Raizen D. Sargas

Név: Raizen D. Sargas
Nem: Férfi
Kor: 22
Mágia: S-szintű, fény,árny
Varázslatai:
Árny:Shadow Magic, Shadow Form, Shadow Orochi, Shadow Spike, Riposting Shadows, Shadowstep, Shadow Grasp, Shadow Puppet Mastery
Fény: Light Magic, Blinding Flash, Photon Cannon, Permanating Light, Ray Of Light , Distort Reality, Light Freeze, Wave Of Ligth, Wildfire
Klán: Titan Nose
Kinézet: Közép magas, átlagos testalkatú, sötétbarna szemekkel, hosszabb, szürke hajjal. Öltözete egyszerű, egy barna kabát, általában szürke, mintás póló fekete farmerral, és csizmával párosítva.
Jellem: Kedvesen viszonyul az emberekhez, s az élete árán is megvédi szeretteit. Higgadt típus, roppant barátságos, és szeret az emberek között lenni mióta életet váltott. Nehéz kihozni a sodrából, ám ha harcra kerülne sor, barátságos kisugárzása megváltozik, és onnantól kezdve az "akadály eltakarítására" szenteli minden figyelmét. Hölgyekkel rendkívül lovagiasan, gálánsan viselkedik. Megbízható, intelligens férfiú, nem nagyon szeret a társaságok központjában lenni, valamint ilyen összejöveteleken elég félénken viselkedik. Ha rossz kedve van, nem hajlandó megbeszélni senkivel problémáját, inkább keres valami csendes nyugodt helyet, ahol elbújhat egy kis időre a világ elől, s egymaga oldja meg a helyzetet. Kicsit furán viselkedik néha, de ez betudható annak, hogy nem volt éppen felhőtlen élete



Előzmény

Kellemes délutánnak ígérkezett, lustán feküdtem a pázsiton az eget kémlelve. A felhők nyugalmat árasztva haladtak lassan, komótosan az égen, s eközben ha az ember eléggé odafigyelt, hallhatta az erdő hangját. Semmi más nem volt, csak ő és a természet, így szokta kipihenni a küldetések fáradalmait, illetve mindig erre az erdő közepén lévő tisztásra jött, ha ki akart kapcsolódni. A fiú feje alatt összekulcsolt kézzel feküdt, magából teljes nyugalmat és harmóniát árasztva. A szél kellemesen lágyan cirógatta arcát, ám ekkor hirtelen felült, s gyanakodva kémlelte a körülötte terjeszkedő erdőt.
- Tudom, hogy itt vagy, felesleges bujkálnod, Khermat! - mondta csípősen.
Egy fekete kabátba, és csuklyába burkolózott magas, cingár férfi bújt elő a fák védelmet nyújtó árnyékából.
- Nagyszerű Zero, mint mindig. Mégis honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezte az alak elégedetten, jókedvűen.
- Nehéz nem megérezni a mágiát bűzét Khermot. Zavarsz, ezért mondandód fogd rövidre- parancsolt rá az alakra.
A férfi egy pillanatig némán állt, majd gúnyos hanghordozással kezdett beszélni.
- A mester feladatot talált neked, te szemtelen fattyú. A képességeidhez képest elég szerény küldetésről van szó. A Century klán nem fizetette be az esedékes összeget a Tartarosnak, ezért meg kell látogatnod őket és behajtani az adósságot. De ne végezz velük, csak tudatosítsd bennük, hogy hova tartoznak, valamint közöld velük, hogy legközelebb nem lesznek velük ilyen elnézőek.
- Rendben, de ezt az alantas munkát miért nekem kell elvégeznem?
- Mert nem eshet hiba a misszióba, ez a Tartarosban elfoglalt pozíciónkat erősítheti, így a mester nem akar kockáztatni. Szóval emeld fel a valagad, és indulj -mondta immár mérgesen.
A fiú lassan feltápászkodott, majd egy gyilkos pillantást szentelt még Kharmatnak, aztán eltűnt saját árnyékában...

