Hegyi túra

Tárgy: Re: Hegyi túra Pént. Aug. 27, 2010 10:43 pm

Még mindig evett a kíváncsiság, hogy miket mesél majd magáról. Kíváncsi tekintetem ugyan még vörös volt dadogásomnak hála, de nem foglalkozva vele figyeltem Őt, ennek hála pedig, egy idő után eltűnt az arcpír. Bátorkodtam végig az ő tekintetét fürkészni, hogy milyen érzelmek kavaroghatnak benne, de nem jutottam sokra. Aztán egyszer csak mesélésre nyitotta ajkait, én pedig még kíváncsibban figyeltem, hogy miről hull le a lepel.
- Nos, az igazi szüleim már három éves koromban elhunytak. Nem sokat tudok róluk, mert a temetés előttről nem sok emlékem van. Csak a foglalkozásukat és a nevüket tudtam meg a városiaktól. A nevelőszüleim gyűlöltek, így a legtöbb időmet egyetlen barátommal töltöttem, ám ő is meghalt, amikor kilenc éves lettem. Azután leléptem otthonról és kerestem egy tanárt, aki kioktatott mágusnak. – Azt hiszem, a kis csend, azt jelenti, hogy befejezte. Hát, neki se volt jobb sorsa, mint nekem. Mosollyal arcán nem is hagyja, hogy magamban merenghessek, ugyanis visszakérdezett rám.
- Na és te? Te hogyan nőttél fel? – Tette fel a kérdést, melyre pár pillanat alatt, gondolkodó arccal összeszedtem a választ is. Arcom felfelé emeltem, hogy ne láthassa, klánjelem pedig terebélyesen mutogatta magát közben.
- Hát… nagyjából 5 éves lehettem, amíg még úgy, ahogy átfogott a családi kötelék, aztán szüleim rákényszerültek, hogy eladjanak testvéreimmel együtt. Elég sokan voltunk, de már nem emlékszem, mert hamarosan tőlük is el kellett válnom. –Még mindig az az érdektelen arc volt az enyém, helyén, amit mindenki előtt letagadtam, vagy csak csupán, mint most is, elfordultam. - Mint a rabszolgájukat, úgy dolgoztattak, de lehet, hogy annak is számítottam már, egy cirkuszban kellett güriznem, de onnan hamar megszöktem. – Kicsit elmosolyodtam közben. – Szökésem után egy erdőben éjszakáztam, és reggel egy idős nő talált rám, ugyanaz, aki magához vett, s ki későbbi mesteremmé vált. Úgy igazán ő tanított meg mindenre, amit tudnom kellett az élet szebbik feléről. Csak sajnos ő már fenn van a csillagok közt. – Hálás mosolyom már arcomra költözött, s nem lehet kilakoltatni. – Amúgy milyen mágiát használsz, ha már így megemlítetted, hogy kioktattak? – Folytattam az érdeklődést irányába, már egy semmit mondó képpel. Mondhatom, hogy kényelmes a póz amit így sikerült felvennünk, meg mókás is…, elvégre még nem volt alkalmam ehhez hasonló helyzethez sem. Már nem voltam zavarban, ugyanolyan voltam, mint máskor, aminek csak örülni tudtam. Szívem dobogása még ugyan mindig gyorsabb volt az átlagosnál, de már halkabban vert, s nem fájt annyira.

Tárgy: Re: Hegyi túra Szomb. Aug. 28, 2010 10:41 am

A kishölgy kérdésemre elkezdte mesélni az életét. Nem is tudom, hogy melyikünknek telt rosszabbul a gyerekkora, mellettem nem volt senki, őt meg öt évesen eldobták és cirkuszba kényszerítették. Bár volt körülötte társaság, az egyértelmű, hogy kirekesztették. Végül is, nem ok nélkül szökhetett el onnét. Ám szerencsére neki akadt egy ember, aki felnevelte és ápolta, ha kell. Ám az én mesterem teljesen más volt, mint az ő nevelője, engem soha nem pátyolgatott, ha egy edzés alkalmával megsérültem magamnak kellett megoldanom, de néha még büntetést is kiszabott rám. Ennek ellenére engedte, hogy a lakásában lakjam és ott egyek nála, ez pedig számomra bőven elég volt. Életének történetét avval zárta, hogy elárulta a mestere már halott. Legalábbis, én így értelmezem a „csillagok között” kifejezést.
A története után egy kérdést tett fel a mágiámmal kapcsolatban. Egyre csak az járt a fejemben, hogy mégis mit feleljek, hiszen ha elárulom, hogy a fekete mágia egyik legszörnyűbb ágát, akkor eltemethetem az eddig olyan jó kapcsolatunkat. Hogyha valami mást találok ki, később úgyis lebukom és a hazugságnak csak még rosszabb vége lenne. Ha pedig csak fekszem itt némán, akkor a végén megsértődik, tehát mindenképpen felelnem kell. Talán el kéne terelnem a témát, na de mivel, semmi nem jut eszembe. Segélykérően kicsit felkelve kinéztem a barlang kijáratán és bejáratán, de a vihar nem enyhült. Talán, ha a vihar elállt volna, akkor rábeszélhettem volna, hogy induljunk, mielőtt ismét rákezd, de így.
- Tudod a mágiám. – Kezdtem bele a szövegembe kissé félve a következményektől. – Az én mágiám a fekete mágia egyik legsötétebb ágába tartozik. – Vallom be neki, ám még mindig nem árultam el a pontos nevét. – A legtöbb mágikus könyvben meg sem említik, mesterek is csak alig akadnak, hiszen a nekromanta mágia nagy veszéllyel jár. Ráadásul elég erős lelkednek kell lennie, ahhoz hogy a halott embereket életre keltve, megzavard őket örök álmukban. – Fejezem be neki sötét mágiám jellemzését.
Csukott szemmel feküdtem vissza az ölébe, majd egy kis bűntudatot éreztem a lelkemben. Azelőtt soha nem éreztem ilyet, talán mert senkinek nem meséltem még a mágiámról. De talán jobb is így, hogy neki mondom el, mint valaki másnak. Talán ő megbocsájt szörnyű mágiám miatt. Remélem, ő nem fog ezen túl másként kezelni a feketemágus mivoltom végett. Már csak az hiányozna, hogy az egyetlen lány, akivel ilyen jól összebarátkoztam, meggyűlöljön. Talán mégse kellett volna elárulnom a mágiám rejtelmeit, ám erről nem ártana őt kérdezni.
Kicsit felkeltem, hogy fejünk egy magasságba kerüljön, be kell, valljam kicsit kényelmetlen volt a helyzet, ám a mostani helyzet úgy kívánta, hogy fejünk egy magasságba legyen. Az ajkammal szavakat formálva egy kérdést tettem fel az ifjú mágusnak.
- Ugye nem zavar, hogy milyen a mágiám? – Arcomon nem látszott sem mosoly, sem pedig a kismacskás nézés. Tekintetem komoly volt.

