Starwing

Név: Starwing (Eagh’nar’merigh)
Nem: nő
Kor: 20-as éveiben jár (vadállatként nem számolta)
Szint: 2-től 9-es szint, 550-22.000 VE
Céh: Soaring Gryphon

Kinézet: Starwing egy mantikór, akinek testi ereje lakrimákkal van elnyomva. Három alakja van. Egy sima mantikór, egy nagyobb házimacska méretű mantikór, és egy emberi alak. Teljes mantikór alakját csakis parancsszóra tudja felvenni, mágiáit pedig csakis akkor használhatja, ha gazdája, vagy egy általa felhatalmazott személy engedélyt adott rá. Mantikórként szőrzete zsemle, vörös és sötétlila színű, ám a testébe ültetett lakrimák miatt türkizkék foltok jelentek meg rajta több helyen is. Szeme a mágikus beavatkozás hatására ugyancsak hasonló színű. Kis mantikórként mérete és ereje csökken csak le, kinézete majdnem ugyanaz, mindössze annyi különbséggel, hogy farka lompos és nem skorpiószerű, hogy ne jelentsen veszélyt senkire. Emberként nem teljes a transzformációja, végtagjai szőrös mancsokban végződnek, szárnyaival rövid ideig képes repülni, skorpiófarka pedig mérgező tüskékben végződik. Szeme türkizkék, szárnyain látszik a lakrimák által okozott színelváltozás. Öltözéke cselédruha, abból is miniszoknyás verzió, amit nagyon szívesen hord. A lány homlokán minden alakjában látszik egy apró, türkizszínű lakrima, ám emberként frufruja eltakarja azt.

Személyiség: Szófogadó, őszinte, lelkes jellem. Szeret játszani az étellel, és a leendő étkekkel (khm…). Akit nem ismer el magánál erősebbnek, azzal nem szívesen közösködik, és nem is keresi társaságát. Cselédként azonban tisztában van feladatával, és amire utasítják, azt lelkesen meg is teszi. Nem ismeri, és nem is ért a pénzhez, ezért az ilyen feladatokat inkább mindig másra bízza. Nem nagyon szereti elhagyni a biztonságot jelentő otthonát, hiszen a legtöbben félelemmel tekintenek rá, de azért néha, ha nagyon muszáj, kiröppen a fészekből. Sötét, vadállati múltját maga mögött hagyta, bár még él az emlékeiben, ám a testébe ültetett lakrimák megakadályozzák abban, hogy ártatlanokat bántson.


Mágia

Név: Winged Cat Transformation / Szárnyas Macska Alakváltás
Leírás: Starwing általában viselt alakja, csak akkor változik át más formába, ha cselédmunkát kap, vagy utasítják rá. Ebben az alakban nem tud beszélni, de mindent megért, mozdulataival ki tudja fejezni magát. Varázsereje el van nyomva, ebben a formában nem több 550 VE-nél.

Név: Manticore Transformation / Mantikór Alakváltás
Leírás: Valódi mantikór alakja, melyben fizikai ereje és képességei megegyeznek egy rendes vadállatéval. Ebben a formában igen vad, mindössze az ösztönei vezérlik, ám Nightyngale, és néhány erős mágus szavára hallgat ilyenkor is. Képes egyszerű tűzmágiát használni, ám varázsereje nem haladja meg a 6000 VE-t.

Név: Human Transformation / Emberi Alakváltás
Leírás: Starwing emberi alakban képes az emberek nyelvét beszélni, hozzájuk hasonlóan mozogni és viselkedni, valamint egyszerű varázslatokat létrehozni. Húszas éveiben járó nőnek néz ki, bár transzformációja nem teljes. Varázsereje körülbelül 2500 VE, leginkább egyszerű tűz-és földmágiákat használ, ha muszáj, valamint fizikai ereje egy nagyon erős férfiéval egyezik meg.

