt, egész szép kis csapat gyűlt össze, mindenki más-más helyről. Bár… legtöbb társamat már ismertem, azonban a fekete hajú fiút még nem, illetve azt a férfit sem, akinek céhjele szintúgy nyakának bal oldalán nyugodott, s most valamiért nincs itt, de hiszem, hogy korábban láttam. Kicsit fájlalva bokámat ácsorogtam, várva a végszóra, hogy induljunk, avagy netán holnapig pihenjük ki magunkat, esetleg egy teljesen új infó közlésére, de aztán csak vígan kurjantotta el magát a hatalmas Ember. Az egész terem csak úgy zengett hangjától.
- Ez a beszéd! Örülök, hogy a fiore-i népek nem olyan töketlenek, mint amilyennek mindig is hallottam őket! Gyertek barátaim, készüljünk fel a nagy vadászatra egy kis mulatozással! – Hívott minket a terem azon részére, ahol egy hatalmas körasztal állt, mellette annyi szék, hogy mindannyian elférjünk, tetején hegyekben állnak finomabbnál finomabb, tápláló, ízekben gazdag étkek. Legalábbis ez volt róluk a benyomásom, elvégre Olaf úr csak úgy habzsolta őket.
~ Nem vagyok éhes…. ~ Gondolkoztam, ám a pocim azonnal ellentmondott nekem. ~ Csak emésztek… ~ Néztem szúrós szemmel az idegesítő szervem helyére.
- No, én már bemutatkoztam és szeretem ismerni a vadásztársaimat! Mondjátok neveitek és kik vagytok pontosan! – Mondta Olaf, majd Atsuval elsőként bemutatkoztunk.
- Sophy Walter. Ahogy Cassidy említette egy céhhez tartozunk. Csillaglelkű mágus, illúzionista vagyok, s újonnan a telekinézis is érdekel. Apám, és anyám már valószínűleg halott, testvéreimet nem ismerem. – Válaszoltam a többiek után, s a pillanatnyi komor hangulatot csak később tudta megtörni Atsu. A kérdés amit feltett, az én fantáziámat is izgatta, szóval érdeklődve bámultam egy bögre tej iszogatása közben az óriásra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Csüt. Márc. 24, 2011 1:55 pm

Nem volt mit tenni, elkapott a jeges szerelem én pedig, ha tudtam volna sem hinném, hogy ellen álltam volna neki. Az életem mondhatni minden volt, csak nem álom és románc, ahol a titokzatos idegenként nőket hódíthattam minden városban a néma és sokat mondó tekintetemmel. Nem, az én életemnek teljesen más romantikája volt, a romantika, ami az önként kivetődött és mindenhol csak árnyékokat hagyó kutatóé, aki maga sem tudja mit keres, de semmi remény kedvéért sem áll meg és minden sóhajnyi furcsaság hírére ugrik, akár kontinensnyi távolságokat is.
A mostani szerelem sem volt más. Valahol mélyen ez sem volt más, mint játék a megismeréssel, a teljesen új felfedezésével, valamivel ami teljesen szokatlan - és talán perverz is. Ez a szó, ez a gondolat mindig kerülgetett. Minden, ami nem volt konvencionális, ami túl ment a határokon amit szem és fül eltűr, amit a norma kivet mindennél jobban érdekelt. Most is ott voltam a félreeső sarokban, a sötét kis szobában, és aki velem volt az is tudta, hogy nem minden olyan egyszerű, amilyen egyszerű vágyakkal mi is ott álltunk egymás előtt.
-Nem zavar? - Az őszinte kérdés egyből egy túl forró találkozás után történt. A lehelete remegésén is éreztem, hogy nem akarhatok nemet mondani. Nem is akartam.
-Nem - még csak megjátszani sem akartam magamat, mintha nem is sejteném miről beszél, inkább úgy ugrottam át, hogy a belőlem áramló kíváncsiság minden gesztusa izgalomnak és kívánalomnak hasson és igenis mehessünk egyre tovább...

-Olaf az idegeneket ke... - rontott be egy hang a kis szobába. Az aranyfény amit az ajtó nyitása hozott azonnal el is halt a hatalmas idegen árnyékában, de a lényeg már nem volt visszavonható. A varázs megtört, apró darabokra hullását pedig jól érezhetővé tette a kínos csönd, ami ezután következett. Mit tehettem volna, ha nem megpróbálom oldani a lány arcára kiült ijedt pánikot, ha nem mosolygok mint egy nyugodt bolond, akinek már minden mindegy. Hozzásimultam még, amíg a zilált ruhát rendezgette magán és vártam, hogy nélkülem hagyhassa el a szobát, de az értem jött idegennek még megragadtam a karját, és tudtára adtam, hogy értse ő is, én nem voltam itt. Nem vettem volna a szívemre, ha Ailidh szégyenben érezte volna magát miattam.
Amint az ajtó záródott, egy hatalmasat fújtam, és megpróbáltam lerázni magamról az érzések és érzékek emlékét, de csúfos kudarcot vallottam és egyre jobban rájöttem mennyire hiányzik ott és akkor mind, ezért a kis helyiség ablaktábláját kihajtva azonnal kiugrottam a szélfúvás hidegébe. A hideg már megtette a hatását és sikerült a bőrömet és az orromat még mindig kerülgető simogató emlékeket kiejteni a fejemből. A hideg eszembe juttatta, jelenésem van Olaf szeme előtt, így a lászáraim és az alkarjaim köré vontam a szokásos kristályrétegeket, hogy a kapu elé röptessem magamat. Nem késlekedtem és nem is kíméltem magamat. Nem volt miért, hiszen a szél ugyanúgy tépett volna akkor is, ha nem figyelek a sebességemre, így amikor a nagy kaput kivágtam (természetesen erre is rásegítettem a rajtam levő kristályok irányításával) körülbelül ugyanolyan zajos lehettem, mint a nagy belépőt rendezett Olaf, és abban a pillanatban még az is mosolygásra késztetett, hogy én nem csupán megjelentem az ajtóban, hanem lebegtem a meglepett tömeg feje fölött, majd szinte ráfeküdve a levegőre át is siklottam felette és az asztal közelében landolva, minden átmenet nélkül, mintha csak ez lenne a legtermészetesebb, sétáltam el az egyik üres székig a nekem kinyíló tömegből.
Habár a beszélgetés már elkezdődni látszott, a belépőm megszakította így nem is zavartattam magamat.
-Sorono Tavara, fejvadász. Elnézést a késlekedésért - a megszólalásom a belépőmmel teljesen ellentmondott, csupán a legegyszerűbb információval és szóval igyekeztem a legtöbbet elmondani, majd vártam a folytatást, mintha nem is zavartam volna meg semmit...


A hozzászólást Rouuro Kao összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 28, 2011 10:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gray Fullbuster

avatar

Hozzászólások száma : 965
Aye! Pont : 75
Join date : 2009. Oct. 06.
Tartózkodási hely : A céhház ebédlőjében

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Hétf. Márc. 28, 2011 7:59 pm

Türelmesen és felhőtlen jókedvvel végighallgatja a meséiteket, közben azért folytatja az evést és ivást. Végül újra megáll és folytatja:
- Szép díszes társaság ez barátaim! Így minden bizonnyal jó esélyünk van, hogy legyűrjük a fenevadat! - Atsui, a kérdésedre, hogy hívhatod-e csak Olafnak bólintott - és az amire vadászni fogunk nem más mint a legnemesebb zsákmány! - kezét a terem egyik messzi végébe nyújtotta, ahol a falon preparált koponyák és állítok díszelegtek gyönyörű táblákra rakva, amiken időpontok és nevek voltak. Olaf keze egyértelműen a legnagyobb koponyára, egy valódi sárkánykoponyára mutatott (a táblán a következő név állt: Olaf Olafson az Észak Medvéje és egy szám amilyen időszámítás számotokra ismeretlen) - levadásszuk a hegység utolsó sárkányát!
Mondta diadalmasan és büszkén.
Ha további kérdésetek van mindenki tegye fel azt.


A hozzászólást Gray Fullbuster összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 03, 2011 8:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fairytailszj.forumotion.com
Cassidy Angel
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 218
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Dec. 28.
Age : 23
Tartózkodási hely : Fairy Tail céhház

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Szer. Márc. 30, 2011 9:04 pm

Meglepett, mennyire töretlen érdeklődéssel hallgatott végig mindenkit – közben persze egy pillanatra, ha befejezte a zabálást. Mondjuk, amilyen egy monstrum, nem is csodálom, hogy feneketlen a bendője. Atsu kérdésére, hogy hívhatja-e Olafnak, szimplán bólintott egyet. Mikor mindenki végzett a bemutatkozással, ismét megszólalt mennydörgő hangján.
- Szép díszes társaság ez barátaim! Így minden bizonnyal jó esélyünk van, hogy legyűrjük a fenevadat! – válaszolta. - És az amire vadászni fogunk nem más mint a legnemesebb zsákmány!
Kezével a terem egyik távol lévő felébe mutatott, én pedig követtem a tekintetemmel. A vér is meghűlt bennem. A falon állatok és koponyák tömegei díszelegtek. Mindegyik szépen, névvel el volt látva és dátummal, már amennyire ki tudtam venni a betűket ilyen messziről. Volt közöttük egy nagyon nagy is, Olaf nagy keze pedig egyértelműen arra mutatott. Az írást, ha kissé nehezen is, de ki tudtam venni: „Olaf Olafson az Észak Medvéje”, viszont a szám, ami rajta állt, számomra ismeretlen volt. De ahogy elnéztem, nem voltam egyedül ezzel. Enyhén lehidaltam, mikor tudatosul bennem, hogy egy valódi sárkánykoponyával van dolgom.
- Levadásszuk a hegység utolsó sárkányát! – Jelentette be diadalittasan, és szinte sütött belőle a büszkeség.
Kellett egy csöpp hatásszünet. Majdnem fél perc, de aztán nem bírtam tovább.
- Hogy micsoda?! – képedtem el. – Egy… egy sárkányt? Na, ne! Hiszen azok évek óta eltűntek! - vetettem ellen, majd eszembe jutott még valami.
Az előbb csak meglepődtem. A gondolatra, ami felötlött bennem, viszont már szabályosan megijedtem.
– De ez a sárkány ugye nem vörös? Vagyis… akarom mondani…
Most mégis hogy a fenébe nyögjem be, hogy „ugye nem azt a sárkányt megyünk levadászni, aki az egyik céhtársamat nevelte fel?” Sophyra néztem, ő pedig rám, szerintem neki is beugrott a sárkány szóra Natsu.
- Izé… Mindegy, elég annyi, hogy ugye nem vörös? – változtattam egy kicsit a kérdésemen, de javarészt ugyanazt ismételtem el, mint az előbb.
Kevés esély van rá, hogy pont Igneel legyen az. Szabályosan imádkoztam magamban, nehogy azt mondja, hogy vörös.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Csüt. Márc. 31, 2011 11:12 pm

