Ilaszior VS Eddard Raregroove

- Szép napot! Üdvözlök minden kedves nézőt a helyszínen és a lakrimavízió előtt! Ismételten egy izgalmas harcokban gazdag napra ébredhetünk! Az én nevem Thomas Speakloud, közvetítőtársam pedig ma is Jhonatan Announcié! Üdv Jhon!
- Szia Tom! Valóban izgalmas harcoknak nézhetünk elébe már csak azért is, mert ma avatják fel a legújabb pályát, a „Végzetes Zuhanást”! Elég ütők kis neve lett!
- Így van Jhon. Ahogy a nézők is láthatják az aréna alja ezúttal vízzel van megtöltve, fölötte pedig húsz és ötven méter között egyenesített tetejű szikla rögök lebegnek kisebb nagyobb méretben. A küzdő feleknek azokon kell ugrálva küzdeniük egymással. Vannak közöttük nagyobb méretűek, amin akár egy mágikus foci csapat is elférne, de olyan is, ahol egy ember éppen hogy csak megtud állni. Természetesen látható egyszerű kör peremű szikla vagy épp keskeny és hosszúkás!
- Egy szóval a mágusok válogathatnak kedvükre!
- Így igaz Jhon! Majd el felejtettem a pálya egyik különlegességét! A többivel ellentétben itt valaki nem akkor veszít, ha harcképtelenné válik, esetleg elfogy a mágikus ereje, hanem ha a lenti vízbe kerül.
- És az lesz számára egy végzetes zuhanás!
- Háhá! Micsoda poén!
- Köszi Tom! De már érkeznek is a versenyzők a mágikus lebegtetővel, amik elhelyezik őket a pálya két külön pontján! A bal oldali résztvevő Eddard Raregroove egy szabadúszó fegyver mágus, akinek a kardforgatás a specialitása! Kíváncsi vagyok előnyére tudja-e fordítni valahogy a terep adottságait!
- Arra én is Jhon! Ellenfele pedig a Dragon Fang újdonsült fekete mágusa, Ilaszior! A sötétség mágiának most biztos nagy hasznát fogja venni!
- Minden bizonnyal Tom! Most elnézve a két résztvevőt, mintha a menny és a pokol hírnöke csapna össze!
- Touché Jhon! De nézd csak! Már kezdődik is!


Az első résztvevő Ilaszior, a második pedig Eddard, így a posztolási sorrend és a kocka dobások is így számítanak.
1: Ilaszior
2: Eddard

Lássuk kié lesz az első menet!

