Tabuchi Metarikku
Sárkányölő
Hozzászólások száma : 556
Aye! Pont : 45
Join date : 2010. Oct. 17.
Age : 26
Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem:
 | Tárgy: Tabu átlépési pályázata  Hétf. Aug. 22, 2011 4:33 am | |
| Tabu rossz útra tér
csalás, vagy örök nyomor...
Előzménye az estély nevű játék.
Úgy kelek ma is, mint máskor... ugyanazt látom magam előtt, mint máskor. Ugyanazt a szagot érzem, mint máskor. Minden ugyanaz, és mégis más.. és ezt érzi Tango is, aki hol félve bújik hozzám, hogy agresszívan jár fel-alá a nappaliban. Utálhatja az állatoknak meglévő ösztöneit, a zsigerből jövő megérzéseit. Én se panaszkodhatok, a női megérzéseimmel - azzal, hogy legszívesebben ki sem kelnék az ágyból. De mégis, muszáj, mivel valami hülye állat már most reggel zargat. Most, reggel, hajnali ötkor...
Kikelek az ágyból, felöltözve - egy szemhunyásnyit se aludtam, meg úgy a hetekben nagyon keveset. S talán sejthető is, miért...
Ajtót nyitok, de nincs előtte az, aki vagy fél órán át dörömbölt, és egy másodperccel ezelőtt is - viszont egy a levegőben szállingozó levél igen. A magányosan repkedő borítékot rögtön el is veszem onnan, és kibontom. Ismerős, idétlen írással vannak rajta a betűk, melyek azt írják nekem, hogy zúzzak a céhházba, de nagyon sürgősen. Aláírás természetesen, kié másé is lehetne, mint Ba'al mesteré - egy nyelvét kiöltő fejjel karöltve. Szuper...
Tango vonakodva jön oda hozzám, majd halványan rámosolygok, egy kis önbizalmat öntve ezzel belé.
- Ugyan, nincs mitől félnünk. Ugye? A megérzések hülyeségek. - mondom neki, mire ő felszusszan, és bólint. Tőle igazán furcsa, hogy nem beszél. Hisz általában ő a hangember..
Megindulunk az épület felé, ahová berendeltek minket. Pontosabban engem, de ahová én kellek - oda Tango is. Ez már kiderült párszor, többször is jól jöttek mágikus szárnyai, vagy épp a spontán életvitele.
Nem lakok túl messze a a céhháztól, mégis, egyszerre tűnik az hosszúnak, és túl rövidnek. Mi lesz, ha odaérek? Miért jó nekem, ha odaérek? Valószínűleg semmiért. Ba'al viszont a lehető legnagyobb hasznot húzhatja belőlem - hisz engem bármivel megzsarolhat, és egyre több mindennel. Mivel túl jól csinálja, és működik...
Erőtlenül nyúlok az ajtó kilincse felé, de még előttem kinyitja valaki - és belépve a nagy épületbe meglátom, hogy az a valaki Sebastian volt.
- Jó reggelt.. - köszönt engem együttérző, szomorú és egyben kedvtelen tekintettel, arckifejezéssel. Máskor szabályosan sugározni szokott, na nem a radioaktivitástól, hanem az örömtől... de ma, mint minden - ugyanolyan volt, és mégis más.
Visszaköszönésként csak biccentek. ~ Oké, ha Sebastian így néz rám.. és még Tango is.. ~ nézek le rá, és szegény remegve szorítja farmerem hézagos részét. Nagyot sóhajtva indulok meg egy nekem háttal ülő személy felé.
Ba'al ugyanolyan pökhendi és undorító módon magasodik az asztal felé, mint mindig. Megint újoncokat kínoz, mint mindig... és mikor mellé lépkedek, felcsillan a szeme, mint mindig - ám most más módon. Olyan furcsán, ijesztően más módon...
- Mit akartál, basszus? Korán ébresztettél. - nézek rá közömbös fejjel, mire ő csak vigyorog. - Mondd már! - ordítok rá, mire hatalmas kezének csattanását érzem az arcomon, majd azt, hogy megragadja a dzsekim, és magához ránt. Azzal a lendülettel természetesen le is fejelem, de ahogy szemeibe nézek, és alig pár centire tőle végigpásztázom az arcát - önelégült vigyor terül el az arcán, előre örülve a sikerének.
