Anita Mordio

Név: Anita Mordio
Nem: Nő
Életkor: 15
Mágia: Alakváltó mágus, Delfin
Klán: Dragon Fang

Kinézet: Rövid pink haj, halvány és selymes bőr. Körübelül 170 cm. magas, karcsú és aranyos. Izom nincs neki ,hisz az alakváltáshoz nem szükséges.

Jellem: Kedves, szerény, és segítőkész. Jószívű mindenkivel, és sehogyan sem lehet kihúzni a sodrából. Nagyon könnyű átverni, hisz mindenkiben bizalmat érez. Könnyen sebezhető igazi angyal.

Felszerelés: Van neki egy Light Pen /Fény Toll/-a és egy Wind Reading Glasses /Szélsebességel Olvasó Szemüveg/-e.

Előtörténet: Én a szüleimmel és a nagymamámmal egy kocsmát vezettünk vidéken. Én voltam a felszolgáló lány, anya a szakács, mama a takarító, a papa pedig háát ő nem csinált semmit. Egész nap csak a bort fogyasztotta, és a padot melegítette. Anya természetesen e miatt jó sokszor kiabált vele, és mindig nekem kellett leállítani őket. Egy szép napon a szobám ajtaja előtt egy csomagot találtam. A csomagon egy cédula volt, amin az állt, hogy boldog szülinapot. Én ijedten a fejemre csaptam, mert elfelejtettem, hogy ma van az a nap. Gyorsan boldogan ki is nyitottam. Egy fény toll, és egy olvasó szemüveg volt benne. Egyből ki is próbáltam őket. Délben lementem a mamákéhoz, és megköszöntem az ajándékokat. Azon a napon nem is kellett dolgoznom. Apa elvitte helyettem a sarat. Kicsit szomorkás voltam, mivel mindig én dolgoztam apu helyett, most meg fordítva. Unatkoztam, nem tudtam mit csináljak. A mama a kezembe nyomott egy papírt amire egy tanítvány kereső férfi volt kiírva. Alakváltó mágiát tanított. Legelőször nem tudtam mit akart a mama ezzel a papírral, de végül megértettem. Szorosan átöleltem, majd elfutottam a vonatállomásig és elutaztam a mesterhez. Persze az anyáéknak előtte szóltam, hogy kérek egy hét szabadságot. Ez volt életem első szabadsága. Mikor megérkeztem, a szívem csak úgy lüktetett. Lassan a mester kunyhója ajtaja elé léptem, majd lassan bekopogtam. Hirtelen egy kenguru nyitotta ki az ajtót, majd az a kenguru egy 30 éves férfivá változott át.
-Áh, szóval te lennél Ashley! Ashley Mordio? –Kérdezte a mester.
- Nem, nem én Anita vagyok. Anita Mordio! - Nevettem fel, majd beléptem a kunyhóba. A ház belülről eléggé furcsának tűnt. Közel volt a plafon, kicsi volt az ágy, nagy volt az ablak. Én nem szóltam semmit, inkább csak követtem a mester utasításait. Pár héttel később már meg is voltunk az első alakkal. Boldogan utaztam haza, és meg is mutattam a szüleimnek, hogy mire vagyok képes. Lesétáltunk a tóhoz, és ott megmutattam nekik a delfin alakomat. Anya döbbenten nézett rám, és apa pedig leordította a fejemet, hogy azonnal változzak vissza és, hogy soha többé nem használhatok mágiát, mert csak ártana nekem. Én persze engedelmesen kiúsztam a partra és felvettem a rendes emberi alakom. Ez után a szörnyű nap után semmit sem kívántam jobban, mint a pihi-puha ágyamat. Természetesen anyáék a varázstárgyaimat is elvették. Másnap már mentek rendesen a dolgok. Korán lementem dolgozni, és egészen késő délutánig dolgoztam. Este a mesterre gondoltam, és arra mennyire imádtam a mágiámat. Hirtelen kopogtattak. A mama volt egy kis dobozzal, amiben a varázscuccaim voltak.
- Drágaságom, ilyen könnyen feladod azt, amit szeretsz? Én nem ilyennek neveltelek!
- Na de mama..Hallottad az anyuékat. Utálja a mágiát, és soha nem is fogja megszeretni. –Mondtam a nagyinak, majd leültem az ablakhoz. A mama az ágyam felé mutatott. Az összes cuccom össze volt csomagolva a táskámba. Én elmosolyodtam, majd elvettem a mamától a varázscuccaimat, és felkaptam a táskámat is.
- És hogyan jutok ki? Az anya mindig figyeli az ajtót nem? – Mondtam szomorkásan.
- De ugye azt nem venné észre, ha én mennék ki. – Kacsintott rám a nagyi, és én egy kedves öleléssel válaszoltam. Gyorsan fel is vettem a nagyi alakját. Kisebb eltérések voltak, de nem feltűnőek. Gyorsan, és észrevehetetlenül ki is surrantam, majd fel is szálltam az első vonatra, amit megláttam. Célomat még nem tudtam, de az még eldől. A vonatra szállásom előtt vettem egy heti varázsló magazint, és azt kezdtem el olvasgatni. Az újságban a Dragon Fang céh szerepelt az egyik legjobb céhek közül. Nagyon tetszett az amit olvastam róla. Pár perc gondolkodás után, már tudtam mi a célom: Bekerülni a Dragon Fang céhbe! Utamat a céh klánháza felé vettem. Másnap már meg is érkeztem. Mikor beléptem egy kocsma szerűségben találtam magam, és az egyik nagy asztalnál ült az egyik mester. Lassan odaballagtam, a Mesterhez, és köszöntem neki.
- Jó..jó napot! Anita Mordio vagyok! És szeretnék tag lenni a klánjában! – Mondtam félénken.
- Rendben, de előtte mutasd, meg mit tudsz! – Szólt a mester, majd felém fordult és figyelni kezdett. Én egy fordulás után felvettem annak a mesternek az alakját, apróbb hibákkal, például a bőr színe kicsit más lett, és a hajban egy rózsaszín csík jelent meg, de amúgy semmi más. Kain mester a kezét egy öreg vénhez irányította. Én biccentettem egyet, majd oda sétáltam a másik mesterhez, és neki is megmutattam neki ugyan ezt. Xaundaras Mester mérges arcot vetett rám, majd megszólalt.
- Csak ennyit tudsz? Hmm elgondolkodtató ,hogy fölvegyelek e vagy sem! –Mondta mogorván. Én szomorkás arccal és lehajtott fejjel biccentettem egyet, majd megfordultam és a kijárat felé mentem.
- De nem azt mondtam, hogy nem engedlek be! Hékás! Gyere, vissza még rá kell nyomni a céh jelét a kezedre! –Mondta, majd elővette a céhjel nyomót, és rátette a kezemre. Én nagy boldogan megköszöntem, majd első utamat a küldetések fala felé vettem…