- … és akkor talán sikerült volna a megbízatás. – mesélte bánkódva egy újonc. Az ebédlőben a párpultnál ültünk mindketten. Épp a töklevemmel szemeztem, amikor lepattant mellém és bánatosan elkezdte mesélni, miért nem sikerült a küldetés, amit elvállalt, aztán ecsetelgetni kezdte, mit kellett volna másképp csinálni, hogy sikerüljön. Együtt érzően megveregettem a vállát finoman.
- Ne rágódj egész életedben, hogy mi lett volna.
Ekkor magamban felidéztem azt a szörnyű élményemet, amit így el is meséltem neki.
Egyszer mikor egy étteremben voltam nem tudtam választani a sült oldalas és a leves között. Eléggé levoltam égve, így csak az egyikre futotta. Hosszú percekig morfondíroztam, hogy melyiket válasszam. A pincér persze türelmetlenül álldogált mellettem.
- Sikerült már választania? Nem érek rá egész nap.
Izzadva igazgattam a pólóm nyakát és végül kinyögtem az egyiket.
- A…akkor egy sült oldalast.
- Na végre.
A pincér gyorsan lekörmölte az információt, aztán sarkon fordult és elhúzott. De ekkor úgy voltam vele, hogy mégis inkább a levest kívánom.
- Ne, ne, ne! Várjon! Leveset! Levest kérek inkább!
De már túl késő volt. Csak leborultam az asztalra és a kezeimbe temettem az arcomat.
- A mai napig álmatlanul fekszek az ágyban éjszaka a levesre gondolva, ami akkor elúszott...
Szemeimmel közben a távolba révedtem. A srác elkerekedett szemekkel rám nézett.
- Öhm, köszi Reigen.
Miután megköszönte a tanácsomat és az intelmemet fölállt és kiment az ebédlőből. Visszafordultam a pult felé és megfogva a poharamat hörpintettem egyet a töklevemből. A szemem sarkából ekkor észrevettem egy mágust, aki két székkel arrébb mellette épp levest evett. Mélyen belemerítette a kanalát, aztán a szájához emelte és jó pár pillanatig ízlelve a levest, majd lenyelte. Letette a kanalat és megfogva a tálat fölemelte és az arcához dörgölte.
- Olyan jó, hogy vagy nekem.
- El lehet húzni! – szóltam oda ingerülten összehúzott szemmel.
Csüt. Okt. 28, 2010 6:08 pm