Időjárás-jelenlét

Ebi.

A Fairy Tail céh házába belépve a szokásos balhé fogadott. Mindenki neki esett mindenkinek, és egy-egy igen komoly ütésbe, vagy rúgásba, még a céh ház is beleremegett.
~ Jó, hogy nem dől össze. – körbe néztem az étkezőn, és az egész területen kettő darab biztos pont volt: Makarov és Mirajane. Az öreg szokásához híven, a pulton ült, Mirajane pedig a pult mögött tett-vett, néha el-elhajolt egy-egy felé száguldó tárgy, vagy egyéb más éppen repülni tanuló dolog elől. Valamilyen csoda folytán átverekedtem magam a munkákig, ahol szemezgetni kezdtem a különböző lehetőségekből. Majdnemhogy mindenféle munkából volt. Nyomozósdi, eltűnt személy, balhé két fél között, valami lényegtelen dolog okán. Komolyan, ami szemnek és szájnak ingere, volt felkérés dögivel. Az egyik mégis különösképp megragadta a figyelmem. Igen különlegesnek ígérkezett:

Fiore mágusai!
Hoarfrost faluja a segítségüket kéri! Az utóbbi néhány hétben néhány kilométeres körzetben megkergült az időjárás! Akik a középpont felé indultak megkeresni az okot, nem tértek vissza napok óta! Találják meg az eltűnteket, és tudják meg, mi az oka az időjárás megváltozásának! Ha megérkeznek, Sleter polgármestert keressék!

A felszólításból gondoltam, hogy több céh is megkapta a felkérést, így jó lesz sietni, különben még valaki elhappolja az orrom elől ezt a jó pénzt ígérő melót. Letéptem a papírt a felkérések faláról, majd rögtön Mirajane előtt teremtem, leadtam neki a „rendelésem” és már kint is voltam az állomáson, ahonnan a vonat egyenesen Hoarfrost faluba visz majd. A vonaton kipihentem az elmúlt pár nap fáradalmait, aminek a nagy részét edzések töltötték ki, hogy rendben menjen a Beast Arm használata. Nagyapa folyamatosan instrukciókkal látott el, hogy miként, és hogyan érdemes bevetni ezt a fajta mágiát, és hogy mikor jobb visszavonulót fújni. Megígérte, hogy amint elég képzett leszek, megtanítja az alakváltó mágia egy másik ágát, de erről nem árult el semmit, csak azt, hogy óriási élmény lesz. A gondolatok sokaság viszont annyira felgyülemlett bennem, hogy szépen lassan elnyomott az álom. A kalauz bökdösése ébresztett fel, aki szinte belemászott az arcomba, és úgy közölte, hogy megérkeztünk. Felkapkodtam a táskám, és már le is szálltam.
A vonatról leérve két dologra figyeltem fel: az egyik, hogy a város a hegy lábánál fekszik, de valószínűleg a város másik fele akár már a hegyen is lehet. A másik dolog a hó volt. Hegyi városka, ez tény, és nem is lett volna ezzel semmi gond, ha a hóból nem vált át az időjárás egy pillanat alatt esőre.
- Ez meg mi a fene? – mondtam csak úgy magam elé, de egy arra járó férfi meghallotta.
- Látja, fiam, ez a fura időjárás már néhány hete sújtja a falut. Senki nem tudja miért és hogyan történik. Én személy szerint már hozzá szoktam, de akkor is zavar a természetellenessége a dolognak. – hát ez nem sok info. Ennyit a felkérésről is megtudtam. A fejemben folyamatosan a polgármester neve járt, hogy el ne felejtsem. Nem hétköznapi név, és mint olyan, az ember könnyen elfelejti, én legalábbis biztos. A faluba beérve sem tapasztaltam más, az időjárás egyik pillanatról változott a másikra, és az emberek elég vegyesen voltak öltözve, ki így, ki úgy. Volt, aki havazáshoz öltözött, és így nagykabátot, hosszú nadrág, és a többi, volt, aki esőhöz készült, de olyat is láttam, aki a meleg idő eljövetelét várta, vagy remélte egy rövidnadrágban és egy rövid ujjúban. Végignéztem a falusiakat, és ők is méregettek, egy-kettő talán sejtette is, hogy miért vagyok itt.
- Ne haragudjon, merre találom a polgármestert? – kérdeztem egy arra járó nőtől. Ahogy azt kell, végig mért, majd válaszolt.
- Ha jól sejtem, maga egy mágus. Nos, itt kimegy az utca végére, ahol majd balra fordul, és onnan már látnia kell az épületet. El sem lehet téveszteni. – megköszöntem az útbaigazítást, és tovább mentem a polgármester irodája felé.
Ahogy a nő mondta, egy kanyar balra, majd utána végig egyenesen, és pár perc múlva már ott is voltam. Sleter polgármester az asztala mögött ült, és néhány papírt bújt, nyilván próbált valami megoldást találni az időjárás problémára.
- Üdvözlöm polgármester úr. A nevem Kevin McBride, és a Fairy Tail mágusa vagyok. A felkérésre utaztam Hoarfrost-ba. – foglaltam össze gyorsan ittlétem okát.

