Nightglade: TAVASZI EVENT elosztó

1. nap
Mágusviadal - Battle Royale selejtező

2. nap
Miss Fiore
Mr Fiore
Fegyverpárbaj
Ivóverseny
Mágusviadal - Második kör

3. nap
Bódító italok versenye
Mágikus roham
Mágusviadal - Döntő



1. nap
Robbanó virsli evő verseny
Mágikus jármű verseny
Kovácsmesterek versenye

3. nap
Lakrima párbaj

Minden nap
Vásár, színi társulatok bemutatói, étel és italbárok, este táncmulatság.



1. Főtér: A főtéren a nagyszínpad kap helyet. A színpadon felállított hatalmas lakrimavízión keresztül közvetítik a városon kívül zajló eseményeket szakmai kommentátorok segítségével. Város szete több kisebb lakrimavízión is követni lehet az eseményeket. Továbbá itt kerülnek megrendezésre a programok között felsorolt események. A tér szélein ital- és ételstandok várják a száraz torkú és üres gyomrú fesztiválozókat. Az esti táncmulatságokat is a főtéren rendezik meg.

2. Demon Skull kocsma: A város főterétől nem messze található a kocsma, melynek tulaja Xingzhe, egy nagydarab, szőrös, de barátságos férfi. Fiatal, jóképű segédje, Shazz, a nők kedvence. A fesztiválon különleges söröket, borokat és pálinkákat lehet náluk venni, valamint a bátrak kipróbálhatják Xingzhe saját készítésű párlatát is! Az ivóverseny regisztrációja itt történik, a verseny pedig a kocsma előtt felállított kerthelyiségben (3.) lesz.

4. Főutca: A főutcán kézműves termékek kirakodóvására várja az érkezőket, s néhol egy-egy mágikus eszközöket árusító stand is előbukkan.

5. Temető: A temetőben Naito Walker pap és karbantartó vezetésével minden éjszaka, egyeztetés szerint kísértetjárta idegenvezetés indul a borzongani vágyóknak.

6. Colosseum: Egy hatalmas fából épült, mágiával megerősített Colosseum, melynek föld alatt, kőtermeiben a Mágusviadal résztvevői minden mágiájukat szabadjára engedve készülhetnek a megmérettetésekre.

7. Lakrima mező: Itt kerül megrendezésre a Mágikus Roham és a Lakrimapárbaj. A pálya tér- és illúziómágiával módosított, így a téglalapnak tűnő kerítéssel körbevett füves terület önmagába érkezik vissza, és csak egy ponton lehet belőle kijutni.

8. Sátortábor: Legyen az mágikus selyempalota, vagy csak egyszerű vásznas szerkezet, minden színben, formában és minőségben pompáznaka gyönyörű vagy éppen lerobbant sátrak a táborban, melben több mágikusan öntisztuló zuhanyzó és WC is a táborozók rendelkezésére áll.

9. Faházakr: Több tucat ideiglenesen felállított faház, egy és kétszobás kivitelben, minden kényelemmel, fürdőszobával és teakonyhával ellátva.

10. Erdő: Ez egy erdő, minden olyan tulajdonsággal, mely egy erdőre jellemző.

11. Mesterséges horgásztó: Egy patak és némi turpisság táplálja ezt a mesterségesen létrehozott apró tavacskát, ahol pár nyugodt percet bárki eltölthet csónakázással, horgászattal. Már amikor éppen nem száguldanak mellettük a mágikus járművek.

12. Város körüli pálya: Mágikus járművek részére kialakított pálya mely a város körül és a közeli erdőn keresztül fut, rengeteg természetes és mágikus eredetű terepakadállyal.

Térkép:

Fesztiválozók százai vették körbe a várost. Az egyetlen fogadó már rég megtelt, de a tehetősebbeknek a városka szélén takaros, és minden kényelemmel ellátott faházakat állítottak össze, míg a fiatalok és a szegényebbek ezernyi különböző sátrat állítottak fel az erre kijelölt mezőn. Az embersereg most épp a főtérre tartott , ahol a szervezők már a megnyitóra készültek. Mikor elérkezett az idő, egy jóképű férfi lépett a színpadra. Fekete loboncal keretezett arcvonásai és szépen ívelt szemei azonnal elcsábították a gyenge női szíveket. Hangosbeszélőjéhez érve széles mosolyra húzta száját és kedvesen belekezdett nyitószövegébe.

- Üdvözlök mindenkit a Tavaszi Mágusfesztiválon! A nevem Derek, és az elkövetkező három napban én leszek a porondmester! Azonban mielőtt belekezdenénk a mulatságba, köszöntsék azt a hölgyet, aki lehetővé tette, hogy ma ittl együnk! Miss Albeido, Nightglade gyönyörű polgármestere! - szavai kedvesek és lelkesek voltak, ám olybá tűnt, a mosoly mögött némi fondorlat is helyet kapott.

- Köszönöm, kedves. - lehelt csókot a férfi arcára az elegáns, fekete hajú hölgy, aki a színpad szélén várakozott türelemmel és eleganciával. Mintha minden lépését előre eltervezte volna, oly kecsesen és csábítóan vonult végig a deszkákon. A kihangosító lakrima elé érve a közönségre fordította tekintetét. Egy pillanatra mindenkit megigézett, s a tömegből mindössze maréknyian figyeltek fel tekintetének hipnotikus mágikus kisugárzására, melyet bár jól palástolt, mégsem tudott megszabadulni utolsó szikrájától. Hangja édesen csendült fel, ám erő és hatalom járta át azt.

- Az elmúlt év a városom lakóinak az újjászületés ideje volt. Remélem, hogy irányításom alatt ez az ördögien kedves város kivirágzik majd, és még új erőre tesz szert Fiore tisztes, és megbecsült közösségeként! Az első lépéseket már megtettünk, s e fesztivál ideje alatt Fiore Királyságának diplomatáival aláírjuk a megállapodást, mely kimondja, hogy Nightglade valóban a birodalom része, lakói pedig annak hivatalos polgárai. Ünnepeljük hát az újjászületést és az országot, hogy ezekben a csatáktól terhes időkben is nemzeti egységünket erősítsük! Ünnepeljük a katonákat és a mágusokat, akik szórakoztatni fognak minket, miközben ők dicsőségért és tudásért harcolnak! Ünnepeljük a földműveseket, állattenyésztőket és kézműveseket, akik csodás termékeikkel enyhítik az éhséget a gyomrunkban s és lelkünkben! Ünnepeljük azokat, akik ezeken a npokon szolgálatot teljesítenek, hogy mi békében és egységben szórakozzunk! Ám elég legyen a szócséplésből! A bevezető játékok mind csak előételként szolgálnak! Élvezzék a mulatságot, és hangolódjanak rá a harc szellemére, mert ma este kezdetét veszi a Nagy Tavaszi Mágusviadal!

A beszédet az összegyűltek lelkes tapsvihara zárta, s még el sem halt a tombolás, a fesztiválozók már belecsaptak a mulatságba. Kemény fakupák koccantak össze és kezdetét vette az ivászat és a készülődés. Derek visszatért a színpadra, és elkezdte az aznapi programokat sorolni, s bár néhányan még figyeltek rá, a többség már rég cimboráival, a különleges ételekkel vagy a zsibvásárral volt elfoglalva. A jóképű férfi végül befejezte mondandóját s már előre érezte, hogy számára ez igen hosszú és fáradalmas három nap lesz.


A polgármesternő mágikus kisugárzásából oly keveset észleltek, hogy azt betudjátok egy varázsgyűrű hatásának. Rohandar, te viszont tisztán érzed, hogy a nő óriási mágikus erővel bír. Még te sem tudod besorolni, hogy pontosan mekkora hatalom van a birtokában. Derekből is érzel mágiát, ám az övé eltörpül a polgármesterhez képest, ám némi köteléket vélhetsz felfedezni közöttük, mintha mester és tanítványa, vagy anya és fia lennének, de mégsem.

Játékosok! Írjátok meg, hogyan, és mikor érkeztek meg a helyszínre, mit tesztek, hol szereztek szállást. Nektek megvan az a privilégiumotok, hogy még akár a fogadóban is lelhettek szállásra, de szerintem sokkal mókásabb dolog sátrazni a tiszta tavaszi ég alatt. Akinek a karaktere ismeri Nightyngale-t, keressen fel engem, mielőtt szállás után nézne! Ha ezzel megvagytok, menejetek el a megnyitóra, vagy nézelődjetek. Éljétek bele magatok a fesztiváli hangulatba, hiszen van itt minden! Figyeljetek, hogy egyelőre kerüljétek a bajt, ez még csak az első nap és Fiore rendfenntartói árgus szemekkel figyelik az ünneplő tömeget, rendbontókat keresve. Persze az összezörrenések elkerülhetetlenek, és egy idő után az őrök is fáradni kezdenek, de az még igncsak messze van! Zajlik hát az élet, és ti a sűrűjében vagytok mindennek.

Nincs kötelező minimum a poszt hosszát tekintve, a lényeg, hogy benne legyen az érkezésetek módja, helye és körülményei, és kicsit hangolódjatok az eseméynekre, miközben a főtéren zajlik a robbanó virsli evő verseny.


Bizony, bármily ostobán is hangzik, a robbanó virslievés igen veszélyes sport. Tizenkét mágus falja a veszélyes étket, férfiak mind, kivéve egyet, egy vörös hajú nőt, aki minden egyes falatot fekete kezével robbant fel, melőtt annak maradványait elrágcsálná. Mindenkinek más technikája van a fogyasztásra, de Garlshtad, a bajnok tűnik a legesélyesebbnek, hiszen amíg a okosan megszerkesztett védőrúnáin belül tartózkodik, egyetlen virslije sem robban fel. Sorra esnek ki a versenyzők, akik hamar a gyengélkedőn végzik, míg csak a nő, és Garlshtad marad. A férfi mágiája azonban kikezdhetetlen. Nyertesként emelkedik fel a székéből, és Derek büszkén kihírdeti, hogy 137 virslit fogyasztott el a férfi, ami új rekord. A nő ugyan kissé szomorkodik, de beletörődik vereségébe, és továbbáll.


MÁGUSVIDAL JELENTKEZÉS EZEN IDŐ ALATT TÖRTÉNHET MEG

A Tavaszi Fesztivál sürgő rengetegében számtalan kikiáltó hirdeti a programokat, de plakátokon és szépen kötött füzetekben is megtalálni a Mágusviadal jelentkezési feltételeit. Az első körben írjátok le, hogyan juttok hozzá az információhoz, majd jelentkezzetek személyesen a Colosseumnál. A regisztrációnál fiatal nők minden odaérkezőnek egy üres adatlapot és tollat osztanak, melyet kitöltve kell a pulthoz fáradni. Ha jól odafigyeltek, látszik, hogy néhány kétes alak az adatlap átfutása után inkább távozik a helyszínről, azonban senki sem tiltakozik a feltételek miatt. Regisztrálni egy mosolygós, fiatal lánynál lehet, kinek formás melle fölé tűzött kis tábla hirdeti nevét: Arxyll. Sajnos nincs idő szóba elegyedni vele, mert hosszan kígyózik előtte a jelentkezők sora, és érződik rajta is a feszültség. Mielőtt elmennétek, még gyorsan átad nektek egy mágikus kitűzőt. Ha felcsíptetitek, az egy pittyegés után kimutat egy számot, mely a jelentkezésetek sorszámát mutatja. Ekkor a papíron is megjelenik a szám. Arxyll mosolyogva köszön, és még utoljára figyelmeztet titeket, hogy a kezdés időpontjában mindenképp legyetek a Colosseum bejáratánál, és viseljétek a kitűzőt is, különben automatikusan kizárnak a viadalból.

Az adatlap tartalma a következő:

Név:
Céh: (nem kötelező)
Ismert mágiák: (legalább egy típust kötelező megadni)
Baleset esetén értesítendő (név, elérhetőség):
Dátum, aláírás:
Sorszám: (ezt ti választjátok magatoknak, de egy szám csak egyszer szerepelhet)

Aki szeretne csatlakozni a viadalhoz, az a korábbiakon túl még ennek menetét és adatlapját is foglalja bele posztjába.


A poszt most csak időben délután kettőig tatrson, utána új, rövid köröcske lesz.

