Tybalt Tyler

Név: Tybalt Tyler
Nem: férfi
Születésnap: December 20.
Kor: 20 év
Szint: A (12.)
Varázserő: 38500
Céh: Grimmoire Heart
Társ: Leanna Darkness
Feladatkör: Leanna edző-és csapattársa
Beszédszín: DodgerBlue


_______________________________________________________________________
Kinézet
• Haj: rövid, sötét haja van, ami elől kicsit a szemébe lóg. Mindig szerteszét áll, nem szeret sokat foglalkozni vele.
• Szem: türkizkék
• Magasság: 188 cm
• Súly: 76 kg
• Öltözködés: Mindig visel egy fekete, hosszú köpenyt, melynek a nyaki részén egy vasdarab díszeleg. Alatta általában egy feltűrt ujjú vagy ujjatlan, sötét pólót visel. Karjain fémpántos, hosszú csuklószorítók találhatóak. Javarész egy fekete, térdig érő csizmát és sötét nadrágot visel. Egy-egy oldalról övek vannak a cipőjére csatolva, amikben egy-egy kardot tart, arra az esetre, ha a mágikus ereje megfogyatkozna.
• Egyéb jellegzetességek: Az apjától örökölt talizmán, amit vagy a zsebében vagy a nyakában hord.
• Pecsét: bal váll, fekete színben
……………………………………………………………………………………………………………………………………………….
Mágia/egyéb:
~ Elemi mágia:
◘ Tűz:
♦ Fire Magic / Tűz Mágia /
♦ Fire Ball / Tűz labda /
♦ Great Fire Ball / Óriás Tűz Labda /
♦ Fire Storm / Tűz Vihar /
♦ Explosion / Robbanás /
♦ Red Carpet / Vörös Szőnyeg /
♦ Red Shower / Vörös Eső /
♦ Fire Wave / Tűz hullám /
♦ Inferno /Pokoli Tűz/

◘ Jég:
♦ Ice Make / Jégteremtés /
♦ Freeze / Fagyasztás /
♦ Ice Make: Stairs / Jégteremtés: Lépcső /
♦ Ice Make: Slide / Jégteremtés: Csúszda /
♦ Ice Make: Wing / Jégteremtés: Szárny /
♦ Ice Make: Floor / Jégteremtés: Padló /
♦ Ice Make: Iceshard Storm / Jégteremtés: Jégszilánk Vihar /
♦ Ice Make: Ice Rain / Jégteremtés: Jégeső /

◘ Szél:
♦ Wind Magic / Szél Mágia /
♦ Wind Blast / Széllökés /
♦ Flight / Repülés /
♦ Storm Wall / Vihar Fal /
♦ Wind Wall / Szél Fal /

~ Fegyver:
◘ Mágia:
• Dimension Warp / Dimenzió Hasadék/
• Dual Wield /Kétkezes fegyverhasználat/
• Ex-quip: Two-handed swords / Ölt-vált: Kétkezes kardok /
• Ex-quip: One-handed Swords / Ölt-vál: Egykezes kardok /
• Weapon Moving /Fegyvermozgatás/
• Distance Ex-quip /Távolsági Idézés

◘ Fegyverek:
• Steel Long Sword / Acél Hosszúkard / x2
• Steel Katana / Acél Katana / x4
• Steel Spear / Acél Dárda / x2
• Steel Great Sword / Acél Nagy Kard / x4
• Steel Dagger / Acél Tőr / x12



Mágikus tárgyak:
♣ 25 méter No Breach Coard / Elszakíthatatlan Kötél /
♣ Bottomless Flask / Feneketlen Kulacs /
♣ Wind Reading Glasses / Szélsebességel Olvasó Szemüveg / (Hatszoros sebesség)
♣ Magic Headphone / Mágikus Fejhallgató /
♣ Magic Map / Mágikus Térkép /
♣ Magic Cloak / Mágikus Köpeny /
♣ Magic Motorcycle / Mágikus Motor /
♣ Magic Board / Mágikus Deszka /