Tárgy: Re: Hegyi túra Vas. Szept. 12, 2010 7:52 pm

A csendek már állandósultak kettőnk közt, s talán nem kellett volna erről faggatnom, de már megkérdeztem, most akármit tennék, mindegy. Talán csak azon gondolkozik, hogy hogyan kéne megfogalmaznia a választ. Látszott rajta, hogy a válasz nem csak kisebb fejtörést okoz a számára, s megijedve tapasztaltam, mikor felkelt az ölemből, és távolabb sétált.
~ Áhh… >.< csak én tudok ilyen hülyeséget kérdezni tőle… ~ Hibáztattam magam, de mivel már annyit gondolkozott a válaszon, nem akartam visszavonni a kérdést. Talán többet megtudok róla ezáltal is, így inkább rábíztam, akar e válaszolni, vagy sem, vagy esetleg mást hoz fel témaképp, mert erre is megvan a lehetőség. Még tőlem távol elkezdte mondani, amit szeretett volna, vagy amire éppenséggel rákényszerítettem. Hallgattam, ahogy félve belekezd, hogy ő tulajdonképp a fekete mágiát gyakorolja, s nem épp a legszebbiket, elvégre nekromanta. Abból, amit mondott, kiszűrtem, hogy neki sem volt valami egyszerű mestert találnia hozzá. Hát igen…, én nem bírnám az effajta varázslatokat használni, de mindenki úgy jó, ahogy van, szóval semmi gáz… én csak csillagmágus maradok. Egyébként, mintha olvastam volna róla, még mikor Adammel először találkoztam, ja meg Anoyával is, és a tojszlival is persze :3 .
Mikor végig mondta, amit akart, fejét újból ölembe hajtotta. Arcáról lerítt, hogy nagyon mélyen gondolkozik valamin, nem akartam megzavarni benne, így csak néztem arcát tovább. Mintha megelégelte volna helyzetét, felült, és egyenesen szemembe pillantott, majd aztán egy kérdést intézett felém, aminek válaszán végül is nem kellett sokat gondolkoznom.
- Mindenki azt csinálja, amihez ért, és nem mindenkinek osztotta ugyanazt a sors, ezért nem kell haragudni másokra, vagy másként kezelni őket. A mágus irányítja a mágiáját s legtöbb esetben, pedig nem fordítva, szóval lehet jó egy ember, attól, hogy nekromanta. Na >.< - kaptam észbe, hogy nem ezt kérdezte…- nem… - néztem egyenesen szemeibe én is, míg számra kúszott egy széles mosoly. – nem zavar egyáltalán. – Az ő komoly tekintete kicsit megzavart, talán rosszat mondtam, vagy talán nem, nem vagyok képes leolvasni róla semmit, csak, hogy még mindig mélyen gondolataiban kalandozik. Nem akartam tovább beszélni, rontani így sem gyönyörű helyzetemen, csak árgus szemekkel figyeltem, hogy mit fog lépni kisbeszédemre, s hogy mennyiben változik meg a köztünk alig pár perc, óra alatt kialakult kapocs.