A kislány, aki a sárkány mivoltáról érdeklődött hívta fel először a figyelmemet magára. Olaf kijelentése nem is volt annyira meglepő, mint a lányé, majd amikor bele is gondoltam, hogy Olaf kijelentésére a lánynak majdhogynem más gondolata sem volt, mint az, hogy nehogy egy bizonyos sárkányt vadásszunk le, kissé furcsán éreztem magamat az asztalnál. A többiek még meg se mukkantak, sőt valaki - a nagydarab fickó velem szemben - még csak jelét se mutatta annak, hogy az evést abba akarná hagyni a hír nyomán, hogy nemsokára sárkányra vadászhatunk.
Életem nagy napja ez, gondoltam, hiszen úgy ülök egy asztalnál, hogy a gondolataim azt az eredményt dobják ki, túl földhözragadt és racionális vagyok efféle társalgáshoz és társasághoz, a szívem viszont nagyon dobogott. Kissé késve, de eljutott hozzám is a hír. Egy sárkányról beszél Olaf, a mágikus lények királyáról és legerősebbikéről, ami legendákat szült, és nyoma még ma is köztünk jár. A szívem erősebben kezdett verni, és kivert az izgalom verítéke, amire már a tojáskám is reagált, megráncigálta magát a nyakláncán, és a szívem fölé kúszott a melegségével, kissé reszketve, én pedig csak annyit tudtam tenni, hogy a kezemet fölé helyeztem, hogy nyugton tartsam. Nem akartam feltűnni vele, hiszen a tojáska is innen származott, márpedig ha valaki ismeri ezeknek a hegyeknek a titkát az az előttem ülő Olaf, és a kis szelence, amiből annak idején kifordítottam az apróságot, egy lehet ezek közül a titkok közül...

-Engem csak az érdekelne - szólaltam meg Olaf válasza után a lánynak - hogy azt hogyan akarja elérni, hogy eleve a hegyek közt ne haljunk meg. Jártam már itt, és ha jól sejtem mi most nem azokra a könnyen járható helyekre készülünk, ahol még az út jelenléte mellett is könnyű fagyhalált halni, vagy halálra zúznia magát az ember fiának, hanem a hegység legmagasabb, legjárhatatlanabb, leginkább hóval-jéggel vert részeire...
A kötekedésem nyilvánvaló volt, sőt szinte már provokáltam is a hatalmasságot, hogy láthassam, milyen emberrel van dolgunk, mennyire gondolja komolyan, és milyen válasza van egy racionális kérdésre akkor, ha az az ő képességeit is fémjelezheti, elvégre is ezen a helyen ő lesz a mi idegenvezetőnk. Ezen túl viszont éhességemet csillapítottam, nekiálltam enni a legfinomabbnak tűnő falatokból ami az elérésemben volt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shouki Sheiji
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 188
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 10.
Age : 27
Tartózkodási hely : többnyire valamerre punnyadtan fekszem >.>

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Pént. Ápr. 01, 2011 12:55 am

-Szép díszes társaság ez barátaim! Így minden bizonnyal jó esélyünk van, hogy legyűrjük a fenevadat! És az amire vadászni fogunk nem más mint a legnemesebb zsákmány! - vezette fel szép hosszasan, majd egy koponya fele mutatott a terem túlsó végében, ami egy sárkányé volt, a koponya alatt pedig egy táblán az állt, hogy "Olaf Olafson az Észak Medvéje" valami szám kíséretében, bár nem tudtam sehova tenni azt a számot. "Talán azt jelezték vele, hogy milyen súlyban volt a vadászatkor? Mert azért körülnézve mindegyikük szép súlyban van." - merengtem el amit ismét Olafson szavai zavartak meg.
-Levadásszuk a hegység utolsó sárkányát! - mondta nagy meggyőződéssel.
"Ahham, szóval van aki még hisz abban, hogy élnek sárkányok. Remek, egy hibbant akar felfogadni minket, de egyelőre úgy hiszem jott, ha meghúzom magam, nem akarom itt a csendet megszakítani majd." - gondoltam, ám ez a gondolatmenet után szinte azonnal felszólalt a fekete hajú Tündérke. Elég érdekes gondolat menetet vezetett le, ami lényegében annyit takart, hogy ne valami vörös sárkány legyen. "Ahham, szóval van még egy hibbantunk... csalódnom kellett benned Tündérkém." - gondoltam, majd sóhajtottam is egyet csalódottságomban. Ekkor felszólalt a legújabb ember az asztalnál, hogy mennyi esélyünk van túlélni azt a kis hegyi túrát, amit tervez nekünk újdonsült "vezetőnk". "Már alakul a dolog, ő földhözragattabb azért, mint előző két beszélőnk, bár azt hiszem nem fogom megúszni, hogy ne én tegyem fel a kérdést.
-Ez mind szép és jó, hogy maga az ükapja, vagy bánom is én ki nyomába akar érni azzal, hogy megöl egy sárkányt. Szép cél, ezt becsülöm önben, bár van egy baki. Mégis honnan a magabiztosság, hogy itt a hegyen biztosan van sárkány? Hisz régesrég kihaltak, ez köztudott! Sőt, tudja mit? Tegyük fel, hogy itt van a hegyen valóban az ön által emlegetett repülő gyík, mennyi esélyt lát ön ahhoz, hogy ez a hét fős csapat képes végezni egy ilyen mítikus lénnyel?! - tettem fel a számomra egyértelmű kérdést, bár a zavart arcok alapján ez talán csak számomra lehetett az.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Pént. Ápr. 01, 2011 1:14 pm

Csillogó szemekkel, és kirívó vidámsággal hallgatta végig mindenki bemutatkozását, miközben tovább pusztította a látszólag kifogyhatatlan ételözönt. Mikor a társaság elhallgatott, és a medvefickó lenyelte az utolsó szájában forgó falatot, újra megszólalt.
- Szép díszes társaság ez barátaim! Így minden bizonnyal jó esélyünk van, hogy legyűrjük a fenevadat! – mindenki érdeklődve fordult felé, és miután konstatálta, hogy elérte a kellő hatást, folytatta. - És az amire vadászni fogunk nem más mint a legnemesebb zsákmány! – karját előre nyújtotta, én pedig tekintetemmel követtem az ujját, amivel a szemben lévő falra mutatott. Azon egymást követték a különböző trófeák. Gyakori, és számomra ismeretlen állatok levágott, és kitömött fejei, vagy épp csak koponyái sorakoztak, alattuk pedig névtáblák mutatták a szükséges információkat. Az egész olyan hátborzongató volt, végig is szaladt a hideg testemen, ahogy a szerencsétlen tetemdarabokat néztem. Végül tekintetem megtalálta azt a koponyát, amire Olaf mutatott, és megdermedtem. Sosem láttam életemben sárkányt, csak képeken, de a koponyáját a falon azonnal felismertem. Alatta Olaf neve díszelgett, egy számomra ismeretlen dátummal. Vagy lehet nem is dátumot jelölnek a számok? Ki tudja. Az egész annyira irracionális volt. Mintha valaki egy asztal rejtekében figyelne minket, és a döbbent, feltehetőleg teljes mértékben idióta arckifejezéseinken röhögne. Ezen méláztam, és a „tettest” kerestem, mikor újra megszólalt.
- Levadásszuk a hegység utolsó sárkányát! – ha lett volna valami üdítő a számban, most biztos elegánsan az asztalra terítettem volna, de mivel nem volt, csak a szám maradt tátva, és szemeim dülledtek ki, miközben a büszke Olafot néztem, ahogy elégedetten hátradől székén, és kaján mosollyal arcán bort kortyolgat. Gondolataim őrült kavargásba kezdtek elmémben, megszólalni sem tudtam, olyan káosz keveredett a fejemben.
- Hogy micsoda?! – csattant fel a Cass nevű lány. – Egy… egy sárkányt? Na, ne! Hiszen azok évek óta eltűntek! – mondta ki hangosan kósza gondolataim egyikét. Remek eggyel kevesebbel kell foglalkoznom.
- De ez a sárkány ugye nem vörös? Vagyis… akarom mondani… - he? Most meg már az a legnagyobb problémája, hogy ne vörös legyen? Újabb kétségek szőttek gondolathalmokat az amúgy is zűrzavaros agyamban.
- Engem csak az érdekelne, – most régi, korántsem jó ismerősöm szólalt fel. - hogy azt hogyan akarja elérni, hogy eleve a hegyek közt ne haljunk meg. Jártam már itt, és ha jól sejtem mi most nem azokra a könnyen járható helyekre készülünk, ahol még az út jelenléte mellett is könnyű fagyhalált halni, vagy halálra zúznia magát az ember fiának, hanem a hegység legmagasabb, legjárhatatlanabb, leginkább hóval-jéggel vert részeire... okos okos…újabb probléma, bár legalább a ruházatom eddig megfelelőnek tűnt, de ki tudja a feljebb lévő, zordabb sziklafalakon mennyire állná a sarat… vagy inkább a havat. A zsugás fiú is fészkelődni kezdett, majd ő is hangot adott aggályainak.
- Ez mind szép és jó, hogy maga az ükapja, vagy bánom is én ki nyomába akar érni azzal, hogy megöl egy sárkányt. Szép cél, ezt becsülöm önben, bár van egy baki. Mégis honnan a magabiztosság, hogy itt a hegyen biztosan van sárkány? Hisz réges rég kihaltak, ez köztudott! Sőt, tudja mit? Tegyük fel, hogy itt van a hegyen valóban az ön által emlegetett repülő gyík, mennyi esélyt lát ön ahhoz, hogy ez a hét fős csapat képes végezni egy ilyen mítikus lénnyel?! – igen, azt hiszem ez volt kavargó gondolataim leg lényegre törőbb összefoglalása. Kérdőn néztem a medvefickóra, és úgy döntöttem megerősítem a zsugás kétkedését, némi ésszerű érveléssel.
- Shou jól beszél. Sok éve már, hogy a sárkányok eltűntek a föld színéről, de ha mégis találkoznánk eggyel, nem valószínű, hogy egy igazi sárkányölő nélkül le tudnánk győzni. Illetve miért is akarnánk elpusztítani? Ha létezne egy itt a hegyek közt, az maga lenne a csoda. Nem találja helytelennek felelőtlenül elpusztítani talán az utolsó egyedet ebből a csodás fajból? – kusza gondolataim végre hadrendbe álltak, és átengedték a kíváncsiság apró magvainak a teret, amik zsibongva várták a férfi válaszát a záporozó kérdésekre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Firmus Kakte
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 249
Aye! Pont : 31
Join date : 2010. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Mindig két lépéssel Bob Mester előtt

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Pént. Ápr. 01, 2011 5:01 pm

- Szép díszes társaság ez barátaim! Így minden bizonnyal jó esélyünk van, hogy legyűrjük a fenevadat! – kezdett bele mondandójába Olaf, amitől még én is abbahagytam a lakmározást.
- Vajon miféle fenevadra gondolhat? – gondolkodtam el.
A helyi állatokból nem voltam felkészülve, ezért csak találgatni tudtam, hogy miféle veszélyes szerzetet kéne levadászni. A vérteknőst, noha személyes kedvencem, rögtön kihúztam a sorból. Túl hideg neki ez a klíma. Maradt a havasi kardfogú nyúl és a tundrabivaly. Mindkettőről félelmetes sztorikat hallottam eddig, így kicsit kétkedve tekintetem a jövőbe.

