Darren Gaillard

Név: Darren Gaillard
Nem: Férfi
Életkor: 35
Mágia: Növény, víz, fény
Klán: Titan Nose
Kinézet: Alacsony, 165 cm magas, kicsit zömök testalkattal, barna vállig érő haja van, körszakállas, kékes zöld szemű egyén. Ruházata változó, attól függően, épp milyen munkát végez.
Jellem: Kedves, becsületes, kötelesség tudó, abszolút az a lovagias fajta ember, viszont ha növényekről van szó, hajlamos a hülyeségekre
Felszerelés: pénztárca, meg néhány fűmag

Shirotsumében születtem, szüleim jól menő virágüzletet üzemeltetnek a belvárosban. Normális gyermek korom volt, mindent kitanultam a növényekről, illetve bácsikám bevezetett a mágia nagy tudományába. Szorgosan tanultam, gyakoroltam, eszes gyermek révén ez nem esett nehezemre, úgy ragadt rám a mágia, mint légy a légypapírra. Legjobban a növény, fény illetve víz mágiát gyakoroltam, s műveltem az évek során magas szintre. Régi, dédelgetett álmom, hogy békét hozzak erre a gonosz világra, s beborítsam virágokkal a földet. Kedvem lelem gondozásukban, nemesítésükben, igazi kertész ember vagyok. Viszonylag fiatal koromban kerültem a Titan Nose-ba, azért pont ide, mert ez az egyetlen céh a városban, s nem akartam messze költözni szeretett családomtól, hiszen támogatásuk nélkül, nem lennék az az ember, aki most vagyok. Már vagy 15 éve vagyok hű céhemhez, s nem csak egy vagyok a sok mágus közül, hanem egyenesen a klán első számú kertésze címet is én birtoklom. Nélkülem már valószínűleg nem lennének életben ezen csodálatos növények, az én szakszerű gondoskodásomnak hála ilyen barátságos a hely hangulata.



Hatalmas terem, tele asztalokkal, székekkel, emberekkel...
Szépnek szép, de valami hiányzik, nincs semmi élet az épületben, a céhtagokon kívül. A dohány füst, az elkészült, illetve készülő ételek illata vegyül az alkohol undorító bűzével, ezzel olyan szagorkánt bocsátva az épületre, ami már-már kibírhatatlan. Ez így nem jó, olyan szürke minden, valami hiányzik, de vajon mi? Zene, jókedv, neeem az mind megvan, de ezek ellenére mégis olyan sivár minden. Hiányzik az egyetlen olyan dolog, ami vajmi életet, harmóniát teremthetne itt, nem beszélve a dohos levegő megtisztításáról. Egy árva cserép, egy kósza váza sem található az épületben, már-már spártai körülmények között érzem magam. Megvan, rájöttem, mi lenne az, ami élettelivé varázsolná a helyet! Virág illatnak kellene terjengenie a levegőben, A sok, színpompás virág nélkül, olyan a hely, mintha kriptában lennénk. Ez így nem mehet tovább, valamit sürgősen tenni kell...

... Másnap korán reggel keltem, megreggeliztem, magamra aggattam gönceim, majd gondoskodtam féltve őrzött petúniáimról, rózsáimról, s egyéb más növényeimről, hiszen a növények az életem, nekik köszönhetek mindent. Miután elintéztem otthoni teendőimet, rögtön rohantam a sarki virágboltba, amit édesanyám üzemeltetett. A kis boltocska minden harmóniára, felfrissülésre vágyó növénymágus kedvenc helyéül szolgált. Ahogy beléptem, szélesre tártam a mahagóni fából készült ajtót, és egy aprócska öreganyó fogad széles mosollyal az arcán.
- Szervusz Darren, minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte protézisével vígan vigyorogva.
- Mama, sürgős ügyben járok el, ami nem tűr halasztást! A mágus céh, aminek a tagja vagyok, súlyos ökológiai katasztrófának néz elébe. Roppant súlyos a gond, egy árva növény sem díszíti az épület egyetlen termét sem, egy sivár temetőre emlékeztetve. – mondtam aggódva édesanyámnak.
A mama ezt meghallva, azonnal édesapám után üvöltött, aki hamar megjelent a pult mögötti bejárónál.
- Mit ordibálsz asszony, beszorultál? – kérdezte mérgesen apám.
- Harry, ne csak a szádat jártasd, munka van! Eredj a szekérért, és pakold meg cserepekkel! – adta ki utasításait ellentmondást nem tűrő módon.
A papa mérgelődve ment hátra befogni a lovakat, majd lassan kiállt a szekérrel, a bolt elé, persze dugig megrakva cserepekkel.
- Hol van az a sárkány, fiam? –kérdezte még mindig morcosan.
- Elment valahova, azt mondta a Titan Nose épülete előtt találkozunk.
- No, mesélj fiam, mi ez az átkozott kapkodás? –kérdezte.
Elmeséltem neki töviről hegyire mindent, ami a klánház siralmas állapotával volt kapcsolatos. Az öregem erre csak nemtetszően megrázta fejét, s így szólt:
- Az Isten verjen meg, te bolond kölök! Ugyan olyan hülye vagy, mint az a ronda boszorkány anyád! Agyon kellett volna csapnom mindkettőtöket, amíg volt rá lehetőségem, és inkább nyitni egy kocsmát... haaj – sóhajtozott morgolódása után, majd felszálltunk a szekérre, és elindultunk célállomásunk felé. Nemzőm mindig ilyen morcos ember volt, s mikor valaki beszólt neki nemtetszéséről, annak bemutatta anyám, őt okolva. Persze miután az ember eltölt kettesben szülőmmel néhány percet, sírva rohan haza, hiszen a szövegét kínkeserves végighallgatni, de ettől én még szeretem. Álmaim közé tartozik, hogy egyszer virágba borítom a földet, harmóniát, s békét teremtve ezzel az emberiségnek, szóval valahol el kell kezdeni, és esetemben a Titan Nose a kezdő állomása a valóra váltás hosszú, és rögös útján.
A szekeret két szürke szamár húzta, Szélvész Sid, valamint jó barátja Villámlábú Manfréd. Állítom, hogy apám kedvenc csacsijai voltak a város leglassabb állatai, nem tudom miért nem adott nekik valami normális nevet, de ezt soha nem mertem megkérdezni. A gyalog alig húsz perces út, a szekéren durván két és fél órán át tartott. Rendkívül hangulat romboló, de nem tehetek ez ellen semmit. Mindenesetre mikor odaértünk végre, a mama, és a nagymama kommandója már ott várt bennünket az épület bejáratánál. Anyám kivezényelte a bent tartózkodó semmittevő céhtársaimat, s munkára fogta őket. Nem nagyon mertek ellenkezni, így úgy hordták be a cserepeket, mint a kis angyal. Amíg a mama a munkásoknak osztotta kint az észt, addig a kommandó másik négy tagja intézte bent a lakberendezést. Sötétedésre készen lettünk a nagy munkával, kidekoráltuk, feldíszítettük az egész épületet, sokkal hangulatosabb hellyé varázsolva minden zugot, mi benne található. Mágiám segítségével minden cserépben kivirágoztattam egy-egy szép, illatos virágot, így a nap végére fáradtan dőltem rá az első alám kerülő székre tudva, hogy megtettem, amit a haza kívánt tőlem. Természetesen Chronaios mesternek is tetszett, amit együtt, közös erővel létrehoztunk, büszkén tekintett ránk egészen addig, míg a papa az orra alá nem dugta a húzós számlát. Az üzleti ügyet már az irodában rendezték le. Húsz évesen így végeztem el első igaz küldetésemet!