The member 'Natsu Dragneel' has done the following action : Kocka

'1d10' : 2, 10

Belépek az aréna bejáratán, a harctérre. Hatalmas tömeg, akinek zsibajához nincsen fogható a világon. Egyszerre fülsüketítő és édesen simogató zaj ez, ami csak feltüzeli a lelkemben dúló küzdeni vágyást. Régóta vártam már ilyen pillanatra, hogy összemérjem valakivel az erőmet és most végre megadatott.
A két kommentátor beszéde közben egy lebegő korong bevitt a hatalmas küzdőtérre, ami legnagyobb meglepődésemre és csodálatomra egy lebegő szilarengeteg. Izgatottan tekintettem körbe miközben leszálltam az egyik sziklára, amin éppen kényelmesen meg tudtam vetni a lábamat. Eközben ellenfelemet is bemutatták, név szerint Ilaszior-t a Dragon Fang-ből. Ő a sziklarengeteg túloldalán állt az egyik kövön, oda kiáltottam neki köszönésképpen és integettem neki. látszólag nem vette észre így nagyobb ívben és erősebben kalimpáltam, ami miatt megcsúsztam az amúgy is kicsi sziklán és lepottyantam még a meccs kezdete előtt. Szerencsére pont alattam volt egy stabil, jó széles darab így könnyedén meg tudtam érkezni és csak egy szinttel kerültem lejjebb. Zavartan vigyorogtam és a tömeg felé lengettem az öklöm bíztatásért valamint jelezni, hogy jól vagyok. Ez után elindult a küzdelem…
Azonnal előrántottam az Eisen Meteor-t, erősen megmarkoltam és szememmel már el is terveztem az utamat Ilaszior felé. Elrugaszkodtam és kőről kőre ugrándozva indultam felé. Ő sem álldogál, ő is előrébb helyezkedik egy nagyobb darabra, amin akár ketten is könnyen elférünk majd, miközben megidéz egy csontlándzsát. Úgy tűnik felkészült, hogy megvívjon velem közelharcban. Emiatt önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám, ha így játszunk, nem veszíthetek.
Egyre gyorsabban és gyorsabban ugráltam felé, lassan már alig érte a lábam a sziklákat, csak éppen egy-egy lendületvételre. Elég nagy lendülettel érkeztem elé és már támadtam is, de ő kitért és én pedig haladtam tovább, szerencsére a harmadik lépés helyett előre vetve a lábamat megfordulhattam és visszarúghattam magamat felé. Ő már döfött is felém, de azonnal félreütöttem. Ő csupán megpörgette a fegyvert és másik végével erősen hasba vágott. Egy pillanatra kiszaladt minden levegő a tüdőmből, de aztán egy rövid felnyösszenés után elmosolyodtam. Túlságosan szabadon hagyta magát így felé lendítettem fél kézzel a kardomat. A széles acéllap erősen arcon csókolta őt, amitől hátratántorodik és látszatra megszédül egy csöppet. Ezt a kis leheletnyi időt máris a javamra fordítottam és minden izmomat megfeszítve heves támadássorozatot indítottam felé. Egyik ütés a másik után, szúrás, vágás, suhintás, szúrás. Nem álltam le egy pillanatra sem, vidáman kiáltva rohamoztam. Ő fegyverét pörgetve maga körül legtöbb csapásomat kikerülte, de kétszer, ha nem többször így is sikerült megcsapnom őt, bár vére nem csordult sehonnan, érezhetően kellemetlenül érintette őt. Ekkor azonban kitörésként alulról csap a fegyverével, én föld felé döfve hárítok, de a fegyver lecsúszik a pengémről és sípcsonton vág. Fáj a találat, de korántsem annyira, hogy megállítson így kardomat vízszintesbe húzva csapok az irányába, amitől kénytelen hátrálni, ezzel elérve a szikla szélét. Két kézzel megmarkolom az Eisen Meteor-t, fejem felé emelem és csatakiáltás kíséretében felülről igyekszel lecsapni rá. Vakmerő egy fickó az biztos. Inkább a mélységet választja, mint a kardomat.
Lejjebb ugrik, és nagy nehezen megérkezik egy következő sziklára. Megpördül, és felém fordul. Én eközben diadalmasan még szusszanok egy keveset, mivel egyértelműen én vagyok a jobb, ha fegyverforgatásról van szó. Sajnos azonban ellenfelem nem csak ezzel a lándzsával van felszerelve. Kezét felém nyújtja, és mágikus sötétséglövedéket lő felém. Én úgy gondoltam ezt szimplán kivédem, kardommal blokkoltam a lövedéket, ami legnagyobb meglepetésemre akkora erővel bírt, hogy hátrarántotta a kardot a kezemmel együtt, sőt majdnem ki is sodorta a markolatot a szorításomból. Ez alatt ő egy szintre ugrott fel velem és sortüzet nyitott. A blokkolás most nem fog menni, kénytelen vagyok kitérni. Félreugrok szomszédos sziklákra, a következő pár lövedéket ezzel kikerülve, de ez így nem lesz jó, támadnom kell, csökkentenem kell a távolságot. Előre szökkenek, de mintha számított volna rá, kivételesen nem engem, hanem a célpont követ célozta kilőve alólam azt, így zuhanni kezdtem. Maga alá lesve viszont megnyugodtam, hisz ott egy újabb szikla várt rám. Vagyis nagyon múlt időben várt mivel azt is kilőtte alólam így a víz egyenes útja tátongott alattam.
Egy pillanatra kétségbe estem, de megláttam egy másik sziklát még a víz felszíne és közöttem, amire igaz nem tudtam volna ráérkezni, de talán…
– Ex-quip: Explosion! – lecseréltem zuhanás közben az Eisen Meteor-t az Explosion-re, majd az utolsó pillanatban amilyen erősen csak tudtam belecsaptam oldalról abba a sziklába. Hatalmas robbanás keletkezett, aminek ereje igaz kicsit megpörkölt és megtépett, de legalább elég nagy volt ahhoz, hogy kilőjön ívesen, egyenesen Ilaszior felé. A levegőben rávigyorgok és már oldalam mellett tartva csapásra is emelem a kardomat majd még érkezés előtt támadok is vele. Őt sajnos nem sikerül eltalálnom, de az alatta lévő szikla felrobban és ő pont az epicentrum mellett állt. Ismét kapok egy löketet, amitől hátrafele röpülök, teszek egy szaltót a levegőben majd térdre fogyasztva érkezek egy fenti sziklára. Meg kell támaszkodnom a kardomon, kicsit füstölögve kicsit lihegve, de azért még egyben vagyok. Felállok és lenézek, hogy ellenfelemet elnyelte-e már a víz, de látom, hogy a legeslegalsó sziklák egyikében sikerült megkapaszkodnia egy hasadékban. Habár csupa seb és eléggé kellemetlen helyzetben van, szemében a harc tüze lángol. Elmosolyodok.
– Ilyen egy igazi csata!