Bármit csinálhattok, vendégek vagytok, szabadok vagytok! Ha kérdésetek van, keressetek fel skypeon, és még érdekességeket is találhattok a városkában!

HATÁRIDŐ: Amíg mindenki megírja a nyitóposztot.

Karakterek:

A kocsi kicsit zötykölődött, majd megállt.
- Eddig vihetlek. Innen már túl nagy a tőmeg. - Kifizettem az utidíjat, majd kiszálltam a kocsiból a kevés kis cuccommal.
~ Tényleg népszerű lehet ez a fesztivál... még egy kilóméterre a város, de már itt dugó van. ~ A kocsis aki hozott gyorsan megfordult, majd hatalmas sebességgel elindult visszafele, nem akart belekerülni a dugóba. Mit volt, mit tenni, elkezdtem a város felé battyogni. Egy lassabb fél órás séta után meg is érkezdtem a várost övező sátrakhoz. Nem akartam a város sűrűjében táborozni, szóval a sátormező szélénél én is felállítottam a saját alvóalkalmatosságom. Miután elkészültem vele elindultam felfedezni a várost. A főtéren megálltam egy kevés időre, végighallgattam a polgármeterasszony beszédét. Már kezdtem megéhezni, ezért valami ételes stand után néztem. Találtam is egy igen érdekes ennivalókat áruló standot. Egy sütemény szerű étel, ami valami varázslatnál fogva állandóan változtatja az ízét. Vettem is belőle párat majd elmajszoltam, miközben a standok kínálatát nézegettem. Végül nem vásároltam semmit. Már épp indultam volna vissza a főtér fele, amikor is egy táblát pillantottam meg.
Jelentkezz Te Is! Battle Royal mágusviadal.
A plakáton még szerepelt pár infó, például, hogy hol lehet regisztrálni. Fel is kerestem a regisztrációs pultot, majd hosszas várakozás után én is sorra kerültem.
- Szia! Az én nevem Arxyll és nálam tudsz jelentkezni a battle royal mágusviadalra. Mindössze töldd ki ezt kérlek. - Azzal átnyújtott egy papírt egy toll társaságában.

Név: Gakuya Hara
Céh (nem kötelező): -
Ismert mágiák: Csillagmágia
Baleset esetén értesítendő: nincs
Aláírás: Gakuya Hara

Gyorsan kitöltöttem az adatlapot, majd visszaadtam. A lány gyorsan átfutotta, majd átnyújtott egy kitűzőt.
- Ez a kitűző, minden esetben legyen nálad, mert kizárnak, ha nem lesz nálad a verseny időpontjában. Köszi a jelentkezést - Zárásként rámmosolygott majd köszöntötte is a következő jelentkezőt. Kiálltam a sorból, majd felraktam a ruhámra a kitűzőt, ami egy pittyenéssel átváltott egy számra. Az én számom a 7-es lett. Visszabattyogtam a főtérre, majd rápillantottam az órámra. Épp elütötte a kettő órát.

Befejeztem egy munkát és felvettem érte a jutalmat. Ezután útnak is indultam Raven-nel az oldalamon. Bár nem tudtam merre is menjek ami engem nem is zavart azonban a társam eléggé izgatott volt. Fel alá repkedett és néha csak úgy előre meg vissza. Már vártam hogy feltegye a kérdését. Mivel láttam rajta hogy eltévedt szegény. Azonban ezt nem tette meg inkább a táskámhoz repült és belebújt. Ott veckelődött míg én ki nem nyitottam a táskám száját, hogy megtudjam mit is akar pontosan. A térképet emelte fel és mutatta nekem. Én elvettem tőle és magam elé tartottam kinyitva. Ekkor ő a vállamra reppen és elkezdett keresni rajta valamit.
- Ez egy mágikus térkép. Meg mutatja hol vagyunk, és ha kimondod a hely nevét akkor az oda vezető utat. – Adtam a tudtára a kismadárnak.
- Tényleg? – Kérdezett vissza. Mire én bólintottam. – Nightglade! – Mondta ki hangosan már kiabálva a hely nevét. Mire az meg is jelent a térképen. Nem is volt olyan messe.
- Minek akarsz oda menni? – Tettem fel a kérdést. Amire azonnal jött is a válasz.
- Mert lesz ott egy fesztivál. – Mondta boldogan. – És szeretném megnézni. Milyen is valójában. –
- Rendben. De mikor kezdődik a fesztivál? – Kérdeztem meg nehogy csak hetek múlva kezdődjön vagy már csak a végére ér oda az ember.  Azonban az okos kis madárka nem aggódott beleugrott a táskámba, amiben már otthonosan mozgott és előhalászott egy szórólapot. Azon rajta volt minden amit csak tudnom kellet. És pont a mai napra esett a megnyitó is. Azonban már elkezdődött és igen csak sietni kellet hogy oda érjünk. Éppen ezért elpakoltam mindent. Amit Raven nagy aggodalommal nézett.
- Ha oda akarunk érni muszáj lesz sietni. – Mondtam ki mire a kismadár vágott egy hatalmas bukfencet a levegőben. Ezt követően elkezdtem koncentrálni a mágikus energiámat. Majd lassan elemelkedni a földtől.
- Repülve gyorsabb. – Mondtam és azzal még magasabbra, kezdtem emelkedni. Raven csak nézett egy nagyot. Neki még új volt a mágia és mindig lenyűgözte ha látta.
- Indulás! – Adtam ki a parancsot és azzal meg is indultam. Raven nagy örömmel indult meg utánam. Bár tudtam hogy én vagyok a gyorsabb. Azonban amikor esélye nyílt a kis szemétnek előzni, azonnal ki is használta. Az út lehetősége és mikéntje miatt egy kis légi versengés is bele fért az egészbe. Szerencsére nem tartott túl sokáig így nem pazaroltam sok mágikus energiát. És a kis holló sem fáradt ki annyira, hogy ne tudja élvezni a fesztivált. Éppen ezért nem messze a várostól landoltunk. Hogy azért ne legyen túl nagy a felhajtás. És ahogy besétáltam a kapun vállamon kismadárral. Legalább pihentem valamennyit. Ő tátott csőrrel nézte a színes kavalkádot. Azt ahogy a sok ember fel alá járkál és minden félét csinálnak. Igaz volt ott minden. Kirakodó vásár. Mindenféle ételek és italok. És annyi újdonság Raven számára hogy az neki felfoghatatlan volt. Éppen ezért lassan haladtam had legyen ideje mindent megnézni. Körülöttünk a tömeg épp a megnyitó beszéd mikéntjéről beszélt. Amit szerencsére sikerült lekésni. Amit nem is bántam mivel amúgy sem érdekelt igazán.
- Éhes vagyok együnk valamit. – Mondtam ki a tervemet mire Raven azonnal reagált is.
- Van egy versen ahol enni kel és ingyenes is. – Mondta el miközben a táskámra mutatott. Én elővettem a szórólapot és megnéztem. Igaza volt a tollasnak. Tényleg volt egy robbanó virsli evő versen ahová csak bátorság kelt. Pont az amit szerettem. A hoz képest amilyen ételen felnőttem ez reggeli rágcsa.
- Rendben akkor nézzük meg. - Mondtam és meg is indultam a színpad felé, Ahol tartották a rendezvényt.
Nem kellet túl sokat sorba állnom nem volt sok jelentkező. Fel írtam a nevemet és máris mehettem a helyemre. És vártam amíg elkezdődik a verseny eközben Raven felreppen az egyik oszlopra a porondon. Így neki tökéletes kilátása nyílt mindenre. Ott várta míg nem elkezdődött. Ami nem volt túl sok idő, ahogy mindenki elfoglalta a neki kijelölt helyét azonnal bele is csaptak az egészbe. A kommentár elmondta a szabályokat és figyelmeztetett milyen sérülésekkel jár az egész. És külön kitért a rekordra ami 130 db virsli volt. Aztán jelet adott a kezdésre. Én azonnal átváltoztattam az egész tstem Wolfram formába. Így nem okozott gondot a egy virsli sem. Először egyet tettem próbára és ráharaptam. A számban azonnal felrobbant. De nem fájt. Csak kellemetlen volt. éppen ezért nem is haboztam tovább azonnal elkezdtem falni marék számra a különleges kaját. Ez mindenkit meglepett. Mivel addig mindenki egyesével ette a virslit. Még a bajnok is aki egy rúna akadályon belül védve volt a robbanástó. Egy másik versenyző az egyetlen női tag viszont fekete démoni kezével robbantotta csafatokra a virsliket majd a maradványt eltüntette. Én azonban gyorsan előnyre tettem szert és már százat le is gyűrtem. Amikor is már csak hárman maradtunk. A házigazda aki az egészet levezényelte nem akarta elhinni vagy olyan örült mint én aki tömegesen pusztítja az ételt. Igaz csiklandozta a szám, ahogy szét robbantak. Ám a kemény fém pofám kitartott. Egészen addig míg nem az egyik virsli nem a számban robban hanem a torkomban. És a robbanás által keltet lökéshullám a maradványokat az orromba nem küldte. Fuldokolni és köhögni kezdtem. Ahogy prüszköltem, hogy szabaddá tegyem a légutamat. Kénytelen voltam abba hagyni a versenyt. A mágiám megszüntetésével könnyebben tudtam levegőt venni és mivel a szabályok miatt kiestem így csak nézhettem hogyan alakul a verseny. A magam 131 db virslijével elég szép teljesítményt értem el. Azonban a vörös bögyös nőci ennél többet tudott benyelni. Azonban még neki is sok volt és az utolsó a szájában sült el. És mindenét beterítette a ragacsos anyag. Amit a nézőközönség férfi tagjainak nagy örömére kéjesen távolított el magáról. Azonban ez sem volt elég, hogy megnyerje a versenyt. Ugyanis a bajnok meg őrizte a címét és 137 db-vel új rekordot állított fel. Így ő nyert. Ami engem kicsit sem zavart. Mivel az egész versenyben csak annyi jó volt hogy legalább ettem valamit. Így ezt követően tovább is álltam és nekiláttam nézelődni. Raven a vállamra szállt és újságolta mit látott onnan fentről. Ám akkor meg akadt a szeme az egyik játékon, aminek a megnyeréséhez egy kalapáccsal kellett egy deszkára ütni, ami egy golyót hajított fel. És ha sikerült eltalálni az oszlop tetején lévő tányért. Akkor nyert az ember.
- Kes. Légyszi. Megnyered nekem azt. - Mutatott egy plüs figurára.
- Rendben. – Mondtam és oda sétáltam az Erő próba nevű géphez. Amit előttem egy jól kigyúrt férfi próbált ki egy hatalmas kalapáccsal. De neki nem sikerült csak a feléig jutatnia a golyót. Én oda léptem és ekkor a gép tulaja oda lépett hozzá. Elmondta hogy mágia nélkül és mágiával is lehet használni. Csak más összegért és más erő szinten. Én azonban ki akartam próbálni magam mágia nélkül. Így kaptam egy karperecet, ami elnyomta a mágiát a biztonság kedvéért. Ami engem nem zavart.  Kalapács helyett inkább a puszta kezemmel próbáltam szerencsét és egy embereset ütöttem a gépre. A vasgolyó meg kondította a fém tányért ami azonnal le is esett a helyéről. Nem akartak hinni a szeműknek. De mivel ők adták rám a karperecet így elfogadták az eredményt. Raven Nagy örömére választ hatott amit csak akart ám ő egy apró kis figurát választott aminek a megnyeréséhez elég lett volna csak a negyedéig jutatni a golyót. Ám én ezzel nem törődte. Így megkapta a kis játékát és mentünk tovább. Egészen addig míg meg nem találtam a mágikus viadal felhívását. Azonnal neki is álltam jelentkezni. Ami nem is volt nehéz csak egy papírt kellet kitöltenem az adataimmal.

Név: Kes Kontráz
Céh: Nincs
Ismert mágiák: Fém alkotó mágia
Baleset esetén értesítendő: Senki
Aláírás: Kes kontráz
Sorszám: 4

Az adataim meg adása után kaptam egy kitűzőt a sorszámommal és meg indultam a várakozóba. Raven meg elreppen, hogy keressen magának egy jó kilátóhelyet.