Egy csuklyába burkolózó alak nyitott be a Century sötét céh eldugott kis főhadiszállására. A bent tartózkodók gyilkos pillantásokat vetettek az érkezőre, majd gőgtől fűtötten felálltak, hogy jobban szemügyre vegyék az érkezettet. Egyikük közelebb lépett hozzá, s gúnyosan mérte végig.
- Ki vagy idegen? - pár pillanatig néma csend uralkodott, majd ismét rákérdezett - Válaszolj a kérdésre te fattyú, vagy kivágták a nyelved? - köszörülte az ajtóban álló alakon éles nyelvét. Társai hangos hahotázásba kezdtek, majd a látszólagos vezér csendre intette őket. Az idegen lehúzta csuklyáját, s hideg tekintetével végigpásztázta a helyet. Meglehetősen jóképűnek tűnt, s tiszta, sebhelyektől mentes, látszólag ártalmatlan arca messze kirívott a jelenlévők közül. Egyedül tekintete volt vészjósló, aki a szemébe nézett, akaratlanul is elbátortalanodott. Kimérten sétált oda a felszólalóhoz, megtartva a két lépés távolságot.
- Fizessetek! - szólította fel őket, kemény, kimért hangon.
A népes társaság összenézett, majd ismét nevetésbe tört ki.
- Bátor vagy kölyök, de mond, mégis miért is kell fizetnünk neked? -kérdezte gúnyosan a másik. Zömök testalkata és sebhelyekkel sűrűn tarkított arca, valamint kopasz feje egyszerű emberekben könnyedén félelmet keltett volna, de Zeroban nem. A fiú mosolyra húzta száját, majd ismét szólásra emelte száját.
- Nem nekem, Tartarosnak! Ha most egyenlítitek a számlát, mindenki épségben folytathatja azt, amit éppen csinált. - mondta, majd összeszedte minden gondolatát, felkészülve egy esetleges csetepatéra, amire egy ilyen szituációban mindenképpen számítani lehetett.
- Hahaha... majd fizetünk, ha kedvünk tartja, most pedig takarodj, vagyn agyon megbánod - mondta fenyegetően a sebhelyes arcú.
Zero nem fecsérelte tovább a szót, akcióba lendült.
- Shadow Grasp -mormolta, majd karját félig kinyújtotta, s kezével leszimulálta, mintha a másik torkát szorongatná. Ellenfele ezúttal rögtön torkához kapott, ahogy egy árnykéz rámarkolt gégéjére, s fulladozni kezdett.
- Nem viccelek, fizessetek, vagy nem állok jót magamért. - mondta mindenre elszántan.
A többiek egy pillanatig meghökkenve álltak, majd fejvesztve rohantak felé. A következő pillanatban, az egyik fegyvermágus, bárdjával próbálta ketté vágni Zerot, aki füsté vált, és eltűnt. A sebhelyes levegőért kapkodva térdelt a földön, majd kinyögött néhány szót.
- Öl-öljétek meg! - szólt a parancs, de a mágusok nem látták sehol ellenfelüket.
A fiú az egyik sötétebb sarokban bukkant elő ismét, s a széken pihenve várta, hogy észre vegyék.
- OTT VAN! -üvöltött az egyik, majd mind a sarokban pihengető mágus felé fordultak. Nem haboztak, mindenki varázslásba kezdett, s rálőtte mágiáját. A felgyülemlett mágikus erő, darabokra robbantotta az épület sarkát, s egy darabig csak füst, és pernye egyvelege szállingózott a levegőben.
A következő pillanatban, oldalról, ismét felcsendült Zero hangja, aki immár kacagott.
- Jól bedőltetek a Light Freeze varázslatomnak - kacagott tovább - De azt hiszem, eleget játszottunk - fogta immár komolyra mondandóját.
- Wave Of Ligth - morogta, majd kezével félkörívben suhintott egyet, s ezzel a mozdulattal egy fényhullám söpört végig a termen. Az ellenfelek összeestek egytől egyig.
Egyedül, a nagyszájú önjelölt főnök maradt talpon, s rémülten figyelte Zerot.
- Hmm... azt hiszem túlzásba vittem egy kicsit - mondta, majd megindult a még talpon álló felé. Gyenge nyöszörgések hallatszottak a padlóról, a letepert mágusok, fájdalmukban nyögdécseltek, de éltek. Ahogy a Cyclops Eye tehetséges mágusa odalépett a nagydarab fickó elé, az reszketve hullott két térdre.
-Vi-vigyél amit csak akarsz, csak hagyd meg az életem -könyörgött.
-Fizess, akkor meghagyom az életeteket. - mondta, ellentmondást nem tűrően.
A mágus feltápászkodott, és sietve lépdelt át társain, s egyenesen a pult mögé lépett, ahol a falon lógó Groteszk képet leszedve, feltűnt egy páncélszekrény. A férfi sietősen nyitotta ki, majd vette ki a pénz, és dobta Zero lábai elé. A mágus felkapta a köteget, és gyorsan átszámolta, majd elégedetten bólintott.
- Mind megvan, köszönöm- mondta, majd háta fordított, és elindult kifelé, de azért még hátra szólt a dermedten álló férfinak - Legközelebb el lesztek törölve a föld színéről, ha elmulasztjátok kötelességeteket - mondta, majd eltűnt

