Bújocska (Mangánküldetés: Nenrini Raven, Bonnie, Celia Lumein)

Cím: Bújocska

Szint: D

Jutalom: Ez szintetektől függ!

Helyszín: Oshibana

Leírás: Oshibana hatalmas városában elérkezett az ideje az őszi nagy avatónak, melynek fény pontja a közeli dombtetőn található ősi szentély elérése. Az ünnep alatt a város pompázik, de még is akad akinek mágusok segítségére lenne szüksége. A feliraton ennyit olvashattok.
" Szigorúan titkos feladatra várom mágusok jelentkezését! Szeptember 12 Oshibana Kettős kereszt fogadóval szemben délben!"

Hát ez elég kis karcsú szöveg, még is, a megjelenő összeg igen csak nagynak néz ki. Induljatok el, kérlek titeket ismerkedjetek össze az út alatt. A városban rengeteg ember van, a tereken kisebb sátorok bódék állnak. Beletelik némi idő mire megtaláljátok a fogadót, a város központjától távol ami kissé romos is lelakott is. Szemben vele egy régi torony áll, hatalmas órájával. Postotok idáig tartson!

Sorrend: Nincs

Határidő: Nincs ( Ha azt érzem kell, akkor majd külön feltüntetem a post végén)

Még a Dragon Fang épületében is nagy a mulatozás, ám nem a megszokott fajtából – nem verik szét emberek az ebédlőt, nem ugranak neki Sebastiannak, hogy lehetetlen küldetés megpróbálva legyőzzék őt, és semmi ehhez hasonló.
Nem, teljesen más miatt izgul mindenki – egy fesztivál, vagy valami… hasonló miatt. A sok ember örvendezve ugrál végig az ebédlőn, szinte az egész céhvel megosztva, hogy ő bizony most Oshibana felé veszi az irányt, s ott lesz a nagy őszi köszöntőn, vagy mi az…
Sebastian sunyin tekintettel fordul felém, mikor már nagyjából kiürül az egész épület. Tényleg csak 10-15 emberke maradt már, az amúgy százakat befogadni képes étkezőben – nekik is a legtöbbjük küldetésre készült, vagy más napközbeni dolgokra, és épp utolsó falatjaikat ették meg tányérjukból, hogy aztán elköszönhessenek tőlünk.
- Jó reggelt, Bonnie! – köszön rám mosolyogva az általában pult körül lebzselő fiatalember, aki leül elém, és fejét kezével támasztja ki az asztalon.
- Annyira nem reggel, mindjárt dél… - sóhajtok fel, miközben megiszok egy pohár tejet. – Amúgy, a vigyoraid… kora délelőtt – csak azért se mondtam volna, hogy reggel – nagyon ijesztő tudsz lenni…
- Pedig most teljesen jó szándékkal jöttem ide! - kéri ki magának, mire én felnevetek, és ő is újra elmosolyodik. – A lényeg, hogy ha nem baj, el kéne menned neked valakivel…
- Küldetés? – sóhajtok fel. – Végül is, oké, benne vagyok. Kivel kéne, és mégis milyenre? Jó lenne nagy pénzjutalomért kaparni…
- Tudod, van az a fesztivál… - nagyon rosszul kezdi, nagyon! – amit Oshibana polgármestere, vagy akárkije rendez a városban, és segítség kéne.
- Pontosabban?
Ekkor Sebastian egy összegyűrt galacsint vesz elő a zsebéből, majd lassan kihajtogatja azt, és kisimítja, hogy el tudja olvasni. A tinta itt-ott teljesen elmosódott, és borzalmasan néz ki.
- Szóval. – köhint egyet, hogy a figyelmemet neki szenteljem. - Szigorúan titkos feladatra várom mágusok jelentkezését! Szeptember 12 Oshibana Kettős kereszt fogadóval szemben délben! – olvassa fel, hangsúlyozva, hangját eltorzítva, mintha csak egy negyven-ötven éves férfit utánozna, majd félbehajtja a lapot, és felém tartja.
Az összeg van rajta, amit a küldetésért kapunk. Ahogy elkezdem felfogni, micsoda pénzt lehet ezzel összeszedni… a szemeim lassan, de biztosan kikerekednek, s még szám is tátva marad, jelezvén, hogy… hű… ez igen…
- Elvállalom. – nyögöm halkan, teljesen elbűvölve.
- Oké. – vigyorog. – Akivel el kéne végezned a munkát, az…
- Ne. Kérlek, mondd, hogy ezen nem kell osztoznom… ezzel kibírom a nyugdíjig…
- Muszáj, Bonnie, hidd el, nem csak te vagy pénzre, meg tapasztalatra szorulva. – magyarázza, mire én felmordulok, és felállok. Ki lopja előlem a küldetést?! – Nem biztos, hogy ismered, sőt, biztos nem…
Ekkor végigpillantok a termen. A saját súlycsoportomból kevesen vannak, de aki a legfeltűnőbb számomra, az egy vöröses, narancssárgás hajú fiú. Ismerős. Mintha már láttam volna, de semmi konkrét nem jut róla eszembe. Mondjuk, épp háttal áll, talán, ha az arcát láthatnám…
- Ő az? – mutatok felé sóhajtva, mire ő mintha megremegne, vagy nem is tudom, milyen reakciót váltana ki belőle, hogy felé mutatok – de lassan felénk fordul, és jönni kezd.
- Mutogatni nem túl illő dolog! – mutat rám vissza mosolyogva, de szinte rögtön le is ereszti a kezét. Mi? Háttal állt nekem… mégis hogyan… - A nevem Nenrini Rain. – mutatkozik be, mire én viszonzom a mosolyát.
- Bonnie vagyok. – intek neki, majd nyugodt tekintettel visszaülök helyemre. – Szóval, vele kéne, gondolom küldetésre mennem.
- Bingó! – csettint Sebastian, majd boldogan mosolyogni kezd. – Ja, és, ha most elindultok, akkor pont eléritek azt a vonatot, amin utazva csak 5 percet késtek a találkahelyről. – nevet fel, mire a fiúval, aki a jövőbeli, sőt, már a társam, egyszerre pattanunk fel, és rohanni kezdünk. – Sok szerencsét!
A fiú, pontosabban Nenrini, nagyon gyorsan fut – sokszor kell megállnia, hogy bevárjon, úgy látszik, ahhoz képest, hogy most ismert meg, egészen törődő, kedves alkat, ez pozitívum…
A vonatra felfutva, lihegve dőlünk le egy kabinba, és felnevetek, amint elindul a vonat. Igen… kivételes, hogy élvezem a futás, de ez a pár perc most olyan volt.
Nem beszélgetünk különösebben, de a fiú többnyire mosolyba burkolózva néz hol rám, hol a tájra – nem egy de motivált típus, hála istennek, mint Raelae. Sőt, inkább optimista, vagy csak szimplán nagyon jó kedvű ma…
Kinézve a kabinból egy kicsit nehezen tájékozódó lányt figyelek meg – sőt, ahogy jobban ránézek, nem nehéz kitalálni, hogy szegény lány vak…
Kezét megfogva vezetem be hozzánk, a kabinba, és ültetem le magammal szemben, Nenrini mellé.
- Szia! A nevem Bonnie!
- Celia Lumein. – mondja. Gyönyörű hangja van, és érződik belőle a mágikus erő – nem kérdéses hát, hogy mágus. De mit keres egy vak mágus egy vonaton…?
Hamarosan tisztázódik, hogy ő is a megbízásunkra tart – hát, nem tudom, biztos a vakok is tök jól elvannak egy fesztiválon.
Leszállva a vonatról nem nehéz rájönni, hogy a rendezvény nagy hírnévnek örvendhet – pontosabban, alig férünk le a minket szállító járműről, mivel még a megálló is tele van emberekkel. Mégis, végig kell verekednünk magunk a tömegen, hogy eljussunk a megbízónk által megbeszélt helyre. Kínok közt vergődünk át kisebb-nagyobb embercsoportokon, de a hely csak nem akar megkerülni.
Bejutunk a város központjába, de sehol semmi – így nagy sóhajok közepette elkezdünk tovább keresni, és szinte Oshibana szélén találjuk meg a romos fogadót, kocsmát, vagy mifenét, ami a Kettős Kereszt névre hallgat.
A kis fogadóhoz képest, vele szemben hatalmas torony található – és az átlagos toronyóránál is nagyobb méretű órával rendelkezik, majd elindulunk felé. Ha minden igaz, akkor a megbízó itt lesz…

Na akkor fiúk és lányok, jó lenne postolni, mert szerintem ti is szeretnétek VE-t. Ha megoldható szeretnék mindenkitől egy postot vasárnapig, abban az esetben ha ez nem megy kérem jelezzenek az illetőt, és bővítjük a határidőt!

Felkérném a hiányzókat, hogy a héten vasárnap délután 6 óráig postoljanak!

Na emberkék, gondolkodtam a dolgon, és arra jutottam próbáljuk újra! Én most ezt a küldit lezárom, és majd legközelebb amikor már mindannyiunknak van ideje meg ötlete a dologhoz.

Bonnie téged 10 VE-vel jutalmazlak a postért!

» Celia Lumein
» Celia Lumein
» Celia Lumein
» Celia Lumein
» Mindenütt jó, de legjobb... (Magánküldetés Celia Lumein, Eddard Raregrove és Nick Webster számára)