Név: Fighting Form / Harci Alak
Leírás: Starwing egy parancsszóra minden limitet felold, sőt a testében rejlő lakrimák felerősítik képességeit. Képessé válik előhívni teljes fizikai erejét, valamint magas szintű tűz, föld, és láva mágiát használni. Ezt az alakot maximum 40 percig képes fenntartani, utána szárnyas macska alakba változik, és egy darabig képtelen lesz megint harcolni.

Red Fire

Spoiler:

Föld mágia

Spoiler:

Lava Magic / Láva Mágia /

Spoiler:

Előtörténet:

Nightyngale határozottan, várakozó tekintettel állt a kripta előtt, kezében egy vastag fémláncot szorongatva. Már egy ideje jelzett a bent tartózkodóknak, de még senki sem érkezett fogadására. Bár kissé gyanúsnak tűnt mindez, végre tíz perc várakozás után kitárult a nehéz kőajtó, és egy idegen szempárral találta megát szemben. A nő démoni alakját viselte, pikkelyekkel bőre a kék és lila pompájában ragyogott, hasonló színű haja pedig erős fürtökben omlott hátára. Íriszei zölden ragyogtak a a lenyugvó nap fényében, ajka pedig a jövevényeket meglátva széles mosolyra húzódott. Lenge ruhája nem sokat rejtegetett bájaiból, és még a pikkelyekkel együtt is elképesztő szépséget és kellemet árasztott magából.
- Ehm… Najra, ugye? – kérdezte kissé meglepetten Nightyngale a nőt.
- Üdv, Nightyngale. Miben lehetek szolgálatodra, drága megmentőnk? – kérdezett vissza selymesen a nő. Nightyngale nem tudta eldönteni, hogy gúnyból, vagy őszintén szólt-e hozzá a démon, de most nem ez volt a fontos. A lány tudta, hogy ez a nő az egyetlen, aki most segítségére lehet.
- Nos lenne egy kis kellemetlenségem, amit talán te meg tudsz oldani… - válaszolt a lány, és megrázta a láncot. Egy álmos tekintetű oroszlán nézett fel, sérült szárnyait kitárta, és megrázta skorpiófarkát. A mantikór, bár meg volt kötözve, fenyegetően tekintett fel az idegenre.
- Gyertek beljebb… pontosan milyen megoldásra gondoltál? – kérdezte Najra, miközben a csarnokba léptek a jövevények.
- Úgy hallottam, hogy azok között voltál, akik kifejlesztették a lakrimákat, melyek megfosztanak titeket az erőtöktől, és elzárják a démonurakat… Minden bizonnyal igen nagy tudásod van a kristályokat illetően.
- Megtisztelsz. Tényleg része voltam a csapatnak, bár csak beosztottként, persze így is tudok eleget az itteni dolgokról…  - válaszolt, miközben óvatosan lementek a lépcsőn, mely a föld alatti terembe vezetett. A mantikór fenyegetően morgott, de a legyőzött teremtmény nem tehetett már semmit, mert becsületét Nightyngale földbe tiporta. Csak követni tudta őt a mélybe, nem számított mi vár rá.
- Az igazat megvallva, arra gondoltam, hogy elzárhatnánk Starwing erejét, és az alakváltó mágiámhoz hasonló módon egy kisebb, gyengébb teremtményt lehetne belőle csinálni. Esetleg a testébe ültetett lakrimákkal… mintha hallottam volna már hasonlóról, bár akkor pont hogy az illető felerősítése volt a cél…
- Nem lehetetlen, amit kérsz. Sőt, egy igen egyszerű beavatkozásról lenne szó csupán, legalábbis én így vélem. Bár a lakrimák, és a transzformáció sokkal több lehetőséget rejt magában. Nem gondoltál még arra, hogy embert faragj a kis kedvencedből? – kérdezte Najra ravasz mosollyal. Nightyngale először meglepődött, majd elgondolkodott a dolgon. Közben áthaladtak Cressida egykori termén, majd a démonnő egy tágasabb szobába vezette őket. Az tele volt lakrimákkal, de a mágus számára ismeretlen orvosi eszközökkel is.
