A szellemjárta Kastély!

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Kedd Aug. 10, 2010 9:14 pm

Lassan, de biztosan kezdett el gyűlni a tömet. Látszólag mindenkinek imponált a hatalmas összeg, amit a misszió elvégzéséért fizetnek, de sajnos így már olyan lesz, mint egy kisebb küldetés, elvégre szét kell osztani közöttünk a pénzt. Ezen gondolkozva nagyot szippantottam az ajkaim között lévő dohányrúdból, s a jelenlévő mágusokat néztem. Voltak erősebbek és gyengébbek egyaránt, ám szinte mindenki ismeretlen volt számomra. Egyedül Takeshit ismertem fel a tömegből, de nem volt kedvem elmenni odáig és üdvözölni, hiszen kora reggel a baromságaitól csak megfájdulna a fejem. Hamarosan egy srác zuhant köreinkbe egy kamikaze akció végeredményeképp.
~ Semmi pánik? Ha valakiért, akkor érted nem aggódnék. – vigyorodtam el gonoszan, majd a többi varázsló arcát fürkésztem. Meglehetősen frusztrált, hogy senkit sem ismerek, de nem volt mit tenni, túl kellett lépnem ezen. Végül befejeződött a folyamatos érkezési sorozat, valószínűleg mindenki megjött, aki részt akart venni ezen a megbízáson. Összesen tizenegyen gyűltünk össze. Fejemben azonnal osztogatni kezdtem a kiírt jutalmat, s rá kellett jönnöm, hogy még így is elég szép summa üti a markomat, ha túlélem és sikerrel teljesítem a missziót. Persze azt nem számoltam bele, hogy esetleg elhalálozik valaki, de ha így lenne, akkor még inkább felfelé emelkedni a fizetségem. Már mindenki jelen volt, kivéve a megbízónkat, látszólag nem sieti el a dolgot, ám neki hála most végre időm nyílt alaposabban megnézni ezt a kastélyt. Ha a leírásban nem szerepelt volna az, hogy egy ősi épületről van szó, akkor azt hinném, hogy a közel múltban épült. Falai nem omladoznak, zászlói szinte újak, csak az épület oldalán felfutó növény bizonyította az ellenkezőket.

Kihasználva a maradék időmet egy biccentés kíséretében az egyik közeli fa felé indultam, majd egy ásítás kíséretében letelepedtem a tövébe. Lehetséges, hogy hülyének fognak emiatt nézni, de nem érdekel; Alice-nek hála ma sem aludtam semmit, és hogyha ez így folytatódik, akkor Lord Ash’Argaroth röhögve fog kiszabadulni a testemből. A számban lévő cigit eközben mutató- és középső ujjam közé fogtam, s kivéve két ajkam közül elnyomtam, majd zsebre dugtam a csikket. Több tíz perc telhetett el, és még mindig semmi. Úgy tűnt csak valami átverés volt ez az egész, ám ekkoron leeresztették a függőhidat. Alice azonnal mellém lépett, s karomnál fogva kezdett el ráncigálni. Eme cselekedetére óvodásokat megszégyenítve kezdtem el ficánkolni és megpróbáltam kiszabadulni fogásából, ám csak nem sikerült. Morcosan hümmögtem egy sort, majd feltápászkodva a földről elindultam a kastély bejárata felé.
- Öhh… - próbáltam meg valami értelmeset mondani Alice-nek, ám csak ennyire futotta. Inkább megadóan sóhajtottam egyet, s a lány bal oldalán beléptem a kapun.

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Hétf. Aug. 16, 2010 3:02 pm

Felszólítom Takeshi Gakuro-t, hogy postoljon, vagy ki kell hogy rakjam a küldetésből!

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Hétf. Aug. 16, 2010 3:36 pm

Takeshi Gakuro úgy döntött itt hagyja az oldalt ezért a küldetésből is kikerül, a többiek folytassák ahogy eddig, Sophy Walterrel következően.

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Szomb. Aug. 21, 2010 4:59 pm