Jellem: Hallgatag, nem szeret a középpontban állni, ezért sokak úgy hiszik, magába forduló, megközelíthetetlen személyiség. Ez valamilyen szinten igaz is. Nehezen enged közel magához másokat, a bizalmát elnyerni kemény feladat. Magányos farkas, javarészt egyedül tengeti az idejét. Leanna nagyon közel áll hozzá, jelenleg az egyetlen ember, akit tényleg elismer, és akivel szívesen tölti az idejét. Harcban kegyetlen, nem érdekli, hogy valaki nő, férfi, öreg vagy gyerek. Mindenkire egyformán ellenségként tekint. Az ismeretlenekkel eléggé hideg, nem szeret sokat szólni hozzájuk. Nagyon okos, remekül taktikázik, mindig megfontoltan cselekedik, és nem egyszer ő tartja vissza csapattársát attól, hogy valami hatalmas őrültséget csináljon. Nehezen veszti el a hidegvérét, az egyetlen helyzet, mikor nem tud uralkodni magán és fejjel meg a falnak, ha a kevés emberek egyikét, akiket megbecsül, sírni látja. Komoly, és általában mindenhez, még a céh zajos közösségéhez is semleges a hozzáállása. Sok embernek meglepő, de szereti az édességeket. Kiszámíthatatlan személy, aki viszont ha valamit megígér, bármi áron be is tartja.
Szereti a kardokat, és minden mágiával kapcsolatos könyvet. Gyakran olvas, ha unatkozik, vagy szimplán előhív egy-két fegyvert, és bámulja őket. Nagyon sokat gyakorol a léghajó edzőtermében, minden alkalmat megragad, hogy képezze magát. Borzalmasan főz, de Lea sokszor próbálja tanítgatni. Annak ellenére, hogy béna benne, érdekli a sütés-főzés.

Felszerelés: Arra az esetre, ha mágikus ereje fogytán lenne, mindig tart magánál két kardot, amiket a köpenye javarészt takar. Ezek a csípőjén lévő övekre vannak felerősítve. Leanna-tól ő is kapott egy vörös kendőt barátságuk jeléül, amit általában a jobb csuklóján vagy az övén hord.