- Érdekesen hangzik. Megnézném, milyen lenne srácként. – válaszolt Nightyngale, miközben arcára érdekes mosoly ült ki.
- Óh, ő nőstény, sajnálom, hogy el kell téged keserítenem… Bár alakváltással azt is megoldhatnánk. – vigyorgott vissza rá a nő pajkos tekintettel.
- Nőstény? Hummm… és nem, nem terveztem olyasmit, amire gondoltál. Egyszerűen a sörénye miatt feltételeztem azt, hogy hím, hisz tudtommal a nőstény oroszlánoknak nincs ilyenje… Honnan tudod, hogy kislány?
- Óh ha hím lenne, azt biztos nagyon gyorsan észrevettük volna. – nevetett fel hangosan a Najra, akit úgy tűnt, nem győzött meg a lány magyarázata… azt illetően.
- A lényeg, hogy nem kóborolhat egy ekkora mantikór a város utcáin! – csattant fel Nightyngale, és tekintetét a huncut szempárba mélyesztette. – Nem szeretném, hogy a gyengébbeket megtámadja, vagy valakinek esetleg megjöjjön a kedve egy kis mantikór-pörkölthöz.
- Hahaha! Igen, a mantikór húsa tényleg ízletes csemege számunkra, bár kétlem, hogy bárkinek is mersze lenne a te háziállatodat feltálalni vacsorára, hiszen te vagy a megmentőnk. – mondta, nevetve, ám Nightyngale figyelmét nem kerülte el, hogy a hangja kicsit gúnyos élt öltött a mondat végére. Ennek ellenére figyelmen kívül hagyta azt, és követte őt az egyik lakrima laborba, mely most hatalmas csarnokként tárult eléjük. A számtalan kristály falakon, ládákban, vagy éppen a magas plafonról lógva ragyogta be színes fényeivel a termet. Nightyngalet szinte letaglózta a mágikus erő, ami belőlük áradt, a fényjáték pedig egészen a lelkéig hatolt. A csarnok legnagyobb ékessége azonban a mértani középen elhelyezett hatalmas lakrima volt. Ahogy közeledtek felé, egy belé zárt test alakja formálódott előtte. Döbbenettel vegyes félelemmel nyúlt ki a fagyott ember-szerű lény felé. Egy lány teste rejtőzött a kristályburokban, meztelen testén beleültetett (vagy belőle kinövő) lakrimák tucatjait lehetett felfedezni. Hegyes fülei mögött összefogott kék haj fagyott egy lobogó mozdulat közepébe, feje búbjából pedig egyetlen, csavaros szarv tört elő.
- Ne érj hozzá! – kiáltott rá a lányra parancsolóan Najra. – Nem tudjuk mi történne, ha emberi mágiával érintkezik…
- Ki ez? – kérdezte Nightyngale elbűvölve.
- Krystal-sama… A lakrima-divízió egykori vezetője. Mióta elzártuk a démonurakat, ő is kristályba fagyasztotta a testét.
- A lakrimák nagyon érdekesek… - motyogott Nightyngale, kezét még mindig maga elé tartva.
- Igen, de haladjunk. Majd később tanulmányozhatod őt is, meg akármit, engem nem érdekel. Csak legyünk túl a beavatkozáson.
Nightyngale nem értette mi történt az eddig igen kedélyes nővel, de bólintott és követte a terem hátsó régiója felé. Ebben a pillanatban a mantikór felkapta a fejét és mély morgásba kezdett. Tőlük jobbra, néhány felpakolt láda között a nő egy sötét árny suhanását vette észre.
- Héjj, te! – kiáltott, de az árnyék a következő pillanatban már eltűnt.
- Megyünk? – kérdezte idegesen Najra. Nightyngale bólintott. Érezte, hogy a démonokat övező titkok és mélységes tudás felszínét sem kezdte még el kapargatni. Izgatottan várta, hogy mi jön még a jövőben. Az egyik izgalom pont itt várt rá. Najra egy hófehér lepedőt kerített valahonnan, és leterítette a földre.
