Név: Solar Makenshi
Nem: férfi
Életkor: 18
Mágia: Fegyver Mágus
Mágia használat: Mágikus kard
Klán: Shinjinbukai (halott) jelenleg nincs.
Kinézet:
- kék haj
- átlagosnál kissé erősebb testalkatú
- 171 cm
- kék szem
- bal vállát egy szárnyas kard tarkítja (Shinjinbukai jele)
- harci ruhában van (fehér, erősített anyagú, ujjatlan felső; kék nadrág, és kék harci csizma.)
Jellem: Full komoly fazon, ha éppen harcon van a sor. Kissé csendes figura, de ha belemerül bármibe, senki sem ismer rá…
Felszerelés: Egy rúna nyaklánc van a nyakában, amiben már nincs varázslat, ez már csak egy emlék hajdani apjától, s egy kék markolatú katana tanítójától.
Előtörténet:
A nagy cirkusz
Solar annak idején egy cirkuszi családba született, ahol könnyen eltanulta az egészséges test, egészséges elme fontosságát, és gyakorlását. Ő maga is apjának előadásszámát tanulgatta, ami nem más volt, mint a fegyverteremtés, és használata gyakran nevetséges, egyaránt veszélyes helyzetekben. Ne bohócokat képzelj el, hanem egy lovagi tornát. A Tomiro Fivérek Cirkuszának első napja tényleg egy hagyományos cirkusznak néz ki mágiával, de a második már lovagi torna pár poénos résszel. A harmadik napon illúziók sokaságát mutatták be, mintha valami nagyszabású utazás lenne. Ez a három napos élmény nagyon megragadja az embert, de Fiore királyságban ez nagyon is nehéz sikerrel végrehajtani, de ennek ellentétre a szomszédos birodalmakban, királyságokban, országokban hatalmas nagy siker. Fiore királyság eleven a mágiából él, így nem csoda, hogy a nézők hamar elaludnának. Az attrakciók nagyon ígéretesek voltak. A lovagi tornán Yomoto Makenshi, művész nevén a „démon katona” bár mindig második lett, őt is nagyon szerették, de Solar náluk is jobban. A fiú hűen, szorgalmasan falta apja tanításait, és a családi szeretet sosem fakult meg. Az utóbbi abban is megnyilvánult, hogy Yomoto egy rúna medaliont adott a fiának, hogy ha nagyon kell, megvédje. A fiú bele kezdett a fegyverforgatásba, és a fegyveridézésbe. Fél év alatt egy komplett tőrt idézett meg egy másik szobából, mely Rosalindájé, a dobótőr királynőjéé. Amikor Solar 10 éves lett, akkor egy zsarnok birodalomban játszott a cirkusz, ahol a királynak nagyon megtetszettek az előadások. Az egész cirkuszt láncra verte, és minden nap játszatni akarta őket. Az egész cirkusz a bátorságból tengett, mert mindegyikük egyszerre megpróbált kitörni az uralom alól vissza Fiore-ba. Szinte lehetetlen volt, de Yomoto a jobb élet érdekében fiát kimenekítette, még ha őt el is fogták.
Solaron kívül, még egy pár artistának sikerült elmenekülnie, s együtt vágtak neki az útnak. A fiatalembernek sikerült eljutnia Fiore keleti határáig tolvajok völgyén, Tambraudok hegyein, és a Szép Asszony-óceánon keresztül. A keleti határ közelében élt egy kihaló félben lévő klán, az Shinjinbukai (magyarán a hűség klánja). Az környéki rendfenntartó mágusok mind oda akart kerülni, de a feltételek nagyon szigorúak voltak, és mindenféle suhanc próbált bejutni sikertelenül.
Solar a szamuráj
A Shinjinbukai egyik követője Michael (Májköl) a Csini Pípelőke gyár felé haladt, hogy beszéljen az ottaniakkal a rabló támadások elleni védelemről. A gyár felkérte a Shinjinbukait, hogy védjék meg a területüket, de ahhoz fel kell mérni, és megnézni, hol vannak a kritikus pontok a védelmi vonalakban. Ahogy Michael haladt a megszokott útvonalán éppen jól szervezett rabló társaság lepte meg az út során. Arra fele járt már a nincstelen Solar, aki már nagyon éhes volt, már alig állt a lábán. Kínozta a semmit tevés, és a fáradtság. Ő meglátta az esztelen támadást egy sikátorban, és a gondjait félre dobva odafutott, és egy kardot idézett meg a kosztól szürke pólós kis fiú. Mivel sosem ölt embert csak védekezett, és Michael testőrei lenyilazták az ellenfeleit. Michael a csata végén megköszönte a gyermeknek a segítséget, és az összeesett. A nemesi származású férfi még időben megragadta, és hálájaként elvitte magával a tárgyalásra. Az idő alatt a hintóban aludt szegényke a puha üléshuzaton. Miután elindultak a klán ház fele Michael végig szemmel tartotta, és gondolkodott a fiú sorsáról, hiszen a harc során megcsillogtatta a tudását, s a klán is kihaló félben van. Másnap kora reggel ébredt fel Solar egy japánszerű palota szobájában. Nem akart hinni a szemének, így hát ki akart surranni az épületből. A járőrözők pár perc alatt elfogták a gyermeket, és behatolónak titulálták, így a klán vezető színe elé vitték. Egy komor, hosszú, ősz szakállas, kimonóba bújtatott fickónak tekintené az ember, de valójában egy mosolygós, kissé gyerekes öregemberről van szó, aki az őrökkel ellentétben örömmel fogadta az egyik őr karjában kapálódzó fiút. Mellette a tanácsnoka, akit egyből felismert Makenshi a tegnapi történésekből. A kék hajú srácnak egy egyezményt ajánlottak fel, ahol egy vizsgát kell teljesítenie, és a klán tagja lehet, ha szeretne. Persze eleinte kérdezgették „hogy vagy, hogy kerültél városba” stb.…, de az elsődleges az egyezmény volt
A fiút egy tornaterembe kísérték, ahol le kellett vetnie a cipőjét. A terem hihetetlenül tiszta volt, s közepén ott várta Michael. A tanácsnok tiszteletből, és köszönésképp meghajolt. Solar azt sem tudta, hogy a férfi miért is csinálta azt, amit. Értetlenül nézett a tengerkék szemeivel, majd egy shinait (bambusz kard, amit kendozáskor használnak a harc során) nyomtak a kezébe. Nem volt nehéz kitalálnia melyik végét kell fognia, legalább azt nem kellett neki megtanítani. A tanácsnok hátrébb állt, s várt, míg Solar is azt nem tette. Mindkettőjük meghajolt, majd Michael egy árnyat teremtett maga elé, ami nagyon hasonlított teremtőjére. A terem végébe leült és figyelte a történéseket.
