Geraud

Név: Geraud
Nem: Férfi
Életkor: 20 éves
Jellem: Kedves, másokért bármire képes, még az idegeneken is segít és a legfontosabb imád harcolni.
Kinézet: 175 cm magas, szálkásan izmos fiatalember, akinek közepesen hosszú fekete haja van. Ruházata egy sötét pólóból, egy még sötétebb nadrágból és egy fekete bakancsból áll, így megjelenése nem sugall semmi jót. Kezét ujjatlan bőrkesztyű fedi.
Mágia: Elemi mágia - Jég
Céh: Fairy Tail
Felszerelés: Csak a ruházata, egy levél a mesterétől és egy medál, ami a levélhez volt mellékelve. A medál egyik oldalán lángot formáló faragás látható még a másikon egy hópihét.

Az Ice Make: Lance nevű varázslatot, szeretném a kezdőpénzből még itt az előtörténetben megtanulni. Kérdeztem Natsut, azt mondta, hogy lehet, már mások is éltek ilyen lehetőséggel.

Előtörténet:

* A kezdet *

A nap magasan járt az égen, jelezvén a fáradt utazóknak, hogy dél közeleg, lassan kezdhetnek készülődni az ebéd elköltéséhez és az erdőt, a mezőt és még a havas hegyeket is elárasztotta, barátságos meleggel, hogy ezzel is jobbá tegye a szerény ételt, ami osztályrészül jut a vándoroknak. A nap melengető hívásának szinte minden fáradt utazó eleget tett, csak egy kisfiú nem, aki kopott, néhol szakadt ruhájában, a havas északi vidéket járta, mit sem törődve az idővel, monoton lépkedett előre, és közben próbálta elfojtani a könnyeit, amiket a magány okozott. Ugyan is ennek a fiúnak nem volt senkije és semmije, azt a pár ruhát leszámítva, de azoktól, még ha akart se tudott volna megszabadulni, mert olyan rossz állapotban voltak, hogy a kutyának se kellettek. A gyermek egész nap a hóban bolyongott, és mikor esteledni kezdett csak annyira állt meg, hogy egy dombra fölkapaszkodva körbe nézzen, menedék után kutatva. Eddig ugyan szerencséje volt, mert minden alkalommal talált magának egy házat ahol megszállhatott éjszakára és néhol még ételt is adtak neki, de ezen az estén még csak egy aprócska barlangot sem talált, így még jobban elszomorodva vágott neki a sötétségnek. Alig tett pár lépést, mikor valami recsegni kezdett, majd pár pillanat alatt egy üregben találta magát, amit ellepett a hó és pár gally. Az üreg, vagy is inkább gödör a jó szó rá, mert szögletes volt, és emberi kéz nyomati viselte magán, valamelyest megvédte a fiút a széltől és némi biztonságot nyújtott neki a vadonban élő állatoktól, de a hideg itt még jobban érte és alig egy negyed óra alatt már majdnem teljesen átfagyott és az se javított a helyzetén, hogy egyre nehezebbé váltak szemhéjai, míg végül lecsukódtak. Egy ideig még érezte a hideget, de végül felváltotta valami meleg érzés.