- Azta Ceur, sose láttam még ennyi embert egy helyen. - hülledezett az igencsak furán festő farkas.
- Ugyan kérlek. - legyinti meg pár hajtincsét Jeanne. - Ha nekem be kellene sorolnom ezt a kis falusi ünnepséget az eddig átélt fesztiváljaim közé, legfeljebb középmezőnyös lenne. - játszotta magát a szőkeség, bár fellengzős mosolya közel sem volt hibátlan.
Különös jelenség volt ez. A Tanács után kémkedő lány remekül hazudozott, leszámítva azon helyzeteket, amikor Ceur a közelében volt...
- Hűűűűűűű Jeanne, te igazán sokat átéltél már. Mesélnél az eddigi legnagyobb fesztiválodról? - kérlelte Karna, nagyra nőtt szemekkel.
- Majd sort keríthetünk rá... - jóval magabiztosabbá vált, önelégült ajkak; félig összezárt, büszke szemek; felhúzott orr... A lány győzedelmes arckifejezése, ami akkor hivatott megjelenni, ha minden úgy alakul, ahogy viselője óhajtja. - De most rengeteg a tennivalónk! - tette hozzá boldogan. Persze, ez csak egy középmezőnyös fesztivál...
- Már várom. - mosolyodott el a lángfarkas, majd gazdája felé fordult. - De én a megnyitóra is kíváncsi lettem volna. Miért nem voltunk mi is ott, Ceur?
- Az a nő, aki tartotta... Nem ember. Más a szaga. Jelen helyzetemben inkább kerülnék mindent, ami veszélyes lehet... Azt se tudom, minek vagyok itt egyáltalán.... - sóhajtotta el magát a férfi.
Lényegében, azelőtt beleegyezett a "kiruccanásba, ami jót fog tenni neki", mielőtt felfoghatta volna, miről is van szó. Jeanne kihurcolta, Karna már repült is.... Minden hihetetlenül gyorsan történt a számára.
Az elméjében zajló, folymatos csatározás önmaga árnyékává tette a sárkányölőt. Le kellett volna már zárnia, de túl nehéznek bizonyult... A herceg ki akart szabadulni, neki pedig túl sok energiáját lekötötte az, hogy ezt megakadályozza.
- Természetesen azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat. - tárta szét karjait Jeanne, arcán széles mosolylal. - És ne aggódj, Ceur-sama, mindenre gondoltam. A maszkodat azért nem adtuk rád, mert azzal egy ilyen helyen jóval feltünöbb lennél, mint nélküle. Hétköznapi ruhákkal könnyedén elvegyülhetsz, egy teljes páncélzatban aligha. Az igazi arcod amúgy sem ismerik sokan, egy rúnalovag sem fog itt rád ugrani... Igazából, Karna köztünk talán a legismertebb. Annyi hőstettet hajt végre a szabadidejében, hogy már kisebb rajongói klubja van Fiore-szerte. De én erre is gondoltam.
- Ezért lett... sárga?
- Hááát.... Alapvetően fehérre akartam. De a kimosható hajfesték máshogy hat a bundájára, mint hittem volna... De így is jó. - vont vállat az akadémista.
A sárkányölő azon se lepődött volna meg, ha mindezek után Karna teljes szőrzete kihullik. Ám ez nem az ő gondja volt, ha a sulekk hagyta magát rávenni ilyen hülyeségre, az aligha az ő hibája...
- A szagom a legzavaróbb. - panaszkodta el a farkas. - Nagyon természetellenes így. De a jobb ügy érdekében....
- Úgy bizony. - paskolta meg fejét a szőke lány. - Na és, hol kezdjük? Van itt egy csomó látványosság, és vásárolnivaló! Még ruhák is akadhatnak itt!
- Meg teljesen új édességek! - tette hozzá Karna.
- És lesz valami mágikus viadal is. Te fel szeretnél iratkozni, Ceur-sama?
- Azt hiszem kihagyom...
Erejének körülbelül a negyedét volna képes ellenfelei ellen fordítani. Rossz kilátások, egy ténylegesen erős mágus ellen csak megszégyenülne, miközben elméjének védelme is összeomlana. A kettő közül pedig még mindig a megszégyenülés a legrosszabb... A sárkányölőnek a büszkesége volt a mindene.
- Igazán nemes vagy Ceur-sama, amiért esélyt akarsz hagyni másoknak is. Még a közönség is hamar elunná a mészárlásod. - kuncogta Jeanne. - Vajon szépségversenyt tartanak? De áh, ezekben a rongyokban nem vehetnék részt, hogy nézne már ki...
Igazság szerint, a lány kirívó ruhái még egy sárgán rikító farkasnál is feltűnőbbé tették őt.
- Én az ételárusoknál szeretnék kezdeni. - osztotta meg álláspontját az a bizonyos, sárgán rikító farkas. - De jut eszembe, miért nem beszéltünk Natingellel, mielőtt ide jöttünk volna? Ő itt lakik, talán segíthetett volna nekünk pár dologban, vagy körbevezethetne minket; elárulhatná, hogy melyik édesség a legjobb, és...
A név hallatán Jeanne-nak rögvest felugrott az egyik szemöldöke.
- Ugyan kérlek, nincs szükségünk a segítségére. - nevette el magát zavartan. - Én bárhol kiigazodom, és semmire se lesz gondunk.
- De hol fogunk aludni? A fogadó már rég megtelt. - közölte Karna. - Persze, nekem az erdő is megteszi...
- Nem kell a szabad ég alatt aludnunk! - szögezte le túlzott hirtelenséggel Jeanne. - Utánanéztem, és bérelhetőek faházak is.
- De azok drágák... - aggodalmaskodott a farkas.
- Mint mondtam, mindenre gondoltam. - mutatott fel egy erszényt a lány.
Elég súlyosnak tűnt, és a sárkányölőnek nem voltak kétségei felőle, hogy honnan származtak a benne rejlő érmék...
- Persze, elég lesz nekünk egy egyszobás ház is... Csak a spórolás kedvéért, természetesen. - bólogatott meggyőzően.
A sárkányölő aligha hitte volna, hogy képes lesz majd aludni, így nemigen érdekelte a témakör.
Jeanne végül a főutcára vezette a kis csapatot, ahol aztán hamar elvegyültek a megannyi helyről érkezett vásárlók tömegében.

/Sajnálom a színezés hiányát, de az új gépemen sajnos nincs word, és bármi mással túl szenevdéses volna hasonló. :/ /

Óh, a tavasz! Mily szép évszak is ez. Az idő egyre csak melegszik, melyet a fák és a virágok megéreznek, kizöldülnek, majd színpompás szirmaikkal gyönyörködtetik az ember szemét és lelkét, nem is beszélve az orráról! Különféle virágok illata telíti be a levegőt, melyből Shaela mélyeket szippant, és egy nagy sóhajjal fejezi ki megelégedését.
 
-Aaaah, de szép ez a reggel! - Jegyzi meg boldogsággal teli hanggal, ahogy lenéz egy pillanatra a kezében tartott tojásra. Csak pár napja ismerkedtek meg egymással, és utaznak azóta is együtt.
 
Nem sokkal később érkezik meg Nightglade határába, melyet egy tábla is jelez. Ez még nem elég ok a megtorpanásra, sőt, az ellenkezője történik. A lányka igenis kíváncsi milyen is ez a városka, mivel már messzebbről is látni a faházak és sátrak tömegét, melyeket a város szélén állítottak fel. Nem is rest, beleveti magát a forgatagba.
 
A főutcán halad végig és sodródik a tömeggel. Nem tudja hová tartanak, de kicsit kényelmetlenül érzi magát. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy idegenek hatolnak be az intim zónájába, és az, hogy többen is vannak, nem segített a helyzeten. De ez sem számít igazán, mert más foglalja le gondolatait. Érzi, hogy valami történni fog, és kíváncsi rá, hogy mi.
 
Ahogy belépnek a főtérre, egy mázas női hang üti meg a fülét, aki egy beszéd közepén jár éppen. Nem hall mindent belőle, de annyit mindenképpen ért, hogy egy fesztivál veszi kezdetét. Ez megmagyarázza a tömeget. A női alakot még éppen hogy megpillantja, mikor átadja a stafétát egy férfinak, aki felolvasta a fesztivál programjait. Úgy érzi, mintha a hölgynek valamiféle mágikus kisugárzása lenne, de ez annyira sejtés szintű, hogy betudja képzelődésnek, és nem foglalkozik vele tovább. Ebben a világban annyira nem rendkívüli, hogy valaki mágiát használ.
 
-Ez nagyon jó három napnak ígérkezik. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen egy fesztivál!
 
Az ember sereg elkezdett szétszóródni, megy mindenki a maga útjára, így több légzési területet hagyva a lánynak. Megkönnyebbülten sóhajt fel, majd elmélkedik, vajon mit is csináljon most? Azt sem tudja mennyi az idő, csak annyival van tisztában, hogy a reggeli órákban járnak. Körülnéz, hátha talál egy órát a téren valahol. Körbesétál a fejét forgatva, időnként egy-egy embert elkerülve, végül csak szerencsével jár.
 
-Fél tizenegy múlt. Még van sok idő az első programig...
 
Nincs mit tenni, akkor irány a Főutca! Látott ott mindenféle jót az út szélén, talán ideje tüzetesebben is megvizsgálni, mit ajánl a standok sora. Visszafordul abba az irányba, amerről jött és kisgyermek módjára vág neki a kalandnak.
 
Árusok mindenhol! Ez volt az első gondolata. Mindent megnéz szépen sorban, kérdezősködik azokról a dolgokról, melyekről nem tud semmit. Sok minden tetszik neki, de nem akarja pénzét feleslegesen költeni. Inkább valami hasznosra vágyik. Hosszabb távon. Nem is kell sokáig várnia, hogy ezen kívánsága beteljesüljön, megérkezik egy varázstárgyakat árusító, mackós testalkatú és vidám férfi standjához.
 
-Lépjenek csak közelebb, ne keressenek tovább! Az én kínálatomban megtalálnak mindent, amit kívánnak!  Háztartás? Szépségápolás? Túrázás? Vagy az egyszerű hétköznapok megkönnyítése a célja? Én segíthetek Önnek!
 
A férfi szerencsével jár, felhívja magára több vásárló figyelmét is. Többek között Shaeláét. Közelebb lép, még egy kicsit előrébb is tud tülekedni, hogy lásson valamicskét.
 
-Nehézségbe ütközik reggel a kelésnél? Nem tud időben kiugrani az ágyból, és elkésik a munkából? Itt a gyógyír a bajára, a Mágikus Ébresztőóra! Nagyon idegesítő kis bestia, és épp ez a lényeg!  Több frekvencián képes csörögni és a hangerejét is változtatni. Ha kell, kis lábaival még meg is rugdossa, addig nem hagyja békén, amíg fel nem kel!
 
Valóban érdekes tárgy, de a lánynak soha nem volt gondja a keléssel. Ez nem az, amit keres, de ez nem ijeszti el.
 
-Szeretné titkos gondolatait megörökíteni az utókor számára? Szeretné, ha azok titokban is maradnának az utókor eljötte előtt? Akkor ez kell magának! A Mágikus Notesz! Ez a kis könyvecske mindent megőriz! De vigyázzanak! A zár pecsét mágiával van ellátva, mely csak azoknak nyílik, akik legelőször felnyitották! Vásárlás után menjenek biztosra, hogy senki más nem fér hozzá az első használat előtt! Többféle színben és mintával kapható!
 
~Ez meggondolandó ajánlatnak tűnik. - Elmélkedik a hölgyemény. Bár titkai nincsenek különösebben, de ki tudja. Meg egyébként sincs semmije, amibe írhatna.
 
-A természetjárók számára is vannak különlegességeim. -A kezébe vesz egy ökölnyi méretű zsák szerűséget. - Az Emberi Báb! Figyeljenek, nehogy lemaradjanak a csodáról! - Megérinti a kis alvó alkalmatosságot, ami egy pillanat alatt megnő ember méretűre. - Tadaa! Egy hálózsák! Nem is akármilyen! Legyen akárhol, vagy akármilyen terepen, legyen hőség, vagy a legnagyobb hideg, a komfortos alvás garantált! A külseje bármilyen felületre képes tapadni, így akár a falon lógva is durmolhat! -Megfordul, és felcsapja a hálózsákot a mögötte álló fal felületére. - Használóját teljesen beborítja, a bélés pedig a legfinomabb selyemből készült. A levegőt szél mágia biztosítja és keringeti. De ami még jobbá teszi, hogy nem ázik át és nem koszolódik! Soha nem kell attól félnie, hogy beszennyeződik, és nem tudja eltávolítani a foltot, vagy hogy csurom víz lesz egy kiadós zápor után! A könnyebb hordozhatóság érdekében mérete ökölnyi nagyságúra kicsinyíthető, és majd két és fél méterre növelhető. Szintén többféle színben kapható!
 
