Rega Geier

Név: Rega Geier

Nem: Férfi

Kor: 60 körüli

Klán: Blue Pegasus

Mágia: erről sosem beszél, talán csak Bob mester tudja az igazságot

Kinézet: 190cm magas vállig érő ősz hajat visel. Szinte mindig fekete szmokingot visel egy ugyanilyen színű cilinderrel

Jelleme: Mogorva öregember, aki egyetlen örömét a fiatal klántagok sanyargatásában leli. Szabói tudása viszont megkérdőjelezhetetlen, ezért a Mester feltétlen bizalmát élvezi. Kiváló minőségű termékeit igen magas áron értékesíti, és ez igencsak csípi a klán szemét, de a Mesternek senki sem meri szóba hozni. Mendemondák szerint elvesztegetett fiatalsága miatt érzett dühe miatt sanyargat mindenkit.


Egy régi kép a fiatal Rega-ról.

Előtörténet:

- Viszontlátásra Uram! Legyen szerencsénk máskor is! – kiáltottam utána mosolyogva, ahogy a férfi az ízlésesen becsomagolt ruhájával a kezében kilépett a boltból. A mosoly azonnal eltűnt amint az ajtó nagyot koppanva bezárult. Az ajtó felett lógó csengő még egy utolsó csilingelt és én már nem tudtam visszafogni magamat.
- Elegem van! – ordítottam kétségbeesve és lesöpörtem mindent a varróasztalomról. Az egyik tű az alkaromba állt, de meg sem éreztem. Előtört belőlem a több évnyi keserűség, amit eddig több-kevesebb sikerrel sikerült magamban tartanom és zokogtam, mint egy kisgyerek. Próbáltam összeszedni magam, de jól esett kiadni magamból a feszültség és szomorúság gyilkos keverékét. Lassan elkezdtem felszedegetni a dühöngésem áldozatává vált ártatlan tárgyakat és gondosan elrendeztem őket, a szebb napokat is látó asztalon.
- Talán hagynom kéne a fenébe az egészet. – jött egy kötekedő hangocska a tudatom mélyéről.
- Lehetséges, hogy a hangnak igaza van? Mit tudok felmutatni? – tettem fel újra magamnak a kérdést, mint azt már számtalanszor megtettem az elmúlt években.
Egy ígéretes szabóinas, aki meg akarta hódítani a világot, de ehelyett egy házsártos feleséget és egy hálátlan fiút sikerült elérni.
Eilin. Ez volt a feleség neve. Amikor először megláttam rögtön tudtam, hogy ő lesz életem nagy szerelme. Egy kocsmában dolgozott egy távoli városban, ahova véletlenül tértem be kalandozásaim során. Tündérként siklott egyik asztaltól a másikig kezében tálcán hordozva az italokat és én nem tudtam, de nem is akartam, levenni róla a szememet. És akkor pillantásunk összetalálkozott. Ő rámmosolygott és én fülig pirultam zavaromban. Innen nem volt megállás.
A város egyetlen szabómesterénél helyezkedtem el és éhbérért güriztem, hogy éjszakánként egy istállóban alhassak, de nekem csak az számított, hogy az imádott nő közelében lehessek.

Egy hónapnyi kerülgetés után megkértem a kezét. Mindenki röhögött rajtam, de Eilin igent mondott.
Rávettem, hogy költözzünk el a városból egy nyugodtabb helyre, ahol megnyithatom saját szabászatomat és végre a magunk urai lehetünk.
Az első boltomban keményen robotoltam, hogy meglegyen a kenyérre való, de az első években így is szűkösen éltünk. Közben megszületett fiunk, Irek.
Én elégedett voltam addigi életünkkel és vakon megbíztam Eilin-ben, ami elég nagy hiba volt utólag visszanézve.