* Ki mentett meg? *

A fiú mikor kinyitotta a szemét, a fagyott föld helyett, fehérre meszelt falakat látott, és a hideg, hó és ágak alkotta pihenőhelyet felváltotta egy kellemes, puha, meleg ágy. Hirtelen fel se fogta mi történt, de mikor ráébredt, hogy nem otthon van és az elmúlt hónap nem álom volt, hirtelen kivágódott az ágyból és fürkésző tekintetével, vizsgálta át a szobát.
A fal, ahogy már említettem hófehér volt, szemben az ággyal pár ablak díszítette, a fekvőhelytől bal oldalra volt az ajtó. Az ablakoktól jobbra lévő falat eltakarta pár hatalmas fából készült szekrény. A szoba közepén egy asztal állt, amit oldalról egy fotel támogatott. A fotelban pedig egy szürke szakállú, idős ember ült, aki egy szürke palástot viselt, kezében pedig egy bögre volt, amiből valami italt szürcsölt. Mikor észrevette a fiút, intett neki, hogy lépjen közelebb, majd oda nyújtotta neki a másik bögrét, ami eddig az asztalon pihent.
- Igyál, igyál! – biztatta a fiút, aki alig mertre a szájához emelni a bögrét. – Na, ne félj, hidd el jó tesz. Így is csoda hogy túlélted. Már lassan egy hete, hogy csak aludtál az orvos, aki szinte minden nap eljött, azt hitte nem fogsz felépülni, de úgy látszik erős szervezeted van. – mondta az öreg kellemes, békét és nyugalmat sugárzó hangon.
- Na, most hogy megittad, mond el kérlek, hogy hívnak, és hogy kerültél ide? – kérdezte, mikor a fiú befejezte az ivást.
- A ne…nevem Ge…Geraud! – egy pillanatra abba hagyta és erőt vett magán. A szüleimet keresem. Tudja nemrég volt egy balesetünk, rossz bácsik elrabolták a vonatunkat és – egy pillanatra abba hagyta, mert előtörtek a könnyei, de ismét összeszedte minden erejét és tovább folytatta. – … és a szüleim, mikor megállt a szerelvény, amiben utaztunk kilöktek a vonatról és utána… – ismét elhallgatott és nem is folytatta.
- Mi történt utána? – kérdezte az öreg, mikor észrevette a fiú habozását.
- Egy hatalmas fényt láttam, utána pedig deszkák alatt ébredtem és a vonat pedig eltűnt, már nem volt ott. A szüleim biztos nem vettek észre a deszkáktól és azért hagytak ott, de már nagyon aggódnak értem és ők is keresnek már. Biztos vagyok benne! – kiáltotta, Geraud és egy ideig még küszködött a könnyeivel, de végül utat engedett nekik.
- Tudod, ha folyamatosan vándorolsz, akkor a szüleiddel lehet elkerülitek egymást, miért nem maradt itt és akkor biztos könnyebben megtalálnak. – mondta az öreg, hogy vigasztalja a fiút, de tudta jól, hogy a szülei azért lökték ki a vonatról, hogy legalább neki ne essen baja és az a fény egy robbanás volt, ami valószínűleg mindenkit megölt azon a szerelvényen.
- Nos az én nevem Gregor és… félbeszakította egy halk puffanás, ami azt jelezte, hogy a fiú ájultan esett össze.
- Látom kifáradt a tested, mire leküzdötte a betegséget, de ez így van jól, pihenj csak. – jegyezte meg halkan, miközben felvette a földről a fiút és az ágyba rakta.

*Másnap*

Mikor Geraud felébredt, a nap már erősen betűzött az ablakon, ezért gyorsan kipattant az ágyból, aminek hatására kicsit meg is szédült, majd mikor elmúlt a kábasága, elindult, hogy felmérje a terepet. A ház kétszintes volt, az emeleten két szoba és egy fürdőszoba, a földszinten pedig az ebédlő, a nappali és a konyha foglalt helyet. A ház mellett egy kis fészer állt, ami előtt egy farönk és pár összevágott fa állt. Az udvarról, és a fészer előtti részről el volt takarítva a hó, de a kerítés túloldalán és a hátsó kertben is mindent fehérre festett. A bejárati ajtó mellett lévő fogason ott lógott a szakadt kabátja, amit még pár héttel korábban kapott az egyik háznál, egy kedves idős hölgytől. Magára öltötte a kabátot és kilépett az udvarba. A ház mögötti részen egy domb takarta el a kilátást, de mikor Geraud felmászott rá megpillanthatta a közeli falut. Épp el akart indulni, hogy felfedezze, mikor valaki hangos kiáltással jelezte, hogy haza ért. Mivel nem az öreg hangját hallotta, így kicsit félénken, de végül visszatért a lakásba, ahol megpillantott egy férfit, aki az öreggel beszélgetett a nappali kellős közepén. Látszott rajtuk, hogy örülnek egymásnak és épp ezért úgy döntött, hogy nem is zavar és elhagyja a házat, mikor az öreg oda szólt neki, hogy jöjjön közelebb.
- Geraud, ő itt a fiam Roland. Ő talált rád, miután bele estél abba a gödörbe. – Geraud egy ideig nem tudta mit mondjon és csak csöndben állt, majd végül halkan kinyögött egy köszönömöt, amit Roland egy mosollyal fogadott, majd visszafordult az apjához, hogy a korábbi beszámolóját folytassa. A következő párbeszédet felesleges lenne leírni, mert semmi jelentősége nincs, csak azt mesélte el az apjának, hogy a Fairy Tailesek megint micsoda felfordulást okoztak, és, hogy sose tanulnak a hibáikból, amin az öreg egy jót mosolygott. Mikor befejezték a beszélgetést Roland, aki eddig a szoba közepén állt és jobb vállára volt terítve egy köpeny, most ledobta azt egy szék támlájára és így láthatóvá vált a vállán lévő furcsa tetoválás, ami felkeltette Geraud érdeklődését, de nem mert rákérdezni, hogy mi az, így inkább az öreg után ballagott.
- Elnézést, mi az a folt Roland vállán? – bökte ki végül, mikor beérte az öreget.
- Az egy céh jel, egy olyan tetoválás, amit azok kapnak meg, akik belépnek abba a céhbe, aminek az a jele.
- Mik azok a céhek? – Geraud kérdésére Roland kezdett választ adni, aki ekkor lépett be az ajtón.
- A céh egy olyan hely, ahol olyan emberek gyűlnek össze, akik mágiát használnak. Barátkoznak, jól érzik magukat és olyan emberek problémáit oldják meg, akik nem tudnak használni mágiát. Persze mint mindennek ennek is van egy sötét oldala, mert nem csak olyan céhek léteznek, amik jó dolgokat tesznek, hanem olyanok is vannak, akik rossz dolgokat tesznek azért, hogy legyen pénzük. – Geraud figyelmesen hallgatta a választ, majd egy ideig elgondolkozott.
- Mágiát bárki tud használni?
- Mindenkiben ott van, csak nagyon kevesek tanulják meg használni. A mágia használata nem egyszerű, de megtanulni még nehezebb…
- Ha gondolod taníthatok neked valamit, de ne gondold, hogy csak mert kicsi vagy fogok bánni veled, mint egy herceggel. Nos, mit mondasz? – vágott bele az öreg szövegébe.
- Rendben! – válaszolt határozottan Geraud.