Yorumi Tsukiko csatlakozik be a küldetésbe Sophia helyett. Gilbertről ha tud valaki valamit, szóljon, különben nélküle folytatódik a küldetés, miután Yorumi írt.

~ Ki a fene zajong ilyenkor?! ~ kérdeztem magamtól, amikor arra ébredtem, hogy az ablakom alatt valaki épp azon fáradozik, hogy ledöntse a céhépületet..
Nagy nehezen elvonszoltam magam a nyitott ablakhoz és kihajoltam rajta.
- HOGY MERTED?!?! HOGY MERTED LETÉPNI AZT A GYÖNYÖRŰ JÁCINTOT?! - pörölt Guren valakivel aki óvatlanul cselekedett a közelében, ugyanis a hölgy híres arról ,hogy nem tűri ha valaki csak egyetlen bántó mozdulatot is tesz a növények, vagy a természet bármely más szülöttje felé.
- Ugyan kérlek, nyugodj szépen! Ne törj, ne zúzz ily képpen! - kerüli ki egyik támadását Nathan, aki mint mindig most is kedveskedni akart az egyik hölgynek a céhben, azonban ma nem jó felet választott.
- Hát igen. Pedig ismerhetnéd Gurent. - dünnyögtem az orrom alatt.
Ezután otthagytam az ablakot és úgy döntöttem, hogy ha már úgyis kivertek az ágyból, akkor már lemegyek elfogyasztom a reggeli müzlimet, majd keresek valami ínyemre való küldetést.


Lenn a szokásosnál többen voltak, amiből arra következtettem, hogy nem csak engem vert ki az ágyból a csete-paté amit egy jácint okozott. Miután befejeztem a reggelit odaballagtam a felkérések falához és nekiláttam tüzetesen átvizsgálni a felfüggesztett papírokat. Két nekem valót is találtam de végül a második mellett döntöttem mivel a másik helyen már jártam ezen a messzi hegy faluban viszont nem.
Maga a küldetés így hangzott:

Fiore mágusai!
Hoarfrost faluja a segítségüket kéri! Az utóbbi néhány hétben néhány kilométeres
körzetben megkergült az időjárás! Akik a középpont felé indultak
megkeresni az okot, nem tértek vissza napok óta! Találják meg az
eltűnteket, és tudják meg, mi az oka az időjárás megváltozásának! Ha
megérkeznek, Sleter polgármestert keressék!

