Rohandar Blacksteel familiáris pályázata

/Nos, a történet fő része változatlan, mindössze a végét írtam át, mely szerint most egy sima farkastojást kapok./

Faj: Állat familiáris (Farkas)
Név: Froozer
Nem: Hím

Történet:

Korán felkeltem, és felöltözve máris elhagytam a léghajó fedélzetét. Egyenesen egy, a sötét sereg által használt búvóhely felé indultam, mivel Ann apja oda hívatott, mondván, hogy lenne egy-két dolog, amit meg akar velem beszélni, valamint lenne számomra egy küldetése, és hát szükségem lenne a pénzre ez nem tagadás.
Utam gyors és zökkenő mentes volt. Könnyedén megtaláltam az információk alapján a létesítményt is, így semmi sem állhatta utamat.
- Végre megérkeztél! – üdvözölt.
- Elnézést, hogy megvárakoztattam. – mondtam szintén átugorva a köszönést.
- Ugyan, oda se neki, de térjünk a tárgyra! Lenne egy megbízásom a számodra, és a jutalmad sem lenne akármi, már ha végrehajtod a feladatot, és el is fogadod persze. – mondta sejtelmesen.
Kezdett érdekelni a dolog, így hát faggatóztam kicsit:
- És mi lenne az a bizonyos jutalom? – érdeklődtem.
- Mindent a maga idejében, de biztosíthatlak, ha netán nem tetszik, meg fogunk tudni állapodni pénzben is. – mondta a megnyugtatásom végett.
- Rendben van, és mi lenne a dolgom? – kérdezősködtem tovább.
- Ó, semmi különleges, csupán le kéne vadásznod egy fickót, aki jelenleg önjelölt hőst és felszabadítót játszik. Rosszat tesz az üzletnek. A fejébe vette, hogy felkutat engem, és megöl. Már minden el van rendezve, az másik bázisom felé tart néhány tucat harcosával. Menj oda és öld meg. Ennyi lenne az egész. – fejtette ki a dolgot.
- Az embereivel mi legyen? – tudakozódtam tovább.
- Az lényegtelen, tégy velük ahogy akarsz.
- Értettem. – mondtam, majd miután elmondta, hogy hol is van az a bizonyos bázis, gyorsan odasiettem.
Szerencsém volt, még előbb érkeztem, mint a célpontjaim, így hát volt időm kissé felmérni a terepet. Egyetlen teremmel rendelkezett a hely, a falai masszívak voltak, kőből épültek. Egy két szárnyas tömör fa ajtón keresztül lehetett bejutni. Ez egész teljesen üres volt, rajtam kívül egy lélek sem volt ott.
Már égtem a vágytól, hogy kicsit kipróbálhassam néhány új mágiámat is élesben, így nehezen telt a várakozás, de szerencsére legfeljebb egy fél órát kellett várnom, mire halk, lopakodó léptek hangját hallottam.
- Tehát nem akarnak idő előtt feltűnni mi? De ebben a csendben lehetetlen elbújnotok előlem. – gondoltam.
Nem kellett hozzá sok, hogy egy nagy csatakiáltás közepette betörjék az ajtót, és nagyjából harminc fegyveres özönlött be, élükön a vezérrel. Pillanatok alatt felállítottam a csontbörtönömet, és nagyjából egy tucatnyi harcost csapdába is ejtettem. Ezek után megidéztem a tizenöt hullámat, így már közel kiegyenlített lett volna a harc, csak éppen ez én embereim már nem igazán tudtak meghalni.
- Végezzetek minddel! – adtam ki a parancsot, magam pedig kissé hátrébb sétáltam, és egy korhadozó széken helyet foglalva szemléltem az eseményeket. Néha egy-egy tör, vagy egyéb fegyverdarab el-elrepült felém, de elegánsan elhajoltam előlük, és mint a kisgyerek a cirkuszban, élveztem az előadást.
A vezér néhány emberével már éppen menekülőre fogta volna, de ezt persze nem hagyhattam.
- Dark Delete! – használtam fel a mágiámat, melynek hatására a nyolc menekülő ellenfélből négyen a földre estek, őket a hulláim gyorsan utol is érték, és végeztek is velük.
- A fenébe, így meg fognak lépni! – zsémbelődtem, és gyorsan egy dárdát teremtettem, melyet elhajítottam.
Teli találat! Sikerült a célpontom hátába találnom, és átszúrva a belső szerveit az fájdalmasan felordított, majd meghalt.
- Egész hasznos tud lenni ez a cucc. – gondoltam elégedetten a csontlándzsámra.
A maradék három harcost hagytam elmenekülni, a börtönben levőket pedig kivégeztettem a hulláimmal, majd tovább álltam.

- Feladat végrehajtva. – mondtam, mikor visszatértem az előző támaszpontra, ahol is a megbízó várt.
- Megerőltető volt? – érdeklődött.
- Nem mondanám, csak harmincan voltak. Hárman elmenekültek, de a vezetőjükkel végeztem.
- Értem, ez esetben térjünk is rá a jutalmadra. Tessék! – nyújtott át egy tojást.
- Ez meg mi? – néztem bambán.
- Mint láthatod, ez egy tojás. – mondta viccelődve.
- Azt látom, de mit kezdjek én ezzel? – gondoltam nem igazán szórakozva a poénon. – Igen, de mire jó ez nekem? – mondtam ki hangosan is a gondolatomat.
- Ez igen egyszerű: Mindenkinek jól jön egy megbízható társ, aki segíti a harcban. Ez egy farkas tojása. Hidd el nekem, ha megnő, még rengeteg hasznát fogod venni. – biztatott.
- Hát… rendben van. – mondtam beletörődően abba, hogy ez lesz a fizetségem.
- Nem fogsz csalódni benne hidd el! – mondta még egyszer, ami lassan már kezdte azt az érzést táplálni bennem, mint amikor a piaci kofák megpróbálják a selejtes áruikat rásózni a szerencsétlen, gyanútlan vásárlókra.
- Rendben, megértettem. – mondtam kissé zavarosan, mivel nem igazán tudtam mire fel a nagy tukmálás.
Eltettem a tojást, majd lassú léptekkel távoztam a helyszínről.
- Talán tényleg hasznomra lehet. – kezdtem közben megbarátkozni a gondolattal.