Irek 14. születésnapján nyílt meg a pokol kapuja, amikor, hogy fiam kedvében járhassak, korán bezártam a boltot és hazafelé indultam. Fiamat nem találtam otthon, csak Eilin-t egy másik férfival az ágyban. Az agyamat elborította a vérvörös düh. Nem hagytam időt nekik a megszólalásra, hanem rögtön a férfire vetettem magamat. A kialakult dulakodásban többször belédöftem a mindig magamnál hordott, még Mesteremtől kapott, varróollót. A dulakodásnak a feleségem sikoltozására a házba rontó rendfenntartók vetettek véget.
A fickó túlélte és pedig börtönbe kerültem. Eilin azt hazudta, hogy hazatérve éppen teázott az úriemberrel és én rögtön támadtam, és hogy nem vagyok beszámítható. Megdöbbentem.
Időközben kiderült, hogy feleségem fűvel-fával megcsalt és évek kitartó munkájával sikerült fiamat is ellenem hangolnia. Azóta hozzáment áldozatomhoz, aki mint kiderült jókora földekkel rendelkező nemesúr volt. A büntetés letelte után próbáltam visszaállni a régi kerékvágásba, de az emberek igyekeztek elkerülni. A szárnyra kapott pletykák szerint őrült voltam és mindenki ekként is kezelt. Volt, hogy este hazafelé menet utcagyerekek támadtak rám, volt, hogy leköptek az utcán. Egy idő után nem bírtam tovább és eljöttem. Persze a válás után a felhalmozott vagyon nagy része a feleségemé lett. Szeretője kapcsolatai jól működtek a bíróságon is.

És most itt vagyok megint magamba zuhanva. Az emberek továbbra sem tisztelnek, fillérekért dolgozok és normális emberi kapcsolatokra esélyem sincs.

Magamat is meglepve a ruhásszekrényhez léptem. Kivettem belőle a papírban őrzött egykori vizsgamunkámat. Gyönyörű fekete öltöny. A cipőket egyik gyerekkori barátom csinálta hozzá, s szintén mesterművek. Gyorsan felvettem őket ügyelve hogy gyűrődésmentesen álljon rajtam. Fejembe csaptam fekete cilinderemet, amit még réges-régen fiamtól kaptam ajándékba, és kisétáltam a boltomból. Az ajtót kulcsra zártam és meg sem álltam a rakpartig. Felsétáltam a várost kettészelő folyón lévő egyetlen kőhídra. Csak egy pillanatig hezitáltam és már léptem is fel a kőkorlát tetejére. A száguldó vizet bámulva próbáltam lebeszélni magamat, de tudtam, hogy jót teszek magamnak. Leugrottam. Azt hinné az ember, hogy egy pillanat az egész, de nekem óráknak tűnt a zuhanás. Behunytam szememet.
Elsőre nem is fogtam fel a hónom alá nyúló karokat és a lassú emelkedést. Mire kinyitottam szememet, megint a hídon voltam a hideg kőre fektetve. Mellettem éppen leszállóban volt egy barna ruhás emberke, a megmentőm.
- Rossz ötlet volt picim. Meg is sérülhettél volna. – vigyorgott arcomba az enyhén kopaszodó fekete hajú alak.
- Bob vagyok. Beszéljünk. – nyújtott kezet, és én még mindig kábán megráztam a felém nyújtott jobbot.
- Rega Geier vagyok. Miért tetted? – néztem mélyen a szemébe.
- Hidd el nem éri meg eldobni az életed. Ha csak az élet árnyékos oldalát látod, akkor majd én, kivezetlek a fényre. És ezért a szupercsini öltönyért is kár lett volna.
- A mestermunkám. –nyúltam önkéntelenül is még mindig ráncmentes zakómhoz és elsírtam magamat.
- Nocsak-nocsak. Aki ilyen műremeket képes alkotni, azt nem hagyhatom veszni! – tapsolt egyet Bob. – Gyere velem. Útközben megbeszélünk mindent és van egy kihagyhatatlan ajánlatom a részedre. – és mosolyogva felsegített a kőről.

Azóta új életet kezdtem. És hogy mi lett belőlem?
A Blue Pegasus főszabója vagyok. Kezem alól csakis mestermunkák kerülnek ki. Érzelmeimet elrejtem a többiek elől és keményen bánok velük. Ezzel végre megkapom az egész életemben hiányolt tiszteletet, s nem számít, hogy félelem útján érem el. Azt csinálom, amit szeretek, múltamat mélyre eltemettem. Egy új Rega Geier született.
- Milyen zakót szeretnél a csenevész testedre, te törpe?