Ebben a pillanatban csillan fel a leányzó aranyszín szeme. Valóban elég kellemetlen tud lenni  a kemény földön alvás, amit a váratlan égi áldás még rosszabbá tud tenni. Nem mintha eddig panaszkodott volna, de ez egy olyan ajánlat, amit nem szalaszthat el. Mikor már jópáran elmennek, és Őrá kerül a sor, lelkesen faggatja tovább az eladót.
 
-Én elég sokat járom az utakat és alszom a szabad ég alatt. Tudna még ajánlani nekem tárgyakat, amikre szükségem lehet?
 
-A legmegfelelőbb emberhez fordult kisasszony! Lássuk csak, mim van még. Hmm...tudnám ajánlani ezt a Mágikus Zseblámpát, ha esetleg elkapná az éjszaka vagy sötét helyen jár. Csak ezt a kis lakrimát kell megérinteni a ki és be kapcsoláshoz. Vagy ez a Feneketlen Kulacs. Egy normál literes kulacsnak tűnik, de a négyszeresét is képes tárolni! Hosszú utaknál vízforrás nélkül elengedhetetlen. És hogy ne tévedjen el... - Túrni kezd hátul a ládákban, majd elővesz két, iránytűre és térképre emlékeztető tárgyakat. - Mágikus Térkép és Mágikus tájoló! Nagyjából hasonló a funkciójuk, megmutatják az utat. A térképnél kimondja hol tartózkodik, és hogy hová menne, majd az kirajzolja az útvonalat. A tájoló is hasonló, de csak az úti cél kell hozzá. Akár üzletek helyét is kérdezheti tőle, csak kimondja a nevét, és a tű egyenesen arra fog mutatni.
 
-Oooooh! - Már egyenesen csillagok röpködnek abból a szempárból! - Mindezeket kérném, valamint azt a hálózsákot, valami sárgás színben, ha van, és egy noteszt. Azt a fehér alapon virág mintásat.
 
-Amit csak kíván kisasszony!
 
A férfi összeszed mindent és átadja Shaelának a fizetség fejében. Nem volt olcsó mulatság, de hosszú távon kifizetődő üzletet kötött. Mindent gondosan és rendezetten elpakol a túrazsákjába, és nyargal tovább a főutcán nézelődve. Később beszerez magának egy ceruza készletet, grafitot és színest egyaránt. Dél felé vesz magának egy adag vadnyársat, rajta szarvas hússal és zöldségekkel, melyet parázs felett grilleznek. Ez tökéletes étek számára, mert a tojással fél kezében is meg tudja enni.
 
Ebédjét majszolva érkezik meg a Robbanó virsli evő verseny színterére. Elég érdekes mágikus trükköket alkalmaznak a versenyzők a virslik robbanó részének elkerülésére, bár a lány picit aggódik néhányuk miatt, egyikük elég hevesen köhög. Szerencsére úgy tűnik, hogy nem fog megfulladni, így nyugodt szívvel áll tovább a győztes kihirdetése után.
 
Ezután nézelődik még, de az idő elszalad, mielőtt azt észrevenné. Mindjárt két óra és kezdődik a Mágikus Jármű verseny! Nem akarta lekésni, kíváncsi rá, ezért sietve próbál a tömegen átcikázni. Egy darabig sikeresen veszi a kihívást, de ez a lendület megszakad. Beleütközik valakibe, nem is kis erővel. A lány hátra esik a fenekére. Még szerencse, hogy sikerült a tojásába belekapaszkodnia, és semmi baja nem esett.
 
-B-bo-bocsánat! Nem akartam magába ütközni! - Hebegi, mielőtt felnézett volna. Gakuya volt az a szerencsés áldozat.

megjedzés:

0.

Nyugodtan sétáltam az utcán és közben néztem a sok bazárt ami körülvett. Raven eközben a vállamon ült és ő is szemezgettet a látni valókkal. Én az egyik kezemben egy csoki vanília fagyit tartottam míg a másikban egy mogyorós fagyit eper sziruppal leöntve. A két ízű az enyém volt míg a másik a potya utasom fogyasztotta. A körülöttünk lévő emberek is mind a saját dolgával volt elfoglalva. Éppen ezért a fesztivált kilehetett élvezni. Egészen addig míg meg nem akadt a szemem a program listán. Eddig még egyszer sem olvastam el milyen rendezvények lesznek. És így meg lepetés ként a sok program. Aminek nagy része csábítónak tűnt. Nem csak a mágus viadal volt mi kihívást jelenthetett hanem sok más is. Amik nem csak az erőt tették próbára hanem az ügyességet és tudást is. Éppen ezért elkezdtem válogatni közülük. Ám az idő beosztásuk pont úgy esett, hogy mindre el lehessen menni. És ez jó hír volt számomra. Az elsző, ami nem olyan sokára kezdődött az a mágikus motor verseny volt. A jelentkezés nem messze volt tőlem a városkapuban. Ugyan is a versenyt a város határán kívül tartották. Ami előnyös volt így tényleg gyorsan lehet hajtani. Éppen ezért eldöntöttem hogy én is indulok. Meg is indultam a kapu felé.
- Kes! Most mit akarsz csinálni? – Kérdezte Raven a vállamon ülve.
- Megyek és indulok a mágikus jármű versenyen. – Mondtam neki.
- Akkor te is beszállsz a száguldók közé? –
- Úgy van. – Ekkor Raven le reppent a vállamról és a fejem felé emelkedett.
- Akkor sok sikert. Én majd meg várlak a kapunál. Rendbe? –
- Rendben. Meny csak nyugodtan. –
- Őőőő. Kes! Tudsz adni egy kis pénzt? Tudod hogy vegyek magamnak enni míg te versenyzel.
- Rendben. – Mondtam és benyúltam a zsebembe és elővettem egy kisebb összeget. – Mond mit akarsz és megveszem. Mivel állatoknak nem biztos hogy eladnak bármit is. – Magyaráztam el a dolgot neki.
- Rendben. – mondta vidáman. – Nézd! Ott milyen finomságokat árulnak. – És máris mutatott a lábával az egyik bódéra. Ahol egy öregasszony sült gesztenyét kínált egyenesen a kondérból. Nem is haboztam oda mentem hozzá.
- Jó napot. – Üdvözöltem.
- Jó napot fiatalember. Mit adhatok? – Kérdezte meg kedvesen.
- Egy nagy zacskó gesztenyét kérek. A feketébbekből. –
- Rendben. – Mondta és felemelte a kondér tetejét és a kis vas lapátjával meg kavarta hogy a felszínre kerüljenek a jól átsült darabok. Szedett nekem egy jókora zacskóval. És átnyújtotta nekem.
- Köszönöm. - Mondtam és aztán kifizettem a gőzölgő finomságot. Ezt követően meg indultam ismét a kapu felé.
- Na vettél nekem gesztenyét? – Kérdezte Raven miközben újra a fejem felé reppent. Egész addig kicsit távolabb repkedett, hogy ne vegyék észre.
- Tessék. – Mondtam és adtam neki egy darabot. Amit meg is ragadott az egyik lábával ám az túl forró volt neki.
- Aúúú. Forró, forró, forró. – Mondta miközben az egyik lábából a másikba dobálta a gesztenyét. Ám nem nyugodott és csőrével belecsípett egy nagyot. – Forró. Hú, hu, hu, hu, hu. – Kezdte el megfú ni miközben a kicsípett darab a szájában volt. – Finom. De forró. Mondta és tovább folytatta a nyalánkság hűtését ezúttal már a szárnyait is használva.
- Nyugalom nem eszi meg tőled senki sem. – Nyugtattam meg a kislányt. – Na és akkor irány a verseny. – Mondtam és meg indultam a kapu felé. Nem sokan akartak versenyezni vagy legalább is akkor feliratkozni. Odamentem a pulthoz ahol jelentkezni lehetet.
- Jó napot. Szeretnék jelentkezni a versenyre. – Mondtam nyugodtan ki.
- Jó napot. – Mondta a pultnál ülő fiatal lány. – Akkor kérem írja fel a nevét ide. – És azzal elém tolt egy papírt ami tele volt sorokkal és oszlopokkal. Én fel írtam a nevem az egyek rublikába. Majd a mellette lévőbe ahová meg kellet adni hogy milyen járművel akarok indulni. Oda beírtam a motor. Mivel én azzal akartam indulni. Ezt követően a lány elővett egy nagyobb koca papírt. Amin a 47. rajt szám volt. Szép nagy szám volt annak ellenére hogy csak hat nevet láttam a sajátom előtt.
- Sok szerencsét. Ön a negyvenhetedik versenyzőnk ezen a versenyen. Kérem ezt a papírt ragasza fel jó látható helyre, hogy tudjuk kihez tartozik a szám. – Mondta vidáman a lány. Ami azért szép egy szám volt. De legalább nem lesz hány a kihívók számában. Elvettem a papírt és elindultam onnan. Már csak az volt hátra hogy elő vegyem a mocim és be áljak a rajthoz. Erre még volt egy kis időm. Éppen ezért kerestem egy nyugodt helyet. Amit egy ilyen felfordulásban nem lehetet megtalálni. De nekem sikerült egy olyat találnom ahol nem voltam túl feltűnő. Raven a fejem fölé repült és várt szép csendben. Én elővettem a Merengőt és kimondtam a varázsigét.
- Gömbbe zsupp. – És azzal máris a mini világban voltam ahol ott feszített előttem az indulásra kész motorkerékpár. Amit meg ragadtam a kormányánál és kimondtam a varázsigét.
- Gömbből zsupp. – Azzal máris kin teremtem a vas paripámmal együtt. Felvettem a földre esett Merengőt és bele tettem a táskámba.
- Tessék. Vigyázz rá. – Azzal átnyújtottam Raven-nek aki örömmel vette át tőlem. Szerencsére a táska nem volt túl nehéz így még ő is könnyedén elbírta.
- Sok sikert. És ne feledd a serleg kell nekem. – Szólat bíztatóan a kismadár.
- Minek? – Kérdeztem értetlenül.
- Majd meg látod. Szóval hajrá és ne veszítsz! –
- Rendben. – Mondtam a fejemre, alkottam egy acél sisakot és felcsatoltam a SE csatlakozót a karomra. És beröffentettem a mocit. Felpattantam a nyeregbe és meg indultam vele előre a start vonal felé.

1.
2.

