A vetélytárs - Tabu elveri Jonát *hüpp*

Kellemes, szép, és főként meglepően meleg őszies időnk volt. Csodás egy nap volt az már biza, igaz ekkor még nem is tudtam, hogy milyen szörnyűséget kell átélnem, fogalmam sem volt, hogy egy igazi féltékeny szörny ellen kell megküzdenem. De hát akkor is, ez a nap szép volt.
Épp a céhházba tartottam, mikor egy sziklás terepen kellett átkelnem, nem sok kedvem volt a hegyi túrához, de nem volt sok választásom. Egyik lábamat tettem a másik után, és már vagy fél úton jártam, azt úgy döntöttem pihenek egyet. Leültem az egyik sziklára és elmajszoltam némi finomságot, majd jóllakva meghúztam azt az üveg vizet, amit magammal hordtam.
Kissé elszenderedtem és nem sok kedvem volt az út folytatásához, így elkalandozott a tekintetem és a festői kilátás csodálásába kezdtem. Aztán egyszer csak az egyik hatalmas szikla tövében egy narancs valamit pillantottam meg. Közelebb osontam és láttam, hogy valami állat farka az, nagy ritkán lát az ember narancssárga bundájú állatot a vadonban. Gondoltam miért is ne, elkapom. Cselesen közelebb settenkedtem, a farok folyamatos fel-le mozgásban volt, így szépen kivártam, aztán a kellő pillanatban odakaptam és kirántottam.
Először csak pislogtam mikor az ismerős exceedet fejjel lefelé lógva megpillantottam, igaz ő is meglepett ábrázattal nézett rám.
- Teszel le! - parancsolt rám mogorván.
- Nicsak, ez Tango! - mosolyodtam el, majd mint valami játékot elkezdtem forgatni a farkánál fogva. - Akkor Tabu is itt lehet a közelben.
Ahogy elhagyták ezen szavak a számat, Tabu lépett elő a szikla árnyékából. Szemei oly mértékű dühöt sugároztak, hogy akár ott helyben megölt volna velük. Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el.

Azok a dühös, szúrós szemek egészen a szívemig hatoltak, s már-már ki akarták vájni.
- JONATHAAAAN! - ordított tiszta erőből, ami oly mértékben meglepett, hogy hirtelen elvesztettem a koncentrációmat, Tangó farka kicsúszott a markomból s messzi repült. Szerencsére több kárt nem tettem benne, hisz egyből aktiválta mágiáját és szárnyait kiterjesztve a levegőben maradt.
- Mushroom Magic, Nocturnal Darkness! - szólal meg az exceed és hirtelen furcsa fekete fejű gombák nőnek ki a földből, majd a semmiből minden elsötétült. Semmit sem láttam, s oly készületlenül ért, hogy hirtelen fel sem eszméltem, hogy Tabu támadni készül. Nem igazán akartam harcolni a lány ellen, jobban szerettem volna magam mellett tudni. Fentről jött a csapás, torkomat elkapva lökött ki az árnyék sötétjéből, aztán a levegőbe emelte tehetetlen testem, s a földre vágott. Kissé kábán feküdtem ki, közben ő hasamra csücsült és mélyen a szemembe nézett:
- Engem kerestél, hmm?
- Ööö, izé... Tabuka, nyugi. Nem áll szándékomban veled harcolni - mosolyodom el, de ő ezt nem igen tolerálja és arcán ördögi mosoly jelenik meg. Hirtelen ökleivel kezdte sorozni a fejem, néhány elől ki tudtam térni, de a legtöbbjét nem sikerült kikerülni és a fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett.
- Bváfj, kférlefk! - csak ennyi csúszott ki.
Minden erőmet bevetve keltettem szeleket, hogy kicsusszanjak alóla. Végül sikerült, s ő seggre huppant. A levegőben maradtam, hogy tartsam a távolságot. Elvégre távolsági támadásaim vannak csak, bár a lány is büszkélkedik ilyenekkel.