Csak ekkor vettem észre, hogy Olaf mutogat valamerre. Sőt, nem is össze-vissza, mert egy díszes trófeafalat reklámozott be, amin a legkülönfélébb ragadozók fejei vicsorogtak. Volt ott minden, mitől egy ártatlan kempingező összefosná a gatyáját éjnek évadján. A leg szemrevalóbb, a fehér vérnyúl vicsorító fejét leszámítva, a sárkánykoponya volt. Hallottam már a sárkányokról és rejtélyes eltűnésükről, így bár nem akartam goromba lenni, mégis elkönyveltem magamban, hogy bizonyára díszletről van szó. A sárkányok már rég tipliztek, márha léteztek egyáltalán. Ráadásul a koponya alatt díszelgő szám is kamura utalt. Nem is létezett ennyi sárkány, amennyi oda volt vésve.
- Levadásszuk a hegység utolsó sárkányát! – adta hírül a haspók fővadász.
No, ez tényleg meglepő kaland lesz. A nem létező sárkányok levadászása. Persze a többiek rögtön aggodalmaskodni kezdtek a sárkány miatt. A Cassidy lány, bizonyára állatvédő lehetett, mert neki szóba sem jöhetett piros sárkány levadászása.
Társam, és a hallgatag srác szintén a „létezés” dolgot kritizálták. A másik fickó meg bizonyára tapasztalt kempingező, mert rögtön a körülmények miatt aggodalmaskodott.

És mindez engem nem érdekelt. Ha létezik a sárkány, akkor elkapjuk és miénk a dicsőség, nomeg egy Heti Mágus címlap, ha nem akkor visszajövünk, bepiálunk, aztán nyomunk egy fogatversenyt Ingével és Ilsével.
- És hogy sikerült pengeélre kapni ezt a különleges albínó havasi kardfogú nyulat? – böktem a tábla felé vigyorogva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 24
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Vas. Ápr. 03, 2011 2:52 pm

- Levadásszuk a hegység utolsó sárkányát! – Felelte félvállról a fér
~ Hmm, Sárkány…. ~
- Hogy micsoda?! – Fakadt ki egyből Cassy, és kivételesen, nem a versenyszellem, és a győzni akarás látszott rajta, hanem hogy aggódik valamiért. - Egy… egy sárkányt? Na, ne! Hiszen azok évek óta eltűntek! De ez a sárkány ugye nem vörös? Vagyis… akarom mondani… Izé… - Rám nézett, de nem értettem mit szeretne. Mindegy, elég annyi, hogy ugye nem vörös?
~ Vörös…. Vörös sárkány…. ~
-Engem csak az érdekelne, hogy azt hogyan akarja elérni, hogy eleve a hegyek közt ne haljunk meg. Jártam már itt, és ha jól sejtem mi most nem azokra a könnyen járható helyekre készülünk, ahol még az út jelenléte mellett is könnyű fagyhalált halni, vagy halálra zúznia magát az ember fiának, hanem a hegység legmagasabb, legjárhatatlanabb, leginkább hóval-jéggel vert részeire...
~ Fagy… tűz…. Vörös sárkány… ~
Ez mind szép és jó, hogy maga az ükapja, vagy bánom is én ki nyomába akar érni azzal, hogy megöl egy sárkányt. Szép cél, ezt becsülöm önben, bár van egy baki. Mégis honnan a magabiztosság, hogy itt a hegyen biztosan van sárkány? Hisz régesrég kihaltak, ez köztudott! Sőt, tudja mit? Tegyük fel, hogy itt van a hegyen valóban az ön által emlegetett repülő gyík, mennyi esélyt lát ön ahhoz, hogy ez a hét fős csapat képes végezni egy ilyen mítikus lénnyel?!
~ Höhh… Sárkány! ~
- Shou jól beszél. Sok éve már, hogy a sárkányok eltűntek a föld színéről, de ha mégis találkoznánk eggyel, nem valószínű, hogy egy igazi sárkányölő nélkül le tudnánk győzni. Illetve miért is akarnánk elpusztítani? Ha létezne egy itt a hegyek közt, az maga lenne a csoda. Nem találja helytelennek felelőtlenül elpusztítani talán az utolsó egyedet ebből a csodás fajból?
~ Élő süsü…. ~ Már tenni akartam valamit nagyon, de csak lassan ugrott be, hogy mit is. Előkaptam a kulcsaimat, és böngészni kezdtem, melyik lesz a megfelelő nekem, míg végül rá nem akadtam a fényben aranyosan csillogó ezüstkulcsra.
- Sárkány kapuja, tárulj! – És Draco máris a fejem körül röpdösött. Egyébként korábban, míg nem tudtam koncentrálni, tudat alatt valami húsféleséget húztam a tányéromra, valamit a nyersebbekből, ami aztán Draco kaholásának hála egész vörösre, meg sötétebbre sült.
- Vannak sárkányok! Csak hinni kellene bennük… de a koponya is elég bizonyíték… Érdekelne, miért kötött ki ott... ?
- És hogy sikerült pengeélre kapni ezt a különleges albínó havasi kardfogú nyulat? – Kicsit később ugyan, de Firm is a koponyáról kérdezett, én azalatt egy cseppet leosztottam a süsümet, hogy miért égette meg a gyümölcsöket is. Olaf bácsi válaszát követően, meg még alatta is, épp el próbáltam volna kapni Kite-t, de az száguldott fel s alá a környékemen, persze ennek az egésznek az lett a vége, hogy hátradőltem a székemmel. A többiek pedig elég rémült hangot hallattak a hirtelen puffanásra. Felálltam, s mint akinek semmi baja, a széket is felállítottam.
- Bocsibocsiii… !! – Visszaültem, és ittam egy pár kortyot, közben pedig Draco szomorúan lelécelt, nehogy még inkább megharagudjak rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gray Fullbuster

avatar

Hozzászólások száma : 965
Aye! Pont : 75
Join date : 2009. Oct. 06.
Tartózkodási hely : A céhház ebédlőjében

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Hétf. Ápr. 04, 2011 6:37 pm

Csöndben, figyelmesen végighallgatja mindannyitok kérdéseit, kommentárjait majd a végén vidáman felkacag.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek. Azt hittem több bennetek a kurázsi. A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az aki vállalja az utat.
Itt jó nagyot kortyint a sörös kupájából majd folytatja.
- Először is, nem, nem vörös, pont ellenkezőleg egy kék sárkány, egy eléggé érett, kicsit öregedő de ereje teljében lévő kék. Másodszor - fordul Kao-hoz - nem kell nagyon félnetek, nem a hegycsúcsokra foglak titeket felvezetni. Igaz bevetjük magunkat a hegyekbe, de ahova megyünk oda elég lesz számotokra az itt megtalálható öltözékek. Engem pedig nem kell félteni,kifejezetten kedvelem a hideget - sejtelmes mosolyt ejt el szőke bajsza alatt. Ismét iszik, jön a következő válasz:
- Nos - húzza ki magát mikor Atsui-hoz és Sheiji-hez fordul - először is Olaf Olafson az Észak Medvéje az apám, másodszor biztos forrásból tudom, hogy itt van. Hallottam a hét évvel ezelőtti eltűnésekről, de az én információm kevesebb mint fél éves, hogy ez a sárkány idejött, valamint én TUDOM, hogy ott lesz ahova megyünk. Az, hogy ennek a hatalmas ragadozónak halnia kell általam, elrendeltetett. Nem állíthat meg senki. Végezetül valójában nem lenne szükségem másra, egyedül is végeznék vele, de egy mágikus akadály állja az utamat, ezért kérek segítséget, remélem a fiore-i mágusok elég erővel rendelkeznek egy ilyen blokád eltüntetéséhez - valószínűleg kételkedő és furcsa tekinteteket vált ki belőletek a kijelentése, miszerint "egyedül is végzek vele" ezért elvigyorodik - had bizonyítsam be nektek - mondja, majd hátranyúl a zsákjába és egy határozott mozdulattal kiránt belőle valamit. Hatalmas puffanás az asztalon, majd a többi északi ember elismerő felkiáltásai. Kettő darab (az elfagyás, friss sebek alapján körülbelül egy hetesek lehetnek) griff* fejet láttok magatok előtt. Olaf keresztbe teszi a karjait és hátradől.
Ismét szólhattok, kérdezhettek, postotokra most 2011. Április 9-kiéig, péntek estik kaptok határidőt!

*Aki nem tudná, a mitológiák világában a Griff az egyetlen olyan mitikus lény ami egymaga képes megölni egy sárkányt, habár nem egyértelműen erősebb nála, de körülbelül egy szinten áll a két teremtény.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fairytailszj.forumotion.com
Firmus Kakte
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 249
Aye! Pont : 31
Join date : 2010. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Mindig két lépéssel Bob Mester előtt

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Kedd Ápr. 05, 2011 6:18 pm

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek. Azt hittem több bennetek a kurázsi. A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az aki vállalja az utat. – nevetett fel.

A kaland maga érdekesnek tűnt, mégha lehetséges is, hogy potyakört megyünk. A fickó szavahihetőségét én meg aztán biztos nem fogom megkérdőjelezni, mert a helyiek bizonyára rögtön felkoncolnának. Így maradt a jó öreg bölcsen bólogatós figurám, ami eddig mindig kimentett. Így simán értelmes, érdeklődő képet tudtam vágni, mikor az asztal óriása megválaszolta a körben ülő mágustársak kérdésáradatát. Furcsamód az én albínós kérdésemet lesziszegte, de hát mit mondjak, ilyen az élet. Két kád pia után ne várjanak tőlem értelmes válaszokat, főleg ha előtte bukom a két szemrevaló teremtést.
- Hoppá! – világosodtam meg.
Ha tényleg van sárkány, és mi neadjisten tényleg levadásszuk, akkor miénk a baba. Ezt a dicsőséget nem arathatja le egyedül Olaf, mert akármekkora bicepszkapitány, mégis mágusok segítségére van szüksége. Tehát, ha nyerünk, akkor ide nekem Inge, Ingrid, Ilse, Ilsa, meg az egész fagypontos falu!
- de egy mágikus akadály állja az utamat, ezért kérek segítséget, remélem a fiore-i mágusok elég erővel rendelkeznek egy ilyen blokád eltüntetéséhez. – magyarázott tovább, miközben én terveimet szövögettem.
- He? Miféle mágikus akadály? – tértem magamhoz.
Nem hangzott túl jól, hogy mi leszünk a faltörők, aki döngetnek, miközben a fényes páncélzatú lovag begaloppozik a hathengeres gőzlován és kardélre hányja a sárkányt, aztán ráadásképp elviszi Ilsét, meg a Heti Mágus címlapját is. A Mester kettétépne, hogy hagyjak elveszni egy ilyen címlaplehetőséget, még egy ilyen csipp-csupp hírrel is, mint a sárkányvadászat. Ez egyszerűen nem férne bele a céh jóhírébe.
- Várjunk csak! - gondoltam.
Akár bele is dögölhetünk. A sárkány nem tréfadolog. A fene tudja mikor láttak utoljára ilyen teremtményt, ráadásul a történetek szerint kilóra zabálták az életükre törő botor marhákat. Én pedig nem tartom magam ekkora marhának, hogy csak úgy odadobjam magam nasinak egy kis harapósnak.