Tárgy: Re: Hegyi túra Hétf. Szept. 13, 2010 8:49 pm

A hölgy, kérdésemre először egy rövidebbnek mondható monológot mesélt nekem. Nem igazán zavar, milyen hosszúra is sikeredett a válasza, hiszen végeredményben én ezt egy hosszúra sikerült nemleges válasznak vettem. Később aztán tovább erősítette azt a nemet, ám immár tömörebben. Szám, szinte láthatatlan mosolyra húzódott. A csuklyám által adott búvóhely még jobban megnyugtatott abban, hogy nem veszi észre a válasza miatt érzett jókedvemet. Egyrészt azért örültem, annak, hogy ezt válaszolta, mert biztos lehettem abban, hogy nem jelent fel a fekete mágia eme használata miatt. Na meg, szerintem volt valami más oka is örömömnek, ám azt beazonosíthatatlansága miatt inkább nem kockáztattam meg eldönteni, minek is az ereje hat rám.
Ismét csend állt be a beszélgetésünkbe. Kifejezetten zavarba ejtő csend, mellyel már szoros kapcsolatot kötöttem, ám most mégis egyszerűen idegesít. Talán a lány közelsége tesz ilyenné, végül is, rég találkoztam már emberrel, aki nem akart megküzdeni velem, erre vele se bírok egy normális beszélgetést lefojtatni. Talán ilyennek születtem, egy szerencsétlennek, aki képtelen bárkivel is beszélni. Talán születésemkor elátkoztak, vagy elleneim a túlvilágról is küzdenek velem. Mindegy, ideje lenne ismét beszélgetésbe bonyolódni. Nem szeretem ezt a csendet, mely beszélgetésünkben oly gyakran előfordult. Végül aztán ajkaimnak csak sikerült szavakat formálnia.
- Van – Kezdek neki kissé óvatosan egy kisebb hatásszünetet tartva az első két szó között. – valaki, aki tetszik neked? Vagy esetleg a múltadban tetszett neked valaki? – Szavaim után hatalmas zavarban voltam, főleg hogy belegondoltam, hogyan is hangoznak ezek a kérdések, egy alig ismert férfi szájából. Mint, aki be szeretne törni az életébe, pedig ez nem így van. Vagyis lehet, de egyelőre nem tudom, mit érzek iránta, ezen érzés számomra még nagyon új. Eddigi életem során még nem találkoztam vele. Pedig hat évvel több ideje ismerem a világot, mint ez a fiatal lány.

Tárgy: Re: Hegyi túra Csüt. Szept. 16, 2010 9:14 pm

Még mindig azzal a komoly tekintettel ültem, vele szemben, míg gondolataim csak úgy cikáztak elmémben. Hol azzal gyanúsítottam magam, hogy rosszat mondtam, és hogy megbántottam, hol meg, hogy mikor lesz már vége a viharnak… Szerintem ezután már teljesen felesleges lesz elmennem, elfogadni a felkérést, mert már biztos ment helyettem valaki más, na, meg hát ez csak egy pletyka…, szóval akkor is időm, mint a tenger. De mégis, ösztönösen menekülnék már ezelől a hatalmas csend elől, ami már-már idegeim határait feszegeti, de még tűröm. Zavar az is, hogy partnerem csak csuklyája homályában képes mosolyogni, arcát, és igazi érzéseit pedig jó mélyen mögé rejti. Tényleg zavar… >.<
Néhány ártatlan pillantást követően már szólásra nyitottam volna számat, hogy beszéljek már valamiről. Nem szeretem a csendet, és csendben lenni se szeretek annyira…, de erre mondanák, hogy egyéni szociális probléma. Na szóval épp megszólalnék, de félbeszakít, én pedig inkább megvárom, hogy mit akar olyannyira zavarban kinyögni nekem.
A kérdésekre csak nagyokat tudtam pislogni eleinte. Nem tudtam, mit, és hogyan kéne felelnem, de végül, apró fejtörést követően, a legrövidebb, és praktikusabb választ adtam meg a kíváncsi fiúnak.
- Nem… - Gondoltam, illene folytatnom, szóval, ami még kavargott a fejemben, akármilyen bonyolult az egész, megpróbáltam még kimondani. – nem volt ilyen ember az életemben ^^, nem hittem soha, hogy lesz olyan, aki illik hozzám, nem is kerestem, de persze nem zavarna, ha akadna valamikor egy ilyen személy. - Egyszerűbbnek hangzott, mint amilyen a fejemben volt, de ha már így sikeredett, csak egy mosollyal nyugtáztam az egészet. Amint elmerengtem eszembe ugrott, hogy mit akartam volna mondani, mármint az, amibe beleszakított, majd miután összeszedtem a bátorságom, megszólaltam dorgáló hangnemben. Vagyis abban akartam, de inkább kérlelő lett…. – Nem vennéd le a csuklyád? >.< - Kicsit meglepődött, mint, ahogy észrevettem, így önállósítottam magam, s leszedtem óvatosan csuklyáját.
Úgy igazán, most először látom tisztán arcát. – Így jobb ^^ - Mosolyodok el, míg testemet visszahelyezem az iménti helyzetbe.