- Fektesd le ide. – mutatott a rögtönzött hely felé, majd elfordult, és három átlátszó kristályt vett elő. Az egyik igen apró volt, mindössze két centiméter nagyságú, hosszúkás kristály, míg a másik kettő legnagyobb kiterjedése az 5 cm-t is meghaladta.
- Ezek kerülnek a testébe? – kérdezte Nightyngale kíváncsian.
- Ez lesz itt a fókusz. – mutatott a legkisebb darabra. – Ez fogja kontrollálni a mágikus erő nagyságát és minőségét. A fókusz képes a levegő eternano-ját felszívni, ezért erősen meg tudja növelni majd a mantikór erejét, de ugyanúgy el is veheti azt a testéből, ezzel gyengítve őt. Maga a transzformáció még nem járna az erő csökkenésével, ám ezzel együtt már az is megoldható. A kettő nagy az emberi transzformációra, valamint a méret megváltoztatására fog kelleni.
A kristályokat egymás mellé helyezte egy asztalra, majd előkerített egy fogót, és folytatta a magyarázatot.
- A fókusz valójában egy katalizátor, bár nem pont olyan, amit az emberek lakrimakészítői használnak. Először egy lélek-lenyomatra van szükségünk a mantikórtól, ehhez ezt a formulát fogom használni. – mondta, miközben egy vékonyra csiszolt kőtáblát vett elő, melybe furcsa vésetek voltak vájva. A táblát a földre helyezte a teremtmény mellé, majd az apró kristályt a vésetek középpontjába rakta. A mantikór sebekkel borított teste most kifejezetten jól jött, a nőnek mindössze egyetlen gyors mozdulatába került, hogy egy furcsa eszközzel megszerezhesse a lény vérét. Az állat felmordult, de Nightyngale szúrós tekintete azonnal lenyugtatta. Najra rácseppentette a vér a kristályra, amely először bíbor színben izzott fel, majd újra áttetszővé vált.
- Ezek után már nem fogom megérinteni a kristályt, különben a fókusz engem fog mesterként elfogadni. Érintsd meg, és mondd ki, hogy aktiválási engedély, majd a neved. – magyarázta tovább, ahogy egy fogóval Nightyngale elé emelte a fókuszt.
- Aktiválási engedély: Nightyngale Abyss. – mondta a lány, miközben óvatosan hozzáért a kis kristályhoz. Abban a pillanatban a kristály felragyogott és egy türkiz árnyalatot vett fel, majd a fény elhalt és utána már csak csendesen pislákolt az asztalra visszahelyezve.
- Rendben. Most fogd meg az első nagyot, és lődd el a legkifinomultabb transzformációs mágiádat. Nem fog megvalósulni, de az ereje belekerül a lakrimába.
A kristályt maga elé tartva a mágus hamar felfigyelt az apró vonalakra, melyek a felszínt borították. Úgy tűnt, ez a mintázat határozza meg, hogy egy nyers lakrima milyen tulajdonságokat lesz képes felvenni. Nightyngale tehát újra teljesítette a nő kérését, és arra koncentrált, hogy egy teljes transzformációval felvegye Najra alakját. Az átalakulás azonban nem indult meg, ellenben a lakrima türkiz színt vett fel, és ragyogni kezdett. Az asztalra visszahelyezve ez is elhalványult.
- Mennyire megy a titán mágia? – kérdezte Najra, aki úgy tűnt, újra belelkesedett, mert a munkáját végezte. Előző idegessége mintha elpárolgott volna, és újra vidámság vette át felette az uralmat.
- Hát nem próbáltam sose megtanulni… - válaszolt Nightyngale kissé szégyenkezve. Bár olvasott a titán mágiáról, sosem találta elég elegánsnak ahhoz, hogy ő maga azt használja.
- Nem probléma, megoldom. – válaszolt a démon, és egy rövid keresgélés után egy zölden ragyogó kristályt kerített elő az egyik polcról, miközben hangosan elmélkedett. – Az emberek nem gondolnák, hogy mennyit tudunk a mágiájukról… Van egy olyan sejtésem, hogy többet, mint ők… Meg is van, egy erős titán mágia lakrima. Még olyan lakrimám is van, amit ti elveszett mágiának tartotok.