A kezdet

- Zero, munka van! -mondta halkan, de annál határozottabban egy rekedtes hang - Eljött az idő, végre bosszút fogunk állni minden sérelemért, és erre a feladatra téged tartalak a legalkalmasabbnak.
A két alak teljes csendbe burkolózott, s alig látszódtak a félhomályban. Körülöttük a fák baljóslatúan ringatóztak a szél táncára, a hold ezüstfényét fekete viharfelhők takarták el, minimális fényt átengedve magukon.
- Mester, állok rendelkezésedre, de nem értem mire céloz? -kérdezte a másik, csuklyába burkolózott személy, megtörve a csendet.
- A célpontod Chronaios, a Titan Nose klánmestere, ezúttal nem hibázhatsz!
- Csak meg kell ölnöm igaz? - kérdezte a fiatalabb hangú.
- Ennyire nem lesz egyszerű fiam, Chronaios erős, ne becsüld alá a képességeit! -fedte meg az idősebbik.
- Értettem, de nem engem bíznál meg a megölésével, ha nem lennél benne biztos, hogy képes vagyok rá, egyébként már sok emberre mondtad, hogy erős, de hol vannak most? - eresztett el egy halovány félmosolyt.
- Ne legyél öntelt kölyök, ilyen kaliberű ellenféllel még nem volt dolgod. Mond tudod mit tett ez az ember a klánunkkal? Valaha ő is közénk tartozott, ám mikor elég erőre tett szert egyszerűen elárult és megcsonkította erős céhünk. Ő és az az átkozott klánja, veszett vadászként üldöztek, és kaptak el közülünk rengeteg embert. Tönkre tette a Cyclops Eye-t, s szinte a semmiből kellett újra kezdenünk mindent. Már eléggé megerősödtünk, hogy visszafizessük neki ami jár. Nem elégszem meg az áruló halálával, porig fogom rombolni mindazt, mit eddig felépített. A küldetésed ezúttal kicsit bonyolultabb lesz, mint gondolod. -regélte el az alacsonyabb, csuklyás alak, akit mesternek neveznek.
- Ezt nem nagyon értem mester? akkor most öljem meg, vagy ne?
- Figyelj jól arra amit mondok. Azt akarom, hogy csatlakozz a Titan Nose-ba, és nyerd el a bizalmukat, legfőképpen Chronaiosét, s ha alkalmasnak találod az időt, öld meg. A klán ekkor mester nélkül marad, neked csak annyit kell elérned, hogy egymás torkának essenek s ők maguk pusztítsák el a klánt. Megtudja majd, milyen az, amikor a saját klántársa árulja el és döfi hátba. - örült vigyorra húzza a száját, majd gonosz kacagásba tör ki, majd átadott egy borítékot a fiúnak, ami a küldetés minden információját tartalmazta.
- Megértettem, nem fogok hibázni, máris indulok. -mondta az orvgyilkos, miután átvette a csomagot.
A kacagás lassan elhalt, a felhők egy pillanatra teljesen sötétbe borították a tájat, lassú mozgásukkal, majd ismét utat tört magának a hold fénye, ám a kis tisztás, ahol állt a két rejtélyes személy, most magányosan, üresen tátongott az emberi jelenlét nélkül...