Komoly erkölcsi kérdés. Menni és meghalni, vagy menni és sztárnak lenni!
- Akkor legyünk sztárok, aztán csapassuk! – jutottam döntésre hangosan, amire látszólag senki sem számított.
Erre Olaf az asztalra hányt két darab izéfejet, amik elég angolosan voltak tálalva.
- Köszönöm, de már ettem, különben is a sülteket szeretem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Kedd Ápr. 05, 2011 8:18 pm

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek. Azt hittem több bennetek a kurázsi. A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az, aki vállalja az utat. – leöntött egy méretes kortyot a literes söröskupájából, aztán folytatta.
- Először is, nem, nem vörös, pont ellenkezőleg egy kék sárkány, egy eléggé érett, kicsit öregedő, de ereje teljében lévő kék. Másodszor – itt Sornoro…mit is mondott, hogy hívják? Na mindegy.. a fejvadász „barátomra” nézett. - nem kell nagyon félnetek, nem a hegycsúcsokra foglak titeket felvezetni. Igaz bevetjük magunkat a hegyekbe, de ahova megyünk oda elég lesz számotokra az itt megtalálható öltözékek. Engem pedig nem kell félteni, kifejezetten kedvelem a hideget.. – sokat sejtető mosoly kúszott arcára, én pedig gyanakvóan figyeltem. A túlzott határozottság és az önbizalom harcban veszélyes lehet. Egyébként is elég veszélyes embernek tűnt ez az Olaf, és akkor még mindig ott van a sárkány téma. Talán hihetetlen volt, amit mondott, a karizmája mégis annyira lehengerlően hatott, hogy végül úgy döntöttem, elhiszem a sárkány históriát.
- Nos – kihúzta magát, és felém, meg a mellettem ülő zsugásfiúhoz fordult. - először is Olaf Olafson az Észak Medvéje az apám, másodszor biztos forrásból tudom, hogy itt van. Hallottam a hét évvel ezelőtti eltűnésekről, de az én információm kevesebb, mint fél éves, hogy ez a sárkány idejött, valamint én TUDOM, hogy ott lesz, ahova megyünk. Az, hogy ennek a hatalmas ragadozónak halnia kell általam, elrendeltetett. Nem állíthat meg senki. Végezetül valójában nem lenne szükségem másra, egyedül is végeznék vele, de egy mágikus akadály állja az utamat, ezért kérek segítséget, remélem a fiore-i mágusok elég erővel rendelkeznek egy ilyen blokád eltüntetéséhez.
- Akkor legyünk sztárok, aztán csapassuk! – vágta rá lelkesen Firm, és a sztár szóra én is felkaptam a fejem. Hmmmm… ha levadásszuk azt a dögöt – bármi is legyen az – még híresek is lehetünk. Bob Mester nagyon büszke lenne ránk. Talán mi is kivételezettek lehetnénk, mint Hibiki, Ren, meg Eve. Heti Mágus címlap, ingyen ruhák, fotózások…. Ez nem is hangzik rosszul. A nagy okfejtés közben egyre határozottabb bólogatásba kezdtem.
- Had bizonyítsam be nektek. – dörmögte a hitetlenkedő tekintetek kereszttüzében, majd a zsákjából előhúzott két levágott fejet, amiket egyenesen az asztalra vágott. Kissé elhűltem. Fogalmam sem volt milyen élőlény feje (vagy fejei?) lehettek ezek, de hogy marha gusztustalan volt az egyszer biztos. Firmus kollégámra sandítottam, hátha ő felismerte a hulladarabokat.
- Köszönöm, de már ettem, különben is a sülteket szeretem! ~ Nem, nem ismerte fel… Na foglaljuk össze: Ha elmegyünk a medvefickóval, és segítünk neki legyűrni az állítólagos sárkányt, bizony nem viheti el egyedül a dicsőséget. Híresek leszünk. Hősök leszünk. Kivételezettek leszünk. Kell ennél több?~
- Engem is meggyőzött, ember! Mikor indulunk? – csattantam fel határozottan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Szer. Ápr. 06, 2011 12:46 pm

Olaf válaszaira meg is érte odafigyelni, de ugyanennyire nem is jelentettek semmi újat, vagy kifejezetten meglepőt. Mivel az asztaltársaság sem volt túlzottan ígéretes, a fura óriás figurán ragadt a tekintetem, és most az egyszer minden noszogatás nélkül indult be a fejem és elemeztem végig amit csak megláttam rajta.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek. Azt hittem több bennetek a kurázsi. A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az aki vállalja az utat - a mondat két egyértelmű tényre utalt, az óriás teljesen biztos magában, méghozzá olyannyira, hogy felfogni sem képes mi miért ne lennénk azok. Biztos, hogy lennie kell valaminek, ami alátámasztja ezt a hitét, legyen az vagy pszichológiai vagy tényszerű - arra szavazom, hogy addig biztos várok a kinyilatkozással amíg ki nem derül, hogy ez miféle bizonyíték is. Másrészt viszont az utóbbi mondat jelzi, hogy Olafunk racionálisan és empatikusan is gondolkodik, legalábbis a maga módján, tehát bizonyos mértékig az elvakultság, avagy elborultság kizárható.
Az óriás innentől nekem címezte a mondandóját, és habár Olaf nem hatott volna meg túlzottan a leegyszerűsített, elintézettnek vélt kijelentéssel az utazás körülményeiről, ő elintézettnek vélte a kérdést és suhant is tovább a következőre - a legkellemetlenebbre.
-Először is, Olaf Olafson az Észak Medvéje, az apám - legszívesebben arcul csaptam volna magamat, ha Olaf nem folytatja a mondókáját. A vér, mint kötelék és bizonyíték mindig kevés. - Másodszor biztos forrásból tudom, hogy itt van. Hallottam a hét évvel ezelőtti eltűnésekről, de az én információm kevesebb, mint fél éves, hogy ez a sárkány idejött, valamint én TUDOM, hogy ott lesz, ahova megyünk. Az, hogy ennek a hatalmas ragadozónak halnia kell általam, elrendeltetett. Nem állíthat meg senki - a szöveg, ha lehet tudott még szélsőségesen kétoldalúbb lenni, mint a kezdő mondatok voltak. Olaf, számomra, az ép észnek nevezett civilizációs örökség és az elmeháborodottság határán állt, de ahogy az ittenieket megfigyelhettük, ez itt közös vonás, tehát ezt itt úgy kell elfogadni, mint sztenderdet. - Végezetül valójában nem lenne szükségem másra, egyedül is végeznék vele, de egy mágikus akadály állja az utamat, ezért kérek segítséget, remélem a fiore-i mágusok elég erővel rendelkeznek egy ilyen blokád eltüntetéséhez - miután befejezte a mondókáját, csupán csendben tudtam ülni. Olaf tipikusan az az ember volt, aki ellen én már az első pillanattól kezdve vesztes volnék; a mindent kielemző, realisztikus énem nem tudná elviselni a minden máson átlépő egyenes magabiztosságot és önigazolást ami a lelkes óriásból árad, és ez oda vezetne, hogy idő előtt vesszek el, méghozzá a saját fejemben...

Ezeket a gondolatokat törte meg az újabb mocorgás, amit a tojáska művelt. Ha mást nem is, talán az éppen kaotikus elmeállapotomat reagálhatta le szegény, mivel ismét csak a szívem fölé kúszott és melengetni kezdett. Rátettem a kezemet, és kifújtam magamat - tényleg túl sok az izgalom egy estére.
Egy biztos volt, én nem akartam az lenni, aki megállítja Olafot, és talán pont ezért még most sem láttam az okát, hogy vele tartsak. Némán ültem az asztalnál és a többiekre néztem. A már válaszoltak egyszerűsége mondhatni meghatott, sőt a lányka akivel annak idején ütközni volt szerencsém is könnyen elragadtatott a lelkesedés által ami Olafból sugárzott, a többiek pedig vagy szimplán nem voltak elég gyorsak, vagy hozzám hasonlóan járt még az agyuk...


A hozzászólást Rouuro Kao összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 08, 2011 9:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shouki Sheiji
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 188
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 10.
Age : 27
Tartózkodási hely : többnyire valamerre punnyadtan fekszem >.>