Oda gurultam a start vonalhoz hol már rengetegen álltak. Én is beálltam a sorba. Pont az utolsók közé kerültem. Ott álltam és vártam a kezdést. Közben a többiekhez hasonlóan én is túráztattam a gépem, hogy melegedjen be. Nem is olyan sokára egy hatalmas kivetítő jelent meg a start vonal felett, amin egy középkorú nő volt látható.
- És most következzék Nightgalden polgármestere, aki elindítja a versenyt. – Mondta a kommentátor.
A nő a kezében egy mágikus pisztolyt tartott, amit magasba emelt. Erre én behúztam a kuplungkart teljesen és elkezdtem húzni a gázkart. Ezzel kicsalva a masina üvöltő hangját. De nem csak én voltam így hanem sokan mások is. A gépek zaja mindent elnyomott. Nem lehetett hallani semmit sem a motorok bőgésen kívül. A kivetítőn ekkor a nő elsütöttem a fegyvert, ami egy hatalmas fénycsóvát lőtt az égre, hogy azt mindenki jól láthassa. Ekkor csúsztatva kezdtem el engedni a kuplungot és a gázt húzni. Ezzel jobban átengedve az energiát a hátsó kerékre. Bömbölve índúlt el velem a motor, ami csak úgy nyelte a mágikus energiámat. Az előttem állok is meg indultak. Azonban az egyiknek a motorja lefulladt a nem megfelelő kezelés miatt. Ami torlódást váltott ki. Már a startnál fellépet az első akadály. Nekem nem volt időm túl sokat gondolkodni. Mivel akkor váltottam fel kettesbe, amikor észrevettem az akadályt. A kormányt oldalra rántva kerültem ki a torlódást. A paripám abroncsa szép kis nyomot vágott magának a pálya szélén ahol elhaladtam és majd nem elhagyva azt. Azonban kövér gázzal segítettem magamon és újra visszatértem a versenyhez. Bele kerültem a száguldó tömegbe. Az alattam vadul üvöltő gép jelezte ideje, lenne magasabb fokozatba kapcsolni. Éppen ezért behúztam a kuplungot és visszább engedtem a gázt aztán felkapcsoltam harmadikba és kicsit csúsztatva a kuplungot a paripa meglódult, ekkor újra ráhúztam a gázt teljesen. Csak úgy száguldottam nem is néztem a sebesség mérőt. Mert nem az számított hogy mennyivel megyek csak az hogy hányan vannak még előttem. Jött is az első kanyar és az akadály, ami nem más volt, mint a sáros talaj. Na ezen aztán csúszós egy terület volt egy előttem száguldó négykerekű ki is csúszott. Én és még mások is közeledtünk a dagonyához, amikor is egy előttem haladó motoros a mágiáját használva egy szikla fél csövet alkotott a pálya szélére, amiben ő képes volt elkerülni a kicsúszást. Azonban ezzel nem csak magán segített, hanem még néhány másik versenyzőnek is. Én újra berántottam a kuplungot és vissza engedetem kicsit a gázt aztán felváltottam negyedikbe és amikor kiengedtem a kuplungot ütközésig csavartam a gázt. Oda értem a fél csőhöz és teljes sebességgel hajtottam rá. A gumik már ép hogy képesek voltak elmenni a peremnél a nagy sebesség miatti kisodródás miatt. Azonban én teljes erőből húztam a kormányt, hogy az úton tudjam tartani a vasat. Azonban ezzel a vakmerő húzással nem vesztettem sebességet a kanyarban. És kiérve abból lendületesebben tudtam gyorsítani. Ezzel így sikerült meg is előznöm néhány versenyzőt. Ezzel beértem az élmezőnyt. Nem is haboztam tovább és berántottam a kuplungot és felváltottam ötödikbe és ahogy elengedetem a kuplungot máris húztam a gázt ami vég állásban meg ütközött. Az ilyen helyzetekben tud zavarni igazán hogy nincs tovább gázkar út amit lehetne használni. Azonban ezzel most nem tudtam mit kezdeni. Így inkább csak hagytam hogy a fordulat szám tovább nőjön és jobban pörögjön a motor. Hasítottam ahogy a píripa bírt. Mikor is egy Tűzgolyó tűnt fel előttem a semmiből. Azonnal oldalra rántottam a kormányt és kikerültem. Azonban a társa is követték. Amik engem vettek célba. Újra húztam egyet a kormányon hogy kikerüljem. Azonban az egyik túl pontos volt és nem sikerült kikerülni. Előre hatottam a fejem és az acél sisakommal fogtam fel a támadást ami szétkenődött mint egy nagy bogát. Ez meg zavart a vezetésben és becikázott alattam a motor. Berántottam a kuplungot ezzel megszűntettem a kerékre ható hajtóerőt. A gáz vissza engedtem és leváltottam negyedikbe. Majd a kormányt egyenesbe tartva a pálya széle felé haladtam. Ahogy a paripa egyenesbe állt azonnal rá engedtem a kuplungot a és kövérgázzal meg indultam. A kormányt már könnyen kezelve elkormányoztam magam a murvától. A masina kegyetlenül üvöltve jelezte hogy ezen, terhelés nem nagyon van kedvére. A fordulatszámmérő a pirosban járt. Ekkor berántottam a kuplungot és felváltottam ötödikbe. Ezzel a motorra ható terhelés csökkent és az üvöltése is halkult. Vissz tértem és gyorsabban hajtottam mint ezelőtt. Ekkor érkezet meg a száguldó cirkusz a következő akadályhoz. Ami nem másvolt, mint a kövek mezeje. Ahol föld akadályok fogadtak. Amiket kikellet kerülni. Az első rögtön egy nagy gödör volt, ami elzárta az utat. Így dönteni kellet, merre kerüli ki az ember jobbra vagy balra. Én azonban ezt nem így gondoltam. Nem lassítottam csak hajtottam tovább ész nélkül. Elengedtem a bal kezemmel a kormányt és előre tartottam. A fém mágiám segítségével egy rámpát hoztam létre, ami a gödör előtt öltött teste. Én meg ráhajtottam miközben újra két kézzel fogtam a kormányt. Teljes sebességgel robogtam rajta és a végé egy hatalmasat rántottam felfelé a kormányon. Ezzel és a hatalmas lendülettel emelkedtem a levegőbe a gödör felett. Innen már nem volt vissza út. Csak abban lehetet bízni hogy meg van a kellő lendület amivel sikerül az ugrás. A lábtartón megtámasztottam a lábam és ráálltam. A talaj egyre jobban közeledett. És éppen csak pár centivel ért túl a gödör peremén a hátsó kerekem, ami elsőnek csapódott le. Ezt követte az első kerék, aminek ütközését a villa a karjaimra vezette el. Megrázott a földet érés azonban az ugrás sikerült és így nem kellet lassítanom. Ezzel előrébb kerültem a mezőnyben. Újra bele ültem a nyeregbe és fojtattam a versenyt tovább. Azonban pihenni nem volt lehetőségem mivel az előttem lévő motoros az volt aki a tűzgolyóval nem is olyan rég megzavart. És mivel neki lassítani kellet a kikerülés miatt. Így pont sikerült beérnem. Oda értem mellé és ekkor ő rám rántotta a kormányt. Abban reménykedhetett, hogy ettől én meg ijedek. Azonban Pont ellenkezőleg cselekedtem és én is rántottam a kormányt. Abban a pillanatban hogy kellő közelségbe értem a balkezemmel elengedtem a kormányt és ökölbe szorítottam majd teljes erőből oldalra csaptam vele. Amit a másik személy arccal tompított. Ezzel végkép megzavarva a vezetésben. Amitől elrántotta a kormányt és eltávolodott tőlem majd felbukott. Én azonban tovább hajtottam egyenesen a földből előtörő oszlopok közé. Ahol nem lehetett tudni hól tör elő egy oszlop. Elsőre nem tűntek túl gyorsnak azonban egyszer csak hírtelen mintha minden felgyorsult volna. Szó szerint mintha meg álltam volna. Az előttem lévők olyan gyorsnak tűntek. És az oszlopok, amik lassan bukkantak elő most közelebb voltak és sokkal gyorsabbak. Ám ahogy közel értem a legelsőhöz, ami kezdett elő bukkanni. Újra normálisnak tűnt a sebessége. Ekkor ugrott be hogy ez egy lassító mágia lehet. Ám ekkor elkezdett közeledni mellém egy másik versenyző, akinek a sebessége hihetetlen volt. Azonnal reagáltam és a kezem felé irányítottam. És egy kékes mágneses sugarat lőttem rá. Amibe ő bele is rohant. Ezt követően mellém ért. Mintha nem lett volna elég nekem a pálya még ő is bekavart. Azonban egy előtte felbukkanó oszlop miatt kénytelen volt lassítani és mögém húzódni. Ezzel nekem maradt egy kis időm. És ahogy a kormányhoz ért a kezem azonnal a motoromnak is adtam negatív töltést. Ahogy sikerült az ipse, mellém ért és lehagyott. Ám ekkor a mágneses hatás miatt engem is magával rántott. Mintha ágyúból lőttek volna ki. Ezzel sikerült elérnem hogy én is vele egy sebességre jussak. Így már csak az oszlopok voltak, amiket ki kellet kerülnöm. Amik viszont egymás után bukkantak elő. Mintha tényleg fel akartak volna lökni vagy azt akarták volna hogy beléjük rohanjon az ember. Azonban nem volt lehetőségem meg állni mivel a mágneses vonzás nem engedte. Így maradt az eszeveszett szlalomozás és vak szerencse. Azonban Ahogy kiért a motor eleje az akadályok közül azonnal nyélgázt húztam neki és nem érdekelt mi lesz. A mutató már rég a pirosat súrolta ahová most teljesen be is költözött. Csak mentem ahogy a vas bírta. Az SE csatlakozó megduzzadva vezette a mágikus energiám a motorba. Ami nyelte mint selyem a vizet. Egyre jobban beértem az előttem lévőt, akinek köszönhetően előre jutottam. Azonban meg szűnt a mágneses vonzás az egyik kanyarban és ahol én ráhajtottam egy apró köre, ami megdobta a motor elejét és ez a hírtelen dobás eltérítette z elejét és nem volt megállás. Egyenesen előre a víz felé. Gondolkodni is alig volt időm azonnal oldalra tartottam a kezem és piros derengést kezdtem el kibocsátani. Aminek köszönhetően át siklottam a vízen, ami nem volt túl nagy azonban. Ezen mutatvány nem volt semmi a mágnese taszítás segítsége nagyon jól jött. Így képes voltam újra visszatérni a versenybe. Ahogy újra talajt ért a kerék elkezdtem ismét húzni a gázt, ahogy csak bírtam. Szerencsémre az abroncsok nem kaparták el magukat a füvön. A motor eszeveszetten kezdett dolgozni alattam hogy képes legyen elnyerni az energiáimat. A mutató meg állás nélkül lépt át újra a piros sávot és csak a végállásnál állt meg. Teljes terhelésen ment a motor. De engem nem érdekelt és tovább pumpáltam belé a mágikus energiát. Ám ekkor az SE csatlakozó szétpukkant a karperecnél és aminek anyaga nem bírta a megerőltetést. Azonnal utána kaptam és ahogy tudtam megragadtam. A kezemre tekertem és ráfogtam a gázkarra amit teljes erőből lecsonttóltam. A csatlakozóvég még meg volt így nagy gázzal haladtam tovább. Ami azt jelenti hogy ellenőrzés nélkül pumpáltam a mágikus erőt a motorba. Ami sohasem tesz jót annak de most nem volt más választásom. Ennek köszönhetően a motor még egy kis extrához jutott ugyan is a cső már nem több apró dudorból állt hanem egy nagyból. Így hajtottam tovább és fojtattam a versenyt. Mikor is egy hatalmas csattanás volt hallható. Ahogy hátra néztem egy szürke valami pattant fel a földről a levegőbe. A paripa hangja meg úgy megnőtt mintha egy szörnyeteg üvöltött volna ami ki akar szabadulni. A kipufogóm volt az amit elhagytam. Nem bírta a terhelést. A túlzott üzemanyag beáramlás miatt az már nem volt képes hasznosulni és a kipufogóban berobbant. Ettől az hatalmas tűzcsóvát vert hátrafelé. Azonban én ezzel nem is törődtem, hanem hajtottam tovább. Most csak a verseny számított. Csak hajtottam tovább. Hiszen ott volt tőlem nem messze az elsző. Azonban ezen terhelés már túl sok volt. De csak így volt esélyem a versenyben. Ezt követően fordultam rá a cél egyenesre. Már nem volt sok hátra így nem marat más mint előre a célba. Úgy hajtottam ahogy a vas bírta. És a cél egyre közebb és közelebb kerül. És amikor karnyújtásra volt egy újabb hatalmas nagy csattanás volt hallható. De ekkor mán nem számított áthaladtam a célvonalon. Ahogy áthaladtam rajta teljes erőből próbáltam meg fékezni miközben a kuplungot behúztam. Ám ez kevésnek bizonyult. A motor megcsúszott és én erre keresztbe fordítottam a kormányt. Ezzel szó szerint oldalazva kezdett el csúszni a pályán. Egészen addig míg lenem lassult. Annyira hogy egyenesbe véve már  a fék is megfogja. Ahogy meg álltam lihegve fáradtan ültem ott a motor nyergében. Letámasztottam a lábát és leszálltam róla. Két lépést távolodtam tőle és visszafordultam. Akkor láttam, meg hogy a motor vörösen izzott és a kipufogó csonk már narancsos színt vett fel. A lánc ami elvileg hajtotta volna a hátsó kereket az viszont sehol sem volt látható. Akkor tudatosult bennem hogy mi is történt az utolsó néhány kiló méteren. A paripa már a határán volt és mégis tovább fojtatta. Én meg csak hajtottam miközben alattam egy robbanni készülő szerkezet volt. Azonban nem a félelem volt az amit éreztem hanem egyfajta büszkeség. Megcsinálta. Képes volt rá. Felvette a versenyt olyan gépekkel, amik versenyre készültek miközben az én gépen csak egyszerű hétköznapi darab volt csupán. Ott álltam és néztem Mikor is a hátsó gumi elkezdett fütyülni. A lángoktól meg olvadt a széle és most adta meg magát. Ekkor felnéztem és meg láttam a kivetítőn a helyezéseket. A második helyezett a negyvenhetes számú induló. Vagyis Kes Kontráz. Látszott. Oda mentem az emelvényhez és átvettem a díjam ami egy kisseb serleg volt mint a bajnoké. Furamód nem is zavart a helyezésem. És amilyen hamar csak lehetet le is léptem vissza a paripámhoz.