Az új tag csatlakozása

A fa, ahol lehajtottam fejem éjszakára, tökéletes alvóhelyet biztosított, teljesen ki tudtam pihenni magam. Már jó ideje úton voltam idejét sem tudom, hogy mikor feküdtem utoljára rendes ágyban, ám ennek ellenére, boldog voltam, hogy elértem a város határát. Nyugodtan lemásztam a vaskos fáról, majd elindultam az erdő szélén található városba, Shirotsumébe. Mint megtudtam, csak egyetlen klánnal büszkélkedhetett a település, ami nem más volt, mint a Titan Nose.
- Tökéletes nap ez a mai, mától kezdve én is a máguscéh köreibe fogok csatlakozni - mondtam elvigyorodva.
Az emberek nagyon segítőkészek voltak, s elirányítottak a klánépülethez, valahányszor kimondtam a céh nevét, a lepcses vénasszonyok, rögvest Chronaios mestert kezdték el dícsérni, illetve a a TN nagyszerűségét. Szerintük a mester páratlan ember, már rengeteget segített a városnak.
- Valószínűleg őt fogják megválasztani az idén a város díszpolgárává, annyira örülök, ő tényleg egy remek ember - újságolta nekem egy kedves nénike, arra a kérdésre, mit vélekedik a klánról. Rengeteg mindent meséltek, amitől az ember akaratlanul is kedvet kapna a csatlakozáshoz.
Szép épület szolgálta ki a mágusok igényeit, kívülről tekintélyt parancsoló, barátságos érzést keltett bennem. A céhház homlokzatán ott díszelgett, a szépen megmunkált felirat, ami a klán nevét óhajtotta hirdetni. Tény, hogy a kőművesek remek munkát végeztek, hisz tiszteletre méltó , robosztus épület ékkő ként magasodott ki a többi épület közül. Tiszteletparancsoló megjelenése késztette rá az embert, hogy csodálja meg bellül is az kastélynak tűnő művet. Engedtem végül a kísértésnek, és benyitottam a díszes akácfa ajtóval elzárt épületbe. Meglepetésként értek a bent látottak, rengeteg mágus tartozkódott a teremben, néhányan zenéltek, szórakoztak, mások ettek ittak, vagy kártyáztak, mindezt remek hangulatban kivitelezve.
Hamar feleszméltem, s a pult felé vettem az irányt, ahol egy szép szőke pincérnőtől kértem útbaigazítást.
- Üdvözletem, a nevem Rai, Chronaios mestert keresem - mutatkoztam be, illetve közöltem vele, mit szeretnék.
- Szia, én Mei vagyok, látom új vagy még itt - ül el arcán egy bájos mosoly - A mester az irodájában tartózkodik, ha gondolod oda vezetlek.
- Azt megköszönném - mondtam, mire a pincérkisasszony kijött a pult mögül, majd jelzett, hogy kövessem. Érdekesen tapasztaltam, hogy a lány akadálytalanul tudott közlekedni a tömegben, sőt még utat is engedtek neki, nekem viszont át kellett majdnemhogy verekednem rajtuk magam. Felmentünk egy lépcsőn, majd megállt egy ajtó mellett, amire ki volt írva, hogy iroda.
- Parancsolj, ennyit tehettem, de sajnos most vissza kell mennem dolgozni, mielőtt a szomjas tagok lázadást szítanak, s kifosztják a kamrát - mondta mosolyogva, majd elviharzott. Még utána szóltam, s illedelmesen megköszöntem segítségét, majd bekopogtam az ajtón, s a válasz hamar meg is érkezett.
- Szabad!- jött bentről a hang.
Nem tétováztam, rögtön benyitottam és egy aprócska iroda fogadott, egy íróasztallal, mögötte egy szőke, zilált külsejű alakkal párosítva.
- Jó napot, Chronaios mestert keresem - közöltem tárgyilagos hangnemben.
- Jó napot, milyen ügyben? -kérdezte papírjaiba mélyedve.
-Szeretnék csatlakozni a klánba - mondtam vidámabban.
Erre a kijelentésre már felemelte fejét, és szürkéskék szemeivel alaposan végigmért, majd elkezdett kotorászni az íróasztal fiókjaiban.
- A mester mindjárt itt lesz, addig foglaljon helyet -mondta immár kedvesen, s mutatott a vele szemben álló székre. - James vagyok, mágus és titkár egyszerre.
- Raizen D. Sargas, csak mágus. - közöltem vidáman.
- Raizen? Érdekes neve van, hova valósi?
- Akane Resortban születtem, és ezt már mondták mások is. -válaszoltam kedvesen.
- Az nem itt van, miért jöttél ilyen messzire? Hiszen a szülővárosod környékén is találhatóak céhek.
- De nem ilyen jó hírűek -közöltem vele ridegen.
- Oh, ne haragudj, nem elüldözni akarlak, csak kíváncsi -próbálta kínos helyzetéből kimagyarázni magát.
- Semmi gond, de inkább odakint várnám meg a mestert, itt egy kicsit bezárva érzem magam - mondtam, majd elhagytam a helységet.Ahogy kikerültem a folyosóra, leültem az ajtó mellett, a hideg padlóra. Már legalább 10 perce várakoztam, s az unalom elűzésére játszani kezdtem az árnyékommal.
- Shadow magic- mormoltam és szavam hatására élettelibbé vált árnyékom. Jobb kezemben 2 kis árny vitorlást alkottam, majd leengedtem őket a padlóra, s vígan néztem, ahogy akaratomra vízi csatába kezdtek.
- Light Magic- mondtam ki a varázsigét, s egy kis fénysugár hagyta el ujjam és csapódott be az egyik támadó kalózhajóba, ami rögtön szertefoszlott. Hirtelen hangos tapsolás ütötte meg fülem ami kizökkentett koncentrációmból, s a másik hajó is eltűnt a homályban.
-Bravó, szép előadás volt - mondta mosolyogva, s harsányan tapsolva az időközben felbukkant Chronaios.
Meglepődötten figyeltem az öreget és elgondolkodtam hogyan lehetséges az, hogy nem vettem észre. Felálltam, majd udvariasan meghajoltam a tekintélyt, kedvességet sugárzó alak előtt.
- Raizen D. Sargas, szolgálatára -mutatkoztam be tisztelet tudóan.
A mester csak mosolygott rám, majd néhány pillanat múlva ő is megszólalt.
- Tudom ki vagy, s miért jöttél, én Chronaios mester vagyok -közölte nyugodtan.
Izzadság cseppek kezdtek gyönygyöződni homlokomon, nem tudtam hirtelen mit reagáljak, hiszen itt nem támadhattam rá, túl sok mágus tartózkodik a székházban. Minden esetre felkészültem az esetleges harcra, ha arra kerülne sor.
- Ne legyél így megijedve, James üzent nekem és elmondta, hogy csatlakozni szeretnél hozzánk.
Szavai után nagy kő esett le szívemről, s elég hamar sikerült megnyugodnom. Kellemetlen lett volna, ha már az elején lebukok, úgyhogy nem meglepő az idegességem, természetes reakció.
- Sajnálom, csak egy kicsit izgulok -mondtam gyorsan valamit magyarázat képp.
- Ha komolyan gondolod a csatlakozási kérelmed, akkor kérlek kövess - mondta, majd megindult a lépcső felé.
Némán bólintottam, majd utána eredtem, a korosodó férfi egészen a legalsó szintig vezetett, ahol aztán megállt és közölte, hogy most felmérjük a képességeimet valamint az erőm. Elmondta, hogy ez azért szükséges, mert képességeim alapján leszek osztályozva, mivel egy "D" osztályozású mágus nem vállalhat el például egy "S" szintű küldetést, mivel azzal nem tudna megbírkózni, emiatt szükséges a szintfelmérő. Szerintem jogos a teszt, ha óvni akarják a tagok életét. A Cyclops Eye-ban ilyen nem volt, vagy túléled vagy meghalsz alapon működnek a dolgok. Ott minden küldetés kockázattal jár, ha lebuksz, neked véged, ha kudarcot vallasz és elmenekülsz, akkor súlyos büntetésben lesz részed, az egyetlen lehetőséged, ha sikeresen végrehajtod a neked kiszabott küldetést. Ha el akarod hagyni a céhet, azért az életeddel fizetsz.
- Ha felkészültél, kezdjük el -mondta, majd néma bólintásomra rámt ámadott...