- Ugye cicababa, emlékszel arra az incidensedre, mikor majdnem leöltél egy főnemest? - súgja fülembe vigyorogva, mire szemem elkerekedik, és hirtelen kiver a verejték. Lábaim remegni kezdenek, majd meg is adják magukat, mert mikor Ba'al elenged, elveszett tekintettel rogyok térdre, ijedt fejjel. ~ Vége, ennyi volt. Soha többé Dragon Fang. Pápá, életem... ~
- Ajánlok egy alkut. - emeli fel az állát, és undorítóan felröhög. - Nagyon szánalmasan nézel ki! Egész testedben remegsz. Utolsó ribanc, az vagy. Nem érdemled meg, hogy a klán tagja legyél... - hajol le elém, gúnyos képet vágva, majd rögtön fel is nevet, semmibe vesző szemeimbe nézve.
- Ne! Ne dobjon ki.. az.. nem úgy volt.. - nyögöm, mire újra felnevet. S újra.. igazán belém is rúghatnál már, basszus, ennyi erővel.
- Tényleg szánalmas. Hogy könyörög magáért. - egyenesedik ki, majd felhúz engem maga mellé a padra. - Tudod, kellene Kain-nak egy ember. No meg nem utolsó sorban nekem is, pont ugyanúgy, ahogy a többi mesternek. A Balam szövetség egyik céhét kéne felderítened... - vigyorog, mire én felkapom a fejemet. A szövetség tagjai, azaz.. - Oracion Seis, Grimoire Heart, Tartaros.
- Grimoire.. Heart... - nyögöm, magam elé bámulva. Ott van Den... - Mi hasznom nekem ebből? - fordítom lassan felé a fejem, mire ő még szélesebbre húzza a vigyort a pofáján.
- Tapasztalat. No meg, hogy nem mártalak be a Tanácsnak. Meg segíthetsz a régi céhednek... - teszi hozzá, kifejezéstelen arccal, egy kis sóhaj kíséretével.
- Régi.. céhemnek?
- Ja. Nem képzeled, hogy a céhben maradhatsz? Megoldod, hogy bekerülj valamelyik sötét céhbe a három közül. Bár elárulom, az Oracion Seis... hát dicséretet kapnál, ha oda belépnél, de inkább próbálkozz a másik kettővel. - magyaráz elgyötört hangon, majd hátradől a padon. - Ma eltűntetjük rólad a jelet, és ha megkérhetlek, egy picit változtass magadon, adj magadra, vagy valami. - szusszan fel.
Grimoire Heart... régi céh.. kilépés.. Den.. folyamatosan ezek a szavak zengenek a fejemben, mikor lassan bólintok. Magam sem tudom miért. De azt hiszem, jobb ez így, és, meg kell ezt tennem...
Könnyek gyűlnek a szemembe, mikor le kell vennem a dzsekim, és pólóm, hogy eltűntessék a lapockámról a céhem jelét, és persze, Tango hasáról is. Szégyennel küzködve, üveges szemmel, államat fenn tartva megyek vissza Ba'al mesterhez, aki halkan tapsolva fogad, majd a kezembe nyom egy kis gömb alakú, sárga izét.
- Na és ez mi? - kérdem.
- Vedd úgy, hogy postagalamb. Hamar rájössz majd a használatára, hidd el. - zárja rá az ujjaimat, majd ellök magától. Indulhatok, szuper...
Kiérve a céhházból, Tango-val a vállamon indulok vissza, haza. Gondolom lakni se lakhatok már itt, ez eléggé.. kiábrándító. Bár igaz, amúgy se volt sok cuccom, és az albérlet is kicsi volt...
- Mik azok a sötét céhek? - szólal meg ma először Tango, mikor belépek a házamba.
