Tabuchi Metarikku
Sárkányölő
Hozzászólások száma : 556
Aye! Pont : 45
Join date : 2010. Oct. 17.
Age : 26
Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem:
 | Tárgy: Sebastian  Pént. Okt. 22, 2010 7:46 pm | |
| Név: Sebastian (a vezetéknevét nem hajlandó senkinek se elárulni, lehet, hogy ő maga se tudja..)
Nem: Férfi
Életkor: 26
Mágia: Alakváltó mágus:
* Transform (person) /Alakváltás (személy)/
* Transform (animal) /Alakváltás (állat)/ [Sivatagi róka, Vörös róka, Sarki róka, Pingvin, Grizzly medve, Elefánt, Vándor patkány, Mezei egér, Házi macska, Hiúz, Tigris, Fehér tigris, Párduc, Pávián, Bőgő majom, Kolibri, Farkas, Leveli béka, Repülő hal, Hörcsög, Ló, Krokodil, Boa, Madárpók, Gekkó, Macskabagoly, Teknős]
* Take Over
(Többi mágiája ismeretlen, elbeszélése szerint még tanul)
Klán: Dragon Fang
Kinézet: Fekete haja, és fekete/sötét bordó szeme van. Pincér ruhát visel, ami eléggé elegáns, utálja, ha mások leszólják. Mások szerint vámpír kinézete van, és sok újonc elretten tőle, már volt olyan is, aki azt hitte, Ő bizony Kain mester, mert olyan félelmetes a megjelenése.
Jellem: Sebastian a nevelése miatt igen csípős hangulatú, kellemetlen személy, legalábbis az idegenekkel. A Dragon Fang-ben megtanulta, hogy lehetnek barátai, így elkezdett kialakulni egy bizonyos modor, amivel barátkozni is tud. Néhány szóban összefoglalva imád másokat cukkolni, és zavarba hozni, de ha megbánt bárkit, rögtön bocsánatot kér. Ellenben ha őt csesztetik, kevésbé tűri, kevés ember van, akinek ne ugrott volna neki. Ha a klántagból valakit bántanak, akár legyen ő is klántag, rögtön az áldozat védelmére épít, és segít neki. Mióta befogadták a klánba, nagyon apás lett, és humoros, így többnyire mindenki kedveli, illetve féli a mágiáját.
Felszerelés: Mondhatni csak a ruhája, meg egy lexikon - teli ételek neveivel, leírásával, és elkészítési módjával. Bár a legtöbb receptet kívűlről fújja, úgy félti, mint a legnagyobb kincset.
Előtörténet:
A Galuna szigeten születtem egy nemesi család elsőszülöttként. Ez a család a.. hohó! Nem árulom el a nevét, de egy nagy tisztelettel bíró család tagja lehettem. Gazdag család volt, a Galuna sziget egyik legnagyobb, leggazdagabb családja, mindenki fenn hordta az orrát emiatt.
Gyerek koromban mindenki féltett mindentől, szó, ami szó, elég ijesztő gyerek voltam, sápadt arcommal és vörös szemeimmel, az ébenfekete hajamról nem is beszélve, hamar elüldöztem a gyerekeket a birtok környékéről. Féltettek a mágiától, minden külső dologtól, pedig anyám mindig is mágia használó volt, alakváltó mágus, egy rakatnyi könyve volt apám könyvtárában. 4 éves koromban elhatároztam, hogy amint megtanulok olvasni, bizony, nekem mágiát kell tanulnom. Alakváltó mágiát.
Szóval nem tartott sokáig, hát, 6 éves koromig, míg nem elkezdtem mágiát tanulni, alakváltást. Könyvből, ami nem volt az igazi, és eleinte nem is ment. Apróbb állatok mentek tökéletesen, mint madárpók, gekkó, vagy hörcsög. Sokat köszönhettem ennek a mágiának, hisz mielőtt elkaptak volna, mindig átváltoztam valami apróvá, majd elbújtam, és kivártam, míg elmennek, aztán újabb tanulásba kezdtem. Borzalmasan nehéz volt magamtól tanulni, hát még könyvből, de én szerettem. Volt benne valami izgalmas, például az, hogy elkapnak...
Sajnos mivel az időmet inkább erre fordítottam, és a vívást, és különböző küzdősportokat kezdtem elhanyagolni, az izomzatom is már csak szálkásnak lehetett mondani. Anyámék nem nézték jó szemmel, hogy egyre ritkábban jelenek meg a vacsoráknál, ebédeknél, de a reggelinél megszokott volt régebben is, hogy nem tudok felkelni, vagy nincs kedvem enni.
10 éves koromban rá kellett jönnöm, hogy a tudás sajnos nem elegendő, akkor se, ha valaki alakváltó. Mit ér egy medve, ha nincs ereje? Igen, így volt ez az én esetmben is. A rangomnak megfelelően kezdtem el gyúrni, erősödni, vagy fél évre elhanyagoltam a mágiát, sőt a külvilággal még kevésbé törődtem. Nem sok izmot szedtem fel magamra, ami volt, az inkább sok hasizom, és kevesebb láb- és karizom. Ezzel is sokat érhettem el, így inkább rövid időn belül visszakeveredtem a mágiákhoz. Tovább mertem lapozni, megnézni, mi vár rám a közeljövőben, mit tanulhatok meg. A színes kínálat nagyon meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyi állat van a világon. Újabb tanulásba kezdtem hát.
