Mitsuki Mei

Név: Mitsuki Mei
Nem: Nő
Életkor: 19
Mágia: nem használ mágiát
Klán: Titan Nose
Kinézet: Hosszú szőke haj, 2 oldalt copfba kötve, lilás árnyalatú szem. Nyakában egy fekete szalagból kötött masni, pincérnő egyenruháját viseli, amit a Titan Nose klán megkövetel. Roppant csinos, gyönyörű nő.
Jellem: Nagyon kedves, becsületes, szorgalmas leányzó, és olykor nagyon akaratos, ha el akar érni valakinél valamit. Energikus nő személy, aki sarkallja az embereket a hajtásra.
Felszerelés: gáz spray a mellei közé bújtatva.



Szegény családban születtem, Atyám favágó, anyám mosónő volt. Mégis boldog gyermekkorom volt, egészen 11 éves koromig, mikor is elvesztettem mind két szülőmet, akik egy szekérbalesetben hunytak el. A szüleim egyik jó barátja vett gondozásába, egy Bizonyos Serlon Sadamesu nevezetű személy. Nagyon kedves ember, mindent megadott nekem, amire csak szükségem volt. Nem volt könnyű feldolgozni a családom elvesztését, de Serlon bácsi apám helyett apámmá vált. Egy kis kocsmát üzemeltetett Shirotsumében, ahol éltünk, és én gyakran besegítettem neki. Hol kitakarítottam, hol a pult mögé állva segítettem kiszolgálni az embereket. Újdonsült nevelőm, gyakran mesélt róla, hogy van egy unokaöccse, akit egyedül nevelt, mint engem, és körülbelül egyidősek vagyunk. Elmesélte, hogy egy ismerősére bízta a fiút, hogy tanítsa ki, de ezen beszámolói után, mindig megnyugtatott azzal, ne féljek, engem soha nem fog oda adni senkinek. Megnyerő személyisége volt a bácsinak, az egyszer biztos. Elalvás előtt mindig mesélt nekem, és ha féltem, akkor ott virrasztott mellettem egész éjszaka, így őrködve álmom felett. Mikor végre hivatalosan is nagykorú lettem, felajánlotta, hogy dolgozzak neki, mint pincérnő, rendes fizetésért. Örömmel vállaltam el a munkát, de ő nem engedte, hogy magamon kívül másra költsem a pénzem. A tetőt a fejem fölé továbbra is ő adta, lakbér nélkül, valamint ingyen ettem, és a ruháimat is ő állta. Tényleg úgy kezelt, mintha a vér szerinti lánya lettem volna, és ezért mindig hálás leszek neki. A vele eltöltött 8 év után, hazatért unokaöccse is, aki jóvágású ifjú volt, csak kissé különc. Serlon bácsi sokat mérgelődött rajta, hogy elkanászodott a gyerek, de én ezeken csak jókat kacagtam. Tény, hogy lusta volt, meg sokat ivott, de én kedveltem. Rettentően szerettem nyúzni az idegeit, ezzel rávéve, hogy keressen munkát. Nagyon meggyőző tudok lenni, ha akarok. Az Asszonybsszantóban eltöltött éveim alatt, rengeteg embert megismertem, és sok barátot szereztem, de mind közül Itachit kedveltem a legjobban, mert különcsége, és viselkedése mindig megnevettetett. Az itt eltöltött időt nagyon élveztem, de úgy gondoltam, ki kéne próbálnom valami mást is, ezért beléptem a Titan nose-ba, és ennek a történetét mesélem most el.

A felkelő nap sugarai táncoltak arcomon, jelezvén ezzel, hogy itt az ébredés ideje. Semmi kedvem nem volt még felkelni, ezért fejemre húztam takaróm, és megpróbáltam még egy kicsit aludni, de ha egyszer felébredtem, már ez sem segíthetett. Kitápászkodtam az ágyból, egy ásításos nyújtózkodás kíséretében, majd kidörzsöltem szememből a csipát, ezzel a mozdulatsorral és egy vidám mosollyal nyugtázva, hogy új reggelre virradt. Lefürödtem, felöltözködtem, majd a konyha felé vettem az irányt. A szakács kedvesen kínált friss, forró capuccinoval, amit el is fogadtam. Amíg a kávémat szürcsölgettem, békésen elbeszélgettem Pierrel, a szakáccsal, aki már megint panaszkodott munkaadónk unokaöccsére. Minden reggel ez megy, hisz a séf, meg a mágus nem jönnek ki valami jól. Nincs mit tenni, nem lehet mindenki mindenkinek a barátja. A panaszáradat végig hallgatása után, derekamra kötöttem kötényemet, és neki álltam kitakarítani a kocsmát, majd kinyitottam. Reggelente ritkán szokott vendég lenni, ezért nagyon unalmasok a délelőttjeim. Ita is csak délkörül jelenik meg, de tőle mi mást várhatna az ember, hiszen a lustaság minta példánya. Úgy tíz óra körül, bejött a postás, hozva a mai újságot. Kifizettem neki, majd elköszöntünk egymástól, és amint kitette a lábát, neki álltam az olvasásnak. A második oldalon, a hirdetések között megpillantottam egy felhívást, ami felkeltette az érdeklődésemet.