4.

Raven már ott várt reám. Rajta ült a masinán és nála volt a táskám is. Ahogy meglátott azonnal nekem repült és a mellkasomra tapadt.
- Gratulálok. Nagyon jó voltál. -
- Köszönöm. – Mondtam ki nyugodtan. Aztán meg mutattam neki a serleget. – Tessék. Bár ez nem az első helyezetté de remélem jó lesz. – Mondtam miközben átnyújtottam neki.
- Persze hogy jó lesz. – Mondta boldogan és azzal felrepült rólam és rászállt a serlegre. – Tökéletes. Tökéletes madárfürdőnek. – Mondta és kényelmesen helyet foglalt benne. Pont neki lett kitalálva.
- Igazad van tökéletes. – Nyugtáztam a helyzetet.
- Amúgy Kes. A kovácsmesterek versenye nem sokára kezdődik. És ha jól emlékszem azt mondtad indulni akarsz. – Emlékeztetet a kismadár.
- Igazad van. – Mondtam. – Már csak az a kérdés hogy vajon mit kéni csinálnom? Mi lesz az amit készíteni kell ott? – Elmélkedtem magamban.
- Ott csak a kész munkákat mutatják be. – Tudatta velem Raven. – A kiíráson is rajta volt. – Bombázott tovább a tényekkel. – De ne aggódj még van négy órád míg az meg kezdődik.
- Ez jó. Úgy is kell egy kis pihenő. – Mondtam aztán rátettem a kupát a motorra és a táskából elővettem a merengőt. Rátettem a motorra és kimondtam a varázs igát.
- Gömbbe zsupp. - És azzal máris minden belekerült a mini világba én azonban mivel időben elengedtem kinn maradtam. A leeső tárgyat megfogtam és eltettem.
- Éhes vagyok menjünk együnk valamit. – Mondtam ki a tervemet.
- Rendben. Induljunk. – örvendezett Raven és a levegőben egy bukfencet vágott. Én azonban nem voltam ilyen élettel teli rengeteg energiám elment a verseny folyamán. Így meg indultunk keresni valami harapnivalót. Ami egy fesztiválon elég fura dolog. Mivel minden van. És minden drágán. Még szerencse hogy nem kell összehúznom a nadrágszíjam. Elég jól kerestem az elmúlt hónapban. Így van mit elvernem. Éppen ezért azt kerestem ahol a legkisebb a sor. És oda mentem egy az egyben. Még szerencse hogy rengeteg stand volt ahol finom ételeket árultak. Beálltam az egyikbe és rendeltem magamnak egy nagy adag gyros tálat extra csípős chilivel. Ahogy kifizettem elindultam keresni egy helyet ahová leülhettem enni. Azonban nem nagyon akad egy hely sem. Azonban gyakorlott mágusként ez nekem nem okozott gondot. Kerestem egy olyan helyet ahol kevesen voltak. És ez nem más volt mint egy távolabbi terület ahol azért nem volt olyan sok ember mivel az kin volt a városban és nem a főtéren. Egy kisebb terület ami talán park lehetet. Azonban most egy bemutatónak adott helyet. És a hozzám hasonló pihenni és enni vágyóknak. A padok tele voltak azonban én alkottam magamnak vasból egy széket és egy asztalt. Ahová leültem enni Raven-nel együtt. Itt  nyugodtan tudtam enni, miközben néztem a bemutatót. Azonban az étel jobban érdekelt mint. Raven viszont nézte a bemutatót. Amin különböző mágikus tárgyakat mutattak be. Meg ettem a kajám és lekísértem egy nagy adag kólával. Csak ezután néztem a bemutatót ahol egy fiatal fiú légdeszkán mutatványokat csinált miközben egy mágikus fegyverrel lőtt le különböző dolgokat. Raven érdeklődését az eszközök és a kommentár kötötte le. Láttam rajta hogy közelebb akar menni csak nem akart engem ott hagyni. Éppen ezért fel álltam és meg indultam közelebb menni. Több sem kellet a kis madárnak azonnal az emberek feje felé repült és így tökéletes kilátás nyílt az egészre. Én is láttam miről van szó. Mágikus fegyverekről. Pontosabban mágikus lőfegyverekről és azok használatáról. Ekkor felnéztem Raven ott repkedett az emberek feje felett és nem vette észre senki sem. Ha pottyantana egyet csak akkor vennék észre. És ekkor mintha egy villám csapott volna belém úgy tört elő egy ötlet. Erre azonnal meg is indultam ki a tömegből.
- Raven! – Kiáltottam el magam. Amit a kismadár meg is hallott és azonnal odarepült hozzám.
- Tessék mi van? – Kérdezte értetlenül.
- Tudom mivel fogok előrukkolni a versenyre. – Mondtam neki amire ő nagyon meg őrült. – Még hozzá valami olyannal, amit te fogsz bemutatni. – Közöltem vele az ötletem.
- Én? Mégis hogy? És mit? – Kérdezett tovább.
- Amiatt ne aggódj. – Nyugtattam meg a kis madarat. – Most viszont gyerünk kell még egy két dolog. – Mondtam és meg indultam a város felé. Raven követett nagy őröm volt neki az hogy most ő szerepelhet a rivalda fényben. Én meg céltudatosan mentem és nézelődtem a bazárok között. Tudtam mit akarok. És azt is hogyan csináljam meg. Már csak az alapanyagok maradtak hátra. Amiket a helyi kereskedőktől be is szereztem. Ezt követően meg is indultam a porond felé ahol már javában gyűltek a kovácsok.

5.

Meg álltam az egyik épület tövében ahol sok hely volt számomra. Összecsaptam a kezem és alkottam egy fém bodegát. Ami ugyan nem volt túl nagy de nekem pont jó volt. Elővettem a Merengőt és azonnal kimondtam a varázsigét.
- Gömbbe zsupp. – Azzal máris a mini világban voltam a gömb meg a bodega belsejében Raven figyelő tekintetének védelme alatt. Én összeszedtem mindent, amit akartam és aztán kimondtam a megfelelő varász igét.
- Gömbből zsupp. – Azzal máris kinn voltam a kinti világban. A bodegában lévő polcra hánytam a cuccokat. A Merengőt meg a táskámba amit a polcra tettem.
- Na akkor ideje munkához látni. – Mondtam és átalakítottam a testem wolfram-má majd elő vettem az alapanyagok közül vasat és szenet, amiket aztán elkezdtem hevíteni őket a tűz mágiámmal és egybe olvasztani. Ezzel acélt nyerve. Ezt követően nekiálltam és a szél mágia segítségével lehűtöttem az elegyet ezzel létre hoztam az acélt, amit tudtam használni.
Ezt követően elővettem a mágikus ötvözőket és még egy kis szenet, amit követően újabb hevítés követet. Ahogy meg olvadt az edényben azonnal hozzá adtam az ötvözőket és puszta kézzel jól elkevertem. A wolfram test előnye hogy el tudom viselni még az olvadt vas érintését is. Ahogy az elegy rendesen elkevered neki álltam hűteni a légmozgás segítségével. Ezzel a környeztem hőmérsékletét brutálisan megnövelve. Azonban ezzel én egy cseppet sem foglalkoztam. Ahogy a rúnaacél eléggé kihűlt. A pultra tettem, ami tömör acél tömb volt így képes volt ellen állni a behatásoknak, amik érhették. Bal kézzel fogtam a pulton jobb kezem a magasba emeltem és elkezdtem belesűríteni minél több vasat. Ezzel a buzogánnyal sújtottam le az izzó fémre. Ami egy hatalmas csattanást hallatott. Aztán újra és újra a magasba emeltem az öklöm és rászabadítottam a pusztító erőm a szerencsétlen anyagra. Csattanás csattanást követett. Az acél pedig szép lapos lett, mint egy palacsinta. Ezt követően meg fogtam kézzel és félbe hajtottam. Aztán az egyik végét kifelé hajtottam félbe. Majd megfordítottam és a másik felét is kifelé félbe hajtottam. Ezzel négy réteget létrehozva. És aztán újra jöhetett a kalapálás az én ötágú buzogányommal. Egészen addig vertem, amíg újra lapos nem lett. Aztán elkezdtem újra hevíteni a tűz mágiám lángjaival hogy könnyebben tudjam alakítani. Ahogy felöltötte a narancssárga sínét. Megragadtam és elkezdtem feltekerni, mint egy kalácsot. Aztán újra verni kezdtem az öklömbe sűrített vas súlyával. Ám ezúttal már nem laposra vertem, hanem csak elvékonyítottam, amit követően hosszában félbe hajtottam. Ezután következet mégy egy hevítés a lángokkal és egy kis szén hozzá adása hogy a martenzit szerkezet minél finomabb legyen. Aztán félbe hajtottam hosszú vasat és újra püfölni kezdtem. De ez volt az alakítás vége mivel most téglaformára próbáltam alakítani. Ahogy ez sikerült újra elkezdtem hűteni a szél mágia segítségével. Lehet mások vizet használnak. Én azonban nagy nyomású levegőt, ami egyenletesebb lehűlést tesz lehetővé a mágiának köszönhetően.
Ezt követően a kialakult anyagból a fém mágiám segítségével elkezdtem létre hozni a megfelelő dolgokat. Lakrima foglalatokat és Rúna acél rudakat. Amit követően elővetten néhány fegyver kellékeket és elkezdtem összeszerelni a részeket. Először is elkészítettem ekét Machine Gun / Gépfegyver lakrimával ellátott pisztolyt. Amik  képesek voltak csak sima mágikus töltények kilövésére is ha úgy kell. Aztán két ötös színtű Robbanó / Explosi lakrimával ellátott pisztolyt. Ezt követően neki álltam meg alkotni a többi dolgot. Minden volt nálam, ami kellet és ami nem azt a környezetemben lévő nyers anyagokból létre is hoztam. A kovácsmesterség az egyik alapja a fémalkotó mágiának így nagyon gyorsan tudtam haladni. Ami másnak egy nap nekem pár perc. Éppen ezért alig kellet idő mindenhez. Folyamatosan alkottam meg a megfelelő eszközöket és alkatrészeket. Amik egyvelege leginkább egy nagy téglatestre hasonlított. A két golyószóró előre felé nézet így azt lehetett velük eltalálni, ami elől volt. Melléjük kötőztek a robbanó lakrimát tartalmazó pisztolyok. Mindegyiket összekapcsoltam a párjával így egy-egy ravasz működtette a jobb és a bal oldali fegyver rendszereket is. Ezt követően jöhetett a nehezebb lépés. A két előre elkészített acél tőr beépítése, amik egyetlen gombnyomásra kicsapódtak két oldalra. Ezzel lehetővé téve a vágást. Raven testét figyelembe véve elég apróra kellet készítenem. Így néha gondot okozott az én nagy kezemnek a finommechanika azonban úrrá lettem a problémán. Ezt követően elkezdtem újabb éj újabb lakrimákat bekötni és a helyére illeszteni. Ahogy közeledtem a vége felé egyre jobban kezdett alakot ölteni az alkotás. A védelemről sem feledkeztem meg és beépítetem egy védelmi lakrimát is ami egy  Dark Barriel / Sötétakadály lakrima volt. Ezt követően építettem be a Far Sight / Távollátás lakrimát, aminek köszönhetően használó messzebbről képes lelőni az ellenfelet. Ezt követően neki álltam a bonyolultabb dolognak. Ami nem más volt, mint két apró lökhajtásos hajtómű. Amik képesek elég tolóerőt kifejteni a hoz hogy felgyorsítsák a repülést. Ezeket ugyan a helyi bazárban vettem. Mivel ezek lég deszkához készültek a nagyobb sebesség miatt. Azonban én másra akartam használni őket. Felszereltem a dobozra és bekötöttem a központi egységbe. Ezt követően elővettem egy darab specifikus katalizátor lakrimát, amiket egy-egy foglalatba illesztve helyeztem a gépezetbe ez volt az ami az energia ellátásáért felelt a gépezetnek és a hajtóműveknek. Ezen felül az egész szerkezet függetlenné vált. Ezzel szinte teljes volt az egész és következhetett a lezárás a fedéllel. Azonban most előttem volt egy fémes szürke alkotás, amiről hiányzott a szín. Éppen ezért elővettem a polcon maradt utolsó kelléket, a sínező anyagot. Ezen mágikus színező anyag képes bármilyen színt felölteni éppen ezért igen hasznos. Én azonban csak egyserű fekete szít használtam most. Amit aztán jól felráztam. Ezt követően a jobb kezemben elkezdtem kavarni a levegőt, míg a balban fogva az üvegcsét elkezdtem a kavargó levegőbe önteni és aztán az alkotásomra áramoltatni. Ezzel szép egyenletesen felhordva a felületre. Így tökéletes matt fekete színt adni az egésznek. Ezzel véglegesen elkészült az egész munka. Csak ekkor vettem észre hogy az emberek oda gyűltek hogy engem nézzenek. Ugyan is elég szép kis műsort csinálta. Bár ez nem igazán érdekelt. Az már inkább hogy készen lett a művem. Frissen festve. Csak úgy csillogott az apró kis szerkentyű.
- Na ideje kipróbálni. – Mondtam és közben vissza változtattam a testem húsvér valójába. – Reven tessék próbáld csak ki. – Mondtam miközben meg emeltem az alkotást.
- Tényleg? Én kapom? Kipróbálhatom? – Kérdezgette a kis madár boldogan.  Aztán oda röppen hozzám és lelkesen verdesett a szárnyával. Ezzel ugyan meg nehezítette, azt hogy rá adjam a kis táskát. Azonban nehezen sikerült ráadnom.
- Most jól figyelj! Elmagyarázom hogyan is működik. – Kezdtem bele az egészbe.
- Nem kell. - Szólalt meg a kis holló. – Néztem mit csinálsz és mit hova kötsz. Szóval tudom hogyan működik. – Mondta miközben elő idézett egy apró mágikus panelt és azon elkezdett valamit tölteni. Ahogy a csík teljesen kék lett. Azonnal a levegőbe emelkedett. Eleinte nehézkesen mintha most tanult volna meg repülni. Azonban azon a részen már túl volt. Így ahogy eltávolodott a tömegtől. Meg indult egyenesen repülni. Ekkor már nem volt semmi problémája. Meg lepett milyen könnyen képes vele repülni. Azonban erre ő rákontrázott és beindította a hajtóműveket, amik hírtelen meg növelték a sebességét. Egy fél parabola ívben indult meg felfelé az ég felé. Aztán elkanyarodott és elkezdett a levegőben dugóhúzót csinálni. Amit követően csinált egy hurkot és aztán egyenesen fém tartott. Ekkor kikapcsolt hajtóművekkel és széttárt szárnyakkal fékezte magát. Előttem állt meg és a levegőben lebegett.
- Láttad! Láttad milyen jól repültem? – Kiabálta boldogan.
- Igen láttam. – Nyugtáztam. Bár azt tudtam hogy jól repül de meg lepett hogy a felszereléssel együtt is.
- Amíg te dolgoztál én össze állítottam egy programot ami segít nekem az irányításban. Így nem gond kezelni. – Dicsekedett a kis piszok.
- Értem tehát felkészültél. Míg én dolgoztam. –
- Naná. Akkor kezdtem hozzá amikor te be illesztetted a pengéket. Most már tudom hogy kell vezérelni. Látod! – Mondta és azzal aktivált  kioldó mechanizmust és a pengék kicsapódtak mind a két oldalra. A kések pont a szárnya előtt voltak így nem zavarták őt a repülésben. Ráadásul ha nekirepült valaminek azt át vágta a két egyélű tőr.
- Na akkor indulunk a bemutatóra? – Tette fel a kérdést Raven miközben becsukta a pengéket a helyükre.
- Rendben. De előtte még venni kell valamit. –Mondtam neki.
- Mit? Minden megvan. – Értetlenkedett.
- Csak pár almát akarok venni. – Mondtam neki nyugodtan.
- Fiatal ember. Tessék ezek szép almák.  –Szólított meg egy vékony hang a tömegből. Egy kislány volt kosarában almák amiket árult.
- Köszönöm. Mindet megveszem. – Mondtam és azzal ki is fizettem az egész kosarat. Levettem a bodega polcáról a táskám. Az almákat meg beletettem. Ezt követően megindultam a főtér felé hogy benevezzek. Raven a fejem felett repkedett. Mivel a közelben voltam így nem kellet messze mennem és mivel szép egy műsort csináltam így az emberek könnyen utat engedtek nekem.