Azonnal le is adtam a papírt a mesternek, majd el is indultam a vasútállomás felé. Az út igen unalmasan telt. Rajzolgattam egy kicsit, de azt is félretettem és végül elszundítottam egy kicsit, és ha a kalauz nem ráz fel, hogy nekem le kellene szállni, a vonaton maradtam volna és még zötyöghettem volna egy sort. Amikor megérkeztem éppen zuhogott az eső. Ez engem nem igazán zavart mivel szerettem elázni. Az azonban már kellemetlenül érintett, hogy egy pillanattal később már süvítő szél fújt és lehűtötte a ruháimat. Így kezdtem fázni, de szerencsére hamar megtaláltam a polgármester házát.
Miután bekopogtam egy komornyikféle nyitott ajtót.
- Jó napot kis hölgy miben segíthetek? - kérdi udvariasan.
- Én az időjárással kapcsolatos küldetésre jöttem, remélem még nem késő?
- Nem jöjjön csak.
- Köszönöm. Megkérdezhetem merre találom a mosdót? Átvennék valami száraz ruhát, így mégsem jelenhetek meg. - mosolygok a komornyikra.
- Oh, természetesen. Ott van a következő sarkon jobbra. - mutatott az egyik folyosóra.
- Köszönöm. - siettem el.
Amint visszaértem máris felvezettek egy lépcsősoron, ahol utána azzal hagytak ott, hogy ez a polgármester szobája és, hogy majd behív ha beszélni tud velem.

A szobában ott volt még egy vöröses hajú, elég morcos képű férfi. Előtte egy íróasztal azon túl pedig egy idősödő ember aki vélhetőleg a polgármester volt. Amikor beléptem mindketten felém fordultak.
- Ööö, te is a küldetésre jöttél? - kérdeztem szégyellősen. - Ugye nem késtem el?
- Még nem épp most érkeztem én is. - felel az idegen.
- Örülök. Yorumi Tsukiko vagyok, ha jól sejtem akkor Ön Sleter. - fordultam a polgármester felé.
- Kevin McBride vagyok, úgy néz ki, hogy ideiglenesen társak leszünk. - szólított meg a másik mágus.
- Igen. - bólintottam, majd ismét Sleter felé fordultam. - Mit tudunk erről az időjárásos izéről? - kérdeztem idejövetelünk céljához visszatérve.
- Sajnos nem tudok dokkal többet mondani, mint amivel idecsábítottam önöket. - tárja szét a karját, majd az asztalra mutat.
Azon egy színes térkép van, amely Hoarfrost-ot ábrázolja. A várostól nem messze egy piros pötty helyezkedik el ami egy ceruzával rajzolt kör középpontja.
- Ezen a területen változik leggyakrabban az időjárás. A közepe erre a hegygerincre esik. - magyarázza a kör jelentését. - Nem tudom, hogy a hegy tetején, benne, vagy ott van-e egyáltalán az, amitől megkergült az idő. Néhány éve feltérképeztük a hegyet behálózó barlangokat. - kotorászik egy kicsit a fiókjában, majd két térképet nyújt át nekünk. - Arra az esetre ha ott kezdik a keresést.
- Köszönjük a térképeket. Akkor indulhatunk is, nem? - néztem kérdőn a társamra.
- Szerintem igen. Itt már úgyse nagyon tudunk meg többet, jobb ha körülnézünk azon a területen, amit a térkép jelöl.
- Rendben. Akkor viszlát Sleter úr. - indultam meg az ajtó felé.
Kevin csupán egy intéssel elköszönt Sleter-től majd utánam sietett.
- Remélem hoztál meleg cuccot. - szólalt meg a lépcsőn lefelé.
- Igen, hoztam, bár amikor bejöttem még zuhogott az eső.
- Az jó, mert kelleni fog. Tuti, hogy a hegyen hideg lesz.
- Háát, nem tudom. Itt már semmiben nem vagyok biztos, ha időjárásról van szó.
- Majd meglátjuk.
Mire kiértünk az épületből már megbeszéltük, hogy a hegyek felé vesszük az irányt és megkeressük a barlangok bejáratát. Ahogy kinéztünk az egyik ablakon láttuk, hogy az időjárás éppen úgy döntött sült csirkét csinál azokból akik esőre vagy hideg időre öltöztek, úgyhogy levettem a pulóverem, a derekamra kötöttem az esőkabátomat pedig begyömöszöltem a táskámba. Így indultunk el a hegyek felé. Én reméltem, hogy valóban hideg lesz, így tudom, majd edzeni az alakjaimat.
Csendben ballagtunk, mert Kevin nem volt egy beszélgetős alkat én pedig nem tudtam miről beszélgethetnénk.
Végül elértünk a hegy lábához ahol rögtön meg is láttuk amit kerestünk: egy két-három méter átmérőjű sötét üreget.
- Ez a barlang bejárata, ugye? - kérdeztem kíváncsian lesve befelé, de nem sokat láttam.
- Hát, nagyon úgy néz ki. - felelte Kevin belenézve a Sletertől kapott térképbe.
- Akkor indulás! - változom azon nyomban fekete párduccá és ügetek be a sötét alagútba, ahol a nagymacska formám segítségével így is tisztán láttam.
~ Na, pont ilyenekre gondoltam amikor edzésre gondoltam.~ örültem magamban.

