Yagura

Név: Yagura (a vezeték neve ismeretlen)
Nem: fiú/férfi
Életkor: 15
Mágia: Elemi mágia, föld
Klán: jelenleg még nincs
Kinézet: Általában fehér ruhát visel, a bőre sápadt színű. Ha valaki meglátja, azt hiszi hogy beteg. Hosszú fekete haja van, amit általában nem fog össze semmivel.
Jellem: Visszahúzódó, hallgatag. Ha emberekkel kell társalognia mindig zavarban van, ezért gyakran nevetségessé teszi magát. Azonban ha harcolni kell, teljesen máshogy viselkedik. Harcban komoly, nehéz zavarba hozni és nem ismer kegyelmet. Lényegében olyan mintha két különböző emberről lenne szó(viszont nincs tudathasadása).
Felszerelés: Mindig magánál hordja az övtáskáját, amiben kevéske pénzét tartja. Az övébe szúrva van még egy varázs fuvola is(képességeit lásd az előtörténetben).

Előtörténet.

15 évvel ezelőtt születtem, a pontos helyét nem tudom. Annyit tudok, hogy egy kis falucskában láttam meg a napvilágot. Az édesanyám sajnos sohasem ismertem, mivel a születésem után pár órával meghalt. Az édesapám nevelt 15 éven keresztül. Az ő neve Kaito volt, de én mindig csak apának hívtam. Sajnos még a vezetéknevemet sem tudom, mivel még gyerek voltam és nem nagyon érdekelt. Annyira emlékszem viszont hogy a vezeték nevem "T" betűvel kezdődik.
A születésem után az apám ideiglenesen letelepedett valahol, amíg el nem értem a 6. életévemet. Ezután úgy gondolta, elég idős vagyok már ahhoz, hogy vele kalandozzak. Azonban ez nem így volt. Lényegében csak a terhére voltam. Sehova sem tudott rendesen elmenni.
Bejártunk szinte az egész Fiore Királyságot. Hargenonban felkerestük az apám egyik régi barátját, aki szintén mágus volt. Amíg ők a régi emlékeikről beszéltek, addig én pecázhattam. Emlékszem, aznap rengeteg halat fogtam, amiből hatalamas vacsorát csaptunk. Sajnos csak pár napot töltöttünk ezen a szép helyen és már mentünk is tovább. Azonban, még mielőtt egy új helyre mentünk volna, az apámmal részt vettünk egy séta hajókázáson. Nagyon élveztem ezt a kis kiruccanást, aminek sajnos hamar vége lett.
Ezután újra útra keltünk, azonban most vonattal haladtunk tovább. Ekkor kezdtem el megtanulni néhány alap dolgot, az írást és az olvasást. Nagyon jó tanár˙volt az édesapám. Úgy magyarázta el a dolgokat, hogy nagyon könnyen megjegyezhessek mindent. Esténként mielőtt elaludtam volna, egy nagyon különleges fuvolán játszott nekem. Ha vidám dalt játszott, akkor én is vidám lettem, azonban, ha szomorút, akkor szomorú.
Ahogy teltek az évek, úgy letten én is egyre idősebb. Az apám ekkor már elérkezettnek látta az időt, hogy bevezessen a mágia rejtelmeibe. Kezdetben csak néhány elméleti dolgot tanított meg nekem, illetve megismertette velem a klánokat. Sajnos egyikbe sem vitt be, csak távolról láthattam néhányat.
13 éves voltam, amikor egy elég intenzív edzésbe kezdtem az apámmal. 2 teljes évet töltöttem egy sziklás vidéken, ahol elsajátítottam a föld mágia alapjait. Ezt szerettük volna megünnepelni az édesapámmal, de még mielőtt elindulhattunk volna, meghalt. Nem tudom hogy történhetett meg az egész. Egyik pillanatról rosszul lett és össze esett. Pár pillanat alatt történt az egész. Még mindig nem tudom hogy hogyan, de egyszerűen csak meghalt. Órákig csak sírtam megállás nélkül. Nem tudtam elképzelni, hogy történhetett ez meg velem. Miután sikerült befejeznem a sírást, eltemettem az édesapámat. Még pár napig ott lézengtem az apám sírjánál, majd elindultam, hogy keressek egy nekem való mágusházat, ahol majd befogadnak...

Befejeztem a végét, remélem így jó lesz. Mondjuk, személy szerint én kicsit összecsapottnak érzem. Sajnos most ennyi tellett. :S

Köszönöm szépen!