* Ice Make *

Egy hónap eltelt mióta Geraud az öreghez és Rolandhoz szegődött, és attól kezdve nap, mint nap szorgalmasan tanul, hogy egyszer jó mágus legyen belőle. Sajnos mestere, csak keveset tudott a tanítvány mellett lenni, mert el kellet mennie dolgozni a barátaival. Így az a hónap alatt Geraud szinte csak annyit tudott meg, hogy amit tanulni fog az a jég elemi mágia. Persze az öreg Gregornál porosodott pár könyv, ami a mágiával foglalkozott, de ezek nem voltak hasznára, főleg így, hogy még használni se tudta a mágiát, ennek ellenére minden könyvet átolvasott, ha kellett, akkor többször is. Így hát az első hónap végére szert tett egy kisebb elméleti tudásra, de gyakorlatban egy percet sem használta. Mikor elkezdődött a tanulás második hónapja, már fele olyan érdeklődést sem mutatott a mágia iránt, mint előtte és napról napra, ahogy telt az idő egyre jobban alább hagyott ez a kevéske megmaradt érdeklődés is. Végül a második hónap végére, már nem is foglalkozott a mágiával. Míg végül egy napon Gregor egy levelet kapott, a fiától, amiben megírta, hogy pár hét múlva végre haza tér, és pár társát is magával viszi, és ha már ott lesznek, akkor megtanítják Geraudnak az jég mágia legfontosabb varázslatát. Az öreg vidáman újságolta el a nagy hírt Geraudnak, de ő már nem foglalkozott vele úgy igazán.
Az a pár hét olyan gyorsan eltelt, hogy az öreg észre sem vette, de már a nyakán volt a fia meg másik négy suhanc. Aznap amikor megérkeztek, egy kisebb bulit csaptak a faluban lévő kocsmába, ahova magukkal vitték a fiút és Gregort is és egész este vígan, mulatoztak, iszogattak és kalandos történeteket meséltek, szörnyek, banditák legyőzéséről és olyan esetekről ahol fiatal gyerekeket mentettek meg és adták vissza a családjuknak. Ez utóbbi történet, valószínűleg csak légből kapott volt, mert még az ünnepség előtt Gregor elmondta Roland-nak, hogy a kis Geraud már teljesen elvesztette minden hitét és érdeklődését a mágia felé.
Éjfélt ütött az óra, mikor a víg társaság elhagyta a kocsmát és elindultak hazafelé. A sors fintora, hogy ugyan ebben az időben, a közeli erdőből egy csapat bandita indult meg a falu felé, hogy kedvüket leljék a randalírozásban, és balszerencséjükre, ugyan azon az úton indultak el, mint Geraud és barátai. Így végül a falutól kicsit távolabb, úgymond a semmi közepén, egy hóval borított kis mezőn a két csapat találkozott. Az öt mágus, bár ránézésre tudták, hogy kikkel van dolguk, a fiú és az öreg miatt, nem foglalkozott velük, de sajnos a banditák nem mérték fel a helyzetet kellő képen.
- Álljatok csak meg! – kiáltott a kis csoportra, a banditák vezetője. – Ma nem vagytok szerencsés helyzetben, hogy pont egy ilyen kihalt helyen futottatok össze velünk, de ha már így történt, akkor most kérném az összes pénzt és egyéb értéket mai nálatok található. Ígérem, ha jól viselkedtek, akkor kíméletes halálban lesz részetek. – alig fejezte a mondandóját egy kiáltás hallatszott a tömeg közepéről.
- Ice Make: Lance – kiáltotta Roland. A társai még épp időben ugrottak félre, így Roland kezéből termett a lándzsák egyenesen a banditákat találták el, de szinte ezzel egy időben a banditák táborából is egy kiáltás hallatszott.
- Stone Wall – a semmiből egy masszív kőfal jelent meg, ami felfogta az összes jég lövedéket, majd pillanatok alatt leomlott. Az utána maradt porfelhőből egy apró izzó tűzlabda repült az egyhelyben álló Geraud felé, aki ijedtében csak annyit tett, hogy becsukta a szemét.
- Flame Emperor Armor! – a kiáltást egy robbanás hangja követte, mire Geraud kinyitotta a szemét, már ott állt előtte a Tűz Császár páncélban, Roland egyik barátja. Geraud nem tudott sokáig nézelődni, mert Roland felkapta és elkezdett vele a város felé rohanni, őket pedig követte Gregor. Mikor tisztes távolságba kerültek lerakta őt és visszafordult társai felé, akik még mindig harcoltak.
- Maradjatok itt! – mondta majd elindult, hogy beszálljon a harcba. Mikor visszaért, társai még mindig csak védekeztek, de már látszott rajtuk, hogy kezdenek fáradni.
- Na fiúk, akkor fejezzük be! – kiáltotta, mire a társai is fel egyenesedtek.
- Heaven's Wheel Armor! Blumenblatt! – Ron kezében megjelent két kard, rajta pedig egy páncél, amiben a lapockánál két hatalmas szárny volt látható, majd pár pillanat múlva nagyon sok lebegő kard jelent meg körülötte. Mikor ez kész volt elkezdett a banditák felé rohanni és keresztben vágott egyet a kardokkal, majd hirtelen a lebegő kardok is megindultak a banditák felé.
- Ice Make: Cannon – Roland kezében egy ágyú jelent meg, amiből az ellenfél felé lőtt egyet.
- Hell Prominence! – kiáltotta Fred és közben két karját előre tartotta.
- Water Snake! – Vincent mellett egy hatalmas víz kígyó jelent meg a semmiből, ami támadásba lendült.
- Metal Machine Gun! – Matt körül a földből apró fémgolyók emelkedtek ki, amik villámgyorsan indultak meg az ellenfél felé. A támadások szinte teljesen egyszerre indultak és egyszerre érték el a célt is.
Közben Geraud akit ott hagytak a csatatértől távol, hogy biztonságban legyen Gregor társaságában visszalopakodott a mágusok mögé, de azért tartott pár méter távolságot, hogy ne essen baja. Amikor a varázslatok célba találtak először csak mind, apró kis robbanásokkal jelezték, hogy sikert értek el, de végül egy nagyobb robbanás jelezte az abszolút győzelmet. A robbanás ereje lesodorta Fredről a hanyagul oda erősített köpenyt, így Geraud tisztán látta ugyan azt a jelet, ami Roland vállán is volt.
- Mi a neve annak a céhnek, ahova ők tartoznak? – kérdezte csodálkozva.
- Ők a Fairy Tail mágusai. – büszkeség töltötte el a szívét és még pár csepp könny is kicsordult a szeméből, miközben válaszolt. Végül mind összegyűltek és elindultak vissza az öreg házába.