Slater még váratott egy kicsit, állítólag nem leszek egyedül. Megvárjuk a másik mágust, és utána minden információt el fog mondani, amit tud az üggyel kapcsolatban, valamint ellát a legszükségesebb információkkal, térképekkel és egyéb háttér anyagokkal, ami segítségünkre lehet majd a nyomozásban. Hamarosan be is toppant, akire elméletileg vártunk. Nem épp ilyenre számítottam, kissé meg is lepődtem. Egy tizenegy éves forma lány rontott be az ajtón. Fehér haját két copfba fogta, és alig tétovázott, oda is lépett hozzánk.
- Ööö, te is a küldetésre jöttél? – kérdezte kissé szégyellősen. - Ugye nem késtem el?
- Még nem épp most érkeztem én is. – válaszoltam.
- Örülök. Yorumi Tsukiko vagyok, ha jól sejtem, akkor ön Sleter. – fordult a polgár mester felé, akivel szinte egyszerre bólintottunk.
- Kevin McBride vagyok, úgy néz ki, hogy ideiglenesen társak leszünk. – mutatkoztam be én is a lánynak.
- Igen. – bólintott, majd ismét a polgármester felé fordult. - Mit tudunk erről az időjárásos izéről? – mit evett a kiscsaj? Duracell elemet? Furának tűnt, remélem, hogy nem lesz vele sok gond, mert én nem fogok rá vigyázni, az holt ziher. Nem bébicsőszködni jöttem.
- Sajnos nem tudok dokkal többet mondani, mint amivel idecsábítottam önöket. – mi van?! Most komolyan a semmire vártam egész idáig? Csak szórakoznak velem ugye? A polgármester széttárta a karját, majd elővett egy térképet, rajta Hoarfrost-tal, amint egy pöttyel jelöltek valamit, valamint egy bizonyos területet körbe kerítettek a papíron. Nyilván az a terület, ahol az időjárás megbolondult. Nem kis rész, az biztos!
- Ezen a területen változik leggyakrabban az időjárás. A közepe erre a hegygerincre esik. – kezd bele a magyarázásba a polgár mester, és közelebb hajolok kicsit, hogy jobban lássam. - Nem tudom, hogy a hegy tetején, benne, vagy ott van-e egyáltalán az, amitől megkergült az idő. Néhány éve feltérképeztük a hegyet behálózó barlangokat. – ismét turkál egy kicsit a fiókban, majd elővesz még egy térképet, amin a hegyek belsejében található barlang rendszer térképe látható. Tárnák, csarnokok, járatok és zsákutcák tömkelege. Akár egy gigászi, természetes labirintus. Ezt a térképet is átnyújtja nekünk.
- Arra az esetre, ha ott kezdik a keresést. – teszi hozzá a polgár mester.
- Köszönjük a térképeket. Akkor indulhatunk is, nem? – néz rám kérdőn Tsukiko. Kicsit meglepődöm, mert mióta belépett ide, mintha ő akarna irányítani, és most hogy kikérte a véleményem, felemelő érzés. Felejtsd el, nem fogok neked ugrálni, csak mert gyerek vagy. És vigyázni sem fogok rád.