... Az öreg nagyon keményen küzdött minden erőmet beleadva harcoltam, lehetőséget kapva, hogy kiismerhessem a mester képességeit, és tisztában legyek vele, hogy mire számíthatok, viszont ezzel ő is tisztában lesz az én képességeimmel. Fáradtan ültem le a földre, miután a mester közölte, ennyi volt, a harcot felesleges tovább folytatni. Chronaiosról is patakokban folyt a víz, s a harc alatt megszerzett információk birtokában tervezhettem meggyilkolását. Volt már sok erős ellenféllel dolgom, de a mester a pálmát viszi-e téren. Sehogy nem tudtam felülkerekedni rajta tiszta küzdelemben, s látszott a köztünk lévő tapasztalat különbség.
- Gratulálok Kölyök, mától kezdve a Titan Nose hivatalosan a családjába fogad, -mondta mosolyogva - ezenfelül engedélyt adok rá, hogy "S" szintű küldetéseket vállalhass. Ezekről bővebb információért kérlek keresd fel a szeretni való pincérnőnket, Meit. - mondta, majd távozott. Feltápászkodtam a földről, majd jobban körülnézve a teremben, észre vettem, hogy az üvegfallal védett lelátókon, rengeteg néző állt, és figyelt. Nem szeretem, ha bámulnak, ezért kellemetlenül érezve magam, gyorsan a távozás mezejére léptem. A mester tanácsára hamar felkerestem, a készséges pincérnőt és meglepetten fogadtam az emberek gratulációit. Még soha nem gratulált nekem ezelőtt senki, így jó érzéssel töltött el, hogy ismeretlenül is elismerik képességeimet. Nagy nehezen átvergődtem a körém gyűlt tömegen, s eljutottam MEi-hez, aki kedvesen gratulált, majd belekezdett az eligazításba.
- Az "S" szintű küldetések nem kerülnek ki a küldetésfalra, akinek engedélye van az elvállalásukra, annak tőlem kell elkérnie ezeket a felkéréseket. Most már a mesterrel együtt, hárman vagytok, akik elvállalhatnak ilyen feladatot. Amúgy hova szeretnéd a pecsétet?
- A jobb alkaromra- mondtam, majd a szépség felnyomta rám a Titan Nose szimbólumát.

