Rohandar Blacksteel - Strago Rhelm

/A pályázat értelmében a familiárisom megtanulja a következő mágiákat: Lighting Magic / Villám Mágia / , Lighting Bolt / Villámcsapás / , Lighting Ball / Villám Labda / , Chain Lightning / Láncvillám / , valamint átkerül tőlem Straog-hoz 200.000 gyémánt/


Miközben éppen egy munkára igyekeztem, Froozerrel az oldalamon, a városka utcáján ismerős arcot pillantottam meg, és valami azt súgta, hogy köszönnöm kéne neki, így hát meg is tettem:
- Üdv Strago! Már ha nem csal a névmemóriám. – szólítottam meg végül.
- Ahm, feketevas uraság? Minek köszönhetem a szerencsét? Csak nem a baj villámhárítójaként érkezett ön kedves városunkba? – érdeklődött.
- Az a fránya munka, mint mindig. - mondtam távolságtartóan. - Sajnos egy pár hétig ide leszek kötve miatta.
- Ő ki? - kérdezte Froozer, aki mellettem állt.
- Egy ismerősöm. - válaszoltam neki.
- Az ott meg az újdonsült baltacipelőd? Hmm. – méregette közelebbről is.
- Ezt inkább meg sem hallottam. – mondtam morcosan. - Ami pedig őt illeti, ő Froozer. Ő pedig itt Strago. – mutattam be őket egymásnak.
- Szervusz, fagyasztó. Fagyasztó... tud fagyasztani? – faggatott tovább.
- Még nem tud mágiát használni. - mondtam sietve. - Bár hamarosan nem ártana neki valamit tanulnia. - jegyeztem meg.
- És, miféle mágiákat szeretne a bébi terror alkalmazni, hogy riadalmat keltsen minden elképzelhető helyen? – ingerelt egyre tovább.
– Egek, már majdnem el is felejtettem, hogy milyen idegesítő is ez az alak. – gondoltam. - Jaj, szállj már le erről a témáról! - lettem egyre morcosabb a beszólásai miatt. - Egyébként, ha már így megkérdezted, mit szólnál a villám mágiához Froozer?
- Az milyen? - kérdezte.
- Hát... nem tudom, de biztos jó. - válaszoltam kissé zavartan.
- A villámmágia, felettébb csodás, mégis veszélyes, mint, ahogyan azt minden ember tudja, a villám nem feltétlenül egészséges. – fejtette ki nézeteit, miközben egy elektromos labdával játszott, ami tetszett Froozernek, hiszen, kutya vagy farkas, egyre megy, játszani mindegyik szeret.
- Ha gondolod, némi kompenzálásért hajlandó vagyok megtanítani állatkádnak az alapokat, és talán egy kis extrát is. Minden a pénztől függ. Persze, csak, ha akarod. – ajánlotta fel szolgálatait.
- Hmm. Miért is ne! Ami pedig a pénzt illeti, nem lesz vele gond, hiszen úgyis dolgozni jöttem ide. - válaszoltam félvállról. - Ellenben mennyi ideig fog tartani a tanítás? Vagyis, hogyan gondoltad ezt az egészet?
- Ha csak az alapokat szeretné megtanulni a bolyhos barátunk, akkor igen hamar, napok kérdése, persze függ nagyon az állat affinitásától is, és 25000 gyémántot gondoltam, mint jutalék. Nem sok, szerintem. Ha megfelel neked. – mondta ki nyíltan az árat.
- Ha megoldható, az alapnál többet szeretnék neki taníttatni, de rád bízom. – feleltem.
- Nos, legyen, ha két hetet adsz, megtanítok neki mindent, amit tudok, de ez nem lesz olcsó. Az árat majd később is egyeztethetjük. És, ha véletlenül a fizetés elmaradna, akkor a Blue Pegasus tagjai felettébb morcosak lesznek, ami egészségtelen lehet a számodra, hosszútávon. Amúgy meg, nem kell feszengeni.
- Nem mintha bármit is jelentenének nekem a kék pacik, de ne aggódj, fizetni fogok, mivel az üzletben nem ismerek viccet. Akkor két hét múlva ugyan itt. – szögeztem le még egyszer.
- Pf, nagyképű. – hallottam a halk morgást, de inkább figyelmen kívül hagytam.
A két hét leteltével, ahogyan megbeszéltük, visszakaptam a társamat, immáron erősebben, mint valaha, és miután kiegyenlítettük a számlát, Stragot hátrahagyva elmentünk a városból.