Hargeon kikötőjében járva a naplementében azon gondolkodtam, mihez kezdjek ez után. Már két éve csak tengődtem a világban, alkalmi munkákból élve. A mestereim rég elhagytak vagy meghaltak, de különösebben egyikük sem nőtt a szívemhez. Szerettem a magam útját járni, annak pedig csak örülni tudtam, hogy senki nem lóg a nyakamon. Néha mégis úgy éreztem, könnyebb lenne beállni egy céhbe, ahol folyamatos megbízásokat vállalhatok el, mert ezekből az alkalmi munkákból elég nehéz megélni.
A legális céhek kizárva. Zajosak, rengeteg bennük az idióta, arról nem is beszélve, hogy egy olyan személyt, akinek a kezére már számtalan ember vére tapad, nem is látnának szívesen.
Gondolataimat egy nagy puffanás szakította félbe, ami engem csak meghátrálásra késztett egy lépéssel, viszont aki nekem jött, az a földön landolt. Keményen csapódott a kőre, majd sziszegve felült, és felnézett rám.
- Vigyázz már, te barom! – förmedt rám, csak úgy reflexszerűen.
- Ezt inkább én mondhatnám – feleltem unottan, ahogy szürkéskék szemeibe néztem.
Hosszú, fekete haja volt, és egyszerűen öltözködött. Azt mondjuk furcsálltam, hogy a jobb felkarját egy vörös anyaggal kötötte be, de nem állt szándékomban rákérdezni ennek okára.
Az arca egy kicsit valahogy ismerős volt, de sehonnan nem tudtam rájönni, miért. Felállt, gyorsan leporolta a ruháját, majd végigmért engem.
- Mágus vagy?
- Ahhoz neked semmi közöd – feleltem, majd rá sem pillantva elhaladtam mellette.
Pontosabban akartam, ugyanis egy erőteljes mozdulattal elkapta a köpenyem, megállásra késztetve ezzel. Kissé már mérgesen pillantottam hátra rá a vállam fölött.
- A tahók iskolájában biztos ötösre vizsgáztál, de ez nálam nem használ. Volt már dolgom nálad nagyobb bunkókkal is – jegyezte meg határozottan, egy fölényes vigyor keretében.
- Csak hogy tisztázzuk, Kislány – rántottam ki a ruhám ujjai közül. -, én magasról teszek rá, hogy lány vagy, vagy fiú. Ha kihúzod a gyufát, minden bűntudat nélkül a földbe döngöllek.
- Lovagias – jegyezte meg egy szemforgatás keretében. – De erre most nincs idő. Segítened kell nekem.
- Kösz, kihagyom – morogtam, ahogy újra elindultam.
Ez úttal nem kapott utánam, annál is idegesítőbb dolgot csinál: elkezdett a nyomomban loholni. Pár percig tűrtem, de az én türelmem is határos. Végül ökölbe szorítottam a kezem, és lendületből fordultam hátra hozzá.
- Kopj már le, a francba is!
- Addig nem, amíg nem segítesz! Erős mágusnak tűnsz, nekem pedig szükségem van rád.
- Ha azért, hogy valaki jól ellássa a bajod, akkor szívesen segítek…
- Ezzel engem nem rémítesz meg. Nem lenne sok időről szó, csak fél óra az egész, de egyedül nem vagyok képes rá – fonta össze a karjait, és szemmel láthatóan nem akart tágítani.
- A kopj le melyik része nem jutott el az agyadig? – sziszegtem közömbösen, de közben lassan kezdtem úgy érezni, kitöröm ennek a nőnek a nyakát.
- Az egészet. Igazán nem lenne sokról szó! Azt az épületet kéne felgyújtani, ott – bökött az egyik hatalmas házra. – Egy nagyon gazdag férfi lakik benne. A megbízásomba beletartozik, hogy eltegyem láb alól, a házzal együtt. De ehhez még nincs elég erőm.
- Akkor részvét, mert engem nem érdekel az ilyesmi. Oldd meg magad.
- Engem meg a te véleményed nem érdekel! – vágott vissza harciasan. – Nem akarok tovább mágusok után kutatni!
- Na, ide figyelj! – ragadtam meg indulatosan, de aránylag közömbös hangnemet tartva a ruháját, és magam elé emeltem. – Azt mondtam, hagyj békén. Kezdem elveszíteni a türelmem.
- De nekem meg kell semmisítenem azt az épületet és megölni a tulajt! Tudom, hogy te tudnál nekem segíteni! Addig nem tágítok, még ha a földbe döngölsz sem, amíg nem segítesz! Ez egy olyan dolog, amit semmiképpen nem adhatok fel!
Elszántan, minden félelem nélkül nézett vissza a tekintetembe, pedig tudta, hogy egy pillanat alatt képes lennék kinyírni őt. Ez a tekintet pedig felébresztette bennem, mikor is láttam ezt a lányt, és honnan volt olyan ismerős.

A város nevére már nem emlékszem, de az biztos, hogy ő volt az a kislány, akire az egyik sikátorban találtunk rá akkori mesteremmel, akitől a tűzmágiát tanultam. Ez a tekintet megmaradt a fejemben, pedig sokat nem időztünk vele. Igaz, akkor jóval ridegebb volt és Albert csak egy kenyeret adott neki, amit nem volt nagy kedve elfogadni. Akkor lehetett nagyjából hat éves, én kilenc voltam. Igazából különösebben nem is beszéltem vele. Csak egy dolog miatt maradt meg bennem az arca – nagyon hasonlított a húgomra, akit hat éves korában vesztettem el. Nem sokkal az után, hogy a szüleink eladtak minket jó pénzért egy férfinek, hogy dolgozzunk nála. Layla belebetegedett a sok munkába, végül pedig szerintem ebbe és a gyenge testfelépítésébe halt bele. Tudtam, hogy nem ő az, mégis megmaradt a fejemben.

- Hé! Figyelsz te rám?! – rázott vissza a gondolataiból a hangja.
Kicsit megráztam a fejem, majd visszapillantottam rá. Elszántsága semmit sem változott, ezt látva pedig egy nagy sóhajjal elengedtem. Kicsit megtántorodott a földetéréskor, de pillanatok alatt megtalálta az egyensúlyt.
- Legyen. Segítek – válaszoltam, mire egy hatalmas mosoly kúszott a szájára. – Szerencséd, hogy túlságosan emlékeztetsz valakire ahhoz, hogy itt helyből kinyírjalak.
- Ez az! Kösz! – biccentette vidáman. – Leanna vagyok. Leanna Darkness.
- Tybalt Tyler – válaszoltam átlagos hangnemet megütve, ahogy összefontam magam előtt a karjaim. – Mit akarsz, mit csináljak?
- A férfi neve Jackson. Az emberei ellopták tőlem Vulpecula kulcsát, amit bármi áron vissza akarok szerezni.
- És a megbízás?
- Ez a megbízás, amit magamnak adtam – felelte egy derűs mosollyal. – Leszámolni velük!
- Hülye vagy…
- Tudom, de menjünk már! – sietett előre, én pedig csak egy ismételt nagy sóhajjal követtem.