Az eltévelyedés

Az idő múlásával az ifjú Raizen egyre jobban beilleszkedett a klánba, rengeteg új barátra tett szert. Hamar megkedveltette magát mindenkivel, s valódi célját háttérbe szorította elkövetve a legnagyobb hibát, amit el lehet követni egy ilyen küldetésen. Őszintén megkedvelte újdonsült bajtársait, illetve Chronaios mestert. Csatlakozása óta rengeteg időt töltött a korosodó Chronaiossal, viszonylag hamar kialakult köztük egy kötelék, Raizen nagyon megkedvelte az öreget, és az öreg is a fiút. Félő volt, hogy ezek után nem lesz képes elvégezni igaz feladatát, mivel a klánban olyan emberi érzéseket ismert meg, s vett birtokába, amiket gonosz mestere ki akart belőle gyomlálni. Egyre jobban érezte otthon magát új céhében, mint a valódiban. Az emberek kedvessége átragadt rá, s egyre kevésbé óhajtotta beteljesíteni feladatát. Tanítójának küldött jelentései kezdtek elmaradozna, mígnem teljesen meg nem szűntek, ezzel felkeltve Balzar mester figyelmét, aki hamar kapcsolatba lépett az ifjú mágussal...

Kétségek Markában

Egy sötét utcán haladtunk Itachi nevezetű társammal, s az árnymágia fortélyairól beszélgettünk, miközben az Asszonybossszantó nevezetű hely felé tartottunk. A srác segítséget kért tőlem tanulmányaihoz, mint megtudtam, kacérkodik ezzel a mágia fajtával, s ráadásul még segíteni is tudtam neki, mivel mesterfokon űztem eme típust, viszonzásképpen pedig Mei unszolására meghívott a nagybátyja krimójába vacsorára. Hideg szellő fújt arcomba, egy apró vágást ejtve jobb orcámon.
- Ita, kérlek menj előre, valamit otthon felejtettem, vissza kell szaladnom érte. -mondtam neki kedvesen.
- Ahogy gondolod, addig kikérem a sört. - mondta, majd tovább haladt. Némán figyeltem, ahogy alakja eltűnik a sötét utcán, aztán szólásra nyitottam a szám:
- Gyere elő, tudom hogy itt vagy - mondtam szigorúan. Egy magas, vékony, csukjába burkolózott alak lépett ki az egyik sikátor sötét menedékéből.
- Rég találkoztunk Zéro. - mondta, majd gonosz kacajt hallatott.
Egy pillanatra sem vettem le róla a szemem, mivel nem tartozott az a jámbor barátságos, becsületes fajtájú emberek közé.
- Mit akarsz Khermat? - kérdeztem az alaktól.
- Hát így kell fogadni egy régi barátot? - mosolyodott el- Na de akkor térjünk a tárgyra. Túl régóta vagy már itt, és az áruló még mindig él, ez megbocsájthatatlan. Eleget húztad az időt, Balzar mester már türelmetlen, remélem nem akarsz csalódást okozni neki, apuci a szívén viselné, ha a kicsi utódja megtagadná a parancsot. - röhögött ismét.
- Cöh... nem te fogod megmondani, hogy mikor hajtom végre a küldetést, és ha tovább rontod itt a levegőt, darabokban kerülsz majd haza. Üzenem atyámnak... nem, a mesternek, hogy még nincs itt az ideje, várjon továbbra is türelemmel.
- Hogy merészelsz engem megfenyegetni, még egyelőre nem te vagy a Cyclops Eye klánmestere, hanem az apád! Szóval tudd hol a helyed, ostoba kölök. - mondta immár dühösen.
Egy félmosoly húzódott arcom jobb felére,majd összegyűjtöttem mágikus energiáimat, felkészülve rá, hogy végezzek ezzel a talpnyalóval.
- Arcátlanságod nem bocsátom meg, készülj fel a halálra -közöltem vele határozottan.
- Erős vagy, nem lenne sok esélyem ellened, ne feledd, hogy Balzar főtanácsadója vagyok, ha kezet emelsz rám, büntetésed nem marad el - mondta arrogánsan.
- Nem érdekel- közöltem ridegen, majd jobb kezem irányába emeltem, s apró fénygömbök kezdtek gyülekezni tenyerem előtt. - Photon Cannon - morogtam, majd a célpontra lőttem a mágiát. A sértődött mágus, hirtelen köddé vált, s a csapás egy kisebb robbanással csinált helyet magának az egyik elhagyott raktárépület falában.
- Szóval elmenekült... innentől kezdve vége a kis nyaralásomnak - mondtam búsan, majd elindultam Itachi után...