Tárgy: Re: Hegyi túra Vas. Okt. 03, 2010 3:48 pm

A lány kezdetben egy egyszerű nemleges válasszal akarta kifejezni magát, ám végül meggondolta magát és egy rövidebb monológot mondott el. Bár szavaira odafigyeltem, a két válasz, tulajdonképpen ugyanazt jelentette számomra. Még pedig azt, hogy ő sem tudhatja, mit jelent ez a lüktető érzés a szívemben. Mindegy, legfeljebb majd megnézek egy könyvtárban vele kapcsolatban valamit. Talán elkaphattam egy betegséget vagy valamit. De nem, az nem lehet, hiszen a betegségek mind kellemetlen érzéssel járnak, ám ez nem az. Ez a gyors szívverés, nem olyan, mint egy haldoklóé, hanem inkább olyan, mint egy újraéledő emberé.
Gondolataim közepette a lány újabb szavakat intézett hozzám. Nem igazán züllött a fogam, ahhoz hogy levegyem a csuklyám, hiszen már évek óta hordom. Csakis akkor vettem le, ha létfontosságú volt, valamiért ragaszkodtam a ruhám, eme darabjához. Valahogy sosem akartam levenni, talán az alatta rejtőző gyilkos tekintet és arcvonások miatt. Vagy azért, mert ha ez nincs, akkor nem bírom elkövetni azt a sok bűnös cselekedetet. Talán ő volna az, aki megment a lelkiismeretemtől, mely rám törne a sok gyilkosság után. Végül a lány, egy számomra hirtelen mozdulattal a csuklyámat lehúzta a fejemről.
Tévhitemmel ellentétben nem változott meg semmi. Nem dőlt össze a világ s én is az voltam, aki előtte. Nem támadt meg a lelkiismeretnek nevezett elvont fogalom, amelytől úgy féltem. Sőt, nem is jelentek meg az általam megölt emberek. Mi több, még jobban is láttam, mint azelőtt. Most valahogy felszabadultabbnak éreztem magam. Mintha most más lennék, nem egy sötétmágus volnék. Arcomon addig soha nem látott emberi mosoly terült szét a bók hallatán. Ahogy végigtekintettem Sophyn egy más érzés lett úrrá rajtam. A szép hölgyet magamnak kívántam. Ekkor jöttem rá, hogy előtte, mit is éreztem iránta. Ám most ez az érzés valahogy felerősödött és a testem, így a szavaim is teljesen másak lettek.
- Köszönöm a bókot! –Mondtam neki, mézes-mázos hangon. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyen hangban is beszélni. – Mondtam már neked – Kezdtem bele kissé mélyebb hangon, miközben a hölgyhöz hajoltam. Ahogy elég közel hajoltam, ahhoz hogy suttogva is megértsen nagyon csöndesen folytattam. – hogy nagyon kedvellek? – Kérdeztem a lánytól, miközben zöld szemeimmel az ő gyönyörű kék íriszeibe fúrtam. Próbáltam nem zavarba jönni a szavaim után, ám ekkor vettem észre, hogy a csuklyám levételével egy teljesen más jellemű ember lettem. Bár az összes tulajdonságommal nem vagyok tisztában, azt az egyet már most tudom, hogy sokkal közvetlenebb lettem, mint azelőtt.

Tárgy: Re: Hegyi túra Vas. Okt. 03, 2010 6:51 pm

Shadorick, mintha teljesen megváltozott volna, sokkal kedvesebbnek tűnik, s már nem annyira rosszfiús a mosolya sem. Arca jóval vidámabb, s barátságosabb, mire az enyém vörös pírral fedte be magát. Kettesben voltunk, ő mégis teljesen hozzám hajolt. Nem tudtam, miért, de a mondatából kiderült.
~ Kedvel? ~ Dobbant meg szívem, s egy gyors ritmusra váltott, míg forró lehellete kényeztette fülemet, szemével pedig lelkemet figyelte. Még senki nem mondta nekem e szavakat, s nem gondoltam, hogy valaki szájából hallhatom majd őket. Annyira boldoggá tett ez a pár szó, de nem akartam nyakába ugrani, pedig erős késztetést éreztem, de nem tettem… elrontottam volna vele, ezt a kellemes pillanatot. Éreztem, hogy mindenem lángol, tűzben ég, s ez az ismeretlen érzés, valahogy, mintha megzavarta volna rendes gondolkozásomat. Itt vagyok, egy nálam, jóval idősebb férfivel, egy barlangban, hol egyre sötétebb van, gondolom mert odakinn is megy lefelé a nap, és holott még csak ma találkoztunk, de már azt mondja kedvel. Mi más lehetne ez, részemről, mint szerelem, jaj, mert hozzátenném, hogy ő sem közömbös ám az én számomra. Sőt! Jobb szeretnék rengeteg ehhez hasonló napot eltölteni vele, még a közeljövőben. És nem érdekel a kor, vagy a magasságkülönbség sem, mert most vagyok annyira bátor, hogy magamnak bevalljam, igen, Szeretem őt. Gyors vagyok talán, de nem vak, az ő arcán is mintha hasonló boldogság tükröződni, bár megeshet, csak én képzelem oda, s az minden, csak az nem, aminek én néztem. Viszont reménykedem benne, hogy az…, s nem más, mondjuk játszadozás…, esetleg unalom leplezésére szolgáló arckifejezés.
Karjaiba vágyódok, hogy ne eresszen el, szorításából pedig soha ne ébredjek fel. Igaz, álmos is lettem…, de hogy ő a társaságomban van, erőt kell vennem magamon s tovább bírni ébren. Nem akarom, hogy szundikáló arcomat megismerje, az had maradjon az én titkom..
Mondjuk, ha a havazás nem áll el egy viszonylag rövid időn belül, akkor kénytelen leszek felfedni eme oldalamat…
Jut is eszembe… még nem válaszoltam neki… Hisz ez egy kérdés lett volna, ha jól gondolom, én pedig elmerengtem, mint ki jól végezte dolgát, s már menne nyugovóra? Azt már nem…
- Nem… - Mondom halkan, teljesen belepirulva, aztán folytatom – Még nem mondtad.

