Roxana Rosegarden

Név: Roxana Rosegarden
Nem: lány
Életkor: 18
Mágia: Crystal Make / Kristályteremtés /, Crystal Touch / Kristály érintés /
Céh: Nincs
Kinézet:átlagosan
A magassága megegyezik Charles-éval, vagyis 185cm. Mivel Clara ikertestvére, a haja szőke, és a szemei kékek. Az alkata inkább nőies, mint izmos.
Jellem: Olyan, aminek látszik, segítőkész, és a barátaiért mindent megtesz. Becsületes, és mindig Charles mellett marad. Imádja a ribizliszörpöt. Ha csokiról van szó, úgy viselkedik, mint egy tizenegy éves. Van egy karkötője amit sose vesz le.


Hétvége. Két nap, amikor csak a magam dolgával foglalkozok, számomra ezt jelenti. Elhatároztam, hogy ma barátokat keresek, de egyáltalán nincs kedvem hozzá, ezért leültem Richard mellé, és kértem egy korsó sört. Tudom, tudom, hogy ihat egy ilyen úriember sört, de az igazság az, hogy kezdtem megkedveli eme nedűt.
- Szia, Richard, egy korsó sört kérnék.- Mire elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy, hogy itt vagy? Azt hittem, mindig a ’’bűvös boxodban’’ iszol.- Látom, az emberek elnevezték a hátam mögött a törzshelyemet.
- Ja, igen, úgy gondolom, nyitni kéne az új felé, mint látod, nem régóta, de sört iszok.
- Ó tehát így akarsz elvegyülni, tudod mit? Megkapod, de nem azért fognak szeretni. Amúgy is, csak ezt tervezted mára?
- Hát nincs szándékomban lerészegedni, de nincs ötletem másra. Neked van?
-Hát, tudod, ma van egy hete, hogy…
- Igen, tudom, meglátogatom azt a helyet.- mondtam, és felálltam a pulttól.
Első utam haza vezetett, a szüleimhez, mert nincsenek messze onnan. Út közben vettem egy csokor rózsát, majd leteszem oda. Mikor megérkeztem a szüleimhez, először a kert jutott eszembe, ahol még mindig voltak fekete foltok, de már friss facsemeték sorakoztak az elszenesedett erdő helyén. A kertészre még rá sem mertem nézni, csak elfutottam a háza mellett. A szüleim elsősorban gratuláltak a csokoládégyár igazgatói posztja miatt, majd megkérték, hogy meséljek el mindent, ami az óta történt, mióta eljöttem vacsorára. Elmondtam a csokigyár öröklésének pontos történetét, a zseniális csokiötletem, a minden ízű csokit, amit íz illúzió lacrimákkal sugárzunk bele. Nem felejtetem ki a lusta munkásokat, se az ingatlan vállalkozók tömegét, akik fel akarnak bérelni. Nem maradtam sokáig, mert el akartam indulni Clarához. Elindultam ott, ahol egy héttel ezelőtt még ketten mentünk. Az úton, újraéltem, hogy remegő lábakkal vittem hazafelé. Mikor odaértem, gombóc lett a torkomban. A rózsát letettem egy kis fa tövéhez, majd arrébb álltam. Akkor vettem észre egy kis papírt az ösvény tövében. Odamentem és felvettem,
„Thorin utca 34.”
~Hmm… vajon mi lehet ez a cím? A legjobb lesz, ha elmegyek oda.~Gondoltam, majd elindultam a címhez. Egy bérház volt, aminek a házinénije, egy kedves néni volt, aki elmesélte, hogy ide akart költözni Clara, az előző címéről, amit nem tudott.Rögtön indultam is Richardhoz, hátha tud valamit a lakásáról.
- Nem, nem emlkészem ilyesmire. Várj, azt hiszem a várostól nem messze, egy kis kunyhóban élt, egy dombos területen.
- Értem, van egy térképed Era környékéről?
- Sajnos nincs, de a könyvtárban találsz, azt hiszem.
- Kösz, majd még benézek.- Azzal elindultam. A könyvtár nagy volt és öreg, akár a belseje.
- Van térképük Era környékéről?- Kérdeztem suttogva, mivel az egész épületben csend uralkodott.
- Igen, igen, mindjárt megnézem, melyik soron kell keresnie.- Azzal hátrafordult, és bement egy aprócska szobába keresgélni. Akkor szúrt szemet, egy kis kép, amin egy fekete szövet volt átkötve. a képen Clara volt. Mikor kijött a néni a szobából, megkérdeztem, honnan ismeri Clarát.
- Onnan, hogy ő hat éves kora óta járt ide, a könyvtárba, és mindig rúnamágiáról szóló könyveket olvasott. Sajnos meghalt egy hete, de az azelőtti napon, bejött hozzám, és azt mondta” Vigyázz rá kérlek, bármi bajom is esik.”.- Nem értettem pontosan kire gondolt Clara, de nem hittem, hogy rám.- Én a legjobban a húgát sajnálom, mivel csak ketten voltak, mióta csak ideköltöztek, Era mellé.- Nem hittem el, hogy van egy testvére.
