Shinohana Kaoji

Tárgy: Shinohana Kaoji Vas. Dec. 19, 2010 1:25 pm

Név: Shinohana Kaoji
Nem Férfi
Életkor 23 éves
Mágia alakváltó /Szirti sassá, gepárddá és sarki rókává képes alakulni/
Klán Blue Pegasus

Kinézet Rövid, sötét haja van és világoskék színű szeme. 198 centiméter magas és átlagos testalkattal rendelkezik, bár gyakran alakul nála sokkal izmosabb emberré. Mindig fekete öltöny van rajta, ami alatt fehér ing található. Mindig kék farmert visel, amiből egy vagonnyi van neki, van olyan, amelyik direkt városi kiruccanásra van tervezve, ez alatt azt kell érteni, hogy jobban szellőzik, így van rajta pár kisebb lyuk, illetve le van vágva a ruhadarab aljából.

Jellem Bár a külvilág felé egy bolondos, kedves és kissé naiv énjét mutatja, valójában egész más ember. Ha a helyzet úgy kívánja, képes a legjobb stratégiát alkalmazni saját és társai érdekében.

Felszerelés Mindig van nála egy fésű, hisz, annak minden úriembernél kell lennie.

Előtörténet

Egy gyönyörű nyári napon születtem, szüleim igazán örültek nekem, mindig is fiúgyermeket szerettek volna. Mivel két nővérem is volt, ezen nem csodálkoztam. A szüleim nem igazán kivételeztek sem velem, sem nővéreimmel, nagyon igazságosak voltak. Apám a Blue Pegasus céh nagyra becsült tagja volt, emiatt nem is nagyon volt ideje ránk. Természetesen azért neki is volt szabadideje, akkor pedig a család együtt nagyon jól érezte magát. Nővéreim elég cukinak és érdekesnek találtak, így minduntalan kénytelen voltam elviselni őket és a kisebb sereggel felérő barátnőiket egyaránt. Nyolcéves koromban szörnyű csapás ért bennünket édesapám elhunyt egy küldetés során. A temetésen a céh nagy része jelen volt. Szemükben láttam, hogy ők is nagyon sajnálják a dolgot. Nem tudom, hogy hogyan, de éreztem, hogy a céh tagjai is így éreznek. Több folyónyi könnycsepp hullt aznap és akkor döntöttem el, hogy az ő nyomdokaiba fogok lépni. Aznap egy komoly beszélgetést folytattam le édesanyámmal, melynek eredményeként másnap elindultam a nagy utamra, hogy találjak egy megfelelő mestert.
Utamra természetesen nem engedett egyedül, csakis ha velem tartott egy felnőtt is. Szerencsémre apám egyik társa elvállalta, hogy elkísér, így nem volt semmi akadálya az utamnak. Először természetesen egy könyvtárat kellett felkutatnom, hogy eldöntsem, milyen mágiát fogok megtanulni. Az útitársam ismert egy erre alkalmas könyvtár, így nem kellett sokáig kutatnunk. Az épületben rengeteg könyv volt, mágiáról és minden egyébről egyaránt. Gyorsan átfutotta egy-két könyv lapjait és az úgynevezett alakváltoztatás tetszett meg a leginkább. Bár már elhatároztam magam, mégis hosszú órákon keresztül kutakodtam a hatalmas építményben. Az útitársam természetesen elaludt, amíg én keresgélte, amin gazából nem is lepődtem meg, hisz nem mondtam neki, hogy segítsen. Végül két könyvet vettem ki az alakváltásról és néhányat az állatokról. Az utóbbi időben eléggé megszerettem az állatokat, hisz az utunk során is belebotlottuk néhány gyönyörű példányba. A kis kiruccanás után már csak egy mestert kellett találnunk, aki megtanít az alakváltás mágia alapjaira.