- Szerintem igen. Itt már úgyse nagyon tudunk meg többet, jobb, ha körülnézünk azon a területen, amit a térkép jelöl.
- Rendben. Akkor viszlát Sleter úr. – köszönt el Tsukiko, míg én csak egy intéssel távoztam a polgár mester irodájából, aki valószínűleg, ahogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, rögtön hátradőlt a kényelmes székében, és elégedetten nyúlt el, hogy valaki elvégzi helyette a piszkos munkát.
- Remélem hoztál meleg cuccot. – kérdeztem a lányt, mert köztudott, hogy már maga a hegy is hideg, nem hogy belül a barlangok, amik ráadásul még nedvesek és nyirkosak is.
- Igen, hoztam, bár amikor bejöttem még zuhogott az eső. – helyes.
- Az jó, mert kelleni fog. Tuti, hogy a hegyen hideg lesz.
- Háát, nem tudom. Itt már semmiben nem vagyok biztos, ha időjárásról van szó. – ebben mondjuk van igazság. Mivel ennyire megbolondult az időjárás, lehet, hogy a hegy tetején trópusi hőség fogad majd minket.
- Majd meglátjuk. – eldöntöttük, hogy rögtön a hegyre megyünk. A városban úgy sem tudunk meg többet erről a dologról. Az első állomásunk a barlangok lesznek, és belül átkutatjuk a vörös pöttyhöz legközelebbi területeket. Ott van értelme elkezdeni, hisz nyilván ott lesz ennek a zavarnak az epicentruma. A nap melegen sütött most éppen, sőt, már talán túlságosan is melegen. Tsukiko levette a pulóverét és a derekára kötötte, én viszont teljesen jól megvoltam a túra felszerelésemben, ami eddig mindig kiválóan alkalmazkodott az időjáráshoz, és nem kellett nagyon variálnom, hogy mit vegyek le, ha melegem van, illetve mit fel, ha fázom.
A hegyhez érve nem pont erre számítottam. Magasabb volt, és sokkal meredekebb, veszélyesebb, mint elsőre gondoltam volna, de innen már nem igen volt visszaút, így jobb híján irány a teteje. Sosem bírtam a hegymászást, de muszáj volt, ez van. Ahogy haladtunk felfelé, emberi beavatkozásnak nyoma sem volt, teljesen természetes a környék. Jó ideje úton lehettünk már, de semmi bejáratot nem találtunk, és ha nem lelünk rá egy barlangra sem, akkor folytatjuk az utat a hegy tetejére. Hát ez nem így lett, ugyanis felfele ment megtaláltuk, amit kerestünk. Viszonylag kis bejárat, de mögött egyértelmű, hogy maga a barlangrendszer húzódik, és nekünk pont erre volt most szükségünk.
- Ez a barlang bejárata, ugye? - kérdi a lány. Előveszem a Sleter-től kapott térképet, ami a barlangrendszert ábrázolja, majd gyorsan átfutom.
- Nagyon úgy néz ki, igen. - vonom meg a vállam.
- Akkor indulás. - még szinte végig sem mondja, már bagoly alakba változott és berepült a barlangba. Megforgatom a szemem, sóhajtok egy nagyot ezen a cselekedeten.
~ Remek.