- Hát.. ugye mi eddig törvényes céhek tagjai voltunk - akik segítenek másoknak. A sötét céhek.. mondhatni, csak maguknak segítenek. Gyilkolnak, fosztogatnak, és minden ilyen téren. Ilyenek leszünk mi is. - mosolygok rá halványan, majd sóhajtok. - Nyugi, te hamar beleszoksz, hisz még fejlődöben vagy. Alig egy hét, és nem fogsz emlékezni rá, hogy nem tetszett az átlépős ötlet. Meg aztán, szerintem... én is hamar beletanulok, bizonyos okokból. - magyarázok neki. Nem kívánom még elmondani, hogy öltem embert, nem is keveset. Hogy majdnem meghalt a kezeim között egy főnemes, miattam. Elég neki, ha arról tud, hogy majd.. fogok ölni, meg ilyesmik.
A fontosabb, értékesebb ruháimat betuszkolom valami ritka kicsi táskába - aztán a fontosabbakat, például pénz, és egyéb felszerelések. Nem értem, Ba'al minek írta, hogy változzak meg... hisz szerintem teljesen tök mindegy, hogy nézek ki. Csak átlépek egy sötét céhbe, abba, ahol Den is van.. Ha mástól nem, tőle biztos hamar meg tudakolnék információkat a céh és a szövetség működéséről.
Te, álljunk meg egy pillanatra. A Grimoire Heart az egy léghajón van... és én hogy a francba találjak meg egy hajót, ami Fiore szerte repked össze meg vissza? Tök jó, mondhatom. Nem hiszem, hogy Tango engem meg a csomagot elbír cipelni olyan távon a levegőben, hogy megtaláljam azt a rohadt hajót.
Persze, ha valaki ismeri az eldugott helyeket.. jól jöhet néhány kisebb, jelentéktelenebb sötét céh, akik rávezetnek a nyomra a léghajó után. El is indulok, hisz tudom, hogy Fort Term környékén nem csak, hogy banditák vannak - de banditák, akiket sötét céhek béreltek fel, hogy pénzt szerezzenek nekik, vagy egy-két pénzes áldozatot, esetleg maguk a sötét céhesek.
- Nem veszélyes ez? Tabu? - kérdi tőlem Tango, mire én felkapom a földről, és magam elé tartom a macskát.
- Félsz, ugye? Gáz vagy, hallod. Nem fogsz így megélni ott fenn... itt hagyhatlak, rábízhatlak Sebastian-ra, hogy vigyázzon rád, amíg nem végzek az ügynökösködéssel..
- Nagy frászokat félek! Amúgy is.. kell valaki, aki vigyázzon rád. Ezért vagyok itt én. - húzza ki magát, majd kiugrik a kezemből, és mellettem folytatja az utat
Nos, igen. Csak remélni tudom, hogy tényleg találok valami használható embert..
Vonatra szállok, a kistáskámmal és Tango-val, majd Magnolia felé veszem az irányt. Onnan könnyű szerrel eljutok oda, ahová készülök, és onnan pedig, ha minden igaz, oda, ahová küldtek jutok el..
A rövid vonatút útán pedig már távolról láthatom a romkertet - és futni kezdek, hogy gyorsabban odaérek. Igaz, sokszor meg kell állnom, hogy Tango beérhessen, de így is gyorsabban haladok, mint általában. Nem nézem meg a boltokat, az embereket, de még a Fairy Tail épülete se érdekel. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy minél gyorsabban elérjem a Fort Term szikláit, és én csapjak le a banditákra, ne ők rám...
Kicsit zihálva érem el célomat, majd inkább a vállamra veszem Tango-t, és intek neki, hogy ne nagyon menjen el sehová, az engedelmem nélkül.
Pár perc rohangálás után egy nagy, puszta területen találom magam - remélem, hogy miközben idejöttem, sokan szálltak rám, és követtek, de ezt nem hagyhatom annyiban.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - ordítok fel, teljes hangerőmből, és mikor abbahagyom, pár percig így is visszhangzik. ~ Talán ez megteszi a hatását.. ~ Gondolom magamban, és épp, hogy lépnék egyet, mire lábam előtt hamarosan egy kard fúródik a földbe, én pedig azon nyomban elvigyorodom, és kihúzom azt a földből.
Megehetném, de mi célom lenne belőle... végighúzom a kezem a megdolgozott fémen. Tökéletes munka, ritka szép és jó minőségű fémből... kár lenne csak úgy megenni.