A mesterem elég messze élt a Blue Pegasus klán háztól, így két héten keresztül kellett vándorolnunk, hogy megtaláljam az öreget. Mikor megérkeztünk úti célunkhoz egy várostól messze eső kis házikót láttam. Mögötte egy erdő volt, mellette pedig egy csinos kis kert. A kert és az erdő között pedig egy öregember álldogált. A férfiszürke szemeivel az általa teremtett szépséges virágokat vizsgálta. Lelkének tükrében egy különleges érzést fedeztem fel, amit leginkább csak a szülők éreznek. Talán az úr ezért vonult volna ilyen távol a világtól, hogy szeretett növényeit a város minden szennye nélkül bírja nevelni. A kellemes szél óvatosan ringatta a virágágyásait, majd ő is kezdett felébredni apró elkalandozásából.
A terep felmérése után a társam lehajolt hozzám és a fülembe suttogott.
- Ő lesz az! –Szavai után pedig fejével biccentett az úr felé, majd hozzátette. – Majd én megbeszélem vele a dolgokat, te addig várj itt, rendben? – A férfi kérdésére válaszként biccentettem, majd az el is indult az öregúr felé. Én tovább vizsgáltam a helyet, miközben a két felnőtt megtárgyalta a dolgokat. A háztól alig húsz méterre egy kút is volt, amiből talán a virágokat itatta meg, de könnyen lehet, ő maga is ebből iszik. A házat jobban felmérve azt vettem észre, hogy az nem is olyan kicsi, mint amekkorának először tűnt. Az újabb terepszemle végén a két felnőtt hozzám jött.
- Kaoji, ő lesz mostantól a Te mestered, ám nekem most sietnem kell haza, mert a végén lemaradok a Valentini partiról. – Szavai után rögtön el is sietett, majd magamra hagyott az öreggel. Mindaddig nem volt időm felmérni őt, így megpróbáltam ezt a pár másodperc alatt bepótolni. Mesterem akkor vagy két fejjel volt magasabb nálam, ősz haja, mint mindig ápolt volt és az öltönye is olyan volt, mintha egy asszony is lenne a háznál, aki mossa azt.
- Shinohana Kaoji, kilenc éves leszel májusban, ugye? Sok dolgom lesz veled.
- Igen, én vagyok – Mondtam neki röviden, majd ismét megszólalt.
- Az én nevem Tsizura Haoko, gyere be a házamba a többit ott beszéljük. – A házban kellemesen meleg volt a ropogó tűz mellett, majd az elkövetkezendő kiképzésemről tartott egy kiselőadást mesterem. Elárulta, hogy két évig fogja tanítani az elméletet és hat éven keresztül fogom gyakorlatban használni azokat, amiket az elmémben már elsajátítottam.
A mesterrel jó kapcsolatot ápoltam, hisz tulajdonképpen egy családként éltünk, olyan voltam neki, mint az unokája és ő olyan volt nekem, mint a nagyapám. A ház körüli teendőket mind együtt végeztük és néha még a virágok ápolásába is besegíthettem. A hosszú évek alatt megtudtam, hogy a kert tulajdonképpen az elhunyt feleségére és leányára emlékezteti őt. Az edzésem elméleti része egész könnyen ment, ám a gyakorlat már jóval nehezebb volt. Egy évbe telt, mire egy kicsit is meg bírtam változtatni a kinézetemet, két év alatt pedig sikerült meg tanulnom más emberré változni, ám még egyáltalán nem tökéletesen. A maradék négy évben rengeteg állattá próbáltam változni és végül egy szirti sassá sikerült is alakítanom magamat. Végül a négy év elteltével rengeteg változáson átmenve haza kellett térnem. Mivel elég nagy voltam már, így egyedül tértem haza. Az út valahogy rövidebb volt, talán mert hosszabbak lettek a lábaim, s ezért kevesebbnek éreztem, de azért is lehet, mert már képes voltam visszafogni magamat és akár a táj szépségével is lebírtam foglalni magamat.