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Pént. Ápr. 08, 2011 3:04 am

Miután mindenki szépen elmondta a gondolatait a mi kis ogrénk csak vidáman felnevetett.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek. Azt hittem több bennetek a kurázsi. - jegyeztem meg a nevetése után.
"Szóval azt várta el, hogy vakon megbízunk majd benne, amikor vagy a semmibe vezet minket feleslegesen, vagy egy sárkánynak akar feltálalni minket vacsorára? Ez tényleg teljesen meghibbant... hőgutát itt nem kaphatott, tehát marad az, hogy az agya megfázott, és kitüsszentett belőle minden értelmet." - húztam kicsit a szám, ám az ogre folytatta mondandóját.
- A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az aki vállalja az utat. - jelentette ki most már kicsit ridegebben, majd miután meghúzta a kancsóját folytatta. - Először is, nem, nem vörös, pont ellenkezőleg egy kék sárkány, egy eléggé érett, kicsit öregedő de ereje teljében lévő kék. - jelentette ki.
"Ne már, ő komolyan vette a mi kis Tündérkénk sírását? Édes Istenem, hova kerültem?! - sóhajtottam, miközben Olaf, vagy milyen nevű, ogre alfajú vezetőnk folytatta mondandóját.
- Másodszor nem kell nagyon félnetek, nem a hegycsúcsokra foglak titeket felvezetni. Igaz bevetjük magunkat a hegyekbe, de ahova megyünk oda elég lesz számotokra az itt megtalálható öltözékek. Engem pedig nem kell félteni, kifejezetten kedvelem a hideget. - majd ezen mondandója után elmosolyodott.
"Hát ennyi szőr mellett, mint ami rajtad van komám, nem csodálom, hogy szereted a hideget, mert ott legalább nem sülsz meg~" futott át az agyamon a számomra szinte egyértelmű gondolat, miközben önkényes vezetőnk felém, és Atsuhoz, vagy hogy hívták a Pegasusos csajt, fordult.
- Nos, először is Olaf Olafson az Észak Medvéje az apám, másodszor biztos forrásból tudom, hogy itt van. Hallottam a hét évvel ezelőtti eltűnésekről, de az én információm kevesebb mint fél éves, hogy ez a sárkány idejött, valamint én TUDOM, hogy ott lesz ahova megyünk. - mondta miközben kihúzta magát, valószínüleg büszkélkedésként, hogy ő ezt tudja.
"Ilyen nincs... még azon is fennakad, ha egy felmenőjének rosszul határozom meg, hogy kije volt... nem értette a célzást, hogy részemről a kutyája is lehetne, nem hatnak meg a mesék?! Meg milyen látnoki képessége van, hogy tudja, hogy hol lehet egy mítikus lény, amikor évek óta nem hallani róluk semmit? Valami szuper detektívnek képzeli magát egy regényből, hogy ha ő így gondolja, akkor így is van?" - akadtam le az információkon sorra, amiket közöltem velünk, ám ő csak nem állt le.
- Az, hogy ennek a hatalmas ragadozónak halnia kell általam, elrendeltetett. Nem állíthat meg senki. Végezetül valójában nem lenne szükségem másra, egyedül is végeznék vele, de egy mágikus akadály állja az utamat, ezért kérek segítséget, remélem a fiore-i mágusok elég erővel rendelkeznek egy ilyen blokád eltüntetéséhez. - mondta félig büszkén, félig lehangolódva, hogy másokra is szüksége van egy sárkány leüléséhez.
"Hát ez kész, ennek tényleg befagyott az agya, vagy valami, mert az egyszerűen nem létezik, hogy valaki is egyedül elbírjon egy sárkánnyal... Még a Mesterből, vagy akármelyik másik céh Mesteréből sem nézem ki, nem hogy egy ilyen alakból! - mormogtam magamban, majd ismét elengedtem egy sóhajtást, és lemondóan néztem az emberünkre, hogy ezt már semmilyen orvos nem mentheti meg a teljes elhülyüléstől, mert már megtörtént.
- Akkor legyünk sztárok, aztán csapassuk! - mondta vigyorogva a Blue Pegasusos srác.
"Na jó, ezek szerint van olyan marha mégis, akinek nem sandít a dolog." - gondoltam, miközben lemondóan a srác irányába néztem.
Körbenézve nem én voltam az egyetlen, aki nem csillogó szemekkel nézett rá ez a kis egofitoktatása után, ám ő ezt látván inkább csak elmosolyodott.
- Had bizonyítsam be nektek! - majd elkezdett valamit matatni a táskájában, és kitett két fejet az asztalra.
"Szép nagyra nőtt csirkefejek, azt meg kell hagyni! Itt ezek szerint akkor a csirkék is nagyobbra nőnek, nem csak az emberek!" - futott át agyamon a gondolat, amitől én is elvigyorodtam.
Gondolatmenetem a Blue Pegasusos srác szakította félbe.
- Köszönöm, de már ettem, különben is a sülteket szeretem! - jelentette ki miután jobban megnézte a fejeket.
"Hát, valaki legalább tudja az ízléshatárt, ami ebben az őrült bandában valami, bár azért nem mondom, hogy ez a srác nem az, miután jelentkezett, hogy őt érdekli a sárkányölős téma." - gondoltam, ám ezt a gondolatmenetemet is félbeszakították, most a srác céhtársa.
- Engem is meggyőzött, ember! Mikor indulunk? - nézett szőrös ogrenkra csillogó szemekkel.
"Nagy az Isten állatkertje, csak alacsony a kerítés? Vagy ez maga az állatkárt? Ezt nem tudom már csak eldönteni, mert kivételesen sok hülyével vagyok most körbevéve. Megvárom még inkább, hogy hogy alakul ez a csapatkeresős dolog, és majd haladok a tömeggel, az lesz a legjobb. Abban az esetben pedig, ha mégsincs sárkány és még is megyek, mert a tömeg így akarja, akkor magam nyomom le a falon csüngő trófeagyűjteményt a torkán!" - jutottam magamban döntésre, majd körbenéztem, hogy akkor most mi lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cassidy Angel
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 218
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Dec. 28.
Age : 23
Tartózkodási hely : Fairy Tail céhház

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Pént. Ápr. 08, 2011 5:22 pm

Olaf végighallgatott mindenkit, türelmesen várt. Mikor végül mind a hatan feltettük neki a kérdéseinket, hangosan felnevetett.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek – mondta. - Azt hittem több bennetek a kurázsi. A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az aki vállalja az utat.
Jó nagyot kortyolt egy kupa sörből majd fojtatta.
- Először is, nem, nem vörös, pont ellenkezőleg egy kék sárkány, egy eléggé érett, kicsit öregedő de ereje teljében lévő kék.
~ Van isten! – sóhajtottam megkönnyebbülten, ahogy majdhogynem szabályosan lecsúsztam a székről, annyira eleresztettem magam. Akkor már semmi gond nem lehet.
- Másodszor – fordult a következőhöz. - nem kell nagyon félnetek, nem a hegycsúcsokra foglak titeket felvezetni. Igaz bevetjük magunkat a hegyekbe, de ahova megyünk oda elég lesz számotokra az itt megtalálható öltözékek. Engem pedig nem kell félteni, kifejezetten kedvelem a hideget mosolyodott el sejtelmesen.
~ Még egy megnyugtató dolog… legalább Hope som lesz fagyasztott tojás – gondoltam, ahogy megöleltem a táskám. Eddig nem tűnik olyan vészesnek a dolog. Hangsúlyozom, eddig
Megint húzott egyet a kupából, aztán folytatta.
- Nos – Húzta ki magát, amikor Atsu-hoz és Sheiji-hez fordult. - először is Olaf Olafson az Észak Medvéje az apám, másodszor biztos forrásból tudom, hogy itt van. Hallottam a hét évvel ezelőtti eltűnésekről, de az én információm kevesebb mint fél éves, hogy ez a sárkány idejött, valamint én TUDOM, hogy ott lesz ahova megyünk. – Vágom, szóval ha ő azt mondja, hogy ott van, akkor annak úgy is kell lennie.
Ki ő, valami megváltó, hogy azt hiszi minden úgy van, ahogy mondja? Fél év óta az a dög már mérföldekre lehet innen. Nem, mintha nem szeretném látni, de nem sok esélyt látok rá, hogy itt legyen még.
- Az, hogy ennek a hatalmas ragadozónak halnia kell általam, elrendeltetett. – Mintha egy papot hallanék… - Nem állíthat meg senki. Végezetül valójában nem lenne szükségem másra, egyedül is végeznék vele, de egy mágikus akadály állja az utamat, ezért kérek segítséget, remélem a fiore-i mágusok elég erővel rendelkeznek egy ilyen blokád eltüntetéséhez.
Szerencsére nem én voltam az egyedüli, aki egy felvont szemöldökkel és kétkedő fintorral viszonozta az „egyedül is végzek vele” kifejezést. Persze… ez tényleg valami isteni csodának képzeli magát. Kibanagy, hogy csúnyát ne mondjak, hátizsákot cipelni meg kibírni egy hóvihart egy dolog. De ha igazak, amit a sárkányokról hallottam, akkor ez a pasas is, körülbelül ha akkora van, mint annak a szörnyetegnek a lába. Szabályosan a földbe fogja passzírozni. Túl sokat gondol magáról… csak nehogy aztán ráfázzon. Ahhoz sem nagyon fűlik a fogam, hogy mi csupán amolyan faltörő szerepet játszunk ebben az egészben. Milyen jó is lenne elújságolni a céhben a többieknek, hogy megküzdettem egy igazi, élő sárkánnyal… ki tudja, lehet, hogy még pár fontos infót is megtudok a céhtársam sárkányáról. Már amennyiben tud beszélni ez a lény… és amennyiben nem fog az első másodpercben kétfelé harapni. Csak Hope-nak ne essen baja, és én nyugodt leszek.
- Akkor legyünk sztárok, aztán csapassuk! – lelkesedett Firm, mire többen is ránéztünk.
Legalább ő nem kételkedik - annyira legalábbis.
Mindenesetre, hogy minket is meggyőzzön, Olaf elvigyorodott.
- Hadd bizonyítsam be nektek.
Ezt követően hátranyúlt a zsákjába, és egy határozott mozdulattal kirántott belőle valamit. Egy pillanatig nem tudtam megállapítani, mi lehet az, de amikor hangosan puffant az asztalon, az állam a földig esett. Lelki füleimmel még a koppanást is hallottam. - Ilyen… nincs! – adtam hangot elképedésemnek.
Ez egy… griff fej volt! Vagyis, egy a fenéket, kettő! Duplasokk… A sebek rajtuk viszonylag frissek voltak, körülbelül egy hetesnek saccoltam. Olaf keresztbe tette a karjait, és büszkén hátradőlt.
- Köszönöm, de már ettem, különben is a sülteket szeretem! – jegyezte meg Firm, ahogy jobban szemügyre vette, mivel van dolga.
- Engem is meggyőzött, ember! Mikor indulunk? – válaszolta határozottan Atsu.
Egy kis ideig gondolkodtam, majd végül úgy döntöttem, egy próbát megér. Hiszen annyi már most biztos, hogy nem lesz egy hétköznapi kaland.
- Én is megyek!
~Csak Hope-ra kell nagyon vigyáznom… kicsit nehéz lesz így harcolni, de úgyis meg kell szoknom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 24
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Vas. Ápr. 10, 2011 8:28 pm