Tárgy: Re: Hegyi túra Vas. Okt. 03, 2010 8:17 pm

Miután a hölgyhöz hajoltam ő kissé meglepődött a dolgon, majd miután elmondtam neki a dolgot, kissé elpirult. Valószínű én is ekképpen cselekedtem volna, ám most nem volt meg a csuklya adta védelem, s úgy tűnt a testem most maga próbált védekezni a pirulás ellen. Az arcom teljesen fehér maradt, azonban eddig soha nem látott mosoly terült szét rajta. Arckifejezésem egy teljesen normális emberére emlékeztetett, pedig én nem voltam az. Valójában egy könyörtelen gyilkos vagyok, aki galád és gyáva módon a tehetetlen halottakat használja szolgáinak. Talán meg se érdemlem, hogy egy ilyen szép és tiszta teremtménybe legyek szerelmes. Ám már késő, már elmondtam neki, hogyan érzek iránta, már késő lenne visszalépni, csak azért, mert nem vagyok olyan, mint ő. Ráadásul, úgy érzem, hogy most nem is bírnám visszavonni azt, amit mondtam. Talán a csuklya mindeddig visszatartotta a jellemem egy kicsiny részét. Talán ő lenne a gyáva felem, aki arra a mágiára kényszerít, mellyel a halottakat irányítom.
A hölgy végül kinyögött egy választ is, melynek igazából örültem, hiszen ez azt jelentette, hogy figyelt rám. Ráadásul a válasz után még jobban elpirult. Őszintén szólva nem tudtam, hogy pontosan mit jelenthet ez, minden esetre ezt biztatásnak vettem, talán mert nem akartam most visszaesni a letargikus állapotomba. Most, hogy végre valóban boldog vagyok és nem azért, mert egy erős ellenséget legyőztem, hanem mert egy ilyen kedves és gyönyörű teremtménnyel vagyok egy barlangba és tudok vele beszélni, nem akarok ismét az a szótlan goromba alak lenni, aki a csuklyája mögül motyogja a mondandóját. Bár igazából én nem akartam ezt tenni, de valahogy a lelkem legmélyéből jövő érzés felülkerekedett rajtam és pár szó után azt tettem, amit akartam.
- Remélem, megbocsájtasz ezért. – Mondtam a finom hölgynek, miközben az arcát az enyémhez emeltem, én pedig megcsókoltam őt. Soha életemben nem éreztem még ehhez hasonlót, az ajkamba tömörült az összes forró érzés, melyet a lány iránt éreztem és valahogy ez hatalmas boldogsággal töltött el. A szívem nagyon hevesen vert, olyannyira, hogy azt hittem, hogy szívrohamom van, de nem, nem fuldokoltam, még csak rosszul sem éreztem magam, úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere és ezen senki nem változtathat.

Tárgy: Re: Hegyi túra Csüt. Okt. 28, 2010 9:51 pm

Valahogy hatalmába kerített az a pillanatnyi öröm, hogy a tőlem alig fél méterre lévő férfi arca, most szépen, tisztán látszik, sem haja, sem pedig csuklyája nem takarja előlem, ennek hála pedig, egy széles mosoly kúszott pofimra, míg az tiszta vörös volt. A sötét tekintet, most már végre olyan volt, mint bármely más emberé az utcákon, vagyis… mégsem olyan, ez szebb volt azoknál. Fontosnak éreztem, és sokkal boldogabb lettem azáltal, hogy mellettem van, és hogy rám figyel. Ritka, hogy ennyire érdeklődjek bárki iránt is, bár szó mi szó, nem egy ember élete fogott meg, de neki a személyisége is magával ragadott. Sötét és rejtélyes… oly kevés ismerősöm között alig-alig akadnak hozzá hasonló személyek, így érthető is, hogy megfog.
Még reagálni sem tudtam szavaira, s máris sajátja elé emelte az én arcomat, ajka pedig forrón csókolta az enyémet. Szívem hevesen dobogott, úgy tűnt kiszakad a helyéből, testem is remegett, valahogy nem olyan volt, mintha én lennék, bár talán azért, mert saját magamat a fellegek közt éreztem. Hosszan egymásba fonódtak ajkaink, mikor egyszer arra lettem figyelmes, alig kapok levegőt. Sürgősen megszakítottam a csókot, s hatalmasat szívtam a hideg levegőből, mely forró tüdőmet átjárta. De amint magamhoz tértem, feltérdepelve, újból Shade ajkaira tapadtam, immáron sokkal energikusabbnak látszhattam, karomat átfontam nyaka mögött. Reméltem nem lesz baj belőle, hogy egy több mint fél évtizeddel idősebb férfibe szeretek bele, vagy netán abból, hogy viszonozza is ezeket a kósza érzelmeket. Ugyan a válasz oly’ lényegtelen immáron, hisz már késő, szeretem… és még a klánból való kidobás sem riaszt vissza tőle.