- Bizony Tom! Eddard már meg is idézte a kardját és Ilaszior felé ugrál a sziklákon!
- Ellenfele pedig, ha jól látom egy csont dárdát idézett. Biztos jó ötlet ez Jhon?
- Nem tudom Tom. Ha valaki a közelharcot választja egy fegyver mágus ellen, akkor csak kell lennie valami a tarsolyában. De nézd csak! Már össze is csaptak!
- Áú! Ennek biztos marad nyoma!
- Hát én se állnék sorba, ha ilyet osztogatnának, elég volt látnom, de már így is belesajdult az arcom.
- Akár csak nekem Jhon! Micsoda adok kapok alakult ki!
- Így igaz Tom, de ahogy elnézem Eddard többet ad, mint kap!
- Mi olyan meglepő ezen? Hisz mindenki tudja, hogy jobb adni, mint kapni Jhon!
- És ebben az esetben talán a legigazabb is Tom!
- De nézd csak! Ilaszior egy szinttel lejjebb zuhan!
- És rájött, hogy a közelharc nem neki való egy fegyver mágussal szembe! Sötétség mágiához fordul és távolról lövi az ellenfelét!
- De nem csak őt! Hanem a lába alatti sziklákat! Micsoda fordulat! Most aztán Eddard nagy kulimászba került!
- Nem is kicsibe! Ilaszior eltakarította alóla az összes sziklát! Most mi lesz?! Talán ennyi lett volna a harc?!
- És nem! Láttad ezt Jhon?!
- Láttam bizony! Eddard az utolsó pillanatban kardot cserélt és elrobbantotta magát a biztos bukástól!
- És már támad is! De elhibázza Ilaszior-t!
- Azonaban az alatta lévő sziklát nem! Most Ilaszior zuhan a víz felé!
- De az utolsó pillanatban belevágja a dárdáját a legalsó sziklába!
- Hölgyeim és Uraim micsoda meccs! Vajon lehet-e még ennél is izgalmasabb és fordulatokban gazdagabb?!

Eddard KP: 2
Ilaszior KP: 1

Lássuk a következő kört!