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire problémásak ezek a fiore-iek. Azt hittem több bennetek a kurázsi. A válaszaim után sem kötelezek senkit sem, hogy velem tartson, csak az, aki vállalja az utat. – A jövendőbeli társaim arcára kiült a gondolkozás nyomasztó álarca, és az elmélyült tekintetek csendben hallgatták tovább a farkas éhes óriást.
- Először is, nem, nem vörös, pont ellenkezőleg egy kék sárkány, egy eléggé érett, kicsit öregedő, de ereje teljében lévő kék. Másodszor… ~ Kék süsü…. Milyen lehet egy kék sárkány húsa, amit megsütünk? Csak nem bevörösödik? Vagy a húsa nem kék? ~ Pislogtam, közben a szemeim jojóztak a malacsült és Olaf között. - nem kell nagyon félnetek, nem a hegycsúcsokra foglak titeket felvezetni. Igaz bevetjük magunkat a hegyekbe, de ahova megyünk oda elég lesz számotokra az itt megtalálható öltözékek. Engem pedig nem kell félteni, kifejezetten kedvelem a hideget.
~ Az jó, mert én kevésbé… ~ Morgolódtam magamban, és éppen akkor kortyoltam bele egy pohárnyi forró csokiba, ami aztán egész felforralt. Idebenn nincs annyira hideg, mint amúgy kinn van jelenleg, és nekem igazából még melegem is van, persze, hisz valamiért rajtam maradt a kabátom. Attól pedig, most rögtön meg is szabadulok; a székem háttámlájára akasztottam. Visszaülve, ahogy a többieket hallgattam, éreztem, mintha elnyomna az álom, holott biztosra veszem, hogy nem ittam semmilyen alkoholt. Az asztalra könyököltem, mintha magam elé bámulnék, vagy gondolkoznék, és szépen elszunnyadtam, épp csak pár pillanatra, de húztam a lóbőrt rendesen. Még talán álmodtam is, egy hatalmas mezőn voltam, ahol a fény lila színű volt, bár igazából szerintem inkább mondható éji sötétségnek az.
~ ZZZZzzzzz~~~ ~
Amikor felébredtem, már mindenki olyasmit jelentett ki, hogy megy… nem tudom hova, valószínű a sárkány miatt, mert még arra emlékszem. Felnéztem, körül mindenkin, aztán feltűnt a két óriás csirke fej az asztal közepén.
- Aztak*rva… - Nyíltak tágra a szemeim, nem tudom, hogy a csirkék mikor rendelkeztek ekkora mérető fejekkel, vagy ha nem csirke ez az izé, akkor mégis micsoda.
Még valaki kijelentette, hogy követi a többieket, ezzel engem is visszazökkentett.
- Mi van akkor, ha úgy döntök, nem megyek? Egyrészt azért is…. Mert ha a csatában nincs rám szükség, akkor mikor lenne, végtére is, én nem értek a pecsét mágiához… legkevésbé ahhoz konyítok. Csillaglelkeim között se akadni olyanra, aki megfelelő lenne ilyesmire. Nem mondom, hogy visszautasítom, csak koloncnak nem akarok funkcionálni… - Húztam félre a számat, kimondva az igazat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gray Fullbuster

avatar

Hozzászólások száma : 965
Aye! Pont : 75
Join date : 2009. Oct. 06.
Tartózkodási hely : A céhház ebédlőjében

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Kedd Ápr. 12, 2011 7:26 pm

Olaf az étkezés végére ért, újra körbenézett rajtatok, majd felállt, hátára kapta a zsákját amibe visszadobta a két fejet.
- Nos, gondoljátok végig az ajánlatomat. Nem kötelező velem jönnötök, nem kényszerítek senkire semmit, ez egy lehetőség. Biztonságot sem tudok garantálni, ellenben dicsőséget és jutalmat igen. Most későre jár, ki kell pihennünk magunkat. Itt a fogadóban adnak nektek szállást ahol felfrissülhettek, szólok a falubelieknek, hogy holnap lássanak el titeket ruhával, élelemmel és bármilyen tárgyi felszereléssel ami módukban áll és szükségetek lehet az út során. Holnap reggel mikor a nap az ég tetején pontosan középütt van, találkozzunk a falu északi határában. Aki velem tart legyen ott, aki nem attól pedig búcsúzok.
Azzal megfordult és elment a fogadó lakrészei felé. Ti még bármivel elfoglalhatjátok magatokat itt lenn, vagy elmehettek ti is nyugovóra térni (ha akarjátok több vagy egyszemélyes szobát biztosítanak nektek) reggel soroljátok fel, hogy mi mindent kértek esetleg a falubeliktől, mindennel készséggel ellátnak titeket. Majd amelyikőtök úgy dönt, hogy Olaf-al tart menjen a megbeszélt helyre a megbeszélt időben. A post eddig tartson, szabadon választhattok, hogy mentek-e avagy más utat választotok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fairytailszj.forumotion.com
Atsui Orestes
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 545
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Oct. 13.
Age : 32
Tartózkodási hely : A hirdetőtábla és Bob mester között félúton

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 14
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Szer. Ápr. 13, 2011 7:32 pm

Elégedett fintorra húzta száját a nagyfőnök, körbenézett az asztaltársaságon, majd látványosan megtörölte a száját egy ronggyal, és a tányérja mellé hajította, jelezve ezzel, hogy a Nagy Vacsorának vége. Csendben figyeltem, ahogy felállt a székéről, az összefagyott állatfejeket visszatömködte a zsákjába, majd a vállára kanyarította annak pántját.
- Nos, gondoljátok végig az ajánlatomat. Nem kötelező velem jönnötök, nem kényszerítek senkire semmit, ez egy lehetőség. Biztonságot sem tudok garantálni, ellenben dicsőséget és jutalmat igen. Most későre jár, ki kell pihennünk magunkat. Itt a fogadóban adnak nektek szállást ahol felfrissülhettek, szólok a falubelieknek, hogy holnap lássanak el titeket ruhával, élelemmel és bármilyen tárgyi felszereléssel ami módukban áll és szükségetek lehet az út során. Holnap reggel mikor a nap az ég tetején pontosan középütt van, találkozzunk a falu északi határában. Aki velem tart legyen ott, aki nem attól pedig búcsúzok. – azzal hátat fordított, és eltűnt az egyik ajtó mögött.
Magabiztossága, és erőteljes karizmája még mindig lehengerelt, de továbbra is tele voltam kételyekkel. Abban biztos voltam, hogy vele tartok, de nem mertem még csak feltételezésekbe sem bocsátkozni arról, hogy vajon mi vár ránk a hegyek közt. Vajon tényleg rálelhetünk egy sárkányra? És ez az ember egymaga végezhet vele? Miért tenné? És egyáltalán hogy? Hiszen nem is mágus. Egy sárkánnyal elbánik, de egy „kis” mágikus akadály megállítja? Kérdések tömkelege támadta elmémet, amiket úgy döntöttem egyelőre a válaszok kutatása nélkül, lógva hagyok a levegőben. Bizonyára mindent megtudok, amikor eljön az ideje.

Gondolataimból felocsúdva körbenéztem. Úgy tűnt a helyiek minden gond nélkül folytatják a mulatozást, én azonban már éreztem zsigereimben a lassú méreggel ható fáradtságot, ezért úgy döntöttem, hogy inkább lepihenek.
- Elnézést. Megmutatná, hogy hol tudok aludni? – kérdeztem az egyik pultostól, aki kedvesen bólintott, aztán intett a hátam mögé, mire egy nő lépett mellém.
- Jöjj, a szobát megmutató, tud aludni. – rebegte, én pedig elővettem kódfejtő tudásomat, és megkíséreltem dekódolni mit is mondhatott. Gyors fejszámolás után rájöttem, hogy köze lehet a fekhelyemhez. A tiszta ártatlanság a szemében még mindig furcsának hatott, főleg hogy a fejem búbja a vállát sem érte el, mindenesetre mosolyogva követtem arra, amerre nem sokkal korábban a medvefickó is indult. A harmadik ajtónál meg is álltunk, a nő kinyitotta, és kitárta kezét, hogy menjek be.
- Köszönöm szépen. – biccentettem fejemmel finoman, amit vendéglátóm viszonzott, aztán ahogy bementem, becsukta mögöttem az ajtót. Kellemes kis szoba volt, két egyszemélyes ággyal, egyszerű, masszív fabútorokkal, és egy kis kandallóval, amiben ráérősen ropogott a tűz. Táskámat az egyik ágy mellé támasztottam, majd elmentem lefürödni. A forró fürdő kifejezetten üdítően hatott tagjaimra, egészen ellazított, még a gondterhelt gondolatok is elillantak egy kis időre. Mikor végeztem, visszamentem a szobába, és bebújtam a hatalmas dunyha alá, és ekkor vettem csak észre, hogy az ágy mérete majdnem vetekedett a saját hálószobám alapterületével. Kinyújtóztattam végtagjaim és utoljára átgondoltam a nap eseményeit. Mit is mondott a medvefickó, mikor kell találkoznunk? A falu északi határa az tiszta, de a Nap tudtommal délben jár az ég tetején. Mindegy, jobb, ha már reggel kimegyek a megbeszélt helyre. Tettem pontot a gondolatok végére, és hamarosan álomba is szenderültem.

Másnap reggel korán keltem, ahogy mindig szoktam. Friss, és üde voltam, sikerült teljesen kipihennem az előző nap fáradalmait, aminek nagyon örültem. Gyorsan felöltöztem, összeszedtem a cuccaimat, az ágyneműt pedig szépen kisimítottam, aztán kimentem az aulába, ahol már nyoma sem volt a tegnapi mulatozásnak. Szorgosak voltak, ha így kitakarítottak még az éjjel. Eszembe villant a szobámban a másik ágy is. Mintha valaki feküdt volna rajta… de az is lehet hogy nem. Csak a szemem sarkából láttam, nem is figyeltem, hogy kaptam-e szobatársat. Végül is nincs jelentősége. Megvontam a vállam és a pulthoz battyogtam, hogy kérjek valami reggelire valót. Mire kettőt pislogtam, máris elém tolta a tányéron gőzölgő nemtommit, amit kissé vonakodva, de végül megkóstoltam. Az íz ismét kellemes csalódás volt, így gyorsan a tányér aljára néztem, és kértem még némi útravalót is.
A pultos gyorsan elém terített egy halom szendvicset, aminek persze a felét sem tudtam belepréselni a táskámba, bár legalább még jobban kipárnáztam velük a kis tojást. Miután végeztem az elképesztő precizitást igénylő művelettel, megköszöntem mindent a vendéglátóknak, majd a megbeszéltek szerint, a falu északi határa felé vettem az irányt. A csípős hideg most is próbára tette az öltözékem, de legalább a tegnapi vihar után kitisztult az ég, s a Nap első sugarai kellemesen melegítették arcomat. Pár perc múlva ki is értem a találka helyére, de persze még senkit nem találtam ott. Arcomat a Nap felé fordítottam, és élveztem a melegét, de hamar azon kaptam magam, hogy egyik lábamról a másikra állok, ami nem sokkal később ide-oda sétálásba fulladt, hogy ne fagyjak át teljesen. Nem tudom mennyit ácsoroghattam ott magamban, de az idő már a delet szorongathatta, amikor elkezdtek szállingózni a tegnap megismert mágusok, akik úgy tűnik egy időre a társaim lesznek.


