Takeshi Gakuro

Az apám egy nagy elemi mágus volt, vagyis inkább az én szemeben volt az ugyanis nem hencegett a képességeivel és nem is nagyon vet fel küldetéseket, de én és az anyám nagynak tartottuk. De egy nap apám és anyám összeveszett azon, hogy az apám állandóan csak otthon tesped, ráadásul engem is elkezdett tanítgatni az alapokra és ezt anyám nem nagyon szerette volna, hisz apám is mágus volt, de nem tett semmit és ezt apám fejéhez is vágta. Apám erre elment azzal a címszóval, hogy felvesz egy küldetést, de nem anyám miatt, hanem miattam. Egy órával később visszajött és megmutatta, hogy megvan a küldetés és, hogy most elindul és megkért arra minket, hogy ha visszajön, tekintsünk rá úgy mit egy igazi hős. Erre én odamentem hozzá mikor el akart indulni és elmondtam neki, hogy én már így is hősnek tartottam. Erre elkezdett kicsit pityeregni, de mégis elindult. Három napon keresztül vártam rá, hogy mikor nyit be az ajtón és, hogy mikor ugorhatok a nyakába, de a harmadik nap estéjén anyám elmondta, hogy az apám eltűnt és senki sem találja. Ezek után nagyon elszomorodtam, hiszen egy számomra értékes embert veszítettem el az apámat.

Egy hónapig tartott mire anyám rábeszélt, hogy ideje tovább lépnem és nem csak az apámra kéne gondolnom, hanem magamra is. Mikor anyám megkérdezte, hogy mit szeretnék kezdeni magammal, egyből rávágtam, hogy én is mágus akarok lenni pont úgy, mint az apám. Anyám csak mosolygott és nem mondott semmit. Három hétig egy normális embert kerestünk, aki meg is tudja nekem tanítani a dolgokat. Mikor megtaláltuk olyan boldog lettem, mint soha. Az edzőt Daisetsunak hívták. Az elemi mágiával kezdtünk el foglalkozni azon belül a, pedig a tűzre. /ok: apám arra kezdet el tanítgatni./ Daisetsuval három évig csakis edzettük és az alatt tökéletesre fejlesztettem a képességeimet. Negyedik év elkezdésekor Daisetsu bejelentette, hogy most elvisz egy kisebb kaliberű küldetésre, hogy megvizsgálja, hogy mit is tanultam az alatt a három év alatt.