Nem kellett sokat várni arra, hogy lemenjen a nap. Fél órán belül már az egész városra sötétség borult, csak pár utcai lámpa égett, na meg a kiszemelt házban a villany. Leanna szemmel láthatóan eltökélt volt, ugyanis harmadszorra kellett visszafognom, hogy ne induljon még el. Negyedik alkalommal már úgy döntöttem, hagyom a csudába, és inkább követtem őt.
Kapásból nekirontott az épület előtt állomásozó őröknek a katanájával, de míg ő ilyen nagy lendület volt, én csendben, nyugodt sétálgatás közben kerülgettem a fejem felé szálló fegyvereket. Közelebb érve, mikor Leanna kicsit távolabb került, kinyújtottam a karom előre.
- Great Fire Ball!
A tűzgömb egy pillanat alatt elsöpörte a társaságot, na meg a ház egy részét, és bár visszafogtam magam, a széllökéstől még a lány is hátrébb csúszott kicsit. Egy ideig lesokkolva pislogott maga elé, a félig felrobbant házat szemlélve, majd rám emelte a tekintetét.
- Most meg mi van?
- S… semmi… - hebegte láthatóan „kissé” meglepetten, majd újra előre fordult.
Egy kissé megégett, foszlott ruhájú férfi ballagott ki a füstfelhőből. Szaporán vette a levegőt, és haragosan emelete a tekintetét Leanna-ra.
- Te… átkozott csitri…
- Adja vissza Vulpeula-t, azonnal! – mutatott rá egy határozott mozdulattal a lány.
- Ez a kulcs kell? – rántotta elő a szeméből az említett tárgyat. – Már nem sokáig! - Azzal a szabad kezét kinyújtotta oldalra, s az pillanatok alatt fellángolt. – Vajon mennyire bírja a drágaság a forróságot?
- Elég! – kiáltotta Leanna rémülten, ahogy rohanni kezdett felé.
- Istenem, ez a lány mindig a saját feje után megy… - sóhajtottam fel, majd a földre csaptam a kezeim. – Ice Make: Floor!
Amint elért a jég hozzá, megcsúszott, és előre esett, egyenesen rá a férfire, akinek addigra szintén nem volt biztos talaj a lába alatt. Felborultak, majd egy durva puffanással a földre zuhantak. A kulcs odébb csúszott az alak kezéből, a másikból pedig kihunyt a nemrég keltett tűz.
A pasas káromkodni akart volna, de én egy könnyed siklással a feje mellett termettem, majd erősen az arcába tapostam. Csontjai hangosan megreccsentek, majd nem mozdult meg újra.
- Baromarcú! – üvöltötte a lány a képembe, de különösebben nem reagáltam rá. – Nem tudtál volna szólni, mielőtt mágiát használsz?!
- Hűtsd le magad – jegyeztem meg közömbösen. – Ott a kulcsod – böktem a tárgy irányába, mire azonnal felpattant.
Kicsit túl nagy volt a lendület, így megcsúszott a jégen, és még egyszer eltaknyolt a földön, arccal előre.
- Áúúúh – nyögte fájdalmasan.
- A rohanás átka – fűztem hozzá, mire megvillantotta a szemeit.
Nagyjából öt perc szenvedés után elküzdette magát Vulpecula-hoz, aztán megnézte, minden rendben van-e vele? Mikor nyugtázta, hogy igen, nagyot sóhajtott, és kicsúszkált a jégmezőn kívülre, én pedig követtem a példáját.
Leérkezve még visszafordultam az épülethez, s úgy döntöttem, eltakarítom a szemetet.
- Great Fire Ball! – kiáltottam, ahogy a tűzgömböt nekihajítottam az így megviselt háznak.
Az a férfi hullájával együtt, és még jó pár másik házzal egyetemben azonnal nagy durranással lángra lobbant. ~ Megint túlzásba vittem… soha nem voltam jó abban,hogy visszafogjam az erőm…
