Firmus Kakte

Név: Firmus Kakte

Nem: Férfi

Életkor: 21

Mágia: Elemi mágia , fény mágia

Klán: Blue Pegasus

Kinézet: 180 cm magas, félhosszú barna haj hátul középen összefogva. Régebben egyszerű ruhákat hordott, de a klánban elegáns öltözék a módi. Átlagos testalkatú.

Jellem: Könnyen barátkozó és ezt a múltban sokan ki is használták. Hajlamos a múlton merengeni ilyenkor lökéssel
kizökkenthető. A klán új értelmet adott életének és ezt igyekszik meghálálni.
Felszerelés: Kis deréktáska mindennapi cuccoknak

Előtörténet:


- Te vagy a legzizisebb fickó ezen a környéken! – csapott vállon nevetve újdonsült ivócimborám és a morcos csaposnak intve egy újabb kört rendelt nekünk.
- De hát tényleg megpatkolta a saját lányát! – győzködtem tovább.
Ami azt illeti a történet tényleg igaz volt. Mióta szüleim meghaltak és elhagytam kicsiny falunkat a legkülönbözőbb munkákat vállaltam el Fiore széltében-hosszában. Az ominózus farmon épp végeztem a munkaadóm földjén végzett kimerítő földmunkával és már csak egy kis alvásra vágytam, amikor észrevettem a hatalmas ivászatot a „gazdám” tornácán. Gyakori volt a magukat a világ közepének tartó földesurak efféle összejövetele. Ilyenkor a cselédnép tagjai, ha tehették menekültek, mert sosem lehetett tudni, hogy éppen milyen őrültség jut az uraságok alkoholgőzös eszébe. Volt olyan eset mikor egy szegény cselédlányt korbácsoltak meg és a védelmére siető komornyik is hasonlóképpen végezte. Az esetből tanulva igyekeztem kerülni a munkaadóm gonosz tekintetét, aki már a kezdetektől fogva furcsán méregetett.
Valami furcsa késztetést érezve aznap este nem szerény szállásomra mentem, hanem a pár méterre lévő szalmakazalban húztam meg magamat, ami büdös volt, de legalább melegen tartott a takarómnak nevezett rongydarab és a szélfútta deszkahajlékkal szemben. Alig helyezkedtem el kényelmesen, amikor megjelent a piától már vérpiros arcú társaság pár fáklyával és a félhomályban akkor még kivehetetlen eszközzel a kezükben. Kicsit dülöngéltek lakom ajtaja előtt, majd a házigazda előrelépett és nagy lendülettel berúgta a rozoga ajtót. Bentről őszinte megdöbbenésemre halk sikolyok hallatszottak, ami gyorsan elhalt. A társaság egymásnak gratulálva egy megkötözve rángatózó, fején zsákot viselő testet húzott ki az ajtón és egyenesen az istálló felé fették az irányt. Csendben kikászálódtam a szalmából és az árnyékokba vegyülve követtem őket, mivel furdalt a kíváncsiság.
Az istállóhoz érve gyorsan kikötözték az egyik üllőre, és míg két részegen kacagó társa tartotta a már erőtlen test jobb lábát, addig gazdán mögé állva kezébe vette a kalapácsot és a szöget. Kicsit közelebb lopakodtam, hogy végre jobban szemügyre vehessem a lakomban talált áldozatot. Az első, ami feltűnt az apró csizma, amit viselt. Úri cuccnak tűnt, nem olyasminek, amit a földeken dolgozó emberek viselnek. Az egyik bűntárs már a patkót is a csizma talpához tartotta, amikor gazdám elkezdte beverni az első szeget. A kámzsába bújtatott fej felöl elfojtott sikoly hallatszott, de egy gyors kupánvágás után csendesebb lett és már csak nyöszörgésre futotta szegény párának.
Az utolsó szeget is beverve gazdám diadalmasan felordított és a már mozdulatlan test mellett ellépve lassan a kámzsához hajolt.
- Most már tudod ki az úr itt, ugye fiacskám? – mondta hangosan, hogy társai is hallják és még mintegy búcsúajándékként rávágott a szerencsétlen áldozat fejére. Az ütéstől a kámzsa szélén kibuggyant néhány szőke hajszál és akkor rájöttem ki is volt ilyen késői órán szállásomon.
Alice volt. Gazdám kisebbik lánya. A család többi tagjával ellentétben ő törődött az emberekkel. Gyakran hozott vizet a napon robotoló napszámosoknak és mindig volt egy kedves szava, ha látta, hogy bánt minket valami. És ez a kedves lány, aki az egyetlen támaszunk volt ebben a rabszolgafarmnak beillő földön most hason fekszik egy üllőre kikötve, miközben megpatkolt csizmájából apró vérpatakok indultak el az istálló mocskos padlója felé.
- Neem! – ordítottam fel és rejtekemből előugorva futni kezdtem a még mindig hahotázó bagázs felé.
Hihetetlen düh kerített hatalmába és csak egyre tudtam gondolni.
- Ezért fizetni fogtok! – kiáltottam és testem fényárban kezdett úszni.
A részegek döbbenten fordultak felém és igyekeztek szemüket eltakarni a hirtelen vakító fényforrás elől. Én is megdöbbentem, hogy rég használt fénymágiám ilyen elemi erővel tör elő belőlem, de nem fékeztem magam. Hagytam, hogy a dühöm irányítson. Arcom előtt felrémlett halott szüleim képe, az évek alatt történt számtalan megaláztatás képei és mintha külső szemlélő lennék hagytam, hogy dühöm elsöpörje a már menekülő társaságot. Az apró fénygömbök kíméletlenül döntötték őket a földre, fénycsóvák hajították be reszkető testüket az istálló fával takart ablakain, míg végül csak egy ember maradt állva. Gazdám reszkető térdekkel állt előttem és a félelemtől az ájulás szélén volt.