- Kezdhetjük! – szólalt meg az árny furcsa, rikácsoló hangon.
Ezután magából egy kardot húzott elő, s támadott.
Solar már védekező pozícióba állt. Az értetlenségtől kicsit habozott, így az árny egyből a padlóra küldte.
- Ennyi volt, gyenge kis egér… - szólt elbizakodottan az álló.
- Várj! – üvöltötte el magát a fájdalomtól – Míg fel tudok állni, nincs vége.
Solar tekintete megváltozott, s kissé elkeseredett, amikor meglátta, hogy a bambuszkardja kettétörött. Azt elhajította, és megidézte a saját kardját. Tekintete magabiztosabbá vált, és támadásba lendült.
//Miért szállta meg a támadni akarás? Talán azért, mert tudja, hogy az a dolog előtte nem él, és nyugodtan szétszapulhatja.//
Solar stílusa nem volt bonyolult, de elég egyéni, és külső szemszögből elsőre haszontalan, és feleslegesen fáradtságos. Legalább is ezt állapította meg Michael először.
A klónszerűség egyre jobban hátrált, s az adott pillanatot kivárva levágta a lény egyik karját az ellenfele könyöktől lefele. A szörny felüvöltött, és ellökte magától meggyűlölt fegyvermágust, majd letámadta a földön fekvőt. Michael egy pillantásával porrá oszlatta az árnyat, és egy kicsit hosszú gondolkodás után közölte a jó hírt.
Solart befogadta a kardforgató klán, s a vállára rávarázsolták a jelet: egy szárnyas kardot. Solar szóba hozta a klónt, s elárulta neki. hogy az a démon mágia alapfokához tartozik az a mágia.
Michael bemutatkozott teljes nevével, és belefogalmazta, hogy ő lesz az új tanár. Mr. Lockhart megtudakolta Solar teljes nevét, és furcsa, babonás énjétől megszokottan elkezdett filozofálni. Solar kicsit vajákosnak tartotta a középkorú felnőttet. A tanárnak meg volt az a furcsa hite, hogy a sors akarta így, hogy találkozzanak, és hogy csatlakozzon a Shinjin klánhoz. Ez a klán leginkább démon mágusok, és kardforgatók csoportjából áll. A Makenshi név, pedig démon kardot jelent. Michael mester szilárdan hisz a sorsba, és mindenféle elméletekkel próbálja alátámasztani.
Solar itt csak 5 évet élhetett meg, de ebben az öt évben sok mindenről megtudott egyes mást: Megtanulta a fegyverek előnyét, hátrányait, ésszerűen gondolkodni, stratégiát készíteni, legfőképpen a karddal vívni…
A kőszívű valóság
//Meglátjátok miért csak 5 évet élt itt Solar…//
Makenshi 16. születés napján egy szörnyűséges dolog történt: az Akamanbukai, az egyik törvénytelen céh elfoglalta, és kiirtotta a klánt mindenféle mágusaival. Mr. Lockhartnak köszönhetően Solar ismét megmenekült, de újra elpusztult mind az, amit szeretett, tisztelt, büszkévé tette. A tanára egy katanával engedte tovább a világba minél előbb, hogy ha kell, emlékezzen az öt évre, és használja, amit kapott a shinjin katonáktól.
Ezek után már nem vágyott a céhes összefogásra (túl sok volt a rossz emlék), de a két év leforgása alatt az idő megtanította neki, hogy céhes munkákat csak egyedül rendezni, mint egy vándorló csak magányosabbá, szívtelenebbé teszi, s felőrli a munka (talán szó szerint). Nem csoda, hogy most már egyre jobban vágyik egy céhre, de nem tudja hova álljon…
Kedd Május 04, 2010 7:20 pm