6.

Oda értem a főtéren álló színpadhoz és az egyik sarkában álló asztalnál lévő fiatal lánynál be is jelentkeztem. Nem sok papír munkám volt csak ugyan az mint a motor versenyen. Felírtam a nevem és kész. Ezt követően csak várnom ellet a soromra. Addig meg néztem az alkotásokat. Volt ott igen szép munka is azonban egyserű munkák is. Egy kész meny ország egy fegyvermágusnak vagy fegyvergyűjtőnek. Azonban ezzel csak rövid ideig volt lehetőségem törődni mivel én és Raven jöttünk. Én felsétáltam a porondra miközben a társam a karomon várt a jelemre.
- Indulj! – Adtam ki az utasítást. Erre az apró kis madár fel reppent a karomról és elkezdett körözni a levegőben. Aztán irány az ég és olyan magasba emelkedett amilyen magasba csak tudott. Ekkor én összecsaptam a két tenyerem és előre tartottam. Ennek köszönhetően egy acél oszlop jelent meg a színpadon. Aminek négy karja volt. Amiken egy-egy nagy kör alakú acél céltábla olt. A tetején pedig egy acél gyűrű. Ezen alkotás volt a célpont amit Raven-nek el kellet találnia. És mintha csak erre várt volna meg is jelent a kismadár aki egy bukfencet vetett a magasban aztán átment zuhanó repülésbe. Így közeledett a talaj felé. Majd pár méterre attól elkanyarodott és elhúzott a tömeg feje felett. Figyelem felkeltés révén meg is kapta azt. Párméter után elkanyarodott és ráfordult a célra. A tömeg feje felet haladva kezdett el tüzelni mágikus lövedékekkel, amik mind becsapódtak az egyik acél céltáblába hangos koppanásokkal. Aztán a céltábla mellet húzott el teljes sebességgel, ahogy csak a szárnyai repíteni tudták. Újra a tömeg feje felé szállt és újra ráfordult a célpontra. Megint elkezdtet tüzelni. A lövedékek hangosan kopogtak az acélon. Ám ahogy oda ért az oszlophoz nem fordult el. Hanem meg emelkedett és át vágott a tetején lévő karikán. Ezt követően komolyra vette a dolgokat és bekapcsolta a hajtóműveket. Amik elkezdték gyorsítani. Újabb kanyar következett ám ezúttal csak az emberek feje felet kezdett el körözni. Míg teljes sebességre nem tudott gyorsulni. Már a süvítő szél hangja is elég nagy lett hogy az emberek befogják a fülüket. Amikor is ráfordult célpontra és felé tartott. Elkezdte tüzelni a robbanó lakrimás fegyverekkel a Két lövedék telibe talált egy-egy célpontot hangos robbanással. Amik letépték azokat az oszlopról. Ezt követően elkanyarodott és kis ívben kezdett meg körözni az oszlop körül miközben folyamatosan tüzelt a két mágikus fegyverrel. A lövedék vihar amit keltett olyan volt mint egy vad dobszóló. Amit a végén újan két robbanó lövés követet. Ezek most letépték a másik két céltáblát és az oszlop tetején lévő gyűrűt is. Ahogy leszakadtam a levegőbe repültek. Raven meg egyenesen kik repült. Hogy közelért egy fekete burok jelent meg körülöttem. Egy sötét akadály ami meg védte a kis fekete madarat. A pajzs ütközéskor még tovább hajította a levegőben a két acél korongot és gyűrűt. Ekkor akis holló újra elkanyarodott és csapott egy kört az emberek feje felett. Aztán ráfordult a levegőben pörgő célokra és kicsapta a két pengét, amikkel telibe vágva azokat hasította ketté mint a kettőt. Gyorsan visszahúzta a pengéket és át repült a gyűrűn. Amit lábával megragadott és magával rántott a levegőbe. Aztán elkezdett emelkedni egyre magasabbra és magasabbra. Míg nem kikapcsolta a hajtóművet és elengedte az acél karikát. Ő maga még emelkedett egy kicsit aztán zuhanni kezdet. Ekkor egy pillanatnyi lökés erejéig aktiválta a hajtóműveket és utol érte a gyűrűt. Amin átszáguldott aztán csinált egy bukfencet és visszafelé is áthalad rajta. Mintha csak táncolt volna a levegőben. Amit követően az emberek feje felé repült. Én erre elővettem a nem rég vásárolt almákat és elkezdtem a levegőbe dobálni össze vissza. Raven ezt meg látva teljes sebességre gyorsított és ki oldotta a pengéket. Majd elkezdet pörögni ahogy haladt. És minden almát a mit én feldobtam szét darabolta a levegőben. Az emberek meg csak úgy kapkodták a lehulló darabokat. Ahogy ezzel végzett vissza szállt hozzám és a karomon landolt. Majd az emberek felé fordult és meghajolt. Egy hatalmas taps viszonozta a bemutatót. Ami ahogy elhalkult én lesétáltam a színpadról és átadtam a helyem a következőnek. És már csak az maradt hogy megvárjam mi lesz az eredmény. Ahol engem szólította másodiknak. Mivel az első egy Argos nevű idősebb alacsony termetű férfi volt, aki egy olyan katanát készítet, ami képes volt bármilyen mágiát átvágni. Ami azért nem volt semmi. Én viszont a legkreatívabb induló voltam a versenyen.  Aminek ahogy vége lett Az idős férfi oda jött hozzám beszélni.
- Gratulálok szép bemutató volt. Remek munka volt. És az a fegyverzet igen újszerű volt. –bMondta elismerően Argos.
- Köszönöm. Az ön munkája is remek. Egy kard, ami képes átvágni a mágiát. Egyszerű még is nagyszerű. Biztos sok munka volt vele? –
- Egy teljes hét munka. Mire elkészült a fegyver. –
- Én csak egy óra alatt készültem el. A fegyverrel amit használni is fog valaki. – Mondtam ki ridegen.
- Ne aggódj. A kard a Rúna Lovagokhoz kerül. Így könnyebben lehet felvenni a bűnnel a harcot. –Világosított fel az öreg.
- Értem. – Mondtam ridegen.
– További jó munkát. – Köszönt az öreg
- Önnek is jó munkát. - Viszonoztam a köszönését és azzal indultam is tovább.
- Kes. Ez most mi volt? –Kérdezte Raven értetlenül a vállamon ülve.
- Egy fegyver az amit használnak. Dísztárgy az amit a falra tesznek hogy nézzék. Azzal hogy mind a két eszközt használni fogják mind a kettő ugyan olyan. -
- Értem. De az a nézés hogy mennyi idő alatt készíteted el azt nem értem. – Kérdezett tovább Raven miközben a főúton haladtunk tovább.
- A fém mágia a kovácsmesterségből jött létre. Mivel mind a kettő fémből hoz létre tárgyakat. – Magyaráztam a kismadárnak.
- Értem. De nekem akkor is jobban tetszik ez mint az a kard. Ezt tudom használni. És ráadásul ez az enyém. Nem másé. –Magyarázta boldogan.
- Persze hogy a tied úgyis akartál egy fegyvert, amit használhatsz. Vagy nem? –
- Persze. És ezzel már nem kell félnem a kóbormacskáktól sem. – Mondta boldogan dicsekedve.
- Az biztos. – Jegyeztem meg. – De jobb ha most eltesszük mivel veszélyes a környezetre. -
- Muszáj? – Kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
- Igen. – Mondtam neki mire ő engedelmesen levette. És hagyta hogy a Merengőbe rakjam.