Tárgy: Re: Hegyi túra Szer. Nov. 03, 2010 1:04 pm

Az általam kezdeményezett csók hosszú és forró volt, mely oly’ boldoggá tett, hogy a szívem majd kidurrant helyéről. Nem értettem fontos szervem fura viselkedését, inkább a pillanat örömének éltem. Annak a pillanatnak az örömét, amelyet a világ legkedvesebb és legszebb teremtése okozott nekem. A földöntúli lénnyel végül mégsem csak egy pillanatig voltunk összefonódva. Ajkaink majdhogynem összeforrták, ám ekkor a lány megszakította a köztünk lévő kapcsot. Úgy éreztem, mintha egy fontos szervemtől fosztottak volna meg. Rövid ideig azt sem tudtam, hogy pontosan ki vagy mi vagyok. Olyan volt, mintha evvel a dologgal egy nagyon fontos dolgot vesztettem volna el és mindezt oly’ hirtelen. Pár pillanat múlva aztán sikerült visszaszerezni azt az elveszett és fontos dolgot. Most Sophy kezdeményezte a smárolást, aminek kifejezetten örültem. Szívem ismét hevesen vert és fejembe csakis boldog gondolatok jutottak el. Ismét egy hosszú és gyönyörű eseményen estünk át. Mikor ennek is vége szakadt, már sokkal lassabban szakadtunk szét, miközben a szemeinket kinyitva folyamatos szemkontaktust tartottunk. Ha megtehettem volna, magamba olvasztom, csak azért, hogy mindörökké velem maradhasson. Ám ezt mégsem tehetem meg, hiszen neki is van saját élete saját barátai és saját érzései. Ekkor azonban egy olyan érzés lett rajtam úrrá, amit a barlangban töltött idő alatt nem is éreztem. A fáradtság szörnyű érzése uralkodott el rajtam. Nem volt már sok erőm, csupán pár szót bírtam kinyögni magamból, még mielőtt elnyomott az álom.
- Bocsi, de már napok óta nem aludtam. – Fejem nehézsége miatt rögtön előre döntöttem, majd a lány kebleire omlott. Szemeim pillanatok alatt összecsukódtak, én pedig már csak azon a sötét helyen bírtam gondolkodni. Valamiért most nem is volt olyan ijesztő, talán azért mert szívemet csakis csupa jó érzés járta át.

Tárgy: Re: Hegyi túra Szer. Dec. 01, 2010 10:43 pm

Féltem, hogy ez bekövetkezik. Ugyan soha nem foglalkoztatott a szerelem halvány árnya hátam mögött, azt gondoltam felesleges, s hogy a fejlődésem elsődleges figyelmet élvez minden mással, s köztük ezzel szemben is. Nem tagadom, tényleg fiatal vagyok még hozzá, de ha Shade tűri ezt, akkor nekem rendben van így. Ha megváltoztathatnám az elmúlt perceket, sem tenném, jól vannak így, bár megeshet, elsiettük…, nem, már mindegy. Itt vagyunk, és ez számít. Az ahogy a karjai átfonódtak derekamnál, s ahogy magához húzott, az volt a valóság. Ahogy ajkaimat egyszer-kétszer megharapta… kicsit rámenősnek tűnt, de nem bántam, nem ez számított, hanem hogy Ő van velem. Remélem sokáig mellettem is fog maradni, s amit felkel a nap, nem tűnik el mellőlem.
~ Meg kéne nézni, hogy a vihar hogy áll… ~ Gondoltam a csók után nem sokkal, ám ekkor kicsit váratlan fordulat ért. Shade álmosan néhány szót nyöszörgött, majd mellkasomra borult.
- Eh? – Lepődtem meg, de aztán hagytam, hogy álomba szenderedjen. Mi tagadást, ha nem hagyom is megteszi. Elmosolyodtam, kezemet pedig emeltem, hogy végigsimítsam haját.
Egy teljesen más oldaláról ismertem meg ezáltal, így olyan volt, mint egy kisfiú, aranyos és védtelen, nem bírtam levenni róla a szemem.
A hideg szél egyszer berontott a barlangba, de többször nem. Akkor ébresztett fel, csak egyszer, s ha ezt nem teszi meg, nem veszem észre, hogy már éjszaka van. Shadorick még mindig mellkasomon szundikált, idebenn pedig koromsötét lett. Nem tudtam szabadulni a szorításából, de nem nagyon akartam. Visszaaludni képtelen voltam, így egészen pirkadatig zakatolt az agyam a nemrég…, vagyis a jó néhány órával ezelőtt történteken, amik valójában még tegnap délután estek meg. A csók, s hogy most ez a férfi velem van… mind olyan szürreális érzetett keltettek bennem, de az érintése, hogy nem tűnt el, bizonyítják, hogy igen is, ez mind a valóság volt.
Néhány napsugár bevillant a barlangba szememben szúró érzést keltve, mikor drágám hirtelen megmoccant. Álmos tekintetét kérdőn rám szegezte.
- Jó reggelt! – Mosolyogtam.

Tárgy: Re: Hegyi túra Csüt. Dec. 02, 2010 4:12 pm

Hihetetlenül jól éreztem magam alvás közben, bár ismét csak a teljes sötétség fogadott. Ám most nem olyan volt, mint általában, nem azt a megszokott „egyszerűen semmilyen” érzést váltotta ki belőlem. A hegyi hóvihar ellenére alvás közben kellemesen meleg, s csodás volt az, mely bennem kialakult. Nem azért mert már rég aludtam, ezért esett jobban, nem a fáradtságomnak semmi köze. Sokkal inkább a pihenésem előtti események miatt éreztem ekképpen. A miatt a fiatal gyönyörű nő miatt, akivel oly’ könnyedén bírtam beszélni, s ilyen rövid idő alatt, ennyire meg bírtam kedvelni. A hölgy minden bizonnyal továbbra is velem volt. Testemmel arra kényszeríttetem, hogy maradjon, ugyanis a fejemet rá hajtottam, így ha fel akarna kelni, ahhoz fel kell ébresztenie engem. Bár, be kell, valljam ez a helyzet véletlen volt, mégis nagyon jó és hasznos is számomra
A nap irritáló sugarai arra késztettek, hogy kinyissam a csipáimat, a parancsnak eleget téve szépséges látvány fogadott. Szemeim a gyönyörű leányzó orcáján ragadtak meg. Oly közel volt hozzám, s oly’ szépséges volt. Szívem hevesebben vert látványától és legszívesebben kiugrott volna a helyéről, hogy ő is jobban szemügyre vehesse, ne csak szemeim. Gyönyörű szemeit a nap sugarai csillogtatták meg, amely miatt szinte törvénytelenül szépségesnek tűnt. Száját szólásra nyitotta, ajkai mozgásából pedig arra következtetem mondott valamit. Sajnos, nem értettem, mit mondott hallószerveim még nem voltak olyan jók, nem hallottak se, ordítást se suttogást, egyelőre semmit sem. Mivel tudtommal csak ketten voltunk a barlangban egyetlen dolog járt a fejemben. Ha le is szid, ha el is küld, ha egyszerűen gyűlöl, akkor is hozzám beszél és nem máshoz. Ez az égi tünemény engem szólít meg és nem mást, ez pedig megint csak boldoggá tett, ugyanúgy, mint bármi, amit velem tesz együtt.
A szemem már teljesen kinyílt, s fülemmel hallani véltem egy kissé hallani véltem a természet halk suttogását. Ezek szerint a legtöbb érzékszervem már ismét teljesen használhatóvá vált. Ekkor elmém is felébredt és a fontosabb események jeleneti felrémlettek benne. Az ominózus találkozás, a mozdulat, mellyel a lány levette a csuklyám és végül, de nem utolsó sorban az a pár másodperc, amíg a szám összeforrt az övével. Azon pillantok, amely közben a szívem hihetetlen lángra gyúlt, mely oly’ elégtételt adott nekem, mint eddig semmi más. Egész testem a szívem minden sejtje és az agyam összes gondolata csak arra vágyott. Arra a rövid örömre, amelyért akár gyarló életem is odaadnám. Igazából eddig nem is tudom, miért ragaszkodtam emberi életemhez ennyire, hiszen oly’ sok rosszat tettem benne, s csak egyetlen célom volt, az is, csak azért, hogy míg élek, addig ne unatkozzam. Ám most, végre megtaláltam életem értelmét, így ezen többet nem fogok gondolkodni.
Rövid elmélkedés után testem teljesen felébredt és felemeltem fejemet, hogy a lányhoz közelebb hajoljak. Szemétől pár centire egy kosza tincset fedeztem fel. A kis pimaszt nem hagyhattam így, ezért jobb kezemmel óvatosan a helyére raktam, majd elkezdtem kedvesem haját simogatni. Puha és bársonyos érzés volt. A csodás arcát nézve nem bírtam ellenállni a kísértésnek, fejemet még közelebb emeltem övéhez és ajkaink ismét összeforrtak. Szívem sokkal hevesebben vert és kicsit úgy éreztem, ki akar ugrani a helyéről, úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere. Talán az is voltam, ezt nem tudom. A szívemben hatalmas lángot gyújtó esemény után elég erőt éreztem magamban, hogy megszólaljak.
- Jó reggelt! – Suttogtam neki, majd vártam a válaszát. Igazából nem tudtam, hogy mit várok, ki tudja talán már köszöntött, akkor mikor a füleim még nem hallottak.

Tárgy: Re: Hegyi túra Szomb. Jan. 08, 2011 1:49 pm

Shadorick kómásan érdekes reggeli arca felkeltette szemeimet, s a betörő fény hatására talán még csillogó szemekkel is sikerült megfigyelnem ezt a csodát. Az ember nem gondolná, hogy az első találkozás után összejön valakivel, s még ugyanakkor együtt is alszanak. Na… nem éppen úgy, ahogy egy olvasó elsőre gondolná, nincs benne semmi piszkos. Mire végre ébren tudta magát, arcán is látszott, hogy figyel. Felemelte arcát, teljesen közel hozzám, aztán egy kósza hajtincset igazított meg nagy ujjaival.
~ de hatalmas kezei vannak *-* ~ gondoltam magamban, míg simogatta szürreálisan kék hajamat. Nem is tudom, honnan örökölhettem ilyen színt, mert ha jól rémlik, anyu szökésbarna volt, apa pedig vörös, és testvéreim közül is, majdnem mindenki vörös, és szőke lett. Hogy lóghattam ki ennyire a sorból, vajon? Talán nem is az volt az apám aki? Ugyan már… mostanra pénzsóvár életük biztos véget ért, miért aggódnék ezen, öregek voltak.
Talán kedvesem már nem tudta türtőztetni magát, s újabb csókban forrt össze lelkünk. Minél többet történik ez, annál jobban érzem, hogy valami különös van bennem, valami változik, és nem tehetek, nem akarok tenni ellene. Ha elveszíteném, nem tudnék mihez kezdeni magammal, megcsalna, megölném a nőt, vagy őrületbe kergetném, nem hagynék nyugodt percet neki. De rá, rá nem lennék képes haragudni. Tudom, hogy most szeret, érzem az ajkán, hogy boldog, ahogy hatalmas ujjaival a hajamba túr, azt nem nevezem csak játszadozásnak, mert nem az. Talán még soha nem akartam ennyire, hogy valakit boldoggá tudjak tenni, lehet ez lesz az új célom, nem tudhatom még, mert a jövő mindig mást hoz, de nem lenne ellenemre.
Késői köszöntése megmosolyogtatott, ezt vártam tőle. Nagyot sóhajtottam, majd egy apró gondolkozás után kezembe vettem az övét. Nagyjából olyan lehetett a kettő egymás mellett, mikor egy tinédzser megfogja egy újszülött baba kezét. Ujjait az enyémekre szorította, mintha szó nélkül is azt mondaná, nem akar elengedni, ám nekem pont ekkor az járt az eszemben, hogy meg kéne nézni, hogy áll a vihar.
- Shade…. – bátortalanul szólaltam meg, nem tudom miért voltam ennyire rémült. – Megnézem, hogy áll a vihar… - nem akarom itt hagyni Őt, de mint sokaknak, nekem is van dolgom. Kimásztam alóla, óvatosan, aztán kilépdeltem.
Odakinn hatalmas fehér takaró volt mindenfele, de még szállingózott a hó. A szél lecsendesedett, a látás viszonyok közel tökéletesre javultak. Kirázott a hideg: benn hagytam a kabátom. Megfordultam, ám már mögöttem állt Ő, kezében a kabátomat és a táskámat felém nyújtotta.
- Köszönöm. – Talán tudta, mire gondolok.