- Hol laktak?- kérdeztem, mire gyanakvóan rám sandított.
- Mit akarsz te attól a szegény gyerektől?- Muszáj volt elmesélnem a történetet, ami egy héttel ezelőtt történt.- É-én nem tudtam, nagyon sajnálom. Segítek, megmutatom merre lakott.
Elsétáltunk a város széléhez, azután megmutatta, merre kell menni, és azután egyedül folytattam az utat. Fél órával később, megérkeztem egy kis viskóhoz, ami a kertészünk házához hasonlított. Felbukkant a baloldali bokorból, egy tizennyolc éves, szőke lány. A torkom összeszorult, mert kiköpött mása volt Claranak.
- Ki- ki vagy te?- kérdezte remegő hangon, nem valami hidegvérű gyilkos alkat. Az arcán két vörös folt éktelenkedett.
- Én, csak azért jöttem, hogy… hogy. Nem is tudom. Látnom kellett téged Clara után.
- Ismerted Clarát?- Kérdezte, majd a kristályszilánkok megremegtek a levegőben, majd összetörtek.- Gyere be a házba, ott mesélj, kérlek!
Bementünk az egy szobából álló kunyhóba. Elmeséltem, mi történt akkor, és amit utolsónak mondott.
- Értem. Akkor megtalálta azt, amire mindig vágyott.- Majd elmosolyodott.- Azt mondogatta, majd megtalálja azt, aki szereti őt.Biztos érdekel, hogy miért nem tartottam vele. Egy nagyon komoly betegségem volt, ami miatt egyfolytában az ágyban kellett lennem. Clara mindent megtett, hogy meg tudja venni a gyógyszereket.- Tekintete szomorú lett.- El is felejtettem bemutatkozni, a nevem Roxana Rosegarden. Tehát a nővérem teljes neve Clara Rosegarden. És mi a te neved?
- Én Charles Wingbell vagyok.
- Hű, ez most komoly? Te rokona vagy a csokigyárosnak?- Kiáltotta, majd elrohant, és kivett a szekrényből egy csokipapírt.- Ezt a nővérem adta nekem, amikor tizenegy lettem.
- Hát nem igazán a rokonom, vagyis igen, mert enyém a gyár.- Mosolyogtam, és néztem a lány elképedt arcát. Aztán megváltozott. Feszengett, mintha valamit meg akart volna kérdezni.
- Mond, nem mehetnék veled? Tudod, itt nagyon magányos vagyok...és félek is.
- Tudod mit?Gyere, van egy óriási házam, ahol a te szobád kétszer akkora lesz, mint ez a ház, rendben?
- Reggel induljunk, oké? Este elég sok a vaddisznó kint. Te aludhatsz Clara ágyában.
Másnap reggel indultunk.
- Ügye megmutatod a csokigyárat, és a házat, és a céhet?- Szökdécselt előttem vidáman, én meg cipeltem a cókmókját, ami elfért egy táskában.- Tudod, nagyon örülök, hogy nem vagyok egyedül, ráadásul kapok csokit! Ügye kapok?- Nézett vissza rám gyanakodva.
-Hát persze hogy kapsz, amilyet csak kérsz, csak nem szabad túlzásba vinni.- A lány arcán halvány csalódás jele mutatkozott, de tovább ugrált. Ha belegondolok, lehet, hogy én jobban örültem neki, mint ő nekem. Végre én sem voltam egyedül.
Először, a kérésére, a csokigyárba mentünk, majd a céhbe látogattunk el, ahol néma csend lett, és egy másodperc alatt a legkeményebb mágusok is körbeállták, és kérdezgették, az édes lányt. nem hitték el, hogy ő nem Clara. Richarddal beszélgettem addig, és amikor feloszlott a tömeg, odasétált hozzánk, és kért egy ribizli szörpöt szódával, és egy piros szívószálat, no meg egy kis jeget bele. Ez annyira jól nézett ki, hogy én is kértem egyet, kék szívószállal, de akkor már Richard is csinált magának, így csaptunk egy kis szörpivó partit, amit nagy meglepetésemre, Roxi nyert. Aztán amikor odaértünk a nemrég vett házamhoz, öt percig, csak tátotta a száját, és kérdezgetett.
-Ez is a ház része? Biztos ez az egész a tied? El sem hiszem!
-Bizony, ez mind a miénk, majd valamikor elmegyünk bevásárolni bútorokat a szobádba, oké?
-Hű, te vagy a király, Charly!- Végre nem vagyok egyedül, és ez olyan mintha Clara visszajött volna.

Őszintén szólva, nagyon megijedtem attól, hogy máris ellenőrizted, mert én éppen most akartam egy elég nagy változtatást tenni rajta. Ősznitén szólva, köszi, hogy elutasítottad !

Kösz a tanácsokat! Megfogadom!