Az elkövetkező napokban, úgy járkáltam mint egy lehangolt élőhalott, s ahogy végignéztem a klántagokon újra és újra, elképzelhetetlennek tartottam, hogy ártsak nekik. Feltétel nélkül befogadtak, s már az első naptól kezdve családtagnak tekintettek. Nem árulhattam el nekik, hogy ki vagyok, s igazából miért vagyok itt, akkor biztos elzavarnának, megölnének. Rengeteget töprengtem, mit kéne most tennem, ám végül sikerült elhatároznom magam, s Chronaios mester elé álltam.
- Mester, beszélnünk kell. - mondtam lesütött szemmel.
- Beszélj nyugodtan. -higgadt, érett hangja csak még nehezebbé tette a dolgot.
Végül mégsem mondtam el neki az igazat, nem voltam rá képes, úgy gondoltam, jobb ha nem tud meg semmit.
- Csak azt akartam mondani, hogy elmegyek, akadt egy kis dolgom, amit mihamarabb el kell intéznem, és nem tudom meddig fog tartani - mondtam fájó szívvel, talán ez volt az utolsó alkalom, hogy beszélhettünk.
Nem vagyok ostoba, tisztában voltam vele, hogy talán soha többé nem jövök vissza, de ezt nem akartam az öreg tudtára adni.
Mondandóm előadása után hátat fordítottam, s elindultam az igazi otthonomba.
- Várj Raizen! Ha segítség kell, várd meg Jasont, vagy vidd magaddal Darrent -mondta még mindig nyugodt hanglejtésben.
- Ezt egyedül kell elintéznem, az én keresztem, de azért köszönök mindent - mondtam, majd intettem egyet, s tovább indultam. Már leértem a lépcsőn, amikor meghallotta, Chronaios búcsú szavait.
- Az őszi fesztiválra mindenképp gyere haza, várni fogunk! - adta parancsba a vén szivar.
Utasítására egy széles mosoly ült ki arcomra, majd magamban elbúcsúztam a klántól, a békés, boldog időszaktól, amit eltölthettem itt. A célom az volt, hogy Balzar színe elé állva kérjek nekik kegyelmet, bármi történjék is velem ezért, mivel nem akartam, hogy az új családomnak bántódása essen.

Balzar csak a nevelő apám volt, az igazi szüleim sosem ismertem, s csecsemőkoromban magához vett. Az egész életem tanulással, kemény edzéssel töltöttem, az ő irányítása alatt. Egy tökéletes fegyvert akart belőlem alkotni, ami minden parancsát teljesíti, kiölve belőlem a fájdalmat, és az érzelmeket. Soha nem tudtam milyen lehet normális gyerekként élni, hiszen a keserves tréning alatt olyan küldetéseket kellett elvégeznem, amik gyakran majdnem az életembe kerültek. Soha nem kaptam dícséretet, de ha hibáztam, mindig durva büntetésben részesített, talán ennek köszönhetően tettem szert igazi erőre, hatalomra. Balzar mester az évek múlásával, eldöntötte, hogy én fogom követni őt a klánmesteri székben, de addig csak egy erős bábú leszek a kezében, aki könyörtelenül végre hajt minden utasítást, parancsot, egy élő emberi bábként. Hamar beletörődtem sorsomba, s minden erőmmel azon voltam, hogy a mesterem álma valóra váljon, nem volt saját akaratom, ott és úgy használt ki, ahol tudott, mivel nem ellenkeztem. Nekem ez számított normális életnek, ahol az erősebb uralkodik, a gyenge elbukik törvény volt érvényben. Bár a nevelő apám egy dologgal nem számolt, mégpedig azzal, hogy az emberből nem lehet kiirtani olyan érzelmeket, amiket soha sem tapasztalt meg, mindig ott marad a lehetőség, hogy a fiú fellázad. A Cyclops Eye legerősebb mágusaként, hamar hírnevet szereztem magamnak alvilági berkekben, mivel nem volt olyan küldetés, amit nem teljesítettem volna.

