Nixied a Holdnyúl [NJK Pályázat]

Név: Nixied (Nixie)
Nem: Nő
Kor: Earthland-re csak nemrég került, de még a csillagszellemek világában is rettentően fiatalnak számít
Faj: Holdnyúl
Szint: 1
Céh: Soaring Gryphon
Kinézet: Viszonylag alacsony lány 164 centijével, amelyhez 51 kg párosul. Fiatalos arca ellenére testalkata viszonylag nőies, amelyet felemás öltözködésével néha láttatni enged, míg máskor még kabátot is húz magára mindenféle különösebb ok nélkül.
Szemei borostyán-sárgák, míg hosszú hajzuhataga a kék és lila átmeneteiben ragyog.
Különösebb ismertetőjegye még, hogy lapátfüleit általában elfedve hordja, így védve érzékeny hallását saját kiabálásától, amelyet előszeretettel művel.

Spoiler:

Jellem: Kaotikus Jó
Személyiség: Borzasztóan öntelt, önfejű, nehezen kezelhető, és makacs. Úgy hiszi, ő a legerősebb Holdnyúl és egyben csillagszellem mind közül, ezáltal ha komolyan venne bárkit is, akkor Earthland-en nem lenne ellenfele.
Ugyanakkor benne is megvan a fajára jellemző elhivatottság védencével szemben, de az erkölcsi gátakat sokszor áthágja, és senkivel szemben nem hajlandó megalázkodni.
Mindennek tetejében rettentően sokat nevet, és kérkedik...
Mágia: A fajára jellemző mágia, aktuális szintjéhez mérten.

Történet(Nem az a védelmező, akire szükséged van, hanem az, akit megérdemelsz:)


- Szóval, végre én jövök, ugye? - kérdezte izgatottan Nixied. - Engem küldtök le következőnek Earthland-re, ugye? Én vagyok elvégre a legerősebb!
Dominiel, a következő szertartásért felelős, rangidős holdnyúl csak elsóhajtotta magát a fiatal újbóli izgatottságát látva.
- Nem, már kiválasztottuk azt, aki részt vesz a Szertartáson. Talán majd legközelebb...
- De mindig ezt mondjátok, pedig ÉN vagyok a legerősebb! - akadékoskodott a lány. - Miért nem kaphatok végre én is egy védencet, aki mellé leküldtök?
Dominiel csak végignézett a csillagszellemek világának jellegzetes színű, ám igencsak különös formájú épületein, miközben megfogalmazta nyugodt hangvételű válaszát.
- Azért, mert önfejű, és megfontolatlan vagy még mindig, Nixied. Egy nap remek védelmezővé válhatsz majd... Ám mielőtt másra vigyázhatnál, el kell hitetned velünk, hogy nem te leszel az, aki odalent védelemre szorulna majd.
- Megint ez a hülyeség! - fújtatott dühösen a fiatal holdnyúl. - Hát jó, csináljatok, amit akartok. De aztán ne nekem sírjatok majd, amikor kiderül, hogy meghalt a védenc, és én lettem volna a jobb választás.. - távozott a helyszínről Nixied, idegesen meglendítve jobbját.
Dominiel pedig csak felemás mosollyal végignézte, ahogy a lányka idegesen hazasétált...


Nier borzasztóan izgatott volt.
Oly hosszú idő után végre kiválasztották, és ő is védelmezőjévé válhat valakinek.
Mindent megtanult már a védencéről. Elméletileg elég nehéz jellem, de fontos szerepe lehet a jövőben annak, hogy legyőzzék a "Csillagok Pusztítóját".
Nier nem aggódott. Könnyedén alkalmazkodott másokhoz, és barátságos, segítőkész hozzáállásával hitte, hogy hűséges, kitartó védelmező, és barát válhat majd belőle.
A tág, holdfénnyel átjárt helyiség hamarosan kiürült, ő pedig felkészült rá, hogy testét átjárja, majd túltöltse a tejfehér energia.
Mosolyogva várta, hogy először üstökösként a halandók világába érhessen, majd tojásként a védence mellé kerüljön.
Különös, tompa érzés futott végig a halántékán... Miért...? Hirtelen a földre zuhant.
Valami nem volt rendjén, ez... Aligha lehetett a rituálé része.
Kezdte elveszíteni az eszméletét, elméje egyre gyengébben kapaszkodott a külvilág szorító ujjaihoz... Még valami elérte ugyanakkor éles, lapátszerű füleit...
Ismerős, gyermeteg kacaj zengte be a termet.
- Óh, nos... Fogalmam sincs, ki lesz a védencem, de kit érdekel? Irány Earthland! Majdcsak megoldom a többit, ha már lent vagyok. - újabb önelégült kacaj...
Jajj ne... Ezek voltak Nier utolsó gondolatai, mielőtt elragadta volna őt az öntudatlanság ismeretlenje.


Jeanne fáradt volt, hiába esett túl reggeli zuhanyzásán.
Az éjszaka valamiért különösen fényes volt az égbolt, és végig megvilágította szobáját... Ásított egyet, majd újfent végignézett a helyiségben.
Mivel Okita nemrég ott aludt, a ruhái rendezetten sorakoztak szekrényében. Helyes.
Ágyak, ágynemű, az éjszakai szekrény, a tegnap felhordott étel, egy túlméretezett tojás... Minden a helyén volt.
Csinált pár vállkörzést - persze nem vitte túlzásba - majd leindult az étkezőbe.
A folyosón szembetalálkozott pár céhtársával, ám nem tulajdonított nekik különösebb figyelmet. Delilah, Aria kutyája, Kurousagi... Ha köszöntek is neki, ő csak hümmögött valamit, vagy egyszerűen továbbsétált, mintha mi sem történt volna.
Csak azt remélte, van valaki az étkezőnél, aki tud főzni.
Na meg persze azt is, hogy Karna nem zabált be mindent. Mióta megnőtt, annyit evett, mint egy istálló.
Ha megint elpusztította a reggelit, akkor kirúgja belőle. Aztán megeteti vele újra.
Várjunk csak! Egy túlméretezett tojás?! A szobájában?!
Szemei elkerekedtek, majd rögvest futásnak indult... Aztán két lépés után megállt, és inkább előre teleportálta magát.
Így újfent megláthatta.
A különös szimbólumokkal díszített, alkarnyi méretű tojást, amely ott pihent az ágya mellett...
Szólnia kellett valakinek, aki ért az ilyesmihez.