Trappolást hallok magam elől, mire rögtön vigyorogva magam elé tartom a kardot, és egy bandita fut bele.
- Kár érted... - húzom el a számat gúnyosan, majd azokra a társaira nézek, akik mögöttük futnak ki éppen a rejtekhelyükről. Némelyik előző akciómat látva inkább visszafordul, de van, aki inkább ezen felbuzdulva rohan nekem.
Kihúzom a kardot a fickóból, és kitárom előttük a karomat, illetve kis terpeszbe állok, vigyorogva. Hiába.. tényleg hamar bele fogok szokni a sötét céhes létbe, azt hiszem.
- A csúnya rossz bácsik bántani akarnak engem? - biggyesztem le az alsó ajkam, majd elrugaszkodok a földtől. - NEM ÉRDEKEL! - ordítom, majd a levegőben pördülve, kitérve pár kard elől vágom el az éppen mellém kerülő emberek torkát, míg az ellenem induló öt-hat emberből csak kettő marad.
- Ti pedig.. - magasodom feléjük, ami viccesen hangzik, hiszen mind a ketten jó két fejjel magasabbak nálam - de kétségbeesetten roskadnak a földön, engem bámulva. - Beszéljetek. Melyik a legbefolyásosabb kis sötét céh? A Balam szövetség csicskája? A Grimoire Heart informátora? - sorolom.
- É-én tudom... - nyögi az egyik, mire a másik szabályosan gyomron könyököli.
- Nehogy már beszélj egy ilyen hülye csitrinek! Túl naív va - de már nem tudja befejezni a mondatot, hisz én azzal a lendülettel le is szúrom őt, igaz, a gyomrán, hadd szenvedjen egy picit, ha már így akadályoz engem a célomban.
- Hát így akarod végezni, mint a társad? - nézek rá együgyű tekintettel, majd újra elvigyorodom. Den túl rossz hatással lehetett rám, nagyon rászoktam erre a hülye vigyorra. Bár, valljuk be, az őrültség - nagyon jól áll nekem... - Inkább vallj nekem színt, és éld tovább szánalmas életedet. Vagy ha nem fekszik ez az alku, maga a macska fog téged kicsinálni. - intek állammal Tango felé, aki szigorú tekintettel néz le áldozatomra a vállamról. Hiába, tök jól megy neki a színészkedés.
- E-elviszlek a céhembe... a céhmester bátyja, ritka mocsok ember.. biztos tud neked segíteni.. - nyeli le a nyálát, mire én elégedetten felnyögök.
- Tudtam, hogy mi ketten jól megértjük egymást. - bólintok. - S most állj fel! Indulnunk kell, hogy még valamikor este kész legyünk. Dél van.
- Értettem.. - nyögi, majd a "kedves" unszolásomra hamarosan el is indulunk, a rengeten sziklán át, de hamarosan még erdőségekbe is eljutunk.
A zöldtől a vörös levelek erdőkig, mindenféle tereppel találkozok, miközben megyek a férfi után. Kicsit furcsa, hogy nem támadnak rám - ilyenkor gyakori, hogy az áldozat egy csapda felé vezeti a támadóját, de úgy látszik, tényleg gerinctelen, és gyáva céh az, aminek tagja.
- Itt vagyunk. - közli velem kedvetlen, remegő hanggal, mikor egy apró épület elé élünk. Apró, lerobbant, szánalmasan néz ki. Még a vakolat is hullik róla, a növény benőtte...
Ez lenne? Mindegy, menjünk csak be. Egy kis kocsma fogad - talán régen az is volt, de most már csak a kis sötét céh tagjai iszogatnak benne, ütik egymást, és persze szinte mind utánam fütyül, vagy megpróbál hozzám érni, kevés sikerrel.
- Hol a céhmester? - kérdem a férfitől, aki engem vezetett, majd egy fekete ajtó felé mutat.
- Nem lát szívesen idegeneket. - mondja, mire én intek teki, hogy elmehet, sőt, tűnjön el. Meg tudom én magam védeni, sőt, még egy kardom is van.. cehh...
