Athos

Név: Athos
Faj: Shugo
Nem: Hím
Jellem: még nem tudni, reméljük, a gazdira üt.
Kinézet:
Felnőtt

Naplemente volt. A szüleim meghívtak, hogy vacsorázzak velük, és meséljem el, milyen is az élet a céhben. Három nap. Azóta sok kalandban volt részem, még úgy is, hogy nem voltam küldetésen. No, de ezt majd máskor elmesélem!
Elhaladtam a kert mellett, hol a kertész még mindig azzal bajlódott, hogy eltűntesse az elszenesedett fák halmát.
-Szép kis kalamajkát okozott, uram!
-Öhm… elnézést! Ígérem, holnap segítek rendet rakni.- Vakartam meg a fejem, majd elindultam a ház felé, de még hallottam valami morgást az öregúrtól. A ház olyan volt, mint mindig.
-Édes kicsikém!
-Jaj, már Maria, már nem kisgyerek! Fiam, örülök, hogy itt vagy.
-Én is örülök, hogy veletek lehetek.
-Na, fiam, induljunk vacsorázni!- Azzal átsétáltunk a hosszú folyosón, és betértünk az ebédlőbe. Mióta elmentem, csak kocsmákban ettem, persze ha ezt a szüleim megtudták volna, egyből elrendelték volna, hogy minden nap haza kell jönnöm, enni, így hát hallgattam.
-Íme, a vacsora!- Kiáltotta a szakács, miközben mellette a kapun beözönlöttek a felszolgálók.
-Hűha! Ez aztán a vacsora!- Nem viccelek, ez olt az eddigi legfényűzőbb vacsorám.
A szüleimmel az este további részében beszélgettünk, persze én nem említettem a hölgyes kalandomat. De, mint mondtam ezt majd máskor. Lefeküdtem aludni.
Reggel kimentem a kertbe, elintézni az ígéretemet a kertésznek.
- Jó reggelt!- Üdvözölt pipázva a kertész.
- Szép napot! – Köszöntem.
- Nem is lesz annyira nagy munka. - Azzal nekidőltem egy kormos fának. Úgy látszik nem csak a külseje volt komos, mert, ahogy rátámaszkodtam, egyből kidőlt a fa. Ha ez nem lenne elég, a kertész házára. Láttam az arcán, hogy már csak egy kicsi hiányzik, hogy a fejemhez vágjon valamit, ezért nekikezdtem az eltakarításnak. A munka nem volt annyira nehéz, de a fák halmai nem akartak eltűnni. Már dél volt, amikor megláttam azt a dolgot, ami az egész életemet felbolygatta. Egy tojást.
- Mo… most mennem kell! - Majd elfutottam. Meg sem álltam a családi nagykönyvtárig, ahol előkerestem a Fiorei Bestia enciklopédiát. Megkerestem a tojásokról szóló részletet.
-„Számos élőlény szaporodik tojással, közülük a leggyakoribbak: Exceedek. Macska kinézetük gyakran átveri az embereket, ugyanis olyannyira értelmesek, mint mi. Új faj Fioréban, ismeretlen okoknál fogva. Tojásuk fehér alapon…” Hát akkor nem ez lesz, keressünk tovább.
„A silvernigthtok a hegyekben találhatóak…”Tovább.
„A shugok, azaz nyestszerű humanoid lények, szeretik a meleg helyeket, és területeken költik ki tojásukat, van, amikor kigyulladt erdők maradványaiba.”
Ennyi elég is, most már tudjuk, milyen állat vagy… ő, mi legyen a neved? Athos! Igen ez tökéletes lesz!- És megsimogattam a tojást. Elolvastam, hogy egy tojásnak, meleg helyen kell lennie, és biztonságos, puha helyen, ha ez lehetséges. Kiderült, hogy akár tíz méteres is lehet egy kifejlett példány, és hogy emberi szállításra is képesek. Friss húst eszik. Hmmm mit csináljak vele. Kis korában még tudok venni egereket, de felnőtt korában bajod lesz az a pár tehén reggelire, nehogy félreértsétek, nem a pénz a gond, hanem a küldetések közepén meg kordul a pici pocija, és ki tudja mit, vagy kit eszik meg. Minden esetre, tetszik ez a kis krapek, szerintem megtartom, akármilyen bajos is lesz a felnevelése, biztos tud is segíteni a harcokban. Legalább már nem vagyok egyedül.Most jut eszembe! Még mindig nem, csináltam meg a takarítást!

Persze! csak kitettem, hogy kint legyen