- Ez a lakrima tudomány tényleg kezd egyre érdekesebbé válni… - jegyezte meg Nightyngale, miközben a szorgosan munkálkodó Najrát figyelte. A nő most hozzáérintette a titán lakrimát az egyik előkészített darabhoz, és az nemsokára felvette az izzását. – Fókusz, transzformáció, titán… Mágia, alak, méret… Meg is vagyunk, már csak be kell ültetni a testébe. Ehhez el fogom őt altatni. Ha gondolod, végignézeted a műveletet, sőt, ajánlom is. A lakrimákat néha ellenőrizni kell, úgyhogy nem árt, ha tudod, hogyan megy egy operáció.
Nightyngale kelletlenül bólintott. Nem teljesen bízott meg Najrában, ám Naito korábban biztosította róla, hogy a nő nem fog semmi trükköt megpróbálni, ezért egyelőre ráhagyta a dolgot. Az operáció egy hosszú órát vett igénybe. A feszültséget tapintani lehetett a levegőben, amikor Najra felnyitotta a mantikór testét. A két nagyobb lakrima a szárnyak alatti részbe lett beültetve, míg az apró fókusz a homlokba. A sebek az előkészített gyógykenőcsöknek köszönhetően úgy tűnt, azonnal gyógyulásnak indulnak, és a nőknek még arra is maradt ideje, hogy a harc során szerzett sérüléseket kitisztítsák és ellássák. AZ altató hatása végül teljesen elmúlt, és a mantikór végre felébredt. Elérkezett az aktiválás ideje.
- Emberi alakot egyelőre nem tud felvenni, mert ahhoz fel kell töltődnie a fókusznak, viszont ha most aktiválod, egy általános formát fog felvenni. A titánmágia lesz felelős a méretváltoztatásért, így most először az fog működésbe lépni, természetesen a fókusszal együtt. – magyarázta Najra. A démonnő izgatottan várta az aktiválást, hiszen az a próbája annak, hogy sikeres volt-e a kristályok összekapcsolása és a beültetés.
- Akkor gyerünk. Aktiválási kód egy: Winged Cat Transformation. – mondta Nightyngale hasonlóan izgatottan. A rémült mantikórt türkiz fényjelenség vette körbe, egy pillanatra még a talajról is elemelkedett, majd a következő minutumban a ragyogás hirtelen eltűnt, és a hatalmas teremtmény helyén immár egy bolyhos cica jelent meg, lompos farokkal és denevérszárnyakkal. A változás azonban nem csak a méretet érintette. A macska testén rengeteg apró, türkiz színű pötty jelent meg.
- Ez mi? Mi történt vele? Najra, mit tettél? – háborgott Nightyngale, aki azonnal magához ragadta a megszeppent szárnyas macskát.
- Ne aggódj! Erre számítani lehetett. Három ilyen erős lakrima megterheli a testet, de ez nem fog semmilyen hátránnyal járni! Nem lesz tőle beteg, ezt garantálhatom! – magyarázkodott gyorsan a démon, miközben újabb műszerekkel vizsgálta az immár apró mantikórt.
- Ajánlom is. – mondta fenyegetően Nightyngale, majd a mantikórhoz forsult. – Jobb, ha megszokod ezt a formát, kicsi szörnyem… Nem… Starwing. Ez lesz a neved. Remélem jó cica leszel. Mivel tartozom neked, Najra?
- Ha eljön az ideje, lesz hozzád egy kérésem. Teljesítsd azt, ha erőd engedi. - mondta Najra elkomolyodva. Nightyngale gyanakodva húzta össze szemeit, de végül bólintott.
Nightyngale mosolyogva simította végig Starwing bundáját, mely az éjszaka ragyogását idézte. Attól a naptól kezdve a furcsa szárnyas macska maga mögött hagyta vadállati múltját. Elhagyta régi nevét, és életét, hogy a legyőzője mellett szolgáljon halála napjáig.