A hozzászólást Atsui Orestes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 17, 2011 2:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Firmus Kakte
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 249
Aye! Pont : 31
Join date : 2010. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Mindig két lépéssel Bob Mester előtt

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Szomb. Ápr. 16, 2011 7:38 pm

- Nos, gondoljátok végig az ajánlatomat. Nem kötelező velem jönnötök, nem kényszerítek senkire semmit, ez egy lehetőség. Biztonságot sem tudok garantálni, ellenben dicsőséget és jutalmat igen. Most későre jár, ki kell pihennünk magunkat. – ásított egy egetverőt, amíg az én agyam a veszély szó feldolgozásán munkálkodott. - Itt a fogadóban adnak nektek szállást ahol felfrissülhettek, szólok a falubelieknek, hogy holnap lássanak el titeket ruhával, élelemmel és bármilyen tárgyi felszereléssel ami módukban áll és szükségetek lehet az út során. Holnap reggel mikor a nap az ég tetején pontosan középütt van, találkozzunk a falu északi határában. Aki velem tart legyen ott, aki nem attól pedig búcsúzok! – fejezte be, majd elpályázott a neki utat engedő helybéliektől körülölelve.
- Tehát holnap délig van még időm! – törtem a fejemet, majd körbenéztem a környezetemben.
A társaim még a távozó Olafot nézték, én pedig máris a két lányt kerestem szemeimmel, akik bizonyára tudnak majd segíteni az esetleges beszerzésekben és egyéb ügyekben.
- És most, ha megbocsájtanak, hölgyek urak! – álltam fel az asztaltól, majd még gyorsan rádobtam pár húsgöngyöleget a tányéromra.
Nekivágtam a táncoló tömegnek, hogy utat törve átverekedhessem magam a részeg tömegen. Több lelkes hátbaveregetést is kaptam útközben, amikhez összecsavarodott nyelvű bíztatások is tartoztak. Mondjuk ezekből megértettem, hogy miért nem ellenfelek a helybéli fák az óriásoknak, mert párszor majdnem megrogytam a rám nehezedő karok alatt. Szerencsémre a tányérkámat sikerült egyensúlyban tartanom, így a hús is megúszta az esetleges szabadesést.
- Hahó hölgyek! – integettem szabad kezemmel Ilsééknek, akik a bárpultnál serénykedtek.
- Gyere, te hős! Hallottunk milyen bátor voltál! A helybéliek közül nem sokan vállalták volna be ezt a kalandot! – lelkendezett az egyik, mert már nem tudtam, melyiknek mi a neve.
Viszont, ha ez ilyen küldetés lesz, hogy még ezek a szemmel láthatóan kemény férfiak sem merik elvállalni, akkor mire számítsak én? A lányok legalább elszántnak tűntek, tehát én sem futamodhatok meg.
- Hát, nem mondom, volt bennem egy kis félsz, de szerintem minden rendben lesz! – váltottam át a „határozottan bizonytalan” formulára.
- Ó, ha akarod szólunk Olaf-nak, hogy vigyázzon rád! – szánt meg a másik, aki Inga-nak rémlett.
- Nem szükséges hölgyek! Asszem ura leszek a helyzetnek! – húztam ki magamat. – Most viszont kicsit elfáradtam. Tudnátok mutatni nekem egy szobát? – intettem fejemmel a lépcső felé.
- Hát persze! – válaszolták egyszerre, majd egy egymásra pillantottak.
Én meg csak magamban nevettem. Jól indul az éjszaka!

Másnap reggel kicsit kómásan ébredtem. A napfény erősen sütött, áttörve a hegyvidéki tiszta levegőn, és a fényesre pucolt ablaküvegen, így kipattanva az ágyból azonnal kitártam, hogy egy mélyet szippantsak a friss reggeli oxigénből. Bár ne tettem volna.
A kezem fagyott le először, majd a többi részem is. Végső erőmmel belöktem az ablakszárnyat, így 5 perc után végre kiolvadtam.

Gyorsan összegeztem a történteket, mert sajnos nem sokra emlékeztem a tegnap estéből. A két lány szuszog a takaró alatt. Ok. Ruhák a sarokban. Ok. Üres tányér. Nem ok, de hát ez van. Majdnem dél van? Egyértelműen nem ok!
Felráncigáltam magamra a ruháimat, majd leszáguldottam a lépcsőn. A lenti embereket, akik, bár tudtam, hogy segíteni akarnak, gyorsan magam mögött hagytam. Ruha nem kellett, mert Rega jól felszerelt minket, furcsamód pedig jóllakottnak éreztem magamat. Odavágtattam az Olaf körül csoportosuló népekhez, majd vártam az igehirdetést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shouki Sheiji
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 188
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 10.
Age : 27
Tartózkodási hely : többnyire valamerre punnyadtan fekszem >.>

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Vas. Ápr. 17, 2011 1:06 pm

Miután befejezte az evést végignézett még egyszer rajtunk, majd ismét kinyitotta a száját, bár szerencsére nem az étvágya jött meg ismét.
- Nos, gondoljátok végig az ajánlatomat. Nem kötelező velem jönnötök, nem kényszerítek senkire semmit, ez egy lehetőség. Biztonságot sem tudok garantálni, ellenben dicsőséget és jutalmat igen. Most későre jár, ki kell pihennünk magunkat. Itt a fogadóban adnak nektek szállást ahol felfrissülhettek, szólok a falubelieknek, hogy holnap lássanak el titeket ruhával, élelemmel és bármilyen tárgyi felszereléssel ami módukban áll és szükségetek lehet az út során. Holnap reggel mikor a nap az ég tetején pontosan középütt van, találkozzunk a falu északi határában. Aki velem tart legyen ott, aki nem attól pedig búcsúzok. - fejezte be mondandóját, majd ott hagyott minket az asztalnál.
Miután a háziogrenk elment, a Pegasusos srác egyből megindult a tömegbe, bár tippem nem volt, hogy minek. Vagy hulla lehetett, vagy talált két óriáscsajt, akik neki bejöttek, passzolom. Nem sokkal utána elment a céhtársa is. "Ez náluk valami céhen belüli szokás? Korán lövik a pizsit, vagy mi?" - gondolkodtam el picit a dolgon, bár rájöttem, hogy ez teljesen felesleges, így inkább bevetődtem a jegesmedvékhez beszélgetni, bár nem túl sokat értettem meg a beszédükből, túlzottan is össze volt tekeredve a nyelvük a sok piától, így ez az ötlet egyelőre tárgytalan volt, ám nem tétováztam, mentem inkább megszállni a pultot, hogy csatlakozzak ebben a társaságukhoz. A pultos csak egy vigyor kíséretében töltött valami helyi bort első körben, aminek meg volt az ereje, mit ne mondjak, de ennek ellenére még így is csak úgy gurult le a torkomon, és szinte alig, hogy letettem a pultra az üres fél literes kancsót, már töltötte is újra. Fogalmam sincs, hogy hányszor csinálhatta ezt meg, de én már nagyon jó kedvemben voltam, már pár emberrel táncolgattam is, ami igazán egy ritkaság tőlem, mert nem tartom magam éppen táncos lábúnak. Közben láttam, hogy a társaság nagyrésze a lépcsők irányába ment, ezt még sikeresen meg is jegyeztem, sőt dekódolni is képes voltam még, hogy nagy valószínűséggel arra lesznek a szobáink.

Egyszer csak azon kaptam magam, amikor elmentem ismét egy jó kancsó borért, hogy igazán kevesen vannak már a parketten, így két verzió lehetett, vagy nagyon késő volt, vagy nagyon korán... bár ez lényegében teljesen mindegy is volt, mert nem túl sok idő van a kettő meghatározás között. Úgy döntöttem, hogy nekem is jobb lenne egyet most már pihennem, mert nem igazán éreztem a lábam, hiába, nem voltam én a táncoláshoz hozzászokva. Ránéztem a kocsmárosra, úgy igazán mélyen a szemébe, amit ő nem igazán értett elsőre, de nagy nehezen sikerült kinyitnom a számat.
-Mö-erre vannak a sza-szobáink? - próbáltam magamból kifacsarni az értelmes szavakat, de úgy néztem, hogy érette, mert elvigyorodott, majd a lépcső fele mutatott.
-A harmadik szoba emlékeim szerint még szabad... vagy nem, de csak nem szégyenlős fajta! - kacagott, majd vállonveregetett, én pedig bizonytalan lábakon igaz, de megindultam a szobák irányába. Szerintem lehetett vagy tíz perc, mire eljutottam a harmadik szobáig, már ha nem számoltam magam félre, ami könnyen lehetett, bár megpróbáltam benyitni és nyitva volt az ajtó, szóval nagy baj nem lehetett innen már. Ahogy beléptem láttam is az egyik ágyat, amire már majdnem rávetődtem volna, ám hirtelen mintha mocorgást láttam volna a takaró alól.
-Hoppá-hoppá, már ma-majdnem rávetődtem valakire... Akkor nézzük a másik ágyat... - ezzel vonszoltam magam arrébb a másik ágyhoz, ami még a szobában volt.
Némi vizsgálódás után megállapíthattam, hogy ez az ágy még üres, így nyugodtan vetültem rá, és utána szinte egyből sötétség is borította nekem az estét.

Egyszer felébredtem kissé valami pakolásra, amikor pedig kinyitottam ez miatt a szemem valami fehér hajzuhatagot láttam. "Elég korán takarítják a szobát, én még aludni akarok... Na mindegy inkább nem foglalkozok vele, akkor még sikerülhet visszaaludnom." - mormogtam magamban, majd behunytam a szemem, és egyből vissza is aludtam.

Következő ébresztőm pedig a nap volt, ami már igencsak a magasban lehetett, mert pontosan az arcomba sütött, így már kénytelen voltam felkelni. Kissebb nyújtózkodás után erős fájdalmat éreztem a halántékomnál.
-Engem most fejbevágtak itt, aaa - ekkor ismét egy erősebb fájdalmat éreztem ott - halántékomnál, vaaagy szimplán kegyetlenül másnapos vagyok... - morfondíroztam el a dolgon, majd végigsimítottam a nyelvemmel az összes fogam, és megállapíthattam, hogy mind megvan, és nem is sebes sehol a fejem. - Ezek alapján marad a másnaposság. - majd végignéztem az ágyam körül, és mindenhol csak ruhadarabokat láttam.
Nagy nehezen felöltöztem, majd lementem vissza, és leültem a pulthoz, az arcom láttán pedig a pultos láthatóan nagyot nevetett.
-Egész jó bőrben van a tegnap estéhez képest!
-Mi volt ennyire, hogy ezt a bókot kelljen kapnom? Vagyis, biztos, hogy én azt tudni szeretném? Na meg ha igen, akkor kérnék valami kaját, ami enyhíti a másnaposságot, mert mindjárt szétrobban a fejem! - mondtam egy fájdalmas arc kíséretében, mert ahogy kicsit próbáltam belegondolni a tegnap estébe egyből egy erős szúró fájdalmat éreztem a fejemben.
-Áááá, arra már nincs idő, a végén még elkésik! Itt van egy halom kaja, kis délieknek ez akár több napra is elég lehet, most pedig siessen a falu északi határába, nehogy itthagyják! - ezzel a kezembe nyomott egy kajával telenyomott zsákot, és elkezdett noszogatni ki a helyről.
"Észak fele? Arra mi is volt?" - kezdtem el agyalni, ám szinte azonnal a fejembe hasított a már ismert fájdalom, így inkább feladtam a gondolkodást és csak mentem. Némoi séta utána hidegben azért segített, de a fejfájás csak nem akart megszűnni, így a gondolkodást egyelőre későbbre raktam. Ahogy elértem a falu északi határához megpillantottam a tegnapi ogret egy színes kis táraság gyűrűjében. "Ja, hogy ezért kellett annyit noszogatnia, na mos tmár mindegy, csak nem mondhatom, hogy elbúcsúszni jöttem, marad a túrázás." - zártam le magamban a dolgot, majd vártam újdonsült "vezetőnk" papolását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cassidy Angel
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 218
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Dec. 28.
Age : 23
Tartózkodási hely : Fairy Tail céhház