Tárgy: Re: Hegyi túra Hétf. Feb. 07, 2011 9:18 pm

A kedvesem kezét megfogtam, evvel is jelezzem neki, mennyire megszerettem, ilyen rövid idő alatt. Megpróbáltam egyszerre gyengéd lenni vele, hogy ne okozzak neki fájdalmat és mellette még erősen is akartam szorítani, hogy tudja, nagyon ragaszkodom hozzá. Halk szavakkal kért meg rá, hogy eresszem. Valahogy úgy éreztem, ma már nem sokáig fogom látni, végül is várható volt, hogy nem akar egy éjjel után öröké velem maradni. Miközben kisétált, enyémhez képest apró, ámde gyönyörű testét ismét megcsodálhattam. Ekkor vettem észre, hogy nincs rajta a kabátja. Természetesen rögtön megkerestem az említett ruhadarabot, majd kezembe vettem azt. Ekkor vettem észre a táskáját, ami nem sokkal mellette hevert. Igazi kis párbajt kellett vívnom a bensőmmel, ám rájöttem, hogy el kell engednem, neki is van dolga, s nekem is. Felvettem a tárgyat a földről, majd én is kimentem a barlang bejáratához. Az idő elég borzalmas volt, bár korán sem olyan, mint az éjjel. A hófehér pelyhek nem hulltak hatalmas méretben, s nem is fújt annyira a szél, ennek ellenére természetesen hideg volt. Kabátját és táskáját felé nyújtottam, kész voltam elfogadni, ha távozni akar.
Miután átvette a kabátját és fel is öltötte azt, én egy csókot nyomtam az ajkára. A hideg valahogyan elviselhetőbbé vált Éreztem, hogy szerelmünk tüze mind a kettőnket feléget és a zord hideget elnyomja. Hosszú csókunk után óvatosan elváltak ajkaink, majd én szólaltam meg.
- Hát, ez is eljött! – Mondom, szinte suttogva, hátha mégsem igaz.

Tárgy: Re: Hegyi túra Pént. Júl. 15, 2011 2:36 pm

- Igen… - Húztam félre a számat, tekintetemet pedig lefelé irányítottam. ~ De nem akarok még menni>.< ~ Annyira bántott a tudat, hogy okkal vágtam neki ennek az útnak, ha most csak kirándulni jöttem volna mehetnék vele egy darabig. Csak mégis, feladatom van, még akkor is, ha a Titan Nose valamelyik tagja már rég elvégezte, mert ugye… Shirotsuméról van szó. Idióta szörnyek, bolond banyák, minek kellett előttem beszélniük ilyesmiről?
- Még látlak majd? – Néztem rá, de nem voltam boldog, valahogy azt akartam hallani, hogy örökké együtt maraduk, vagy valami hasonlót, mindegy nekem csak ne azt, hogy egyszer biztosan, mert akkor nagyon valószínű a soha. Megfogtam a hatalmas kezeket, és vártam a választ.
Már épp mind a ketten menni készültünk, hogy miért is ne, pont ellenkező irányba, de egy bő öt lépés után a szívem annyira nehéznek bizonyult, hogy meg kellett fordulnom. Visszaszaladtam hozzá, és még egy utolsó csókot követeltem magamnak.
- Magnoliában megtalálsz. – Reméltem, hogy nem fog elfelejteni, de nem akartam megnehezíteni az elválást, ezután egyenesen szaladtam is Shirotsuméba, hátra se fordultam.
Ott, mint kiderült, még tegnap este intézte az ügyet valaki. Dühkirohanásomban felrúgtam egy virágcserepet is, amivel taroltam az egyik épület ablakát, onnan meg hatalmas ideges tömeg rohant ki, hogy éppen kártyavárépítő verseny zajlott benn, és a versenyzők építményeit tönkretettem a bezúduló üvegszilánkokkal. Sőt! Még vannak sérültek is, de persze nem vártam meg, hogy normálisan le tudjanak szidni, elrohantam…

Alig egy-két nap múlva szólított le a mester, hogy ő is ott volt éppen, és nem volt tőlem szép dolog, de legalább felkelt rá.

» Hegyi utakon... (Kao társai vs Nerthus)
» Vad nyugati túra.