Nanami végül úgy döntött, hogy dupla posztot ír. Még időben..

Kevin és Yorumi:

Ahogy befelé mentek a barlangba, egyre forróbb lesz a levegő, egy pontig, ahol már szinte fájdalmas a lélegzés. A térkép alapján többé-kevésbé be tudjátok tájolni magatokat, de a járatok egy része beomlott, mások pedig épp az omlások miatt szabaddá váltak. Csak lassan haladtok előre, egyrészt a természetes akadályok miatt, másrészt a helyi állatok miatt, amelyek közül néhány itt húzta meg magát. Ezek közül a legrosszabb egy hegyi balkan (link), de kisebb-nagyobb pókokat is találtok többek között.
Talán két órányi bolyongás után emberi lépteket hallotok.


Nanami:

A farkasok bekerítettek, és egyre csak gyűlnek. A bátrabbak már elkezdenek feléd kapdosni. Ha kővé változol, akkor is folytatják a becserkészésedet. Lassan, egyesével elkezdheted leszedni őket, de kisebb sebeket, karmolásokat kapsz minden megölt farkasért. Akárhogy is, percek múlva a falka hirtelen megáll, és óvatosan szimatolni kezd. Egy mozgó, kék förgeteg jelenik meg kelet felől. A levegő felétek hömpölyög, és amit megérint, jégszoborrá fagy. Ideje menekülni, ahogy a falkának is! A farkasok gyorsan lehagynak, de még nekik is túl gyors a léghullám. Neked csak egy szerencséd van, már ha annak lehet nevezni. Egyik lépésednél lábad alatt beszakad a talaj, aminek hatására egy mély kürtőbe zuhansz. Kissé összetörve magad érkezel le a vaksötét barlangba. A levegő párás és forró, a lélegzés szinte nehéz. Fölfelé nem vezet út, túl meredek és omlékony hozzá a sziklafal. Remélem, hoztál magaddal világítóeszközt, ellenkező esetben vakon kell előremenned!
Utadat néhol egy denevérraj szakítja meg, néha óriási pókhálókban akadsz meg, de töretlen lelkesedéssel caplatsz a járatban! Fogalmad sincs, hol vagy, annyit tudsz megállapítani, hogy fölfelé tartasz, de a légáramlatból érződik, hogy van kijárat valahol.

Közös rész:

Nanami teljes lelki nyugalommal belesétál Yorumiék párosába. Vérmérsékleteteknek megfelelően kéne válaszolni az ismeretlen mágus érkezésére, de lehetőleg maradjon életben a lány! Szinte biztosak lehettek benne, hogy a fagyasztó felhő is a fura időjárás számlájára írható, és mivel nem tudjátok, hogy eltűnt-e már, nem is igazán akaródzik kimenni, míg meg nem oldjátok a küldetést. Nanami is hozzátok csapódik ennek fényében, és együtt indultok tovább. Posztotok odáig tartson, hogy fényt láttok meg egy sziklafalon, ami biztosan nem tőletek származik!