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Vas. Ápr. 17, 2011 1:43 pm

Miután Olaf végzett az evéssel, végignézett rajtunk, aztán hátára kapta a nagy zsákoz, miután visszadobta bele az étvágygerjesztő fejeket.
- Nos, gondoljátok végig az ajánlatomat – szólt hozzánk. - Nem kötelező velem jönnötök, nem kényszerítek senkire semmit, ez egy lehetőség. Biztonságot sem tudok garantálni, ellenben dicsőséget és jutalmat igen. Most későre jár, ki kell pihennünk magunkat. Itt a fogadóban adnak nektek szállást ahol felfrissülhettek, szólok a falubelieknek, hogy holnap lássanak el titeket ruhával, élelemmel és bármilyen tárgyi felszereléssel ami módukban áll és szükségetek lehet az út során. Holnap reggel mikor a nap az ég tetején pontosan középütt van, találkozzunk a falu északi határában. Aki velem tart legyen ott, aki nem attól pedig búcsúzok.
Majd ezt letudva hátat fordított nekünk, és útnak indult a fogadó lakórészei felé. Én egy nagyot nyújtóztam, mert éreztem, hogy rendesen lefárasztott ez a mulatozás. A helyiek hiába folytatták, én éreztem, hogy be fogok aludni, és sürgősen ágyhoz kell jutnom.
Felálltam, és az első utamba kerülő nőt szólítottam meg.
- Elnézést! Kicsit fáradt vagyok.
- Mindjárt megmutatom a szobádat – mosolygott kedvesen, én pedig utána indultam. – Egyszemélyes lesz?
- Öm... – kicsit elgondolkodtam. – Igen.
Ugyan Sophy a társam, de jobb, ha megkímélem az én éjszakai alvajárásomtól és/vagy attól, hogy esetleg beszélni kezdjek álmomban. Szerintem jobban fog járni, remélem nem haragszik meg.
A szoba egész nagy volt, bár ezt nem is szélességre, hanem inkább a plafon magasságára értettem. Az ágyam egy ablak mellett volt, frissen vetett. Szép tiszta volt minden, láthatóan nagyon ügyeltek a rendere - amit én nemigen szerettem.Viszont annyira fáradt voltam, hogy még rendetlenséget csinálni sem maradt erőm.
Már a fürdés közben majdnem bealudtam, de észben tartottam, hogy nem lenne jó, ha szegény tojásom megfőne, ezért inkább erőt vettem magamon és kimásztam. Miután felvettem a pizsamám, fogtam magam, és hatalmas lendülettel az ágyra vetődtem. Hope-ot magamhoz szorítva pillanatok alatt elnyomott az álom.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap erősen bántja a szememet. Morogtam egy sort, majd hatalmas ásítással feltápászkodtam. De a fáradtság egy másodperc alatt elrebbent belőlem, ahogy észrevettem, hol jár a nap.
- Csessze meg! - káromkodtam el magam, ahogy annyira siettem lemászni az ágyról, hogy belegabalyodtam a takaróba és eltanyáltam. Szerencsére Hope-nak semmi baja nem esett.
- Nem hiszem el, elaludtam! - kiabáltam kétségbeesetten, ahogy az első kezem ügyébe kerülő ruhákat előkapkodtam.
Öltözési rekordot döntöttem, ez az egy biztos. Egyetlen perc alatt elkészültem mindennel. Felkaptam a tojást, a táskámba nyomtam, majd egy őrült módjára kivágtam az ajtót, és rohanni kezdtem.
~ Francba, le fogom késni a találkozót, ha nem iparkodok!
A nap már a legmagasabb pont felé közeledett, ráadásul számomra túlságosan is gyorsan. Nem hiszem el, hogy ennyit aludtam...
Hatalmas megkönnyebbülésként ért, mikor megláttam, hogy még nem indultak el. Ahogy odaértem, lefékeztem, és vadul kezdtem kapkodni levegő után.
- Jó... jó reggelt... - lihegtem. - Hú... nem késtem el...
Miután siekrült összekaparnom magam egy kicsit, vártam, hogy mi lesz ez után.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gray Fullbuster

avatar

Hozzászólások száma : 965
Aye! Pont : 75
Join date : 2009. Oct. 06.
Tartózkodási hely : A céhház ebédlőjében

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Hétf. Május 16, 2011 5:14 pm

Rouuro Kao igaz bejelentetten hiányzik, de eléggé sokat, így 2011.05.20-ig, péntek estig ha ír maradhat, ha nem nélküle folytatjuk tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fairytailszj.forumotion.com
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Csüt. Május 19, 2011 4:47 pm

Csak ültem az asztalnál, és végiggondoltam az ajánlatot. három végpontig jutottam csak el, amikor az óriás felállt az asztaltól, a többiek pedig a maguk módján kezdték avgy éppen végezték a maguk gondolatainak feldolgozását. Mit is tehettem volna, ettem, azaz inkább úgy tettem, hogy a gondolataim szabadon cikázzanak végig még pár lehetséges kimenetelen.
Halál; csupán a hegyek kegyetlenségében is lehetséges, de persze ez nem feltétlenül mindenkire vonatkozik. Lehetséges még bármilyen katasztrófa is, akár a természet összjátéka, akár az ellenségünké, de a hótól a sziklákig bármi a nyakunkba zúdulhat vagy omolhat össze pillanatok alatt. Az ellenségünk ereje is teljesen ismeretlen, és ha tényleg legendás kategória, egyetlen pillanat alatt pusztulhatunk el mind... Túl sok lehetőség, és e csak egy kimenetel volt.
Túlélés; az iméntiekből való kiszabadulás akár egyedül, akár csoportosan, azonban minden további eredmény nélkül, az egyetlen lehetséges pozitívum ennél a lehetőségnél az, hogy ténylegesen megerősíthetjük, hogy egy sárkányról van-e szó, márpedig egy ilyen tényért és a pontos helyért is sokat lehet kicsikarni egyesekből.
Siker; Habár az előbbi is egyféle siker, a lény megtalálása és megölése is egy verzió, akár sárkány az illető akár nem (és ennek én egyelőre nem adnék sok esélyt).
Azonban bármilyen eset is legyen adott, innentől kezdve fednem kell a kilétem bizonyos foltjait: a Southern Wolvesról egy szót sem ejthetek, a legális mágusklánok tagjainak ez épp elég szálka lenne, hogy valahol a hegyen el akarjanak temetni...

Szótlanul álltam fel, nem volt kedvem se befejezni az ételt se elköszönni, csak elvonultam, hogy másnapra erőm legyen. Az esélyeim nem voltak olyan rosszak, hogy elvegyék a kedvemet...


//Köszönöm, hogy eddig vártatok, éppen kezdem rendberakni az életem, és kezdek hozzászokni az itteni mederhez...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 24
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   Pént. Május 20, 2011 11:07 pm

Választ ugyan nem kaptam, azonban a lehetőséget mindannyian megkaptuk, hogy megyünk, avagy maradunk, megpecsételve a sorsunkat.
~ Ugyan mit nekem egy süsü! ~ Mondtam magamnak ahogy megtöröltem a számat a szalvétával. ~ Csak aztán ne hisztizzen Olaf, ha véletlen valaki más végzi ki a sárkányt. ~ Vetődött fel bennem, hogy ez mintha mindannyiunk számára kihívásnak is érthető lett volna.
~ De vajon mire lehet szükségem holnap? ~ Merengtem tovább… Olaf mire eme hosszú monológja végére ért, már vállán a griff fejekkel tömött táskával lépdelt is elfelé.
Látszott a többieken, hogy ez a fickó megkavarta mindannyiójukat, eztán Atsui azonnal intézte is a szobáját.
~ Talán nekem is azt kéne… ~ Ahelyett, hogy önállósítom magam, csak követtem a nőt, aki vezette Atsut meg jövendőbeli társaimat, meg voltak olyanok is, akik eltűntek közben, de nem zavart túlzottan, hiszen már aludni akartam. Nem valami gyakorta sétálok ennyit, pláne nem ilyen hideg szélben…
A szobában, amit kaptam volt két ágy, de csak én álltam az ajtóban, ha Cassy elég józan lesz majdcsak betalál addig, vagy lehet már más szobában húzza a lóbőrt, viszont én kényelembe fogom helyezni magam. Ha meg nem ő jön be, esetleg reggelig senki sem, nekem az is tök nyolc, elvégre két egyszemélyes ágy van, és ki az a hülye, aki bejön a szobába és annyira mellé lövi az ágyat, hogy rám fekszik véletlen?

Végül reggelig senki nem zaklatott, és durmoltam is, épp ahogy szoktam, netán horkoltam is, viszont a kinti vihartól kétlem, hogy bármely szoba lakója engem gyanúsított volna meg a hangzavarral, de persze teljesen jogos lett volna, ha gyanúsítanak. Nos, egész kábán másztam ki az ágyból, és miután kidörzsöltem az álmot a szememből, még nem ismertem fel a helyet, ahova kerültem.
Kirontottam a szobából, lerohantam a lépcsőkön, egyenesen a tegnapi buli színhelyére csöppenve. Ekkor pedig elmémbe hasított a tudat, hogy hol is vagyok pontosan, meg mit is keresek. Leültem a pult mellé, és kértem egy pohár akármilyen gyümölcslevet, hogy ébredezzek, és megtervezzem a későbbi lépéseimet. Ma nem zaklathatom Leot… nélküle kéne valahogy elboldogulnom.. legalábbis a levél, melyet legutóbb küldött Monsieur-vel.
Egy nő lépdelt mellém, látta, hogy tegnap Olaf asztaltársaságában voltam, és a feladatát volt hivatott teljesíteni, miszerint bármit, amit kérek, megkapok.
- Tökély. – Nyilvánultam meg. – Nos akkor két tőr lesz, elég éles pengével, hogy ölni lehessen vele. ~ Ahol mágikus akadály van ott lesz ember is, ha nincs Leo akkor pedig túl kell élnem egyedül közelharcban is. ~ És lehet lenne még valami füstöt kibocsájtó bomba szerűség, vagy gránát, ha akad ilyen.
A másodikkal nem tudott szolgálni, de az első kettő íves vérelvezető csatornájával, króm borításával tökéletesen simult a kezembe, és bár még életemben nem öltem meg senkit, most hírtelen kedvem támadt hozzá.
Így felszerelkőzve, már várva a déli harangszót, elütöttem az időmet a falu körbejárásával, lepihenéssel a csepp parkocskában, ami amúgy alig két pad, egy szobor szerűség volt, ez utóbbi a város alapítójáról. Amíkor feltűnt az árnyékokról, hogy idő lehet a városházára sétáltam, oda ahol este még víg zene szólt, addigra már a csapat nagy része ott volt, vagyis az biztos, aki jönni akart, Cassy pedig utolsóként ámde még időben esett be a körbe.


A hozzászólást Sophie Black összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 28, 2011 3:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az utolsó Olafson!   

Vissza az elejére Go down
 
Az utolsó Olafson!
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» 5 Ronin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: