HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Rane Iceclaw
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 322
Aye! Pont : 6
Join date : 2010. Oct. 08.
Age : 28

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)   Kedd Szept. 13, 2011 12:04 am

Tabuval próbáltuk kiheverni a harc fáradalmait, illetve... Egész konkrétan mozdulni sem tudott egyikőnk sem. A mozdulatlanság felüdítő és mámorító volt, habár ezer jobb helyet tudtam volna erre a tevékenységre - egy hófödte hegycsúcson, kis tábortűz mellett, saját ágyamban, esetleg egy tengerparton függőágyban, miközben lágyan ringat a szél, és Cassy szőlővel etet... De nem, nekem épp pár, széttrancsírozott hulla között kellett kiütődnöm, amelyeknek a szagától lassan hányingerem támadt, a látványról nem is beszélve.
Adelus szerencsére még egészen jól volt. Köszönhetően neki, az orvos hamarost kiszabadult.
- Köszönö....
- Jól van? - kérdezte aggódva a térmágus. Titáni erőfeszítéssel arrébbfordítottam a fejem, és láttam, hogy az orvos elzöldült fejjel nézi a mészárszéket. Pupillája kitágult, és száját kiáltásra tátotta. Céhtársam azonban úgy tűnt, némi orvosi kiképzést is kapott, és tudta kezelni a harctéri sokkot: közepes erővel fejbekólintotta a dokit, leültette a földre, és lágyan beszélni kezdett hozzá, elterelve figyelmét a látványtól.
- Minden rendben. Már nincsenek többen, ezek voltak az utolsóak. Egyelőre. De ha nem találjuk meg a forrást, még többen jönnek, és a többiek is meghalnak a városban!
Egyenesen remekelt Ade. Ezzel nemcsak, hogy elvonta a figyelmét, de olyan célt is adott a dokinak, ami miatt össze kellett szednie magát. Habár zöldből átváltott arca hamuszürkére, halványan bólintott, és a szoba sarkában heverő táskája felé indult. Pár másodperces kotorászás után öt fiolát vett elő, melyekből egy-egy koktélt kevert három pohárban. Kettőt Tabuval kellett meginnunk, egyet ő maga hajtott fel. Felkászálódtam ülő helyzetbe, és egy húzásra ledöntöttem az italt. Jól tettem. Íze, mint a főzött cipőtalp, némi faforgáccsal fűszerezve. Ennek ellenére éreztem, ahogy pillanatok alatt felfrissít. Mágikus erőm nem tért vissza miatta, de a pihenést kihagyhattam, így testem saját maga helyett erőmet regenerálhatta.
- A főkolomposokat elkaptuk. Egy orvosnak álcázott őrült, egy nekromata, mindketten börtönben, és a polgármester itt. - mutatott rá a testre. - Önt hogy kapta el?
- A raktárba tartottam... Tudtommal van ott még egy-két kanna víz, amit a betegek között akartam szétosztani, de... Mást találtam. Egy kisebb csatorna fölött fekszik a raktár, szinte senki nem jár arra, épp ezért gondoltam, hogy van ott még némi víz. A csatorna mellett nem tudtam nem észrevenni, hogy világít az alján valami. Több tucat villogó kő, amelyek a mederben voltak. Ahogy víz folyt el közöttük, az is világítani kezdett. A kis csatorna az egyik legnagyobb elosztóba folyik, ami a város vízkészletének nagy részét szállítja. De szinte azonnal élőholtak vettek körül, és idehurcoltak. - a szürke arc lassan visszanyerte eredeti színét, miközben Tabuval talpra álltunk. Én megnyugodva vettem észre, hogy idáig kissé elhanyagolt familiárisom tojása még mindig tökéletes állapotban van.
- És feloldódott? - kérdeztem, lassan megnyugvó légzéssel.
- Igen, teljesen.
- Akkor megvannak a nyomok.. - gondolkozott el Tabu, Ade pedig bólintott.
- A sarlatán világító pora. Valószínűleg ugyanazt az anyagot tartalmazta, mint amit a kövek. Jó, hogy nem nyúltál hozzá. - nézett rám, én pedig idegesen bólintottam.
Ade röviden felvázolta azt, amit a kihallgatáson tudtunk meg az áldoktortól, azonban Misuzu ennek nem sok hasznát vette, sőt, mi is kevesebbet, mint amire számítottam. Mi az orvosláshoz nem értettünk, a doktor pedig a mágiához, így egyikünk sem tudott összerakni minden alkotóelemet.
- Talán az őrült. - mondtuk hárman egyszerre, Misuzu pedig csak a fejét kapkodta. Nem vesztegettük az időt, menet közben magyaráztuk el neki, hogy melyik szereplőnek milyen feladata volt az összeesküvésben. A sarlatán keverte ki a méreg nagy részét, a polgármester a megvalósítást bonyolította, a nekromanta pedig a holttesteket irányította.
A rendőrörsön az alkalmazott hűen őrizte a foglyot, és azonnal be is engedett minket, habár csodálkozott, mit keres nálunk a polgármester alélt korpusza, amit szintén egy elzárt cellába raktunk be. Méghozzá hangszigeteltbe. A doki szerencsére nagyjából összeszedte magát, és Tabu láttára sikoltozva próbált az egyik sarok felé menekülni. Félőrült volt a félelemtől, így nem vettük hasznát.
- Talán majd én.. - ajánlottam fel magam a feladatra, a sárkányölő hölgyike pedig lemondóan legyintett, és kisétált, Ade-vel együtt. Az ajtót természetesen ránk zárták.
Egyedül maradtam a szikés őrülttel. Nyugodtan leültem a cella egyetlen székére, keresztbe vetettem a lábaim, és nyugodtan rámosolyogtam. Vele szemben nem voltak aggályaim, és tudok kegyetlen lenni, ha arról van szó.
- Nem áltatlak, vallatni fogunk, kell néhány dolog. Azonban tőled függ, hogyan szerezzük meg. Vagy nekem mesélsz önszántadból, vagy visszajön a hölgy, és megismétlitek az előző szeánszot. Én nem ölök embert, és nem hagyom, hogy megöljenek, kínozzanak bárkit, - a felcsillanó reménysugarat a szemében azonnal ki is oltottam - ha az nem a nagyobb jót szolgálja. Esetedben bőven kimerül a "nagyobb jó" fogalma. Társamnak azonban nincs sok problémája ezzel, szerintem élvezi is. - vigyorogtam. Nem tudtam, hallják-e társaim, amit mondok, de nem érdekelt különösebben. Én így élek. A doki néhány másodpercig tétovázva tátogatta száját, mire színpadias sóhajjal a cellaajtó felé indultam. - Akkor hívom a lá...
Dőlni kezdett a szó belőle, szinte alig tudtam megjegyezni mindent. Szerencsére Adelus ott állt már a cellaajtó előtt, és ő is feszülten figyelt. Tabu talán messzebb volt, neki úgyis jobb a hallása, mint a miénk,
Ő volt a vírus kitenyésztője. Sejtettük. Amit nem, hogy egy lacrimára reagál a vírus, amit mágiával kell feltölteni. Ha valaki aktiválja a "gömböket", akkor az ezer kilométeren belül felszabadítja a vírust - és ki tudja, hányan jártak itt, és ittak a vízből pár kortyot?.. A halottakat pedig azok képesek irányítani, akik feltöltötték a lacrimát - a polgármester vagy a nekromanta, mindkettő biztonságosan ájult.
Misuzut örömmel töltötték el a hírek - megismerte a vírus működésének nagy részét, úgy gondolta, ezzel már könnyűszerrel be tudja fejezni az ellenmérget, ami visszafordítja a folyamatot, és a legbetegebb embereket is talpra állítja - de előtte minta kellett neki a porból, amelyet le is írtunk neki, hol talál - azaz a tökéletes térérzékű Ade igazította el.
Addig azonban nekünk a lacrimát kellett hatástalanítanunk, amelyet már feltöltöttek energiával - viszont megsemmisülése a doktor szerint a vírustörzs halálát jelenti. Nekem zúgott a fejem, mikor ezt tudományosan magyarázta el, de a lényegét megértettem. így kis triónk a raktár felé vette az irányt, miután egy ólmosbotot vételeztünk a raktárból. Erőm teljében éreztem magam, bár tudtam, ez csak átmeneti, és feltehetőleg hamis - a doktor koktélja elképesztően hatott. Na igen, a tojást és a botot hordani egyszerre nem volt könnyű. De Tabunak még több baja lehetett, hiszen ő végülis vasból van.
A bot azonban egyre nehezebb lett út közben, bizonyítva, hogy talmi erőt kaptam, de gyorsan megérkeztünk. A doktor leírása tényleg illet az épületre: hodályos, régimódi, és egy csatorna fölött feküdt. Őr nem állt az ajtóknál, így Ade bólintása után beléptünk, és a jól látható villogás felé vettük az irányt. Lacrimák, legalább húsz.
Feje fölé emeltem a botot, és lesújtottam az elsőre, amit társaim kigurítottak a folydogáló vízből. Üveges reccsenéssel tört darabokra, a villódzás azonnal eltűnt. És a következő.. És megint...
Mindenki részt akart venni a végső "leszámolásban", így tíz törés után átadtam a stafétabotot. Néhány perc múlva üvegszilánkokkal körbevéve néztünk egymásra, szinte éteri örömmel. Úgy fest, megcsináltuk....


A hozzászólást Rane Iceclaw összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 13, 2011 9:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tabuchi Metarikku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 45
Join date : 2010. Oct. 17.
Age : 20

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 12
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)   Kedd Szept. 13, 2011 9:05 pm

Nem tudok sokáig ülőhelyzetben maradni, hamar elzuhanok macskám mellett, a földre, ahol egész kellemes feküdni. Hűvös, nem is annyira kemény, mint gondoltam… csak ne lennék körbevéve hullákkal. Ez az egyetlen hibája a dolognak, még azt is eltűröm, hogy Tango a homlokomat nyalogassa, majd a nyakamra feküdjön… de hát, ha így jó neki.
Próbálom becsukni a szemem, és nem a szaglásomra hagyatkozni… hisz akkor abból újabb hányatás lenne, aminek nem örülnék… így is elég rossz formában vagyok.
Adelus még talpon lehet, a közelemben pedig Rane testét érzem, legalábbis hallom, ahogy a közelben szuszog, a földön.
- Köszönö....
- Jól van? – kérdezi rögtön Adelus, és halványan elmosolyodok. Nem tudom, mi történhet, szerintem lassan az orvos is felfoghatja, hol van – mivel egy fejre célzott koppanást hallok, amit gondolom Adelus az orvosnak szánt.
- Minden rendben. Már nincsenek többen, ezek voltak az utolsóak. Egyelőre. De ha nem találjuk meg a forrást, még többen jönnek, és a többiek is meghalnak a városban! – biztatja a doktort, akinek ideges zihálását idáig hallom. Nincs már ő se a legjobb korban, nem csodálom, ha megviseli ez a dolog… viszont hamarosan nagyjából helyreáll a légzése, és valószínűleg hevesen bólogathat Ade beszédére.
- A főkolomposokat elkaptuk. Egy orvosnak álcázott őrült, egy nekromata, mindketten börtönben, és a polgármester itt. - magyarázza Adelus az orvosnak. - Önt hogy kapta el?
- A raktárba tartottam… Tudtommal van ott még egy-két kanna víz, amit a betegek között akartam szétosztani, de… Mást találtam. Egy kisebb csatorna fölött fekszik a raktár, szinte senki nem jár arra, épp ezért gondoltam, hogy van ott még némi víz. A csatorna mellett nem tudtam nem észrevenni, hogy világít az alján valami. Több tucat villogó kő, amelyek a mederben voltak. Ahogy víz folyt el közöttük, az is világítani kezdett. A kis csatorna az egyik legnagyobb elosztóba folyik, ami a város vízkészletének nagy részét szállítja. De szinte azonnal élőholtak vettek körül, és idehurcoltak.
Hamarosan felnyögök, és a testem megremeg, mivel épp próbálok lábamra állni, ami beteg, megerőltetett, és mágiában nem túlságosan bővelkedő testemnek nem kedvez, inkább visszahúz a föld felé. Hangosat sóhajtok, és hasammal a föld felé fordulok, úgy tolom fel magam lassan. Először térdelek, majd onnan húzom fel a testem, igaz, nagyon bizonytalan lábakon állok – kénytelen vagyok valami támaszték helyet keresni, majd annak nekidőlve tudom csak tovább hallgatni, miről is van szó.
- És feloldódott? – kérdi Rane, aki időközben szintén felállt mellőlem – és ő is olyan bőrben van nagyjából, mint én.
- Igen, teljesen. – feleli a doktor, mire én felszusszanok.
- Akkor megvannak a nyomok.. - említem meg, mire Adelus bólint.
Néha még most is rám tör a szédülhetnék, ahogy körbetekintek a szobában… a rosszullét, és úgy amúgy is a fizikai állapotom miatt. Alig várom, hogy hazaérjek… és hetekig fekhessek a szobámban.
- A sarlatán világító pora. Valószínűleg ugyanazt az anyagot tartalmazta, mint amit a kövek. Jó, hogy nem nyúltál hozzá. – közli Adelus a most már nyilvánvaló tényt.
Amit eddig megtudtunk, Adelus kezdi el magyarázni – igaz, semmi haszon nem válik belőle, ott vagyunk, ahol eddig is tartottunk, talán kicsit tovább… de ennyi, kész, kifújt.
- Talán az őrült. – jelentjük ki egyszerre, és a doktor nem is tudja, hirtelen hová figyeljen.
Hamar elindulunk át a rendőrségre, és a két fiú addig is magyarázza Misuzunak, hogy mi is volt a dolga az áldoktornak, illetve a többieknek – így pedig a lassan összeálló képből már csak pár kirakós hiányzott, amit reméljük, hogy az áldoki meg is magyaráz, hogy lezárhassuk végre ezt a rémálmot.
A polgármestert, akit idáig sikeresen elvonszoltunk, a rendőrségen hangszigetelt cellába zárjuk – majd gondolom, hogy kezelésbe veszem az emberünk, de amint megpillant, szemei ki kerekednek, és hátrálni kezd a legtávolabb lévő sarokba, méghozzá a lehető legmagasabb és legirritálóbb hangszinten kezd el visítani.
- Talán majd én.. - ajánlja fel Rane, én pedig szomorú sóhajjal nyugtázom, hogy sajnos ez nem lehet az én javam – szóval inkább a többiekkel együtt arrébb húzódok, én kicsit hátrébb, hogy az áldoki feloldjon Rane mellett, de sebaj, így is mindent hallok – sárkányölőknek áll a világ.
- Nem áltatlak, vallatni fogunk, kell néhány dolog. Azonban tőled függ, hogyan szerezzük meg. Vagy nekem mesélsz önszántadból, vagy visszajön a hölgy, és megismétlitek az előző szeánszot. Én nem ölök embert, és nem hagyom, hogy megöljenek, kínozzanak bárkit, ha az nem a nagyobb jót szolgálja. Esetedben bőven kimerül a "nagyobb jó" fogalma. Társamnak azonban nincs sok problémája ezzel, szerintem élvezi is. – mondja Rane, mire én sunyiban felkuncogok. Milyen igaz, milyen igaz…
Hallom, ahogy Rane nagyot sóhajt, majd feláll a recsegő kis székről, és nehézkes léptekkel elindul a cella ajtaja felé, hogy behívjon engem, vallatásra.
- Akkor hívom a lá... – mondaná, de ekkor a doktor – sajnálatomra – szavába vág, és szinte ömleni kezd belőle a szó.
Dadog, hadar, minden, ami nehezíthetné, hogy kivegyük a mondanivalójából az értelmes elemeket – de nem lehetetlen, így hamarosan értékes információkhoz jutunk.
Misuzu egyre élénkebb lesz, mikor megtudja a részleteket, és így egyre közelebb kerül a megoldáshoz, hogy lehet előállítani az ellenszert, és megszűntetni az egész vírusos „játékocskát”…
Hamarosan, amint minden megvan, elindulunk a csatorna felé, ahol a lakrimák helyezkednek el, ha minden igaz – Rane nagyon magabiztosan lépked egy bottal kezében, és elszánt tekintettel. Igaz, ez az állapot nála nem tart sokáig, hamarosan fáradt zihálásba kezd, bár, én se vagyok sokkal jobb helyzetben… néha még Tango unszolása kell a vállamról, hogy újra meginduljak az emelkedőknek, de nem kell sokáig gyalogolni hála istennek – hamarosan meglátjuk a házat, amiről Misuzu beszélt. Akkor ez már fél győzelem…
Amint ajtajához érünk, Adelus még vizsgálódunk kicsit, de amint bólint, hogy tiszta a terep, magabiztosan, vagy valami olyasmi módon belépünk az ajtón, és rögtön elkezdjük keresni a lakrimákat. Nem nehéz észrevenni a pulzáló fényű mágikus kristályokat, amiből talán kéttucatnyi mennyiség van – így van mit szétverni.
