Adelus Morningway

Név: Adelus Morningway
Nem: férfi
Életkor: 20
Mágia: Gelador (Térmágia)
Céh: Quatro Cerberus

Kinézet: Adelus közepes termetű, vékony srác. Haja rövid és barna színű, akárcsak a szemei. Elég jóképű. Nem látszik, rajta de elég sportos is, ám nem kell itt dagadó izmokra gondolni. Jó kondija csupán a rendszeres mozgás és torna eredménye. Öltözködése meglehetősen tipikusnak mondható. Lábán szívós barna csizmát visel, hosszú nadrágja ellenben fekete. Pólója pedig piros színben pompázik, rajta szeszélyesen kavargó mintával. Hátán rövid varázsló köpönyeget hord, ami csak a derekáig ér. Ennek alapszíne kék, és rengeteg misztikus fehér mágikus rúna díszíti. Van egy csúcsos varázsló kalapja, ami szintén kék színű, ám ezt már nem díszíti semmilyen minta. Széles bőrövén több kisebb tasak lóg. Illetve a vállán mindig át van vetve egy kis barna tarisznya is.

Jellem: Adelus jellemét leginkább a lovagias szó jellemezné. Maximálisan törvénytisztelő, és megveti azokat, akik más ártalmára vannak. Ez főleg neveltetésének, és annak köszönhető, hogy sokáig nem volt dolga a világgal. Igyekszik segíteni másoknak ahol csak tud. Büszke arra, hogy mágus, és arra meg különösen, hogy mennyire ritka és nem hétköznapi mágiát használ. Talán a választott mágiájából adódik, de Adelus eléggé nyughatatlan is. Szeret utazni, új dolgokat megismerni, és ezért akár hajlandó kockázatot is vállalni. Ám mást sohasem sorod veszélybe.

Felszerelés: Adelus bácsikája révén birtokol pár különleges varázstárgyat. Ezek közül az egyik a tarisznyája, aminek a tárkapacitása egy ládáéval vetekszik, köszönhetően hogy egy kisebb zsebdimenzióba nyílik a tarisznya szája. Másik varázstárgya egy varázsbot, ami szintén bácsikája ajándéka. Ez a mágikus tárgy képes magából villámokat kilőni, bár eléggé korlátozottan. továbbá van egy szélolvasó szemüvege is.
A három mágikus felszerelést leszámítva egy sor hétköznapi tárgyat is rejt a mágikus tarisznyája. Térképeket, atlaszokat, varázslóingát, a varázskönyvét, íróeszközöket, tartalék ruhákat.
Mivel a Morningwayek nemesi családnak számítanak, így természetesen van egy nemesi gyűrűje, és egy ezüst zsebórája. Mindkettőn szerepel a Morningwayek családi címere: a nap előtt repülő sólyom.


Előtörténet: Adelus Era-ban született. Családja ősi nemesi família, ami az évszázadok során fokozatosan elveszítette a birtokait. Ám jelentőségét sikeresen megtartotta, annak ellenére, hogy vagyona része elveszett. A Morningwayek ugyanis régi diplomata család, a király és a királyság szolgálói. Számos kiváló diplomata, tanácsadó, tisztviselő került ki a családból. Illetve elvétve egy két különcnek számító katona.
A család jelenlegi feje Agustino Morningway, Adelus apja. Agustino a király fontos tanácsadója és tisztviselője. Mindhárom gyermeke kitűnő nemesi nevelésben részesült egészen kicsi korától kezdve, hogy eligazodjanak a felsőbb körök és az udvar útvesztőjében.
A törvények szerint az elsőszülött fiú Sagon számított az örökösének, és mindent elkövetett, hogy méltó nemes ifjat neveljen belőle, aki valamikor szintén a királyságot fogja szolgálni.
Adelust, és nővérét Enika-t mikor betöltötték a 10 életévüket az erai egyetemre küldte tanulni. Agustino tisztában, volt vele, hogy az ott tanultaknak köszönhetően kisebb gyermekei is a királyság fontos polgárai lehetnek. Ám arra nem számított, hogy Adelus és Enika is a mágia felé fog fordulni.
Adelus nővére kiemelkedően tehetségesnek számított, és fel is vették a rúnalovagok közé, ahol szinte ijesztő sebességgel kezdte el megmászni a ranglétrát.
Mindeközben Adelus továbbra is az Erai egyetemen tanult. Eleinte számtant, pénzügyeket és történelmet, ám hamar kirúgatta magát innen (kivéve a történelemről), és inkább rajztehetségét kamatoztatva térképészetet, és persze rajzot és festést tanult. Tanárai elismerő levelekkel árasztották el Adelus apját, ám számításaik nem jöttek be, egy darab gyémántot sem kaptak Agustinotól.
Adelus mágikus tehetségére 15 éves korában derült fény. Az egyetemen ugyanis régi bevett gyakorlat, hogy ha eljön, az ideje minden 14 év körüli tanítványt megvizsgálnak egy egyszerű mágikus kristállyal, ami világítva jelzi, hogy mennyire erős vizsgált személy aurája a fényszíne pedig azt próbálja jelezni, hogy milyen mágiát érdemes tanulnia.
Mikor Adelusra került a sor a kristály világítani kezdett az egyetem mágusának kezében. A mágikus eszköz lilán pulzált. A öreg Kollo elmagyarázta a fiúnak, hogy a pulzálás azt jelenti, hogy bár az ereje még nem túl nagy kellő szorgalommal hatalmas mértékűre növekedhet, és hogy a lila fény alapján a gelador mágiák közül lenne érdemes választania.
A kiválasztott diákok, így egy új tantárgyat kaptak: a mágiát.
Adelus és társai előtt immár megnyílt a hatalmas és legendás Erai Nagykönyvtár, és lehetőségük volt elmélyedni a különféle mágiák titkaiban.
Adelus a többiek lelkesedével vetette bele magát az olvasásba. Bácsikája, Edric Morningvay ekkor küldte neki ajándékba a szélolvasó szemüveget, és egy szótárat a régi nyelven írt könyvekhez. Ám hiába küldött neki a család fekete bárányának számító Edric hasznos ajándékokat, nem sikerült a könyvtárban olyan mágikus ösvényt találnia, ami igazán illet volna hozzá.
Mikor az egyetem mentor mágusai elkezdték a nagyobb mágiákat bemutató előadásaikat és gyakorlataikat természetesen Adelus is ott volt az évfolyam társaival. A többiek szép lassan mind rátaláltak melyik mágia is illik hozzájuk. Akadt olyan, aki csakhamar el is hagyta az egyetemet, hogy egy vándor mesternél vagy egy céhnél tanuljon tovább.
Adelus egy teljes évig járt úgy a különféle mágikus gyakorlatokra és előadásokra a többi tárgya mellett, hogy még nem választott semmilyen varázsösvényt.
Végül az egyik napon, amit a könyvtárban töltött minden megváltozott. Az egyik falon a könyvtár ritkábban látogatott részén egy különös régi jelre lett figyelmes. Bácsikája szótárának köszönhetően sikerült megfejteni a jel titkát. A mágia egy titkos átjáró őre volt, és csak akkor nyílt meg, ha megfejtették a feltett három rejtvényét. Több heti kutatás és próbálkozás kellett, az ajtó feltárásához. Az ajtó egy ódon lépcsőt rejtett, ami pár lépés után egy kéken örvénylő mágikus átjáróba torkollott. Hiába volt ott a figyelmeztetés a portál felett, Adelus kíváncsisága erősebb volt a félelemnél, és belépett az átjáróba.