7.

Meg indultunk megint a főutat végig barangolni. Megnézni mi az amit eddig kihagytunk. Most már volt kedvem vásáróni is. Venni ezt azt. De legfőképpen kajálni. Valamiért megint meg jött az étvágyam. Éppen ezért lehetett vadászni a megfelelő árust. Bár éhes voltam de azt nem is tudtam hogy mit egyek. Éppen ezért előbb végig akartam nézni mit lehet választani és csak az után dönteni. Ebben Raven is osztozott velem mivel az előbbi kis bemutató neki is meghozta az étvágyát.
- Kes én éhes vagyok. Nem eszünk valamit? – Kérdezte felém fordulva.
- Rendben. De mit? – Kérdeztem meg tőle.
- Olyat. –Mutatott az egyik bódéra. Ahol nem mást árultak mint kürtös kalácsot.
- Rendben akkor együnk kalácsot. – Mondtam és oda mentünk az árushoz.
- Jó napot. - Köszöntem.
- Jó napot uram. Mit adhatok? –Kérdezte meg udvariasan.
- Egy kakaós és egy fahéjas kalácsot kérek. – Mondtam neki. – És te mit kérsz? – Kérdeztem meg Ravent. Aki a kiírást nézte.
- Nekem egy diós lesz jól átsütve. –Mondta a rendelését.
- Mást adhatok, -
- Igen egy ásványvizet kis üvegest. És egy doboz Fiorei Arany sört. –Mondtam el a rendelést.
- Tessék itt a kakaós és a fahéjas. A diós jól átsütve. És az italok. Égésségükre.
- Köszönöm. –Mondta és kifizettem a kaját. A fahéjasat a táskámba tettem az italokkal együtt. A diósat és a kakaósat meg elkezdtük enni Rven-nel. Eközben pedig az árusokat kezdtük el bámulni. Hihetetlen mennyi mindent lehet ilyenkor kapni. Tényleg egy nagy fesztivál.
- Kes ugye tudod hogy még ott van a mágikus viadal is? –
- Persze hogy tudom. Én vagyok a hetedik versenyző ne aggódj emiatt. – Nyugtattam meg a kismadarat a vállamon.
- Azonban addig még van idő. Szóval nyugi. –
- Rendben. Akkor ugye lehet vásárolni? – Kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
- Persze. – Mondtam mire széles mosolyra húzta a csőrét.
- Akkor irány előre. – Mutatott előre a szárnyával.
- Menjünk. – Mondtam. Igaz én eddig is azt csináltam. Na de attól még ő is nézelődhet. Úgyis van mit elkölteni. Éppen ezért nyugodtan haladtunk és néztük a kínálatot. Igaz nem nagyon kerestem semmi értelmeset, amire szükségem lett volna. Azonban nem zártam ki annak a lehetőségét sem hogy találok valamit. Ami meg lepő módon meg is történt. Egy nagyobb mobil üzletben megláttam. Mágikus járműalkatrészek. Pont nem rég sikerült leamortizálnom a paripám sóval jöhetett némi vérfrissítés. Éppen ezért be is tértem boltba. Ahol szó szerint minden volt. Mivel mágikusan szállítottak oda mindent. Éppen ezért nem volt gond ha kellet valami. Oda mentem a pulthoz és elmondtam mi is problémám. Amire z eladó azonnal meg oldást is mutatott. Ráadásul mivel versenyző voltam így kedvezményt is kaptam. Ami csak tovább fokozta a vásárlási lázam. Vettem is pár dolgot. Új papucsot előre és hátra. Egy kipufogót, ami olyan hangot gerjesztett amit ha egy bestia üvöltene. Egy új nagynyomású csővel ellátott erőssitet csatlakozót. És ebből egy tartalékot is a biztonság kedvéért. Ezeket követte a további kiegészítők. Amik közé egy pár oldal táska is került és egy különösen szép villatáska, amibe Raven kényelme érdekébe egy üveg is belekerült. Így menet közben is tud gyönyörködni a tájban. Plusz egy sisakot is. Had legyen már egy normális sisakom ne csak az amit én alkotok magamnak. Ki is fizettem mindet és utána távoztam a boltból. Majd később felszerelem, ha lesz rá időm.
- Kes! Hol fogunk aludni? – Tette fel a kérdést Raven a vállamon ülve.
- Nem tudom. Miért? Te hol akarsz. –
- Gondoltam. – Jegyezte meg lehangoltan. – A faházak a legjobban de a legdrágábbak. Azonban nekünk van saját így inkább vállasuk a sátrazát. Renden? –
- Rendben. Merre? – Kérdeztem mire Raven felszállt a vállamról és elkezdett repülni. Én pedig követtem őt amerre szállt. Ekkor jutottunk el a sátortáborhoz. Aminek a bejáratánál kellet bejelentkezni. Bár a pultos nézett egyet hogy a sátor az nincs de mi sátort akarunk állítani. Azonban nem sokat problémázott és tovább engedett. Reven a levegőből levadászta a szerinte legjobb szabad helyet. Ahová engem el is vezetett. Ekkor én összecsaptam a kezem és a föld felé tartottam. Tömör vasból létrejött egy takaros kis két méterszer kétméteres pecu. Aminek az ajtaja befelé nyílt. Ki nyitottam és beléptem. Nem sok meglepetés fogadott. Mivelpont olyan volt ahogy én elképzelte. Kényelmes és elég tágas volt. Csak egy kis szekrény volt benne összesen de az-az egy ajtóval ellátott volt.
- Na megteszi? – Kérdeztem meg Ravent aki a tető alatt elhelyezet madár bejáron, át szállt be.
- Úgyse itt fogunk aludni. De attól még jó. – Mondta miközben leszállt a belső kis szekrény tetejére. – De most jobb ha indulsz! Kezdődik nem sokára viadal. – Szólt nekem hogy el ne felejtsem.
- Rendben indulok. – Mondtam és meg is indultam kifelé. Kiléptem az ajtón Raven meg a fejem felett elhúzott. Én bezártam az ajtót és ráhajtottam a pántot a kis karimára, amibe egy acél gyűrűt alkottam. Így senki nem tud majd bemenni, míg én vissza nem jövök. Azzal meg is indultam a versenynek helyet adó területre.

8.

Egy erdő volt a helyszín. Amit az tett furcsává hogy már közeledett az éjszaka. Éppen ezért a látási viszonyok is csökkentek. Ami csak még jobban meg nehezítette a dolgot. Ráadásul a bejáratnál csak annyit voltak hajlandóak elárulni hogy nem egymással fogunk harcolni mivel az ellenfelek már benn vannak. Éppen ezért nem lehetett tudni hogy most mi fog történni. De pont ez tette olyan izgalmassá. Éppen ezért nyugodtan haladtam az erdőben miközben mindenre figyeltem. Vártam már a találkozást hogy vajon milyen ellenfelem lesz. Ahogy haladtam egyszer csak elkapott egy furcsa érzés. Mintha valaki figyelne. Erre meg álltam és körbe néztem. Hiába nem láttam semmit sem. Azonban éreztem hogy van ott valaki vagy valami. Tudtam hogy a meg érzésem nem csal. És az ösztönöm is azt súgta van valami a közelben. Éppen ezért folytattam a környezet megfigyelését. Nem kapkodtam. Szépen nyugodtan vártam. Azonban sem a fülemmel sem a szememmel nem találtam semmit sem. Azonban ekkor egy morgás hallatszott a hátam mögül. Aminek hallatán azonnal oldalra vetődtem. Azonban nem elég gyorsan. A vállamban éreztem egy vágást. Ahogy felnéztem azonnal meg is láttam mi is támadott rám. Egy tigris volt az. Még pedig egy olyan tigris amin elég nagy volt és a szeme különös mód vér vörös volt. Ekkor értettem meg hogy mit jelent az ellenfél már bent vár. Szóval egy vadállattal kell megküzdenem. Fel álltam és megráztam magam. A tigris lassan elkezdett sétálni miközben eltűnt a teste a szemem elől. Láthatatlanná vált. Ez meg magyarázta miért nem vettem észre. A macskák amúgy is halkan járnak és most még a láthatatlanság is. Ez elég komoly gond. Nem is haboztam azonnal összecsaptam a kezem és magamra alkottam a vas páncélom.  Ezzel a testem nagy részét megvéve az esetleges támadásoktól. Ezután újra összecsaptam a két tenyerem és a kezemre alkottam az acél karmaimat. Na így már meg volt minden a hoz hogy az ember komolyan harcoljon. Azt ugyan nem tudtam hogy a nagy macska hol van. Azonban azt igen hogy ha nem mozdulok a helyemről előbb utóbb támadni fog. Éppen ezért egy helyben álltam és vártam. A fejem forgattam hogy meg lássam. Tudtam hogy amikor támad akkor a legsebezhetőbb. És akkor van a legjobb esélyem az ellen támadásra. A fák között lassan fújó szél meg borzolta a leveleket. És akkor egy morgás hallatszott. Nem tetszett a cicusnak a szél. Azonban nekem el árulta hogy hol is van. Azonnal gondolkodás nélkül kezdtem el tüzelni abba az irányba rengeteg vasgolyóval.  A nagy és széles tüzelési sáv miatt nem egy fát találtam el. Ami miatt a levelik elkezdtek hullani. Amit egy üvöltés követett. Ez jelezte hogy eltaláltam. Azonban azt nem tudtam hogy súlyosan vagy csak karcoltam . éppen ezért oda mentem és meg néztem a talajt. Csak pár vérnyomot láttam. Ami azt jelentette hogy csak kicsit sérült meg. A nyomok viszont tisztán kivehetőek voltak. Így már csak követnem kellet őket. Ám ahogy megfordultam a semmiből tűnt elő egy tigris fej, amit a teste is követett. Azonnal meg próbáltam blokkolni a karommal a harapását. Még szerencse hogy az vas páncélom harapásálló. Azonban a lendületének ereje fellökött engem is. Ahogy hanyatt vágódtam azonnal felé fordítottam a tenyerem és elkezdtem ontani a fémlövedékeket. Olyan közelvoltam hozzá hogy nem nagyon tudtam hibázni. Eközben a másik kezemen lévő karmokat erős ütésekkel kezdtem belé döfni. Eközben a bestia vadul rángatta a karomat és a karmaival kaparta a mellvértem. Egyszer csak meg állt és rám esett. De még így sem engedte el a karom. Nagy nehezen lefordítottam magamról a dögöt. Majd kirántottam a karomat a szájából. Ahogy fel álltam meg ráztam magam. Annak ellenére hogy nem volt erős s tigris igen csak nagy gondot okozott. Az hogy láthatatlanná volt képes válni nagyon veszélyessé tette. Mivel így látni és hallani sem lehetett. Ezt követően meg indultam tovább az erdőben nem tudtam hogy csak egy volt vagy akár még több is van belőle. Ahogy haladtam furcsa mód kezdett világosodni. Meglepett hogy kiértem az erdőből. Majd egy fiatl lány jött oda hozzám.
- Gratulálok tovább jutott. Kérem pihenjen a következő kör holnap lesz. – Mondta kedvesen. Ami nagyon meg tudott nyugtatni. Mert én azt hittem lesz még. De így legalább megnyugodhatok. Azonnal eloszlattam magamról a páncélt és a karmokat. És meg indultam a városba.
- Kes! Kes! Kes! – Repült felém Raven. – Úgy aggódtam miattad. Azt hittem meg akar enni az a szörnyeteg! – Kiabált miközben a szárnyával átkarolta a nyakam.
- Nyugi. Egy macska nekem nagyon kevés. – Nyugtattam meg. – De te honnan tudtad hogy mi történt az erdőben? –
- Minden hol meg lehet nézni a kivetítőkön az egész városban. – Mondta miközben egy távolabbi felé mutatott. És tényleg igaza volt. Mivel eddig versenyző voltam nem is vettem észre. Csak azt tudtam hogy az eredményeket jelenítik meg azt nem hogy a versenyeket is.
- Rendben. Szerintem mára ez volt az utolsó program. – Jegyeztem meg megkönnyebbülve.
- Dehogy is. –Lepett meg a válaszával Raven. – Még ott van az utcabál és az egész éjszaka.
- Rendben akkor indulás. - Mondtam és meg indultam a kismadárral a nem fájó vállamon a városba.

9.