Amint odaérünk Rane rögtön szétüt egyet, majd még egyet, és még többet. Már legalább tízzel végezhet, mire az unszolásomra átadja nekem, hogy én is pusztíthassak… öt után átadom Adelusnak, s így jár körbe a bot, míg nem az összes meg nem semmisül…
Amint már csak használhatatlan, lakrima szilánkok vannak előttünk, szinte már vidáman pillantunk a másikra, még Tango szemében is öröm tükröződik. Úgy látszik, vége…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://katekyo-szj.hungarianforum.com/
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)   Kedd Szept. 13, 2011 10:42 pm

A harc után eléggé szédelegtem, és hányingererem volt. Úgy éreztem magam, mint aki halálosan elfáradt, és ha nem éltetett volna a tudat, hogy győztünk valószínűleg sírva a padlóra rogytam volna társaim mellé. Ilyen pocsék érzés, hát, amikor az ember minden varázserejét felhasználja.
Némán tűrve a megpróbáltatásokat odatántorogtam Mishuza-hoz, megszabadítottam az őt fogva tartó kötelektől, és talpra segítettem. Vettem egy gyors oldalpillantást a polgármesterre, és kicsit csodálkozva tapasztaltam, hogy nem halt bele a sárkányhölgy utolsó támadásába. Bár erősen vérzett, és nem volt eszméleténél, a fémrúd nem szúrta keresztül a testét, mint ahogy én azt hittem. Bár kétségtelen, hogy nagyon súlyosan megsebesült.
- Köszönö....
- Jól van? - kérdeztem aggódva, szegény dokinak a pupillái tágra voltak nyílva. Láttam, rajta, hogy sokkot kapott attól, ami alig pár másodperce lezajlott a polgármester elegáns irodájában. Kénytelen voltam szelíden tarkón vágni az orvost, hogy rám koncentráljon.
- Minden rendben. Már nincsenek többen, ezek voltak az utolsóak. - Nyugtatgattam, majd hozzátettem - Egyelőre. De ha nem találjuk meg a forrást, még többen jönnek, és a többiek is meghalnak a városban!
Az emberek haldokolnak, a város haldoklik. de maga segítsége nélkül nem tudjuk meggyógyítani az embereket. Kérem segítsen nekünk. Tabu és Rane megsebesült. A főkolomposokat elkaptuk. Egy orvosnak álcázott őrült, egy nekromata, mindketten börtönben, és a polgármester itt
- mutattam rá az ájultan heverő lény felé, aki csak testében volt ember.
Mishuza nagy megkönnyebbülésemre erőt vett magán, és bólintott. Elszürkült arccal öt fiolát vett elő, és három gyógyszert kevert belőlük, majd a polgármester díszes kehelyheti kölcsönvéve háromfelé öntötte az elkészült italt.
Kettőt a barátaimmal itatott meg, egyet pedig ő maga hajtott fel. Én a saját kulacsomból ittam egy keveset.
Láttam, ahogy Rane undorodó arcot vág az ital hatására, de tekintete kitisztult, és újra éberen csillogott, és Tabu is egy kicsit jobban érezte magát. Szegény lány helyzetét még a vírus is tovább nehezítette. Ha nem lett volna sárkányölő, akkor már lehet meg is halt volna. Hogy eltereljem baljós gondolataimat inkább feltettem egy kézenfekvő kérdést az orvosnak
- Önt hogy kapta el?
- A raktárba tartottam... Tudtommal van ott még egy-két kanna víz, amit a betegek között akartam szétosztani, de... Mást találtam. Egy kisebb csatorna fölött fekszik a raktár, szinte senki nem jár arra, épp ezért gondoltam, hogy van ott még némi víz. A csatorna mellett nem tudtam nem észrevenni, hogy világít az alján valami. Több tucat villogó kő, amelyek a mederben voltak. Ahogy víz folyt el közöttük, az is világítani kezdett. A kis csatorna az egyik legnagyobb elosztóba folyik, ami a város vízkészletének nagy részét szállítja. De szinte azonnal élőholtak vettek körül, és idehurcoltak. - a szürke arca lassan visszanyerte eredeti színét, Rane és Tabu lassan talpra kecmereg.
- És feloldódott? - kérdezte Rane, láthatóan megkönnyebbülve, hogy nem vágódik el a fáradtságtól és a sérüléseitől.
- Igen, teljesen.
- Akkor megvannak a nyomok.. - jelentette ki Tabu, mire én csak bólintottam egyet.
- A sarlatán világító pora. Valószínűleg ugyanazt az anyagot tartalmazta, mint amit a kövek. Jó, hogy nem nyúltál hozzá.
A doktor kérdő tekintete miatt úgy döntöttem, hogy röviden beszámolok arról, amit eddig sikerült kiderítenem. A kihallgatást nem részleteztem. Semmi szükség nem volt rá hogy a doktornak még több rémálma legyen.
Sajnos még így sem sikerült egyről a kettőre jutnunk. Megrekedtünk, mert mi nem értettünk a vírusokhoz, a Doktor meg a mágiához. Végül Rane, Tabu, és én egyszerre világosodtunk meg.
- Talán az őrült. - kiáltottuk egyszerre, Misuza pedig csak a fejét kapkodta értetlenkedve.
Úgy döntöttünk, hogy újra kihallgatjuk az őrültet a börtönben. Miközben az őrs felé tartottunk, felváltva beszámoltunk az orvosnak, rémálomba illő kalandjainkról, hogy kik a felelősek ezért a szörnyűségért, és hogy mi a szerepük Krillian pusztulásáért. A polgármester volt az a szörnyeteg aki ezt kitervelte, az őrült alkotta meg a mérget, amihez a mágikus hátteret a nekromanta, és az áldoki szolgáltatta. Ráadásul a fekete mágus feladata volt a zombik harci erejének tesztelése is.
A város egyik utolsó rendfenntartója hűen őrizte a rábízott foglyokat, és azonnal be is engedett minket. Látszott rajta, hogy legszívesebben megkérdezné miért hozzuk ide a polgármester összevert állapotban, de szerencsére nem tette meg. Sőt még azt is szó nélkül tűrte, hogy a legbiztonságosabb, hangszigetelt, sötét mágusoknak szánt cellába zártuk el a város gyilkosát.
Mostanra az álldoktor valamennyire összeszedte magát, ám a Sárkányhölgy láttán rettegve próbált az egyik sarok felé menekülni. Aggódni kezdtem, hogy mi lesz ha Tabu megint nekiesik ennek a félkegyelműnek. Még egy vallatást tuti nem élt volna túl.
- Talán majd én.. - ajánlotta fel magát Rane. A jégmágus tekintetétől kísérve kimentem a cellából Tabuval együtt. Ez a cella nem volt hangszigetelve, így majdnem minden szót remekül lehetett érteni.
- Nem áltatlak, vallatni fogunk, kell néhány dolog. - hallottam Rane hangját az ajtó másik oldaláról. - Azonban tőled függ, hogyan szerezzük meg. Vagy nekem mesélsz önszántadból, vagy visszajön a hölgy, és megismétlitek az előző szeánszot. Én nem ölök embert, és nem hagyom, hogy megöljenek, kínozzanak bárkit, ha az nem a nagyobb jót szolgálja. Esetedben bőven kimerül a "nagyobb jó" fogalma. Társamnak azonban nincs sok problémája ezzel, szerintem élvezi is. - Cseppet sem lepődtem meg mikor tabu felkuncogott mellettem rendkívül vidám arcot vágva. Észrevétlen egy fél lépésnyit eltávolodtam a sárkányhölgytől.- Akkor hívom a lá...
Ekkor hirtelen megeredt az álldoktor nyelve, és csak úgy dőlt belőle a szó. Újra elmondta, hogy ő volt a vírus a vírus kitenyésztője. Ami fontos újdonság volt, az az hogy egy különleges lacrimára reagál a vírus, amit mágiával kell feltölteni. Nem csoda hogy a polgármester igénybe vette a nekromanta segítségét. Kiderült az is, ha valaki aktiválja a "gömböket", akkor az ezer kilométeren belül felszabadítja a vírust. És egy jól oldódó méreg elterjesztésének módja, ha megfertőzik vele az ivóvizet.