A mágikus kapu egy labirintusba repítette, ami úgy tűnt mintha a föld alatt lenne. A jól megmunkált szögletes járatokon egyből látszott, hogy az eltévedést kockáztatja az, aki elindul felderíteni a labirintust. Ám innen már nem volt visszaút, ugyanis a portál egyszerűen eltűnt.
Az ifjú Adelus hamar rájött, hogy jó eséllyel itt fog meghalni. A labirintus észveszejtően bonyolult volt, és sok esetben egészen lehetetlen módon kanyarogtak a járatok, időnként pedig újabb portálok voltak benne, amik a labirintus más részeibe vezették a rajtuk átlépőket.
Sokáig bolyongott az ódon labirintusban. Teljesen elveszítette az időérzékét, és egyre jobban kínozta a szomjúság és az éhség.
Végül a benne lappangó erőkre kezdett el koncentrálni. Az egyetem tanárai szerint, minden mágusban ott van az ösztönös tehetség bármely mágia megtanulására, megértésére és használatára. Igaz ez nagyon nehéz és lassú folyamat, és ha már valaki elkötelezte magát egy mágikus ösvény mellett szinte lehetetlenül nehézzé válik más használata.
Ám Adelusnak nem volt más választása, mint megérti a labirintus titkát. Meditációba mélyedt és igyekezett kizárni az elméjéből a félelmet, éhséget, szomjúságot és csak a saját mágikus rezdüléseire próbált figyelni. Lassan lépésről lépésre haladt, és végül sikerült megérteni a labirintust átható térmágia egy részét. ha korlátozottan is de sikerült visszanyerni az irányérzékét, és ahogy újra elindult, immár azzal is kezdett tisztába lenni hogy melyik út vezet el az útvesztő szívéhez.
Egy szarkofágra bukkant, mikor végre eljutott az út végéhez. A terem hatalmas volt. A szarkofág mellett rozsdamarta gyertyatartók álltak üresen, amik szétporladtak Adelus érintésére. A szarkofág oldalán olvasható feliratból kiderült, hogy egy nagyhatalmú mágus nyugszik itt, aki korának legendás térmágusa volt Gregor Terminus. A régi írást kibetűzve feltárult Adelus előtt a mester élettörténete, és hogy azért építette ezt a helyet, hogy biztonságban tudhassa a mágiáját és tapasztalatait összefoglaló kódexét. Mint azt a feliratok mutatták a kódex örököse csak az lehet, aki sikeresen eljutott ide, hogy tiszteletét tegye terminus előtt.
A kódex a szarkofág lábánál hevert egy állványzaton. Úgy tűnt mágia óvja a vastag könyvet az idő múlásától.
Adelus magához vette a könyvet, és őszinte megkönnyebbüléssel elhagyta Terminus mester sírhelyét a feltáruló térkapuban.
Mint utólag kiderült, eltűnése nagy port kavart fel az egyetemen. Még dühös apja is megjelent, hogy lehordja a tanárokat és hirtelen előkerült fiát, aki portálból kilépve a lány öltözőben találta magát, ami csak tetézte a gondjait.
Az igazságot végül mégsem vallotta be. Azt hazudta, hogy a városban mászkált. Több mint három napig.
Végül, ha nem is könnyen, de apja és tanárai napirendre tértek a dolog felett. Adelus ettől kezdve sok időt áldozott rá, hogy megtanulja a könyvben rejlő térmágia titkait. Ám három év alatt alig jutott eredményre. Hiába vette fel a régi nyelvet a tantárgyai közé ez sem segített sokat.
Végül 18 évesen hagyta el az egyetemet, sikeresen levizsgázva minden tárgyából.
Úgy vélte, hogy csak akkor sikerül igazán jó mágussá válnia, ha egy céhnél folytatja a tanulást. Így hát megkérte Edric bácsikáját, hogy amikor legközelebb Eraban jár vigye el őt a Quatro Cerberus céh központjába, hogy a céhmestertől felvételét kérhesse.
Három héttel később megjelent Edric Morningway, a család fekete báránya, aki Adelus nagyapja határozott tiltásának ellenére kereskedőnek állt. Edric kiváló kereskedőnek bizonyult, hamar saját céhet alapított, mágikus tárgyakkal kezdett el kereskedni, és jó kapcsolatokat épített ki a nagyobb céhekkel. Szinte az ország összes részén akadtak barátai és ismerősei.
majd egy hónapig tartott a kalandos út a Quatro Cerberus központjáig.
Edric bácsikája búcsúzóul neki ajándékozta a villámló varázsbotot, és a különleges tarisznyát, majd csapatával együtt tovább utazott.
Adelus pedig immár egyedül maradva állt a céh épület előtt. Mihelyst összeszedte a bátorságát belépett az épületbe, hogy a beszéljen a hírhedt Goldmine mesterrel.