Befelé haladunk a barlangban, ahol szinte semmit nem látni. A térkép ugyan segít valamennyire a tájékozódásban, azonban kissé idejét múlt lehet, mivel több alagút, amit jelez már beomlott. Néhány alagútból furcsa hangokat hallunk, amik arra késztetnek, hogy még véletlenül se menjünk arra.
Ezek a hangok magukba foglalnak üvöltést, kaparászást, csapkodást, és egyszer még apró rengések is társulnak hozzá, amiből sejthető, hogy nem épp békés tevékenységet folytatnak arrafelé. Lassan a levegő is nehezebb és egyben melegebb is lesz, s a légzés is fáradságos feladattá válik.
~ Hol... a fenében... vagyunk? ~ tűnődöm magamban egyre fáradtabban.
Mivel választ nem kapok csak gyalogolok tovább, ám még ebben is megzavarnak. Először ijedt vernyogás, majd dühös fújtatás kíséretében ugrom arrébb, amikor valami rálép a mancsomra, majd elvágódik a földön. A hang irányába meresztem a szemem és macskalátásomnak köszönhetően látom is az testet, azonban valami furcsa...
Mielőtt feleszmélnék, társam már akcióban és az említett testen ül, egyik karját átváltoztatva.
~ Tehát Ő is alakváltó. ~ szögezem le magamban. ~ Jó tudni.
Kissé feszülten lépek közelebb, mert meg akarok győződni róla, hogy úgy van az úgy...
- Ki vagy te? - kérdezi eközben mérgesen Kevin.
- Hát így kell ezt? Neki állsz fojtogatni majd megkérdezed ki vagyok? Nem gondolom hogy ártottam volna neked valaha is.... - feleli emberi, női hangon a test.
~ De hát... ~ értetlenül rázom a fejem, ahogy közeledek. ~ Kő és... vér szaga van... de keveredik benne az emberi szag is. És beszél... Hogy is van ez?! ~ kezd teljesen érthetetlenné válni a helyzet.
Ismét beleszagolok a levegőbe, majd szóvá teszem, amin az előbb agyaltam:
- Ez, hogy lehet? Kő szaga van, pedig mozgott, tehát ember inkább... Viszont vér szaga is van, pedig kő... hogy is van ez?! - lépek dühösen Kevin és az áldozat mellé, és értetlenül méregetem.
- Itt van. - fordul felém Kevin egy pillanatra. - Nem ártottál, de mit keresel te itt? Ki vagy? - folytatja a kérdezősködést.
- Én éppen valami kijáratot keresek. - feleli felháborodottan a kő-ember. - És igazán megköszönném ha leszállnál rólam.
- Az jó, mert mi is próbálunk kijutni. Legalábbis eddig azt próbáltuk. - enged végül Kevin és leszáll róla.
- Aztán jöttem én, és a kijutás hirtelen háttérbe szorult? - ül fel az áldozat.
Most én veszem át Kevin helyét és fekete párduckén közelebb lépkedek és megszaglálom a fura embert, és megbököm az orrommal a vállát, így megállapítom, hogy valóban kőből van.
- Te kőből vagy? Az, hogy lehet? - meredek ez arcára.
- Igazán értékelném ha megtartanád a három lépés távolságot... - szólal meg a korábbi szemrehányó hangsúllyal. - Különben is pont egy beszélő házi macska kérdezi tőlem hogy lehetek kőből? - ott apont, ez jogos, de azért kérem...!
- Ki a házi macska?! - kérdezem dühösen, de eleget teszek a távolságra vonatkozó kérésnek. - Egyébként pedig ha annyira érdekel alakváltó mágiát használok, egyébként teljesen normális ember vagyok! - fordulok el dühösen.
- Jó, jó, ez mind szép csajok, civakodni később is lehet. Egy küldetés miatt vagyunk itt, a hülye időjárás az oka. - szól bele Kevin is.
- Utóbbit én is tapasztaltam. - kel fel és változik vissza rendes emberré a nő. - Miféle küldetésen vagytok? - teszi fel a kérdést.
~ Tehát... mind a hárman alakváltók lennénk? ~ tűnődöm kettőjüket figyelve.
- Próbálunk megoldást találni a zavarodott időjárásra, és a polgár mester szerint itt lehet valahol az az izé, ami felelős a dologért. - feleli Kevin, aki látszólag megbékélt a jövevénnyel.
- Aha... Nos további kellemes munkát, én balra el. - indul el nyomban a kereszteződés egyik irányába.
- Cöhh, menny csak ha akarsz... - dörmögöm magamban, még mindig megsértve. - Legalább nem kell megosztani vele a jutalmat... - az utolsó szavakat szinte suttogva ejtem ki ,de így is hangosnak bizonyulnak.
- Azt hiszem mégis maradok veletek még egy kis időre. - torpan meg, és erőltetett mosollyal fordul meg.
- Persze, ez már kell, mi? - szól Kevin.
- Hmpf. - fújtatok morcosan.
- Na jó, valami ötlet? Nem láttál valamit errefelé? Egy gépet, vagy egyebet, ami nem való egy barlangba? - kezeli rögtön csapattagként Kevin.
- Nem. Épp a kinti farkasfalkával volt egy kisebb konfliktusom mikor megjelent egy hatalmas jégfelhő és mikor el akartam menekülni előle beszakadt a talaj és leestem. - ismerteti történetét a nő.
- Nem láttad merről jött a felhő? - próbál megoldást találni Kevin.
- Azt hiszem... - emlékszik vissza - talán kelet felől.
Hirtelen mind felkapjuk a fejünket, mer az egyik irányból fény közeledik.
~ Még többen lennének a barlangban?

Küldi lezárva. Nanami és Kevin időközben inaktívak lettek tudtommal (nem csak itt, az oldalon). Ha érdekli még őket a jutalom, jelezzenek PÜ-ben.
Yorumi jutalma: 20 VE + várakozási bónusz: 80 VE, összesen 100.
Nanami: 10 VE + 80, összesen 90.