12 éves koromban jelentősen több - ez a szám akkoriban 3-mal több volt... - állattá változhattam át. A testem fizikuma inkább pozitívan változott, átváltozva is sokat gyakoroltam, hogy tudjam kontrolállni az erőmet, és még sikerrel is járt.
Aztán a magániskolából, szüleim hosszas kéregetése után valódi, nyílvános suliba kezdtem járni. A szüleim nem így akarták, de én úgy voltam vele, hogy így jobban kiismerhetem a világot, az embereket. Ez így is volt, de akkoribban bizony megtudtam, milyen amikor mágusokkal küzd az ember... amikor konfliktusba kerül.
Jobb jegyeket szereztem, jobb volt a kondim, és bár a kinézetem kicsit fagyos volt, a csajok buktak rám, talán pont ezért. Minden fiú társamnak meg volt az oka, hogy dühös legyen rám. Az osztályban az egyik legerősebb fiút uszították rám - ő 15 éves volt, és jégmágus. Az én mágiámról nem tudtak semmit, rejtélyes voltam, nagyon nem is ezen volt a hangsúly. De vissza a behemótra, mindenki így hívta. Iskola után elég egyértelműen nekem esett, nem érdekelte, hogy kétszer nagyobb nálam, szét akart verni. Úgy gondoltam, eleget teszek a kérésének. Hátrébb ugrottam, hogy majd előnyösebben kezdhessem a támadásomat.
- Na, gyere! - integettem magam felé a kezemmel. - Jó ideje viszket a tenyerem, jól meg akarlak verni! - ekkor a tenyerembe csaptam az öklömmel, és ravaszul vigyorogtam, néhány lánynak még csókot is küldtem, vagy rákacsintottam. Persze, bevált, amit akartam, Behemót ideges lett, és elkezdett felém szaladni.
- Most megdöglesz! - ordította. Magas volt, és viszonylag vékony, viszont volt izma, jó sok. Senki sem mert kikezdeni vele, idáig.
Ahogy már a karját lendítette felém, gondoltam, kipróbálom szépen az újonnan tanult állat formáját. Egy ordítás kíséretében, ami az átváltozás során dörmögéssé vált, változtam át egy Grizzly medvévé, és kaptam el a számmal a srác karját, majd nekidobtam a falnak. Könnyező szemekkel, vérző kézzel nézett rám, mint valami sátánra. Viszont a lányoknak bejött. Hát, mégse olyan kemény ez a Behemót.
Miután visszaváltoztam, leporoltam magam, zsebredugtam a kezem, majd elindultam haza, a birtokra. Több ember nézett rám csillogó szemmel, szégyenlősen, de engem nem érdekelt ez. Inkább az, mikor egy kapucnis, fekete ruhás ember csoszogott oda hozzám, fogta meg a vállamat, és tett nekem ajánlatokat.
- Hé, hé, hé.. Te egész jó tagja lennél egy klánnak... még fejlődik, még alakul, és a lehető legerősebb tagokat próbáljuk begyűjteni. Te pedig egy fejlődőképes, tizenéves alakváltó mágus vagy... - bár az arcát sötét borította, látszódott, ahogy vigyorog.
- Klán, he?! - kérdeztem vissza. Tényleg, talán szégyen, de fogalmam se volt, miről beszél.
- Azért gondold meg... itt egy kártya.. - még mindig vigyorgott, és egy kis fényvillanás kíséretében megjelent a kezében egy fehér lap, és folyamatosan írodott rá minden betű. Amint készen volt, átnyújtotta, és amíg én azzal törődtem, Ő eltűnt. Talán jobban kéne foglalkoznom az ilyen... klán-ügyekkel.
Haza is mentem, de inkább nem kérdezgettem a szüleimet erről. Tudtam, hogy a könyvtárban úgyis mindent megtalálok. Klánok, klánok, klánok.. így böngészgettem végig órákon át a sok könyvsort.
- Ahá, megvan! - tartottam fel egy egy könyvet. - Mágus klánok...
Benne volt minden, amire kíváncsi voltam. Leírás úgy általában, leírás a rossz és a jó klánokról, a felépítésükről, és az elhelyezkedésükről. Újra a papírra néztem, de a könyvben semmi sem volt róla. Lemondóan ráztam meg a fejem, de a könyvet azért olyan helyre tettem vissza, ahol tudom, hogy még olvasni fogom. Újra tanulni kezdtem.