Az édes ismeretlenség átka, hogy nehezen kezdek beszélgetést akárkivel is, még jó, hogy hívtam Adamet is, különben most némán állnék messze a tömegtől, s bámulnék magam elé. Aztán meg csak kullognék mögöttük méterekre, s azt hinnék, hogy én vagyok a szellemek egyike, s az erősebbek azonnal el is intéznének a mágiájukkal. De, így most jobb, most némán állok a tömegtobzódás szélén pár lépésre Adam-től, s hallgatom, ahogy néha beszélgetnek a többiek. Neki voltak már köztük ismerősei, és én is láttam olyanokat, akik a mi klánunkból érkeztek ide. Azonban többen voltak azok, kiket nem ismertem. Az egyik férfi, ki a klánunk tagjának mondhatja magát, nagybőgőjével hátán lépkedett felénk, majd odaérve hozzánk köszönt, s bemutatkozott a maga által Kitamura Kazuhironak nevezett fiú. Egy óvatlan pillanatban csörtető, puffanó, és nyögdécselő hangot hallottam valahonnan a kastély teteje felől, majd meglepetten bámultam az elénk hulló fiatalembert, kit én még ezelőtt nem láttam egyáltalán. Pontosan kis csapatunk közepébe hullott, így többek között én is érdeklődve bámultam a fiút. Pár pillanat alatt átment fájdalmasból, magyarázkodóba, mialatt bénaságát próbálta leplezni előttünk. Még mielőtt elkezdhettem volna állapotáért aggódni, magyarázatába belecsempészte, hogy „Jól vagyok.”, amitől hamar megnyugodtam. Később, de szinte velünk egyszerre érkeztek még többen, kik minden bizonnyal mágusok, sőt, hol biztosra veszem, hogy mindenki az. Csillagmágus lévén egy kicsit hátrányban éreztem magam.
~ Egész szép kis csapat verődött itt össze. ~ Gondoltam magamban, miközben egy mosoly ragadt a számra. Tényleg olyan, mintha odaragasztották volna. Az előbbi lehangoltságom a sok ismeretlen miatt, hamar elszállt, és felváltotta az az energikusság, amivel belevetettem magam nem oly’ rég a felkérésbe.
Egy fekete hajú lány körbe járt mindenkit, hogy bemutatkozzon, s mikor hozzám ért, én is elárultam becses nevemet, mellyel megtörtem az engem körülvevő csendet.
- Szia. Engem Sophynak hívnak. – Mondtam barátságosan, ám pár pillanat múlva már távozott társaságomból, egyenesen a többi ismeretlen felé, hogy bemutatkozzon.
Aztán újra csend lett. Sokan a környező fák töveiben akarták megvárni a felkérőnket, ki eddig még meg sem jelent. Míg nem szándékozik előbújni valahonnan, úgy gondoltam kicsit szétnézek, hátha, de semmi. Jeleztem Adamnek, hogy egy kicsit elmegyek, aztán nagy léptekkel körbejártam az épületet. Az ódon falakon borostyán szőtte be, a hatalmas tornyok tetejéig felfutott, s csak néhol hagyta szabadon a fal valóját. Egy-egy ilyen helyen látszott, hogy fiatal maga az épület, s csak a növényöltöny mutatja öregnek. Nem olyan messze tőle, vízcsobogást hallottam, s sikeresen meg is láttam a folyót, amit eddig észre sem vettem, pedig igen is ott volt a kezdetektől. A felkérésen az állt, hogy „újonnan vett” így talán, a szellemeknek hála, még maga a megbízó sem ismeri ki magát az épületen. Kicsit nehéz dolgunk lesz szerintem, mivel amilyen hatalmasnak látszik kívülről, biztos rengeteg szoba, folyosó kap helyet benne, én pedig hajlamos vagyok az eltévedésre is. Alig egy fél óra alatt körbe sikerült néznem a hatalmas telken, vagyis csak a kastély körül, mert mögötte végeláthatatlan kert terült el, amit nem volt kedvem átbóklászni. A kis csoporthoz visszatérve, már mindenki frusztráltan várta a megbízó feltűnését, mert már nagyjából egy órája csak rá várunk. Végül a Kastély függőhídja önállósult, s kitárult előttünk. Adamre tekintve, ki csak pár lépéssel távolabbról figyelte az eseményeket, úgy döntöttem be megyek, akármi is fog odabenn várni rám.

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Kedd Aug. 24, 2010 12:21 pm

Felszólítom Adam Scytheblue-t, hogy haladéktalanul postoljon, máskülönben ki lesz rakva a küldetésből!!!

