- Üdvözlök minden kedves Fiorei lakost! Új nap virradt a Mágus Arénára és mint mindig ma is újabb párbaj kedvelők jöttek el ide hozzánk! A nevem Thomas Speakloud és mellettem ül, ahogy mindig közvetítőtársam Jhonatan Announcié!
- Üdvözlöm én is a nézőket itt az Arénában és otthon is a lakrimavíziók előtt! Nos, Tom, ezúttal kik csapnak össze?
- Rögtön az első meccsen Bael-hez lesz szerencsénk!
- Hohó, akkor lesz hangzavar bőven. És nem a közönség morajlására értem.
– Milyen vicces kedvedben vagy ma is Jhon! Na de ki lesz ezúttal az ellenfele?
– Nos, Tom, az ellenfele nem más, mint Nickolas Venom.
– Ismerős a neve, hallhattam már?
– Nagyon valószínű, mivel a múlt hónapban csapott össze egy tűz mágus hölggyel, aki alaposan feltörölte vele a padlót!
– Aucs. És eddig tartott a sebek nyalogatása?
– Nem tudni Tom. Én arra vagyok kíváncsi ezúttal villant-e valami, vagy az előző mérkőzéshez hasonló végkimenetelű meccsre számítsunk.
– Jó kérdés Jhon, elvégre mégis csak Bael-al néz szembe, ő pedig nem a kíméletességéről híres.
– Minden el fog dőlni a maga idejében! És már nyílnak is az ajtók, érkeznek a részvevők az arénába!
Nyílt az ajtó, Nick pedig meglehetősen morcosan lépett be. Nagyon nem tetszett neki a kommentátorok beszélgetése és nem kellett emberfeletti hallás se hozzá, hogy tisztán hallja, amiket beszéltek. Az aréna szerte kihelyezett hangszórók alaposan gondoskodtak erről. A legutóbbi meccsén óvatlan volt és túlzottan magabiztosan lépett a ringbe. Eldöntötte, hogy ezúttal másként lesz. Nem becsüli le az ellenfelét és nem is fogja vissza magát.
Az aréna tele volt hol hatalmas, hol pedig kisebb sziklákkal. Voltak köztük rögök, vagy hegyes, ég felé meredő sziklák. Nick nem látta az ellenfelét és bízott benne, hogy kölcsönös a dolog. Lehunyta a szemét és elcsendesítette az elméjét. Kiszűrte a zavaró tényezőket. Az őrjöngő tömeg zaja egyre inkább halványulni kezdett. A ringen kívül kizárt minden hangot, nem figyelt a kommentátorokra, a tömegre a lelátón, a sétáló városlakokra, csak a ringen belüli zajokra. A túloldalon becsukódott az ajtó és lépesek hallatszódtak. Megállt és körbefordult, nem úgy tűnt, mintha keresni, nem céltalan toporgás volt. A közönség felé fordult, hogy éljenezzék. A fején egy mágikus fejhallgató volt, ugyanis Nick hallotta a belőle kiszűrődő zenének nem nevezhető zajt. Újabb jó pont volt számára, mivel a hangból pontosan tudta, hogy Bael merre fele néz.
Akkor lesz hangzavar bőven. És nem a közönség morajlására értem. – elevenítette fel Nick magában az egyik kommentátor szavait, amit a hangosbemondón hallott még egy perce.
Nem volt benne biztos, de élt a gyanúval, hogy ellenfele hang mágiát használt. Az pedig gondot jelentette neki, nem is akármilyet. Az erőkülönbségeket nem számítva az erős hang az egyetlen tényező, amivel könnyedén képes megfogni. Így még óvatosabbnak kellett lennie. Neki kellett kezdeményeznie és esélyt sem szabad adnia az ellenfelének.
Nem hagyhatok neki időt a reagálásra. Meg sem nyikkanhat – futott végig Nick agyán.
Bael befejezte a tömeg hergelését és elindult megkeresni az ellenfelét a sziklák között.
A méreg sárkányölő füle megremegett.
Elindult.
Pár pillanatig hallgatta, ahogy az ellenfele halad a sziklák között keresve őt. Látszólag céltalannak tűnt, nem egyenesen felé indult. Nick ebből arra következtetett, hogy Bael nem tudja pontosan hol van ő. Ez jól jelentett. Nála volt a meglepetés előnye. Ezt kihasználva érezte, hogy van esélye. Ledobta magáról a fekete köpenyét és kibújt a bakancsából. Redukálnia kellett minél több hangot, amivel felhívhatja magára a figyelmet. A köpenytől pedig azért akart megszabadulni, mert nem akarta, hogy megint szétszaggassa az ujját.
Nick nem packázott, aktiválta a sárkány formáját. A karjai vastagabbak lettek és pikkelyek nőttek ki rajta, teljesen beborítva a kezét egészen az alkarjáig. A pikkelyek közül méreg gőzölgött ki halványan.
Bevetette magát a sziklák közé és hihetetlen fürgeséggel és némasággal került az ellenfele mögé. Egy szikla tetején lapult és Bael-t figyelte, ahogy keresi őt. Óvatlannak tűnt. Nick nem volt benne biztos, hogy valóban az, vagy csak elő akarja csalni őt. Felnézett az égre. A Nap állása neki kedvezett, ha támad nem látszódhat az árnyéka. Mindent erre kellett feltennie. Érezte, hogy ennél jobb lehetősége úgy se lesz.
Megszületett a döntés. Megfeszültek az izmai és elrugaszkodott. Kis szikla törmelék gördült le az ugrásával. A zaj miatt Bael felé fordult, de Nick már túl közel volt hozzá és túl váratlanul érte, hogy bármit is tehessen.
Bael hanyatt borul, Nick a hasán ült, a lábaival az ellenfele csuklóit nyomta a földre, pikkelyes bal karjával pedig befogta a száját és mérget bocsájtott ki, elárasztva a földön fekvő fejét. A jobb kezét méreggel vonta be, az ujjai végén pedig három centis karmok jelentek meg méregből. Maga mögé nyúlt és Bael bordái közé nyomta. A karmok áthatoltak a bőrön és közvetlenül a szervezetbe pumpálta a mérget.
Bael a fájdalomtól felüvöltött, de a letapasztott szája miatt csak nyöszörgésnek tűnt. Rángatózni kezdett, próbált szabadulni, de az ereje fogytán volt. Nick erősen, vasmarokkal szorította, Bael-nek pedig a szervezetébe jutó méregtől fokozatosan fogyott az ereje. A rángatózása egyre erőtlenebbé vált. Az arca nagy részét már vörösre csípte a méreg. A szeme körül hatalmas sötét karikák jelentek meg. Egyre kevésbé tudott ellenállni. Végül már csak erőtlenül nézett.
Nick kihúzta a jobb kezét. A pikkelyek eltűntek mindkét kezéről, majd felállt és hátrálni kezdett az ellenfelétől. De ő nem kelt fel, lassan lehunyta a szemét és elsötétült neki az amúgy is homályos látótere. Arcába szinte bele égett a sárkányszerű kéz, ami fogva tartotta.
– El se hiszem! Egy pillanat alatt eldőlt az egész!
– A győztes Nickolas Venom!
Hétf. Szept. 11, 2017 6:45 pm
