Hogun

Név: Hogun
Faj: Állat – Tyrannosaurus Rex
Nem: Hím
Képek:

• Tojásként
  
• Újszülött
  
• Fiatalon
  
• Felnőtt

Történet:

Elválltaltam egy munkát, de akkor még nem tudtam, hogy ez így fog végződni. Valahogy az volt a sejtésem, hogy ugyanaz az unalmas meló lesz: meglátom a céhházban a felkérést, leadom Mirajane-nek, hogy nekem ez kell, elmegyek, elvégzem, felveszem a jutalmat és ennyi. De ez a nap már az elején is furcsán másnak tűnt. Először kezdődött azzal, hogy nem találtam tejet otthon. Pedig mindig van otthon tejem, mert se felkelni, sem lefeküdni nem vagyok képes nélküle. Nagyjából úgy vagyok vele, mint Cana az alkohollal. Csak a tej táplálóbb. Mikor kezdett jelentkezni nálam az elvonási tünet, rájöttem, hogy a hiányt pótolni kell, és ezt rögtön meg is ejtettem. Egy egész kartonnal spájzoltam be, így volt a biztos. Mostmár leltározni fogom a dolgot, mert biztos, hogy tegnap még volt. Alva járnék? Kötve hiszem. A következő mozzanat az a tag volt, aki leszólított az utcán. Épp a céh házba tartottam, mikor egy szűk utcából megszólított.
- Pszzt! Te mágus vagy ugye? – kérdezte halkan. Megálltam, ránéztem. A csávó nem volt túl jó bőrben és még volt pofája segítséget kérni.
- Egy pasas üldöz. Megvádolt azzal, hogy átvertem és megloptam. Meg akar ölni. Segíts! – kiskutya szemekkel nézett rám. A baj ott volt, hogy ez nálam nem használ. Ha egy csaj bámul így, akkor sem, nem hogy egy pasasnál.
- Mit ajánlasz cserébe? Ha jól látom megfizetni nem tudsz, és nem dolgozom ingyen. – elgondolkozni látszott, de mielőtt válaszolhatott volna, már meg is érkezett az imént említett másik pasas.
- Áhá, szóval ide bújtál el. – a hangja nyájas volt, és kimért. Ahogy azt egy ilyesfajta embertől el lehet várni.
- Oké, most akkor mi a teendő? Megtalált minket, lebuktunk. – tettem fel a kérdést.
- Magával semmi dolgom. Ellenben azzal az emberrel. Kölcsön kért tőlem, hogy tudjon egy rendes öltözéket venni magának, hátha állást kap. De az álnok alkoholra költötte el. – kérdőn néztem a fura fickóra.
- Igaz ez? – kérdeztem. Egy percig habozott, majd válaszolt.
- Félig. Negyedéig. Elköltöttem a pénzt, igen, de nem alkoholra. Értékes cuccokat vettem rajta, amit nem kapni minden sarkon. – az előkelő fickó ciccegett egyet, majd folytatta.
- És mi lett ezekkel az értékes tárgyakkal. – a másik tag dörzsölgetni kezdte a kezét. Kicsit idegesnek látszott, bár ezt meg tudom érteni.
- Eladtam őket. – nyögte ki végül félve.
- És akkor hol a pénz belőlük?! – bődült el a másik. Nem győztem kapkodni a fejem, hogy kire nézzek, úgy dobálták a szavakat egymásnak, mintha csak ping-pongoznának.
- Uraim, álljunk meg egy percre! – mindketten rám néztek.
- Összefoglalom: szóval maga kölcsön kért tőle egy hazugsággal, maga meg volt olyan hülye, hogy adott is egy ilyen embernek, majd maga elköltötte valami hülyeségre, és rögtön túl is adott rajta, ezután pedig elverte az összes pénzt. – bólintottam.
- Valahogy úgy, igen. – válaszolt félve a férfi.
- Ha segít kisajtolni belőle a tartozást, busás jutalmat kaphat. – próbált maga mellé édesgetni a fickó. Egy óriási ököl csapódott az állának és a falnak csapódott. Állcsúcson vágtam, de már a Forest Balkan Armmal. A lerobbant pasas elmosolyodott és nevetni kezdett, mire az ő állának is csapódott egy másik ugyanolyan kar.
- Idióták! – nem tudtam folytatni mert az előkelő fickó felkelt.
- Ezt nagyon meg fogja bánni! – fenyegetőzött, de nem sietett el, ahogy azt kellett volna. A másik pasasnak is sikerült feltápászkodnia, ám a zsebéből előkerült némi pénz.
- Nem úgy volt, hogy elverte mindet? – ahogy a mellettem álló meglátta a pénzt, már rá is vetette magát.
- A pénzem, hé! Az az enyém! – siránkozott a fickó. Csak álltam és a fejem ráztam.
- Elég legyen! – kiáltottam rájuk. Odasétáltam, és kiráztam a pasas pénzét a zsebéből. Mindet kézbe vettem. Nem kevés pénz, majdnem hétszáz ötvenezer gyémánt volt.
- Nem semmi! – ismertem el, mire csak elmosolyodott.
- Most az lesz, hogy ezt elfelezzük. Magának lesz pénze, maga meg megkapja, amit akart. Vagyis a felét, de ez pont elég lesz. – kezdtem bele.
- De én csak száz ötvenezret adtam neki. – na ez az én kíváncsiságom is felkeltette.
- Akkor hogy is van ez?
- Mondtam, hogy egy értékes cuccot sikerült eladnom. – mondta.
- Igen, és mi volt az? – kérdeztem vissza. A pasas odasétált a cuccához, és elővett egy fura fehér tojást.
- És ez milyen tojás? – kérdeztem tőle. A fejét rázta, ő sem tudja.
- Fogalmam sincs, még sosem láttam ilyet. Eladni is csak úgy sikerült, hogy bemagyaráztam a fickónak, hogy az az egyetlen belőle. – mosolyodott el.
- Adja ide a tojást, és letudtuk a tartozását.
- Azt már nem! – vágott vissza.
- Na urak, akkor most a következő lesz. Maga megtartja a tojást, a pénzt elfeleztük, mivel maga elég jól megél, biztos, hogy van valami, amivel szolgálhat az ő számára. Adjon neki munkát, és mostmár kössenek fegyverszünetet, mert ennek így nem lesz semmi értelme. – felváltva néztek rám, és egymásra. A szakadt pasas felém nyújtotta a tojást.
[color=purple]- Tegye el. Megérdemli.
- Igaza van. Akinek van annyi sütni valója és esze, hogy észhez térít minket, az megérdemel egy ilyen ritkaságot.- folytatta a másik. Egy darabig a tojást néztem. Nem akartam, mert túl nagy felelősséget jelentene a számomra
- Két hét múlva lecsekkolom magukat. Ha valami nem érvényesül abból, amit itt megbeszéltünk, nagyon csúnyán megjárják majd. – mindketten bólintottak, jelezve, hogy megértették. Elvettem a tojást, és elhessegettem őket.
- Tűnés!
- Köszönjük. – mondták egyszerre, és már mint két jó barát, egymás vállát átkarolva távoztak.
- Nos, úgy néz ki ketten maradtunk. Reméljük valami erős lény leszel, különben veled is bajom lesz azt hiszem.