- Kérlek, kegyelmezz! – kulcsolta össze ujjait és esdeklően nézett rám.
- Ez a büntetésed. – oszlattam el dühöm utolsó felhőjét és a még mindig vérző lány testéhez léptem.
Lassan eloldoztam és a földre téve az ájult testet levettem róla a kámzsát. Az öreg szeme elkerekedett, ahogy a leomló szőke fürtök beterítették a megkínzott arcú lány vállait. Karjaimba kaptam a megtört testet és a kúria felé indultam magam mögött hagyva a zokogva földre boruló öreget.
Másnap elhagytam a birtokot. A lány túlélte az esetet, a gazdám viszont megtört ember lett. Az orvos szerint a lány sosem fog tudni rendesen járni. Az öreg pillantásomat kerülve kifizette addigi járadékomat és én vissza sem nézve újra nekiindultam a világnak.
És most itt vagyok ebben az útszéli kocsmában és békésen iszogatok ezzel az elsőre rokonszenvesnek tűnő fickóval.
- Tudod én is láttam már pár furcsaságot. Tudod, futár vagyok és sok… - kezdett bele saját sztorijába cimborám, de egy hirtelen dörrenés belé fojtotta a szót.
A kocsma berúgott ajtaján négy mogorva fickó sétált be és vizslató pillantásaikkal gyorsan felmérték a kocsmát. Felismertem a kabátjukon lévő jelet. Már láttam egyszer egy csoporton, akik éppen egy tanya felgyújtásán fáradoztak. Valami bűnszövetkezet tudtam meg később. Tekintetük a velem szemben ülő futáron akadt meg, aki döbbenten nézett rájuk.
- Te! Van nálad valami, ami a miénk! – mutatott egyikük ivótársamra és mindannyian elindultak a kocsma sarkában lévő boxunk felé.
A többi tapasztalt vendég gyors menekülésbe kezdett és a még keménykötésűnek tűnő kocsmáros is elbújt a pultja mögé.
- Valami gond van? – álltam fel én is és magamat is meglepve a négyes és a futár közé álltam.
- Tisztulj innen, vakarcs! – dörrent rám a már előbb is szóló, látszólag vezérnek tűnő figura.
Válaszul hagytam, hogy két fénygömb jelenjen meg tenyeremben. Valahogy éreztem, hogy ivócimborám ártatlan akármiről is legyen szó. A két gömb rakétaként indult el a négyes felé és ártalmatlanul oszlott el mielőtt elérte volna őket. Döbbenetemben szóhoz sem jutottam és önkéntelenül is még mindig fényben úszó tenyeremre néztem, mintha ott lenne a hiba.
- Szép próbálkozás, de ez kicsit kevés lesz ellenünk. – lépett előre az egyik eddig hátul álló bandatag és kezéből kötélként csapott ki az árnyék.
Az árnyék gyorsan karjaimra és nyakamra csavarodott, én pedig fájdalmas szorításuktól térdre ereszkedtem. Mögöttem a futár ijedtében felsikoltott. Érzékeim kezdtem kikapcsolni az árnyék fojtása nyomán keletkezett levegőhiánytól. A négyes meg csak nevetett rajtam, de egy semmiből előbukkanó tűzlabda beléjük fojtotta a szót. Kínzóm felgyulladt ruháját csapkodva vetette ki magát az ablakon, miközben árnyékai semmivé foszlottak és társai az új fenyegetés felé fordultak.
Lassan visszatérő látásomnak alig akartam hinni. Egy tűzben úszó kezű gyönyörű nő éppen az utolsó gazfickót vette rá egy kis kényszerszunyókára. Megdörzsöltem szemeimet, de mire végeztem már csak a nő volt talpon. Derűsen indult felénk az ájult testeken átlépve.
- Már régóta kerestem ezt a bandát és a te elterelésednek köszönhetően minimális károkozással sikerült elkapni őket. Köszönöm! – hajolt felém mosolyogva, feltárva terebélyes dekoltázsát, amitől fülig pirultam.
- Maga pedig jobb, ha sürgősen útra kell, mert fontos csomagja van! – fordult a futár felé, aki hirtelen felpattant gyors hálát rebegve nekem és a széphölgynek, majd kiszáguldott a megpörkölődött ajtón.
Egyedül maradva a nővel, még mindig nem jutottam szóhoz. Ő arcomat fürkészte, majd karomat megragadva maga után húzott a kijárat felé.
- De, mit..- hebegtem, de gyors válasza belém fojtotta a szót.
- Remek állásajánlatom van a számodra szépfiú. - kacsintott rám. A Blue Pegasus pont ilyen csini mágusokat keres, és fénymágiádat látva azt hiszem jó helyed lesz nálunk. Bob mester imádni fog!- paskolta meg arcomat.
Így indult karrierem a Blue Pegasusban.

Sajnos tényleg nem néztem utána klánlimiteknek. A conról hazaérve feljöttem hozzátok, aztán valahogy elkapott a "gépszíj".
A témában készülő jelenleg megakadt kisregényem első két fejezetét 1 óra alatt átírtam és a fenti lett a végeredmény, de szinte örülök az elutasításnak, mert így megvan a lehetőség a regényke folytatására és egy új sztori indítására.
Valószínűleg egy új reg lesz a megoldás az általad említett névproblémára is. Pár nap alatt összedobok egy új előtörténetet aztán lesz nemulass.

Update: Úgy látom lehet felhasználó nevet változtatni, úgyhogy csak átírás lesz majd.

Új előtörténet feltöltve. Név változtatva. Avatar hozzáadva.
Remélem ez megfelelő lesz