The member 'Natsu Dragneel' has done the following action : Kocka

'1d10' : 2, 9

Izgalmas a harc. Azt kell, hogy mondjam veszettül izgalmas! Az ellenfelem erős, nem erősebb nálam, de legalább semmivel sem gyengébb. Mi mást kérhetnék egy ilyen küzdelemtől? Nem nyelte el ellenfelemet a mélység, nagy nehezen feltápászkodik a sziklára és szemében lángoló harci kedvvel elkezdett felfelé szökellni, szikláról sziklára, egyre közeledve felém. Én természetesen türelmesen, harcállásban vártam rá, de ő nem adott nekem túlzottan sok időt, hogy kifújjam magamat, megidézett még érkezés közben kettő csontvázat, amiket azonnal megtámadtam az Eisen Meteor-ral. Néhány erőteljes lendítés és már darabokra is hullnak ezek a csupán figyelemelterelés miatt készített bábok.
Ezután meg is érkezett arra a sziklára ahol én álltam és még a levegőben felém hajított egy sötét varázslövedéket. Megpróbálok kitérni, de így is elkapja az oldalamat. Meglepődök, hisz mozgásom sokkal lassabb, mint lennie kellene, valamiért tagjaim mereven vonaglanak csupán egymás után. Furcsa érzés fog el, valami megmagyarázhatatlan kisugárzást érzek, ami megbénít. Vajon mi ez? Hatalmas ütést érzek a szabadon hagyott oldalamon és valami mást is, furcsa zavaró rosszullét tör rám szinte azonnal amint megérintett így elveszítve azt a maradék koncentrációmat is újabb támadást, ezúttal egy rúgást kaptam be a gyomorszájamba, amitől teljesen kiestem az egyensúlyomból és a szikla széle felé botorkáltam. Az utolsó pillanatban sikerült azonban a szikla szélén megállapodnom és két kézre markoltam a kardom, hogy visszatámadjak. Gyenge próbálkozásnak bizonyult, semmit sem értem el vele, mivel ő elém lépett és teljes erőből gyomorszájon vágott. Éreztem, ahogy hátra esek, kikerül alólam a szilárd talaj és bukfencet hányok a levegőben. Kardomat még mindig markolva vakon döfök vele a levegőbe, éppen sikerül vele megkapaszkodnom egy sziklán. Még mindig rosszul voltam, de nagy nehezen sikerült felmásznom arra a sziklára és nagy nehezen talpra küzdöm magam. Amint felálltam egyből éreztem, hogy reagálnom kell, hogy valaki mögém kerül és azonnal hátra suhintottam a kardommal vízszintesen. Ő lehajol a penge elől és azonnal kirúgja a lábamat. Még hátra sem esek rendesen, de máris kapok egyet ököllel a hátamba vég, amitől megperdülök, és ismét legurulok a szikláról.
Egy másik kő tompítja az esésemet és felnyögök fájdalmamban. Vesztésre állok. Mindenem fáj. Ez a valaki nem ugyan az, akivel még az előbb harcoltam. Ez vérszomjas és kegyetlen. Ő nem csupán győzni akar, meg akar engem ölni. Az életemért kell most itt küzdenem nem pedig azért, hogy kiemelkedjek. Mi történhetett? Mitől változott hirtelen meg és miért lett pont ilyen? Bár gondolom, ez most úgy sem számít, hisz ha nem teszek valamit, akkor tényleg meghalok. Ez már nem gyerekjáték, komolyan kell vennem. Nem halhatok meg itt, még nem, most még nem.
Nagy nehezen fájdalmaimmal küzdve átugrok egy másik sziklára, hogy ne maradjak túl sokáig egy helyen. Megfordultam és felé emeltem tekintetem. Most megmutatom mire is vagyok képes. Újra harcállást vettem fel, most már elszántság és akarat lángolt lelkemben. Ő épp közelebb szökkent felém és én is inkább visszább mentem az előző sziklára, hogy szembenézek vele. Érkezik is.