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Kedd Aug. 24, 2010 2:46 pm

Lassacskán mindenki összegyűlt, legalábbis reménykedtem benne, hogy azért nem leszünk még ötvenen, hisz már így is elegendő mágus jelent meg. Minden esetre nagy szerencsémre nem volt mindenki idegen, ezért egy kicsit még örültem is. Némelyek igen különleges belépőt választottak megjelenéskor, hát az ilyeneken tudtam egy jót mosolyogni, viszont annyira nem érdekelt.
~ Érdekes. Szerintem ennyi ember elég feltűnő, még egy efféle épület belsejéből is. Tehát, már a megbízónknak észre kellett volna minket vennie, vagy ha mégsem, akkor elég bamba fickó lehet. Különben meg annyira rémültnek tűnt annak a plakátnak az alapján, akkor meg miért?... Áh, nem értem. Csak azt tudom elképzelni, hogy történt vele valami. Na tessék, már megint ez a pesszimista hozzáállásom, mert mindig rosszra számítok. De sajnos én is nagyon jól tudom, az élet nem habos torta, amennyiben meg tényleg szellemekről van szó, nyilván nem szeretnék kiűzetni magukat erről a helyről. Talán elkapták az ipsét, aki szétszórta a felhívásokat?~ merengtem, mialatt megvakartam az államat. Szemhéjaimat félig összehúzva, gondolkodó mimikával bámultam az egyébként stílusos létesítményt. Töprengéseimből Sophy rázott fel, aki közölte, elmegy körültekinteni a terepet.
- Rendben van, addig én itt várok.- szóltam oda neki nyugodt és kellemes hangon, majd újból végigtekintettem a társaságon. Mindannyian egyéni arcok voltak, ezt nem is lehetett volna tagadni. Ez idő alatt szerény személyem levágta magát az útra, s hátrafeküdt a kövön, miközben a mozgó felhőket bámulta. Szemeim sarkaiból azért még utánanéztem Sophynak, valamint a többieket is észrevétlenül figyeltem. Volt már dolgom olyan lényekkel, amik nem egészen lettek volna nevezhetőek emberi eredetűnek, noha természetfeletti jelenségekkel még nem küzdöttem meg. Odaszóltam Kazuhironak is:
- Te Kazu! Szerinted mégis milyen módon tudna egy ember harcolni egy szellemmel? Mivel, nekem az a véleményem, esetleg tárgyalhatnánk is velük. Tudod, nekem nincs igazán sok kedvem felbőszíteni egy már így is haragos lepedőembert...
Miután kinyilvánítottam véleményemet, lecsapódott a függőhíd, a hely ajtaja meg magától kinyílt.
- Csodás... Pont az ilyenek miatt nem lettem szellemirtó.- vakartam meg a tarkómat, ezt követően lábra pattantam. Sophy rám nézett, mielőtt behatolt volna, én pedig egy mély bólintással jeleztem neki, hogy követtem. Félelmet nem igazán éreztem, sokkal inkább kíváncsiságot, persze az izgalom ott lappangott bennem.

// Ezer bocsánat, elég sok dolgom volt, többször nem fog előfordulni!! T_T //

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Pént. Szept. 03, 2010 5:09 pm

Elnézést kérek minden résztvevőtől a késlekedésekért , Deniel L. Alkaera személyesen szólt nekem, hogy elhagyja az oldalt, ezért megkérem a sorban következőt, hogy folytassa a postjával a történetet.

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Szomb. Szept. 04, 2010 6:12 pm

Ahogy betoppantam és mindannyian összegyűltünk a társaság kezdett csoportosulna vagy épp magányosan elhúzódni. Feltűrtem a ruhám ujját, aztán neki álltam ismerkedni. Odasétáltam először a nagyobb csoportokhoz és beköszöntem.
- Helló, Reigen vagyok!
Lehet pont nem a beszélgetés közepén kellett volna megejtenem, mert senki nem reagált rá. Azonban nem adtam fel, gyorsan tovább léptem a másik csoporthoz.
- Helló, Reigen vagyok!
Itt sem érkezett válasz. Más ilyenkor már feladta volna, de nem én. Tovább mentem a magányosabb félékhez és próbálkoztam a „Helló, Reigen vagyok” féle kezdő ismerkedéshez, de hol aludt az illető, hol pedig a gondolataiba mélyedt és nem válaszolt. Nem sok lehetőségem volt már. Becéloztam egy halványkékhajú lányt és utolsó reményként neki kezdtem.
- Helló, Reigen vagyok! – mondtam neki integetve, széles vigyorral az arcomon. A lány először megszeppenve bámult rám aztán kibökte:
- Én meg Leena, szia. – mondta mosolyogva – Te is a megbízásra jöttél?
- Igen! – feleltem neki tarkóra tett kezekkel nevetve – Egyenesen a Quatro Cerberus-ból! És te? Gondolom, te is a megbízás miatt vagy itt.
- Igen, de nem a Quatro Cerberus-ból – feleli mosolyogva.
- Azt mindjárt gondoltam. Csodálkoztam is volna, ha igen. Akkor téged honnan szalajtottak?
Leena fülig vörösödve nézett rám, aminek az okát nem értettem.
~ Valami rosszat mondtam volna?
- A…a Dragon Fang-ből…
- Hmm, Dragon Fang? Még nem is hallottam róla. Jó hely?

Tárgy: Re: A szellemjárta Kastély! Hétf. Szept. 20, 2010 7:37 pm

Ezt a küldetést a játékosi inaktivitás és egy másik tényező miatt lezárom! De azért, hogy lássátok értékelem munkátokat, mindenki kap tőlem jutalomként 100 VE-t valamint 1000 gyémántot!

» A szellemjárta kastély!
» Magánküldetés: A Darkenhoff kastély