9 bő évet tanultam, igazából a sulit is ott hagytam a fenébe, elegem volt az egészből, meg így is tudtam már annyit, ami ahhoz kell, hogy megélhessek. Szakács akartam lenni, így a mágiával egyenlőre sokkal többet tudtam foglalkozni, mint bármi mással. A cselédek, meg a család többi tagja is tudta, hogy inkább a könyvtárba szeretek járni, mint bárhova máshova. Elfelejtettem azt is, hogy kell emberségesnek lenni, egyenlőre csak erős akartam lenni. Egy gyermek apró győzelme ehhez nem elég, sokkal több kell ennél... A (fentebb említett) 27 állat, amikké át tudtak változni, nagyon praktikusak voltak, de legalábbis szerintem. Nagyon jó buli volt néha a szobalányt patkánnyá változva ijesztgetni, vagy elhitetni más cselédekkel, hogy őrültek - azzal, hogy elefánttá, tigrissé változtam a kertben. Jól szórakoztam, de valami hiányzott. 20 évesen Galuna szigetén nem lehet mágiából megélni - erre jöttem én rá a sok év alatt. Sajnos, ez rovásomra vált.
Újra elővettem a már szaggatott cetlit, ami már szürke volt a kosztól. Alig tudtam elolvasni, mit írt rá régen az a fickó - de végül sikerült kigobozni. Nagyot sóhajtottam, mikor anyám elé álltam.
- Anya, el kell utaznom... ne kérdezz, csak válaszolj. Hol van Era?
Anyám csak kezembe nyomott egy térképet, és elviharzott. Sóhajtottam, de nem csomagoltam be a ruháimat, viszont a családi széfből szép összeget vettem ki. Hiába, valamiből ki is kell utazni, ruhákat venni, enni, és a többi, és a többi.
Meg is tettem, amit elterveztem. Hajóra szálltam, irány Hargeon. Nem kevés pénzzel a zsebben más félt volna olyan helyen, ahol nyüzsögnek a bűnözők, vagy épp mások. De én nem. A zsebemben nem csak pénz volt, de nagy hatalom is a birtokomban volt, így nem félhettem. Többször támadtak meg sebesség mágusok, de vagy beijettek, vagy ki kellett hívnom rájuk a mentőket. Hiába, de én még mindig úgy gondoltam, nem vagyok elég erős.
Hargeon kikötőin keresztül menve a térkép segítségével nagyon hamar megtaláltam a vasútállomást, majd fel is szálltam egy Erába tartó vonatra. Úgy éreztem, felkészültem. Én már nem fejlődőképes tizenéves vagyok, hanem egy erős, ámbár még fejlődni vágyó 20 éves férfi. Igen, így kellett engem akkor jellemezni.
Amikor megérkeztem, még jó fél órás erőtlen, "céltalan" kullogás után tudtam csak megtalálni, amit kerestem. Felsóhajtottam, majd beléptem az ajtón. Egy mágus klán. Huhh. Ahogy beléptem, egy épp akkor arra járó öreg ember szólított meg. Megállt, és odajött hozzám.
- Mit akarsz Te itt?
- Belépni a klánba.
- Egyéb célok?
- Sok nincs... - gondolkodtam, ám, mikor végig néztem az étkezdén, kicsit felfordult a gyomrom. Talán csak én vagyok ennyire érzékeny az ilyen dolgokra, de ez kicsit megrendített. Minden koszos volt, és az ételeket is egy varázsló adta ki, bár ezek az ételek nem tűntek épp egészségesnek. - Na jó... nos, szívesen átvenném a pultos szerepét... kicsit kipofáznám ezt a helyet, meg ilyenek. - vigyorogtam kínosan.
- Rendben... - morogta. - Gyere le velem.
Követtem őt, bár nem tudom, minek. Azt se tudom, mit akart, vagy, hogy hogyan megy egy ilyen felvételi. A francba, francba, francba...
Mikor leértünk egy dohos, poros, kövekkel kirakott helyre, az öreg ember úgy integetett maga felé, mint egykor én tettem, amikor Behemóttal küzdöttem. Furcsa volt, de én csak elmosolyodtam, és elfogadtam a kihívást. Szóval ez kell hozzá, hogy bekerüljek egy klánba..
Én támadtam először, ahogy ő akarta. Rohantam felé, majd amikor ugrottam rá, átváltoztam elefánttá, hogy összenyomjam, vagy ilyesmi. De valami föld mágiával hárított, nem, mintha értenék ezekhez. Újabb támadásokba kezdtem, de ő mindet hárította.
Teljesen váratlanul ért, amikor megtámadott engem. Nagy nyomást éreztem a melkasomon, majd hátralökődtem, és időközben átváltoztam. Vért köhögtem ki, azt hittem, ott helyben elájulok. De nem.
- Hát, vannak benned lehetőségek, de remélem, a főzésben jobb vagy. - nyújtotta a karját az öreg ember.
- Azaz? - elfogadtam a karját, majd szép lassan felhúzott.
- Azaz? Hát, üdv a Dragon Fang-ben. - mikor elsuhantam mellette, a szemem felcsillant. - De, mivel bármikor szükség lehet rád, vagy a mágiádra, az egyik A szintű tanítványom fog téged tanítani. Mágia ügyileg nem tudom eldönteni, melyikőtök a gyengébb, de ő jelentősen több varázslatot ismer, mint te. - rám mosolygott, majd elküldött.
Azt hiszem, egy új életet kezdtem akkor.
A hozzászólást Tabuchi Metarikku összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 02, 2010 6:55 pm-kor. |
|