* Másnap reggel*

Roland és Geraud korán keltek, hogy elkezdhessék végre a jég mágiát tanulni, de mire kiértek a kertbe, már ott volt a többi Fairy Tail mágus is és helyet foglaltak, egy-egy rönkön, amit a fészerből hoztak ki. Miután mindenki köszönt mindenkinek, Roland és Geraud nekiláttak az alapoknak.
- A legfontosabb részét tanítom meg a jég mániának. Ha ezt nem tudod, akkor a jég mágia többi varázslatát sem tudod majd megcsinálni. De először tanuld meg elviselni a hideget.
A kiképzés első pár hetében Geraud csak egy pólóban, egy vékony nadrágban ült kint a hidegben és közben a többiek történeteit hallgatta a Fairy Tailről. És azokról a dolgokról, amiket tettek. Három hét alatt úgy hozzá szokott a hideghez, a többiek már rég lilára fagytak, de ő és Roland még mindig kint ültek a hóban és beszélgettek. Végül a harmadik hét végén elkezdte tanulni a jégteremtést. Eleinte még egy hópelyhet se bírt létrehozni, de ahogy haladtak az idővel, egyre jobban ment neki. Mikor elérte azt a szintet, hogy apró, formátlan jég darabokat hozott létre, elkezdett, arra koncentrálni, hogy minél szabályosabb köröket és kockákat alakítson ki. Annyira a formára figyelt, hogy fel sem tűnt neki, hogy egyre nagyobb jég darabokat készít. Egy év alatt elsajátította az Ice Make varázslatot, olyan szinten, hogy már tudott bármilyen formában létrehozni jeget. Ezt követően már egyedül kellett gyakorolnia, mert Roland és társai, visszatértek a céhez, hogy teljesítsék a kötelességüket. Mire elérte a tizenhetedik életévét, már valamelyest tudott báni az Ice Make, Ice Make Lance és Freeze varázslatokkal és már csak egy dolog volt hátra.