Leanna tátott szájjal, „enyhén” lesokkolva bámulta a magasra csapó lángnyelveket, majd egyet pislantva rám emelte a tekintetét.
- Ez…
- Visszafogtam magam… legalábbis próbáltam. – jegyeztem meg közömbösen.
- Szívatsz…
- Én ugyan nem. De ha nem tettem volna legalább egy kicsit, most nem állnál itt és beszélnél velem.
- Drága vagy – jegyezte meg epésen, ahogy csípőre tette a kezeit. – Amúgy, melyik céh tagja vagy?
- Egyiké sem – feleltem könnyedén.
- Akkor hogy a rákba vagy ilyen erős? Vagy tizenöt házat felrobbantottál!
- Egyszerűen sokat edzettem, ennyi az egész. Nem olyan nagy csoda.
– Vagy úgy… De mondd csak, nem akarsz egy jó sötét céhhez tartozni? Erős vagy, éppen olyanokra van szükségünk, mint te.
- Milyen céhhez? – kérdeztem, mire megragadta a karján lévő törést, és egy laza mozdulattal lerántotta.
- Leanna Darkness vagyok – a Grimoire Heart tagja! – biccentette vidáman, ahogy az újabb névszerinti bemutatkozást felújította a hovatartozásával is.
Erre egy kissé kikerekedtek a szemeim, ahogy a sötétvörös jelet méregettem a vállán.
- Felőlem aztán… könnyebb megbízásokat szerezni egy céhen belül, mint az utcákat róva – rántottam meg végül kis hezitálás után nemtörődöm módon a vállam. – Amúgy az a fémdarab rendben van?
- Nem fémdarab, hanem ezüst kulcs! – förmedt rám harciasan, villámló szemekkel. - Szerencsére semmi baja – mondta, miközben felnézett rám, és legyűrte magában a döbbenetet. – Köszönöm a segítséget!
- Van is mit.
- Hogy az a hrr… - Lenyelt egy szaftosabb káromkodást, majd újra nyugodtabb hangon folytatta a beszédet. - Ez esetben kövess, megmutatom, merre van a céh. Állandó mozgásban van, így kissé nehézkes megtalálni.
- Rendben. Egyébként…
- Hm?
- Nem találkoztunk mi már korábban?
- Nem emlékszem rád – felelte habozás nélkül. – Egy olyan faluban nőttem fel utcakölyökként, aminek már a nevére sem emlékszem. Egy magadfajta, elég jó életűnek tűnő alakkal nehezen futottam volna össze.
~ Ez esetben egészen biztos, hogy ő volt az.
- Jó életű? Ne röhögtess – morogtam, ahogy ő megidézte a Sas csillagszellemet, és felugrott a hátára. – A szüleim pénzért adtak el engem és a húgomat, mikor még kicsik voltunk. Ő nem élte túl, ezért én az első adandó alkalommal lemészároltam azt a dögöt, aki eltartott minket. Utána kerültem a mestereimhez, és kezdtem el mágiát tanulni.
- Engem a mesterem meg akart öletni – válaszolta, mire meglepetten kaptam rá a fejem. – El se hiszem, hogy ezt csak így ki tudom mondani… tényleg sokat segített az a nap Hargeon-ban – mosolyodott el nyugodtan, majd folytatta. – De elég a fecsegésből, induljunk! Van valami, amivel tudsz repülni?
- Persze – feleltem, amint előhalásztam a zsebemből a mágikus deszka kis dobozát, s megnyomtam a közepén a gombot. – Mellesleg – folytattam, ahogy felugrottam az eszközre. -, nagyon emlékeztetsz a testvéremre. Csak ennek köszönheted, hogy nem fojtottalak meg kapásból.
- Ez kedves – válaszolta fintorogva, majd újabb mosoly kúszott a szájára. – Kövess!
Éppen jókor indultunk el, ugyanis valaki már volt olyan kedves, és riasztotta a rendfenntartókat. Azonban, mire a lángoló házakhoz értek, mi már elég egérutat nyertünk, hogy ne érhessenek utol minket.
Így kezdődött a pályafutásom a Grimoire Heart nevezetű céhben…