Azért óvva intem Tango-t, hogy kapaszkodjon a hátamba inkább, mert, ha az az üdvözlő módszere a céhmesternek, hogy kést dob a fejem mellé, lazán lenyesheti Tango fejét.
Nem adok túlságosan az illemre - nemes egyszerűséggel rúgom be az ajtót, mire az eddig nyüzsgő kocsmában csönd támad, én pedig kuncogva belépek a szobába.
- Halihó. A céh mesterét keresem. A Grimoire Heart céhről lenne szó...
- Ne bánts! Ne bántson! - tényleg ez lenne a mester? Egy ilyen szánalmasan kiáltozó...
Mikor jobban megfigyelem, ki ül a székben, tátva marad a szám, és homlokon csapom magam. Kisfiú. A céhet egy gyermek vezeti?
- Oh, néni! - kiált fel örömében, nekem pedig idegesen felpattan a szemöldököm. ~ Néni? Ilyen rosszul tartom magam? ~ - Biztos a bátyust keresi! Éppen egy sötét céhet pusztít el, mivel nem fizette ki a tartozásait. - közli velem a fiú, miközben épp a szék kéztámláján egyensúlyoz. - Gyere csak beljebb, néni. - majd úgy, ahogy van, az ajtó hirtelen egy csettintésére eltűnik, s új keletkezik az ajtófélfák között. A kisfiú varázsol? - Tudja a néni, hogy könnyű szerrel megölhetném? - néz rám mosolyogva, majd felszabadultan felnevet. - De a bátyus nem engedi. Azt mondja, kicsi vagyok, és szereti ő intézni a nőügyeit. Ez olyan kár, tudja. - huppan le az asztal szélére. Vidámsága, mely a ridegséggel párosul, egyenesen megrémít. - Az a porcelánfehér arca a néniek.. szebb lenne holtan, hűvösen, mozdulatlanul. - mosolyodik el újra, mire inkább csak nyelek egyet, és közelebb megyek hozzá, és leülök mellé. Mikor meglátja Tango-t a hátamon, csillogó szemekkel simogatja meg a fejét, majd néz rám újra. - Megnyúznám, kitömetném.. hisz milyen jó plüss lenne belőle.
Erre a kijelentésére még Tango is összerezzen, közelebb húzódik hozzám.
- S a bátyád, mikor jön haza? - kérdem tőle, és próbálom ugyanolyan monoton hangszinten mondani, ahogy ő csinálja, de nem megy. Megrémít.. Alig lehet 8 éves, de mégis, kiprésel belőlem egy különös fajta félelmet.
- Most. - sóhajt fel, majd az ajtóhoz megy, és elfordítja a gömb alakú kilincset. Az ajtó mögött egy nálam nem sokkal nagyobb, 25-30 éves férfi lép be, viszonylag vidám tekintettel, ahogy meglátja öccsét - de amint rám pillant, ledermeszt a komolyságával.
Végignézek az arcán, és teljesen ledöbbenek. Nem egy ilyen embert képzeltem olyan mocskosnak, hatalmasnak... aki mások életére tör. Nagyon jól jöhet neki ez az inkognító, emberek között.
- Bátyus, ez a csaj információt akar a Grimoire Heart-ről. - vált hűvös hangnemre a kisfiú, mire a nagyobbik rám nézve felnevet.
- Menj ki, Michael. Elintézem ezt én.. - hessegeti el a kisfiút, aki hamarosan eltűnik az éterben - félelmetes mágiával rendelkezik, az száz. - Szóval, a Grimoire Heart.. mi hasznom is nekem ebből?
Most mondtam volna, hogy az, hogy nem öllek meg... de amilyen mágiával a öccse is rendelkezett, simán megöl, hát, még a bátyja milyen lehet. Rossz belegondolni...
- Nos.. a Grimoire Heart vezetője bizonyára nagyon hálás lenne neked pénzben, és hírnévben, ha kezére adnál egy ilyen tehetséges szerzeményt, mint én. - kezdek bele. - Hisz egy olyan mágiával rendelkezek, ami nem túl gyakori.
- Akkor miért nem ajándékozol meg vele engem, drága? Nagyon örülnék neki én is.
- Hidd el, fontosabb neked a pénz. Egy mocskos, undorító féreg vagy, aki arra utazik... és én se kellenék neked, csak arra, hogy kiszipolyozz belőlem mindent, hogy fosztogassak, hogy bábnak használj. De arra ott van a többi gerinctelen senki... - nézek a szemébe, és végre erőt sikerült venni magamon, hogy monoton, rideg hangon beszélhessek vele, teljesen közömbös fejjel.
- Milyen otthon vagy a világomban, kislány! - tárja ki a karjait, majd közelebb lép hozzám. - Beszélhetek a nagy Hades mesterrel, de ennek ára is van... igaz, elég nekem, ha később adózol valamivel, de azt majd máskor éri meg jobban beváltani. - vigyorodik el. - Csak menj későeste Hargeon-ba. Hidd el, megéri ott lenned.
Szó nélkül bólintok, majd Tango mancsát megmarkolva rohanok ki az ajtón, ki az épületből, majd ott ő is ráfog az enyémre, s hamarosan szárnyakat eresztve emel a magasba, és szárnyalunk messze. A civilizáció felé... egy vonatállomás felé. Érzem magamon, hogy valami nincs rendben.. kell egy tükör, kell valami.
- Eddig bírtam.. - szusszan fel Tango, egy-két kilométerrel a vonatállomás előtt, majd zuhanni kezdünk. Én gyengéden átkarolom őt, majd pördülök egyet a levegőben, hogy talpra érkezhessek, és bár a föld elég erősen megreped alattam - sikerül is ez a művelet.
A terep többi részét sétálva teszem meg, és felnézek az égre. A nap már lemenőben... hiába, elmegy az idő, ha az ember ilyen dolgokat csinál.
Az épületeket elérve rögtön egy kirakat ablakot keresek, és megnézem magam benne: hajam ezüstösebbnek, fehérebbnek hat, mint általában lenni szokott. Nem csodálom, hogy elkezdett kifehéredni.. a mérgezett légtér jó, hogy nem ölte meg Tango-t, és én megúsztam világosabb árnyalatú hajjal.
Benn a kirakatban meglátok egy hosszú, kék kabátot - nem azt a vastagot, inkább valami köpenyszerűt. Rögtön bemegyek, és megszemlélem. Az ujjainál, és a gallérja alatt vörös bélésű, és ki van hajtva - aranyozott gombjai vannak.
A mellette lévő ruhák tökéletes kiegészítői eme ruhának - egy fehér blúz, egy zsabó, egy miniszoknya... és egy durván hosszúszárú csizma. ~ Basszus... hiába nem akartam megváltozni, de ezeknek nem tudok ellenállni. ~
Mindegyiket meg is veszem, s rögtön magamra öltöm. Nagyon jól néz ki az összhatás - elegáns, tekintély parancsoló.. és.. és... nem lehet jobban szavakkal kifejezni, mennyire tetszik.
Tango is elégedett vigyorral néz rám, és utána felkapom őt a vállamra, majd újonnan szerzett kardomat oldalamra csatolom, s kinyitom a táskámat.
- Tango, inkább bújj be ide.. ki tudja, mi lesz még későeste.
- Jólvan. Leszek külső szemlélő, de most az egyszer... - mászik be, majd becipzározom, résnyi helyen nyitvahagyva a táskát, és felveszem. Indulhatok Hargeon-ba.. mire odaérek, pont jó időben leszek a találkozóra.
Jegyet veszek a vonatra, és amikor felülök a megfelelőre, leülök, és a táska oldalzsebéből előhalászom a kis sárga izét. Jobban megfigyelve.. ez egy kerek, nagyon kerek kiscsibe. Ami nem is él, szóval egy tárgy.. de a hasznát, na azt nem tudom. Majd fenn a léghajón..
El is teszem, majd inkább élvezem az utazás lehetőségét... ahogy figyelem, hogy besötétedik, sőt, szinte fekete lesz az égbolt, s a sok csillag, illetve a nagy hold fehéren világítanak. Telihold van... szép este ez, legalábbis az lenne, ha a napom nem lett volna így elrontva.
Lassan megjelennek a vonat mellett a hajók, a kikötők, és látni vélem a tengert is.. Mint mondtam, szép este lenne ez.
A vonat hamarosan lassít, majd lefékez.. én pedig csomagomat megragadva felállok, és lesétálok a vonatról. Igazából fogalmam sincs, innen hova tovább... de nem hiszem, hogy a legnagyobb kikötő közepén várnának engem... leginkább a legnagyobb kikötő közepétől pár méterre, igen. Valahogy ez kitellik egy olyan céhtől, aminek Den a tagja...
Gyanúm beigazolódik: egy árnyat látok meg, mely lépteimet hallva lassan felém fordul. A mögötte lévő fénytől nem látom őt, csak egy nagy fekete pacát látok, és én se lehetek sokkal láthatóbb számára, ám ez hamarosan változik - mikor alig másfél méterre vagyok tőle, hirtelen lefékezek.
A vörös szem.. mely megcsillan a pillanatnyi fényben, oly meglepett, csalódott, elkeseredett formát vesz fel, hogy összeszorul a gyomrom.. olyan tekintetet még életemben nem láttam attól az embertől, aki előttem áll.
- Den.. - suttogom, és inkább elkapom a tekintetem. Nem gondoltam volna, hogy pont ő jön ki értem.. hogy rögtön, még mikor nem is vagyok a céh tagja, ilyen kínos helyzetbe keveredek.
- Mehetünk? - kérdi, és mikor újra ránézek, arcáról nem lehet leolvasni semmit. Semmit, az ég világon.. közömbös, hideg arcával idézi meg egy csillagszellemét, egy pegazust.
Rövid beszélgetés, és magyarázás után rászáll a hátára, majd leterhelten sóhajt egyet.
- Felszállsz most, vagy hirtelen elment a kedved a céhesditől? - kérdi, mire én megszorítom a kistáskámat, és felülök Den mögé.
Gyengén belekapaszkodok Den derekába, hogy ne essek le repülés közben - hisz hamarosan a magasba emelkedünk. De ő úgy tesz, mintha ott se lennék.. mintha megszűntem volna létezni.
Nem repkedünk sokat, hamarosan feltűnik a felhők fölött egy léghajó. A Grimoire Heart léghajója.. még sose láttam, és sose hittem, hogy valaha látni fogom. Főleg, leendőbeli céhtagként.
Elég gyorsan elérjük a hajót, ahol leszállunk, s szinte rögtön el is tűnik a pegazus, amin utaztunk. Nagyot sóhajtok, ahogy Den elindul előttem, és követni kezdem. Hozzám se szól.. nem is vesz figyelembe. Teljes csöndben vezet, szobából szobába, teremből terembe, mígnem egy ülő ember elé vezet. Eléggé kivénülten néz ki... de hiába, ha céhet vezet, az egyik nagy céhet a három közül, akkor megértem, miért ül ott, abban a székben.
- Üdvözlöm, Hades mester. - hajolok meg előtte. - Az alvilág bugyraiban kutattam, csak, hogy megtaláljam Önt. Szánalmasan gyenge ellenfelekkel kellett megküzdenem, de nem fájt őket eltiporni. - nézek szemeibe. - Azért, jöttem, hogy csatlakozhassak...
- Mégis, milyen mágiát használsz? Tudnál-e ölni megbánás nélkül?
- Olyan mágiát használok, melyet nem talál minden kicsi, koszos putriban. Sárkányölő mágiával bírok, mely pusztítóbb, és ha kell, sötétebb, mint bármilyen nekromanta mágia... - mélyítem el a hangomat. - Már öltem, és nem sajnáltam senkit, csak magam, hogy arra pazaroltam időm, hogy véget vessek mások egyébként is szánalmas életének.
Beszédem úgy látszik, tetszik az öregnek... egyfajta csillogást látok meg a szemében, nekem pedig a lelkem vigyorog, mint a tejbetök, amíg kívül csak egy közömbös, de elégedett álca látszódik.
- Velem van még egy gyengébb lény. - kezdek bele új mondanivalómba, mire az öregnek fenn akad a szeme. - Egy furcsa, elveszett mágiát használ.. úgy hívják, Aera. Csak az ő faja tudja használni, ő maga egy Exceed - vagy, nyers nyelven egy mágiával bíró macska. Nagy tartalékok lehetnek benne, amit csak itt lehet, és érdemes kiaknázni.. - fejezem be, majd csak az ítéletre várok.
Hades még egy ideig méreget, de az észérvek mellett kell, hogy döntsön. Végül is, Lost Magic-et használok, ami egy sötét céhnek különösen kedvező... és, kellően jól adagoltam be neki Tango létezését is.
- Semmi ellenvetésem az ellen, hogy a Grimoire Heart tagja légy. - mondja, majd int Den-nek, aki mindvégig mögöttem állt. - Te pedig, szólj valakinek, hogy az új szerzeménynek, és a... társának kell egy-egy pecsét.
Felállok, és megmarkolom a kistáskámat. Elégedett fejjel fordulok Den felé, aki csak akkor szól hozzám, mikor mellette haladok el.
- Üdv a céhben.. - suttogja, elhaló és rideg hangon.
Megrémiszt, de azt hiszem, hogy még sokáig ilyen lesz. Hogy még sokáig.. lesz mitől félnem, még így is, itt fenn.
Változások
Kinézet:
- Haj: Derékig érő, vagy kicsit hosszabb, színe az ezüst-fehér-platina szőke között ugrál, sokszor attól függ, hogy esik rá a fény.
- Szem: Nagy, vérvörös színű.
- Arc: Porcelánfehér, barátságos, és gyerekes motívumok találhatóak meg rajta - de ha eltorzul a dühtől, rá se lehet ismerni.
- Öltözék: Egy térd felé érő, fűzős, fehér csizma; fekete vagy sötétkék miniszoknya; fehér blúz; zsabó; sötétkék kabát, aranyozott gombokkal, a gallérjánál és az ujjánál fel van hajtva, s vörös a bélése. Kép
- Egyéb: Hófehér bőre van, 167 cm magas, illetve 46 kg. A Grimoire Heart szimbólum a hasán helyezkedik el, igen nagy méretben, rikító narancssárga színben.
Jellem:
Gyakran hasonlítják őt egy macskához. Olyan mintha két énje uralkodna rajta; egy kedves, néha anyáskodó, és egy pszichopata, nemtörődöm őrült.
Amikor kedves, akkor is képes hülyeségeket csinálni, vagy néha közömbös lenni, jellemző rá, hogy sose tudja mit akar, és gyorsan változtatja a véleményét. Nagyon ritkán, egyre ritkábban ilyen, szóval sokakat meglep, ha így mutatkozik.
Ellenben elég sokszor mutat egy pszichopatához hasonló viselkedésmódot - hirtelenharagú, hisztis, mindenért üt, és elég nagyot. Félelmetes, beteg módon harcol, sokszor csonkít, boncol, tép.
Ha meglát valami fémet, rögtön ugrik rá, kivéve a kardjára. Ha valaki megakadályozni étkezési szokásaiban, gyakran harcba bocsátkozik - meg úgy általában szereti a harcokat, nem az a konfliktus kerülő alkat. Ha komolyan kell cselekednie, végiggondolja a dolgokat, de amúgy teljesen spontán lélek.
Ahhoz, hogy egy csapásról megváltozzon a hangulata, ilyenről olyanra, valami nagyobb külső hatás, vagy trauma kell.
Egyéb:
Egész ügyes kardforgatóvá növi ki magát, amíg nála van a kard. Gyakran használja közelharcra.
Felszerelések:
- Üzenetküldő mágikus ereklye: Egy kiscsibe alakú és kinézetű tárgy, amibe ha az ember belemond egy üzenet, és azt, hogy kinek kell eljuttatni az üzenetet, az átváltozik egy sassá, majd elérve a célpontot újra egy kiscsibe alakjában adja át az üzenet. Ha megrongálják, magát rendbehozza.
- Kard: Egy teljesen hétköznapi kard, szúrásra használatos. Annyiban különbözik általános társaitól, hogy nem lehet csak úgy eltörni, s mágiát lehet bele vezetni. Tango változásait majd az adatlapján vezetem le. |
|