Árulás, avagy a hűség megnyilvánulása

Hosszú volt az út, míg megérkeztem a kívülről lelakott, romos épület bejáratához. Valaha egy gyönyörű luxusszállodaként szolgált, a három emeletes épület, de mára már csak egy elhagyatott, leamortizálódott, magányos épület volt. Egy hely, ahova nem szívesen tér be senki ember fia, tökéletes búvóhelyként funkciónál egy sötét klán részére. Kinyitottam a jórészt elrohadt bejárati ajtót, s egy sötét helységben találtam magam, ami egykor igényes, díszes hallként szolgált, aranygyertyatartók fényében úszva. Mára csak némi fény szűrődött be a bedeszkázott ablakok parányi résein, amely minimális látási viszonyokkal szolgált. A padlót törmelékdarabok éktelenítették, az élet csíráját sem lehetett felfedezni itt. Lassan óvatosan haladtam, majd varázslathoz folyamodtam.
- Light magic! - mondtam halkan, s tenyeremben egy fénygömb jelent meg, mely egy gyertya fényénél s tisztábban ijesztette el az árnyakat. Halk léptekkel sétáltam az egykor recepciós pultként szolgáló bútordarab mögé, ahol egy ajtó nyílt az alagsorba. Odalent egy hatalmas fémötvözetből készült ajtó állta el utamat, amin hármat kopogtam, majd egy érdes hang szólalt meg.
- Ki vagy, mit akarsz?
- Az életedet, ha nem engedsz be azonnal - mondtam ellentmondást nem tűrve.
Az ajtó hirtelen kinyílt, mögötte egy alacsony, ragyás képű mágus hajladozott előttem. Némán mentem el mellette, egyenesen atyám szobájához siettem. Lakosztályának ajtaja előtt, egy mély lélegzetet vettem, majd benyitottam.
- Már vártalak Zero- fordult mosolyogva felém. - Szóval végeztél vele. Ennek örülök.
- Tévedsz, nem végeztem senkivel. - mondtam higgadtan. - Éppen ez miatt vagyok most itt. Nem fogok kezet emelni a Titan Nose-ra, és te sem. - mondtam eltökélten.
Atyám eddig higgadt, boldog arca gyorsan átváltott dühtől összeráncolódott formába.
- Hogy merészelsz ezzel ideállítani elém? Mikor vetted a bátorságot, hogy ellent mondj nekem? Te csak egy fegyver vagy, egy báb, én adtam neked a gondolataidat, az erőt, és ezzel hálálod meg?! - fakadt ki.
- Ha bántani mered őket, elhagyom a céhet, és soha többé nem szolgállak!
- Arcátlan kölyök! Megfertőzte az az átkozott a gondolataidat, ezért vagy ilyen. Annak az embernek halnia kell.
- Figyelmeztetlek atyám, ha egy haja száluk is meggörbül, meg foglak ölni. - mondtam immár mérgesen.
- Ostoba kölyök, el akarsz dobni magadtól mindent, miattuk? Amit én ajánlottam neked az a hatalom, a hatalom, mellyel uralkodhatsz, és te csak így eldobnád ezt néhány maroknyi idiótáért?
- Igen, feltétel nélkül! Olyan dolgot adtak nekem, amit hatalommal nem lehet megszerezni. A barátságukat.
- Hahaha... ilyen felesleges dolgokra semmi szükséged! Chronaios 3 nap múlva meg fog halni, az őszi fesztivál napján. A biztonság kedvéért már jóval korábban elküldtem a Darkscream csapatot, hogy végezzenek vele, ha netán te elbuknál. Úgy látszik helyesen tettem, ez bizonyítja, hogy mindig elővigyázatosnak kell lenned. Chronaios bele fog fulladni a saját vérébe, s megmutatom neked mit akarsz eldobni magadtól.
- Egész életemben a te utasításod szerint éltem, de ennek most vége. HA baja esik Chronaios mesternek, biztos hogy eljövök, és megöllek, tekintet nélkül arra, hogy te neveltél fel. Mától kezdve Zero halott, a Nevem Raizen D. Sargas, a Titan Nose mágusa.
- Ha megtudja, hogy mit terveztél gondolod megbocsájt majd?
- Nem érdekel, bármi is történjék, többet nem szolgállak téged...
- Akkor itt és most meghalsz! - mondta, majd egy varázslatot küldött rám, ami átszáguldott testemen, s belecsapódott a falba - Szóval gondolat kivetítés!... ravasz... -mérgelődött Balzar.
- Mindig légy elővigyázatos, és hagyj magadnak menekülési útvonalat. Ha jól emlékszem ezt te tanítottad nekem. Most pedig visszatérek, és megölöm azt az ötöt, akiket küldtél -mondtam, majd megszüntettem a gondolat kivetítést.

Javítottam, szerintem így már ki tudja bárki játszani, de nem hiszem, hogy a TN-eseken kívül bárki használná