Ökölbe szorítottam a kezemet dühömben, és tovább hallgattam az őrült szavait. Megerősítette, hogy a halottakat, csak azok képesek irányítani, akik feltöltötték azt. Ez a kis részlet megmagyarázta, hogy őt miért nem védte egy falkányi élőhalott.
Misuzat örömmel töltötték el a hallottak. Végre eleget tudott, hogy kiismerje a vírus működését és hatékony ellenszert legyen képes kikeverni. Sőt megtudtuk, hogy hol annak a vírus forrásait. De az ellenméreghez szüksége volt arra a bizonyos porra. Sajnos több anyag nem maradt az álldoktornál, szerencsére pontosan tudtam, hol szórta szét a port menekülés közben ellenfelünk, így útbaigazítottam a kitűnő helyismerettel rendelkező Mishuzat.
Addig mi kértünk pár ólmosbotot a városőröktől és nekivágtunk az éjszakának hogy még a nap első sugarai előtt véget vessünk a várost ért szörnyű katasztrófának.
Könnyedén megtaláltuk azt a helyet, ahol a lacrimák rejtőztek. Éreztem, hogy az épület biztonságos. Legalábbis semmi sem mozdult meg benne. Intettem a társaimnak és beléptünk az épületbe, ahol a pincében hamar megtaláltuk amiért jöttünk. Vagy húsz mágikus kristály fénylett a víz alatt. Tabu és én óvatosan kiszedegettük őket a vízből,
Üveges reccsenéssel törtek darabokra, és azonnal elveszítették irizáló fényüket. Eleinte Rane verte szét a lacrimákat, ám mikor kimerült átadta a botot Tabunak. A lány látható élvezettel zúzta össze a köveket, és bizony ezt meg tudtam érteni. Mikor már csak öt volt hátra Tabu, Rane kérésére átadta nekem a botot.
A körnek be kell zárulni igaz? Együtt kezdtük el, mind részt vettünk benne, úgy helyes, ha együtt is fejezzük be.
Mikor az utolsó lacrima szilánkja csörömpölve repültek szét mindenfelé mindnyájan egyszerre sóhajtottunk fel megkönnyebbülten.
Megcsináltuk. Most már nem fenyegeti többé ez a vírus a várost. Sajnos a vírus elkészítésének jegyzetei nem kerültek elő. Pedig azokat is jó lett volna elpusztítani. De a város végre fellélegezhet, hisz Mishuza hamarosan elkészíti az ellenszer első adagját.
Mit mondjak, alig vártam a pillanatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)   Csüt. Szept. 22, 2011 2:31 pm

Tabuchi: Meg voltam elégedve a teljesítményekkel, de néhol még találok elírásokat, ezért mint már műshol említettem, tessék átolvasni postolás előtt a postot. Ugyan akkor az írásodon meglátszik mikor vagy toppon mikor sietsz mikor vagy fáradt, mikor van kedved hozzá, ezért kicsit ingadozol, ezen tessék csiszolni, de még is azt kell mondjam, nagyon szép munkát végeztél. Büszke vagyok rád, csak így tovább!
Jutalmad: 280 VE és 240.000Gyémánt 70 VE a tojásnak


Rane: Igazán becsülendő teljesítményt láthattam tőled, szép igényes postokat írtál, bár a kifejtős részek és a tájleírás úgy érzem nem a kedvenced, de ezen majd még csiszolsz. Összességében teljesen meg vagyok elégedve munkáddal, különösen azzal hogy össze dolgoztatok! Gratulálok!
Jutalmad: 220 VE és 160.000 Gyémánt 55 VE a tojásnak


Adelus: Nagyon szép munkát láttam tőled, szép volt a tájleírás, jól össze dolgoztál a többiekkel, kifejezetten szépen írtál harci postokat. A hangulat érzékeltetésen és a karakter érzelmeinek kifejezésén van egy kis csiszolni való, de idővel azt gondolom ez is nagyon szép lesz! Teljesen meg vagyok elégedve munkáddal!
Jutalmad: 230 VE és 100.000 Gyémánt


Végezetül arra kérek mindenkit, hogy személyes élményeiket észrevételeiket írjátok le nekem egy PMben, nyugodtan lehet írni negativumot is, a véleményetekre vagyok kíváncsi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)   

Vissza az elejére Go down
 
Vizi város (Magánküldetés Gabriel van Chantai Tabuchi Metarikku Adelus Morningway Rane Iceclaw számára)
Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: