Kurayami, a lángfarkas

Tárgy: Kurayami, a lángfarkas Pént. Szept. 30, 2011 9:43 pm

Név: Kurayami
Nem: Hím
Faj: Sulekk
Kinézet: Azon ritka egyedek közé tartozik, melyeknek éjfekete bundájuk van, és épp ezért vörös jeleik testükön szinte vörösen világítanak a hatalmas kontraszt miatt. Kikelése után egy átlagos hím méreteit birtokolja, szeme szintén vörösen izzik. (kép hamarosan érkezik róla)

Történet:
Adott egy helyzet, mikor az ember teljesen kelletlenül mászkál egy hegy közelében. Adott a helyzet, mikor ilyenkor a falusiak leszólják a náluk nagyobbakat, erősebbeket, főként, ha az a valaki mágiát is használ – ez lennék én.
Viszont öröm tölt el, ahogy az emberek gyűlöletét egyre inkább szívom magamba, az arcomra pedig sunyi vigyor ül ki, ahogy faluról falura terrorizálom a népet a jelenlétemmel. Az, hogy Samantha most kivételesen nincs velem, hab a tortán – végre teljes életet élhetek egy napig, amíg meg nem talál, hol rejtőzködöm… ami a szitkozódó falusiak miatt haladásom vonalán nem lesz kikövetkeztetni.
Amikor egyre kihaltabb területre érek, lassan úgy érzem, ideje állati formát ölteni – így hamarosan a helyemben egy fekete farkas terem, szokatlanul nagy magassággal, és rikító zöld szemekkel.
Az erdőkben járkálva elvétve egy-egy vadállattal találkozom csak, ők is méltóságteljesen haladnak tovább, ám nem fordítanak nekem hátat. Figyelik, rájuk támadok-e, vagy van, aki hátára veti magát, és hasát mutogatva jelzi, hogy behódolt nekem. ~ Hiába… nekem ez jár.
Ekkor egy kisebb, három főből álló, eléggé leamortizál farkas „falkát” látok meg – két hím, egy nőstény, ennek ellenére mind nagyon megtépve halad felém. Nagyobbak az átlagosnál, szőrzetükben pedig furcsa, vörös mintát vélek felfedezni. Csak nem…
~ De, ezek lángfarkasok. – gondolom magamban, majd megfontoltan egy fa mögé húzódok. ~ De vajon mitől lehetne ilyen állapotban? Ezek a csodás, büszke állatok… és a könyv is azt írta, hogy nagy falkákban élnek… akkor pedig?
A két hamarosan a levegőbe szagol, majd mintha beszélnének valamit, hamarosan, a nőstényt maguk mögött tudva indulnak el felém. Kénytelen vagyok kihátrálni rejtekhelyemről, így mikor meglátnak, rögtön futva folytatják üldözésem – én is próbálok így tenni, de ők méretüktől, futósebességüktől fogva sokkal gyorsabbak nálam, hamarosan be is érnek, én pedig hatalmasat bukfencezve változok vissza emberré, és helyezem kezem a pisztolyomra, hogy ha kell, lőjek. Nem szeretnék lelőni ilyen csodás, és ezek szerint ritka állatokat – egyezkedni kell velük.
- Nem akarlak titeket bántani… - súgom nekik, viszont ők felmordulnak. – Látom, hogy segítségre szorultok. Valaki bántott titeket. Csodálatos állatok vagytok… ha kell, felkeresem és visszaadom neki…
A lángfarkasok hirtelen arrébb húzódnak, és utat engednek a nősténynek – látszik, hogy bíznak bennem, mert különben nem, hogy nem engednék, hogy közelebbi viszonyt alakítsak ki vele, de ahogy egy pillantást is vetnék rá, szétmarcangolnának.
- Ember kölyök. – szólít meg, mire én halkan, lemondóan felsóhajtok. Inkább nem említem meg neki, hogy nem vagyok kölyök… - Tudod, hogy segítenél?
- Mondd csak! – csillan fel a szemem. – Bármiről is van szó…
Ekkor oldalára mutat, melyet eddig nem láthattam – egy gyenge tarisznya lóg rajta, amit szerintem épp, hogy csak összetákoltak olyan célból, hogy a benne nyugvó életet megvédjék, és hordozni tudják. Egy lángfarkas tojást láthatok, teljes testközelből – azt hiszem, életem egyik legeseménydúsabb napja ez…
- Menekülésben vagyunk, és a tojás… nem tudunk rá kellően vigyázni. Mindünknek harcolnunk kell.
A szemeim hirtelen, mintha ki akarnának esni helyükről, úgy guvadnak ki – rám akarja bízni a tojást?
- Nem vagyok egy apatípus, ha arra gondolsz… ám ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. – vigyorodok el. – Vállalom, felnevelem a tojást, ügyelek rá. Tudom, hogy fontos a fajfennmaradás, meg ilyenek… - morgom neki, mire ő lefekszik a földre, és gondosan kigörgeti a tarisznyából a tojást, egyenesen elém.
- Mennünk kell… sietnünk kell. – veti oda a nőstény, mire aggódva int a hímeknek, hogy tova kell indulniuk. Így ott maradok kettesben egy tojással, a sötétben – hirtelen nem tudom, hogyan tovább…
- Kurayami. – sóhajtok fel. – Ez lesz a neved… akár fiú leszel, akár lány… ez a név pont megteszi neked.

Tárgy: Re: Kurayami, a lángfarkas Vas. Okt. 02, 2011 10:54 am

Elfogadva, 25. 000 Gyémántért.