* x784 egy fontos dátum *

Magnolia egy kereskedő város Fiore királyság keleti részén. A várostól nem messze északra, egy fiatal fiú sétált, az út szélén. Szemein látszott, hogy bár teste az utat rója szelleme valahol a távolban kóborol. Viszont időről időre visszatér a fiúba, hogy megállapítsa merre jár. Az egyik ilyen alkalommal, egy dombot pillantott meg az út jobb oldalán, amire felmászva meglátta az alant elterülő Magnoliat és a Fairy Tail céh épületét. Mikor mindezeket észrevette, arcán egy apró mosoly jelent meg, majd a domboldalon leszaladva, levágta azt az utat, amit még meg kellett volna tennie és elég gyorsan eljutott a városba. Az idő dél körül lehetett mikor elért egy hatalmas katedrálishoz.
- Caldia Katedrális - súgta halkan mikor az ajtók alá ért, majd hirtelen sarkon fordult, és egy széles mosoly jelent meg az arcán, mikor megpillantotta a város szélén lévő céh épületet, amihez a katedrálistól egy egyenes út vezetett. Végig sétált a városon és megállt a Fairy Tail kapujában. Az épület és a kapu között három sorban asztalok voltak. Szinte minden asztalnál ült pár ember, akik vígan iszogattak és mulatoztak. A fiú végigsétált köztük és belépett a céh ajtaján.
Bent már nem volt ilyen nyugodt az élet, törtek zúztak az emberek és egymást püfölték. A bárpultnál egy nő ült, akin látszott, hogy nem most kezdte az ivást, de nem volt részeg. Az oldalsó ajtó felől egy fiatal kék hajú lány jött, akit két magas férfi követett. Mikor már kezdett elmérgesedni a helyzet egy páncélos nő lépett be a hátsó ajtón, aminek köszönhetően mindenki abba hagyta a harcot.
- Állj ki ellenem Erza! – engedte el korábbi ellenfelét egy rózsaszín hajú srác, majd elkezdett a páncélos nő felé rohanni és közben mindkét karján tűz jelent meg.
- Ez egy férfias összecsapás lesz! – szólt ki a tömegből egy magas fehér fajú férfi.
- De Erza nő! – vágták rá többen is hirtelen. Közben a tüzes srác már elérte ellenfelét és készült lecsapni rá, mikor az egy egyszerű ütéssel a padlóra küldte. Többen hangos kiállásokkal fejezték ki meglepődésüket.
- Egy újonc? – lépett oda a nemrég érkezett fiúhoz egy gyönyörű lány, akinek hófehér volt a haja.
- Szeretnék csatlakozni. Merre találom a mesteretek? – kérdezett vissza, mire a lány odavezette a bár pulthoz, amin egy apró öregember ült és közben sört vedelt.
- Geraud a nevem és csatlakozni szeretnék a Fairy Tailhez. – jelentette ki, mire az öreg csak végigmérte, majd mintha semmi se történt volna, folytatta az ivást. Mikor végzett vele lerakta a korsót az asztalra, majd leugrott a földre, így még kisebbnek látszott, talán csak Geraud térdéig ért. Még egyszer végigmérte a fiút, majd kihívott a tömegből egy másik Geraudal egykorú srácot. A srác egy világos trikót és egy sötétebb nadrágot viselt, hosszú barna haja pedig egy kis részt kitakart a vállán lévő jelzésből.
- Ő Norm, csak nemrég csatlakozott hozzánk. Ha be akarsz kerülni őt kell legyőznöd. – mondandója végén Geraud és Norm elindultak a hátsó udvar felé, ahol egy medence volt. Az ifjú jégmágus úgy vélte ez a legjobb hely a csatára, mert így könnyebben tudja használni a képességeit. Ellenfele kicsit megváratta, mert még leállt beszélgetni az öreggel.