Békés, nyugodt sétámat egy hang szakította félbe.... Hmm, talán most nem ezzel kellene elkezdeni, mert a kedves olvasó nem feltétlen fogja érteni, miről van szó. Felkeltem, elmentem sétálni, mert szeretem az ilyen délelőtti sétákat, reggeli előtt preferálva, és eme túrácskámat zavarta meg egy nagyon is ismerős hang. Egy olyan hang, mely kinyitotta félig a bicskát a zsebembe, egy hang, mellyel csak rosszat tudtam párosítani. Felnéztem, és gyanúm beigazolódott.
- Üdv Strago! Már ha nem csal a névmemóriám. – Nem csal, és ha az enyém sem, akkor te vagy...
- Ahm, feketevas uraság? Minek köszönhetem a szerencsét? Csak nem a baj villámhárítójaként érkezett ön kedves városunkba? – Nem értette iróniát hangomban, és megszólalásomban, hisz ő mindenért jöhetett, csak a baj hárítani nem.
- Az a fránya munka, mint mindig. Sajnos egy pár hétig ide leszek kötve miatta. - Nem akartam elképzelni, miféle elvetemült tuskó fogadja fel a gyalogló halált, mint alkalmazott, de nem is akartam az ilyen részletekbe belemenni. Igazából menni óhajtottam, de nagy szám, meg egy kutya szerű lény maradásra kényszerített.
- Ő ki? -
- Egy ismerősöm. - Remélhetőleg nem lesz ennél több.
- Az ott meg az újdonsült baltacipelőd? Hmm. – Jó alaposan szemügyre vettem az állatot, mely valóban a kutyafélék családjához tartozott. Bár korántsem volt akkora, hogy baltákat cipelhessen, de itt a szándék, a szavak mögötti jelentés volt a lényeges.
- Ezt inkább meg sem hallottam. Ami pedig őt illeti, ő Froozer. Ő pedig itt Strago. – Örömmel hallottam, hogy Rohandar zsebében is nyíltak mér a bicskák.
- Szervusz, fagyasztó. Fagyasztó... tud fagyasztani? – Érdeklődtem meg, nehogy aztán, szó szerint, ráfázzak szájalásomra.
- Még nem tud mágiát használni. Bár hamarosan nem ártana neki valamit tanulnia. - Nem bizony. Félve gondoltam bele, mit kell szegény, ártatlan báránynak átélni, ha nem tud semmi hasznosat felnyújtani tulajdonosának.
- És, miféle mágiákat szeretne a bébi terror alkalmazni, hogy riadalmat keltsen minden elképzelhető helyen? – Pengettem tovább idegszálait beszélgetőpartneremnek, akin ez meglátszott, és hallatszott is.
- Jaj, szállj már le erről a témáról! Egyébként, ha már így megkérdezted, mit szólnál a villám mágiához Froozer? - Villám? Azt hiszem...... biztos, jó ötlet ez? Hááááát, itt most belső háborút kell lerendeznem, másodpercek leforgása alatt.
- Az milyen? -
- Hát... nem tudom, de biztos jó. - Ohó, szóval a hullaemelgetéshez ért, de a primitív elemek manipulálásához már nem? Ideje megmutatni, hogy mit is tudok.
- A villámmágia, felettébb csodás, mégis veszélyes, mint, ahogyan azt minden ember tudja, a villám nem feltétlenül egészséges. – Mondta, tudálékosan. Annyira, hogy az már engem is visszataszított, és elhatároztam, hogy nem reggelizem, büntetésképp. Közben egy villámból farigcsált golyóbissal játszadoztam, dobáltam egyik kézből a másikba, zsonglőrködtem, egyszerre többel, ami az állatkának felettébb tetszett. - Ha gondolod, némi kompenzálásért hajlandó vagyok megtanítani állatkádnak az alapokat, és talán egy kis extrát is. Minden a pénztől függ. Persze, csak, ha akarod. – Ha már a cirkuszban nem tudtam kamatoztatni eme tudásom, legalább hadd sajtoljak ki némi hálapénzt, még, ha olyasvalakiről is van szó, akinek az oldalán nem éppenséggel szerencsés egy állig felfegyverzett állatot látni.
- Hmm. Miért is ne! Ami pedig a pénzt illeti, nem lesz vele gond, hiszen úgyis dolgozni jöttem ide. Ellenben mennyi ideig fog tartani a tanítás? Vagyis, hogyan gondoltad ezt az egészet? - Ezt is nekem kell felvázolni? Végül is, én vagyok a tanár, amíg ő fizet, addig nekem gondolkodnom kell.
- Ha csak az alapokat szeretné megtanulni a bolyhos barátunk, akkor igen hamar, napok kérdése, persze függ nagyon az állat affinitásától is, és 25000 gyémántot gondoltam, mint jutalék. Nem sok, szerintem. Ha megfelel neked. – Persze, csak az alapokra. Ha valami speciálisat is akar, az már többe fog fájni.
- Ha megoldható, az alapnál többet szeretnék neki taníttatni, de rád bízom. – Értem, akkor ideje mindent feltenni egy lapra.
- Nos, legyen, ha két hetet adsz, megtanítok neki mindent, amit tudok, de ez nem lesz olcsó. Az árat majd később is egyeztethetjük. És, ha véletlenül a fizetés elmaradna, akkor a Blue Pegasus tagjai felettébb morcosak lesznek, ami egészségtelen lehet a számodra, hosszútávon. Amúgy meg, nem kell feszengeni. - Kecsegtettem neki a kellemes kilátásokat. Nem sikerült meghatnom, ami riasztó volt, de ő már csak ilyen: riasztó és bosszantó.
- Nem mintha bármit is jelentenének nekem a kék pacik, de ne aggódj, fizetni fogok, mivel az üzletben nem ismerek viccet. Akkor két hét múlva ugyan itt. – Aztán nehogy elszállj önmagadtól.
- Pf, nagyképű. – Mondtam orrom alatt, mikor elfordult, és odébbállt.
Fel volt adva a lecke, nekem is, és a fagyasztónak is. Megtanult mindent, amit szerettem volna, meglepően hamar tanult, amit minden bizonnyal fiatal kora, és kíváncsisága is megkönnyített. Mikor visszaadtam a gazdának megharapdáltuk egymást néhány keresetlen szóval, majd nálam hagyta tárcájának egy részét. 200.000 Gyémántot.