Egy csontlándzsával támad felém még a levegőből, félrelépek és megidézem az Explosion-t majd a következő támadását azzal hárítom, így egy aprócska robbanást előidézve széttöröm a fegyverét. Visszatámadok, ami elől elugrik, megpördülve a levegőbe, de ekkor fellángolnak furcsa lángok a lábán, és mint egy ágyúgolyó felém száguld. Meglepődöttségemben nem is tudtam védekezni, ökle eltalált, éreztem, ahogy megreccsen a keze a hatalmas lendülettől majd az én belső szerveim is összepréselődtek és vért köhögtem fel. Eléggé rossz landolással továbbcsúszott és megfordult, amennyi időt viszont fogaim összeszorítva magamhoz ragadva a kezdeményezést támadásra használtam fel. Felé sújtottam, de ő elkerülte, azonban a robbanás ereje ami most kicsit nagyobbra sikerült mint szerettem volna lerepíti őt egy pár sziklával arréb.
Hatalmas felületű darabra érkezik, én pedig nem adhatom fel a támadást, utána ugrok. Térdre érkezem és kicsit nehéz felállnom a fájdalom miatt így mire felkelek már felém is ütött lángoló kezével de sikerül az Eisen Meteor-ra váltás során elhajolnom a csapás elől és mélyen a combjába vágok vele, de szinte meg sem érzi. Védtelen hátamat erősen megrúgja, amitől felszisszenek összeszorított fogsoromon át majd a fájdalomtól felhevülve támadássorozatot indítok felé. Villódzik az egyik kardom, a másik kardom próbálok valami használható sorozatot alkotni, ami az én erőmet és a robbanások miatt az állóképességemet is a végsőkig feszíti, de nem túlságosan sikerül. Egészen addig, amíg észre nem veszek egy rést a védelmén, előre lépek hirtelen mellette elszáguldva, majd visszafordulva belevágok a kezébe az Eisen Meteor-al. Ismét komoly sebet okoztam, de továbbra sem tűnik úgy, hogy nagyon érdekelné a dolog és balszerencsémre a lendületem egyszer csak elfogyott, ki kellett fújnom magam, ami alatt ő a még levegőben lévő kardforgató kezemet megragadva fogott el. Nem tudtam reagálni így a gyomorszájamba térdelt teljes erővel. Majd még egyszer és mégy egyszer újra és újra. Minden egyes rúgásra felnyögök és már vért öklendeztem a lábára mire befejezte és elengedett. Térdre rogytam, kezem görcsösen ragaszkodott kardom markolatához. Ő fejbe rúgott, míg levegőért kapkodtam és hanyatt fordultam a sziklán.
Mindenem fáj, sajog és éget. Borzalmas kín szorong a testemben, de nem ez az első alkalom. Nem is az utolsó. Továbbá nem az első alkalom, hogy nehéz helyzetben fel fogok állni. Tudom, hogy sikerülni fog. Győznöm kell és győzni is fogok!
Nagy nehezen talpra küszködöm magam amennyire csak tudtam, ellenfelem pedig a földből kinyúló csontvázkezekkel lefogja a lábaimat, hogy ne tudjak elmozdulni. Rendes esetben kiszabadítanám magam, az idő alatt, míg ő fenyegetően közeledik felém, csontlándzsával a kezében, de erre már nem volt erőm. Minden csepp energiámat arra összpontosítottam, hogy megidézzem az Explosion-t és utolsó támadásommal, függőlegesen a sziklába szúrjam, akkora robbanást előidézve amekkorát csak képes voltam. Ellenfelem későn reagált és ugrott volna felénk, mikor lángba borult a világ.
A fájdalom és kín vakító függönyén át már csak kevés dologra emlékszem, a szikla darabokra robbant alattunk, Ilaszior a vízbe esett én pedig csupán a csontkaroknak köszönhetően maradtam fenn lógva egy leszakadt darabon. Szinte azonnal az aréna szanitécei lepték el a küzdőteret és elvittek, hogy ellássák a sebeinket, de erre már nem emlékszem, csupán arra, hogy a gyengélkedőn ébredve közölték velem, győztem.