- Tudom, hogy büszkeségből mindenképp nyerni akarsz, de hagyd, hogy a fiú nyerjen, persze ne könnyítsd meg a dolgát túlságosan. - mondta Makarom a tűzmágusnak, aki bólintással jelezte, hogy elfogadja az öreg utasítását.
Mikor már mindenki a helyén volt, és a nézők is szép számban összegyűltek, elkezdődött a harc.
Eleinte csak kerülgették egymást a medence szélén, végül Norm elkiáltotta magát!
- Red Fire Ball! – kinyújtotta a kezét Geraud felé, amiből egy kisebb láng labda repült ki. Geraud félre ugrott az apró lövedék elől, ami belecsapódott egy fába.
- Ice Make Lance! – kiáltotta Geraud, de túl lassú volt, mire elkészült a varázslattal ellenfele már használta a Red Carpetet, és könnyedén kitért a lándzsák elől. Majd fentről kezdett Fire Ballokat dobálni. Geraud belátta, hogy szégyen a futás, de jelen esetben hasznos, így belevetette magát a medencébe és leúszott a legaljára, ahol már nem érhették el a tűzlabdák. Lentről látta, ahogy Norm leszáll a földre és őt nézi. Sajnos tisztában volt vele, hogy ha lent marad, akkor megfullad, ha felúszik, akkor viszont nyílt célpont lesz. Végül úgy döntött, hogy kihasználja a helyzeti előnyt.
- Freeze! – kiáltotta, mire a keze körül egy kisebb darabban megfagyott a jég, majd megismételte még párszor. Ezek után felúszott a felszínig és elkezdte egymás után kidobálni a jég darabokat. Norm az idő alatt még Geraud a vízben húsölt, elkezdett koncentrálni, hogy amikor feltűnik ellenfele akkor a Red Projectilesel kiüthesse őt sajnos, amikor meglátta a jégdarabok azokra pazarolta el a vörös lövedékeket, így ő vált Geraud nyílt célpontjává, aki ezt kihasználta, és még Norm a jeget lőtte, ő a vízből egy szép jég lándzsával a földre küldte ellenfelét.
Mire Norm magához tért Geraud is kint volt a vízből és ismét egyenlő esélyekkel indultak.
- Red Fire Ball! – kiáltotta Norm, majd ezt még megismételte párszor, így Geraud felé több veszélyesnek tűnő lánglabda is repült.
- Freeze! – ért hozzá a felsőjéhez, ami pár pillanat alatt jéggé fagyott, majd folytatta – Ice Make Lance – még mielőtt elsüthette volna a varázslatot az első tűzlabda eltalálta a felsőjét, ami azon a helyen vissza kiolvadt, de már nem gátolta abban, hogy befejezze, amit tervezett. Ismét öt lándzsa indult meg ellenfele felé, amiből négy szépen kiütötte a maradék tűzlabdákat az ötödik, pedig Normot küldte padlóra, majd mielőtt felkelhetett volna Geraud már ott termett mellette és a köveken lévő vizet használva a kövekhez láncolta Norm karjait, egy szép Freeze varázslattal.
- Gratulálunk, te nyertél! Hova kéred a pecsétet? – egy pillanatig fel se fogta a lány szavait az ifjú jégmágus, majd végül nagy nehezen kinyögte, hogy a bal vállára.
Azóta három év telt, ez idő alatt Geraud megtudta, hogy Roland és barátai érkezése előtt kiléptek a céhből és hátra hagytak neki, egy medált így amikor volt egy kis szabad ideje, vagy a medált vizsgálgatta, vagy Rolandot és a barátait kereste, nem csoda, hogy három év alatt szinte fikarcnyit sem fejlődött a mágia használata.

Köszönöm!