„A Titan Nose klán felszolgáló lányt keres, érdeklődni a céhépület irodájában”

- A Titan Nose? Ha elvállalnám, és belépnék, talán magammal tudnám rángatni azt a hétalvót – mondtam vidáman.
- Akkor vállald el leányom – hallatszott, egy kedves, nyugodt hang mögülem.
Ijedtemben hátra estem székemmel, és nagyot csattantam a padlón. Ahogy feküdtem a földön, felnézve, a krimó tulajdonosát pillantottam meg. A bácsi csak mosolygott rajtam, aztán kezét nyújtotta, és felsegített. Leporoltam magam, majd kérdőn néztem rá.
- Hallottam mit motyogtál, kedves leányom, és én is jó ötletnek tartom. Ha komolyan gondolod, hogy elhagysz engem, és a kocsmámat, támogatlak. Szerintem is tudnál hatni arra az ostoba kölyökre, és ha belépne a klánba, legalább tudná fizetni tartozását. – mosolygott.
Örültem, annak amit mondott, és a nyakába ugrottam boldogságtól feltüzelve.
- Ha én nem leszek, ki fogja kiszolgálni a vendégeket? – kérdeztem értetlenül.
- Ne aggódj, majd alkalmazom Ursulát, ő biztos vállalja. –mondta magabiztosan – de neked most sietned kéne az állás interjúra, nehogy elhappolják előled.
Rámosolyogtam, majd elrohantam a klánházhoz.
A Titan Nose klánháza, csodálatos látványt nyújtott, érdekes építészeti remek volt. Sok stílust ölelt magában, ezért külön látványosság volt. Megálltam a kapu előtt, kicsit lihegve az előbbi futástól, és mentálisan felkészítettem magam az interjúra. Magabiztosan léptem át a küszöböt, és kértem útba igazítást az egyik varázslótól.
- Ohayo! Mitsuki Mei vagyok, és az állás ajánlat miatt jöttem, meg tudná mondani valaki, hol találom az irodát? – kérdeztem vidáman.
Egy közép magas, ruhába burkolózott mágus állt elém.
- Hello! Darren vagyok, a növény mágus, szolgálatára kisasszony. Felmegy kegyed azon a lépcsőn, és ha felért, forduljon balra, és ott a második ajtó. Nem tévesztheti el, hiszen nagy betűkkel ki van írva, hogy iroda. – mondta kedvesen csengő hanggal.
Megköszöntem segítségét, és utasításait követve, hamar rátaláltam a helyiségre. Bekopogtam, mire egy rekedtes hang szólt ki.
- Szabad.
Nem tétováztam, azonnal beléptem. Egy 80 év körüli öregemberrel találtam szembe magam, aki az író asztala mögött ült, és papírokat böngészett.
- Jó napot, Mitsuki Mei vagyok, és az állás miatt jöttem. Szeretnék csatlakozni a Titan Nose-hoz.
Az öreg felnézett rám, és megkért, foglaljak helyet. Szerencsémre én voltam az első, aki jelentkezett, és egy hosszú beszélgetés után, megkaptam az állást.
- Gratulálok, és örülök, hogy csatlakozik céhünkhöz. Remélem jól fogja érezni magát nálunk. Menjen le az előtérbe, ott majd James magára pecsételi a jelünket.
Megköszöntem az öregnek, majd megkerestem a pecsétért felelős személyt. Nem kellett sokat keresnem, hisz messziről kirítt melyik férfi az. Kis asztalkánál ült, teázott, és közben süteményt majszolt. Kedvesen bemutatkoztam neki, majd elmondtam mi járatban vagyok.
- Örvendek, én James vagyok, a mindenes. Örülök, hogy ilyen szép hölgyet tudhatok itt. Hová szeretné a szimbólumot? – kérdezte vigyorogva.
- A hasam bal oldalára. – közöltem vele vidámságot sugárzó arccal.