A városomba érve első dolgom az volt, hogy apám klánjába jelentkezzek. A klán épület tetején sas alakban vártam a Bob mestert, hogy feltűnjön. Arra nem is gondoltam, hogy esetleg már benn lehet. A varázslók többsége megbámult engemet, majd pár perces várakozás után leszálltam a földre és ismét önmagam lettem. Odabenn természetesen megtaláltam a mestert, aki szeretettel fogadott és rögtön be is fogadott a céhbe. A tetoválás a mellkasomra került, én pedig rögön a beavatás után megkértem a mestert, hogy öt évre nélkülözzön. Először azt hitte, hogy rögtön egy „SS” színtű küldetéssel szeretném kezdeni a karrierem, ám elárultam neki, hogy csak tapasztalathoz szeretnék jutni. Végül belement a dologba a kissé molett úr, majd ezek után haza siettem.
Otthon először csak anyám fogadott, aki természetesen nagyon örült nekem és én is igazán örültem, hogy nyolc év után ismét édesanyámat a kezeim közt tarthattam. Sokat változott, amióta nem láttam, ám én is. Elmesélte, hogy mi történt az elmúlt években. A legidősebb nővéremnek már férje van, aki elég sikeres a munkájában, így semmire nincs baja. A másik nővéremnek is van fiúja, azonban ő még nem szeretne megállapodni. Mind a ketten gyakran látogatnak haza és néha éjszakai vacsorát is együtt fogyasztják el, ahogy ma is. Ám a mai nap nem csak azért különleges, mert én is itt vagyok, hanem mert a nővéreim párjaik is itt lesznek. Édesanyámnak, úgy döntöttem besegítek a főzésben, ha mesteremnél már azt is meg kellett tanulnom. A nap folyamán még megkaptam édesanyámtól apa régi öltönyét is. Édesanyám azt mondta nagyon jól nézek ki benne, továbbá abban is biztos volt, hogy nővéreim nem fognak rám ismerni. Aztán végül elérkezett az idő. A két pár együtt érkezett és ahogy édesanyám megjósolta nővéreim nem ismertek rám. Mikor aztán elárulta, hogy ki vagyok egyszerre rohantak le mind a ketten. Majd miután elengedtek az urakkal is kezet fogtam és a vacsora kezdetét is vette. Az evés folyamán több témára is terelődött a szó, végül zárásként elárultam, hogy holnap ismét útnak indulok és hét évig leszek távol. A hangulat eléggé lesújtott lett, ezért is hagytam a végére ezt a dolgot. Ám nem kellett sokáig ilyen hangulatban lennem, hiszen ekkor már mindenki indult hazafelé és már csak én és az édesanyám maradtunk.
Anyu úgy döntött, hogy feküdjünk le, amiben egyet is értettem.
Másnap kora hajnalban szó szerint repülve távoztam a városból és szárnyaltam a következő ameddig bírtam. Ez megint csak pár percig tartott ki, így elég sokat kellett gyalogolnom. A hét év alatt, úgy döntöttem, hogy megkeresem az igazit, így voltak helyek, ahol hónapokat töltöttem, mert úgy éreztem, hogy itt lesz a nagy ő. Be kell, valljam, hogy ekkor általában nővérem iránt érzett féltékenységem hajtott, ám így is sikerült elég sokszor elég közel kerülni a hölgyekhez. A hét év alatt természetesen nem csak lazítottam, de új mágiát is tanultam, hisz képessé váltam a gepárddá és sarki rókává való alakuláshoz.

//A két állatot a tőkéből le szeretném vonatni, ha lehet ^^"//

Tárgy: Re: Shinohana Kaoji Vas. Dec. 19, 2010 3:14 pm

Üdv! A történettel semmi gond nincs, pont elég mennyiségű információt adtál meg, teljesen korrekt. A fogalmazásod nem olyan nagyon jó, de hát senki sem születik Petőfinek. Mindezek mellett még is elfogadom ha megígéred, hogy a jövőben megpróbálod a mondataidat kicsit jobban tagolni és kerülni a szóismétléseket is! Készítsd el az adatlapodat és már kezdődhet is a játék.
Szint: 1
Varázserő: 250
Kezdőtőke: 0 Gyémánt (a plusz két forma miatt)
Varázslataid pedig Transform(human), Transform(animal):Golden Eagle, Arctic Fox, Cheetah

» Shinohana Kaoji